FBI: Orbániai terror-pénzmosoda?

2011: „nagyon versenyképes lesz Magyarország”
Forrás: Richpoi

A hazai, hatalomból támogatott, korrupcióval kapcsolatos egyik legújabb hír az, hogy az FBI véd egy ebben feltáró információval rendelkező tanút. A kiszivárgott információk azért is lehetnek kínosak, mert Orbán kommunikációját is alapjaiban ingathatják meg. Még akkor is, az olyan elvont fogalmakról, mint a moralitás, vagy a gerinc már talán a hívei is rég lemondtak.

A szivárogtatások alapján ugyanis a nemzetközi terrorizmus finanszírozására is használt alternatív arab pénzrendszer lehetett az egyik csatorna, amelyen az uniós pénzek is átszivárogtak pénzmosókon. Már amit nem gyémántban, és ki tudja, hogy még mi mindenben, úgyszólván „természetben” utaztattak keresztül a világon. Majd „amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra”. Márpedig ez azt is új megvilágításba helyezheti, hogy állítólag maga Orbán Viktor kérte, az egyébként állítólag körözött, Ghaith Pharaon beengedését az országba. Ahogy érdekes kérdéseket vethet fel a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban is. Amelyek segítségével elég sokan kaphattak lehetőséget, hogy a törlesztés megkezdése után a magyar állam által tisztára mosott pénzért vehessenek belépést az EU-ba.

De az arab csatornáknak nem a mostani hír pillanatnyi hatása, hanem az előzmények adhatják meg a kommunikációs fűszerét. Nem kell ugyanis komoly múltra visszatekinteni, hogy emlékezzünk: Orbán elég rendesen uszított az iszlám ellen. A híveit, és trolljait szolgálatba helyezve hangoztatta a szerinte keresztény Európa védelmét az iszlám terrorja ellen. Azonban már a Pharaon-ügy is sejtette, hogy Orbán csak a háborús menekültek iszlámját tartja veszélyesnek. A gazdag, jól tejelő, pénzügyi kalandorokét nem. Most azonban úgy tűnik, hogy a terroristákkal közös pénzügyi hálózat is elfogadható volt akkor, ha síbolt pénzt lehetett mosni általa. Ami nagyjából odáig egyszerűsödhet, hogy az egyes menekültekkel tényleg csak a baja van. Míg a szervezett terrort is finanszírozó hálózattal szinte semmi. Mert a pénznek nincs szaga. Vérszaga sem.

Ugyanakkor Orbánnak már korábban sem sok baja volt a közel-keleti gazdagokkal. Igaz, akkor még nem találta meg magában a keresztes lovagot. Akkor, amikor 2014-ben, gyakorlatilag rabszolgakereskedői szólamokkal, próbálta az ország munkaerejét eladni Rijádban. De az akkori házalásokat is új keretbe helyezheti az FBI-tól kiszivárogtatott információ. Kinyitva azt a kérdést is, hogy az akkori, négy évvel ezelőtti tárgyalások, valamint az azt előkészítő „beszélgetések” mennyire érintették a havala-rendszert.

Mert igencsak kínos lenne, hogy miközben az „amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák”, kiderülne Orbán esetleges közvetítő szerepe. Az, hogy a közel-keleti látogatások ennek a csatornának a magyar bank rendszerből kivett pénzek előtti megnyitását is előkészítették.

Andrew_s

Kósa a pácban! Egyedül?

A hírmorzsák alapján Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta, hogy a Magyar Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi, összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.

Márpedig az sem teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder Zoltán közötti, karhatalmilag is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik. Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került, amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert. Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége egyetemleges.

Így minden perccel, amelyet Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt, amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollégájukkal.

Az persze egy megint más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát adhatott a kérdés elhanyagolására? Bár most éppen egy ajándékozási történetet is forgalomba helyezett Kósa.

Ugyan kérem! Akár az is lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.

Andrew_s

Pénzmosodai fancsali csodálkozás

2012-ben történt, hogy a magyar hatóságok egy elítélt gyilkost kiadtak az azeri hatóságoknak. Hogy aztán Ramil Safarovot otthon szabadon engedjék, és nemzeti hősként ünnepeljék. Mostanság pedig arról lehet sokat hallan hallani, hogy a „baltás gyilkos” kiadása nem annyira ember-, mint pénzbaráti gesztus volt. Egyben olyan látszatot keltve, mintha most csodálkoznának rá kerek szemekkel az ötletre.

Amely csodálkozásnál csak az lehet nagyobb, hogy Polt Péter legfőbb ügyésznek, a jelek szerint, nem igazán okoz álmatlan éjszakákat az esetleges pénzmosodai szolgáltatás. Nem érezvén különösebb késztetést arra sem, hogy akár csak megpróbálja kivizsgáltatni a gyanú mögötti esetleg meghúzódó valóságtartalmat. A pénzmozgásokat firtató kérdésre egész egyszerűen a NAV-ra hivatkozik. Mint olyan szervezetre, amelyre az ilyen pénzmosási ügyek tartoznak. Az maradhat legfeljebb ezek után kérdéses, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzmosást ellenőrizni hivatott irodája mit fog mondani a kérdésben. Talán még elmutogatnak másfele. Erősen bízva abban, hogy ez a mutogatósdi kitart egy darabig. Aztán majd csak belefárad mindenki. Beleértve az ellenzéket is. Mely ellenzék soraiból a Poltot kérdező Demeter Márta LMP-s parlamenti képviselőnő mellé felemelkedett a kérdéseket a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vezetőitől váró Molnár Zsolt (MSZP) is.

Az természetesen teljesen rendben van, hogy egy zűrös hatalmi ügyet, különösen a választásokhoz közeledve, feszegetni kezdenek. Ugyanakkor azt a képzetet is jó lenne szétoszlani látni, hogy hazánkban a most felmelegített váltságdíj-ügy nem egy, az esetleg előre megkoreografált választási körtáncban, éppen esedékes lépések egyike. Az anyagi haszonszerzés lehetősége, valamint az, hogy nem csak morális ára van a kiadatásnak már 2012-ben is felmerült. Aztán elmerült. Holott volt közben egy választás is. Persze, mondhatjuk: jobb később, mint még később.

Andrew_s

Csekkben a terror

A pénzmosási törvény elvárja a csekk feladásakor is az ügyfél azonosítását. A terror ellen fellépni valóban fontos és lényeges állami feladat. De Orbán beszédei nyomán azért gondolkodóba eshetünk. Csekken, akár anonim módon, sokszor támogatnak civil szervezeteket. Szegényeknek ételosztókat, bohócdoktorokat, és hasonlókat. Valamint csekken fizetik be sokan a szolgáltatóknak járó díjakat. Mely szolgáltatók akár különadók formájában is, de rendesen tejelnek az államnak. Valamint csekken fizetik sokan az állami tartozásaikat is.

Azért érdekes lenne elgondolkodni azon, hogy a személyi elkérését oktalan vegzálásnak érző adakozók a civilek támogatását fogják inkább visszafogni vagy a szolgáltatók, az állam felé való befizetéseiket? Valamint azon is, hogy melyik támogatja jobban egy erőszakszervezet fennmaradását? Meg azon is, hogy milyen aljassági koefficienssel működik orbánia törvénygyára.

Andrew_s

Hát Izsák repülő nőszervezete

A nemzeti remake-ban majd az "Ő szivarja" lesz

A minap megtudhattuk, hogy Orbán Viktor igen komoly támogatói között olyanok szerepelnek, mint Gipsz Jakab, Iksz Ipszilon, Piros Arany és Hát Izsák. Ráadásul egy nőszervezetbe, Nők a Magyar Nemzetért Közhasznú Egyesület elbújva, mint tisztségviselők. Mert úgy tűnik, hogy amennyiben egy szervezet nevében benne van a „nemzet”, vagy „nemzeti”, akkor az éves beszámolója automatikusan zöld utat kap. Talán még egy „Magyar Nemzeti Szocialista Párt” bejegyzése, és beszámolójának befogadása is csont nélkül menne át.

Mert lassan a NER átitatja úgy látszik az agyakat. S az abszurd nevek láttán még az sem tűnik fel, hogy a Jakab, illetve az Izsák nevek ritkán jellemzi a nőket. Bár lehet, hogy az „Izsák” miatt a sablon-készítő is megütheti majd a bokáját. A Jobbikkal parolázó kormányzat árnyékában ez sem kizárt. De úgy tűnik, a bejegyző, illetve pénzosztó hatóságnak nem tűnnek fel az ilyen apróságok. Elvégre az a szervezett, amelynek egyik tényleges, bár az iratokból nem biztosan kiderülő, vezetője belsőséges hangú lecseszést ír Angela Merkel kancellár-asszonynak, minden pénzt megér. Meg aztán a nemzetért vonultak még a Békemeneten is. S talán még az Orbán Viktorért tartott hálaimán is ott rebegtek a tagok. Mert egy vezető, akinek ténykedését nyilvánosan csak a külföldön látják nevetségesnek, megérdemel egy ilyen apróságot. Még akkor is, ha a saját véleménye szerint csak halála után szeretne ilyen imát. De azt, tudjuk, egy másik, talán konkurens nőegylet tartotta. Így lehet, hogy a nemzeti nők dacból nem mentek el az orbanista nők imájára. Az imaszervezők ugyanis teljesen nyilvánvalóan felvállalták a nevükben, mint Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület, hogy ők nem nemzetiek, hanem orbanisták. Ami azért, ha valakinek a „Brian élete” is jut esetleg az eszébe ezekről a szervezetekről, mégis csak előzékeny gesztus. Világossá téve, hogy nem minden nemzeti, ami orbanista, és az orbanizmus sem teljesen a nemzetért van. Legfeljebb azokért a cégekért, amelyek nevében benne van a „nemzeti”, és a vezetőségébe valaki, aki kedves szereplője a kormányzat valakijének. Mint azt a trafikok kapcsán láthatjuk.

A lényeg persze nem az ilyen apró-cseprő ügyekben van. Nem is lehet érteni, hogy miért akad fel bárki is, hogy egy fiktív nevekkel bejegyzett cég tízmilliókat markol fel. Különösen, hogy most gőzerővel elkezdik javítani. A problémát tényleg az sejteti, amire a Magyarország Női Alapítvány (MONA) egyik munkatársa, a Gipszék Jakabját leleplező Betlen Anna hívta fel a figyelmet. Abban, hogy olyan gyorsasággal sikerült bejegyezni az említett szervezetet, és olyan szinten nullás eredmény-beszámolóban tették közszemlére a sablonból örökölt neveket, ami inkább pénzkivonási szervezetet sejtet. Egy legalább formálisan meglevő szervezet létrehozását, amelynek át lehet utalni pár tízmilliót. Részt szánva a később, a kampányra, vagy a békementekre való adakozásban. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben a finanszírozásban egy szervezet dob be százmilliókat kampánycélra, az feltűnő lehet. Ellenben, amennyiben sok kicsi jön be sok szervezettől, akkor sokkal nehezebb a pénzek útját követni. Sokkal egyszerűbben, kisebb feltűnéssel lehet a korábban porlasztott pénzeket visszaosztatni.

Ki mer lassan kuncogni

Néha pedig az sem baj persze, ha fialnak ezek a pénzek, mint a trafikok esetében. Ahogy az sem okozhat fennakadást, ha a szervezet közvetlenül vesz részt a kampány-előkészítésben. Akár egy nyílt levél erejéig. Mivel pedig eközben az itteni politika korrupcióit látjuk, és a mi pénzünk szivárog szét a hatalmi centrum kénye-kedve szerint, a Monty Python filmjétől eltérően, kicsit halkabban van kedve az embernek kuncogni.

Andrew_s