... és provokátorok

Fotó: Bődey János / Index

Volt egy tüntetés az orosz befolyás növekedése ellen. S a jelek, pontosabban a tudósítások, és a felvételek alapján szinte menetrend szerűen megjelentek a provokátorok. A tudósítások és a felvételek alapján pedig tulajdonképpen elismerés illetné meg a rendőröket, amiért nem nyomultak rá a tüntetőkre. Mert akkor nem csak a provokátorok válnak mócsinggá.

Márpedig a tüntetés, pontosabban egy alapvetően békés alaphangú tüntetés ezt nem érdemli meg. Még akkor sem, ha a részt vevők láthatóan nem akarnak, illetve nem tudnak mit kezdeni a provokátorokkal. A rendezők pedig hasonló szerepzavarban lehettek. Nem először. Holott a CEU-tüntetések során már megtörtént a „jelmezes főpróba”. Provokátorilag. Szerintem mindkét oldalon. S amennyiben igazam lenne, hogy Gulyás valójában előre megfontolt, megkomponált, és legfeljebb nem egészen a történtekre tervezett provokációt hajtott végre, akkor a tüntetők bénultsága egy kicsit az ő sara is. Mert óhatatlanul azt a dilemmát veti fel, hogy kinek a provokátora provokátorabb, mint a másiké. Ha Gulyás tényleg provokált.... De az általa lejátszottakhoz hasonló forgatókönyvek akkor is elbizonytalaníthatják még a szervezőket is, ha csak felmerül a provokáció gyanúja. Az ön-mártírképzés szándéka, vagy bármi más, a hitelességet kikezdő körülmény.

Ugyanakkor a rendezőknek, szervezőknek egyértelmű a felelőssége. Nem okvetlenül az, hogy személyesen emeljék ki a tömegből és vezessék el a nyakánál fogva azokat, akik a „balhét mindenáron” jelszavával érkeznek. De az igen, hogy legyen előre kommunikálható forgatókönyv, és egy felszólítás: „Ne üljetek fel azoknak, akik mást mondva, cselekedve balhét akarnak”. A sok évvel ezelőtti diáktüntetéseknél ez a felszólítás jól megtapasztalhatóan működött. Valószínűleg most is működne. De szükség is lenne rá, mert az orosz nagykövetségnél világosan látszott, hogy van olyan csoport, ami a rendőrök és a tüntetők összeugrasztásában érdekelt. Demonstrálandó a hatalmi szócsövek hívőinek: a mostani tüntetések nem békések. Valamint alkalmat adva arra, hogy a tüntetéseknek hatalmi szóval vessenek véget. Akkor is, ha mint mások leszögezték: a valódi törésvonal nem az objektumvédelmet ellátó rendőrök, és az objektum által szimbolizált rendszer ellen tüntetők között van.

De Török Mónika azon kijelentésével is nehéz lenne vitázni, hogy a provokátorok sokkal kevésbé lennének bátra, ha az orosz karhatalommal állnának farkasszemezve. Mert „ha az orosz rendőrséggel állnának szemben, az nagyon fájna”. Amiről viszont eszembe jutnak a 2000-es évek egyéb eseményei, és a sokkal korábbi, más jellegű emlékek. Olyan víziókkal villanva fel, hogy az Erzsébet-híd lezárása nyomán, esetleg, akkor is néhány kiflibe hajlított autóval lehettek volna gazdagabbak a szétkergetett tüntetők, ha az 1970-es évek katonai rendészetével találkoznak. Ahogy pár évtizeddel korábban a TV-székház védelmét irányító parancsnok is elég sokáig lapátolta volna a sódert, ha akkor is egy gyakorlatilag szimpla sorfallal gondolta volna megoldani a problémát. Miközben a hangadók határozott kiemelése, izolálása igen sokszor alkalmas a mesterségesen felkorbácsolt decibelek lehalkítására. De ez egy másik történet és kár lenne a fotelszakértőség hibájába esni.

S valószínűleg mindenki jobban jár azzal, ha a provokátorok otthon maradnak. Vagy nagyon gyorsan elizolálódnak. Akár olyan áron is, ha szervezők az amúgy is ott levő karhatalomtól kérnek ehhez segítséget. Jól artikulálva, hogy szervezőként és a rendezvény valós kereteinek, céljainak érdekében teszik. Már akkor, ha a szervezésnek nem célja a provokátorok buksijának simogatása, és a „majd csak lesz valahogy” szintjénél kicsit komolyabb elképzelései vannak a tüntetésszervezés felelősségéről. Mert még a tüntetésben megjelenő véleménynyilvánítási joghoz is tartozhat némi kötelezettség, felelősség is.

Andrew_s

A gépfegyveres és a politika

Forrás: Kisalföld.hu

Pálvölgyi Péter 46 évet élt. Hősi halottá nyilvánították, és a belügyminiszter kitüntető szándékának köszönhetően előléptették rendőr alezredessé. Kint van vele az összes vizekből. Azok is, akik gyászolják. Nekik a gyász, másoknak a tanulság marad. Óhatatlanul politikai felhangokkal.

Ezek egy része nyilvánvalóan a rendőrség, illetve a belbiztonságért általában is felelős szerveket, illetve irányítóik felelősségét, tenni akarását, és kirakatbeli létüket érinti. Nem véletlenül. Ahogy a Teréz körúton történtek esetében is. Mert lehet, hogy egy bombánál benne van a pakliban, hogy felrobban, de egy ismerten szélsőséges gondolatokat valló fegyverbirtoklónál is előfordulhat, hogy a gépkarabély elsül. Csak remélni merem, hogy az akcióért felelős parancsnok, illetve a fegyvertartónál elrendelt házkutatást előkészítők mindent megtettek, ami ilyen esetben technikailag és emberileg megtehető. Mert a gépfegyverek, illetve általában véve a harcászati lőfegyverek és a konyhakés közt van egy igen komoly különbség. Gyilkolásra tervezték azokat. Nem igazán lehet hirtelen felindulásból felkapni a vacsoraasztalról és belevágni a szomszédba.

A jelen gyilkosságért alaposan gyanúsítható egy ismert hungarista, a szélsőséges nézeteiről ismert Gy. István. Az ítéletet remélhetőleg egy bíróság méri ki. Akkor, ha a bűnössége bebizonyosodik, és az eljárás is lezáródik. Kellő cinizmussal hozzátehetném: még időben. Mert az említett figura jelenleg 75 év feletti korral bír. S ugye még emlékszünk arra, amikor egy háborús bűnös elleni eljárást csak sikerült addig húzni, míg a biológia megoldotta a bíróságok összes dilemmáját. A tettest a jelen bűntett esetében a győri kórházban műtötték meg, miután hasi lövéssel a győri kórházba vitték. A Magyar Nemzeti Arcvonal vezérének tehát a jelenlegi információk szerint van esélye, hogy elinduljon a bírósági eljárás. Majd. Addig azért előfordulhat, hogy pánikolgatnak kicsit mindazok, akiknek a személyes vagy politikai felelőssége esetleg felmerülhet az ügy kapcsán. Mert az említett militáns szervezet elleni átfogó, országos hajtóvadászatról eddig nem igazán hallottunk. Ahogy az egyéb paramilitáns egyletek kapcsán is igancsak fékezett volt habzás.

Annyira, hogy még arra is emlékezhetünk: a Hősök terén a belügyi erők óvták és védték a gárdautánzatok esküdözését. Ahelyett a bizonyos sokat emlegetett két pofon helyett. Amelyek helyett máshol is legfeljebb az igazoltatások látszatáig sikerült eljutni. S azt sem vitatom, hogy a leginkább decibelben jó majdnemgárdisták nem azonosak a nyilasokkal. De annak idején, Gyöngyöspata példáján, látszott: a határ nem túl éles. A maradék emberség egyre vékonyodó kérge gyorsan beszakadhat a lélekben feldübörgő csatazaj hatására. Még akkor is, ha nem egy esetben a populista hominidák által szándékosan gerjesztett gyűlölet, az előítéletek felkorbácsolása, a saját képességek hiányának okát is másban kereső szimpla irigység összetett hatása kell mindehhez. Elvégre nem minden státuszirigy senki ragad fegyvert. Szerencsére. Ahogy sokan az egész életüket leélik úgy, hogy az előítéleteik a kocsmai zsidózáson nem terjednek tovább. Szintén szerencsére. De összességében mégis igaz lehet, hogy amikor a politikai programokat a pogromok láza kezdi leváltani, akkor alapvetően egy összefüggő folyamat egyes lépéseiről van szó.

Amikor az országos politika hallgatólagosan elviseli a rasszizmust, nem is hallgatólagosan plakátol a gyűlölet szellemében, akkor ezzel hallgatólagos támogatást ad mindazoknak, akik mindezt felhasználva toborozhatnak. Amikor mindezek mellett „biztonsági cégek” izombábuit használhatják a civilek, illetve a kormány ellenzékének megfélemlítésére, akkor egy idő után elég nehéz feladattá válhat szétvakarni a formálódó „Torna és sportrészleg” egyes szakágait és a regnáló hatalmat. Még akkor is, ha egy rendőrgyilkosság adott esetben nagyon rossz reklám. Különösen azoknak a szervezeteknek és pártoknak, amelyek ismertek a paramilitáns szervezetekkel ápolt múltbeli, illetve jelenidejű kapcsolataikról. Érthető tehát, hogy a Jobbik, például, nagyon gyorsan igyekezett elhatárolódni a bőnyi rendőrgyilkosság elkövetőjétől.

Ugyanakkor persze a kormánynak is rossz reklám. Nem csak az esetleges inkompetencia-gyanú, miatt. De akkor, amikor ezerrel migránsoznak, milliárdokat költenek a bűnbakkeresésre, akkor kínos lehet azzal szembesülni, hogy a terroristák nem a kapu előtt, hanem a határokon belül vannak. Valamint cseppet sem migránsok. Hacsak be nem ismerik majd, hogy rossz elkövetőt fogtak el. Vagy azt, hogy jó elkövetőt, de nem a szélsőjobbos hungarista felel a tettért, mert őt a világ migráns-összeesküvésének agyközpontja delejezte meg.

Andrew_s

Teréz körút: sajtótájékoztató után

A szög az tényleg valami egészen más. A szombati robbanás kapcsán tartottak egy sajtótájékoztatót. Így most már legalább két alternatív történetünk van a robbanásról. Az egyik szerint egy használaton kívüli üzlethelységben, a másik szerint az utcán a rendőrök ellen merényeltek.

Az első verziót látszik erősíteni az, amit a HVG írt korábban, szemtanúkra hivatkozva. Az olvasóját idézve ezt írta: „A nő szintén eszméleténél volt és amikor el akartuk látni a nő sérülését a földön fekvő kollégája szólt, hogy nem súlyos, és inkább mentőt hívjunk”. S egy korábbi állítás arról szólt, hogy a nő a fején sérült meg valami repesztől. Papp Károly már azt a történetet fűzi tovább, amely egy zacskós férfivel indult. Akiről később kiderült, hogy valamit utána dobott a rendőröknek. Itt már szöges bombáról beszélünk, ami nyílt terepen, utcán robbant.

Valamiért meg bevillannak azok a képek a szögesbombás terrorakciókról, amelyek alapján nem könnyebb sérültek hevernek a robbanás környezetében. Nem véletlenül volt a kartács az ágyús hadviselés legrémesebbje. Mindent visz. S ami marad, az roncsolódik. Személy szerint örülök, hogy a rendőrök túlélték. De azért úgy gondolnám, hogy akin keresztül siet egy marék szög, az nem igazán beszélget mentőhívásról. Ha pedig ez a szög a fején keresztül használja a légteret, akkor az eszméletnél levése is kétséges.

Nem szeretnék a kéretlen és felkészületlen utcai szakértőkhöz csatlakozni, de a a két alternatív történet több ponton ütni látszik egymást. Mintha még nem egyezették volna, hogy honnan fognak ráfordulni a „migránsok vadásztak rendőrökre” szöveg országútjára. Azért alakul. Talán a parlamenti Grimm-bizottság összehívása segítene.

A rendőröknek jobbulást!

Andrew_s

Népszavazás előtti robban(t)ás

A szabálysértő

A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De...

A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, akkor pedig az őket odaküldő tisztté. Különösen, mert Simicskó úr már valamelyik nap megígérte: terrortámadás márpedig lehet. A színpadon levő pisztoly márpedig el szokott sülni. Egy kormánynak nagyon jól jövő terror-ígéret pedig már szinte olyan, mint a pisztoly a színpadon. Azzal a különbséggel, hogy a színpadi játéknál mindenki tudja, hogy csak színház. Mint az egész világ. Esetleg Mátrix. Az egész világ. S benne a számítási hibák okozzák a lebukást.

A robbanás kapcsán már születtek összefoglalók, és elég szomorú, hogy számos reakció nyitva hagyja a lehetőséget: a kormány monománja is lehet a robbanás mögött. Amennyiben ők robbantottak az ő érdekükben, a nagy semmi ellen. Ez nem csak akkor szomorú, ha beigazolódik. Tulajdonképpen sokkal rosszabb, hogy a hazai hatalom honosaiból simán kinézhetőnek tartják többen az ilyen jellegű provokációkat. Ha beigazolódik, akkor morális tekintetben akkor is hazaárulás, a haza polgárainak biztonságérzete ellen elkövetett árulás, ha majd csak sikerül néhány szerencsétlen nyakába varrni. Tulajdonképpen a kormány azzal jár a legjobban, ha sikerül bebizonyítani a gázrobbanásos elméletet. Beleértve azt is, hogy a gázrobbanás szórt szét néhány szöget. Mely elmélet mellé felsorakoztatható érvként, hogy a két rendőr megsérült. Súlyosan megsérültek, de élnek. Amit a kartácsaknák, mint ami a szögesbomba is, áldozatai elég ritkán mondhatnak el magukról.

Azt meg befele szakadó rácsok mondhatják el magukról ritkán, hogy a belül robbanó gáz detonációjától rohannak a lökéshullámok befele. Ahelyett, hogy kifelé igyekeznének. Viszont van olyan beszámolómorzsa, amely több robbanást is hallani vélt. Egy kicsi itt, egy kicsi ott. Középen meg a rács, amelyik azt sem tudja már szegény feje, hogy merre is görbüljön. Megátkozván a napot, amikor odarakták. Különösen, mert akkor, ha a hatalomnak nem érdeke valamiért a teljes nyíltság, akkor az a bizonyos rács tehet majd mindenről. Ami még mindig jobb, mint az, ha a két sérült rendőrt tenné majd mindenért felelősnek valaki. Esetleg a szögeket. Elvégre azok garantáltan ott voltak. Valószínűleg a vallomást is megtagadták a terhükre róható szabálysértés, az illetéktelen légtérhasználat, ügyében.

Addig meg röpködnek tovább a variációk a robbantásra. Jelenleg most éppen egy zacskós alakot keresnek, és a szögekkel töltött csőbomba teóriája is befutó helyre került. A Nol.hu az összefoglalót meg azzal vezeti fel, hogy: „A rendőrség segítséget kér, a TEK és a kormány egyelőre hallgat a szombati budapesti robbanásról”. Amiből a rendőrséget értem, hogy a lakosság segítségét kéri. A TEK-től meg a kormánytól viszont nem tudom mit várnak. A TEK fontos ojjektumokat őriz, és nem ér rá ilyesmire. Meg ők elhárítók, és nem kivizsgálók ugyebár. A kormányból legfeljebb a belügyér mondhatna valamit. De Pintértől a várható reakció: várjuk meg a vizsgálatok végét. A kormány, mint olyan mi a fenét mondhatna? Ha nincs benne a keze, akkor okkal hallgat. Ha benne van, akkor meg pláne. Akkor meg?

Ami biztosnak tűnik. A népszavazás előtt jól jött egy robbanás, amiről egyelőre azt tudjuk, hogy két rendőr megsérült, és szögek használták illetéktelenül a légteret. A menekültek pedig még ettől készülhetnek valami provokációra, az ország meg a szavazásra. Együtt.

Andrew_s

Menekültek vegzálása: bátorítva

A HVG értesülése szerint felmentettek egy menekültekkel üvöltőző sofőrt az ellene hozott vádak alól. Kis vigasz, hogy nem a bíróság mentette fel, hanem az ügyészség, illetve a rendőrség jutott erre a következtetésre. Valószínűleg azért, mert csak fenyegetődzött kézigránáttal, és nem volt nála.

Mert annak idején bejárta az internetet az a videó, amin egy szlovák rendszámú autóval közlekedő vadbarom üvöltözik azért másokkal, hogy azok miért vesznek fel menekülteket az autójukba. Elvégre hogy is képzelik azt, hogy Mária keresztény országában könyörületes emberként viselkedjenek. Bárkivel is. Nem igaz. Mária fia alighanem leköpött volna ezekre a státuszkeresztény decibelmagyarokra. Már akkor, ha nem lett volna alapvetően liberális humanista. Mely két szóból a „liberális” a hatalom gyűlöletének céltáblája lett az utóbbi években. A humanizmus pedig megrekedt ott, ahol a kereszténységet rongyos palásttá gyalázó párt egyik embere rossz szokásnak titulálta a gyermekek, szegénység okozta éhezését. Holott már 2011-ben sem találtam, például, a Bibliában olyan utalást, hogy „vesd meg fele-barátaidat, ha nincs lakásuk”.

Alkalmasint persze megnézném én a Fidesz, a Jobbik, a KDNP, és társszervezeteik aktivistáinak szabadságelutasítását, ha ők lennének egy üldözött menetben, illetve ők élnének egy helyi kiskirály uralta zsákfaluban. Ahova, a nyugodtabb életet biztosítandó, elküldeném az összes üvöltőző gárdistát, sofőrt és társaikat. Miközben persze tudjuk: a gerinc az olyasmi, ami vagy van, vagy nincs. Néhányakban az erős nyomás dacára van. Ők azok, akik szerint akkor is a jobbikos felvonulók kelthettek a menekülteknél nagyobb riadalmat Körmenden, ha a miniszterelnök akarja az ellenkezőjét látni a faliújságon. Mely miniszterelnök már évekkel korábban bepróbálkozott azzal, hogy az ő kegyétől függjön az éppen aktuális cselekvési lehetőség. Akkor egy provokatív menet betiltása kapcsán élve a keggyel. Miközben ugyanannak a logikának a másik oldala, hogy Körmenden az ő kegyéből vonulhatott a Jobbik.

Netán az ő kegyéből, de legalább is a hatalom hallgatólagos támogatását élvezve dönthettek úgy: babakocsis menekültekkel üvöltözni, azokat megfenyegetni, az őket felvevőkkel is izomagyú barmot játszani teljesen rendben van. Megállapítva, hogy nem irányult közösség ellen. Az egyes emberek védelme, ha az illető menekült, akkor pedig nem tartozik a karhatalomra. Az pedig, hogy mikor ki minősül szövet-idegennek, a hatalom számára szőtt rabszolga-szőttesben: miniszterelnöki kegy. Most a Keletről jött menekültek szívták meg leginkább. Noha keleti származású az a Jézus is, akinek a nevében elutasítják az embereket Pannóniában. Hatalmilag, s akár karhatalmilag is. Azon a peremen botladozva, amely alig választja el menekültek problémáját kezelő programokat, és a felheccelt tömegek által elkövetett pogromokat. Mely utóbbira alighanem lassan egy éve ácsingózik a hatalom. Annyira, hogy Trócsányi már az ISIS-hez csatlakozó romákról is vizionálni próbált.

A hatalom vágya azóta látható, amióta előre megfontolt szándékkal kezdett provokálni mindenkit a menekültekkel kapcsolatban. A menekülteket, hogy majd csak elpattanjon a cérna. Hallgatólagos elviseléssel a fasisztákat, hogy majd csak kiosztanak néhány pofont, a lakosságot, hogy majd csak bepánikol a pályaudvaron mesterségesen duzzasztott tömegtől. S persze az uniót, amelynek az ország önként lett tagja, de amelyet a magyar vezetés morális nullaként szúrt hátba. Amikor kiderült: buszokkal viszik át a tömegeket az országon. Amellyel persze a kerítések pártolására heccelteket is elárulta a vezetés. Alig várva, hogy bárhol, de égjen már ki egy biztosíték. Okot adva a rég vágyott rendkívüli állapot-kihirdetésre, a rendpárti hatalomátvételre, és a nyílt diktatúra bevezetésére.

Ebben a közegben a menekültekkel üvöltözés szinte elvárt viselkedési forma lehet valakinek, aki esélytelen lenne egy banánhámozási versenyben. Aki csak azt látja, elvárás belerúgni a gyengébe, a kiszolgáltatottba, az idegenbe. Lehet tehát, hogy az elfogulatlan ügyészségnek, és a rendőrnyomozóknak igazuk van. A szlovák rendszámú Porschéjából kiugró üvöltő figura talán nem is annyira bűnös. Neki erre futja. Empátiából, intelligenciából, humánumból. Egy olyan közegtől felbátorodva, amely politikává tette az empátia hiányát, az intelligencia, a köztudás letörését, és a keresztényi humánum eltörlését. Az egyik, az üvöltő ugyanúgy csak hozta a formáját, mint a lágerek szadista őrei. De aligha bűntelen az a hatalom, amely bátorítja az ilyen humanoid objektumokat. Akár egy felmentéssel is. Kormánykitüntetésre felkészül: L. Petra.

Andrew_s