Rekviráló sulirekviem.

Ahogy ma mondanánk, a kistérségi és tanyasi képzés egyik nagy reformere volt gróf Klebelsberg Kúnó oktatáspolitikus. Ahhoz, hogy a tanyasi iskolákat létesítő gróf közoktatásért tett erőfeszítéseit elismerjük, nem kell a nemesség feltétlen hívévé szegődni. Éppen úgy, ahogy ahhoz sem kell mélyen vallásosként élni a világban, hogy elfogadjuk Aquinói Tamást oktatási reformerként. A maguk módján, a maguk idejében előrefele indultak, és sokat tettek a kor kulturális színvonalának emeléséért.

Így kicsit visszás már az is, hogy Klebelsberg Kúnóról nevezték el azt az állami intézményt, mely a nevét viselve a centralizáltan vaskalaposodó oktatáspolitika szimbólumaként kezd működni. Olyan körülmények között, amikor az oktatáspolitika csatatérré válik, és az értelmiség létszámarányos csökkentése kormányzati céllá magasztosul. Kiművelt emberfők helyett kényszerbe művelt agytekervényekkel szabályozott csinovnyik-hadak képzése válik céllá az állami bürokrácia számára. S ezzel párhuzamosan versenyistállókba koncentrált oligarchaképzéssé silányul az, ami az ország előrejutását szolgálhatná. Mármint az egyik oldalon. Mert a képzési haranggörbe másik oldalán a szolgaság újratermelése zajlik. Az önálló gondolataikra öncenzúrával felvigyázók tömege által kinevelt orbanista embertípus megalkotása. Az, aki az unortodox oktatáspolitika gyümölcseként csak megsüvegelni képes mindenkit, aki magasabb lóról üvölt felé. Egyben kiváló bűnbakként is szolgál a hatalom moslékos vályúja mellett gazsulálók számára. Azoknak, akik a latrina ügyeletes császára által fröcsögtetett szabadságharcos szólamokat képesek a maguk javára fordítani. S még tudnak rúgni lefele, míg barnuló ingekkel vonulnak barnuló ajkaikkal a vezér harcát megvívni az oligarchikus zsebkitömés frontvonalára.

Az iskola, pontosabban az az iskola, mely képes valóban kiművelt emberfőket kibocsátani, ebben nagy gátat jelent. A szabad gondolat, és a termékeny vita, a kérdések lehetősége káros. A szabad információk beszerzésének lehetősége veszélyes. Sőt maga az iskola sem kevésbé veszélytelen. Elvégre hátha mégis megbúvik valahol egy renitens tanár, aki nem csak egy falba illeszthető téglát nevel abból a tanyasi gyerekből. Fúj! Még elgondolni is rémes lehet annak, aki mást sem szeret, csak a feltétlen hatalmat. Nosza hát, rekviráljunk iskolát. S lőn! Midőn az iskolákat álalmi kézbe teperik, megvan a lehetősége annak, hogy ellehetetlenítsék, és esztergapadba feszítsék. No nem az iskolát, hanem a tanerőt, és a diákot. Az sem baj, ha nincs pénz, mert szóla az úr oktatáspolitikusa, hogy a tanár vegyen krétát, ha a rekviráló hatóság arra képtelen. S szóla legutóbb, hogy vegyen mást is, míg a levegőt ingyen veheti.

A legutóbbi hírek ugyanis arról szólnak, hogy a jobb sorsra, mint Hoffmann Rózsa zászlajára, való grófról elnevezett intézmény nevében visznek mindent, ami kéznél van. Széket, számítógépet. Elvégre a szakközépiskoláknak úgyis felesleges. Szerintük. Az állami intézménynek meg kell. Mert csak. Kell és kész. A vidéki iskoláknak meg pofa súlyba, mert a szájaló tanár mehet az akolba. Lakni is talán. Vagy rajzoljon krétakört a saját pénzén vett krétával. Vagy keressen magának munkát Krétán. Az pedig legyen kinek-kinek a magánvéleményhez még talán fennálló joga, hogy azt gondoljon egy intézményről, amit szeretne. Egy intézményről, melynek sokáig honlapja is csak papíron volt, és most már azt is tudjuk miért. Azért, mert nyomtatóval, székkel, számítógéppel és asztallal is rá van szorulva másokra. S mert talán az iskola nem adná szívesen azt, ami a saját működéséhez, és ahhoz kellene, hogy ne csak süvegelő szolgákat képezzen, hát viszik. Mert akinek a hivatal pozíciót ad, annak hatalmat is ád. Asztalt már nem, azt szerezze be magának. A hatalmával.

Andrew_s

Hoffmann és az oktatás álszekularizáltsága.

Vajon mit szólna a mai oktatáspolitikához.
Forrás: Partyponty

Az, hogy az államosított iskolákat felügyelő államilag létrehozott szerv honlapja alapján ember meg nem mondja, hogy miként is áll fel a felügyelet struktúrája, már szóltam. Ahogy hiányzik a korábban említett SZMSZ-e is a KIK-nek. De kérdéses annak rendezése is, hogy mi legyen az iskolák működési rendjével mindaddig, míg azok új SZMSZ-ét el nem készítik. Az azonban legalább annyira érdekes lehet, hogy magában az oktatáspolitikában, annak irányításában várható-e általános változás? Olyan, amit például személyi változások jeleznének. Nos, Hoffmann Rózsa nyilatkozata szerint, a világ jöhet és mehet, az oktatáspolitika romokban is heverhet, de ő marad. Maradhat, hiszen valószínűleg megerősítést kapott Orbán Viktortól, hogy teljesen megfelelő szócső, és eredményesen zengi vissza a kisebbik kormánypárt nevében azt, amit a fülébe súgnak.

Mert, miként azt Hoffmann Rózsának az orbáni keretszám-, és ponthatár-nyilatkozatok idejére való visszavonultsága is mutatta, ebben neki nincsen szava. Mikrofont azért adtak a kezébe, és így nyugodtan mondhatta a riporter képébe, hogy „kiállok a diákokat megillető demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásáért”. S ez nagyon derék kijelentés, mert azt sugallja, hogy a KDNP delegálta államtitkár-asszony mossa kezeit például a diáktüntetések alatti rendőri fellépésért. Tenni, az ismételt fizetésemelési ígérvény asztalra tételén kívül, amúgy sem tesz sokat. Tehát legalább kezet mos. Azért ellenben nem kezet mos, hanem büszkeséggel említi, hogy „az utóbbi két és fél évben óriási munkával több, mint negyven jogszabályt” sikerült a kétharmad biztosította hatalmas szakmai viták kereszttüzében összeállítani. S fel sem merül az oktatáspolitikusban, hogy ez nem siker, hanem egy igen szomorú statisztika. Ráadásul a szakmai tartalomtól is függetlenül.

Azt jelzi ugyanis, hogy Hoffmann Rózsa nem az oktatáspolitika stabilan tartásában, az iskolai körülmények tervezhetőségében látja a sikert, hanem abban, hogy szinte mindent sikerült jogszabályokkal megrángatni. Egy olyan ágazatban, ahol kulcsfontosságú lenne a stabilitás, a kiszámíthatóság. Erre az sem kellő mentség, hogy elődei sem feltétlen tettek mást. Azt ugyanis Orbán Viktortól tudjuk, hogy a teljes kormányzat sikerének érzi az oktatási rendszer felkavarását. Szakpolitikusa pedig még büszke is rá. Olyan ez, mintha valaki beleugrana a pöcegödörbe, de azzal büszkélkedne az, akire ráfröccsent az egész tartalom, hogy a milyen szép ívű fejes végén sikerült elmerülni. Egyébként a becsődölt honlapja miatt említett Klebelsberg Intézményfenntartó Központot is csak igen sajátos szemlélettel lehetne sikertörténetként kezelni. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem véletlenül az egykor a vallás- és közoktatásügyért összevontan felelős miniszterről nevezték el.

Forrás: chyl.org

Az oktatáspolitikának az a fajta felfogása, ami a szülők világnézete alapján alkalmas a gyermek ideológiai megbélyegzésére már a NAT tervezet-korában sem volt egyház-semlegesnek felfogható. Az, hogy Hoffmann Rózsa személyes meggyőződése mit fed le a hitvilágokból tulajdonképpen magánügy. De a KDNP kormányzatba küldött politikusaként vallás-semlegessége finoman szólva is megkérdőjelezhető. Amit végső soron csak tovább cizellál az, hogy az Emmi vezetője szintén nem egyházaktól független személy, mivel református lelkészként vette át annak idején az átalakuló minisztérium vezetését. A világnézetileg semleges oktatás tehát 2013 januárjától, az állami iskolák KIK alá rendelésével úgy néz ki, hogy a diák szülője vagy hittant választ, ami gyakorlatilag keresztény hittant jelent, vagy nem. Ha igen, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a gyermek nevelését egy vallási irányzatnak veti alá. Azonban ennek megkerülése akkor is csak látszólagos lehet, ha nem így dönt. Ugyanis ebben az esetben is egy olyan központi igazgatási rendszer alá tartozik majd a gyermek iskolája, melynek közvetlen vezetője a KDNP politikusa, és felügyelője, miniszterként, egy egyházi személy. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy Orbán Viktor az aktuális populista pávatánc jegyében kereszténykedik egy kicsit. Mert róla legalább a saját bevallása alapján tudjuk, hogy szinte teljesen mindegy az, amit mond. Igaz, ebben az esetben nagyobb baj az, amit tesz. Az, hogy az ideológiai populizmusnak, és központi hatalma vélt, vagy valós megerősítésének alárendeli a következő generációk oktatását. Hoffmann Rózsa maradása, és a KIK ugyanis erre, illetve erre is lehet a szemében garancia.

Azt persze jó lenne tudni, hogy gróf Klebelsberg Kúnó, aki „népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot”, és megteremtette a felsőoktatás korszerű műhelyeit, mit szólna a jelen oktatáspolitikájához. Különösen, mivel ő a tudósutánpótlás biztosításában látta a jövőt. De azt hiszem ez pont úgy nem érdekli a nevét egy ellentétesen ható oktatáspolitika intézményére biggyesztő politikusokat, mint Jézus szelleme a KDNP néhány politikusát.

Andrew_s