Paksilag sem Orbán szív

Orbán a paksi szavazás alatt
Miniszterelnöki Sajtóiroda/Botár Gergely

A lengyel lehallgatási ügyek margójára feljegyezték az ottaniak sajátosan perverz véleményét Orbán Viktorról. Eszerint, habár Lázár János csinált az azonos nemű tolmácsaival, vagy kikkel, kétmilliós hotelszámlát, Orbán szerzett orális örömet Putyinnak. S nem azzal, hogy lukat beszélt a hasába. Ám, a lengyelek alaposan tévednek.

Nem azért, mert egy többgyermekes családapáról igen csúnya dolog ilyen véleményt terjeszteni. Mert a történelem ismer ilyen fordulatokat. Ha nem is sűrűn. S még emlékezhetünk a brezsnyevi fogadások kötelező forgatókönyvére is. Úgyhogy a magyar miniszterelnök akár le is térdelhetett volna az orosz nagyúr előtt. Akárcsak átvitt értelemben is. Mert azért gyanítható, hogy a le-, illetve kihallgatott vélemények is átvitt értelemben érthették az élvezethajhászó közeledést. Már csak azért is, mert Putyinnak, a neten keringő képek alapján, jobb ízlése van. Mint férfinek, és nem úgy, mint a saját üzletembereinek hasznot hajtó vezetőnek. Az utóbbi ugyanis egy másik kategória. A pénznek meg amúgy sincs szaga. Legfeljebb fénye. Ha elég sokáig tartják sugárzó anyag közelében. Márpedig Pakson elég sok sugárzó anyag van, és lesz még évtizedekig ahhoz, hogy a teljes magyar pénzkészlet fényesen ragyogjon. De nem fog. Szinte nem is lesz. Mármint az országnak komoly pénztartaléka.

Hacsak nagyon gyorsan ki nem dolgozzák azt a technológiát, amellyel gazdaságosan lehet aranyat is gyártani az atomerőmű bővített blokkjaiban. Ellenkező esetben könnyen bekövetezhet, hogy Putyin hitelbe felvásárolta Magyarországot. A parlamenti gombnyomorgató többség boldogan révülő idiotizmusa nyomán. Amellyel megszavazta az orbanista embertípus prototípuskészlete az orosz irányba való tartós eladósodást. Amellyel különben iránytól függetlenül sikerült félgyarmati sorba hozni az országot. Miközben azért érdemes talán emlékezni arra, hogy milyen nagy vauúúú volt arról, hogy nehogymár Moszkvából mondjanak meg bármit is. Nyugodtan megállapítható, hogy ezt követően nyugodtan megmondhatják. Egy országot zsaroltak már meg kevesebbel is, mint nukleáris hulladékkal, és több milliárdos adóssággal. Márpedig az ajtó kitárult, és a küszöb is eltűnik, ha a nem létező esettanulmányokkal megtámasztott kártyavár omlani kezd, és lehívják a 10 milliárd eurónyi orosz állami hitelt. A CÖF már kezdheti is szervezni a Békemenetet az immár hagyományos „nem leszünk gyarmat” szlogennel. Már csak azért is, mert az orosz-ukrán nézeteltérés mögött is felsejlettek némi kifizetetlen számlák. Nagy tételben. Így aztán a rendszerváltás előtti világ iránt nosztalgiázók kiemelt kedvéért lehet, hogy még fognak Budapesten orosz egyenruhában mászkálni.

Amúgy Orbán Viktornak is igen komoly nosztalgiája lehet már. Miután neki az a rendszer a saját elszólásai nyomán is igencsak megfelelt. S sosem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna a Fideszt később, kezdetben különben egyfajta kontra-KISZ gyanánt megalapítók sorsa, ha I. Feltsúthy Orbán Viktort meghívják a KISZ-KB tagjai körébe. Tagnak. Azonban a „volna” ismerten nem történelmi kategória. Vona és Putyin viszont a jelen. Az ország meg szív középen. Tehát a lengyeleknek már csak ezért sincs igaza. Nem Orbán Viktor, hanem az egész ország megszívhatja ezt a „roppant előnyös” üzletet. Amelynek hatástanulmányairól különben kiderült, hogy nincsenek is. Jól mutatva azt, hogy a Fidesz képviselőinek átlagos intelligenciája, talán a kialakult tömeghatás miatt, milyen hathatósan közelít a kísérleti patkányokéhoz. Azokat is meg lehet tanítani, hogy a nem létező sajt reményében is nyomkodjanak gombokat. Csak néha kell egy kis morzsát lökni nekik. Mint a kormányzati képviselőknek. Időnként szót, a büfében szódát, és havonta fizetést kapnak. S már nyomják is a gombot, ha jelet kapnak rá.

Miközben a Vezér, Pannónia bátor agara vacsorál. Mert annyi más esethez hasonlóan Orbán Viktor nem szavazott Paksról. Bátran, mint a pánikbeteg kisegér. Elmenekült az általa elindított döntési lánc végéről. Így a lengyel véleményezőknek már csak ezért sincs igazuk. Orbán Viktor Díszvacsorán fogadta a Magyar Corvin-lánc Testület tagjait az Országházban. Miközben hívei elvégezték a piszkos munkát. Tehát Orbán Viktor kérem ellenállt. A felelősségvállalásnak. Mint már annyiszor.

Andrew_s

Államtitkár a fúziós növényekért

Ekkora fúziós hasadásom van.
Fotó: Stiller Ákos / HVG

Az Index röpítette szét Jávor Benedek bejegyzését arról, hogy Kovács Pál energetikai államtitkárnak igen komoly problémái vannak a munkájához szükséges ismeretek birtoklásával. Olyasmit talált állítani ugyanis, hogy a napelemek is a Nap fúziós energiáját hasznosítják. Ami közvetve igaz, de azért vannak apróbb ördögök a részletekben. Ezt egy „Atomerőművek és Berendezések” szakon diplomázott szakembernek illene talán tudni. De talán még egy általános iskolát elvégzett, és ezzel  képesített hópiherajzolónak is.

Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy a fúziós energia és a maghasadás között van némi különbség. Habár a II. világháború végén ledobott bombák hatásából tudjuk: tömeggyilkosságra mindkettő alkalmas. De aligha ez a mérce. Pakson pedig, az utolsó hírek szerint sem fúziós erőművet fognak építeni. Vagy esetleg ez a kiszólása az államtitkárnak azt takarná, hogy a kormány ezt akarná? Kísérleti telepként (plant) a Széles-féle energiacellákhoz? Az államtitkár valamit nagyon tudhat. Ha már napelemekhez nem ért. Azok ugyanis valójában természetesen nem napelemek a szó szoros értelmében, amennyiben nem csak napsütésben működnek. A fényképészek ősöreg fénymérői, vagy a zsebszámológépek fény-elemei szobában, és egy izzólámpa fényénél is hajlandóak voltak elektromos feszültséget generálni. Amiért azért felelőtlenség lenne azt állítani, hogy kis fúziós erőművek vannak becsavarva az asztali lámpa foglalatába.

Ugyanakkor érdemes talán kiemelni azt, ami bárki számára nyilvánvaló: a Nap igencsak messze van. Így az ott zajló fúziós energia fotonjai némileg energiát is vesztve érkeznek el hozzánk. Ezt az energiát, és nem a fúziós folyamatokat hasznosítjuk mi, gyarló földiek. S ezt, a Napban keletkezett fotonok energiáját, valóban hasznosítják a napelemek. Ha pedig a technológiai napelemekről szólunk, akkor emlékezzünk meg a biológiai naperőművekről is. Az említett fotonok energiája hasznosítódik a fotoszintetizáló növényekben is. Bele nekik! Márpedig azért nehéz lenne azt állítani, hogy magfúzió zajlik a növényekben. Annak ellenére, hogy a gyártelep angol megfelelőjét némi hibával lehetne növénynek fordítani, és a növények jelentős része maggal szaporodik. Mármint azok a bizonyos magvas növények. De a fényben reprezentált sugárzó energiát nem csak magvas, hanem a magvatlan növények is képesek hasznosítani.

Ellentétben az államtitkárral, aki az egykor talán megvolt tudását sehogy sem képes hasznosítani. Mondhatni, hogy a tudása igencsak magvatlan állapotban került elraktározásra. Annyira, hogy a valamikori, alsó-tagozatos környezet-ismeretórák egykori szintjét sem éri el. De a valamikori szovjet technológia hibatűrését dicséri az, hogy a paksi atomerőmű Kovács Pál felkészültségének ellenére, komoly üzemzavarok nélkül tudott üzemelni. Mert a jelenlegi államtitkár 1988-tól 2004-ig az atomerőműben dolgozott. S aligha az öltözőfolyosók takarítójaként. Így még az is lehet, hogy a Fidesz-frakció szándékosan engedte felszólalni az államtitkár urat. Ezzel is bizonyítandó a paksi beruházásban az orosz technológia előnyét. Kicsit rontja ugyan a képet, hogy szintén a szovjet iskolákban tanultak azok, akik Csernobilban levegőbe repítettek egy reaktor-blokkot.

Ez az utóbbi azonban még jelentheti azt, hogy Jávor Benedek alapvető tévedésben van. Nem egy kabaréműsor, hanem tulajdonképpen egy putyini promóciós előadás részeként került bemutatásra a Moszkvai Energetikai Egyetemen Kovács Pál felszólalása. Javasolni lehetne persze, hogy mindezért pont annyi bért kapjon a Parlamentben, mint azok a közmunkások, akiket például a parlamenti könyvtárban alkalmaznak. De alighanem ezt a javaslatot hinné mókásnak az a miniszterelnök, aki a közrabszolgákkal kozmetikázott statisztikával veri az atompaktummal kibélelt mellkasát. Mert embereinek kimaradt az ELL (Early Life Learning), és ezért a többségnek marad az LLS (Long Life Sucking).

Andrew_s

Paksi sugárszelek a fejekben

Forrás: Wikipédia

Az atomenergia meglehetősen tiszta energia. Amíg nem kell az évszázadokig sugárzó hulladékot elhelyezni. No meg addig, amíg bármilyen okból nem sérül meg az energiatermelés hermetikusan zárt rendszere. Lett légyen a rés emberi hiba, technológiai gond, vagy természeti csapás következménye. Márpedig mindezekre ismertek a példák. Így az atomenergia egyben az egyik legkockázatosabb energiatermelési forma is lehet.

Egyszerűen azért, mert bármilyen probléma esetén évszázadokra elszennyeződhet a környezet. S bármilyen alacsony a statisztikai valószínűsége a hibalehetőségnek, olyan ez, mint a műtéti műhiba esete. Akinél megvalósul, annak száz százalékos az előfordulás. Nem véletlen, hogy a világ több országában igencsak meggondolják az atomenergetikai bázis bővülését. Ebben a helyzetben a hályogkovácsok magabiztosságával államközi elkötelezettséget vállalni: dőreség. Ez túlmutat azon a jópofizáson, hogy be lehet öltözni bőrszerkóba fotózkodni. Különösen akkor, ha az elkötelezettség évtizedekre, a hulladékkezelés pedig évszázadokra szól. Következésképpen az ország kitettsége is legalább ennyi ideig érvénybe van. Paks esetében például ez arról szól, hogy amennyiben az orosz fél vállalja a hosszú ideig sugárzó hulladék elszállítását, akkor ez itt sugároz a nyakunkon onnantól, ha ettől a megállapodástól bármikor elállnak. Komoly zsarolási potenciált nyújtva Magyarország sakkban tartására. Tulajdonképpen sokkal kisebbet, mint az a szovjet jelenlét, melynek Gorbacsov annakidején végett vetett.

Egyébiránt roppant bátor miniszterelnökünk talán éppen arra a bizonyos, Moszkvában hozott, áprilisi döntésre hivatkozott abban az esetben, ha a Nagy Imre temetésén általa elmondottakat felemlegette neki Putyin. Habár erre aligha kerülhetett sor. Aligha állt érdekében az orosz elnöknek ilyenekkel revolverezni, amikor simán sarokba szoríthatta Orbán Viktort, és beledobhatta abba a kondérba, ahol az ország főhet a saját levében. Mely kondér alatt nem csak az említett Orbán-beszéd szolgáltathatta az önellentmondásokból faragott tüzelőt. Az a Lázár János, aki szerint az évszázad üzlete lehet a paksi kiszolgáltatottság, 2010-ben még azt a véleményt osztotta, hogy az antidemokratikus gazság egyik lépése az orosz féllel szembeni kiszolgáltatottság növelése. Amely nyilatkozatpáros egy normális politikai esetben azonnali arcvesztést jelentene. Ugyanakkor Lázár sem energetikai szakértő. Nyilatkozata tehát egyértelművé teszi, hogy szó nincs szakmai szempontokról a felső szintű döntéshozói szinten. Az, hogy mondjuk erre az MSZP reakciója az, hogy banánköztársaságokban megszokott eljárás zajlott, ez legfeljebb csak azt jelenti, hogy esetleg most feltűnt az, aminek a jelei már 2012. szeptemberében, éppen Lázár János közreműködésének is hála, világosan látszottak. S amibe bőven belefér az, hogy a vezér aktuális igazsága az IGAZSÁG. Függetlenül attól, hogy azt milyen belső folyamatok nyomán alakítja ki az a vezető. Aki különben részben leváltható lehet akár a pártján belül is. Vagy felfele buktatható, melynek lehetősége már Schmitt Pál bukásakor is felmerült.

S amibe belefér az, hogy autokrata módon olyan intézkedéseket hozzon, ami az atomenergetika jelenlegi világ-helyzetét látva akár kettős kiszolgáltatottságot is jelenthet. Az egyik irányba az atomhulladék elszállítása, és a technológiai függéssel, míg a másik irányba esetleg Németország helyett felvállalva mindezt. Végső soron az országnak a nemzetközi veszélyes-hulladék lerakat szerepét erősítve. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor feltétel nélküli, a bürokrata bürokreténségének határát feszegető, kiszolgálását mutatja Illés Zoltán viselkedése. Neki ugyanis feltűnik, hogy veszélyes hulladék tárolódik a Hortobágyon, de egy szava sincs az atomerőmű ex-katedra meghirdetett bővítéséről. Az, hogy a magukat reális zöldeknek nevezők nyomatnak egy kis spenótot, már szinte szóra sem lenne érdemes. Ha az említett zöldségnek nem lenne olyan íze, mint amit a rendszerváltás előtt bármelyik pártfunkcionárius megirigyelhetett volna. Már a nyitó mondat mindent elárul erről: „A reális zöldek nagyra értékelik, hogy energetikai kérdésekben a miniszterelnök nyílt kártyákkal játszik és bizonyítja a választópolgároknak, hogy a rezsicsökkentést nemcsak választási csaliként, de komolyan gondolja és még az EU és német antinukleáris támadással szemben is vállalja a cselekvést, bízva abban, hogy a magyarság felismerve valós érdekeit támogatni fogja”. Mintha csak azt írták volna, hogy „a munkásosztály töretlen harcának keretében, legtisztább elszántságunkkal támogatjuk Kádár János elvtársat a nyugati imperializmus támadásaival szemben tanúsított hősies küzdelmében". Azzal a különbséggel, hogy az utóbbi mondat nem konkrét idézet, viszont senkit nem lepett volna meg az 1970-es években. A Reális Zöldek Klubjának közleménye azonban hivatalosan közzé lett tevődve.

A kialakult helyzetre különben az is elmondható, hogy rémes, de legalább már majdnem tragikus. A gyakorlatilag egyeduralkodói döntéshozatal, a szakmai érvek félrehajítása, a politikai és energetikai kiszolgáltatottság nyilvánvalósága, a meg nem tárgyalt lehetőségek, a hatástanulmányok közzétételének hiánya, és megannyi más jelenség a paksi döntést teljes mértékben a politika térfelére utalta. Elérve ezzel azt, hogy amennyiben ötven év múlva mégis jó döntésnek bizonyulna, a miniszterelnök akkor is ellehetetlenítette az érdemi érvelést, és a politikától mentes döntéshozatalt. Elérve azt, hogy egy esetleges népszavazás is érzelmi alapon fog dönteni a kérdésben. Olyanok közti hangulatkeltések nyomán, akik szintén nem atom-energetikusok. Márpedig gyalázatos az a politika, amelyik egy ország körülményeit száz évekre meghatározó döntéseket a pillanatnyi vezér belső, és környezeti széljárásától tesz függővé.

Andrew_s