A politika húzzon a keringésből

A COVID-19 kódon futó koronavírus kapcsán a kezdetektől túlpolitizáltnak tartottam az alapvetően biológiai kérdés kezelését. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének politikai kérdések. Bőven vannak. Az elkapkodott intézkedések, például a sebtében hazaküldött ápoltak esete, okozta következményes halálozások, a beszerzések körülményei, és hasonlók. De a vírus törzsképzési hajlama, az egyes emberek immunreakciói biztosan nem politikai kérdések.

Az a kezdetektől tudható volt, hogy a koronavírusok általában hajlamosak törzsképződésre. Nem azért, mert a politika szeretné, vagy nem szeretné, hanem mert biológiájuk ilyen. Az, hogy az egyes emberek immunválasza ugyanarra a vakcinára sem egyforma, szintén nem újdonság. Gyerekként emlékszem, hogy beadták a tüdővész elleni oltást. Majd időnként kaptunk a hátunkra egy tapaszt. Akinek meg nem jött be, azt újraoltották. Az orvosok. Nem a politikusok. Nem rémlik, hogy ebből, akár csak szűk családi körben, de politikai élményt generáltak volna az emberek.

Ezzel szemben mostanság mintha divat lenne, hogy nem egészen összehasonlítható adatokat összehasonlítva politikusok generálnak kampánytémát a kérdésből. Ilyen a COVID-19 elleni védettség esete is. Nem vitatom, hogy a szűréseken kapott adatok azok, amik. Azonban azt még a szűrést végzők is elismerik, hogy az adatok nem reprezentatívak. S különösen nem azok az egyes vakcinákra. Mert nem ugyanazokat oltották, ugyanakkor, és korántsem azonos egészségügyi státuszban. Ettől függetlenül, mintegy ezen tényektől sem zavartatva magukat, azért kiállnak politikusok szájat tépni. Most éppen a kínai vakcinát fikázva. Amellyel kapcsolatban továbbra, is van olyan érzésem, hogy ha a leosztás fordított lenne, akkor ma a teljes vírust tartalmazó vakcinát hájpolná a politika. Mondjuk akkor, ha egy német gyógyszergyár egy Pasteur-típusú vakcinával, és a kínaiak egy mRNS alapúval. Biztos, hogy akkor ma nem arról szólna a politika, hogy az európai mögött százéves tapasztalat van, míg bezzeg a kínai GMO-vakcináról semmi?

Ettől függetlenül nem kizárt, hogy vannak különbségek. Mármint akkor is, ha tényleges összehasonlítást végeznek a vakcinák között. Az is valószínű, hogy szükség lehet további oltásokra. Az új törzsek okán is akár. Ahogy influenza ellen is évente oltanak.Amire nincs szükség az az, hogy vezéri kegyként kezeljék a vakcinálást, és ellenzéki kampányszlogenként az összehasonlításra alkalmatlan részadatokat. A politika legyen kedves kitakarodni a vérkeringésemből.

Andrew_s

Statfagyi

Mostanság a statisztikák felett illik polemizálni. Legyen. Statisztikánk. Mondá az egyszeri kommunikátor. S lőn. Statisztikánk. Amiről van olyan mondás, hogy a legmegbízhatóbb az, amit az egyszeri halandó magának, illetve híveinek alkot. Bármiről. Valamint az ellenkezőjéről is. Aztán a statisztika időnként visszanyal. Esetleg körbenyal. Esetleg körbekaszál. Ha halottakról szól. Mint a napi horror-híradó. Amiben rendszeresen közlik az elhaltak számát. S amivel kapcsolatban jó régóta ütik a kisebb ördögök a tam-tam dobot.

Az egyik oldalon ugyanis kétségtelenül nem a hosszú élet kizárólagos záloga egy vírusos tüdőgyulladás. A másik serpenyőben azonban az van, hogy az örök élet vízét sem osztogatják minden sarkon. A kettő között van egy sor olyan betegség, illetve betegségügyi állapot, amikor az első lázrohamnak, szinte októl függetlenül lehet gyilkos hatása. Ilyenkor aztán lehet módszertani vitákat folytatni, hogy a strigulát hova húzzák. Mielőtt bárki elkezdené megmagyarázni, feltételezem, hogy van erre egyfajta módszertan. Miközben hosszasan el lehetett eddig is szemlélődni az alapbetegségnek nevezett rublikán a COVID-halálozási számsoroknál. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Azért nem irigylem azt sem, akinek döntenie kell egy ismerten szívproblémákkal küzdő, majd infarktusban elhalt betegnél, hogy hova húzza a strigulát, ha a boncolás során vett vérminta ugyan COVID-pozitív, de a beteg nem mutatott korábban betegségtüneteket. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Ami mentesít a felelősség alól. Azért mégsem irigylem.

Talán a nem-irigylés egyik mellékhatásaként, de volt egy olyan érzésem korábban is, hogy a felhatalmazási törvényig, majd az azon túl vezető politikai kommunikációban a napi horrorral fenntartott pánik akár nem kis szerepet is kaphatott. Aztán ez a fagyi is visszakaszált, mert az így kapott számok alapján a hazai járvány-halálozások előkelő helyet biztosítottak a csont-létrán. Amiről azért a legmaflább kormányszócső is kénytelen-kelletlen, de elismerheti: nem az egészségügyi életvédelem egyik legbiztosabban pozitív mérőszáma. Miközben magas labdát dobott az ellenzék felé. Amit az meg is próbál lecsapni. Amiért viszont az ellenzéket nem irigylem. Korábban ugyanis olyan sikeresen beleállt egy alapvetően negatív kampányba a vakcinákkal kapcsolatban, hogy az meg nekik nyal vissza. A legsanyarúbb számok esetén is felemlegethető, hogy igen, de még több lett volna, ha mégsem kezdenek el oltani a kínai, orosz, netán marsi vakcinákkal. Ami ugyan lehet kommunikációs lózung az egyik oldalon, de ezt a korábban, általam legutóbb márciusban is emlegetett negatív attitűdből elég nehéz megkontrázni. Mert a „mi lett volna” nem statisztikai mérőszám.

Amivel kapcsolatban persze érdemes a történelemkönyvhöz is fordulni. Ami azt mutatja, hogy az idő nem a járványoknak kedvez. A járványok általában spontán letörnek. Vagy azért mert védetté válik a sokaság, vagy azért mert annyian meghalnak, hogy a fertőzési láncok megszakadnak. A COVID nem pestis, és így remélhetőleg nem az utóbbira kell számítani. De a nyájimmunitás is „játszik”. A kormány kimaxolta a felfutó szakasz biztosította pánikot a hatalmi célokra. Ennyi. De azt azért kétlem, hogy az ellenzék környékén senki ne lett volna, akiben kigyulladt a piros lámpa, és sosem hallott a történelem nagy járványairól. Legfeljebb nem kaptak mikrofont. Mert azt nem szeretném feltételezni, hogy az egyes vakcinákon keresztül történt kormány-körberugdosási szándék felülírta a szakmaiságot.

A vakcinák körüli polémiák kellő megkoronázására a kormány közzé tett egy hatékonysági statisztikát. Amire aztán felhorgadtak a szakmaiság összes vértjét előkaparó szószólók. A Pfizer eladásokban nyilván cseppett sem érdekelt Karikó Katalin pédául felhozta, nyilván okkal, a módszertani hibákat, az oltási stratégiákból következő torzításokat. Nyilván igaza van. Elvégre, ha egy magas kockázati csoportot tekintünk, akkor ott az oltás dacára is magasabb lesz a halálozási ráta. De ez minden más vakcinára is igaz. Ahogy minden módszertani problémára is igaz, hogy általános hatásúak lehetnek. Miközben azért az emlegetett kisördögök olyasmiket is kidobolnak, hogy alapvetően sokak szemében ez az egész vihar az éjjeliben. Nem a járvány, hanem a táblázatok táblázatai feletti ellenzék kontra kormány vita. Amely viták, merő szakmaiságtól áthatva, s ki tudja miért, az említett strigulahúzásoknál, mintha nem lángoltak volna annyira.

Sokaknak a realitás a meghalt családtag, szomszéd, ismerős. Akinek a mortalitás száz százalékos volt. S akoről esetleg tudta, hogy „de úgyis beteg volt szegény”. S akiknek az is a relaitás, hogy a kormánykommunikáció az oltások erőltetése volt, miközben az ellenzéki felütés egy elutasításnak csapódott le. S akiknek a kevesebb meghaló ismerős a közelében lesz, akkor is, ha a járvány spontán letörésének, és akkor is, ha az oltásoknak köszönhetően. Akkor pedig az oltásokról szóló kommunikációk felütései visszaüthetnek.

Andrew_s

Hány mutációt fut be napok alatt a vakcina?

A COVID-19 kapcsán az a biológiájából következik, hogy hajlamos új törzseket képezni. Már csak azért is, mert korántsem kizárt a több komponensű vírusoknál egyfajta hibridizáció (valójában inkább keveredés) sem. A különböző fórumokon számos, de inkább számtalan, olyan szöveg született, amelynek a mélyén majdnem több volt a politikai lózung, és egy adott gyártmány promóciós szándéka, mint a puszta tények emlegetése. Ami azért is érthető, mert a tényekkel áltunk talán a legrosszabbul. Bár azért gyanítható volt, hogy a vírus nem olvas reklámszövegeket, politikai felajánlásokat, illetve -kijelentéseket, és még karórája sincs.

Így viszont azt is sejteni lehet, hogy a vakcinák közül az adhat, bármilyen esetlegesen is, védelmet a vírus egy-egy fehérjéjének a megváltozása esetén, amelyik nem csak egyetlen fehérjére alapzva immunizál. Különösen, ha az illető alkatrész egyébként is hajlamos lehet változni. Amit az arra szelektív vakcinákkal még szelekciós nyomásnak is teszünk ki a változásokat tartalmazó törzsek terjedését is esetleg elősegítve. Ennek kapcsán januárban azt írtam, hogy „az elölt vírus tartalmazza annak minden fehérjéjét. Így egynek a megváltozása esetén a többi elleni immunitás még adhat némi vldelmet. Miközben a kevés fehérjét kódoló mRNS esetében az adott fehérje megváltozása azonnal újabb üzleti igényt támaszt az új törzs elleni vakcinára”.

Most meg azt olvasom, hogy a legújabb, és igencsak barátságtalannak tűnő törzs pont azért veszélyes mert pont azon a tüske-fehérjén van egyszerre két mutáció is, amire az mRNS vakcina immunizál: „It has two new significant mutations in the spike protein that help it infect cells and evade the immune system”. Ezzel, talán mert tényleg nem olvas reklámszövegeket a vírus, vagy olvas, de nem szereti, a biológia minden esetre meghúzni látszott a startpisztoly ravaszát. Kiderülhet az egyes vakcinák védelmi spektruma, és persze az is, hogy amennyiben az új törzs(ek)re nincs számottevő keresztvédettség a tüskefehérjét célkeresztben hirdető esetekben, akkor a hány mutációt tud befutni, és mennyi idő alatt a technika. S persze a logisztika is. Mert a vakcinának el is kell jutni mindazokhoz, akiket még be kell oltani. Esetleg újra be kell oltani.

Egyébként pedig nem bánnám, ha kiderülne a keresztvédelem léte az egyetlen fehérje elleni oltás esetén is. Elsősorban azért, mert nem kellene többeket újra beoltani, mint akikben egyéb okokból marad el az immunizáció kialakulása. De azért is, mert elképzelem a kínos agyonhallgatásokat, illetve még kínosabb magyarázkodásokat a vakvágányokra tévedt politikai-, és promo-virológusok esetében, és azt sem kívánom nekik.

Andrew_s

Nyílt kérdések fotelvirológusoknak is

Hazánk a majdnem tízmillió virológus, illetve vakcinaszakértő országává vált. Politikusok nyilatkoznak a biológiáról, és jószándékú, ám a biológiai tárgyú tankönyveket is régen a poros sarokban örző emberek folytatnak hitvitákat a fórumokon. Holott, ahogy azt sokszor írtam már le: a vírus nem kéri ki a politikusok véleményét. Nincs rászorulva. A biológiája biztosítja a terjedését, illetve ehhez a bejutását a szervezetbe. S itt kezdődnek a kommunikációs vetélkedések metélkedésbe hajló problémái. Valamint az, amikor a tudomány, az orvoslástan képviselői fel akarnak zárkózni a populistákhoz. Talán azért az öt perces hírnévért. Rajtam igazán ne múljon.

Az interneten, illetve a Facebook-on egyre másra felbukkan Duda Ernő virológus professzor szegedi nyilatkozatának a terjesztése, reklámozása. Amelyben egyértelműen a kínai vakcinákat leszólja, és promotálja a Pfizer–BioNTech félét. Amiről továbbra ia legbiztosabb információ az, hogy mRNS-t tartalmaz. Ez a promóciós tevékenysége a professzornak annyira nyilvánvaló, hogy már-már az érdekeltségét illetően is kiváncsivá tesz. De maradjunk egy biológia tankönyv szintjén a kiváncsiságunkkal. Amely alapján a professzor hasonlata teljesen világos, és helyénvaló. Mondotta volt a hírek szerint, hogy „Körülbelül akkora különbség van, mint egy duplafedeles, propelleres repülőgép és mondjuk egy lopakodó repülőgép között”. Ami teljesen találó. Annyiban is, hogy a régi repülőgépek technológiájáról az utolsó csavarig lehet információnk, és messziről hallhatók, mert zajosak. A lopakodóról azt sem tudni, ha jön, és a technológiájáról nem olvashatunk sokat a tankönyvekben.

Melyekben az mRNS-ről nem azt írják, hogy a sejtek közötti közlekedésre teremtette az evolúció. Sokkal inkább a sejtmag-közeli területeken található meg, és az élettartama is erősen korlátozott. Ráadásul, ha ezek a sejt-alkotórészek kikerülnek a sejtből, például a sejt pusztulásakor, akkor a szervezet romeltakarítói gyorsan szétszedik. A tankönyvek azt is írják, hogy az mRNS általában egy fehérjét kódol, és azt is a sejt belsejében. A sokmillió önjelölt virológust, illetve a virológus reklámszakembert szeretném tehát megkérdezni:

A vakcinában mi stabilizálja az mRNS-t a vakcina beadását illetően, mert a funkcióra valószínűleg szükség van;

A vakcinában kapott mRNS hogyan jut be a sejtbe, mert az mRNS általában nem kívülről érkezik, tehát el kell jutnia a riboszómákhoz;

A vakcinában kapott mRNS-t mi stabilizálja a citoplazmán belül, és hogyan indul be róla a fehérje-szintézis, hogy ne bomoljon le, mint sejtidegen alkotórész;

A vakcinában kapott mRNS termeltette fehérje hogy jut ki a sejtből, de legalább a sejt felszínére, hogy beindítsa az immunrendszert, illetve mi garantálja, hogy a sejtfelszínen megjelenő vírusfehérje nem indít be autoimmun folyamatokat?;

A természetben mindezeket a funkciókat a vírus egyes fehérjéi, illetve maga a vírusburok biztosítja. A vakcinában mi? Mert gondolom egy fél vírust csak nem csomagolnak bele ebbe a modern vakcinába. S most emelkedjünk is el attól, hogy az elölt vírus tartalmazza annak minden fehérjéjét. Így egynek a megváltozása esetén a többi elleni immunitás még adhat némi védelmet. Miközben a kevés fehérjét kódoló mRNS esetében az adott fehérje megváltozása azonnal újabb üzleti igényt támaszt az új törzs elleni vakcinára. Ha pedig az mRNS-vakcina szinte minden, immunológiailag játszó fehérje örökítő anyagát tartalmazza, akkor mitől lopakodóbb?

De világos, és értem: a valamikori és jelen tankönyvek bőven lemaradhattak a jelen tudománya mögött. Tehát a sok fotelvirológustól, illetve akár a neten sokat idézett Duda Ernő virológus professzortól is örömmel veszem a válaszokat.

Andrew_s

Az ellenzék fejet hajtott önmaga politikai gyarmatosítása előtt

Sajnálom, hogy a parlament gombnyomogatói nem tudnak olvasni, és nem ismerik a Google-t. Vagy bármilyen keresőt. A könyvtári katalógustól az internetig. Illetve! Sejtem, hogy belefogtak egy olyan mocskos politikai játékba, hogy Orbán csináljon, amit akar. Mert így minden, amit a "járvánnyal" kapcsolatban tesz, eleve visszahullik a fejére. Meg amit nem tesz. Az is.

De persze az ellenzékre is.... Mert ezzel természetesen megadták a teljes törvényi felhatalmazást akár a dinasztikus öröklés Alaptörvényi rögzítéséhez is. Meg átadták a teljes törvényhozási terepet, és eleve lemondtak mindenről, ami akár csak névlegesen is az ellenzék lehetőségei közé tartozott. A fűtést, világítást, fizetést biztosító ellenzéki mandátumoktól meg kurva messze van az, akit a válság majd maga alá temet. Akinek egy egész élet munkája után egy szociális hamvasztás jut. Ha pedig túléli. akkor napi három üveggyöngy. Vagy csak egy.

A hatalmi játék-részét értem. Valamint megvetem. Csak ezt követően kéretik kurva mélyen hallgatni arról, hogy az ellenzék önmagán kívül bárki mást is képvisel. Kéretik nem ugatni emberkísérletről egy focimeccs kapcsán. Valamint kéretik nem előadni a hivatásos sopánkodót akkor sem, ha bármi bekerül bármilyen jogszabályba..... Alaptörvénytől az orrfújás törvényi szabályozásáig. A morális mélyföldről kéretik nem az egekbe ordibálni. Az olyan egekbe sem, ami a bányászbéka kloákája. Ami fényévekre van az ellenzéki gerincek temetési mélységétől.

Andrew_s

COVID-19: Járványpolitikai pofozkodás megoldás helyett

Felirat hozzáadása

Orbán Viktor megtalálta a szűrések elmaradásáért a felelősöket. Természetesen az ellenzék a hibás. Miközben persze azt is fejtegette, hogy egyfajta kísérleti laboratóriumként tekint Ausztriára. Az utóbbi cinizmust az osztrákok majd ki kérik maguknak, ha zavarja őket. Az idős-otthoni fertőződések, amely egyfajta mini-járványnak is tekinthető, ugyanakkor egyfajta emberkísérletnek is tekinthető. Különösen, mert a vélhető kiindulási forrás egy szűretlenül, de kórházból visszatért gondozott volt.

Az, hogy ezek után Orbán hatalmi játszmába kezdett, az a vezéri pofátlanság egy mértéke. Amolyan vastag-bőr díjas mérték. Az ugyanis tudható, hogy az általa annyira pártfogolt tiszti-főorvos még nem is olyan régen az általános szűrések ellen foglalt állást. Lehet, hogy a hatalomban terpeszkedők kíváncsiak voltak, hogy a szűrések nélkül milyen a COVID-19 spontán terjedési lehetősége, és bekerülésének a hatása egy zárt, és érzékeny közösségbe? Nos! Ebben az esetben megszületett a válasz. Az általános szűrések elmaradása láthatóan nem állítja megy a járványt. Lehet, hogy a szűrések sem állítanák be, de legalább valós adatok fényében folyhatna az okszerű intézkedések sora. Amiben a hatalom láthatóan nem érdekelt. Mert a pánikban, az ennek talaján megalapozott teljhatalomban jobban érdekeltek. Ez jól látszik azon, hogy egy erőmű vásárlására, az oligarcha megtámogatására a járvány alatt is sikerült időt, és persze forrást keríteni.

A kialakult helyzet, beleértve az idős-otthonban kialakult helyzetet is, Orbán szerint kiváló lehetőségek tárháza. Miközben korábban az internet röhögve sírt azon, amikor elment kórházat látogatni, és az orvosokon látható, illetve a vezérre ráadott maszktól a környezet állapotáig sokkal árulkodóbb volt mindenről, mint a vezérkar tetszőleges nyilatkozatainak sora. Miközben persze emlékezhetünk arra is, hogy amikor Orbán teátrálisan elment a repülőtérre maszkot átvenni, akkor rajta sem volt maszk. Ahogy érdeklődéssel lehet majd figyelni, hogy a kijárási korlátozásokat ellenőrző, vagy egy balesetnél helyszínelő karhatalmi szereplőkön vajon van-e, lesz-e maszk. S amennyiben nincs, akkor vajon feljelentik-e saját magukat? Mert amennyiben nem, akkor fényesen fogják igazolni azt, hogy valójában mennyire alapozza meg a vírusveszély a fokozott hatalmi reakciókat. A valós veszély mértékéhez képest. Amit kár lenne lebecsülni. Mert azért mégis csak veszélyes. Különösen az idősekre, illetve a bármi más miatt legyengültekre.

Akik a problémáit a jelek szerint a decibelkeresztény hatalom sokkal inkább tekinti politikai kifogások gyűjteménynek, mint valóban, és érdemben megoldandó feladatnak. Igaz, az utóbbi kevesebb hasznot hozna a haveri és rokoni köröknek. Nem is olyan látványos, mint a halálesetek számával való dobálódzás. Hacsak abból a szempontból nem nézzük, hogy a szűrések elmaradásának hatására is kialakult tömeges fertőződés egy zárt közösségben fényesen igazolja azt, hogy Müller Cecíliának sok minden más feladat biztosan jobban megfelelne, mint az, amivel jelenleg küzd. Mint malac a jégen.Miközben a vezér kórházakat látogat. Ha esetleg nem is javasolt mindenhova beengedni. Mert most ezt tekinti trendinek. Mert a gát tetején ugrálás ideje még nem jött el. 

Andrew_s

COVID-19: Kína, majd a többiek...Karantén után...„szabadon”?

A „maradj otthon” kampányt valahogy kezdettől kicsit túlreagálásnak éreztem. Mintha a döglődő világgazdaságnak nagyon is kapóra jött volna egy kifogás, amire rá lehet kenni a válságot. Aztán most, hogy Kínában kezdik feloldani a vesztegzárat más is eszembe jutott. Talán azért is, mert a vízcsapból is folyó kampány, és a katasztrófa-turizmust idéző híradások túlérzékenyítettek.

Miközben persze hallottam azt a magyarázatot, hogy megvédi az egészségügyet a nagy, ugrásszerűen jelentkező leterheléstől. Ami hazánkban mindenképpen indokolt. Mármint az egészségügy megvédése a hirtelen túlterheléstől. Legalább a lakosság által. Ha már a hatalom sem tud jobbat ajánlani, mint erőművásárlást, védőfelszerelések külföldre-ajándékozását, vívótermeket, vagy tudom is miket. Leginkább talán egy rendeletet, ami a vírusnak megtiltja a terjedést. Ami hatásában biztos lesz olyan jó, mint a sáska-járás egyházi kiátkozása. De legalább úgy tűnik majd, hogy a hazai vezetés mindent megtett. Ám térjünk vissza a veszteglésre.

Az világos, hogy a COVID-19 azért tud szinte akadály nélkül terjedni, mert több módon is átkerülhet egyik gazdáról a másikra. Miközben, újdonságként, nincs szerzett immunvédelem, és az immunválasz lassabb, minthogy a szervezeten belül gyorsan lokalizálja a vírust. Ez utóbbit tartják az otthonmaradás egyik olyan érvének, ami mindent visz. Ne találkozz a vírussal, és nem kapod el. Ezt kár is tagadni. Olyan ez, hogy fertőződés legbiztosabb elkerülés módja, hogy nem szabad megfertőződni. Egyszerű, logikus, és akár egy bullshit-generátor is képes ilyen okosságokra. Tehát maradj otthon. Aztán rohadt kitartóan figyeld a kínai híreket a megbetegedésről. Valamint a vakcinálási híreket is kövesd szorgosan. Két hír között pedig vedd elő az internetes biológia-könyvet.

Mert a lakáskarantén feloldásakor a tapsviharon kívül egy másik forgatókönyv is fellapozódhat. Azok, akik azért nem betegedtek meg az otthonukban, mert nem találkoztak a vírussal, azok pont annyira lesznek ugyanis védettek a karantén után, mint előtte. Amikor a karantén ajtaja kinyílik, akkor megnő a találkozás esélye. Világos, hogy mivel korábban nem találkoztak egymással, védettek is pont annyira lesznek egymással szemben, mint korábban. Nagyjából semennyire. A karantén megszűnésekor így a szerzett védelemmel nem rendelkező, de előmerészkedő emberek között kialakulhat egy második, a korábbinál akár erősebb járvány-hullám is. Mert az elővigyázatosság foka is csökken egy hamis biztonságérzetnyivel.

A megfejtés a tömeges vakcinálás lenne. A tényleges fertőződést nélkülöző tömeges bemutatkozás a vírus és gazdája részéről egymásnak. Ilyen kínai hírekkel nem találkoztam. A tényleg nincs tömeges vakcinálás, akkor vajon mi lehet a döntés mögött. Az egyik az epidemiológiai, immunológiai ismerethiány. Ezt nem tételezem fel. A másik, hogy a lakosság teljes szűrése olyan mértékű spontán fertőződést mutatott ki, amely mellett már teljesen mindegy, hogy ki merre jár. Különösen, ha sokan spontán gyógyultak a lakás-fogság ideje alatt. Lehet egy harmadik ok egy szigorúan gazdasági ok. Egyszerűen a gazdaság nem bírja ki a termelésből kieső tömegek megfinanszírozását a gazdasági teljesítmény radikális visszaesés mellett. Így, a második járványhullámtól tartva, fél kézzel a féken, de elengedik az embereket.

Ha az utóbbi eset lenne az igaz, akkor kezdhetjük összevetni Kína, akár lakosságarányos, gazdasági és erőforrás-tartalékait a hazaival. Aztán az általános vakcinálás lehetőségeit tekintheti át bárki a nemzetközi hírek alapján. Valamint vessen számot a hazai egészségügy helyzetével. Arra az eredményre juthat, hogy a lakás-karantén alkalmas lehet egy, az egészségüggyel is szolidáris, pillanatnyi megoldásra, de a gazdaság kérdéses, hogy meddig fogja bírni. Ha pedig az ajtó kinyílik, akkor lehet esetleg majd itthon is figyelni az újabb statisztikákat. Mármint akkor, ha még érdekelni fog valakit.

Andrew_s

Kormány-pávatánc a fertőzöttség körül

Bár a korábbi levéllel, és azzal, hogy a jelenleg uralkodó hatalom mindenkit felszólított az öncenzúrára, ért az elhatározás, hogy célszerű elengedni a COVID-19 kapcsán felbukkanó információkat. Azonban Orbán Viktor az ő saját szájával, illetve a különböző egyéb szájakkal olyanokat monda, ami több, mint elgondolkodtató. Még akkor is, ha elvakult, és akár napidíjért ügybuzgó híveit egyre nehezebb meggyanúsítani az agykérgük ilyen energiaigényes használatával.

Orbán Viktor tisztifőorvosi szája, mert Müller Cecília ingyen, felhatalmazás, illetve elvárás nélkül aligha lehet ilyen ostoba, azt mondta például, hogy az átfogó tesztelés felesleges. Miért felesleges? Szerinte azért felesleges a teljes lakosság tesztelése, mert „ennek az információnak nincs hatása a járvány kezelésére”. Tapsot neki. Nagyot. De tényleg. Mert miközben tudható, hogy a tünetmentes szakaszban is fertőzőképes valaki, és szintén Müller Cecília szerint átléptünk a tömeges fertőződés szakaszában, semmire nincs hatással a tényleges fertőződési szint, a lakosságra vetített fertőződési arányok valós felmérése. Lehet ez egy igaz állítás? Természetesen lehet.

Igaz lehet akkor, ha pontos, illetve modellekből becsült adatokkal rendelkezik a szűrésektől függetlenül. De igaz lehet akkor is, ha a kormány számára rendelkezésre álló lehetőségek olyan szinten korlátosak, hogy a ténylegesen fertőzöttek számától függetlenül sem képesek a rászorulók teljes körének az ellátására. Az egyik esetben az nem fedi teljesen a valóságot, amikor öt-hatszáz fertőzöttről engednek csak adatokat megjelenni. A másik esetben az az állítás bizonyulhat kétségesnek, hogy a kormány és körei felkészültek a járvány kezelésére, és elegendő eszköz áll a rendelkezésükre. Csak aztán Orbán Viktor fel ne jelentse Müller Cecíliát rémhírek terjesztéséért. Vagy fordítva.

Ugyanakkor Orbán Viktor is mondott érdekes dolgokat. Katonai vezényléstervről is, de számokról is. A kormányfő azt mondta az ATV szerint, hogy „110 kollégiumot foglaltak le - ahol 19 820 embert tudnak elhelyezni - és 58 hotelt - ezek 5661 ember elhelyezésére alkalmasak -, továbbá szolgálatba van állítva 3543 gépjármű, és 203 770 ember étkeztetésére vannak felkészülve”, illetve azt is, hogy ez „egy katonai vezénylési akcióterv a tömeges járvány időszakára”. A miniszterelnök tehát, kísérő, illetve ápolószemélyzettel együtt tekintve a kétszáz-ezernyi kapacitást, legalább százötven de inkább száznyolcvanezer beteg ellátására való felkészülést tekinti annak a tömeges megbetegedési szintnek, amit már a tisztifőorvos is emlegetett. Amit még kiegészít az a kapacitás, ami jelenleg is rendelkezésre áll a különböző kórházakban. De legyünk optimisták. Tekintsük százötvenezernek. Ez nyilvánvalóan az a létszám, amit kórházi szinten kell ellátni, és amelybe a tényleges fertőzötteknek csak az egy tizede tartozik. A többiek házi körülmények között kezelhetők, vagy enyhe tünetekkel reagálva szinte lábon hordják ki a betegséget.

Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor bemondása alapján közel másfél millió körüli azoknak a száma, akik közel egy időben, pontosabban egy két hetes fertőződési ciklusban előfordulhatnak az országban. Egyébként ez a szám nem irreális. Annak a fényében nem, hogy akár egy kontaminációs (érintéssel,, felületről fertőző), akár egy szóródásos (cseppfertőzés) modellel, és a nemzetközi epidemiológiai vélemények szerint is közel a lakosság felének a fertőződésére lehet számítani a járvány teljes lefolyása során – nem két hét alatt. A miniszterelnök szavai csak annak a fényében furcsák, hogy a jelenlegi kommunikáció mennyit is említ? Hatszáz körülit? Egy olyan vírusnál, ahol a tünetekkel jelentkező fertőzés sem a mindenkire terjed ki, és elég hosszú lappangási idő húzza szét a tünetfejlődési görbét, illetve van spontán gyógyulás mennyi idő kellene egy félezres beazonosított, és így kontrollálható sokaságból kiinduló olyan szintű fertőződésre, amit Orbán sugall? Kialakulhatna egyáltalán? Aki gondolja, számoljon utána.

Orbán Viktor szavai valószínűleg csak akkor értelmezhetőek, ha a számára rendelkezésre álló információk alapján lényegesen több fertőzött van az országban, mint amennyiről hivatalosan hírt adnak. Ez megfelel az NLC által közölt vélelemnek is, ahol egy nagyságrenddel becsülnek több fertőzöttet jelenleg a hivatalos adatoknál. Ebben az esetben az lép érvénybe, hogy Müller Cecília azért nem akar átfogó tesztelést, mert akkor ez az olló az adatokban kiderülne. A szűrések elmaradása ebben az esetben azonban nem csak kommunikációs, hanem közegészségügyi problémát is jelent. A tünetmentesen fertőzőkről nem szerezve tudomást.

Lehet persze, hogy az említett vakhitűek szerint teljesen rendben van, hogy össze nem vezethető, esetleg önmaguknak is ellentmondó adatokat közöl, illetve sugall a tisztifőorvos, a kormányközeli blikkfang-ipar, illetve a miniszterelnök. Bár nem valószínű, hogy a vírus pont most kezdene tekintettel lenni a hitvilágra és pártállásra.

Andrew_s

COVID-19: Egy kis pánikkal több! Maradhat?

A COVID-19 (alias SARS-CoV-2) kapcsán már írtam korábban is a kommunikáció jelentőségéről. A kommunikáció az, amivel fel lehet korbácsolni az érzelmeket is. Az Orbán-kormány kiválóan igazolta, hogy miként lehet élni, és akár vissza is élni azzal, hogy a kommunikációs fogások fegyvert jelentenek. Különösen azokkal szemben, akik fegyvertelenek. Mert felkészületlenek. De ezzel nincsenek egyedül.

Hallgatólagosan elég sok helyén a világnak eljutottak arra a pontra, hogy a vírussal kapcsolatos kommunikáció remekül alkalmas a figyelem kisiklatására. Például, a jóval korábban indult recesszióról. Ugyanakkor a magyarországi helyzet annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy a járvány-kommunikációt felcsatlakoztatták a korábbi, elsősorban ellenség-kereső, kommunikációs kisvasútra. Ami aligha okozott nehézséget. Tekintve a több éve folyó gyűlölet-kommunikációt. Az, hogy most éppen, pusztán a saját érdekükben, az idősebbek kerültek a célkeresztbe? Most őket dobta a hatalmi gép.

Mert hallgatom, hogy mindenki maradjon otthon. Meg az idősebbek pláne maradjanak otthon. Aztán olvasom az olyan gunyoros írásokat, amilyen például a napokban jelent meg azzal kapcsolatban, hogy pár idősebb ember meg merészelt jelenni az utcán. Elvégre nyilván nagyon blikkfangos lehet belerúgni abba, aki amúgy is kiszolgáltatott. Legyen az akár menekült, szegény, vagy idős. Akik számára a cica vacsorája is fontos lehet, akiknek nem biztosan az a társadalmi érintkezés netovábbja, hogy a küszöbükre messziről odatesznek egy szatyor akármit, akiknek esetleg fizikailag sem előnyös a mozgásszegénység, de nincs otthon edzőtermük, illetve edzéstervük. Úgyhogy csak gratulálni lehet azoknak, akik akár szóban, akár írásban, pláne esetleg egy névtelen fórumbeszólásban, de az időseknek ugranak neki.

De ez a kommunikációnak nyilván csak egy vetülete. A másik az, hogy kifejezetten pánik-kommunikáció zajlik. Tessék csak hallgatni a híreket, és olvasni is azokat. Hosszasan ecsetelgetik, hogy hány új beteg van, és hányan haltak meg. Fontos információ? Nyilvánvalóan az. De korántsem kizárólagos. Ehhez képest igencsak az apró-betűs részekhez sorolódnak az olyan adatok, hogy a fertőzöttek száma nem nő a végtelenségig, és van gyógyulási folyamat is. Holott, ahogy korábban is érintettem, egy sikeres immunválaszt kiváltó kórokozó esetében nincs totális fertőzöttség, és létezik, létezhet egy egyensúlyi állapot. Ami azt jelenti, hogy egy felfutási görbét követően van egy „plató”, amikor már nem nő rohamosan a fertőzöttek száma. Az aktív tünetekkel rendelkezőké a gyógyulási folyamat eredményeként pedig csökkenni is kezd.

De a „plató” eléréséhez közeli állapotokról még csak-csak folyik némi kommunikáció. A halálozások kapcsán azonban szinte kizárólag számháború, egyfajta koporsós licit zajlik. Röpködnek a számok. Olyan képet sugallva, hogy „rettegj, mert betegen rád néznek és meghalsz”. Holott ez korántsem igaz. Illetve. Nem kizárólagosan igaz. A halmaz ugyanis a lakosság egésze. Ami azt jelenti, hogy még a hazai, kiugróan magasnak látszó halálozási arány sem képezi a többséget. Az, hogy a magyar adatokhoz, illetve arányokhoz valószínűleg a gyalázatosan alacsony szűrtségi arány is besegít, az egy külön történet. De vegyük a négy százalék körüli értéket. Még ez is azt jelenti, hogy a tünetes fertőzötteknek is 96%-a meggyógyul. Egy, csak a lakosság mintegy felére, kétharmadára kiterjedő fertőzés esetén ezt az arányt megemelik azok, akiknél ki sem alakul tünet, illetve nem is fertőződnek meg.

Igaz, annak a kommunikálása, hogy a kutya harapta meg a postást, és a világpánik jó része indokolatlan az nem elég ütős a blikkfang-iparnak. Holott az emberi közösségek hosszú távú érdekeit a valós kockázatbecslésen alapuló, és ennek mentén kezelhető félelem inkább szolgálná, mint a kontrollt vesztett pánik. Ellentétben a perc-hatalomban gondolkodó hatalmak, és a klikk-vadászatban utazók érdekeivel.

Andrew_s

Hány kolibri ül a Fidesz-frakcióban?

Forrás: Wikipedia

A COVID-19, illetve a SARS-CoV-2 terjedésére hivatkozva Orbán Viktor bejelentette az igényét, az immár nem csak formális teljhatalomra. Azok a hívei, akik azt hiszik: ennek bármi közel lesz, illetve biológiai okokból lehet köze a járvány terjedéséhez, azok sürgősen szedessék ki a fejükből a távirányítót. Nem kérem. A rendeleti kormányzás maga a diktatúra. Nem Orbán miatt, hanem a ténye miatt. Ha tetszik, szinte tükörfordításai egymásnak. Orbán csak egy súlyosbító tényező.

Az, hogy Orbán Viktor személyisége olyan, amilyen, az nem újdonság. Sok évvel ezelőtt is teljesen világos jelét adta a nagyzási hóborttal kevert, üldözési mániával fűszerezett, illetve hatalmi mániával keverten túlkompenzált, felelősségpánikos, kisebbrendűségi komplexusnak. Tessék csak megfigyelni. Minden lényegi, személyében számon kérhető szavazáskor távol marad. Hasonló helyzetekben csak a saját tapsoncai előtt mer megszólalni. A jelen, diktátori felhatalmazást kérő, javaslatot sem merte személyesen felvetni, hanem a klerikális lobbiplatform javaslataként, Semjénnel adatta be. Azon sem csodálkoznék, ha a megszavazásánál távol lenne. Mert gyáva. Még a saját hatalmának kiterjesztésének mocskát is másokkal nyalatja fel. Az idióták meg önként, vagy megfélemlítésre, zsarolásra, netán saját komplexusaik kiéléseként, vagy bármi más okból, de megteszik.

Gyengébbek kedvéért. A vírus továbbra is a levegőben terjed. Nem érdeklik a pártok, és nem érdeklik a képviselők. Amelyik szavazóképes képviselő azt hiszi, hogy veszély esetén jobb helyzetbe fog kerülni, az nyugodtan számolgassa össze, hogy Hitler annak idején hány hívét vezette pórázon, és ahhoz képest hányaknak biztosított kétes túlélési lehetőséget a bunkerben. Ugyanakkor Semjén beterjesztése gyakorlatilag biztosítja, hogy akár az teljes önkormányzati rendszert hatályon kívül helyezzék. Tekintettel arra, hogy csak azt kell elérni, hogy feloszoljon az önkormányzat. Újraválasztásra már nem lesz lehetőség. A rémhírek elleni fellépés örve alatt gyakorlatilag bármilyen információforrás lezárható, illetve elzárható. Akár börtönbe is. A rémhír az ilyen rendszerekben ugyanis leginkább megnevezés útján válik azzá. Megspékelve azzá, hogy nyilván az állam ellenségévé válik szinte automatikusan mindenki, aki a realitások, és nem a hatalmi túlzások szemüvegét javasolja a tényleges veszélyek felmérésére. A tömeges megjelenések tiltása pedig szinte természetesen zár ki minden szervezett ellenlépést.

Az is teljesen világos, hogy az idáig vezető folyamatok mentén Orbán módszeresen kiszorította a döntéshozatal környékéről mindazokat, akik bármiben is az ellenpontját képezhették volna. A nem egyszer belső ellenpontnak tekintett, és technokrata vonalat képviselő Lázár példája lehet erre talán a legjobb példa. Amíg látszólag fenntartás nélkül nyalt, addig ment a szekér. Amikor megpróbált a realitások mentén egy alternatív irányítási rendszert kialakítani, akkor kidobták, mint macskát szarni. Mert a Fidesz vezetésében csak egyvalaki szarhatja a langyosat. A többiek örüljenek, hogy kanalazhatják. De azért talán érdemes figyelembe venni, hogy a Fidesz nem csak a vezetőségéből áll. Több okból is érdemes figyelembe venni. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy az ellenzék sem egységes. Így például emlékezhetünk arra is, hogy a középre való vánszorgása előtt a Jobbik háza táján bizony nem egyszer hangzottak el nagyon is rendpárti, a mostani törvényjavaslattól alig különböző ötletek.

Nem gondolnám, hogy a szavazóik, vagy akár a képviselőik fejet cseréltek. Így nem lepne meg, ha akár valami háttéralku mentén, de a Fidesz talált volna támogatókat. Legalább az egykori Jobbik-szavazók táborában. Miközben persze azt is tudhatjuk, hogy a valamikor MIÉP környékéről sem kevesek pártfogolják most a Fideszt. A MIÉP tagjai, támogatói. Akármennyire is lehetne azt mondani, hogy Csurka az igazán radikális, ha tetszik technokrata, szélsőjobbhoz képest egy álmodozó kisdiák volt. Ugyanakkor Orbán a jelenleg is tartó kormányzása során meglehetősen sok gesztust tett a rasszista szélsőjobb megszólítása érdekében. Nem véletlenül. Neki támogatók kellenek. Ráadásul olyan támogatók, akik elég alaposan exponálják magukat a szélsőséges orbanizmus mellett ahhoz, hogy ne legyen számukra visszaút. Kénytelenek legyenek, esetleg akkor már elveik, és maradék moralitásuk feladásával is, kitartani a vezér mellett. Alkalmasint ez a recept is ismerős lehet a történelemből.

A semjéni javaslat szerint: „Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba”. Ha figyelembe vesszük, hogy március 23-án gondolják előterjeszteni, és Áder valószínűleg görcsbe rándult csuklóval várja, hogy aláírhassa, akkor legkorábbi kihirdetés, illetve hatályba lépés március 24-én lehet. Kéretik a dátumra koncentrálni. Március 24. Emblematikus dátum.

Március 24-én szavazták meg azt a felhatalmazást, ami diktatórikus felhatalmazást biztosított Hitlernek. Március 24. Akár szimbolikusnak is tekinthető az orbanisták dátumválasztása. Valójában a Fidesz-frakció kezében, vagy akár a Jobbik kezében is, ott lehet a döntés, hogy hányan szeretnének kolibrivé válni. Mert a támogatók egy szűk körében, a hitük szerinti kiválasztottakban, szinte biztosan van igény egy újabb Kolibri-műveletre. Akármi is a fedősztori. Mert a járvány ebben az esetben nem több. Fedősztori. Ugyanis nem fog rendeletileg megállni. Rendeletet csak arra lehet hozni, hogy milyen adatok kerülhetnek napvilágra, kit lehet, és kit nem gondolnak majd kezelni. Például. A biológia leszarja a rendeleteket.

Andrew_s

COVID-19: Gazdaság, statisztika, conteo

Conteo-érzékenyeknek most szólok: ne olvassanak tovább. Mert conteo jön. Coronaviridae kivitelben. Ami, a szabályok szerint azt jelenti, hogy azért közileg ismerhető közismereteket is fog azért tartalmazni. Meg kérdéseket. Betegségről, statisztikákról, gazdaságról. Meg a ló túloldalát is. Hátha segít a ló hátát is megtalálni. Egyszer. Majd. De vágjunk bele.

A koronavírusok, mint olyan nem most jöttek közénk. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a reakciók sokszor olyanok, mintha az Androméda-törzsről lenne szó. Mely könyv olvasását, illetve az abból, az 1970-es években készült filmet, ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Nem a COVID-19 miatt, hanem azért mert jók. Azért persze a COVID-19 kapcsán sem árt elolvasni, mert abban leírják, hogy milyen egy biztosan letális, gyakorlatilag nulla lappangási idejű fertőzés. Miközben a COVID-19 kórokozója nem ilyen. Tudjuk, hogy nem ilyen. Azt is tudjuk, hogy a rokonsága régóta ismert a közönséges nátha környékéről. Amikor tehát statisztikákat kezdünk böngészni, akkor nem árt, ha nem az említett fiktív vírushoz, hanem inkább a náthához hasonlítjuk. Egy olyan náthához, ami influenza-szerű tüneteket képes produkálni, s ami ellen jelenleg nincs széleskörű szerzett védettsége a tömegeknek.

Azoknak a tömegeknek, akik nyugodtan beletörődhetnek: meg fognak fertőződni. Mert le lehet állítani az életet, levegőt azért még mindenki fog venni. Márpedig a cseppfertőzés éppen azt jelenti, hogy a vírus a levegőben van. Szó szerint is. Ahogy amúgy a nátha is. Nem érdeklik az ajtók, határok, párt-állások, napidíjak. Meg sok minden más. Aztán lehet mérlegelni, hogy vajon a nátha, mint olyan mennyire szokott nagyarányú pánikot okozni. Meg azt is, hogy vajon tudja-e az emberek zöme, hogy hordozza-e a vírust? Valószínűleg nem. Egyszerűen azért, mert enyhe tünetekkel reagálnak, amit a náthás korszakok kapcsán megtanultak beárazni. Netán érdemi tüneteket nem is mutatnak, és egy kis reggeli torokkaparástól nem gondolják halálosan betegnek magukat. Ahogy a SARS-CoV-2 esetében sem valószínű, hogy a tünetmentes, vagy enyhe tünetekkel rendelkezők számáról pontos adataink lennének. Elvégre ez is alapvetően a náthához és nem az említett Androméda-törzshöz áll közelebb. Hazánkban a helyzet felmérését nehezíti a vezetés vezérsége, és a kézileg vezérelt központi idiotizmus. De ez leginkább csak hab a tortán.

Az is világos, hogy mindazon statisztika, ami a kórházi ápolásra szorulók számát, és a közülük meghaltak arányát nem a teljes, és jobbára ismeretlen mértékű, fertőzöttségre vetítik: csalnak. Akarva vagy akaratlanul. Ha pedig becsülni akarnak valamit, akkor becsülhetik nyugodtan a lakosság felét, mint fertőzött bázis. A lappangási időt, átfertőződési rátát pedig kéretik, mint említettem a náthához viszonyítani. Nem a szezonális influenzához, mint amit például a blikkfang-ipar nem egyszer alkalmaz. Ahogy a Qubit mindent elmondónak ígért ábrája kapcsán is megtették. De még retorikailag is galádkodva kicsit. Ugyanis influenza esetén sem a szezonális, hanem az immunrendszer által nem ismert új törzsekhez kellene viszonyítani. Ha már. Mondjuk a spanyol-nátha, vagy akár a ’60-as évek vége felé begyűrűzött járványhoz. Igaz, akkor még az is kiderülne, hogy a mostani fertőződés nem is annyira különbözik az influenza viselkedésétől. Amibe még szezonális alapon is többen halnak meg. A fokozott diszpozíció okozta elhalálozás esetén, pedig könnyen lehet, hogy szintén nem kiugróak az adatok. Akkor, amikor az egyéb betegségek miatt bármilyen magas lázzal, fertőzéssel, immunológiai sokkal járó betegség halálos lehet. A statisztikák tehát nyugodtan torzíthatnak. Valós részadatok alapján is.

Azért persze alkalmasak lehetnek a tömeghangulat befolyásolására. Aminek egyik mellékvágánya, hogy a diktátorok könnyebben nyomják le a népek torkán a megszorításokat. Mutogatva a többiekre, hogy ott is vannak megszorítások. Ahogy lesz munkanélküliség és gazdasági válság is. Csakhogy. Az utóbbiak kapcsán azért érdemes elmélázni pár más tényezőn is. Az egyik ilyen, hogy a Kína-USA gazdasági háború nem a járvány után, hanem jóval előtte elkezdődött. Korántsem használva a világ gazdasági potenciálját meghatározó két állam saját gazdaságának. Egyiknek sem. De arra is emlékezhetünk, hogy a Kína gazdasági növekedése sem a járvány kirobbanását követően lassult le, hanem jóval előtte. Ahogy az európai gazdaságoknak is voltak gondjai számosak korábban. Aminek a brexit szintén nem használt. S amely brexitnek szintén semmi köze nem volt a COVID-19 járványos előfordulásához. A lónak ezen oldaláról nézve sokkal inkább olyan a helyzet, hogy az amúgy is komoly gondokkal küzdő államok vezetői kapva kaptak a víruson. Nem kell többé mellébeszélni, nem kell gazdasági dübörgésről hablatyolni, nem kell titkolni, hogy nagy a baj. A vírus okozta pánikra, a vírus okozta vélt, illetve valós veszélyre lehet hivatkozni. Lovak közé dobva a válság-gyeplőt. Fellélegezve.

Ehhez nem kell világ-összeesküvéseket feltételezni. Minden érintett, vírusban és gazdasági bajban egyaránt érintett ország vezetése egyaránt kihasználhatja, és a jelek szerint ki is használja a lehetőséget. Ráadásul úgy teheti meg, hogy a pánik miatt nem lesznek százezres tüntetések. Így, akár a konvergens evolúció alapján is, közös érdekké válhat a pánik magasabbra korbácsolása, mint a félelem indokolná, illetve szabadjára engedése. Ami persze azt is jelenti, hogy az enyhe tünetes esetek fokozott ellátása, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése a tényleges rászorulókat, az indokoltan kezelendőket is kiszoríthatja az ellátásból. De egy háborúban vannak veszteségek. A vesztesek pedig általában a lövészárokban vannak. Nem a vezetésben.

A gazdasági és egészségügyi pánik kapcsán azért érdemes lehet feltenni azt a pár kérdést, hogy a korábbi SARS-járvány okozott-e világpánikot és gazdasági világválságot? Tudtommal nem. Gazdasági világválságot még az I. világháborút megnyerő spanyol-nátha sem okozott, amennyiben a válság jóval később, az amerikai tőzsde piramisjátékának összeomlásakor következett be. Ahogy össznépi pánikot eddig még a fel-felbukkanó európai ebola-esetek sem okoztak. Holott halálosabbak. De a szezonális, velünk élő, megszokott influenzától eltérő új törzsek sem szoktak ilyen mértékű intézkedéseket involválni, mint a COVID-19. Akkor biztos, hogy a most kialakult reakciók, ebben a formában és mértékben indokoltak? Igen, indokoltak lehetnek. De nem okvetlenül a vírus miatt.

Andrew_s

COVID-19: A távdigitális csodavárás hiábavalósága

Furcsa. Amikor már a fejlődésnek látszó tendencia sem tetszik. De a tálalása, a kezelése szinte biztosan nem igazán tetszik. Ilyen az, ahogy az otthoni munkavégzést kezeli a blikkfang-ipar. Beleértve azokat a politikai szereplőket is, akik szinte már örömhírként kezelik a COVID-19 tündöklését. Holott ez egyáltalán nem egy egyszerű mutatvány. Még akkor is, ha eltekintünk azoktól az ágazatoktól, ahol az otthoni munkavégzés nem megoldható.

Ahol, teoretikusan, megoldható, ott sem megy csettintésre minden. Vegyük először az otthoni munkavégzés egy speciális esetét, az otthoni tanulást. Az teljesen világos, hogy az iskola egy szocializációs környezet is. Ezt az otthoni tanulás kapásból kikapcsolja. Még akkor is, ha látszólag a gyerekek a szünetben is a telefonjukat nyomkodják. Akkor is, ha a közösségi média számos területen látszik megváltoztatni, sok szempontból csak látszólag, a személyes kapcsolatrendszereket. Ennek a látszólagosságnak a boncolásába itt most nem mennék bele, de még a felnőttebbek esetében sem teljesen mindegy, hogy a problémák magvát személyesen tudja rendezni valaki, az előzetes csetelések után. Aki azt hiszi, hogy a gyermekeinél más a helyzet, az szerintem lenézi a csemetéket. Vagy semmibe veszi? Ossza be! Tekintse bárhogy is, az otthoni tanulás kommunikációs, szocializációs hatását kár lenne lebecsülni. Különösen, mert ezt a testvérek, a szülők nem igazán tudják pótolni. De a web-kamera sem.

Miközben természetesen nem árt szem előtt tartani azt sem, hogy az otthoni tanulás lehetőségének kihasználása nem a tanulás helyett van, hanem maga a tanulás. Korosztálytól függetlenül. Ami azt is jelenti, hogy erre alkalmas tananyag kell.  Valamint olyan számonkérési rendszer, ami a lehetőségeket maximálva zárja ki a puskázás lehetőségét. Vagy szorítja azt be abba a szférába, ahol már többet kell tudni a puskázáshoz, mint a tananyag maga. Ehhez azonban az kevés, hogy a jobbára frontálisan előadott tankönyvet felolvassa valaki. Ez csak amolyan szükséges, de nagyon nem elégséges feltétel. Nem mintha hangzó tananyagokból fene jól állna a hazai iskolarendszer. Ezért is lehet nagy segítség az olyan kezdeményezés, ami legalább ezen próbál segíteni. Ugyanakkor pár éve még a komoly digitális eszköztárakat sem sokkal többre használta sok tanár, mint egyfajta digitális palatáblát. Ami legalább két dolgot jelez. Még iskolai tartózkodás esetén is komoly, digitalizált tananyag-csomagok kellenek a hatékony demonstráláshoz. No meg persze olyan pedagógus, aki az okszerű és hatékony alkalmazására is alkalmassá van képezve.

Az otthoni tanulásnál ez hatványozottan jelentkezik. Olyan tananyag kell, ami nem csak közvetíti, digitális tölcsérként, a tanulni valókat, de elég „érdekes” ahhoz, hogy a diák figyelmét is magán tartsa. Ehhez az, hogy odabiggyesztenek egy web-kamerát, és figyelik a diákot, mint egeret a labirintusban, az roppant kevés. Ugyanakkor olyan pedagógus is kell, aki egy virtuális katedrán, webkamerás előadással, a képernyő kis ablakába „száműzve” is működőképes. Tud elég érdekesen előadni így is, tud támogatólag segíteni távolról is, és személyében sem feszélyezi a webkamera előtti megnyilvánulás. Személy szerint szkeptikus vagyok a hazai, ezt érintő, viszonyokat illetően. Így igencsak nehezen emésztem azokat az örömködéseket, hogy majd a koronavírus megoldja az oktatás modernizálását. Lehetőleg egyik napról, de inkább egyik óráról a másikra. Azt, amire egyébként éveket „felejtettek el” korábban. Ha nem évtizedeket. Nem elfeledkezve arról, hogy akinek eddig nem sikerült a gyermek környezetébe internetet, számítógépet, informatikai ismereteket biztosítani, az nem fogja ezt egyik napról a másikra megoldani. A nagy örömmámorban talán érdemes lenne azt is tudomásul venni: aki eddig hátrányban volt, az most végleg leszakadhat.

Ahogy a felnőttek otthoni munkavégzésével kapcsolatban is érzek némi szakadékot a valóság és némelyek, a COVID-19 kapcsán kialakult, lelkesedése kapcsán. Azokban az ágazatokban is, ahol ez egyébként ma sem ritka, és technikailag is kivihető. S amelyeknek csak egyike a tanár, fentebb emlegetett, otthonról véghezvitt, távtanítói munkája. Általánosságban elmondható valószínűleg, hogy az informatikával támogatott munkák azok, amelyek otthonról is végezhetők. Nevezzük ezt HO-nak a divatos „home office” rövidítéseként. Sokszor itt is úgy gondolják, hogy néhány web-kamera csodákra képes. Valamint esetleg egy olyan program, ami a felhasználó minden ténykedését naplózza. Magyarul: agyonellenőrzik a dolgozót. Ez nyilvánvalóan biztosítja a fizikai jelenlétet, és legalább ilyen nyilvánvalóan rontja a hatékonyságot. De legalább drága. Különösen akkor, ha a napló alapján kell kifizetni a túlórákat. A HO-hoz nem szocializált munkáltató tehát korántsem biztos, hogy egyik napról a másikra HO-barát munkáltatóvá válik. Nem véletlen talán, hogy a HO-kompatibilitás auditálható, minősíthető is manapság. De tegyük fel, hogy igen, a munkáltató megugorja.

A másik oldal helyzete sem sokkal jobb. Otthoni viszonyok között számos külső hatás éri a dolgozót. Az erkélyen csipegető cinke látványától a gyerekszobát atomjaira bontó csemetéig bezárólag. Arról a digitális játszótérről nem is beszélve, amit a céges gép mellé bekapcsolható saját, és otthon sokkal megszokottabb számítógép kínálhat. Olyan ingereket, alternatívákat kínálva, amik korántsem biztosítják a hatékony munkavégzést annak, aki nem tanulta meg, hogy miként legyen HO-ban is teljesítőképes. S ezen az sem segít, ha a munkáltató túlfeszített ellenőrzést akar gyakorolni. Jobban szolgálva a dolgozó gyomorfekélyét, mint a teljesítményét. A fentebb emlegetett örömködés tehát itt is ostobaság-gyanús. Az egyik napról másikra otthoni munkára küldött dolgozó ugyanis csak akkor lesz érdemben is munkavégző, ha ezt megtanulja. Ami tanulás nem pár másodpercnyi időt jelent. Ezt azok is megerősíthetik, akik projekt-munkák kapcsán rendszeresen gyakorolják ezt a „sportot”. Valamint azok is, akik éppen a problémái miatt menekülnek a projekt-munkák elől.

Aki tehát most a vírustól várja a korábbi tanulási, képzési hiányosságok varázsütésszerű megoldását, az olvasson népmeséket. Ott talán még ez is megvalósul egy csettintésre.

Andrew_s

COVID-19: Pánik és félelem

A HVG blikkfangosnak szánt címmel közli, hogy a lakosság fele fertőződhet. Alkalmasint a közel 50%-os átfertőződés közepes biológiai ismeretekkel, és négy alapművelettel is „kijön”. Ehhez nem kell egy fizikusként dolgozó kutatónak epidemiológiai szakvéleményt tulajdonítania senkinek. De ezt Barabási Albert-László és a HVG majd lejátsza egymás között, ha akarja. Maradjunk egy kicsit más területen. A félelem és pánik partjainál. Különösen, mert a politika, a politikusok, és az önjelölt megmondók gyakran hivatkoznak az egyikre a másikkal szemben, és viszont.

Hányszor is hallottuk, hogy azért nem tesznek közzé adatokat, hogy megóvják a népet a pániktól? Ja, hogy ezzel pont a pánikot erősítik? Csak nem pont ez a célja némelyeknek? Akár anyagi-, akár politikai haszonszerzésből, vagy akár tudatlanságból. Vegyük tehát a pánikot. A Wikipédia, például, ezt írja róla: „A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt. A pánik gyakran bekövetkezik katasztrófahelyzetek során, és a hatása alá került személyek saját testi épségüket is veszélyeztethetik”. De emlegeti azt is, hogy gyakran a kétségbeesés szülte cselekvések szinonimája is. Ha pedig magába néz a nyájas olvasó, akkor valószínűleg egyetért azzal is, hogy a kétségbeesést olyasmi szüli, amiről elégtelen az információja, és bizonytalan a befolyásolási kompetenciája. Ha ugyanis egy veszélyhelyzettel kapcsolatban van információ a veszélyeztetettség mértékéről, az érintettség kockázatáról, és a kockázatmérséklés módszeréről, akkor a józan ésszel meghozható döntések kerülnek túlsúlyba.

Vegyük a COVID-19 esetét. A veszélyeztetettség tényleges mértéke jelenleg nem ismert. Nem azért, mert nem lehetne ismert, hanem azért, mert nem állnak rendelkezésre, például, egy átfogó szűrés adatai. Talán nem véletlen, hogy a kormányok azon része, akik elkerülni szeretnék a globális pánikot, a szűréseket, a diagnosztikai adatokon alapuló információkat részesítik előnyben. Akkor is, ha ezek alapján szintén szükség-intézkedések válhatnak indokolttá. Az érintettség kockázata, az előzővel kéz, a kézben jár. Tudjuk, hogy vannak, és lesznek is halálos áldozatok. De korántsem mindegy, hogy az, aki tüsszögni kezd, az milyen halmazra vetítve számolhat komoly kockázatokkal. Ma már publikáltak hazai halálesetet. Azonban a lakosság tényleges fertőzöttségét (vö. szűrések) nem ismerve, korántsem mindegy, hogy publikáltan betegek néhány tízes, illetve a karanténba vontak néhány százas, vagy esetleg tíz-, illetve százezres fertőzöttség számainak arányaiban szemléljük. Márpedig a személyes kockázat-érzetet ez nagyban befolyásolja. Ahogy a spontán, vagy kis beavatkozású gyógyulások mértékének ismerete is. A kockázatmérséklés módszerei szintén ismertek. Ezt illetően szinte kifogástalan a kommunikáció. A kézmosástól a műtét-halasztásokig mindenről olvashatunk, hallhatunk.

A „szimpla” félelem ezzel szemben nagyjából azt jelenti, hogy egy valós kockázatú, közvetlen, vagy jelentős kockázattal annak tekinthető veszélyeztetettséggel szembeni felkészülés következik be. Tudjuk, hogy mire számíthatunk, felkészülünk rá, és ha ideér, akkor megharcolunk vele. Vagy okszerűen menekülünk, illetve alkalmazkodunk. Ebben az esetben is tudhatjuk természetesen, hogy sajnos a halálos szövődmény is benne lehet a pakliban. De mert tudjuk, annak a kockázatát a többi tényező ismeretében, képesek vagyunk, képesek lehetünk a legjobb tudásunk szerint mérsékelni. Nyilvánvalónak látszik, és elnézést a látszólagos ismétlésért, hogy amennyiben a tényleges fertőződés mértéke ismert, az elkerülés, mérséklés módszerei ismertek, a fokozott kockázatú csoportok ismertek, a tényleges kockázat mértékével egyetemben, akkor kialakul egy indokolt félelem, de elkerülhető a pánik. Az indokolt félelem pedig megalapozza a járvánnyal való megharcolást is, amit a pánik, mint másutt is írtam, nem szolgál.

Ugyanakkor, ha adott egy helyzet, amiben az indokolt, és megharcolást segítő félelem állítólagos „elkerülésére” információt tartanak vissza, manipulált információkat bocsátanak közkézre, akkor valójában a félelmeket ugyan csökkentik, de mérleg a pánik felé billen. Látjuk ennek a nyomát ma hazánkban? Látjuk. Nincsenek tömeges szűrések. Így a fertőződés mértékében akár százezres tévedések is lehetnek. Így az egyes embernek csak nagyon korlátos a kockázatmegítélési kompetenciája. Érthető módon azért szeretne védekezni, de nincs mérlegelési helyzetben. Ezért érthető az is, ha félinformációk alapján, racionális mérlegelés nélkül cselekszik. Ha ilyenkor bedobják a köztudatba a kockázatmérséklés eszköztárának elemeit, akkor akár indokolatlan kereslet is kialakulhat. Ez látszik az akár ezrével vásárolt vitamintablettákon, és a racionalitást meghaladó felvásárlásokon is. Miközben ez természetesen láncreakciót szül. A készletfogyások láttán indokolttá válik a félelem, hogy az is előrehozzon, nagyobb mértékben intézzen vásárlásokat, aki egyébként nem tenné.

Így az információ-visszatartáson alapuló pánik-hullám akár jó üzletté is válhat. A járvány pedig, a biológia szabályai szerint, tesz az emberi reakciók nagy részére. Az indokolt félelem, az ezen alapuló racionális viselkedési minták kialakítása nem a vírus érdekeltségi köre. A társadalomé annál inkább. Az a társadalom, amelyik valós információk birtokában kénytelen akár szigorú intézkedésekkel is szembenézni viszonylag stabilan, együttműködve lehet képes „kijönni” a járványból. Az pedig, amelyiket hülyének néznek, pánikba taszítanak, az irracionálisan cselekvő csoportokra atomizálódik, és rengeteget veszítve, szinte csak „túlélni” fogja a járványt. A jelenlegi járvány ebből a szempontból a politikai vezetések „vizsgája” is lehet.

Andrew_s