Hatalmi tanévnyitás a kurzuspolitika jegyében

Megtörténtek a tanévnyitók. Természetesen az állami decibelkeresztények is megtartották a maguk fellépéseit. Az oktatásért felelős miniszter, Kásler Miklós Esztergomban tartotta meg a IX. Nemzeti Tanévnyitót. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolát tisztelve le meg a jelenlétével. Míg Gulyás Gergely a Szent László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolában osztotta meg a lózungokat a nagyérdeművel.

Tudván tudom természetesen, hogy a Torquemada, a kereszt nevében működő szadista tömeggyilkos, munkásságában is humánus értékeket találó státuszkeresztényeknek ez így teljesen megfelel, de azért valami mégis félresiklott az állami szervezésekben. Így ugyanis a világos üzenete ennek a beszéd-kettősnek az, hogy aki nem visel szügyig érő keresztet, az gebedjen meg. Ha pedig valakinek a puszta tényekből nem lenne elég világos a hatalom álságos üzenete, akkor Gulyás világosan közzé is tette. Az MTI szerint azt bírta kiejteni az ő nagyon okos száján, hogy az „egyház és állam egymás természetes szövetségese”. Amit olyasmivel próbált meg szépíteni, hogy ez éppen a különvált működés következménye. Holott röviden: egy fenét. A különvált működés különvált működést jelentene. Nem szövetséget, hanem koordinációt igényelve. Legfeljebb. Azt, hogy az egyház egy diák képzéséért, ha az egyházi iskolában jár, akkor pontosan ugyanannyi adófizetői költséget jelentsen, mint bármelyik másik iskolában. Az egyház, bármelyik, mint különvált ideológiai szervezet, pontosan ugyanannyi állami pénzt kap a működésre, mint a használt gyufafejeket gyűjtők egyesülete. Azonban a hatalom a pénzektől függetlenül, egyértelműen az ideológiai egysíkúságra tette le a téteket. Azok a botor szerzetesek, akik korábban tisztes nyomorban élve hirdették Jézus tanításait? Azok kérem forognak az ereklyetartókban. Halhatatlannak hit lelkeik pedig a mono-politeikus szentek karában zokognak.

Egyébként akkor, ha a fundamentalizmust, netán a dogmatikus középkor irányítási struktúráira tekintünk, akkor szintén hasonló megoldásokat találunk. A hatalom egyértelmű ideológiai elkötelezettségét. Az ideológia opportunista és elvtelen kiszolgálóiból kiépült hierarchiával. Amelynek nem egy tagja agresszív szólamokkal leplezi el a saját inkompetenciáját. Amikor az ideológia puszta hivatkozási alappá silányul. Társulva azzal, hogy aki a hatalmat kritizálja, aki a deszekularizált, az világi és egyházi vezetést összeolvasztó, irányítással nem ért egyet, az azonnal közellenséggé, hazaárulóvá, kulturálatlan barommá válik. Ami ugyebár ismerős lehet a hatalmat jelenleg birtokló kisebbségnek. Mert ismerhetik azt a helyzetet, amikor a párttitkár csemetéjének, a párt megbízottjának a kritikája a PÁRT ellenségévé tehetett bárkit. Akár egy életre elvágva a karriert. Bármilyen tudás állt a rendelkezésére, és bármily csekély volt az ismeretek köre a „túloldalon”.

Az ideológiai alapon működő irányítás-technológia egyenesen vezet a kontraszelekcióhoz. A kontraszelektált rendszer pedig nem hatékony. Nem véletlen az, hogy az átideologizált hatalmi struktúrák szinte egyenes úton vezettek diktatúrához. A hatékonyság hiánya ugyanis egyre feltünőbbé válhat. A rendszer tehát egyre inkább csak erőszakkal tartható fenn. Amihez persze olyan, alulinformált tömegek is kellenek, akik számára a boszorkány létező, és lehetőleg elevenen megnyúzandó entitás, lény. Akik bármikor befoghatók verőlegénynek, ha kell. De addig is biztosítják a tömegnyomást. De addig sem árt fenntartani az éles elkülönülést az ideológia kiszolgálói számára.

Az idei össznépi tanévnyitó üzenete tehát egyértelmű: Orbán rendszere elkötelezte magát a kurzuspolitikai, az ideológiai államvezetés mellett. Biztosítva magának azt a hatalmat, amit a nagy elődökhöz hasonlóan egyre inkább csak nyomást gyakorolva képest megtartani. Harcolva lassan mindenki ellen. Menekültektől a civilekig. Most már az ateistákig. Nem feledkezve meg a szalon-antiszemitizmusról sem. Aki pedig orvosi szakellátást szeretne ima helyett, az így járt. Az a szülő, aki ideológiafüggetlen, de minőségi oktatást szeretne, az pedig lassan akkor jár jobban, ha szétnéz a külhoni iskolák között.

Andrew_s

Egyház-állami Orbán-üzenet Jákról

Ugye jól csinálom, Henrik-bátyám?
(Az MTI képe nyomán)

Jákon, az 1256-ban felszentelt templom szinte biztosan kevesek által vitatott építészeti és egyháztörténeti emlék. Mint ilyennek a fennmaradása érthetően gazdagítja az európai kultúrtörténetet. Azt a kultúrtörténetet, melynek fontos lépése volt az egyházi és világi uralom szétválasztása. Még akkor is, ha ezzel a magyar miniszterelnök, illetve beszédírói csak mérsékelten bírnak a felületesnél komolyabb információkkal.

Ahogy valószínűleg az is a történelemtudomány újdonságaként hathat, hogy a szekuláris állam modelljének kialakulása nem az Európai Unió létrehozásával kapcsolatos mozzanat. Alkalmasint még csak nem is egy agresszív politikai irányzat részeként jelent meg, hanem a hitszabadság jegyében. Így Orbán Viktor bilbaói vendégszereplésekor is talán egy történelem-ismereti leszereplés nyitányaként fejtegette, hogy „ma az európai politikában egy agresszív szekuláris politikai látomás uralkodik”. Alkalmasint lerögzítve unalomig ismételgetett téziseit a munkaalapú társadalomról is, aminek a hazai unortodox megoldása a közrabszolga-programok erőltetése. Emlegetve valami keresztény értékeken alapuló alkotmányt is, ami nyilván valamely más országra vonatkozik, mivel pont az Orbán-kormány alaptörvényesítette az alkotmányt.

A beszédek írása során minden esetre nem sok hangsúlyt fektetnek Orbán Viktor környezetében a változatosságra. A legújabb, immár Jákon megtartott előadáson ugyanezek a végszavak bukkantak elő. Amikor is felszólalt a búza-, és templomáldásos szentmisét követően. A tudósítások egyet értenek abban, hogy Orbán Viktor kijelentette, hogy „Európa egy agresszív szekuláris, internacionalista és családellenes látomás csapdájába esett”. Egyben megállapítva, hogy „a hajdan égbe törő Európa a földhöz ragadt”. Amely utóbbi egy szuszra azért mégis jelentős teljesítmény lehet. Már csak azért is, mert például égbe törni rakéták, esetleg épületek szoktak. Meg persze mesék főhősei a Turul hátán. Az égbe törő épületek kapcsán pedig illene ismernie egy magát mostanság vallásosnak minősítő politikusnak a bibliai példát. Bábel tornyának esetét, mely Mózes 1. könyvében, tehát nem is valami apróbetűs záradékban olvasható. Ha ellenben az internacionalizmusnak köze lehet, mert lehet, a többnyelvűséghez, akkor nyilvánvaló, hogy a korábbi égbe törés isteni büntetése is lehet. Akkor viszont Orbán Viktor miért akarna ebből repetát egy ismételt égbe töréssel?

Megfeledkezve arról az apróságról, ami egy átvitt értelmű égbe törést jellemezhet. Nevezetesen azt, hogy a gyarmatbirodalmak kialakulásának is volt némi köze ahhoz, hogy az európai gazdaság valóban az élen járt hosszú ideig a múltban. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes lenne visszaemlékezni arra, hogy az első Békemenet egyik jelmondata a gyarmatellenesség volt. Így jó lenne tudni, hogy Orbán Viktor most visszasírja gyarmatbirodalmat, vagy harcol ellene. Esetleg csak egyszerűen fogalma nincs arról, hogy mit beszél, és bármit kimond, amitől legalább egy további szavazót remél. Elvégre a hívektől a tapsot úgyis megkapja. De akár az aktuális Békemenetet is, ami jól megfizetve vonul ott, és akkor, ahol, és amikor kell. Nemzeti valutától fűtve, olyan nemzeti érzelemmel, amilyet a megrendelő óhajt. Az ország ezen „nemzeti érzelmű emberei tartják meg a kormányt”. Ellentétben azzal a földhözragadt Európával, amelynek országainak gazdasági teljesítményéhez képest jobbára recesszióban van a hazai gazdaság. Felidézve a régi viccet, ami szerint a Nyugat a szakadék felé rohan, de mi szocialisták egy lépéssel előttük járunk. Persze tudjuk, hogy a szakadékba zuhanó sincs a földhöz ragadt állapotban.

Nem vitatva ebben a folyamatban a polgári körök szerepét sem, amelyek gyűjtőpontként való működéséről aligha lehetne autentikusabb megszólalót találni a kormányfőnél. A miniszterelnök volt ugyanis az, aki Vona Gáborral egy polgári körből indult. A Jobbik kapcsolata pedig aligha vitatható az olyan szervezetekkel, mint a szélsőséges eszméivel elhíresült gárda, illetve a legutóbb motort bőgető nemzeti kétkerekesek. Amikor tehát Orbán Viktor ezekre támaszkodik, akkor nyilvánvalóvá válik a weimari szakácskönyv ismételt fellapozása. Az, hogy erről Orbán Viktor egy mise után emlékezett meg, az legfeljebb csak további kérdéseket vet fel. Vajon ezt követően Orbán Viktor formálisan is önálló egyházat alapít, mint VIII. Henrik? Ha igen, akkor ő lesz a hunglikán egyház első apostoli főpapja, vagy hagy még valami szerepet a Vatikánnak is? Ha nem, akkor a radikális toborzás ezt követően kötelező papi feladat lesz? Már csak azért is, mivel a katolikus lobbipárt ugyebár kormányzati párt. Szent István véleményét pedig azt hiszem jobb, ha nem tudjuk arról, aki az ő nevében akar intézkedni. Mert lehet, hogy szent jobbjával akkora sallert adna, amitől a Szíriusz adná a másikat. De talán a legfőbb kérdés, hogy a ma miniszterelnöke milyen viszonyban van azzal az Orbán Viktorral, aki annak idején „Térdre csuhások!” megszólítással illette mai kormányzati társait?

Mármint azon kívül, hogy tudat-hasadtban. Arccal a hatalom fele. Térden állva, ha kell. S térdre alázva bárkit, ha a hatalmi érdek úgy kívánja. Az orbanista embertípus mintapéldányaként, mely embertípust, Orbán egyházának állami csavarjaiként, a KDNP-felügyelte oktatásnak kell kibocsátani.

Andrew_s