2013. június 17., hétfő

Szellemi esztergapad

Hoffmann Rózsa közleménye szerint, melyet az MNO is közöl az MTI-re hivatkozva, annyira jó a közoktatás világa, hogy annál jobb már szinte nem is lehetne. Orbán Viktor alighanem ezt azzal árnyalná, hogy sikerült a szellemi téren is csatát nyerni. Kicsit voltak ugyan olyan zavaró tényezők, mint a diákmegmozdulások, voltak az olyan Klinghammer-i megnyilatkozások, amin sírva röhög az fél ország, de különben rendben vannak a dolgok.

Hoffmann Rózsa szerint mindenképpen, de ebben persze semmi újdonság nincs. Részéről, hatalmas siker, hogy „a gyerekek valamivel több, mint fele a hit- és erkölcstant választotta”. Elfeledkezve arról az apróságról, hogy ezt nem a gyerekek választották az esetek többségében, hanem a szülők. Azok a szülők, akiknek családi emlékezetében még ott dübörögnek azok a korszakok, amikor a valláson alapuló megbélyegzés nagyon komoly következményekkel járt. Márpedig olyan körülmények között, amikor az oktatás valójában egyre inkább csak álszekularizált, és a fallikus oszlopon ülő fakókeselyű árnyékában a miniszterelnök szinte messiási beszédet tart, a szülők óvatosak. Nem hiányzik senkinek az, hogy kikezdjék a gyerekét, vagy akár az egész családját azért, mert nem volt elég serény a hitelvű órákat választani. Bízva talán abban, hogy alkalmasint majd sikerül otthon korrigálni azt, amit az iskola féloldalasra csiszol. Nem vitatva persze azt sem, hogy nyilván szép számmal vannak azok, akiknél valós hitéleti alapon zajlott a döntés, s őket is kár lenne megbántani. Miközben persze a valós hit-szabadság azt jelentené, ha minden ideológiai idomítási kísérlet az iskoláktól jó messze, de legalább nem a tanórák közé illesztve zajlana. De ez alighanem meddő elvárás lenne egy olyan kormányzat uralma alatt, amelyben például az oktatást is egyházi személy felügyeli miniszterként. No meg persze ott ül a kormánypártok között KDNP.

De az a lényeg talán, hogy a pedagógusokkal minden rendben van. Ha meg nincs, akkor majd rendben lesz. Olyan etikai kódexet kapnak, hogy attól koldulhatnak. Mármint akkor, ha nem tapsolnak elég rendesen a frissen alakított kamara tagjaiként, Mert azért egy felülről szervezett érdekképviseletnél csak felmerülget a gyanú, hogy inkább a hatalom érdekeit hivatott képviselni lefelé, és nem a lentiek érdekeit felfele. Azokét, akik ismét ígéretet kaptak Hoffmann Rózsától. Magasabb fizetésre, életpályamodellre. De ilyen ígéretek persze már korábban is elhangzottak. Miközben alapvetően egy sajátos, egyfajta oligarchikus rendszert sugalló oktatási modell volt az, amiről tényszerű döntések látszottak megszületni. De a frissen alakult kamara majd talán elég erősen tud tapsolni a legújabb ígéreteknek is. A tanárok pedig vegyenek krétát továbbra is szeptembertől, és legyenek leleményesek. Nem feledve persze, hogy a leleményre a megélhetés megoldásában is szükség lehet.

Miközben gőzerővel zajlik egy erőteljes centralizálás az oktatáspolitikában. Ennek a kamara megalakítása csak egy, bár kétségtelenül a Kádár-koszakot idéző mellékzöngéje. Ahogy számos más intézkedésben vélhetik sokan meglátni azt a törekvést, hogy sokszínű világot inkább leképező, diverzifikált oktatási modellek helyett egy központilag meghatározott szellemi esztergaként működjenek az iskolák. Egyen-szellemi köpenybe burkolva, vagy az országon kívülre kényszerítve a tehetségeket. Előre robogva a szocialistaorbanista embertípus kinevelése felé. De Hoffmann Rózsa szerint minden rendben van az oktatásban.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook