2018. március 31., szombat

Demagógisztáni napló: A Fidesz a gyíkagyat babrálja


Az egyik, tulajdonképpen inkább bulvár, hír arról tudosított, hogy Jelen Tamás cicikkel kampányol a Fidesz választása mellett. Ami kétségtelenül a gyíkagy ösztöneire ható kampányfogás. Legalább annyira, mint az elemi gyűlöletkeltés. Amelynek termését Németh Szilárd aratta le Angyalföldön. A kormány rezsifelelőse különben valami fórumot tartott.

Az utóbbi fényét nem is a publikum emelte, mint az, amit a jelek szerint képviseltek. Mármint az a néhány, az Index képe alapján, révedt mélabúba merült jelenlévő, akik közül a legmegindultabb szószóló halálbüntetést, de legalább is az állampolgárság megvonását szerette volna kérni. Az ellenzékre. Amivel legalább demonstrálta azt, hogy a diktatúra a fejekben már elindult azon az úton, amelynek a végén a Fidesz elvakultabb hívei már Dachau magyar verzióját vizionálják. Ahol az első fogvatartottak az ellenzéket képviselték. Az persze érdekes kérdés, hogy a kormánypárt, most olyan fennen hangos hívei ugyan hol a fenében voltak annak idején. Mert a most „50+” –os hívek aligha a rendszerváltáskor születtek, szocializálódtak. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne azok lennének, akik annak idején jó eredménnyel végeztek a besúgók, a jelentéstevők szakképzésében. Esetleg olyanok, akik már akkor a meg nem értett zsenik rétegét képviselték. Akárcsak az örök második, felelősségpánikos miniszterelnök. A Németh-fórum látogatottságát elnézve, legalább korántsem tekinthetők a most felső-középkorosztály uralkodó többségének. Csak az uralkodó slepjének. Ahogy Németh (elmebajnok) Szilárd is.

No meg az a jelölt, aki keblek megosztásával kampányol. Megosztásával, mert a kép, amit megosztott nem a saját kreálmánya. Eredetileg valami „ELÉG” nevű, talán eredetileg spenótellenző csoport osztotta meg a közzel. Jelen Tamás, bocsánat Dr. Jelen Tamás, csak megosztotta. Azt sugallva, hogy amennyiben a Fidesz nyer most, akkor dögös lányok lesznek dögivel. 2030-ra. Ellentétben azzal képcsíkkal, amelyen néhány, egész testet fedő ruhában álló hölgy látható. Eredetileg Szaud-Arábiában, és nem ott, ahonnan a menekültek érkeznek. Közelebb ahhoz, ahol két éve Orbán Ráhel a saját anyja szerepében, és a kisebb tesvérére szabott ruhában feszített. De nem vitatom, hogy amennyiben a Németh Szilárd fórumán megjelenteket megkérdezik, akkor a bikini-felsős lányokat választanák. Meg valószínűleg nem csak ők. Az persze egy másik kérdés, hogy a lányok választanák-e az említett fórumon üldögélőket. Ahogy az is, hogy milyen lenne az ott megjelent hölgyek burkába-öltözéses szintideje, ha a Közel-Keletre látogatnának. Elfogadva azt is, hogy nem látogatnának. Mert akkor esetleg megismerik azt a kultúrát is. Akkor meg már talán nem sikerülne olyan lelkesen gyűlölni az ottaniakat. Itten.

De a bikinis lányokról azért az is eszembe jut, hogy a MKKP is igazán elszúrta azzal az ingyen sörrel. Mennyivel ütősebb lett volna egy ilyen Jelen-szerű Elég-képutánzattal ingyen lányokat is hirdetni. Annak idején a Fidesz azzal kampányolt, hogy „Halgass a szívedre!”. Mostanra a keresztényeurópás kampányban ez a szív mintha lejjebb csúszott volna. Egyeseknek ökölmagasságba. Másoknak még lejjebb. Esetleg, talán, zseben keresztül markolva meg a bátorságukat. Miközben érdekes lenne tudni a bikinis lányok véleményét is a kérdésben. De legalább Bódi Sylviét. Mert a kép eredetileg az általa szervezett modellképzőről írt tudósítást illusztrálta. Nyolc évvel ezelőtt, a ZETApress oldalán. Talán azért onnan kölcsönözve a képet, mert nem találtak olyan Balatonra járó bikinis lánycsapatot, akik önként a Fidesz kampányához adták volna az alakjukat? Bár talán volt az a pénz, amiért mégis.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 30., péntek

Orbán nagypénteki Júdás-vallomása

Giotto di Bondone: Júdás csókja
Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta a szokásos Orbán-beszédet az Ő népének Nagypénteken is. Az Ő kommunikációs irodája kiadta az Ő beszédét Nagypénteken is. Jézus pedig megfordul a mennyben, bosszúsan legyint és nem érti az egész kereszthalál ügyet. Függetlenül attól, hogy Orbán tulajdonképpen csak a politikai póker egyik újabb tétjét tette meg.

A tét egyik része kétségtelenül a totális állami kontroll- és besúgórendszer bejelentése. Nagyjából. Mert nagyjából név szerint tudnak, ismernek mindenkit. A történelem nem túl régi korszakából ismerjük azt, amikor nagyjából tudott a besúgó valamit. Besúgta, mert ezért fizették. A maradékot meg megoldották a szolgálatok. Gestapo-tól ÁVH-ig. Legfeljebb addig verték a nagyjából ismert besúgót, amíg inkább besúgó lett. Esetleg belehalt. Orbán tehát Jézus kereszthalálára meglehetősen sajátosan, ha úgy tetszik, Júdás-perspektívából emlékezett meg. A morális bányászbéka hozzá képest a hegytetőn ücsörgő kétéltű. A gyakorlatilag burkolatlan fenyegetés mellett a több baromság amiről beszélt, szinte szóra sem érdemes. Pedig, de.

Nem az igazságtartalma miatt, hanem azért mert az a réteg, akire bizton számíthat a szavazáson eszi, mint a cukrot. Mert pont annyira gondolják végig, mint Kósa a pénzügyeit. Felszínes, demagóg mondásokkal megszólíthatóan. Különösen akkor, ha néhány fizetett aktivista a közösségi csatornákon, ismeretségi körben még rá is erősít. Nekik, az embertelenség kisembereinek is köszönhető, hogy egy olyan plakáton, amelyen mindössze egy „STOP”-tábla van, már más szöveg nem is hiányzik a gyűlöletkeltéshez. Amely tábla kapcsán „csak” azt felejti el a Pannon Géniusz, hogy már a Homo sapiens sem őshonos Európában. A jóval későbbi honfoglalásról meg kifejezetten érdekes lenne Orbán véleménye. Valószínűleg pont olyan szelektíven értelmezi a történelmet, mint az alacsony, kis barna bajszú, nagy szőke ősgermán. Annak idején. Berlinben. Akinek a hívei szintén elfelejtettek pár dolgot. Így azt is, hogy az ember elsősorban Ember. Embertelen baromként mindegy, hol ejtette el a gólya.

Orbán szövege pedig alapvetően nem Soros-ellenes, és még kevésbé migráns-ellenes. Alapvetően népellenes és emberellenes. Bejelentve a besúgók nemzeti rendszerét. Az a besúgórendszer, amelynek tagjai „nagyjából” bárkiről, bármilyen információt hajlandó összeseperni pont az, ami. Egy besúgórendszer. Egy olyan ügynöki hálózat, amely semmivel nem jobb, semmivel nem nemesebb és semmivel sem áll morálisan magasabban, mint az egykori belső elhárítás. Az a III/III, amelyről sokat pofáztak, de amelynek kartotékaiból valószínűleg már régen kimazsolázták a hatalomhoz szükséges zsarolási alapokat. Orbán tehát valójában erről rántotta le a leplet. A maga belső elhárításáról.

Nagypénteken. Sajátos megemlékezésként arra a mártírra, aki az emberséget hirdette, de a besúgások, a demagóg hangulatkeltés áldozata lett.

Andrew_s

Comments on Facebook

2018. március 28., szerda

Sajnáljuk kicsit Kósa Lajost!

Olvasom Lendvai Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki. Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát.

Mármint akkor, ha jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben. Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát nem is nyitunk erre a célra. Ami nem is kell ahhoz, hogy a felcsúti gázszerelő új ruhájában észrevenni véljük a rejtett zsebeket. Azokat, amelyek csak úgy dagadnak a milliárdoktól. Ráadásul igencsak okosban. Mert a méltatlanul korán eltávozott Demján Sándor azért épített, szervezett is egy, s mást a vagyonáért. Mészáros Lőrincnek ehhez a más elég volt. Tekintettel arra, hogy az a más’ a miniszterelnök.

Aztán ott vannak a letelepedési kötvények ügye. A közvetítőket aligha fogjuk az éhhalál, illetve a megfagyás szélén üdvözölni az aluljárókban. Legfeljebb a méltó, de valószínűleg sosem kiszabott büntetésük letöltése után. Ráadásul szintén nagyon okosban nyomták, mert a kötvények visszafizetése közpénzből fog indulni. Aminek úgy sincs szaga, ha némely kötvénybirtokost esetleg nemzetközileg körözték. Netán körözik a mai napig. Ki tudhatja? Az úgyis hallgat. Ahogy az a pénz is alszik, amely svájci számlákon landolt esetleg. A feltalálók legnagyobb örömére. Akik leginkább, Rejtővel szólva, magukat találták fel. Meg meg azt a lehetőséget, hogy miként lehet pénzhez jutni a közösnek szánt pénzekből. Az, hogy eközben Rogán egy kicsit helikopterezett? Hát istenkém! Valami neki is jár. Nem lehet mindjárt zacskóragasztással kezdeni. Nem igaz? Van aki, esküvőre propellerezi el magát, és van, aki háziasított rénszarvast megy levadászni. Naná, hogy puskával. Holott Semjént is elnéztem volna egy felvételen, amint pattintott obszidiándárdával befutja és leteríti a szarvast. Ha rén, ha nem a szerencsétlen. A szarvas.

Na itt kanyarodjunk vissza Kósához. Ahhoz a szegény miniszterhez, akinek korábban kijutottak a floridázó önkorisok, de talán nem járt Floridában. Aki látja Mészáros gazdagodását, neki meg csak a vacak, miniszterként elérhető keret jut. Még helikopterezni, feltalálni sem hagyták. Talán még kötvényezni sem. Néha odaengedték a mikrofonhoz, és szabad volt neki kiinni a vezér szellemi éjjelijét. Meg elviselni a sok kritikát. Nem kicsit a szellemi teljesítményéről. Arról a kicsiről. Most gondoljon bele a nyájas olvasó, hogy a mi szegény Kósa Lajosunknak milyen baromi savanyú lehetett az a szőlő. Ami, ha nem a véka alatt bujdokolt, akkor esetleg meghatotta a pártbelieket. Akik talán egyfajta beavatási szertartást is kanyarítottak az ügy köré.

Mondván:
Kedves Lajos! Beveszünk a köreinkbe! Hogyne vennénk? Itt van egy facér örökségügy. Ha simán lebulizod, akkor a Tied lehet az, amit hasítasz belőle!” Esetleg egy kis visszaosztást kikötött a Párt magának, de talán még azt sem. Ellenben várták, hogy mit csinál a Lala. Lala nekigyürközött a feladatnak, és hite szerint tök jól játszotta meg a kártyákat. Azonban a végén kiderült. Kósa még egy kis szimpla pénzmosási balhéba is belesül. Annyi támadási pontot nyitott maga körül, hogy az három Rogánnak is elég lett volna. Ráadásul elég sokat tudhat ahhoz, hogy ne lehessen nyilatkozathelyzetbe kerülni. Mert arra sem futja tőle, hogy legalább a száját tartsa szorosan becsukva.

Akkor most kérdezzem? Azt, hogy miért ne sajánhatnánk ezt a szegény minisztert? A képességei szerények, a beavatáson elbukott. Soha nem lesz rendes tagja a közpénzmosodások és strómanok klánjának. Ha pedig a többiek már tutira el-, és szétcsatornázták a pénzt, akkor még oda is dobhatják a disznók elé. A sorosisztaoknyomozócivilpublicisták elé. Legfeljebb Németh Szilárd fogja megvédeni. De tudhatja: azzal kint van az összes vizekből. Mert egy szinten vannak. Szellemileg. Piszok alacsonyan. Elvégre kell egy szint elhinni, hogy egy kisebb városállam költségvetésének megfelelő pénzek csak úgy teremnek, illetve lenyúlhatók.

Andrew_s

Comments on Facebook

2018. március 26., hétfő

FBI: Orbániai terror-pénzmosoda?

2011: „nagyon versenyképes lesz Magyarország”
Forrás: Richpoi
A hazai, hatalomból támogatott, korrupcióval kapcsolatos egyik legújabb hír az, hogy az FBI véd egy ebben feltáró információval rendelkező tanút. A kiszivárgott információk azért is lehetnek kínosak, mert Orbán kommunikációját is alapjaiban ingathatják meg. Még akkor is, az olyan elvont fogalmakról, mint a moralitás, vagy a gerinc már talán a hívei is rég lemondtak.

A szivárogtatások alapján ugyanis a nemzetközi terrorizmus finanszírozására is használt alternatív arab pénzrendszer lehetett az egyik csatorna, amelyen az uniós pénzek is átszivárogtak pénzmosókon. Már amit nem gyémántban, és ki tudja, hogy még mi mindenben, úgyszólván „természetben” utaztattak keresztül a világon. Majd „amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra”. Márpedig ez azt is új megvilágításba helyezheti, hogy állítólag maga Orbán Viktor kérte, az egyébként állítólag körözött, Ghaith Pharaon beengedését az országba. Ahogy érdekes kérdéseket vethet fel a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban is. Amelyek segítségével elég sokan kaphattak lehetőséget, hogy a törlesztés megkezdése után a magyar állam által tisztára mosott pénzért vehessenek belépést az EU-ba.

De az arab csatornáknak nem a mostani hír pillanatnyi hatása, hanem az előzmények adhatják meg a kommunikációs fűszerét. Nem kell ugyanis komoly múltra visszatekinteni, hogy emlékezzünk: Orbán elég rendesen uszított az iszlám ellen. A híveit, és trolljait szolgálatba helyezve hangoztatta a szerinte keresztény Európa védelmét az iszlám terrorja ellen. Azonban már a Pharaon-ügy is sejtette, hogy Orbán csak a háborús menekültek iszlámját tartja veszélyesnek. A gazdag, jól tejelő, pénzügyi kalandorokét nem. Most azonban úgy tűnik, hogy a terroristákkal közös pénzügyi hálózat is elfogadható volt akkor, ha síbolt pénzt lehetett mosni általa. Ami nagyjából odáig egyszerűsödhet, hogy az egyes menekültekkel tényleg csak a baja van. Míg a szervezett terrort is finanszírozó hálózattal szinte semmi. Mert a pénznek nincs szaga. Vérszaga sem.

Ugyanakkor Orbánnak már korábban sem sok baja volt a közel-keleti gazdagokkal. Igaz, akkor még nem találta meg magában a keresztes lovagot. Akkor, amikor 2014-ben, gyakorlatilag rabszolgakereskedői szólamokkal, próbálta az ország munkaerejét eladni Rijádban. De az akkori házalásokat is új keretbe helyezheti az FBI-tól kiszivárogtatott információ. Kinyitva azt a kérdést is, hogy az akkori, négy évvel ezelőtti tárgyalások, valamint az azt előkészítő „beszélgetések” mennyire érintették a havala-rendszert.

Mert igencsak kínos lenne, hogy miközben az „amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák”, kiderülne Orbán esetleges közvetítő szerepe. Az, hogy a közel-keleti látogatások ennek a csatornának a magyar bank rendszerből kivett pénzek előtti megnyitását is előkészítették.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 24., szombat

Ezért nem választom a Jobbikot

Mostanában, amikor szinte divattá vált körbeudvarolni a szélsőjobbról indult pártot, elég sokszor kapom meg kérdésként, hogy mi bajom van velük. Elvégre erősek, és legalább a felszínen ellenzékiek is. Mert a mélyben azért láthatjuk, hogy a Jobbik középre és a Fidesz jobbszélre tartásával gyakorlatilag két árnyalatává váltak ugyanannak a politikai masszának.

Ennek ellenére igyekszem, megannyi szubjektív elemmel terhelve, de összefoglalni. Nem minden előzmény nélkül. Azt sem állítva, hogy csupa olyan gondolattal, amelyeket részben, vagy egészben nem érintettem volna korábban. Ahogy a Jobbik féligazságairól már 2013-ban is írtam. Általában azért mégis összefoglalnám. Leginkább azt, hogy miért nem szavaznék rájuk.

A Jobbik olyan értékválasztás mentén indult, majd olyan értékválasztás mellett, mások emberi kirekesztésére alapozottan politizált, ami miatt a Jobbik nem tud olyan ajánlatot tenni, ami miatt, erőszak nélkül, rájuk szavaznék. A kirekesztő, alapjaiban rasszista értékválasztás illusztrálására elegendő a pártmilíciára hajazó gárdára emlékezni. Amelynek egyen-véleményében és -mellényében feszítve indult Vona Gábor karrierje a magyar országgyűlésben. Márpedig alig hiszem, hogy egy ország, egy közösség számára előre mutató lenne a rasszizmus, a kirekesztés, az embereket származás, illetve a vallást is érintő értékválasztás, esetleg anyagi helyzetük alapján lenéző politikai szemlélet.

Tudom, előszeretettel jönnek a lószemüveges szélsőbbosok azzal, hogy mások meg „magyaroznak”. Csakhogy ezt általában semmivel sem tudják, a szélsőségesen hungarista, a jobbik uszályában libegő fórumok szintjénél komolyabban alátámasztani. Ezalatt azt értem, nem vitatok pillanatnyi személyesen negatív helyzeteket. Tudva, hogy biztosan van olyn pillanat, amikor a kocsma hevében elhangzik a „geci magyarok” és a „szemét cigányok” kifejezések valamelyike. Akár mindegyike. Ezt a fajta személyes rasszizmust tiltani lehet, de megszüntetni nem egyhamar. A Jobbik, véleményem szerint azonban azt vállalta fel, hogy Goebbelshez, Mussolinihez, Sztálinhoz hasonlóan szervezett párt-ideológiát, politikai hátteret ad mindehhez. Azt, hogy akár celofánba csomagolva, de megvalósítja azt, hogy teret adjon, hátteret biztosítson az antiszemitizmusnak, a származásalapú szegregációnak, a vallási, vagy származási listázásoknak. A kocsmából az állampolitika szintjére emelve mindezt. Márpedig, szerintem, hatalmas különbség az, hogy alkoholban pácoltan, kocsmai kiszólásként mondanak valamit, vagy egy politikai párt képviselője, tisztségviselője teszi ugyanezt. Akkor is, ha látszólag árnyaltabban, jogilag kevésbé támadhatóan teszi. Amely csomagolással legfeljebb a stilisztikai érzékéről tesz tanúbizonyságot. A magasabb moralitásáról aligha. Valamint teszt ezt úgy hogy sem a pártja nem vágja ki azonnal, mint macskát szarni, sem a párt vezetője nem határolódik el, az említett kivágással egy időben, mindettől. Sőt! Inkább ráerősít, és gárdamellényben feszít az országgyűlésben. Függetlenül attól, hogy Vona, Novák és b. neje, Gyöngyösi, Morvai, és a többiek csak a véletlennek köszönhetik, hogy ide és nem a Tűzföldre születtek. De valószínűleg akkor más eszmék nevében acsarkodnának másokra. Jegesmedveként pedig a fehér-szőrűek nevében a barna-bőrűekre.

Valójában a legszomorúbb talán nem is ez. Sokkal inkább az, hogy miközben a Jobbik a maga féligazságait egyfajta rasszista gazsággal emeli be a politikába, egyik párt sem képes ezen átlendülve épeszű alternatívát kínálni. A Fideszt is beleértve. Mert ez az alternatívamentesség az egyik, ha nem az egyetlen, oka annak, amiért az országos politikába emelkedett rasszisták is cigánybűnözésről, migráns-erőszakról, a cigányok elkülönítéséről, a szegények kényszerfoglalkoztatásáról és hasonlókról ugathatnak. Miközben a hatalomnak érdeke is az, hogy egyes néprétegeket elnyomjon, míg másokat frusztráljon. Mert addig van mindenezek emlegetésével legitimációs bázisa. A regnáló, szélsőséges retorikával operáló hatalomnak nem érdeke, egy valós közbiztonsági program, vagy akár oktatáspolitika, következetes megvalósítása. Így hatalomba kerülése után szerintem a Jobbiknak sem.

Mert abban a pillanatban kiderülhetne, hogy a törvénysértő nem automatikusan cigány, illetve migráns, hogy a sikkasztó nem automatikusan zsidó, vagy az is, hogy a nemi abúzusokat sem elsősorban migránsok követik el, stb. Így, függetlenül attól, hogy a közbiztonságot, oktatáspolitikát milyen vehemenciával emlegetik a kampány során, korántsem érzek erős garanciát arra, hogy ne az említett hatalmi érdekek mentén politizáljanak. Mert a maga kirekesztő politikai múltjával, és az ehhez szegődött szavazóbázissal, a választások után háláért sorban álló támogatóikkal a Jobbik még ezen a szinten sem a megoldás, hanem maga a probléma része lenne. Ugyanúgy mint jelenleg a Fidesz. Akikkel sok tekintetben éppen most tartanak közel egy szinten.

Eközben azt a jelenséget sem vitatom, hogy az olcsó trágyára legyek ezrei repülnek rá. Ugyanúgy, mint Hitler szétkürtölt szólamaira. Azonban attól, hogy celofánba csomagolják, attól az még pont olyan büdös.

Andrew_s
Comments on Facebook

Levél Hellernek. Csak úgy...

Ez sem gondolatkísérlet volt...
Kedves Heller Ágnes!

Olvasom, hogy mostanában közvéleményt is kutat. Gondolom ez olyasmi lehetett, hogy megkérdezte az ismerősöket és azok ismerőseit. Ez a személyes vélemény kialakításának lehet egy nagyon fontos lépése. Márpedig a személyes véleményhez való jogot olyan fontosnak tartom, hogy magam is élek vele. Például, most is. Ilyen személyes vélemény az, hogy szerintem kifejezetten káros volt az, ahogy néhány önjelölten neves személyiséggel, 2014-ben csatlakozott egy különben jó szándékkal indult levelezőkampányhoz. Amelyik olyan sajátosan megtámogatta Bajnait, hogy szerintem inkább a vereségéhez járult hozzá. Mert megtámogatta az ellenzéket abban, hogy felüljön a saját retorikájának. Mármint az ellenzék saját retorikájának.

Ugyanakkor elhiszem, hogy végtelenül jó érzés lehet az, ha valakit mikrofon-véghez hívnak. Mármint akkor, ha valaki az aktív évei zömében emberek ezreinek mondhatta meg, fejthette ki a véleményét, és ezzel befolyásolhatta gondolati irányultságukat. Valamint akkor is, ha valaki csak vágyott erre. De nem szeretném Boross Péter szintjével összehasonlítani egy egyetemi oktatóét. Ebből a megértésből fakad, hogy távol álljon tőlem a tőlem távol álló szemlélettel bíró pártok pártolási jogának az elvitatása bárkitől. Öntől sem. Talán a kor adta bölcsességet hiányolom akkor, amikor a Jobbik fényezése mellett tör lándzsát, és a gondolatkísérlet szintjén feltételezi: a baloldali jelölteknek kellene lemondania a jobbikos képviselők javára. Mert attól jó lesz. Valakinek különben biztosan. Mondjuk, a Jobbiknak. Ha pedig munkásságának köszönhetően kialakulhat egy Jobbik-Fidesz paktum, akkor Orbánnak is.

Miközben sokszor forgattam az olyan teoretikusok műveit, mint a birodalompárti Isaac Asimov, a multikulturalizmust kedvelő Francis Carsac, a rasszizmussal határos Alfred E. van Vogt, a kisembereket felkarolni vágyó Arkagyij és Borisz Sztrugackij, és a többiek, a gondolatkísérletekhez való jogát sem vitatom. Nem is tehetném. Mert magam is élek olykor ezzel az eszközzel. Holott neves filozófus sem vagyok. Amiből természetesen az is következik, hogy eszem ágában sincs vitatni a filozófia, és általában az elméletek, tárgykörében végzett munkásságát. A filozófiai gondolatkísérletek, és a gyakorlat kapcsolatáról azonban egy másik teoretikai vonulat jut az eszembe. Az, hogy mennyivel szimpatikusabb volt Marx és Lenin munkássága leírva, mint a „létező szocializmus” napi gyakorlata. Mondjuk, Sztálin idejében.

Ezért, ha tetszik könyörögve, kérem, hogy egy kicsit legyen tekintettel a hétköznapi halandókra is. Azokra, akiknek az ország holnapja nem egy filozófiai elmélet, hanem a választás másnapján is a mindennapi életük lesz. Azokra, akik nem vonulhatnak vissza egy külhoni katedrára, ha a gondolatkísérlet nem jön be a gyakorlatban. Esetleg bejön, de programhirdetés helyett a pogromhirdetés irányába mozdul a politika.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 20., kedd

Két szék között az LMP

Az LMP fiaskóját először az mutatta, hogy a Vágó Gábor elkezdte magyarázni a bizonyítványt, amiért lerészegezte Gyurcsányt. Lehetne persze úriemberes gesztus, ha nem tudnánk: úriember nem részegezi le a tárgyalópartnert. Különösen, ha nincs konkrét bizonyítéka rá. Aztán ma reggelre már az is kiderült, hogy Vona tényleg ajtót mutatott a LMP-nek.

Egyébként, függetlenül attól, hogy Vágó túl pökhendi volt a DK-s sajtótájékozató után, hogy bocsánatot kérjen a megjegyzéseiért. Mármint akkor, ha nyeregben érzi magát. Márpedig ehhez az kellett volna, hogy a benzinkútnál tartott párt-csúcs, ne csak egy tárgyalási csücsök legyen. Hanem tényleg eredményt felmutató csúcs. Ahhoz sem kell kremlinológusnak lenni, hogy tudjuk: az autópálya melletti benzinkút büféjében tartott megbeszélés reklám Vonának. Jelezve, hogy gőzerővel járja a vidéket. Valamint egyfajta csicskáztatása az LMP-nek, amely párt vezetőjét az út mellé rendelte a Jobbik vezetője. Szél azonban sikeresen belenavigálta magát abba a helyzetbe, hogy ennél megalázóbb körülményeket is el kellett volna fogadnia. Mert, pártja nevében, gyakorlatilag biankó megígérte a Jobbik felszopását. Így nem tehette meg, hogy ne jelenjen meg akárhol, ahol talál legalább egy web-kamerát, ami igazolja a tárgyalás megtörténtét. Ráadásul még jó képet is kellett vágnia mindehhez.

Az, hogy előtte hablatyoltak egy nagyot a komfort-zónájukról, és hatalmas mellénnyel elmondták a többi ellenzéki pártot mindenféle kerékkötőnek az nem vall túl nagy politikai éleslátásra. Különösen abban a stílusban elkövetve, amit Vágó Gábor alkalmazott. A személyes sértésig is elmenve a DK elnökével szemben. Nem azért, mintha Gyurcsány szent lenne. Nem is tévedhetetlen. Szeretni sem kötelező. Számos ötlete, döntése akár vitatható is lehet. De a jelen helyzetben, különösen azok után, hogy Vona beharangozta a magabiztos magány-vágyát, mégis inkább látszik képviselni a reálpolitikai szemléletet, mint az LMP vezetéséé. Mert továbbra is reálisabb az országos, pártfüggetlenül megoldásra váró kérdésekre szervezhető választás utáni koalíció, mint a választások előtti összefekvése azoknak, akik ezzel csak választókat veszthetnek.

Szél Bernadett tehát megszívta. Nagy arccal, és Vágó bunkóságával próbálta ott a mérleg nyelvét játszani, ahol nem tudta megkülönböztetni a mérleg tányérjait a malomkövektől. Addig billeget a tányérok között, míg most talán a párt puszta túléléséért küzdhet meg a szavazatokért. No, meg azért a képviselői baksisért, ami nem is annyira baksis. A közmunkában elérhető fizetésekhez képest. Könnyen lehet, hogy a következő lépésnek nem marad más, mint visszakullogni a DK asztalához. Hatalmas presztízsvesztéssel. Esetleg betagozódni a „Fidesz még mindig jobb, mint Gyurcsány” vonulatba. Még nagyobb presztízsvesztéssel.

Majd kiderül.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 18., vasárnap

Összenövőben az LMP?

Az LMP elment tárgyalni, majd valójában nem tárgyalt. Vagy tárgyalt, de nem jutottak sokra a Karácsony vezette, kormányváltást sürgető, szövetséghez. Szinte biztos, hogy mindkét fél majd jól elmutogat a másikra, de azért a részletek is elárulnak pár dolgot. Valószínűleg ezt is mindenki úgy értelmezheti, ahogy neki jól esik.

Az azonban egy érdekes eredményfelfogás, hogy Vágó Gábor szerint olyan gondjai voltak, miszerint a DK elnöke részeg volt, és a pogácsa meg közepesen száraz. Nem voltam ott, és elképzelem, hogy a pogácsa esetleg tényleg száraz volt. Azt sem vonom kétségbe, hogy Vágó Gábor a kilélegzett alkoholt kimutatni képes eszközzel felszerelkezve ment tárgyalni. Ebből azonban igen kevéssé derül ki, hogy mi volt az a kompromisszumos javaslat-csomag, amit lettek az asztalra. Kivéve egy pontot, amit a híradás is kiemelt. Azt, hogy Gyurcsány Ferenc nem akar a Jobbikkal, a választások előtt megállapodva, választási szövetséget kötni. Ami nem jelenti egyértelműen azt, hogy egy későbbi egyeztetésre sor kerüljön, de kétségtelenül kisebb értékű gesztus, mint az LMP egyértelmű összefogási szándéka a mostanság cukisodó, de eredeti önmeghatározása szerint a radikális jobboldalt összefogni akaró párttal.

Ezt az LMP-s gesztust ugyanúgy mindenki maga ítélheti meg, mint mindazokat a korábbiakat, amelyek közül nem egyről vol az az érzésem, hogy Orbán támogatására sem szervezhették volna jobban. Ahogy az a fajta hozzáállás is, hogy bár elmentek a megbeszélésre, de Vágó Gábortól leginkább a sértett mártíromságra tellett. Annak ecsetelésével, hogy micsoda áldozatot hozott, amiért elment a megbeszélésre, ez mennyire kimozdította a komfort zónájából. Ezt sem vitatom el tőle. Bár tekintettel arra, hogy Vágó volt már csak szimpla „magyar állampolgár” is, és hol kilépett az LMP-ből, hol visszalépett az LMP-be, azért nem aggódok komolyan a komfort-zónája miatt. Még akkor sem, ha a komfortzónás szöveget aztán Szél Bernadett is visszhangozta. Aki, miközben érzésem szerint kicsit nagyvonalúan kezeli az igazságot, alkalmasint közölte, hogy értékközösséget senkivel nem vállalnak, de egyedül ők akarnak kormányváltást.

Azért, szintén érdekes kérdés lehet az is, hogy annak milyen az értékvállalása, aki senkivel, se jobb, sem baloldallal nem vállal értékközösséget. Ettől számomra nem lettek népszerűbbek, mert érdekes értékrendszer az, amelyik tulajdonképpen önmagáért van, és nem vállal közösséget senki ember fiával. Kivéve egy zárt klubbot. Minden esetre ezzel az erővel az LMP akár anarchista pártnak, vagy érték nélküli masszának is definiálhatná magát. Ami nagyjából megfelelne az eddigi önszalámizásoknak, az olykor kormánypártinak tekinthető gesztusoknak, valamint annak is, hogy Szél az egyik legjelentősebb eredménynek az információszerzést tekintette. Ami nagyjából annak felelhet meg, hogy eleve nem kompromisszumos megállapodást mentek kötni, hanem a saját pökhendiségüket akarták teátrálisan demonstrálni. Úgy bele a komfort zónájukba. Azért az elgondolkodtató, hogy azzal a Jobbikkal leülnek tárgyalni, amelyik elég sokszor azt vetette a szemére Orbánnak, hogy lenyúlták a Jobbik programját.

Ugyanakkor az kétségtelenül megfontolandó mondata volt az LMP miniszterelnök-jelöltjének, hogy csak baloldalról nem lehet elérni a kormányváltást. Sajnos a sajtó részéről nem merült fel a kérdés, és az LMP részéről spontán nem mondtak arról semmit, hogy csak jobboldalról megvalósítható-e? Beleértve azt is, hogy egy Jobbik vezette, az LMP-vel szervezett koalíciónak meg lehet-e a parlamenti kétharmada? Amennyiben nem, akkor vajon hajlandók lennének-e arra gesztusra, amit a DK elnöke március idusán megígért? Arra, hogy a választások után leülnek tárgyalni a hogyan továbbról mindenkivel a Fideszt kivéve.

Mert jelenleg nincs valós közép-jobboldali párt Magyarországon. Van egy egyre radikalizálódó Fidesz, van egy eleve radikálisoknak szervezett Jobbik, és van egy a Fidesztől alig balfelé álló LMP. Az utóbbi ugyebár senkivel nem vállal érdekközösséget, mert ők az egyetemes igazság letéteményesei. Amellett szerények, és megalkuvók. A Jobbik és a Fidesz között pedig szép lassan elmosódott a programhatár. Sok szempontból a retorikai is. Annak hatására, hogy Vona elindult középre, Orbán pedig a szélsőjobb irányába.

Úgyhogy könnyen lehet, hogy az LMP mai, teátrális, sértődése, majd a jobbikos tárgyalása, különösen, ha azon megegyeznek egymással, nem több annál, mint hogy összenő az, ami összetartozik. Szentesítve egy jobboldali blokkot, amelyben ott maradhat a Fidesz, ha Orbánt leváltják, és amely simán uralhatja majd az országgyűlést. Mert lesz az a pénz, és hatalom amiért majd elmennek pörköltözni a megfelelő emberek. Ahogy emlékezhetünk arra a Fidesz-FKGP koalícióra, amelynek lehetőségét kizárták a választás előtt, de amelynek kertében Torgyán József miniszterelnök-helyettes lett. Orbán mellett. Azért szeretném remélni, hogy Hadházy Ákos tényleg a családjával töltötte a hétvégét, ahogy vágó Gábor emlegette. Amely programját véletlenül sem zavarta meg olyasmi, hogy a volt párttársakkal egyeztetett a fenti blokk lehetőségéről.

Andrew_s
Comments on Facebook

Apróban: A nemzeti latyakfelelősről jelentették

Kedves elvtársak...sak...sak! Mindenki lenyugodhat a pitchába...ba...ba! Népünk kedves...es...es vezére...re...re... Megtekintette...tette...tette a hóhelyzetet...tet...tet! Háromszoros hurrá...rá...rá...!

Amúgy tényleg megtekintette! Nem egy hólapáttal, de ellátogatott az operatív törzshöz. Bizony ám! Megírta a Magyar Nemzet! Figyelmeztette az ott dolgozókat, hogy az eső le is fagyhat. Hátha nem tudták! Akkor meg miért dolgoznának ott? Mármint, ha nem tudták. Azért magával vitte Pintért és Rogánt is. Hogy ne féljenek egyedül. Esetleg, hogy ő ne féljen egyedül. Ki tudja? Orvosa? Gyógyszerésze? Habonya? De remélem az operatív törzsben dolgozók most sokkal boldogabbak. Meg azt is remélem, hogy külön személyzetük van egy kis szobában a protokoll számára. Kár lenne a tényleges operatív munkát végzőket feltartani a munkában.

Közben emlékezhetünk arra, amikor Orbán az árvizet is szemmel verte. Meg amikor egy öt kilométeres autóút átadására csődült a médianép. Arra is, amikor a hasonló gesztusoktól, szigorúan egymás között, de sírva röhögött a magyar az 1970-es, 1980-as években is. Talán korábban is. Szigorúan magában talán még akkor is, amikor az akkori kedves vezető hugyozhatnékját kalászszemlének retusálták.

Azért éljen és virágozzék a jégvirág. Törzsöljön operatívan Orbán. Ahol nyilván WC is van. A nap kérdése: Oda egyedül is eltalált? Ment egyedül, vagy Rogán segített? Egyenesbe nem adták véletlenül? Ha már Lázár víz-ingeréről lemaradtunk az Elios-fényárban. Még jó, hogy nincs személyi kultusz...tusz...tusz!

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 17., szombat

Orbán dominói

Az éppen aktuális rettegészeti megfigyelések arra utalnak, hogy a Fidesz vezetőségében kitört a pánik. Kósa, illetve Gulyás megsejtett valamit. Nem Kósa pénzügyeinek intézésekor, mert azzal csak a tehetségtelenségét igazolta. Hanem azzal, amikor valami szervezettséget sejtetett a háttérben. Ha nem is valami sorosgyuribácsis összeesküvésről van szó. Inkább informatikaival.

A hasonlat szintjén. Mert szinte klasszikus mondás az informatikai biztonsággal foglalkozó órákon, előadásokon, hogy a rendszer legveszélyesebb ellensége nem a kívülről érkezett kiber-bűnöző. Neki ugyanis sok védelmi rendszeren kell áthatolnia, számos lebukási lehetőséggel. Ellentétben a sértett rendszergazdával, aki maga állítgatja a biztonsági rendszereket. Na, jó! Erős túlzásokkal. De a lényegileg mindig a motivációját elvesztett szakalkalmazott okozhatja a legnagyobb problémát. Úgyhogy, szerintem, a Fidesz vezetőségében most iszonyú kapkodás lehet. Egyrészt gőzerővel kereshetik a téglát. Másrészt nem kisebb emlékezetleltárazás folyhat arról, hogy a korábban megsértett, azóta kilépett, elüldözött emberek mit tudhatnak, mire emlékezhetnek, miről gyűjthettek bizonyítékokat. Nem Soros, hanem például Simicska.

Forrás: Fixabay
Márcsak azért is, mert aligha tekinthető véletlennek, hogy a Kósa-dossziét éppen most fújta be a szél a médiába. Ahogy a következő dominó, Szita Károly is igencsak billegni kezdett. „Véletlenül” szintén a Fidesz-ellenes kampányt erősítve. Ráadásul elég jó időzítéssel. Akkor dobva be a függöny mögül, mire Kósa ügyeire lassan már csak legyintene valaki. Mert mi mást lehetne tenni egy olyan balfékkel kapcsolatban, aki a saját nyolcvan évesnél idősebb anyját teszi meg strómannak, és még egy kis pénzmosást sem tud rendesen megcsinálni. A volt debreceni Döbrögi a felmentést nem, de a sajnálatot megérdemli. Akkor is, ha abban a naív hitben ringatta magát, hogy a hatalom megvédi. Akár a sajátja, akár a pártjáé. A sajátját ugyanis már régen elvették. Kapott egy uli-buli miniszterséget, amivel kitörölheti. A pártja, illetve annak vezetője, és ezt tudhatta volna, simán odadob bárkit az oroszlánok elé. Bármilyen kínos is.

Már csak azért is, mert a választási adok-kapok során egyszerűen nem engedheti meg magának Orbán, hogy kiálljon az embereiért. Nem mintha eddig a bátorságáról lett volna híres a hívek előtt is golyóállóban makogó vezér. Az Elios-ügy, illetve a közvetlen környezetének viselt dolgai megbénítják. Nem nagyon mehet a napra a pártemberek ügyében, mert elég sok rokoni vaj van a füle mögött. Marad az a lehetősége, hogy csendben nézi a dominók eldőlését, és közben imádkozik, reménykedik, fekete kakast áldoz, vagy viaszbábút szurkál. Ízlése szerint. Azért, hogy a dominók elég sokáig billegjenek az eldőlés előtt, hogy kihúzza a választásokig. Ez tehetetlen kivárás azonban nem feltétlenül erősíti a párton belüli bizalmat.

Így Orbán valójában igencsak csőbe húzott helyzetben érezheti magát. Egyrészt folyamatosan erodálja a pártját a lassan adagolt dosszié-sorozat. Másrészt nem állhat ki az emberiért, ami a párton belül rendítheti meg a pozícióját. Márpedig elég régóta sejthető, hogy Orbánt a párton belülről lehet a legeredményesebben leváltani. Ez 2013-ban már világosan látszott. Azzal együtt, hogy ez a belső váltás, nagy valószínűséggel, egy „emberarcúbb” pókot jelentene csupán a hálóban. Kicsit kisebb személyi kultusszal, de alig kisebb hatalmi ambíciókkal. Nem véletlenül merült, és merül fel rendre Lázár személye. Mint olyané, aki elég technokrata akarnok ahhoz, hogy Vonával is meg tudjon egyezni.

Ebben a helyzetben Orbán leszámolós üzenete valószínűleg legalább annyira szólt a párton belüli ellenzékének, mint a „külsősöknek”. De leginkább valószínűleg azoknak szólt, akiknek a kialakult, a személyes tehetetlenségéhez vezető helyzetért felelősek. Szerinte. Talán nem is ok nélkül. Mert ezt a forgatókönyvet csak olyan(ok) állíthatta(ák) össze, akik nemcsak a dossziéról tudhattak, de Orbán Viktor gumidominóiról is. Így a vezér személyiségével is számoltak. Azzal a szétesőfélben levő állapottal, amelyet nagyon régóta jellemez a felelősségpánik, illetve a nyomás alatti racionalizmus-hiány.

Andrew_s

Comments on Facebook

2018. március 16., péntek

Reinkarnációs hibbantkormányzás

Janish Attila a MANCS oldalán ismertette a langyos víz vegyi atomképletét. Amennyiben kifejtette, hogy Orbán nem komplett. Valójában az, hogy a miniszterelnökön egész szindrómák tünetegyüttesét végig lehet pipálni korántsem új jelenség. 2012-ben írtam, hogy Orbán:
A saját gyermeteg mesevilágában úgyis ő az irányító, tehát nem gond, ha egyik vezénylő tábornoka hiányt okoz, mert a másik az ő tündérhadseregével megszállja Amerikát, és pótolja a hiányt. Ebben a világban nem létezik ellenzék, mert az ellenzék is őfelsége ellenzéke, és tulajdonképpen neki tapsol. Ebben a világban nem létezik ellencsapás és válaszlépés sem. Mert mindenki vele akar megegyezni, ő a példakép és ő az egyetemes origo. A centrális erő forrása, akinek a nemzetközi, mit nemzetközi, a galaktikus tárgyalópartnerek is a kegyét keresik.”...
Illetve azt is, hogy:
A problémát az okozza csupán, hogy a világ ezt nem igazolja vissza. Mint fentebb írtam, beszivárog a rózsaszín papírmasé házacskába. S előbb utóbb rávilágít arra az egyszerű tényre, hogy gyermekdednek lenni lehet jó az egyénnek, de lehet közveszélyes a társadalomnak, ha egy infantilis akarnok hatalmat kap. Mert aki papírmasé világban él, ne fenyegetődzék lángszóróval. Különösen akkor ne, ha ebbe a személyes művilágába kényszerítette be korábban az ország gazdaságát. Talán jobb lenne, ha a gyermeki őrületbe beleálmodna valaki egy olyan gyógyszert, amitől a gyermek felnő, felveszi az ő kikészített muszájdzsekijét, és békében beül a hideg zuhany alá. Amíg a romok közt még akad egy olyan épületszárny, amibe kapaszkodva meg lehet próbálni újraépíteni azt a romhalmazt, ami maradt utána.”

Az azóta eltelt évek alatt eléggé körvonalazódott az, hogy nagyon nem sikerült mellé lőni. Ami nagyjából azt is jelenti, hogy bárki, aki csak egy kicsit is tanult, olvasott a  pszichológia, a fejlődéslélektan tárgyköréből, az simán felismerhette a problémát. Márpedig, például a tanároknak ez kötelező tananyag.

Az előző választások előtt sem az volt már a kérdés, hogy Orbánnal baj-e van, hanem az, hogy miért köz-lelettelen? Az is igencsak lényegi kérdéssé érhet, hogy mi tartotta vissza akkor, és mi tartja vissza most is az ellenzéket attól, hogy kikényszerítse egy hiteles vizsgálati eredmény közzétételét? „Azt, aminek eredményeként az ország számára világos képet nyújthat egy hiteles vizsgálati eredmény ”becsatolása”. Akkor is, ha Orbán Viktor teljes felelősségvállalási képességéről árulkodik, és akkor is, ha nem. Az előbbi esetben a párt összes csinovnyikjának minden erőfeszítése hiába való lehet a személyes felelősség alóli mentesítésre”.

A kérdés azóta is adott. Sokkal valóságosabban, mint bármikor. Mert jelzi, hogy lassan egy motorkerékpárt sem lehet kormányozni olyan alkalmassági vizsgálat nélkül, amihez hasonló sem kell egy ország vezetéséhez. Lehet, hogy ezen nem érdeke a politikusoknak változtatni, de azoknak valószínűleg igen, akik nem Hitler, Sztálin, Rákosi, és a többiek reinkarnációit szeretnék a kormányállásban látni.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. március 15., csütörtök

Gyurcsány a nagykoalíció felé?

A tüntetések sorában kétségtelenül jelentős volt mind a kormánypárt békemenetesített, mind a demokratikusnak önmeghatározott ellenzék kumulatív tüntetése. Az előbbin Orbán nyíltan megfenyegette mindazokat, akikkel vitája volt, vitája van, vagy vitája lehet. Az utóbbin számos politikus, illetve politikai szerepet felvállaló művész is felszólalt.

A teljesség igényével mindenkiről szólni aligha lenne rövidre fogható vállalkozás. Őszintén szólva nem is minden megszólalást gondolnám olyannak, amit nagyon érdemes lenne elemezni. Azt a mondathalmazt, amit az MSZP részéről Kunhalmi előadott például méltatlan lenne hosszas szavakra méltatni. Szerintem tíz perccel később már ő is csak azért tudta volna felidézni, mert le volt írva. Talán azt érdemes kiemelni, hogy mereven elzárkózott a Jobbikkal való szóba állástól. Amiben inkább azért éreztem egy kis disszonanciát, mert még emlékszem, amikor a pártjából igencsak leültek Vona pártjával egy asztalhoz. De ez lehet, hogy az elfeledett múltba vész már a vágyaik szerint. Amit megértenék. Mert Karácsony Gergellyel egyet érthetünk abban, hogy aki a Jobbikra szavaz, az tulajdonképpen a Fideszre szavaz. Elég ehhez felidézni azokat a mondatokat, amelyek lényege az volt a Jobbik részéről, hogy a Fidesz mintegy „ellopja” az ötleteiket, intézkedési terveiket, és ezek megvalósításával tesz gesztust a szélsőjobb rétjén széledő nyájnak. Amiből az adódik, hogy amennyiben a Jobbik bekerül az országgyűlésbe, márpedig erre számítani lehet, akkor a Fidesz szinte természetes program-szövetségeseként lesz jelen.

Ezért, különösen első hallásra, nem igazán tetszett az a kompromisszumos ötlet Gyurcsány Ferenctől, hogy a választási szövetséget elutasítva, de a választások utáni helyzetre gondolva, egyeztetést kezdeményezzen a Jobbikkal. Ezt, a tüntetéseket követő első reakciójában a Jobbik kapásból elutasította. Amivel tulajdonképpen kifogta a szelet azokból a vitorlákból, amelyekbe kapaszkodva betámadták Gyurcsányt az ötlet miatt. Kicsit sajátos érvelés ugyanakkor a Jobbik elnökétől, hogy szerinte a DK elnökének az ajánlata Orbán Viktor érdekeit szolgálja. Az érvelés sajátosságát pont az előbb említettek adják. Az, hogy a Jobbik egyfajta programfelosztóként szerepelt a Fidesz számára. Akár akaratlanul, akár akarva.

A választások utáni időpontra vonatkozó egyeztetés ugyanakkor lehet egyfajta politikai realitás. Nem azért mert tetszik a Jobbik elhelyezkedése a politikai térképen, hanem mert ott van. Abban egy pillanatig nem kételkedek, hogy nem fogják a keblükre ölelni a szerintük baloldali, illetve liberális ellenzéket. A híveik között sem kevesen vannak, akik szerint a zsidózás, cigányozás, illetve a politikai ellenzék akár fizikai megsemmisítése teljesen rendben lehet. Elég ehhez az internetes fórumokon feltűnő, magukat Jobbik-szimpatizánsnak definiáló, de neofasiszta szövegekkel házaló hozzászólókat olvasgatni. Abban sem nagyon hiszek, hogy mindazokban, akik korábban nem határolódtak el a rasszizmustól, a neohorthysta fétisállításoktól, a nácik pártolásától, azok egy csapásra a demokrácia élharcosaivá váltak. Azonban van pár olyan politikai, és talán társadalmi, terület, ahol mégiscsak értelmes párbeszédet kellene folytatni.

Azokon a területeken, ahol a programok hatásai generációkra hatnak. Amilyen például az oktatás. Ezeken a területeken tulajdonképpen minden, az országgyűlésben szavazóképes, politikai erőnek helyet kellene tudni szorítani a tárgyalóasztalnál. Mert az iskolába nem párttagok, hanem gyerekek járnak. Megette a fene azt az oktatást, amelyik a szülő párt-szimpátiája alapján diszkriminál. Semmivel nem jobb, mint az, amelyik a szülő pénztárcája, vallása, származása alapján szeggregál. Amellett talán nem csak az oktatás az a terület, ahol az ördög véleményét is meg kell hallgatni. Abban a reményben, hogy az ország hosszú távú érdekei legalább egy kicsit felülírják a pillanatnyi hatalmi vágyakat. Reményben, mert a hazai tapasztalat alapján a politikai vállalások igencsak ingatagok. Ebből a szempontból még az sem kizárt, hogy egy ténylegesen megalakított nagykoalíciós kormány jelenthetne megoldást. (zárójelben: 2012-ben már felmerül egy olajfa-koalíció lehetősége)

Tudva, hogy igencsak csikorognának a fogak egy ilyen koalíciótól. Miközben talán sikerülne a jelenleg végletesen megosztott társadalomban pár árkot betemetni. De legalább pallót fektetni rá. Mert amennyiben a kormányban minden oldal képviselve van, akkor kicsit nehezebb a másikra mutogatni. A sürgető alkotmányozás, az egészségügy stabilizálása, az oktatás javítása, és megannyi más területen. Így könnyen lehet egyfajta deja vu a most fellángoló gyurcsányozás. Az előző választás előtt is nem egyszer tűnt úgy, hogy a DK elnöke képviseli a reálpolitika lehetséges megoldását a kialakult helyzetre. Azt is tudjuk, hogy 2014-ben hova vezetett a szinte párt- és oldalfüggetlen gyurcsányozás.

Az egy másik kérdés, hogy az ellenzéki pártoknak összességében van elévülhetetlen érdeme a most kialakult helyzetben. Abban, hogy leginkább azt a névsort lehet összeállítanom, hogy kire, melyik pártra nem szavazok. Az LMP-Fidesz-Jobbik tengelyre például, a jelen tudásom alapján, biztosan nem. Túl közel ülnek ehhez egy Fidesz-vezette potenciális 4/5 –höz.

Andrew_s
Comments on Facebook

Orbán leszámolással fenyeget

Lezajlott a március idusára tervezett tüntetések java. Nyilvánvalóan sokan fogják megmagyarázni, hogy szerintük mit kellett volna hallania másoknak. Úgyhogy majd jönnek a kiragadott mondatok, amelyekről mindenki megmagyarázza, hogy szerinte mit jelent. Ilyen kiragadásra ad okot, több helyen már meg is tették, Orbán Viktor nyílt fenyegetése a társadalmi többségnek. Amiért egyébként köszönettel tartozunk.

Nem a fenyegetésnek, hanem a kimondásának. Az őszinteség értékeléséhez tekintsünk kicsit vissza. Annak idején volt egy pártkongresszus, ahol korántsem a társadalmi többség volt többségként képviselve. Ettől a kongresszustól számíthatjuk a „bolsevik” szó elterjedését. Mint olyanét, amely a valós kisebbség döntéshozási többségén, majd a pozíció diktatórikus megőrzésén alapul a hatalomgyakorlás. Ez akkor is igaz, ha Sztálin később „gondoskodott” róla, hogy a társadalomban is többségbe kerüljön. Elég Trockij távirányított kivégzésére, a Gulag-rendszerre, a politikai megtorlásokra, a koncepciós perek gyakorlatára gondolni. Amelyek gyakorlatát aztán hazánkban is honosították. Csak nálunk Recsk lett a szimbóluma az ellenzék elsűllyesztésének. Nem mintha nálunk nem lettek volna koncepciós perek.

Ennek fényében érdemes azt az orbáni böffenetet szemlélni, illetve olvasni, amiben azt ecsetelte, hogy „A választás után elégtételt veszünk, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt”. Gyakorlatilag világosan meghirdetve az egzisztenciális ellehetetlenítés és koncepciós perek programját. Megsemmisítendő mindenkit, aki nem ért vele egyet. Igazi bolsevik megoldásként egy párttól, amelyik csak az átmókolt választási törvénynek, és a megosztott ellenzéknek köszönheti az országgyűlési programját. Egy pillanatra sem téve kétségessé, hogy Orbán abban a kádárizmusban nevelkedett, amelyben mindez, retorzió nélkül, megengedhető volt. Megerősítve azt, amiről korábban már írtam. Azt, hogy stadionok rendszere még könnyedén válhat belépőponttá egy diktatórikus rendszer leszámolórendszerébe.

Hatalomban levő miniszterelnöktől egy ilyen beharangozás egyértelműen az ellenzékre szavazók megfélemlítését szolgálja. Összekapcsolva, azzal, hogy kicsit mérsékelje a demaszkuszi út felé ácsingózó patkányok menekülési hajlandóságát. Mert neki továbbra csak egy zászló, és tábor létezik. A demokrácia meg csak leírt szóként a tiltólistán. Amitől jelenleg pánikrohamot kap, ha belegondol a jelentésébe. Már csak azért is, mert Orbán már büntetőjogilag sem engedheti meg magának a választási vereséget. Könnyen lehet, hogy egy végső bekattanásban inkább meleggé teszi a jelenlegi hideg polgárháborút, ha úgy adódik.

Andrew_s

Comments on Facebook

Demagógisztáni napló: zombi-szentek menete

Forrás: Városi kurír
A március idusára szervezetten tervezett Békemenet kapcsán számos, a külföldiek részvételét is kiemelő írás jelent már meg. Ezen polemizálni tehát korántsem tekinthető hézagpótlásnak. A busszal érkező eseményturisták korántsem titokban érkeznek. Migránsoknak sem tekinthetők. Szimplán turisták. Ha nincs is tudálékos körtefából készült varázsládikájuk.

Van azonban sokaságuk. Amellett van egy hatalmas előnyük is. Valószínűleg nem mind beszélik anyanyelvi szinten a magyart. Talán konyhanyelven sem. Így korántsem kell zavartatniuk magukat a magyarországi viszonyok ismeretétől. Pontosan úgy megetethetők az eléjük szórt, szűrt információval, ahogy az egyszeri kormánypártinak is elég, ha a hatalomnak lengőbordáig benyalók szerkesztette híreket ismerik. Holott elolvashatnának, megismerhetnének más nézőpontokat is. De az emberi élet véges. Nem lehet minden információt megszerezni. Marad a kisebb ellenállás. A kisebb ellenállás meg korántsem az önismereten, a helyzetértékelésen és a felelősségvállaláson keresztül vezető úton van. Ezt pontosan tudják azok akik olyan rendezvényeket rántanak össze, mint most a Békemenet.

Amely menetelés első alkalmával is az volt az eszmei kínálata, hogy „nem Te nem gondolkoztál a hitelfelvételkor, hanem a bankok a hibásak”. Mindenben. Nem csak abban, amiben tényleg sárosak, hanem mindenben. Pontosan ugyanazt a logikát követve, hogy nem az a baj, ha az adott ember járt az iskola mellé, ha a kocsmába gyűjti a tapasztalatot, ha nem tanult idegen nyelveket, ha nem ismer más kultúrákat. Nem kérem, nem hibás. A cigányok, a zsidók, a migránsok, illetve „természetesen” Soros tehet róla. A törvényekkel támogatott korrupcióról pedig az ellenzék. Még véletlenül sem a kormány. Mert a kormányban olyan emberek ülnek, akik felmentést adnak minden rossz döntés, minden egyéni kudarc érzése alól. Csak el kell menni egy kicsit menetelni, és eközben a feszültséget is le lehet vezetni. Azt a belső feszültséget, amit a saját rossz döntésekkel, elégedetlenségekkel, kudarcokkal, a megméretéskor tapasztalt könnyűségekkel való szembenézés okozhatna.

A felelősség áthárításának a mechanizmusa egyébként remekül megfigyelhető az iskolákban. Amikor elkezdődik a tanár hibáztatása a diák egyéni megfelelésképtelensége miatt. Amikor az a tanár a hibás, aki gondolkodásképességet, a házi feladat elvégzését várja el, és nem az a gyerek, aki nem végzi el a feladatot, aki csak a címszavak felmondását tekinti tudásnak. Ahogy az a szülő sem válik vétkessé, aki nem a tudás felé haladást várja el a csemetétől, hanem a követelmények lazítását a hatalomtól. Amikor a hatalom enged ennek, csökkenti a tankötelezettséget, szétveri, alacsony színvonalú egyen-szellemi esztergapaddá szervezi az oktatást, akkor nem tesz mást, mint erősíti a fenti folyamatot. Azt, amelynek a végén felesleges rácsodálkozni, hogy a feladatokkal megbirkózni képtelen, nem egy esetben funkcionális analfabéták jelennek meg tömegesen a munkaerő-piacon. Akik aztán szembesülnek a saját színvonaltalanságukkal, és megtartják a maguk kis békemeneteit. Agresszívek és konfliktusgenerálók.

Amellett biztos utánpótláscsapatai a nagy békemeneteknek is. Elvégre ott vannak az általuk sosem látott migránsok, akik elveszik azt a munkájukat, amit tudásuk sem lenne elvégezni. Ellenben menetelni még tudnak. Hangosak is tudnak lenni. Ellenségesnek lenni sem nehéz. Mindenkivel szemben, akik el akarják venni a nekik szellemi placebót adó hatalmat. Aki azt hiszi, hogy a békemenetek valami újdonságot jelentenek, az nyugodtan ábránduljon ki. A tömegek frusztrálása, majd a generált frusztrációk tömeges levezetésének, illetve a saját felelősséget áthárító összegyűlés felajánlása nagyon is ismert recept. Aki nem hiszi, az mélyedjen el Helene Bertha Amalie Riefenstahl, 1933-1934 évi, munkásságában. Amely munkásság nem csak azt demonstrálja, hogy az említett recept nem új, hanem azt is, hogy általánosan alkalmazható. Nem kötődik országokhoz, ha közös ellenséget, vagy közös vezér-eszmét, illetve akár mindkettőt lehet találni.

Hitlernek is voltak számos országban követői. Magyarok is. A közelmúltban magyarok is részt vettek a lengyelországi rasszisták felvonulásán. Most külföldiek jönnek, esetleg nagyobb számban is, eseményturistának. Felzaklatott, frusztrált, helyismerettel, magyar nyelvtudással nem feltétlenül rendelkező emberek. A maguk igényeivel, decibeljeivel, kultúrájával. A hipotetikus migránsok helyett a valóságban. Mindenki fogadja őket szeretettel. Mert tudjuk, hogy a békemenetre csupa akadémikusi tudással felfegyverzett, szerzetesi fogadalmat tett, absztinens és galamblelkű ember fog idebuszozni. Illetve buszozott ide.


Andrew_s
Comments on Facebook