Ennyi volt az Omega

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Forrás: hir24.hu

A felcsúti Omega-koncert közel egy hónapja foglalkoztatja a média erre fogékony szegmensét. Na jó, magam is írtam róla. Mentségem lehet talán, hogy egyszer régen a Kertészeti Egyetem klubjában rendeztem. Közelről látva az akkori ifjúságot és az akkori ifi-szórakoztatás néhány könnyűzenei eseményét.

Még mielőtt némelyik zenészről kiderült volna, hogy lakodalmas UFO-hívő, ügynök, vagy csak szimplán tehetségtelen. Mely utóbbit az Omega kapcsán senki nem állította. Annak idején telt-házas koncerteket tartottak. Ráadásul egy stadionban, a Kisstadionban. Ráadásul úgy, hogy nem kellett a koncert telt házához Kádár János személyes ajánlása. Igaz, a stadiont sem a Kádár-villa kertjének végében húzták fel. De az akkor volt. Most meg most van. Most a stadionépítések korszakát éli Orbánia. Felcsúton pedig az Omega-koncertet élte túl a stadion. A koncertről közzétett képek alapján ez korántsem lehetett nagy kihívás a stadion számára. S nem azért, mert a Vezér nem utazott haza a jeles alkalomra, és azért sem, mert esetleg levetítettek egy froclivideót. Amit vagy lenyomtak, vagy nem. Az említett vetítés ugyanis nem látszik a hivatalos fotó-riport képein.

Az ami látszik az végső soron tényleg inkább hasonlít valami stadion-piknikre, mint egy nagy hírű együttes koncertjére való feszült várakozásra. Amire persze lehet azt mondani, hogy órákkal a koncert előtt mit is lehetne várni. De egyrészt gyanítom, hogy a képek nem sokkal a koncert előtt készülhettek, másrészt még emlékszem a Villányi úton várakozó tömeg egykori hangulatára. Amire talán még a jelen koncert látogatói is emlékezhettek. Ami nem baj, hiszen az Omega sok szempontból a múlt. Ráadásul egy olyan múlt, ami iránt akár nosztalgiával is viseltethetnének sokan. Ami önmagában is garantálhatott volna egy telt házat. Ami Budapesten talán össze is jött volna. De annak idején maga Benkő László mondta, hogy Felcsútnál semmi sincs közelebb Budapesthez. Még Budapest sem. Ugyanakkor a szellősen piknikezőkről képek minden közvélemény-kutatásnál jobban jelzik azt, ami már évekkel korábban nyilvánvaló volt. Azt, hogy amennyiben nincs a látogatás irányába ható nyomás, és az embereknek a saját költségükből kellene termékenységrítust tartani a vezér tiszteletére, akkor igen korlátos az érdeklődés.

Az erősen fékezett habzás különben koncert közönségképein is jól látszik. A néhány csápolgató koncertlátogató körüli nem túl nagy zsúfoltságban elég sok unott arcot látni. Olyan arckifejezéssel, ami inkább illene a koncertre kivezényelt közmunkáshoz, mint egy nagy magyar együttes vérpezsdítő koncertjére érkezett, csak erre váró tömeg-elemhez. Márpedig az, aki valamikor egy-egy rock-koncertet látott, az pontosan tudhatja, hogy a képek által sugallt valóság mit takar. Különösen, ha esetleg arra is gondolunk: nem a legkirívóbb képek kerültek be a tudósításba. A stadion küzdőterére akár széksorokat is berakhattak volna. A tömegképzettnek csak használt volna. Az esetleg névre szóló, számozott helyek alapján pedig a renitens távolmaradók is fülön csíphetőek lennének. Akik számára I. Feltsuthy Orbán Viktor stadionja smafu.

De a miniszterelnök cikizése nélkül is pontosan tudható: ez a koncert, ilyen látogatottsággal és ilyen lapos hangulattal egy hatalmas zakó. Bukás a szervezőknek, de bukás az Omegának is. Mint együttesnek. Függetlenül attól, hogy nyilván van az a pénz, amiért az anyagilag talán nem is annyira rászoruló együttes elmegy bazseválni. Mert anyagilag aligha volt ráfizetés az Omega számára a koncert. Az együttesre, a Felcsúton fellépőkre ezek után meg kár több szót pazarolni. Beégtek az előzetes nyilatkozatok során, és leégtek, mint fellépők.

Az egykor híres Omega legfeljebb hírhedt maradt. Ennyi volt.

Andrew_s

Benkő: Budapesthez Felcsút közelebb van Budapestnél

SzarNehéz lehet az udvari muzsikusok élete. Különösen, ha nem beszélnek egymással, és mégis meg akarják magyarázni a bizonyítványt. Ebbe a kályhacsőbe szorult bele a jelek szerint az Omega együttes is. Melynek felcsúti kálváriája azzal kezdődött, hogy a basszusgitárosuk lemondta a jelenlétét.

Erre persze lehetett volna azt mondani, hogy Mihály Tamás így gondolja, de azért csak fellépünk a vezérnek világot jelentő stadionban. Ennél, a 2002-ben az orbáni színpadon tapsoló Kóbor János mást gondolt. Szinte dalok jó részét szerző tag koncert-lemondását követő napon megmagyarázta, hogy az építész-szíve viszi Felcsútra. Mert már a korábbi látogatására is így emlékszik: „Diplomás építészmérnök vagyok, és nem is a meccs, hanem leginkább Makovecz Imre miatt mentem, akinek a tervei alapján készült a stadion”. S most mindenki fojtsa el a mosolyát, akiben olyan kérdések merülnének fel: vajon rá mernék-e bízni a házuk megtervezését Kóbor János diplomás építészmérnökre? Amitől még persze nyilván egyéni és szubjektív véleménye lehet bárkinek a felcsúti stadionról. Akinek tetszik, tessen. Akinek meg nem tetszik, annak engedtessék ez is meg. Ameddig ezért a véleményért nem jár azonnali megkövezés. Tehát Kóbor Jánosnak, a magánembernek nyugodtan tetszhet az a stadion. Ez azonban mit sem von le abból, hogy a stadion léte egyfajta hatalmi szimbólummá vált, és ott fellépni politikai gesztus a hatalom felé. Ez nem biztos, hogy jól van így, de attól még nem lesz másként. Akinek nem tetszik, az elmehet a vezérhez panaszra. Akinek talán nem lett volna kötelező a kertje végébe stadiont építtetni. Ha van két krajcárért politikai érzéke és demokratizmusa.

A május elején megjelent Kóbor-szöveget, elhelyezve oda, ahova való, egyébként el is feledhettük volna. Ha a történetnek itt vége. Még akkor is, ha a Kóbor 2002-es tapsonctársa, Kokó fel is kavarta kicsit az udvartartás körüli állóvizet. Azonban bekövetkezett az, amire a bevezetőben céloztam. Az Omega felcsúti fellépésre ácsingózó tagjai elfelejtettek egyeztetni a témában. S ez megbosszulta magát. Megjelent ugyanis egy interjú Benkő Lászlóval, a billentyűssel. Aki aztán úk megvilágításba helyezte a fellépést a Pancho Arénában. Benkő szerint sem a politika játssza a fő szerepet, de nem is stadion szépsége. Praktikus okai vannak kérem, akárki megtudhassa. Mégpedig a geográfiai praktikum, ami szerint kihagyhatatlan, mert „Közel van Budapesthez”. Illetve azért is, mert, „ha ugyanis Győrbe vagy Debrecenbe visszük a bulit, akkor az egy vidéki koncert lesz”. Világos tehát. A nyugati határszélhez közelebbi és vélhetőleg népesebb Győr egy kis vidéki porfészek. Ahogy Debrecen sem több egy lesajnált vidéki kócerájnál. Bezzeg Felcsút! Az igen. Szinte a világ közepe. De vidéknek aztán nem vidék. Hiszen a Vezér is ott született. Hogy is lehetne vidék!

Nos, e helyről szeretném Benkő Lászlóval, a billentyűssel megosztani a Magyarország földrajzával kapcsolatos hatalmas titkot: Budapesthez Budapest van legközelebb. Ha tényleg ezen múlik, miért nem a fővárosban van a koncert? S különben is. Mi a fenének kell megmagyarázni? Nem lenne egyszerűbb bejelenteni: „elmegyünk kérem segget nyalni, mert félünk, hogy Pataki ránk küldi az UFÓ-kat”. A nagy kérdés nem az, hogy miért megy az Omega Felcsútra. Ez sejthető. De miért kell mindenkit hülyének nézni?

Andrew_s

Basszustalanítás az Omega-koncerten

Valamikor régen, még a Kisstadionban, élő legendaként lépett fel az Omega-együttes. Ott lenni különleges élmény volt. A hely, a hangulat és a zene. Mert a koncerteknek saját élete van. Rövid elő-, és olykor nagyon hosszú utóélet mellett ott és akkor pörög, vibrál az este. Így volt ez az Omega régi koncertjeivel is. Talán ezért is gondolta a Vezér, hogy a házánál húzzák a fülébe at egykor legendás dalokat.

Amely dalokat, noha az együttest sokszor a frontemberrel azonosítják, jórészt nem Kóbor Jánosnak köszönhet a banda. Annyira nem, hogy a külföldön felvett „Omega Red Star from Hungary” angol nyelvű felvételeinek egy részén nem is az ő hangján szólalnak meg a dalok. Az énekes ezeken több esetben az a basszusgitáros, aki különben számos dal szerzője is. S aki a kezdetekben, Presser Gábor mellett a képzett zenészeket képviselte az együttesben. Mihály Tamás nevét azonban most mégsem a nosztalgikus érzések dobták be a köztudatba. Még csak nem is az együttessel kapcsolatos visszaemlékezések sem, melyeket könyvben is megjelentetett. Sokkal inkább az a politikai kiállás, mellyel érzékeltette: véleménye szerint egy átpolitizálódott, politikai jelképpé, a vezéri hatalom jelképévé vált helyszínen nem az igazi fellépnie egy valamikor önálló legendát elért együttesnek.

Akkor sem, vagy talán éppen azért, mert az említett helyszín a miniszterelnök háza végében van. Az Omega ugyanis a nyáron Felcsúton, a vezéri aréna színpadán lép, vagy lépne fel. Mely helyszín ugyan egy stadion, de milyen messze van az egykori Kisstadiontól! Nem csak kilométerben. S nem is technikában, melybe nyilván beleadtak mindent, amit az orbanista beruházók csak mozgósítani bírtak. De hol lesz vajon az a katartikus hangulat, ami az 1970-es években jellemezte az Omega-koncerteket. A sokszor ráadásszámként is elhangzó „Gyöngyhajú lány” felhangzását. Mert lehet természetesen annyi pénz, amennyiért jobb sorsra érdemes művészek is elszegődnek udvari muzsikusnak. Így volt ez Franz Joseph Haydn korában is, csak akkor Esterházy Pál Antal herceg maga fizette a számlát. Ami manapság mintha nem lenne divat. Mert olcsóbb egy szólammal elhitetni a hívekkel, hogy szó nincs közpénzekről, mint odamenni a pénztárhoz és kicsengetni a házi-stadion árát. Szóval! Van nyilván az a pénz.

Még talán az a pénz is van, amelyet készenlétbe helyezve meg lehet tölteni egy stadionnyi koncerttermet. Természetesen válogatott legényekkel és leányokkal. Mert alig valószínű, hogy Orbán Viktor személyi védereje ne gondoskodna a potenciális jelenlevők alapos szűréséről. Talán már településre sem engednek be mást, mint aki mindenben megfelel majd a nemzeti Omega-koncert látogatói számára előírt követelményeknek. S, ahogy mondanák a sarki krimóban, ez a nem mindegy. Az, hogy annak idején, 1979-ben, az emberek önként álltak, ültek, aludtak sorban azért, hogy szert tehessenek, az ORI székházában működő pénztárban a jegyre. A Kisstadionba. Majd azért tapsoltak, hogy kifejezzék örömüket, és ráadásra csalogassák az együttest. Ha azért lesznek a tervezett koncerten sokan, hogy elmondhassák: voltunk a vezér stadionjában. Vagy azért, mert kénytelenek vele, akkor az nem annyira önkéntes. Ha azért szól a vastaps mert beintik, és elvárják, akkor az lehet hangos, de egyben hamisan is szól.

Márpedig egy művészt lehet megfizetni, és székláb-faragásra is kényszeríteni. Orbanisztánban is. De a valós siker a közönség őszinte öröme, vastapsa. Lenne. S talán ez is benne van Mihály Tamás abbéli döntésének, hogy az együttes kóboroljon nyugodtan Felcsútra, de nélküle. Miközben, sajnos, abban is igazat kell neki adnunk, hogy a felcsúti stadioban fellépni egy mögöttes jelentése kinyilvánítását is jelenti. Olyan jelentéstartalommal,a mely messze túlmutat magán a koncerten. Egyfajta politikai hűségesküt sugallva. Bezárva azt a zenét, amely egykor nem a szívek bezárkózását, hanem éppen a hidak kiépítését szolgálta.

Ez természetesen éppen úgy nem jó, ahogy annak idején a kokárda pártjelvénnyé silányítása sem volt jó. De erre is igaz, hogy ameddig lesz annyi pénz, és lesz olyan együttes, amelyik számára annyi pénz lesz (elég). Addig lesz olyan verébvezér, aki odaszórja. Amit azért is sajnálok, mert esetleg a régi emlékeket is tönkreteheti. A régi nagy számokat is elinflálja, Ha az együttes nem mondja le a koncertet, az Omega e téren sem lesz egyedül. Csak kár lesz érte.

Andrew_s