Demagógisztáni napló: A pápa orbáni kijátszása

A pápa Budapestre látogatott. Hogy a saját politikai, illetve egyházi szempontjai alapján jól tette-e, vagy sem, az majd kiderül. Meg nem igazán beszélgettem vele a szempontjairól. Igaz, Orbán Viktorral sem. De az utóbbi kapcsán erre nincs is szükség. Maga Orbán Viktor emelte ki életműve alapmottójaként, hogy pofázzék bármit is, elég látni, amit csinál.

Időnként sok is. Mert árulkodó. Még akkor is, ha kedvenc publicisztikai szóhurcoló alagcső-vezetője most éppen elnézést kért, amiért annak idején leszólta a Katolikus Egyház, és a Vatikán, mint állam, vezetőjét. Orbán Viktor, annak idején, a menekültválság idején, leghűbb egyházi követőjével, Erdő Péterrel, az élen kiállt minden ellen, amit Ferenc-pápa képviselt. Azzal az Erdő Péterrel, aki szerint az egyháznak magukra kell hagyni a menekülteket, ha Orbán ezt kívánja. Majd az ötös számú Fidesz-es értekezett a pápa szellemi képességeiről. Talán nem teljesen véletlen, hogy a pápa 2016-ban tüntetően elhatárolódott ettől a bagázstól.

Igen, tudom. Volt pár éve egy villámlátogatása a pápának Budapesten. Akkor az egész politikai vezéregylet megmozdult, hogy találkozzon Orbán Viktorral. De az igazi „látogatás” mégis ez a mostani. Orbán Viktor láthatóan igyekezett kimaxolni a lehetőséget. Mindkét irányban. Egyrészt a hívei számára megpróbálva egyfajta egyházi szentesítésként eladni a pápa látogatását. Másrészt egyfajta gúnykacajként érvényesítve olyan intézkedéseket, amelyekről esetleg többet fognak beszélni, mint a pápáról. De korántsem egyértelmű pozitív felütéssel a pápa látogatásával kapcsolatban.

A főváros például megnyert egy alapos lezárási hullámot. Annyira alapos lezárásokat, hogy ennél már csak a mérték indokhiánya tekinthető alaposabbnak. A pápa tényleges megérkezése előtt jóval kellemetlenné, kényelmetlenné tett főváros nem kevés érintett lakosa szemében ezzel egyfajta negatív fogalom-társítást téve a pápa látogatására.

Ahogy a pápa látogatása mellé sikerült társítani a hazai szélsőjobb jogerősen elítélt képviselőjének a szabadon engedését is. A köztársasági elnöknek delegált Fidesz-né a kegyelemadási jogát kifejezetten a pápához kötötte. Mintha a pápa tehetne majd arról, ha újabb csirkefogások történnének majd. Miközben világosan üzent a pápának is: beszélhetsz öreg, amit akarsz, mi államilag támogatjuk a szélsőjobb verőlegényeit.

Valójában Orbán így sokkal inkább kijátszotta a pápát, és vele sikerült meghirdetnie az olyan alapvető értékekkel való szembe-helyezkedést, mint a szolidarítás, a visszafogottság, vagy akár csak a puszta humánum. Amire a egy egyházhű katolikus mondhatja azt, hogy a hittársainak ez nagyon kellett, meg nem is ezt gondolják, meg bármit. Gyanítom, hogy még a katolikus templomok látogatóit is meglepné a kereszténység néhány tanítása, ha vennék a fáradtságot, hogy ilyesmivel múlassák az időt. Miközben a keresztény hit sem feltétlenül azonos a történelem során kétségtelenül hatalmasra nőtt katolikus egyházzal.

Nem feledve persze, hogy a pápa látogatása felfogható egy államfői látogatásnak is. Így sok szempontból analóg az egykori Bush-látogatással. Akkor egy világi világhatalom vezetője járt az országban és beszélt a nép tiszteletére kisereglett részéhez. Most egy szellemi hatalom vezetője jár az országban és beszél a nép hallgatóságnak kiválasztott, odaengedett részéhez. Orbán meg majd megmagyarázza a saját híveinek, a hallgatóságnak kiválasztott néprészletnek, hogy immár pápai áldással néz mindenki mást semmibe. Akár a pápát is. Akit a katolikus egyház vezetőjeként sikerült a refornmátus Orbán csakládi képére is odatenni biodíszletként.

Andrew_s

Egy mondat Novák Katalinról

Orbánviktoriánus novákkató budaházyzmusa nem más, mint Orbán Viktornak, és körének, a nyílt azonosulása a fasizmussal.

A kis betűk szándékosak. Egy mondat. Többet nem ér.

Andrew_s

In memoriam - Benjamin Berell Ferencz

103 évesen itt hagyta a földi létet a II. világháború bűneit elszámoltató utolsó élő ügyész, Benjamin Berell Ferencz. Számos helyen olvasható összeállítás a tevékenységéről. Így ezek sorát talán kár külön szaporítani. S korántsem azért, mert ne lett volna jelentős. Ahogy sok szempontból, és a munkásságától függetlenül, illetve azt is magába olvasztva, a nagy háború bűneivel való elszámolás, és a bűnösök elszámoltatása, akár sokkal jelentősebb is lehetett volna. Morális, és nem csak morális, példává válhatott volna minden további háború esetére.

Azok a tárgyalások elértéke ezt a célt? Aligha. Nem hiába vannak a mai napig kérdőjelek, valamint olyan vélemények, hogy valójában a vádlottak padja nagyon rövid volt akkortájt. Nem csak azért, mert a szövetségesek ténykedései sem mindig feleltek meg az emberi jogok maximális tiszteletben tartása elvének. De azért is, mert a különböző szinteken különböző vádalkukat lehetett kötni. S nem csak a híres Speer-alkura lehet itt gondolni, aki megbánást mutatott. Ott vannak azok a különböző figurák, akik kísérleti jegyzőkönyvekkel, kutatási feljegyzésekkel, tervrajzokkal biztosították a saját elszámoltatásuk elmaradását.

Mert személy szerint erős kétségeim vannak azt illetően, hogy a gyártelepen rabszolgamunkával halálra dolgoztatott emberekről mit sem tudott egy őragynak megfelelő rangban dolgozó SS-tiszt. Ráadásul olyan feladaton fáradozva, mint Hitler egyik csodafegyverének, és nem mellesleg a Londont is támadó harci rakéták fejlesztője. De, mint tudjuk, az illetőt nem csak megkímélték minden elszámoltatástól, de komoly állami beosztást ért el az USA-ban. De ugyanakkor az sem valószínű, hogy a haláltáborokban mindössze 23 orvos ténykedett volna, miközben a japán láger-orvosok bírósági elszámoltatása sem vert fel nagy port. Mengele különben 1979-ben balesetben fulladt meg, és nem egy kötél végén. Ahogy az emberkísérletekkel, illetve tömeggyilkosságokkal kísért vegyszer-fejlesztők sem ültek életfogytig fegyházban. Miközben arról sem sok hír kering, hogy az egyáltalán eljárás alá vont igazgatók kéregetéssel szerezték be a minden napi kenyerüket a későbbiekben.

De valószínűleg ezek is csak kiragadott példák. S akár össze-esküvéselméletnek is tekinthető, hogy volt az az információ, ami mindkét oldalon biztosította a fékezett habzású megítélést. Az pedig, hogy a elmaradtak a túloldal számonkérései, illetve ahogy elmaradtak, vagy legfeljebb kirakatperekben zajlottak a későbbiekben, az valójában a mai napig károsan hat. Ugyanis azt sugallja, hogy ha nyersz, vagy időben a nyertesek oldalára nyalod magad, akkor bármi megtehető. Lebombázhatsz kórházvárost, kiirthatsz erdőt, kínvallathatsz, erőszakolhatsz. Csak időben legyél a megfelelő oldalon. Illetve, legyenek olyan adataid, amik megérik, vagy elérik, hogy futni hagyjanak.

Valójában az, hogy Nürnbergben rövidre sikeredett a vádlottak padja, s azóta is olykor foghíjas az emberiség elleni bűntettek vádlottjainak a sora, sajnos előre koncepciós perré silányít sok olyan várható elszámoltatást, ami egyébként méltán érhetne utol háborús bűnösöket.

De ez aligha Benjamin Berell Ferencz hibája. Ő békében nyugodhat. Amit tudott, megtett, hogy ne így legyen. Ám az érte gyújtott láng azokért is égjen, akikért nem számoltattak el senkit. Ha tetszik, előre megfontolt, politikai szándékkal nem.

Andrew_s