Állatok, vírusok, válságok, gyilkosok

Valamiért erősen úgy érzem, hogy ha az akár negatív tesztet produkáló, egészséges állatok számolatlan leölése megvalósul bárhol is az országban, annak több köze van, lesz a hazai eladási nehézségekhez, netán az ezt is okozó, akár másutt jelentkező, esetleges túltermeléshez, mint a valós járványügyi helyzethez. Csak most az állatok a gazdasági járvány áldozatai.

Tulajdonképpen meg lehetünk hatódva, hogy a COVID-járvány esetében nem ölték meg a fertőzöttek szomszédainak a szomszédait is.

Az érdekelne, hogy az ilyen gazdaság-motiválta járványveszélyek esetén, hogy a rendeleteket egy steak mellett böfögve meghozók közül hány kelne ki a karosszékből, menne oda a gazdákhoz, és közölné velük: az állatai egészségesek, de mi akkor is leöljük őket. Majd menne ki, és ölné meg saját kezűleg az állatokat. Ismétlem a lassan olvasóknak: EGÉSZSÉGES és negatív tesztet adó, a gazda megélhetését is biztosító, jól gondozott állatokat.

Tudom, hogy vannak akik megtennék. Ahogy fasiszta eutanázia-programot is voltak, akik végrehajtották. De talán nem az szemléleti a norma. Még állatok esetében sem. Még akkor sem, ha azzal is tisztában vagyok, hogy az ember egy vegyes táplálékon élő állat.

Még akkor sem, ha elismerem, hogy a vírusok márpedig léteznek. Meg a gazdasági válságok is. Meg azok a helyzetek, amikor az utóbbi okán, ideológiát találnak a túlzott intézkedésekhez az előbbiekben is.

S még valami. Noha nagyon blikkfangosan hangzik, amikor gyermeki fertőzéseket emlegetnek, de az állatokoat fertőző Aphthovirus és az emberi Enterovirus 71 (EV71) mégsem egészen ugyanaz.

Andrew_s

Kutató és kaptafa

A jelek szerint a vakcinák körül lassan, de bizonytalanul nyugvópontra jutnak az anyázások. Mely folyamat egyik mellékterméke, hogy a gyalulások során a forgács is potyog rendesen. Ennek kapcsán akár sajnálni is lehetne néhány szereplőt, ha csak kiragadott mozzanatokat szemlélnénk. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden ütés öv felett történik. Ahogy azt sem, hogy a sajnálat hiánya egyben irigykedést is takar. Elvégre akár a tények mentén is korbácsolódhatnak érzelmek. Ezt a politikai marketing szakemberei, és a politikai kommunikáció guru-osztályú szereplői tudhatják a legjobban. Különösen azon a terepasztalon, ahol éppen a manipulációs kísérletiket folytatják. Aki pedig erre a sakktáblára téved, vagy akár önként fellép, az így jár.

A vakcinák kapcsán legutóbb Karikó Katalin húzta ki az „így jártál” kártyát a pakliból. De legalább valószínűleg elmondhatja, hogy önként lépett egy olyan terepasztalra, ahol sok gyalu van, viszont kevés kaptafa. Az hazánkban, ahol már Petőfi is arról írt, hogy a „tudósok mind szegények”, valamiért szinte már szentséggyalázat a megemlítése annak, hogy egy kutató meg akar élni a kutatása eredményeiből. Így arra vagy céget alapít, vagy eladja. Holott ez lehetne akár természetes folyamat. De azt, hogy mennyire nem tekintik sokan annak, azt az mutatja, hogy már szinte a szent asszony glóriájának lerugdosásával egyenértékű sokak szemében a puszta megemlítése is, hogy Karikó Katalin, a vakcina-gyártásban érdekelt cég igazgatósági tagjaként talán nem teljesen érdektelen az eladásokban. Ekkor aztán előkerülnek a legkülönbözőbb jelzők, amellyel felmagasztalják a kutatót, és minimum a pokol tüzére kívánják azt, aki nem fényezi eléggé. A helyzet szempontjából egyébként részletkérdés. Annyiban mindenképpen, hogy az érdekelt cég promóciós arcának szerepét vállalva akár kő kemény számítás is lehet a történések egy része mögött.

Amikor önként, vagy cégmegbízásból, de Karikó Katalin kétségtelenül a BioNTech, és ezzel a Pfizer-féle vakcina arca lett Magyarországon, akkor pár dologra bizton számíthatott. Az egyik az, hogy mögötte áll a német gyógyszeripar lobbi-ereje, és ezzel az uniós kommunikációs gőzhenger is. A másik, az pár magyar specialitás. Ilyen az, hogy tömegek hajlamosak pusztán attól hasra esni, ha valaki magyar származásúként, és bármilyen eredményt elérve hajlandó, és képes még magyarul megszólalni. Ha ezen kívül a tudományos eredményeit még magasan is jegyzik, akkor már szinte elalélt tömegekre számíthat az illető. Akkora nemzeti büszkeséggel, ami aztán azt is ápolva eltakarja, ha előtte egyébként gondosan kiutálták, rosszabb esetben elüldözték az országból az illetőt. Ha tehát ilyen háttérrel, a kutató egy cég arcaként megjelenik, akkor a puszta jelenlétével elindít egy olyan promóciós folyamatot, amire talán már rá sem kell segíteni. Legfeljebb egy kicsit az elején. De azt is lehet olyan árnyaltan, hogy legfeljebb véleményszintű gyanúk ébredjenek. Például azzal kapcsolatban, hogy egy emeritus osztályú professzor mennyire ingyen kommunikál hülye hasonlatokat a vakcinákról.

Ugyanakkor kétségtelenül jár a promóciós tevékenység némi kockázattal. Így azzal is, hogy a szakmájához nyomokban sem konyító alanyi tökfejekkel kell paroláznia, illetve együtt szerepelni olyan miniszterelnökkel, aki szerint egy nő legfeljebb gyereklombiknak, és főzőkanál-forgatónak való. De az is kétségtelenül a szereppel jár, hogy egy reklámarc csak akkor sértődhet meg, ha az üzleti érdekek is úgy kívánják. Mármint nyilvánosan. Mert csendes magányában úgy kaphat gyomorfekélyt, ahogy akar. Valójában a kutyát sem érdekli. De legalább biztos lehet abban, hogy az üzletileg vagy akár csak „pofára” ellenérdekelt felek az oviban leejtett csirizes-bögrét is fel fogják hánytorgatni. Hát még akkor, ha ennél kicsit komolyabb kartonok is előkerülhetnek. Kihasználva azt a tőle különben teljesen független helyzetet, hogy aligha a jól felfogott zsarolási potenciálok hiánya miatt, de az „ügynökkérdésre” hazánkban három évtizede nem sikerült választ találni. Ehhez képest az, hogy olyan szalagcímekkel jelenik meg a neve, ami akár a kutatói munkásság zárójelezését is jelentheti, már szinte csak könnyed balfogás. Mert lehet utána magyarázni, hogy nem általában, hanem arra, és arra is csak a jelen ismereteink, és a modellkísérletek alapján értették. De az a kategórikus kijelentés, hogy „az RNS nem épül be a DNS-be”, egy de facto egy évtizedek óta megcáfolt állítás.

De legfeljebb magánemberként megüti a guta akkor, ha a „hozzáértő” firkásznak köszönheti a magyarázkodási lehetőséget. Ha egyáltalán nekiáll magyarázkodni. Mert a feltétlen tekintélytisztelet mellett a „szegény megbántott” nő szerepe legalább annyira hálás hazánkban. Ahogy már vidáman lehet olvasni olyan kommenteket a neten, hogy ez a szegény szent mit fog gondolni a magyarokról? Nos, szerintem pontosan tudja, hogy mit gondoljon, és akár ki is használja ezt a tudást. Amiben semmi kivetni való nincs. Promotálni akarja a termékét, és miért ne használná ki ennek érdekében? Másrészt Karikó Katalin véleményem szerint elég nagykorú ahhoz, hogy a nagy sajnálkozókat nélkülözve egyedül fejtse ki a gondolatait. Ha akarja. Netán, ha üzletileg is megéri.

Miközben ez már egy egészen máshol, a lobbik, és ellen-lobbik környékén járó történet, mint a vakcinák hatása.

Andrew_s

Statfagyi

Mostanság a statisztikák felett illik polemizálni. Legyen. Statisztikánk. Mondá az egyszeri kommunikátor. S lőn. Statisztikánk. Amiről van olyan mondás, hogy a legmegbízhatóbb az, amit az egyszeri halandó magának, illetve híveinek alkot. Bármiről. Valamint az ellenkezőjéről is. Aztán a statisztika időnként visszanyal. Esetleg körbenyal. Esetleg körbekaszál. Ha halottakról szól. Mint a napi horror-híradó. Amiben rendszeresen közlik az elhaltak számát. S amivel kapcsolatban jó régóta ütik a kisebb ördögök a tam-tam dobot.

Az egyik oldalon ugyanis kétségtelenül nem a hosszú élet kizárólagos záloga egy vírusos tüdőgyulladás. A másik serpenyőben azonban az van, hogy az örök élet vízét sem osztogatják minden sarkon. A kettő között van egy sor olyan betegség, illetve betegségügyi állapot, amikor az első lázrohamnak, szinte októl függetlenül lehet gyilkos hatása. Ilyenkor aztán lehet módszertani vitákat folytatni, hogy a strigulát hova húzzák. Mielőtt bárki elkezdené megmagyarázni, feltételezem, hogy van erre egyfajta módszertan. Miközben hosszasan el lehetett eddig is szemlélődni az alapbetegségnek nevezett rublikán a COVID-halálozási számsoroknál. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Azért nem irigylem azt sem, akinek döntenie kell egy ismerten szívproblémákkal küzdő, majd infarktusban elhalt betegnél, hogy hova húzza a strigulát, ha a boncolás során vett vérminta ugyan COVID-pozitív, de a beteg nem mutatott korábban betegségtüneteket. Igen, tudom, erre is van biztosan módszertan. Ami mentesít a felelősség alól. Azért mégsem irigylem.

Talán a nem-irigylés egyik mellékhatásaként, de volt egy olyan érzésem korábban is, hogy a felhatalmazási törvényig, majd az azon túl vezető politikai kommunikációban a napi horrorral fenntartott pánik akár nem kis szerepet is kaphatott. Aztán ez a fagyi is visszakaszált, mert az így kapott számok alapján a hazai járvány-halálozások előkelő helyet biztosítottak a csont-létrán. Amiről azért a legmaflább kormányszócső is kénytelen-kelletlen, de elismerheti: nem az egészségügyi életvédelem egyik legbiztosabban pozitív mérőszáma. Miközben magas labdát dobott az ellenzék felé. Amit az meg is próbál lecsapni. Amiért viszont az ellenzéket nem irigylem. Korábban ugyanis olyan sikeresen beleállt egy alapvetően negatív kampányba a vakcinákkal kapcsolatban, hogy az meg nekik nyal vissza. A legsanyarúbb számok esetén is felemlegethető, hogy igen, de még több lett volna, ha mégsem kezdenek el oltani a kínai, orosz, netán marsi vakcinákkal. Ami ugyan lehet kommunikációs lózung az egyik oldalon, de ezt a korábban, általam legutóbb márciusban is emlegetett negatív attitűdből elég nehéz megkontrázni. Mert a „mi lett volna” nem statisztikai mérőszám.

Amivel kapcsolatban persze érdemes a történelemkönyvhöz is fordulni. Ami azt mutatja, hogy az idő nem a járványoknak kedvez. A járványok általában spontán letörnek. Vagy azért mert védetté válik a sokaság, vagy azért mert annyian meghalnak, hogy a fertőzési láncok megszakadnak. A COVID nem pestis, és így remélhetőleg nem az utóbbira kell számítani. De a nyájimmunitás is „játszik”. A kormány kimaxolta a felfutó szakasz biztosította pánikot a hatalmi célokra. Ennyi. De azt azért kétlem, hogy az ellenzék környékén senki ne lett volna, akiben kigyulladt a piros lámpa, és sosem hallott a történelem nagy járványairól. Legfeljebb nem kaptak mikrofont. Mert azt nem szeretném feltételezni, hogy az egyes vakcinákon keresztül történt kormány-körberugdosási szándék felülírta a szakmaiságot.

A vakcinák körüli polémiák kellő megkoronázására a kormány közzé tett egy hatékonysági statisztikát. Amire aztán felhorgadtak a szakmaiság összes vértjét előkaparó szószólók. A Pfizer eladásokban nyilván cseppett sem érdekelt Karikó Katalin pédául felhozta, nyilván okkal, a módszertani hibákat, az oltási stratégiákból következő torzításokat. Nyilván igaza van. Elvégre, ha egy magas kockázati csoportot tekintünk, akkor ott az oltás dacára is magasabb lesz a halálozási ráta. De ez minden más vakcinára is igaz. Ahogy minden módszertani problémára is igaz, hogy általános hatásúak lehetnek. Miközben azért az emlegetett kisördögök olyasmiket is kidobolnak, hogy alapvetően sokak szemében ez az egész vihar az éjjeliben. Nem a járvány, hanem a táblázatok táblázatai feletti ellenzék kontra kormány vita. Amely viták, merő szakmaiságtól áthatva, s ki tudja miért, az említett strigulahúzásoknál, mintha nem lángoltak volna annyira.

Sokaknak a realitás a meghalt családtag, szomszéd, ismerős. Akinek a mortalitás száz százalékos volt. S akoről esetleg tudta, hogy „de úgyis beteg volt szegény”. S akiknek az is a relaitás, hogy a kormánykommunikáció az oltások erőltetése volt, miközben az ellenzéki felütés egy elutasításnak csapódott le. S akiknek a kevesebb meghaló ismerős a közelében lesz, akkor is, ha a járvány spontán letörésének, és akkor is, ha az oltásoknak köszönhetően. Akkor pedig az oltásokról szóló kommunikációk felütései visszaüthetnek.

Andrew_s

Hány mutációt fut be napok alatt a vakcina?

A COVID-19 kapcsán az a biológiájából következik, hogy hajlamos új törzseket képezni. Már csak azért is, mert korántsem kizárt a több komponensű vírusoknál egyfajta hibridizáció (valójában inkább keveredés) sem. A különböző fórumokon számos, de inkább számtalan, olyan szöveg született, amelynek a mélyén majdnem több volt a politikai lózung, és egy adott gyártmány promóciós szándéka, mint a puszta tények emlegetése. Ami azért is érthető, mert a tényekkel áltunk talán a legrosszabbul. Bár azért gyanítható volt, hogy a vírus nem olvas reklámszövegeket, politikai felajánlásokat, illetve -kijelentéseket, és még karórája sincs.

Így viszont azt is sejteni lehet, hogy a vakcinák közül az adhat, bármilyen esetlegesen is, védelmet a vírus egy-egy fehérjéjének a megváltozása esetén, amelyik nem csak egyetlen fehérjére alapzva immunizál. Különösen, ha az illető alkatrész egyébként is hajlamos lehet változni. Amit az arra szelektív vakcinákkal még szelekciós nyomásnak is teszünk ki a változásokat tartalmazó törzsek terjedését is esetleg elősegítve. Ennek kapcsán januárban azt írtam, hogy „az elölt vírus tartalmazza annak minden fehérjéjét. Így egynek a megváltozása esetén a többi elleni immunitás még adhat némi vldelmet. Miközben a kevés fehérjét kódoló mRNS esetében az adott fehérje megváltozása azonnal újabb üzleti igényt támaszt az új törzs elleni vakcinára”.

Most meg azt olvasom, hogy a legújabb, és igencsak barátságtalannak tűnő törzs pont azért veszélyes mert pont azon a tüske-fehérjén van egyszerre két mutáció is, amire az mRNS vakcina immunizál: „It has two new significant mutations in the spike protein that help it infect cells and evade the immune system”. Ezzel, talán mert tényleg nem olvas reklámszövegeket a vírus, vagy olvas, de nem szereti, a biológia minden esetre meghúzni látszott a startpisztoly ravaszát. Kiderülhet az egyes vakcinák védelmi spektruma, és persze az is, hogy amennyiben az új törzs(ek)re nincs számottevő keresztvédettség a tüskefehérjét célkeresztben hirdető esetekben, akkor a hány mutációt tud befutni, és mennyi idő alatt a technika. S persze a logisztika is. Mert a vakcinának el is kell jutni mindazokhoz, akiket még be kell oltani. Esetleg újra be kell oltani.

Egyébként pedig nem bánnám, ha kiderülne a keresztvédelem léte az egyetlen fehérje elleni oltás esetén is. Elsősorban azért, mert nem kellene többeket újra beoltani, mint akikben egyéb okokból marad el az immunizáció kialakulása. De azért is, mert elképzelem a kínos agyonhallgatásokat, illetve még kínosabb magyarázkodásokat a vakvágányokra tévedt politikai-, és promo-virológusok esetében, és azt sem kívánom nekik.

Andrew_s

Meccset Budapestre ezerekkel

Orbán Viktor sportember. Volt. Talán. De maradt. Mármint megmaradt a VIP-páholy iránti érdeklődése. Amennyiben szeret VIP-páholyból vigyorogni a lentebb kiabáló tapsoló tömegre. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetközi szervezőknek beígért telt-házas focin az istenadta majd tapsolhat az ő focibarát vezérének a Puskás Arénában. Miközben persze Orbán Viktornak az sem nagy kockázat, ha mégis. Valószínűleg sok-sok méteres körzetében nem lesz olyan, akinek a testi és szellemi tisztaságát nem tesztelik előtte alaposan. A lelátók népe meg csinál, amit akar. Meg amit tud. Két-három héttel a meccs után.

De arra, hogy személyesen mi lesz velük arra, a kormányhoz méltó cinizmussal azt is mondhatnánk: oldják meg maguk. Azonban ez még a cinizmus csúcsán sem ennyire egyszerű. Az egyik szereplője a történetnek ugyanis egy olyan vírus, ami továbbra sem néz térképet, és nem olvas politikai nyilatkozatokat. Ez akkor is igaz, sajnos, amikor az egyes vakcinák ellen megy a politikai hangulatkeltés, míg a másik mellett promóciós nyilatkozatokkal égetik magukat, talán, jobb sorsa érdemesebb tudományos figurák. S igaz természetesen akkor is, amikor a politika akarja napra, vagy akár órára pontosan megmondani, hogy mikortól nem lesz fertőzésveszély. Ami már csak azért is röhejes, mert a vírus biológiájából nem következik, hogy ne keletkezzen bármikor új törzse. Különösen, ha a csak egy-egy, vagy kevés törzs ellen kiemelten hatásos vakcinákkal még szelekciós nyomásnak is kiteszik. Így elég erőteljesen egy kókler-osztályú figura lehet csak annyira ostoba, hogy adott, és jövőbeli, dátumhoz kötve beszéljen egy tömeges megbetegedés majdani helyzetéről. Vagy olyan valaki, aki pontosan tudja: olyan számokat fog kommunikálni, amilyeneket akar. Ha kar sokat, ha akar, keveset.

Maradjunk azonban a Puskás Arénánál. Ahol az egyik szereplőnek pont semmi köze a futballhoz. Ellentétben ahhoz a kiemelt érdekhez, ami a tömeges jelenléthez köthető. Akkor is, ha a COVID-19 továbbra sem az Androméda-törzs. Nem öl ránézésre, és természetesen továbbra sem arról van szó, hogy aki kimegy a meccsre, az másnap meghal. Arról sem, hogy hetek múlva meghal. Azonban vegyünk hatvanezer embert, aki egy nagyjából közös légtérből vesz levegőt. Amikor is minden hézagosan felvett, az izgalomban félre csúszó maszk potenciális fertőződést, illetve vírusszórást jelenthet. A meccs előtt is van nyilvánvalóan mozgás, és közben sem biztosan lesz mindenki a helyéhez bilincselve. Utána azonban egészen biztosan. Mindenki elmegy a saját környezetébe, és viszi. Mindazt, amit kapott. Akár lesz tünete, akár nem. S lehet, hogy csak a ruháján, de viszi. Aki fertőzőképesen, az oltási flepni adta hamis biztonságérzettel eltelve viszi, az úgy viszi. Ráadásul az sem garantálható, hogy akinek továbbadja az esetleg nem lesz tünetmentes hordozó, aki még tovább viszi. Úgy, hogy egyébként fogalma sincs a hordozói szerepéről.

Az sem teljesen kizárható, hogy jelentős számban vidékre fogják elszállítani a vírust a biológiai konténerré átképzett focirajongók. Az azonban szinte biztos, hogy alapvetően Budapest lesz legjobban kitéve egy kis extra fertőzési gócnak. De az ugyebár amúgy is a bűnös város, amelyik még a legnagyobb szemétségek közepette, vagy talán éppen azért, dacol a vezér behódoltatási kísérleteinek a jelentős részével. Gyakorlatilag a főpolgármester személyétől függetlenül. Mert még Tarlósnak sem sikerült betörni teljesen a fővárost. De ez szinte már történelem. Amikor azonban majd egy hónappal a meccs után esetleg azt halljuk, hogy megugrik a főváros fertőzöttségi statisztikája, akkor emlékezzünk a focimeccsre. Amikor esetleg elindul a kommunikációs gőzhenger arról, hogy a fővárosi vezetés tehet arról, hogy nőnek a budapesti ellátási problémák, esetleg a halálozás is aránytalanul nő a fővárosban, akkor emlékezzünk a focimeccsre.

De azok a Fideszre szavazók, akiket ebben a focimeccs is motivál, azok is emlékezzenek a focimeccsre. Amikor ágynak esik az idős szomszéd, akivel együtt teázott a meccs élményeit mesélve, emlékezzen a focimeccsre. Amikor esetleg olyan sci-fi kerül a kezébe, hogy egy mesterséges és célzott járványkeltéshez elég egy tömeges jelenlét alacsony arányú fertőzöttsége, akkor ne emlékezzen a focimeccsre. Mert még elkezdene összeesküvés-elméleteken agyalni, és még olyan meggyőződései támadnának, hogy szándékosan gyűjtik össze a foci-híveket a bűnös fővárosban.

Andrew_s

Járványügyi vezérpánik

Ahogy a múltkor kezdtem, csak ismételni tudnám: Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve a hatalmi trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán kiderül, hogy ez mekkora tévedés. Most ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a legújabb hírek szerint a járványhelyzet valós megoldásának lassítására az önkormányzati szakrendelők, illetve háziorvosok kerülődnek, kerülődhetnek a központi irányítás mocsarába. Amiben posvány van, de más aligha. Ami egyébként szinte független is a járványtól. Természetesen nyilván nem teljesen független, de a kialakult helyzetben, pontosabban a szakrendelők benyúlása szempontjából valószínűleg a vezéri pánik a jelentősebb.

Ennek kapcsán tekintsünk el, többek között, attól a conteo-jellegű fejtegetéstől, hogy a magyar vezetés rendkívüli felhatalmazása többek között a saját büntetlenségét is biztosítja. Miközben a rendkívüli felhatalmazást valójában a napi pánik-adag biztosítja, amelynek nem kis tétele a napi haláladag demonstratív biztosítása. Globális értelemben ez lehet akár a világ legrosszabb eredménye, de a vezetés szempontjából ez indifferens, mert Orbánnak belföldön kell mindenáron fenntartani a hatalmát. Ehhez annak az ördögi körnek a fenntartása is kellhet, amivel biztosítható: félj a mindennapokban, mert bármikor rád mutathatnak a csonttal, és majd én mondom meg kit mikor oltunk és mivel. Ha nem hiszed, majd meglátod. Ha hagyom. Addig viszont vagy felhatalmazol bármire, vagy vess magadra, ha meggebedsz. De, mint említettem, tekintsünk el az ilyen, és hasonló conteo-któl. Mert nem visz sehova.

Egy gondolatát azonban érdemes lehet figyelembe venni az önkormányzati rendelők kapcsán. Nevezetesen azt, hogy a hatalom akarja megmondani bármi áron, hogy kit, mikor, és mivel oltanak. Mert ez az egyetlen valós manipulációs pont, ahol sakkban tarthatók az emberek. A gazdasági helyzetükkel lassan sehogy, mert a olyan szinten blokkolt a gazdaság, hogy sokat ezen már nem lehet szorítani a komolyabb éhséglázadások veszélye nélkül. Azonban az életben maradás ígéretével még megfoghatók azok is, akik mással már alig. Ezzel szemben kevés alternatíva van. Az egyik nyilván egy fizetős, és aranyáron fizetős lehetőség biztosítása. Ez már a szűrőprogramok elején sem jött be. Attól, hogy az embereknek kevesebb a pénzük, attól sem fog jobban. A másik a központi cédulaosztást megkerülő, de még mindig igazgatási megoldások.

Vétkes. pontosabban a hatalmi centrum szemében valószínűleg vétkes, könnyelműséggel, erre mutattak rá azok az önkormányzati vezetők, akik abban a balga naivitásban ringatták magukat, hogy az ország vezetése szempontjából a lakosság védelmének önkormányzati kezdeményezése pozitív reakciónak számít. Holott csak annak kinyilvánításaként értékelik a jelek szerint, hogy van még élet a központi rúnákon is túl. Ha pedig innen nézzük, akkor teljesen logikus, mondhatni az egyetlen logikus lépés az önkormányzati szakrendelők központi irányítás alá vonása. Arra válaszként, hogy néhány önkormányzati vezető felajánlotta a lakosság vakcinálsásának biztosítását, ha a kormány a hírekben hangoztatott vakcinamennyiség rájuk jutó részét átadja. Most megkapták a választ: nem adja. Ellenben annak érdekében, hogy ilyen ötletei a jövőben ne is lehessenek egy-egy, a hatalmi fétiseknek fittyet hányó, polgármesternek, tőből írtják a bajt. S itt szintén engedjük el az adódó conteo-t arra nézve, hogy talán azért, mert nincs vakcina, amit átadhatnának. Hogy hírekben szereplő vakcinamennyiség esetleg tényleg csak a hírekben szerepel. Az ilyen kérdéseket majd esetleg az idő megválaszolja. Lehet, hogy akkor, amikor már a dédunokáink sem fogják látni a titkosítások végén, de előbb-utóbb talán megválaszolja.

Az azonban kétségtelen, hogy az önkormányzatok oltásügyi alternatíva-nyújtásának a megelőzésére, és így a hatalmi mindenhatóság látszatának a megőrzésére, tényleg a leglogikusabb lépések egyike a szakrendelők elvétele az önkormányzatoktól. Lehet, hogy az elmaradó ellenőrző-vizsgálatok, netán a szükséges ellátások késedelme miatt bekövetkező járulékos elhalálozások száma sem marad változatlan? Valószínűleg ezt sem fogjuk megtudni egyhamar. Hogy a lépés, ha tényleg megtörténik, a logikus volta mellett aljas? Hogy szemét? Hogy valójában embergyűlölő? Erről mindenkinek meg lehet a maga véleménye. Talán egyszer egy választáson is. Ha a vezér úgy gondolja, hogy hagyja játszódni az alattvalókat ilyesmivel.

Andrew_s

Vakvágányokon

Az utóbbi időben olyan érzete támadhat az embernek, mintha vezértémák kezdenék kirágni magukat a vízcsöveken, és aztán a csapon és mellette is ezek kezdenek csorogni, szivárogni mindenfele. Nem vitatva persze, hogy a vezérmotívumot kétségtelenül a napi horror-híradóval is szinten tartott köznépi pánik és ennek kommunikációs vámszedői határozzák meg. Valamint az ehhez kapcsolódó kommunikációs ötletelések. Ugyanakkor, elgondolkodva a tapasztaltakon, olykor olyan érzésem támad, mintha már-már konszenzus lenne egyes témák szétkenésére, illetve egysíkú kommunikációjára. Mint például az egyes vakcinák használatának a kérdése is.

S innentől, nyugodtan hagyja is abba az olvasást az, aki szerint az ellenzék mindent tökéletesen csinál. Valamint az is, aki szerint egy blogon megjelenő írás, ami nyilvánvalóan legfeljebb reflektál a történésekre, okozza majd az ellenzék vesztét. Mert azért elsősorban az elgondolkodtató, hogy az ellenzéki kommunikáció miért, olyan, amilyen. A kormánypárti teljesen érthetően olyan. Elvégre az teljesen világos, hogy a „Mészáros Lőrinc ma mit nyert, illetve kivel bújt ágyba” sokkal szívesebben szúrják ki a szappanoperákon szocializált híveik szemét, mint a járványkezeléssel kapcsolatos problémák feszegetésével. Ezért sokkal érdekesebb azon töprengeni, hogy az ellenzéki kommunikációban miért válik pártelnöki szinten kifigurázandó eseménnyé, hogy a Fidesz egyik, korántsem a legélesebb kései egyikeként ismert, udvari ostobája elírta a beoltottak számát. Értem, hogy kínos tévedés valakitől, akiből a korábbi pozíciói alapján akár a számok ismerete is kinézhető. De tényleg ez az a problémakör, amire rá kell ugrani? Mert minden más tökéletes? Mert ez az a pont, ahol fogást remélnek találni a kormánypárton? Erre futná csak?

Aztán itt van a vakcinák kérdése. Hosszasan ment az ellenzéki propaganda arról, hogy melyik vakcinát be ne adassa magának senki. Tudom, a hatpontos záradékban ott szerepelt a flastrom, hogy csak addig, amíg a papírok meg nem jönnek, stb. Azért az alapvető kommunikációs attitűd mégis a tagadás volt. S akkor eszembe jut, hogy tagadásos ökölrázásra, azaz alapvetően negatív kampányra alapozva eddig a Fidesz nyert. Mert ebben a mocsárban otthonosan mozog. Mert meg tudja szólítani vele azt a réteget, aki az ökölrázásban hisz, és nem lát tovább a szomszéd öklénél. Az ellenzék számára ez azért lehet rossz hír, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezt a mára hithű orbanistává önképzett réteget teljesen felesleges megcélozni. Megnyerni nem lehet, viszont sokakat elidegenít a negatív kampány. Az eddigi választások sem igazolnak mást. A vakcinák kapcsán van persze egy másik bökkenő is. Nem az, hogy a külügyér virológus lenne, akinek a papírja szakmailag mindent visz. Hanem az inkább tényekkel operáló tudományterületek. A biológia, a járványtan, és hasonlók. Ezek alapján a teljes vírust tartalmazó szérum, ahogy arra más vírusok kapcsán százéves tapasztalat van, bőven lehet hatásos a jelenleg fertőző vírus ellen is. Személy szerint, a vírus változékonyságára tekintettel, azt gondolom, hogy hosszabb távon akár hatékonyabb is lehet, de ez jelenleg most részletkérdés.

Tegyük fel, hogy hatásos a kínai vakcina. Ezzel minden olyan kommunikáció, ami negatív felhanggal indul, és hangulatkeltésre alkalmas lehet a kínai, orosz, stb. vakcinára nézve, rá fog égni az ellenzékre. Erről majd Orbán gondoskodik. Egyszerűen, mert a kérdést arra fogja leszorítani, hogy: „Hat? Naugye. Ezek szerint a külügyérem is jobb virológus, mint az ellenzék”. Aminek lehet egy olyan mellékhatása is, hogy eleve jelentősen hitelteleníti majd azokat a kérdéseket, amiket valóban fel kellene tenni. Árról, logisztikáról. Egészségpolitikáról. Ám amelyeknek pont semmi közük a biológiai hatásossághoz, papírokhoz. Amelyekkel kapcsolatban még pozitív üezenet is megfogalmazható lett volna. Azzal, hogy oltassa magát be bárki bármivel, amit orvosával egyeztetve hatásosnak vélhet. De kérjük a kormánytól a papírokat. Tehát alapattitűdként nem valami ELLEN, hanem valamiÉRT kommunikálva. De ez magánvélemény a részemről. Figyelembe véve azt is, hogy az a bizonyos harmadik szakaszos vizsgálat, amit az egybites fórumhasználók szajkózni szoktak a kínai vakcina hiánybetegségeivel kapcsolatban, a többi vakcina esetében is most zajlik. Alkalmasint mindannyiunkon.

Mert miről is van szó: „A fázis III. vizsgálatok során megerősítik a II. fázisban nyert vizsgálati eredményeket. Nagyobb számú betegen vizsgálják a készítmény biztonságos alkalmazhatóságát, a hatásosságot, követik a mellékhatásokat és összehasonlító vizsgálatokat végeznek más gyógyszerekkel. Valamennyi országban követelmény, hogy a gyógyszert biztonsági okokból a bevezetést követően még két évig figyelni kell” (forrás: SOTE - https://semmelweis.hu/klinikai-vizsgalatok/oktatas/a-klinikai-vizsgalatok-fazisai/). Márpedig a vírus feltűnését figyelembe véve, ez a két éves, az engedélyeztetést követően, nagyszámú betegen végzett vizsgálat a naptár szerint egyik vakcina esetében sem történhetett meg. Miközben milliókat oltanak velük. Így ez a harmadik fázis az, ami nagyjából másfél év múlva fog lezáródni, az oltottak alanyi részvételével. Így, ha ennek a hiányát kifogásolja valaki, akkor egyik vakcina sem biztonságosabb a másiknál. Viszont minden olyan állításból gyököt lehet vonni, amelyik a megtörténtét állítja. Mármint, ha hiszünk a SOTE kategória-besorolásának. Alkalmasint persze ennyit a mostanság szintén elég sokat hangoztatott „emberkísérlet” kifejezésről is.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Kormánymenekülés megtapsolva

A legfrissebb hírek szerint beindult a kommunikációs és társadalmi pótcselekvések kormányzati offenzívája. Ez világos, illetve legalább érthető. Az, ahogy fogadták, illetve befogadták a törvényesített pánikreakciókat az már nem minden esetben érthető. Nem is annyira a kormányhoz közeli szereplők esetében. Ott legfeljebb csak az nem mindig világos, hogy a politikai mazochizmusnak még mindig nem érték el az események a tűréshatárát. Mert akkor, ha feltételezem, hogy a Fidesz politikája nem mindenkit tett milliárdossá, akkor a parlamenti kétharmadot megszavazó társadalmi kisebbség nem kis része is valószínűleg szív, mint a torkos borz. Persze lehet, ők így szeretik.

Az világos, hogy a Fidesz kilépett abból az EP-frakcióból, ahol eddig előfordult. Az is elég valószínű, hogy preventív kilépés volt. Mielőtt kivágták volna őket a frakcióból, mint a macskát. Illetve nem. A hasmenéses, beteg macskát nem kivágni, hanem gondozni kell. Mert ő, mármint a macska, csak egy beteg állat, és mint ilyen, megérdemli. Szóval csak úgy kivágták volna őket. Nem a macskákat. Az is világos, hogy ez a hír önmagában alig karcol meg bármilyen ingerküszöböt. Egyszerűen azért, mert az átlagembernek, különösen, ha nem a nagyvárosi műmájer elit tagja, akkor a magyar országgyűlés is piszok messze van. Nem csak fizikailag, hanem a szónak abban az értelmében, hogy a mindennapoknak nem része. Az Európai Parlament ennél csak még messzebb. De ez persze csak egy vélelem. Így könnyedén lehet, hogy milliók kelnek, illetve fekszenek azzal a felhős mélabúval, amit az EP-n való bús merengésük okoz. Amikor tehát ezt órákig képesek elemezni, akkor azt egyszerűen a probléma túlpörgetésének érzem. Orbánt aligha érdekli, mert a hazai hatalma nem sínyli meg. Az ellenzék meg pöröghet rajta zsibbadásig. De ez is inkább pótcselekvés. Az EU alkalmasint semmit nem fog megoldani. Ameddig Orbán el tudja adni, hogy a pártja választást nyert, addig ez a párt az ország nevében tárgyaló fél. A most éppen hatfejű ellenzék nem az.

Eközben bejelentették az újabb gazdasági satufék-intézkedéseket. Erre lehetne mondani, hogy azért, mert elviszi a kommunikációt az uniós blamázs elől. De ennek, az előzőek értelmében nem túl sok realitását látom. Az sokkal valószínűbbnek látszik, hogy alapvetően egy fedősztori. Amikor ugyanis majd világossá válik, hogy a magyar gazdaságban már egy éve sem volt gazdasági tartalékok továbbra is zéróponton rezegnek, akkor a totális csődöt majd el lehet adni, mint a járvány érdekében hozott intézkedések következményét. Amit már csak azért sem fog tudni kihasználni az ellenzék, mert számosan hangos tapsviharban törtek ki a zárlati híreket hallva. Köztük Budapest fő-polgármestere is. Alkalmasint ezzel a szolgáltatói szféra kis-szereplőinek tönkretételét is megünnepelve. Amihez úgy neki, mint a különböző szakmai szervezeteknek, és emberbaráti pártoknak csak gratulálni lehet. Mármint az örömködéshez. Még akkor is, ha elkezdenek olyan ötletekkel házalni, hogy a megoldás kulcsa, ha még több inflációs pénzt öntenek a magyar gazdaságba. Hívja azt bárminek is. Igen, ismerem azokat az érveket, hogy a kormány elcsalta, ellopta, esetleg a másikat is megette. Ez, amit a törődött fórumharcosoktól elnézek, önmagában hiába lehet igaz állítás. A jelenen aligha segít bármit is. A jövőn is egészen más segíthetne, mint az ötperces ökölrázás ígérete, de az részemről már lerágott csont. A messiásváróknak meg amúgy sem tetszik.

Azért persze még igaz, hogy a kisvállalkozások, az önkormányzatok, és az egyre kisebb emberek szívatásával a Fidesz óhatatlanul eljut arra a pontra, amikor a választóit is besorolhatja a megszívatottak egyre népesebb családjába. Ráadásul egyre kevésbé lesz kiszámítható, hogy meddig tapsolnak a rájuk mászó kutya okozta megalázásnak. Így a most éppen ellenzéki örömkönnyeket is learató intézkedéssel több legyet is lecsapnak. A gazdasági csőd mellébeszélése az egyik. A másik, hogy hatalmi szóval lehet egyre erősebben leszorítani a társadalmi kukta fedelét. Miközben ellenzékinek gondolható szereplőktől is hallok olyanokat, hogy előbb kellett volna, meg ez sem elég. Mintha egy szado-mazo klubban lennének. S persze mindezt úgy, hogy a hivatkozott vírus leginkább levegővel, illetve levegőben terjed. Nem ránézéssel. Ami a maszk használatát legalább annyira indokolja, ahogy eddig is indokolta volna a legenyhébb nátha esetében is. Az oltásokat is, ha azokat orvosbiológiai és nem politikai kérésként kezeli valaki. De a további tízezrek esetleges tönkretételét csak az indokolja, ha a hatalom azzal számol, hogy úgyis tönkre mentek volna, és így alkottak hozzá egy sztorit. Előremenekültek. Mint ki a néppárti frakcióból. Miközben Karácsony is tapsol.

Mondhatnánk, ha nem a mi bőrünkre menne, hogy: Ügyes.

Andrew_s

A gyáva vezér járványkérdései

Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán jönnek Orbán Viktor nyilatkozatai. Igazolva, hogy valószínűleg olyan vezéri magasságokban van, ahol mindig van lejjebb. Nem mintha a járvány kapcsán pont egy konzultációra lenne szüksége az országnak. Mert az élet enélkül is elég csikorogva zajlott. Sokaknak annyira, hogy a csikorgás már kisiklás kísérő zenéje volt.

Miközben az utóbbi hónapban sem volt mentes az élet a vakcinák körüli kommunikációs hullámoktól. Voltaképpen jóval több indulati véleményt lehetett olvasni, mint amennyire a szakmai megközelítések kezdtek volna dominálni. Beleértve azt is, hogy akár orvosi diplomával, de politikai szerepkörbe tévedt megmondók mondták meg az éppen aktuális zsigeri tutit. Miközben a közel tízmillió fotelvirológus országa lettünk. Ha ebben bárki bizonytalanná vált volna akkor Orbán Viktor ezt megerősíteni látszik.

Az egyébként már önmagában árulkodó, hogy egyfajta kremlinológiai rutin kell az információk összegyűjtéséhez. Mert aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor kiáll, és miniszterelnöki sajtótájékoztatót tart, akkor téved. A pénteki Orbán-félóra, amikor az aktuális vezérgondolatait hinti az általa a cseppet sem nagyérdeműnek tekintett alatvalói kör közé, azt nem igazán lehet sajtótájékoztatónak tekinteni. De a kormányfő már sok-sok éve csak a számára gondosan megszűrt hallgatóság előtt mer nyilvánosan megszólalni. Ahogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitója sem tekinthető olyan eseménynek, ahol komoly ellenzéki kérdésekre lehetett számítania. Nem is okoztak csalódást. Ám nem is ez a lényeg. A lényeg valószínűleg a fél, és egészmondatok távoli szövedékében, illetve az alatt van.

Azt számos helyen látom kiemelve, hogy új nemzeti konzultációt akar indítani. On line formában. Rendben. Ezzel önmagában nem is lenne baj. Illetve, ez sem igaz. A nemzeti konzultációval önmagában az a baj, hogy igencsak árulkodó. Arról, hogy a minisztrelnök milyen mértékben fél egy valós népszavazástól. De ez régen lerágott csont. A hatalom nyilvánvalóan nem kockáztat semmi olyan gesztust, ahol esetleg cselekvési kényszert jelentő, közvetlen felelősséggel járó következmény lehetne a végeredmény. A konzultáció az ugyebár nem ilyen. Az egy olyan műfaj, hogy „mondtok, amit akartok, én meg csinálom azt, amit éppen merek”. Meg ugyebár azt jobbára azok teljesítik, akik hithű orbanisták. A többiek ugyanis pontosan tudják, hogy mennyi értelme van: semmi.

A járvány elleni védekezést konzultációs alapra helyezni azonban mégis egyfajta szintlépés. Valami olyasmit mondott, hogy ha „lebonyolítja a kormány a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások alóli "nyitásról" a februári nemzeti konzultációt, akkor "döntések születhetnek március 1-jével és április 1-jével, vagy április 3-ával, ami a húsvét". Amiből pár dolog elég nyilvánvaló. Az például, hogy a miniszterelnök egy alapvetően biológiai, immunológiai, orvosi kérdéskört gyakorlatilag kizárólag politikai kérdésként kezel. Ez, túl azon, hogy az említett szakmák művelőinek totális lenézését jelenti, azt is mutatja, hogy a döntéseinek pont semmi köze semmihez, ami nem a hatalmi poziciójának az őrzését szolgálja. Függetlenül attól, hogy az egyes emberek mennyire tekintik az aktuális járványintézkedéseket indokoltnak vagy sem. Társadalmi szinten ugyanis vagy indokoltak orvos-szakmailag, vagy nem. Az egyes emberek szerint, például szerintem, lehetnek indokolatlanok. A társdalmi szolgák elnökének azonban nem a saját ötletrohamai, hanem a társdalom szolgálati szempontjai szerint kellene dönteni. Ha mer.

Orbán nem mer. Ahogy eddig sem, most sem. Az egész konzultációsdi valószínűleg most sem szól másról, mint az eddig elcseszett politikai és gazdasági döntések összes felelősségének a szétporlasztásáról. Mert a gyávaság és trógerizmus valószínűleg mégis csak egy olyan vezéri szintmérő, ahol mindig van lejjebb. Most éppen az emberek életével játszva. Mert vagy eddig is értelmetlen volt az intézkedések jelentős része, vagy a jövőben is indokoltak lehetnek. Amikor Orbán a fotelvirológusok közé dobja a gyeplőt, akkor nem tesz mást, mint kimenekül a döntési felelősségi helyzetből. Még akkor is, ha a felhatalmazási törvénykéje kapcsán ebben partnert talált a nem kevésbé, de jobban se nagyon, felelősségtudatos ellenzékben.

Andrew_s

COVID-Vakcinákok és hitek

Mostanában, a COVID-19 kapcsán, egyre inkább a vakcinák körüli polémiáké vált a napi kommunikáció terepe. Ettől még persze a horror-híradó számszaki adatai sem maradnak el. De elég a fórumokba beleolvasni ahhoz, hogy lassan éppen olyan hitelvi vita alakul ki a „melyik vakcina a tuti” kérdésköre körül, mint akár a sörmárkákba vetett bizalom és ízlés körül. Csak a tétje egy kicsit nagyobb. Nem is olyan kicsit, mint amennyire alaposan. A gondok virágoskertje egyébként éppen az alaposság körül kezd elburjánzani.

De ne fussunk ennyire előre. Mielőtt most valaki oltás-szkeptikus fanyalgásba élné bele magát leszögezem: a tömeges fertőzési hullámok összeomlása a nyájimmunitástól várható. Ezt eddig is emlegettem, és a véleményem mit sem változott. Arról sem, hogy ezt vagy a tömeges fertőzés, vagy a tömeges vakcinálás valósíthatja meg. Ez nem politikai kérdés, mert a legjobb tudomásom szerint a vírus viszonylag kevés politikai pamfletet olvas. Ahogy elmekórtani szakkönyveket sem. Így a fertőzésének az esélyét sem a vallási, sem a pártállás nem igazán befolyásolja. Ahogy azt sem, hogy valaki a lapos Föld gyíkembereiben hisz, vagy minden bozótban Soros-bérenc migráns liberális ellenséget keres. A biológia ilyen szempontból elég demokratikus. Ahogy a halál intézménye sem különben. Amennyiben eddig még az eddig élt emberek többsége meghalt, és a jelen generációkra sem vár más.

Az azonban furcsa, vagy időnként akár komikus is, ahogy egymásnak feszülnek az orosz vakcinában hívők, és az azt elutasítók. Itt szintén előre leszögezném: egyáltalán nem hiszem, hogy az orosz vakcina abszolút tökéletes lenne. De a többiből sem nézek ki sokkal többet. Amiért még senkit sem beszélek le a hitvitákról, a politikai meggyőződésük, az egyes államok elutasítása, illetve feltétlen elfogadása iránti politikai vágyaik megéléséről. Miért tenném? Miközben azért egy dolgot azért érdemes lenne leszögezni. Azt, hogy ha eltekintünk a biológiai fegyvereket emlegető conteoktól, akkor nagyjából minden kutatócsoport ugyanakkor állt a rajtkőre. Majd ugrott fejest a versenybe. Így egyik vakcina esetében sem igazán van információ egy 15-20 éves, több tízezer embert lefedő megfigyelési adatsorról a vakcinák hosszú távú következményeit illetően.

Mondjuk, senki sem állította, hogy ilyen adatsora lenne. De azok a híradások, amik az orosz vakcina ellen fellépő orosz kutatókra, orvosokra hivatkoznak, azok sem ezek hiányát hánytorgatják fel. Az sem például, amelyik szerint, közel egy hónapja jelent meg, kínos hír érkezett az orosz oltásról, és a Napi.hu közölte. Mert abban is inkább van szó egyfajta politikai ellenzékiség vakcinálásba fordításáról, az orvosokat ért, és vakcinálásukat célzó munkajogi, illetve kommunikációs nyomásgyakorlásról. Ezek azonban szerény mértékben tekinthetők olyannak, amelyek egy virológiával, illetve immunológiával foglalkozó akadémiai folyóiratban szakmai érvnek minősülnének.

Miközben természetesen egy cseppnyi kételyem sincs arról, hogy a piaci versenyben kergetődző gyógyszeripari cégek, és a mögöttük természetesen nem álló politikai lobbi sem határidővel, sem a mielőbbi mennyiségi értékesítés elvárásával sem zaklatja a velük kapcsolatban állókat. Így aztán az ott serénykedők minden ilyen nyomás nélkül gyűjthetik a több tízezres adatsorokat az eljövendő 15-20 éveben, miközben a vakcinájuk engedélyeztetésre vár. Vagy mégsem? Elvégre közel egy időben jelentek meg a piacon. Most akkor nyugaton gyorsabban dolgoznak a sejttenyészetek, az ultra-centrifugák? Vagy mittudoménmik, amik kellenek ehhez? Vagy a conteo-hívőknek lenne igazuk? Mely esetben egyes laborok előbb ismerték a vírus genetikáját, illetve az immunizálás lehetőségét, mintsem az felbukkant volna?

Habár. azért feltennék egy további, igen bátortalan kérdést is. A vírus biológiájából az következik, hogy a törzsképződés igen gyors is lehet. Miközben az elsődleges immunválaszt vélhetőleg az esetleg, ezzel párhuzamosan, gyorsan változó köpeny kellene, hogy kiváltsa. Tegyük fel, hogy két oltóanyagféleségünk van. Az egyik a köpeny egy igen konzervatív szakaszára „lő”, és tartós védelmet ad a változó törzsek viharaiban is. A másik egy adott törzsre, illetve törzscsoportra többé kevésbé specifikus. Így a védelem „vírusfordulónként” lejár. Amiből gyakori, vakcinára irányuló, piaci megrendelés is következik. A vakciafejlesztésre kérhető támogatásból, a vakcina-eladásból élő piaci szereplőknek vajon melyik érné meg jobban? Ha mindkét típus rendelkezésre állna. Mert persze korántsem biztos, hogy mindkét lehetőség adott.

Az azonban jelenleg biztosnak látszik, hogy pillanatnyilag bármely vakcináról elmondható, hogy egyformán keveset tudunk. Viszont 15-20 évünk sincs kivárni a tutit. De erről a kivárásról sem szeretnék lebeszélni senkit. Legfeljebb arról, hogy ne hitviták, politikai vagy gazdasági elvárások, -előítéletek mentén döntsön. Erről meg valószínűleg úgysem fogok tudni lebeszélni sokakat. Elvégre még az sem kizárt, hogy egy alapvetően biológiai rendszer mégis olvas politikai pamfleteket.

Andrew_s

Conteo: Választási járványkampány?

A fórumokon, miközben a média-csatornákon rendre megjelennek a sokkolónak szánt számok a halálozásokról, sorra bukkannak fel az olyan történetek, amelyek kritikával illetik a COVID-19 kezelésének mindennapjait. Megkésett teszteket, soha nem érkező ellenőrzéseket, olykor alig működő ellenőrztéseket emlegetve. Odáig merészkedve, hogy a kormány politikai kudarcát sem átallanak emlegetni. Holott ez korántsem biztosan van így.

Mert azért érdemes lehet tekintetbe venni azt, hogy az országnak már a tavaszi satufékes gazdaságpolitikához sem volt valószínűleg elég tartaléka. Alig valószínű, hogy most több lenne. Amelynek a fényében most háborogni, és újabb állami segélyeket hiányolni elég fedezet nélkül óhaj. Tekintettel arra, hogy az egész kleptoligarchia sem tudná megfinanszírozni a segélyvágyakat. S bár a stadionok legfeljebb a szurkolóknak, illetve szükségállapot esetén a karhatalomnak hiányozhatnának, azzal sem lenne senki ma már kisegítve, ha elbontanák. Ott állnak, és kész. Ha minden náthás kapna belőlük egy betonkockát, azzal sem lenne senki beljebb. Legfeljebb lejjebb, ha a betonkockát nyakláncnak használja.

Ellenben, lehet ugyan azt mondani, hogy a pánik rossz tanácsadó, de ez sem okvetlenül igaz. Annak, akit egy égő moziból kifele igyekvők halálra taposnak, annak a pánik kétségtelenül az életébe kerül. A járvány-kommunikációval gerjesztett pánik ennél kicsit alattomosabb. Így a hatalom számára korántsem biztosan káros. Olyan felhatalmazások eléréséhez vezethet például, amilyeneket egyébként talán nem is adnának olyan könnyen. Legutóbb, például, a kijárási tilalmat, és a rendkívüli jogrendet nyomják le az emberek torkán. Amelynek az egyik következménye azt, hogy az amúgy sem túl erélyes tiltakozások lángját még lejjebb lehet csavarni.

Ugyanakkor a hiányos tesztelések, a felszínes kontaktkutatások akár hasznosnak is bizonyulhatnak. Aki nincs karanténban, az például lélegeztető gépen tarthatja a gazdaság egy részét. Aki terjesztheti a fertőzést, az hozzájárul a nyáj-immunitás kialakulásához. Lesz, aki belehal, de azt nyilvánvalóan nem kell ellátni, és a táppénz-, illetve nyugdíj-jogosultságukat is elveszti. A többiek azonban egy fertőzési felfutást követően majd csak kilábalnak valahogy. Talán még éhen sem halnak közben.

Azzal eközben bátran számolhat a hatalom, hogy a politikai emlékezet rövid távú memória. A diktatórikus intézkedéseket, különösen, ha időközben konszolidálódik a helyzet, majd nagy kegyesen feloldják. Legalább részben. Nyilván akkor, ha a kialakuló nyájimmunitásnak is köszönhetően a tömeges elhalálozások már nem lesznek jellemzőek. Ehhez pedig nyilvánvalóan idő kell. De egy éven belül valószínűleg lezajlik. Ha sikerül elérni, hogy az amúgy is megfázás-gazdag őszi-téli időszakban felfussanak a fertőzések, akkor van esély arra, hogy a tömeges megbetegedések görbéje jövő őszig letörik.

Ha ez bejönne a tömeges immunizálódás hatására, akkor ez egybe eshet az amúgy permanens pártállami kampány választásra fordulásával. Afelől pedig aligha lehet kétsége bárkinek, hogy egy ilyen számítás esetén a kormányfő azonnal a nemzet megmentőjének fényezné magát. Az is biztos, hogy elegen lesznek a túlélők között olyanok, akik ezt el is fogják hinni. Különösen az egyébként spontán múló fertőzési csúcs nyomán. Ha meg nem? Akkor legfeljebb marad a rendkívüli állapot. Aztán majd csak találnak bűnbakot hozzá. Ebben elég nagy a rutinja a miniszterelnöki csapatnak.

Andrew_s

Stadionbölcsesség járvány idején

Most, alig egy nappal a nagy stadion-buli előtt sorakoznak az emberkísérletet, felelőtlenséget, és hasonlókat soroló megnyilatkozások. Nem egyszer olyanokat emlegetve egy-egy fórumon, hogy a sárga föld is belepirulna. Miközben a stadionba szervezett nagy járvány-találkozóban semmi rossz nincs. Sőt! Nagy vezérünk bölcsességét tükrözi az engedélyezése. Csak egyes, netán mindenféle alapbetegséggel, illetve előítélettel küzdők nem látják át ezt a bölcsességet.

Adott ugyanis ez a fránya vírus. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a spontán átfertőzési láncok megtörése nélkül mindaddig szabadon terjedhet, amíg ezt a lánctörést lehetővé tevő védettségi szint ki nem alakul a populációban. Ezt olykor nyáj-immunitás néven is emlegetik. A részleges, illetve teljes védettséget elő lehetne persze idézni vakcinálással, de az jelenleg nem igazán elérhető. Marad a fertőzés kiheverése, mint rögös, de hathatós út. Mi segíthetné ezt leginkább elő? Nyilvánvalóan az, ha a betegség tüneteivel szemben ellenállóbb, inkább fiatal, esetleg középkorosztályból jelentős tömeget gyűjtenek egybe. Na jó! Lesz néhány idősebb is a tömegben, de minden számításba belefér egy kis kerekítési hiba. Miközben beláthatjuk: a stadionlátogatás, a várható szapora levegővétellel, valamint a már fertőzöttek kikiabáló cseppjeivel igazán ideális a tömeges fertőződéshez, és így jelentős lehet a hozzájárulása a tömegesen szerzett immunitáshoz is.

Már csak azért is, mert maguk sikerrel adhatják át a stadion ajándékát a környezetüknek. Egy-egy kisebb kontaminációs gócot alkotva. Így további hozzájárulást nyújtva a nyáj-immunitás kialakulásához. Remélem így már teljesen nyilvánvaló, hogy a szurkolói tömeg, ráadásul úgy, hogy még ő fizet érte, milyen hatalmas hozzájárulást adhat a későbbi járvány-lánc kivédéséhez. De ez nem is minden. Számos további, talán csak afféle mellékhatás is kiemelheti azt, hogy milyen mély bölcsesség van a meccs nyíltkapus engedélyezése mögött.

Az ugyanis teljesen világos, hogy az, aki megfertőződik az karanténba, illetve betegállományba vonul. Márpedig az is teljesen világos, hogy a tavaszi nagy gazdasági satufék hatására egy valamiben szinte már túl jól teljesítünk. A munkanélküliségben. Márpedig az, aki karanténban ül, illetve betegállományban fújja az orrát, az nem munkanélküli, hanem beteg. Tehát a tömeges fertőződés tömegeket óv meg a munkanélküliségtől. Na jó, kicsit szépíti a statisztikát is, de ez eltörpül amellett, hogy a betegeket ápoló családtagok életének is értelmet ad. A betegápolás szép hivatásával ismertetve meg őket. Már amennyiben otthon gondozhatók. Ha pedig nem, akkor legalább megmutathatja a mi bölcs vezérünk, hogy milyen hatalmas előrelátás húzódott meg a sokat kritizált légzés-segítő kontingens beszerzése mögött.

Aztán ott van az a fránya nyugdíjkassza is. Állandóan csak ásítozik, és a különböző szervezetek meg azon sopánkodnak, hogy pár év múlva esély sem lesz a nyugdíjasok ellátására. Mármint akkor, ha minden potenciális nyugdíjasból valóban nyugdíjas lesz. Csupa nyomor várna rá. Mennyivel humánusabb ehhez képest egy gyors lázroham okozta szívmegállás. Nem igaz? A stadionból szinte tünetmentesen kikerülő középkorúnak jó eséllyel van egy kisebb korú, és szinte tünetmenetesen fertőződni képes gyermeke. Kiváló biokonténerként a nagyszülőknek elszállítandó vírusok számára. Akik valószínűleg nem, vagy csak rövid ideig lesznek ezt követően nyugdíjasok. Megúszva a nyugdíjas nyomort, az öregkorral együtt járó egyéb kórságokat, és megannyi kellemetlenséget.

Így csak abban bízok, hogy népünk bölcs vezére maga is példát mutat. Nem csak kimegy a mérkőzésre, hanem a nép közé vegyülve maga is aktív szerepet vállal a fertőzési láncok megtörésében oly fontos nyáj-immunitás kialakításában.

Andrew_s

Recesszió, beomlás, járvány

Az éppen aktuális vízcsapokból most azt hallom előbugyogni, hogy kerek szemekkel csodálkoznak a gazdasági visszaesés mértékén. Miközben valami negatív csodaváráshoz hasonlóan lamentálnak a második hullámról. Mármint a COVID-19 fertőzések második hullámáról. Amelynek már az első hulláma körül is sokkal inkább a gazdasági világ-recesszió fedősztorija látszott sertepertélni.

Egyébként a gazdasági visszaesés feletti nagy csodálkozást sem igazán lehet megérteni. Májusban, amikor először indult be a vezéri fantázia hazánkban a második hullámról már világos volt, hogy:

A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;

A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;

A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;

A satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

Ugyanakkor az is világos, hogy egy általános fertőzési nyomás meglétekor valójában legfeljebb kommunikációs fogás lehet hullámokról beszélni. Nem véletlenül beszélnek az influenza esetében is „szezonális” influenzáról, és nem a spanyol-nátha járványt követő akárhányadik hullámról. Márpedig a Coronaviridae csoportba olyanok tartoznak, mint például a nátha. A nátha esetében hányadik hullám van most Európában? Hány ezredik? Valaki számolja már össze. Nem kell mind. Elég, ha a bronzkortól napjainkig terjedő skálán elárulja. A COVID-19 esetén miért gondolja bárki, hogy a vírus egyszer itt van, aztán másnap kihal, és egy második, harmadik, akárhányadik hullámban visszatér a Marsról? Mert ezt mondja a politikával alágyújtva fűtött kommunikáció?

Egészen biztos benne mindenki hogy ezt a fajta kommunikációt valóban a vírus terjedése teszi szükségessé? Egészen biztos, hogy nem az indokolja inkább, hogy a nagy nemzetközi recesszióval még mindig nem tud mit kezdeni a gazdaság-politikai vezetés? Természetesen egy percig sem vitatva, hogy a folyamatos fertőződésekben van, illetve lehet szezonalitás. Lesznek csúcsok és lesznek platók a jövőben is. De ismét emlékeztetnék arra, hogy egy új, pontosabban a tömegek immunrendszerének ismeretlen vírus csak addig új, amíg az első tömeges fertőződése lezajlanak. A COVID-19, minden áldozatáért részvéttel, sem bizonyult olyan mélyre eresztett kaszával érkezőnek, mint az I. világháborút gyakorlatilag megnyerő influenza.

Így van egy valószínűleg szezonalitás mutató, tehát időről-időre visszatérő vírus, és van egy pánikhangulatban érdekelt politika. Mely érdekeltség levezethető abból, hogy a vírus körül gerjesztett pánik elvonja a figyelmet a gazdasági tehetetlenségről, a megalapozatlan döntésekről, vagy éppenséggel azokról, amelyek megalapozottak ugyan, de az alapjai messze vannak a közérdektől. A tendenciájában folyamatosan romló magyar valuta árnyékában jelentés mértékben összeszerelő üzemmé silányított, és így erősen kitett magyar termelés összeomlása tényleg akkora meglepetés?

Valószínűleg nem, mert az elemzői vélemények már korábban is egy tíz százalék körüli visszaesést emlegettek. Ennél nem kicsit lett a visszaesés nagyobb. De, ahogy a májusban írtakat idéztem: az ellenkezője lett volna nagyobb meglepetés. Valójában a visszaesés kapcsán nem a gazdasági állapot a meglepőbb. Sokkal inkább az, hogy a látványberuházások garmadájával felcsicsásítva kivéreztetett állapot csontjait szopogatva is van, aki lelkesen, és hithű szorgalommal tapsol annak a politikának, amely eddig leginkább nem a kompetenciájával tüntetett. Már akkor, ha a kompetenciát nem egy kleptoligarchnikus rendszer hatalomtechnikai kiépítésében mérjük.

Andrew_s