Tarlós a cirkuszba sem való

Utánakeresve a neten kiderült., hogy már napok óta elindult a Fidelitas örömittas kampánya annak a jegyében, hogy szerintük „Budapest nem cirkusz!”. Nekem ma jött szembe az utcán. Talán mert most volt csak kedvem megnézni a hirdetőoszlopot, amin ott világított a plakát. Aztán láttam, hogy felettébb hiányos plakátról van szó.

Az egy dolog, hogy a főváros mindennapjai nem kellene, hogy a cirkusz jegyében kövessék egymást. Azt sem vitatom, hogy a plakáton szereplő triumvirátus, Karácsony Gergely, Puzsér Róbert és Berki Krisztián, nem minden tagját tartom személy szerint sem alkalmasnak a városvezetésre. Azért Karácsony esetében még ezen is elgondolkodnék. Tarlósnak a helyezkedési képességén kívül ugyanis szintén egy lokális polgármesterség volt az egyetlen referenciája, amikor a Pannon Géniusz fenekéből előviharzott. Ahova volt SZDSZ-esként viharzott be annak idején. Hogy most megpróbálja előadni azt, hogy őt az isten és annak Orbán Viktorja is főpolgármesterségre teremtette. Meg persze azt is, hogy abcúg SZDSZ!. Amit nyilván elhihetünk neki. Elvégre a tagja volt.

Így a plakátról Tarlós nagyon hiányzik. Akár csak a porondmester szerepében is. Miközben persze a mindennapok tapasztalata alapján is nyugodtan felkerülhetne a Fidelitas plakátjára. A rendszeres városlezárásokkal, körúti forgalomzavarásokkal, fairtásokkal, és azok ideiglenes elhalasztásával Tarlós nyugodtan pályázhatna akár címhelyre is azon a plakáton, amin Budapest cirkuszmentesítését gondolja az állampárt utánpótláscsapata meghirdetni. De talán mégsem. Egyszerűen azért, mert Tarlós ténykedése lehet sírnivaló. Lehet sírnivalóan röhejes. Azonban mégsem lenne egyetlen cirkuszban sem porondképes. Feltéve, hogy a fellépők, illetve a közönség is emberekből áll.

Egy cirkuszi előadáson ugyanis lehet, hogy a bohóc elbotlik a cipőjében, és ezen mindenki kacag. Lehet, hogy a légtornász elvéti a fogást, és leesik. Ha mázlija van egy hálóban landolva. Azonban e nézőtéren tudjuk, hogy a bohóc szerepet játszik, és elhisszük, hogy a légtornász felkészült az ugrásra, beleadott mindent, és őszintén sajnálhatjuk, hogy csak erre telik.

A főváros, illetve nem egy kerület, jelen vezetése esetén legfeljebb azt látjuk, hogy a bohóc ugyan elbotlik, de nagyon ügyesen mindig a zsebünkbe kapaszkodva áll talpra. A légtornász pedig úgy esik pofára, hogy tudhatjuk: meg sem próbált felkészülni az ugrásra. Utána pedig még meg is magyarázza, hogy minden olyan légtornász csaló, aki nem esik le. Márpedig egy valós cirkusz porondján sok minden beleférhet az előadásba. Egy azonban szinte biztosan nem. Az öncélú, valóságtorzító, mesterkélt hazudozás.

Így az egykor a milliárdos emberét kereső plakátjával is házaló Fidelitas talán nem is véletlenül, hanem gondos megfontolásból hagyta le Tarlóst a plakátról. Valóban nem is való oda. Ahogy a városvezetésbe sem.

Andrew_s

Tarlós szerint az e-jegyvilág

Tarlós menesztené a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatóját az elektronikus jegyrendszer fiaskója miatt. Ehhez önmagában akár gratulálhatnánk is. Ha nem kopogtatna az a kisördög azzal a kitétellel, hogy Tarlós tulajdonképpen a saját menesztését is kezdeményezhetné. Okként a krónikus hablaty-kipüfögést is megjelölve. A vezetési hibák mellett.

Mert azért egy vezetőt az is minősít, hogy mennyi ideig regnáló, és milyen beosztottjai vannak. Az elektronikus jegyrendszer például több, mint egy éve dőlt össze, amikor pár napos élet után derültek ki alapvető problémák a megvalósulással kapcsolatban. Azzal, hogy Tarlós nem azonnal kezdeményezte az illetékes vezetők felfüggesztését, azzal tulajdonképpen a saját vezetési inkompetenciáját is bizonyította. Függetlenül attól, hogy erősen kontraszelektált kiválasztási rendszer vélelmezhető a háttérben. Tulajdonképpen a főpolgármester személyét is beleértve. Mert az a rendszer, ahol a vezéri hátsó fényezési képességéhez képest alárendeltek a szakmai, városvezetési kompetenciák, akkor Tarlós esetében is feltételezhető, hogy az Orbánnal való szotyihéj-köpési barátsága fontosabb a városvezetési képességeinél. De térjünk vissza a BKK-val kapcsolatos kijelentéseire.

Köztük is arra, hogy a fővárost Tarlós szerint nem érte kár. Mégpedig azért, mert a BKK, szerinte, a saját pénzéből finanszírozta eddig a projektet. Azonban ezzel kapcsolatban elég közkeletű vélelem, hogy a BKK költségvetése mögött elég jelentős mértékben állnak önkormányzati források. Legalább is kevés olyan közleményre emlékszem hirtelenjében, ami a kiugró jegybevételekre alapozva számolt volna be a városi mágnesvasút-rendszer kiépítéséről. Mondjuk, az utóbbi egyáltalán nem épült ki, és talán nem is hiányzik. Más azonban ettől még hiányozhat. Így aztán az embernek támadhat olyan érzése, hogy minden feleslegesen elszórt pénz számít. Illetve kárt okoz. Vagy azért, mert a semmire költik el, vagy azért, mert máshova nem jut. Szinte szabadon választott. Így aztán azt is hihetnénk, hogy a tarlósi szólamok hazugan csengenek. Akkor is, ha a főkönyvelői bravúrok nyomán esetleg tényleg nem lehet konkrét, egy adott projekt kudarcához köthető, anyagi kárról beszélni. A kétségeket persze csökkenthetné, ha Tarlós közleménye megnevezné a konkrét szállítót, és a vele szemben érvényesített kötbér összegét is. Azonban az MTI szövege minderről szemérmesen hallgat.

Holott a beszállítók legalább egyike, az internetes jegyértékesítést elkövető, a korábbi, elsősorban szoftverminőségi botrány kapcsán ismert. Annak idején a HVG közölte, hogy a hunyók egyike a T Systems Magyarország, és nem emlékszem helyreigazításra ezzel kapcsolatban. Ennek fényében mostani hallgatás a további modulokat érintő beszállítóról szimpla maszatolásnak tűnik. Ilyen megfogalmazásban: „A BKK pedig teljesen önállóan kötött 2014-ben egy másik, kivitelezői szerződést egy szállítóval”. Amelyet az előz meg, hogy a „Fővárosi Önkormányzat eredetileg valóban kötött egy finanszírozási szerződést az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), de ez a szerződés továbbra is érvényben van”. Tehát Tarlós az egyik oldalon egy finanszírozási szerződésről beszél, míg a következő kitételben egy kivitelezővel kötött szerződésről. Talán abban bízva, hogy az MTI közleményeit nem sokan olvassák, és azok is funkcionális analfabéták.

Ami egészen biztosnak látszik, hogy ezt a bicajt részben nagyon eltolták, részben nagyon túltolták. Még az is lehet, hogy a kezdetektől egy megvalósíthatatlan projekt volt? Talán ezért sem volna egy utolsó dolog, ha a 2017 nyarán felsült rendszer kapcsán lezajlott vizsgálati eredmények publikusak lennének. Mert a kérdések, akár a tankönyvek alapján, a beszállítótól függetlenül, már 2017-ben is feltehetők voltak:

• Ki, illetve kik végezték a teszteket?
• Ki, illetve kik írták alá a tesztelési jegyzőkönyveket?
• Ki, pontosabban melyik ismert auditor végezte el az auditálást?
• Ki írta alá az auditálás jegyzőkönyvét?
• Milyen hiányosságokat állapítottak meg a tesztek, illetve az auditálás során?
• Milyen intézkedési terv született az esetleges problémák megoldására?
• Az intézkedési tervet ki ellenőrizte, és végrehajtását ki hagyta jóvá?
• Az UAT-tesztet ki végezte, arról milyen jegyzőkönyv készült, és azt ki írta alá?
• Mindezek alapján a rendszert ki vette át, és az élesítéséről ki döntött?

A válaszok nyomán a vezérigazgató menesztése egy elég utolsó pont lenne abban a sorban, ami előtte megállapítja az egyes pontokon felmerülő felelősségeket. Mert az a rendszerátvételi megoldás, hogy “higyjétek el béláim, jó lesz az” talán elmegy egy sufnituning során, de azon túl nem túlságosan tűnik minőségbiztosításilag megalapozottnak. Miközben megállapíthatjuk, hogy az annak idején elhíresült stadionbeléptető rendszer, és még ki tudja mi minden, mellé egy újabb mega-projekt ment a levesbe. Bár ez még folytatódhat. Alkalmasint a stadionbeléptetőre egy a konkurenciánál majd’ háromszoros áron számoló cég nyerte meg, a hírek szerint, a közbeszerzést. Amelynek keretében mintegy négymillárdot ki is fizettek a remekbe-elszabott rendszerre. De Tarlós talán ott is meg tudta volna magyarázni, hogy nem érte kár az adófizetőket. Ahogy semmi más esetben sem. Csak azoknál a kisajátításoknál egy kicsi, ami a mézcsatornák tejfolyóba vezetésénél válnak szükségessé a gazdasági exodus kormányának tündöklése során.

Andrew_s

Újraindul a fővárosi főcsicska

Fotó: MTI

Mondanám: én szóltam! Arról mindenképpen, hogy az elsőre gumicsontnak tűnő orbáni szólamok nem feltétlenül azok. Sokkal inkább egyfajta tesztelés. Nem egy esetben hatalmi demonstrációval egybekötve. Nevezetesen: minél jobban utálják, annál inkább végrehajtják. Mert a vezéri komplexus öltözőzuhanyozóban megrekedt péniszirigysége ezt kívánja. Ahogy Budapest esetében sincs másként.

A nyáron röppentették fel ugyebár a nagy ötletet, hogy Budapestet helytartósággá kell alakítani. Mert mi a fenének az a nagy önállóság, hogy magának akar polgármestert választani. Az a bűnös város, ahol nem átallanak ellene szavazni a székberekedésre törekvő hatalomnak. Ráadásul a főváros igen jelentős adóbefizető. Ami alapján talán önálló városállamként is megélne. De az semmiképpen sem indokolt, hogy egyfajta alamizsnát megköszönve kelljen hálakönnyeket ejteni a fővárost érintő fejlesztésekért. Márpedig az, ha a kormányfő gyakorlatilag kézileg vezérelheti, hogy mi fejlődhessen a fővárosban, aligha jelent mást. Amely egomán vezetéshez természetesen kell egy csicska, aki végrehajtja. Ahogy a kormány számos operatív pozíciójában, miniszterként is számos az elvtelen talpnyalók halmaza.

Most ez a halmaz egy egész Tarlóssal bővült. Vagy inkább csak világossá tette Tarlós üléspontját. Közvetlenül a latrina alján. Ami világosan látszik abból, ahogy a jelenlegi főpolgármester bejelentette indulását a főpolgármesteri székért. Maga az a körülmény is árulkodó, hogy Orbán Viktor és Tarlós István együtt jelentették be az ismételt indulást. Még a látszatát is kerülve, hogy az utóbbinak lehetne akár egyetlen önálló döntése. Egyben Orbán közölte azt is, hogy ő kérte fel Tarlóst az ismételt indulásra. Ami aligha jelent mást, mint a nyári pletykák megerősítését. Amennyiben a budapesti főpolgármester nem más, mint a miniszterelnök kegyelméből, a miniszterelnök jelölésével uralkodó miniszterelnöki helytartó. Az, hogy Tarlós a saját állítása alapján „súlyos belső küzdelem után hozta meg döntését”, az valószínűleg azt a küzdelmet jelenti, hogy melyik irányból fér hozzá legalaposabban a fenséges fenékhez. Mert az a főpolgármester, aki nem az őt megválasztókhoz, hanem a megválasztók érdekeivel konfrontálódó hatalomhoz kötődik nagyobb lojalitással, az egy gerinctelen senki.

Ha valakinek egyébként még lettek volna kétségei a miniszterelnöki kézivezérlést illetően, annak érdemes rápillantania majd a Budapesti Közfejlesztések Tanács nevű izére. Tarlós kifejtette ugyanis, hogy szerinte a paritásos felállás úgy van jól, hogy ennek az elnöke a miniszterelnök, és még a miniszterelnök által kinevezetten induló Tarlós is csak társelnök. Így, miközben a főváros az egyik legnagyobb költségvetési befizető, a fejlesztésekért majd kuncsoroghat a miniszterelnökhöz. Ahhoz a miniszterelnökhöz, aki a közfejlesztések csúcsának a kertje végébe épített stadiont, és a modell-vasutakhoz kötődő kisiskolás nosztalgiájának megvalósítását gondolja. A fővárosiak pedig hatalmas kegyként élhetik meg, ha véletlenül pénzt ad valamire. Esetleg kerületenkénti stadionokra. A központban pedig esetleg egy tíz emeletes Orbán Viktor szoborral. Amint a lábát, miközben az alfelét Tarlóson támasztja, Budapesten nyugtatja.

Andrew_s

Legyen Budapest városállam

Fotó: EISimay

Aktuálisan gumicsontnak tűnik. De Orbán esetében már számos látszólagos gumicsontról derült ki, hogy valójában nem az. Amúgy Budapest helytartósággá változtatásáról van szó. Mert a kormány által kinevezett polgármester Orbán személyes helytartója lenne. Akárhogy nevezze is meg a félintelligens banda által nyomogatott gombok nyomán a nyomtatvány.

A kétévente tervezett helytartóváltás ötlete szinte biztosan annak az orbáni komplexusnak a következménye ami büntetni akar mindent és mindenkit, ami nem őt szolgálja, illetve azt, aki nem nyal elég mélyen. Márpedig Budapest, a valóban polgári főváros, elutasította, és akár csendes rezisztenciával, esetleg tüntetésekkel, de elutasítja azt a feudáloligarchikus hűbéri rendszert, ami Orbán Viktor kedvence. Talán még abból az időből, amikor az MSZMP pártirodáin döntöttek szinte mindenről. Arról is, hogy a kádercsemeték körül ki kerülhet be vidéki lótifutiként, pártkedvezményezettként egy egyetemre. De az okok tekintetében foglalkozzanak ezzel azok a klinikusok, akik az ilyesmire szakosodtak. A végeredmény mégiscsak az, hogy van egy főváros, amelynek lakosai valóban a polgári értékeket tekintik elsődlegesnek, és ez rohadtul nem tetszik annak, akit zavarnak az olyan sallangok, mint emberség, demokrácia, bagy akár az egyéni szabadságjogok.

Tarlós erre mit is mond? Valami olyasmit, hogy ő akkor vállal jelöltséget, ha nem a kormány jelöli ki a főpolgármetert. Amiért azt hihetnénk, hogy ő azt hiszi, hogy ragaszkodik hozzá bárki is. Holott Tarlós gyakorlatilag szintén politikai komisszárként került a főváros élére, és igazán nem rajta múlik, hogy nem tudott mindenben Orbán feneke alá bújni. Nyitott, felfele tartott szájjal. A város egyszerűen nem tudott volna még annyira sem működni az orbáni keretek között, hogy Tarlósból ne karácsonyfadíszt csináljanak. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben. Ahogy nincs az a parlamenti szavazás, amitől a derékmagasságban elengedett alma nem a tömegközéppont felé fog száguldani, hanem felfele fog esni. Így azonban Tarlóst aligha fogják kinevezni főpolgármesternek. Ugyanakkor ügyes húzásnak is gondolhatjuk a bejelentését. Egyfajta zsarolásként. Miszerint vagy megválasztotok, és akkor rajtam keresztül kussoltat meg benneteket a kormány, vagy nem, és akkor közvetlenül kaptok egy politikai kinevezettet. Tényleg ügyes.

Ahogy Orbán ötlete is. Különösen most, hogy az agyposvány indul Erdélyben. A Fidesz házi közönségválogatóján. Amennyiben válogatott közönség előtt léphet fel a Kárpátok éppen aktuális géniusza. Akinek azért van pár olyan, mostanság kibuggyant szólama, amiről nem okvetlenül káros elterelni a közfigyelmet. Legalább Budapesten és környékén. Nem feledve persze, hogy amennyiben a megyeszékhelyek, vidéki városok, vagy akár a kerületek vezetői nem elég hangosak, nem állnak ki Budapest önállósága mellett, akkor órák, napok kérdése lehet a lecserélésük. Akár egy üveg vodkára, akár a komisszár lovára. Amúgy a kerületek, városok vezetői között többségben levő kormánypárti jelöltseregre Orbán valószínűleg támaszkodhat. A budapesti kerületekére azért is, mert a tervezett ötlet szerint közülük kerülne ki a két évre megbízott szabadrablásügyi janicsár-pasa.

Miközben az orbáni ötletről inkább az az ellenötlet jut az eszembe, ami nem egyszer bukkant már fel korábban is az interneten. Budapestből önálló városállamot kellene szervezni. Nehéz lenne, de annyi értelme biztosan lenne, mint Orbán Viktor nem egy szemétdombra érdemesült ötletének. Lehetőleg árumegállítási és kitoloncolási joggal. Legfeljebb a kormány tagjai sem kapnának bebocsátást. Legfeljebb Felcsút lessz az új főváros. Annak idején, még Egyiptomban próbálkozott már valaki ilyesmivel. IV. Amenhotep idejében nyomorgók hátán épült a kevés kiválasztott gazdagsága. Ma mégsem Amarna a főváros. Ahogy egy újabb kori példakép szülőfalújában is ott rohad az akkor épült, stadionként épített, diktátori ritustemplom.

Budapest pedig megnyerné az itt termelt adókat, a kormány által használt, és a miniszterelnök által elbitorolni vágyott műemlékeket, amelyeket az itt termet adóból fenn is lehetne tartani. Orbán pedig megnyerhetne egy mikrofont a fia szektájában. Pénzt nem biztos, mert a vagyon papír szerint a nemzeti gázszerelőé. Márpedig nyilván van az a pénz, amiért inkább megtartaná, ha Orbán kiesik a hatalomból.

Andrew_s

Olimpai véglengés

Magyarország az éppen aktuálisan legfrissebb hírek szerint visszalép az olimpiai játékoktól. Az M1-re hivatkozva közölték, hogy ez a megállapodás született a kiskirályok, illetve a MOB elnökének randevúja nyomán. Ami mit sem von le abból, hogy a demokrácia „élharcosai” nem merték kikérni az érintettek, az adófizetők véleményét. Így külön épületes csúsztatás, illetve ostobaság az, amit Borkai nyilatkozott.

A tudósítás szerint ezt mondta ugyanis az egykor talán jobb sorsra született elnök:

„Szomorú, hogy egy álom, sok ember álma most ténylegesen szertefoszlott. Nem azért, mert Magyarország nem teljesített jól, nem azért, mert a magyar emberek és a magyar sportolók nem méltóak a hazai rendezésű olimpiára, hanem mert egy nemzeti ügy felett győzedelmeskedett egyesek öncélú politikai érdeke. A Magyar Olimpiai Bizottság a jövőben is mindent megtesz majd annak érdekében, hogy hitének, alapszabályának és küldetésének megfelelően Magyarország mihamarabb olimpiai játékokat rendezhessen!”

Ami látszólag egy szimplán pátoszos, hárító szöveg. Részleteiben azonban nem az. Lehet ugyanis azt mondani, hogy sok ember álma, meg hasonló. De erre az egyetlen, a jelen állapotban releváns válasz-felhívást lehetne Borkaihoz intézni: Sorolja! A „sok” ugyanis nem definiál az égvilágon semmit. Egyetlen dolog tudta volna legalább nagyságrendileg belőni, hogy a MOB elnök szerinti sok az hány százezres sokaság. Egy népszavazás. Az emberek feje felett meghozott döntés előtt, és a pályázatért felelős köztisztviselői kar kezdeményezésére. Erre azonban sem a főváros közgyűlése, sem a kormány, sem a MOB nem tett érdemi kísérletet. Borkai megállapítása ezen a ponton tehát inkább egy hazug csúsztatásnak tűnik, mint egy érdemi megállapításnak.

Tekintettel pedig arra, hogy a nemzetet mégis csak az emberek alkotják, egyenesen ostobaság azt állítani, hogy nemzeti ügy lett volna az Olimpia megrendezése. Az embereknek, például az említett népszavazáson megtudható, véleményére láthatóan fütyültek, illetve fütyülnek. Fütyültek a pályázat beadásakor, és fütyülnek jelenleg is, amikor hárman gondolnak dönteni mindenki helyett. Így azonban az a helyzet alakult ki, hogy valójában nem a mostani, különben előre nem tudható végű népszavazás kapcsán győzedelmeskedtek az egyéni politikai ambíciók, hanem a pályázat benyújtásakor.

Akkor, amikor Orbán egyéni sport-komplexusának behódolva, a nemzet tényleges véleményét meg sem kérdezve a pályázás mellett döntöttek. Ha valamikor, akkor ezen a ponton valóban egyesek politikai érdeke érvényesült. Talán ez idővel Borkainak is leesik majd. Különösen akkor, ha a lólengést nem keveri a politikai hintával,

Andrew_s

Tarlós demokráciaképe: nyelvvel előre

Még mindig Tarlós, és még mindig Olimpia. Amennyiben a budapesti főkiskirály erősen tagadja, hogy paktumot kötött volna az országos kiskirállyal. Viszont közli: mindenkinek coki. Mert nagyjából ezek mentén látszik kialakulni a tarlósi világkép Olimpia-ügyben. Amit szerinte elárultak.

Mert mi más lenne egy népszavazási kezdeményezés? Annak, aki fizeti, mi köze is lenne az egészhez? Azért mindenesetre jellemző az is, hogy Tarlós cáfolni látta szükségesnek, hogy külön paktumot kötött volna Orbánnal a kérdésben. Annyiban mindenképpen jelzi a közállapotokat, illetve a vezetőkről kialakult képet, hogy egy ilyen állítást külön cáfolni kell. Mert a főpolgármesteréhez hasonló, minden felelősséget másra, mindenki másra, kenő vehemenciával csak azt érdemes cáfolni, ami különben hihető. Márpedig ezek szerint nagyon is hihetőnek ítélte a főpolgármester, hogy közte, illetve a miniszterelnök között egyfajta különalku jöhetett létre a balhé, az olimpiai fiaskó, elviteléről. Olyan alku, amelynek nem csak az olimpia a tárgya, hanem az, hogy a főpolgármester újraválasztását lezsírozzák. Ami alapján az is hihető történet lehet Tarlós szerint, hogy a jelenléte a fővárosi bársonyszékben gyakorlatilag független a választók szándékától. S ez független attól, hogy különben jogos a kérdése: hol voltak, és hogyan szavaztak azok a pártok annak idején, amelyek most ráröpültek a végjátékban a Momentum kezdeményezésére.

Ahogy független attól is, hogy a Fidesz esze szerint az Olimpia kizárólag Budapest ügye. Kósát nem az éleslátásáért, hanem az arcbőréért szeretik a pártjában. Ellenben az is jellemző azért, hogy ha nem Kósa, akkor Tarlós is elő tud állni egy döntésköri szűkítéssel. Miközben igyekszik a felelősséget szétmaszatolni, tett egy olyan kedélyes kijelentést, ami alapján a pályázatról neki, a miniszterelnöknek és Borkainak kell dönteni. Azok véleménye, akik fizetni fogják a számlákat, illetve elviselni a felhajtást, nem számít. A főpolgármester szerint. Ami nagyjából ugyanazt jelenti, amit az előző tiltakozása alapján vélelmezhetünk: Tarlós nagy ívben tesz a választásokra, szavazásokra. S ezt aligha lehet az ellenzék nyakába varrni. Bármilyen is legyen az, amit ma ellenzéknek neveznek. Ez, a választásoktól függetlenített hatalomkiosztási rendszer akkor is a feudális hűbér-birtokokat idézi, ha formálisan rendeznek választásokat. Amelyek játékszabályait majd hozzáigazítják a hatalomtechnika éppen aktuális fuvallataihoz.

Ha semmi másért, akkor már pusztán ezért a helyzetért a demokráciatörténeti szemétdombon, a demokráciának nem nevezhető rendszerek komposzthalmában a helye az orbanizmusnak. S vele a kleptoligarchia teljes egyletének.

Andrew_s