Demagógisztáni napló: Rasi-fun-cirkusz és kenyér-éhség

Pár napja robbant a hír, hogy Orbán Ráhel az Operaház királyi páholyában pezsgőzött. Miután olyan jól összemelegedett a svájci ismerősökkel, hogy úgy érezte: ez a minimum. Azt követően, hogy meglátogatták a kedves papa dolgozóját és a koronát. A hírekben foglalt rongyrázás kontrasztját csak növeli, hogy közben kőkemény kommunikációs kupeckedés folyik a szegénység kimaszkolása érdekében

A szociális ügyekért felelős államtitkári zseb tulajdonosa ugyanis azt nyilatkozta, hogy jelentősen csökkent a szegénység. Czibere Károly ezt a kormányzati munka méltatása gyanánt gondolta megosztani azokkal, akik a közpénzből finanszírozott kormányzati híradót még nézik. S alighanem a magyar kormányzatra, és a magyarországi szegénység csökkenésére gondolhatott eközben. Illetve. Azt nem tudjuk, hogy mire gondolt eközben, de valami ilyesmit emlegetett. Holott nem kizárt, hogy olyasmit gondolt: felmondom a leckét ezeknek a hülyéknek, aztán beülők egy jót zabálni valahova. Neki ugyanis alighanem nincsenek kenyérgondjai. Ezért talán eszébe sem jut, hogy amennyiben állítólag itt éppen elvetették a hó alá a kolbászkerítés magvait, akkor Rogán Antalnak mi a fészkes fenéért kell a pékszövetséghez követségbe mennie a kenyér árának kérdésében.

Márpedig a Fidesz frakcióvezetője, két ingatlanbiznisz között éppen ezt tette. Megpróbált közben járni annak érdekében, hogy vigyék mán lejjebb a kenyér árát, mert az egyre kevésbé szegények egyre kevésbé tudják megfizetni. Holott már lejjebb ment a gázolaj ára is. Talán azért, mert a vezér közel-keleti útja alkalmából az olaj már magától feljött a főldből. Majd miután meglátta az ő kipocakosodott zakója tövébe tűzött zsebrevaló kezeit, mindjárt meg is finomodott. A kőolaj. A vezér maradt, amilyen volt. Rogán Antal tehát erre hivatkozva, mármint a gázoljara és nem a vezéri zsebekre hivatkozva megpróbálta. A pékszövetség meg beintett. Mert azok meg nem értik, hogy most csak szépszerével ment a kérés. Legközelebb a NAV érkezik esetleg. Finom előre jelzésként „Rogán Antal arról is beszélt, hogy vizsgálatot kezdeményez az albán pékségek közteherfizetésével kapcsolatban”. Az ingatlanügynökségekről nem esett szó állítólag. Pedig az egyre szegényebb emberek elég sokáig elvegetálnának közmunkán annyiból, amiből egy-egy prominens demokrata miniszter, nopláne államtitkár egy-egy hónapban kénytelen nyomorogni.

Még ekkor is, ha az utóbbiak nem pezsgőznek az Operagáz királyi páholyába. Ahova a protokoll szerint különben be sem léphetnének. Ellentétben a koronát megcsodáló svájci ifjakkal, akikkel Orbán Ráhel a hírek szerint igen jó ismeretségbe keveredett. Mely ismeretség különben tényleg rá, és legfeljebb a férjére tartozik. De nyilván van annyi apósi apanázs, amennyiért a férj nem féltékeny. Volt idő, amikor vadászkastély dukált. Most legfeljebb kikötő meg ilyesmi. Tehát a férj kipipálva. Rasinak jöhet egy pezsgő, hukk. Ott a páholyban. S most aztán mindenki azon csámcsog. A Czibere-leves felett. A kenyér helyett.

Ugyanakkor az operaházi kalandról, országházi gyerekfogadásról szóló hírek két adattal adósak, Az egyik az, hogy a Rasi-fun-club tiszteletére Orbán Viktor felpróbálta-e a koronát? A másik ennél kicsit földhözragadtabb. Vajon tudják-e Orbán Ráhel és baráti köre, hogy milyen előadást láttak? Illetve az is érdekes lenne, hogy mire emlékeznek a Diótörőből? Mert az talán még a királyi páholyban tett látogatásnál is égőbb lenne, ha kiderülne: az Operába nem a kultúra miatt mentek. Hanem mondjuk azért, mert ott hangzatosabban lehet böfögni. Hangzatosabban, mint az Orbán-papa földije által üzemeltetett hizlalda bentlakói. Ha nem is sokkal éhesebben a kultúrára.

Andrew_s

Koronázási forgatókönyv-lopás

Volt régen egy film, amelynek a moziplakátokon szereplő címe a Jupiter fenekének ellopását emlegette. Biztos ünneprontó gondolatként, de ez jutott eszembe a hírről, amely a Koronázási Ünnepi Játékok forgatókönyvének ellopását adta közre. Bár Rejtő szellemében azt is mondhatnánk:itt kérem, mindent ellopnak.

Az említett Koronázási Ünnepi Játékok Székesfehérváron lesznek augusztus idusát követően, augusztus 16-19.-ig. Ennek forgatókönyvét ellopni tényleg nem szép dolog. Különösen azért nem, mert a hivatalos közlemény szerint azt a példányt lopták el, amelyet Szikora János rendező hónapok óta bővítgetett. Ötleteivel és jegyzeteivel. Az, aki az előbbiek okán, meggyanúsítana azzal, hogy végtelen cinizmusom miatt nem érint meg a helyzet tragikuma, az téved. A lopás nem menthető. Akkor sem, ha valaki kiflicsücsköt tesz oktalanul magáévá, és akkor sem, ha mások szellemi tulajdonát. Különösen nem akkor, ha ez utóbbit a maga fizikai valójában lopja el. Mert a szerzői jogvédők által emlegetett aktus valójában nem lopás, hiszen a másolat eredetije megmarad. S tulajdonképpen mégis van valami, ami piszkálja az ember rekeszizmát a mostani lopás-hír kapcsán.

Nem az influenza, és nem is valamelyik gárdista bakancsa, hanem a kuncogás. Már csak az előbbiek miatt is. Itt ugyanis kérem valódi lopás történt. Az Artisjus és társai máris kivont ceruzahegyezővel indulhatnak a helyszínre. Segíteni a rendőrség munkáját. Akiknek nyilván kell egy szakértő tábor, akik meg tudnák mondani, hogy mit tegyenek. Igen, amikor az ember lelki szemei előtt megjelenik a feltört autónál helyszínelő jogvédők képe, akkor nehéz komolynak maradni. Mert a hír alapján a rendező autójának zárás utáni kéretlen felnyitásával jutottak hozzá az egyedi dokumentumokhoz. Amellett még mondja valaki, hogy a színházakban nincs pénz, amikor a Vörösmarty Színház, gáláns gesztusként 100 ezer forint jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. Ha ennyit ér a jelentősnek bejelentett eszmei veszteség, akkor ennyit ér. Az eszmei veszteség úgyis olyan, hogy kinek-kinek mennyit ér. Eszmeileg. Például szinte biztosan vannak olyanok, akik kitüntetésre ajánlották volna azt, aki az Alföldi-féle „István a király” forgatókönyvét ellopja.

Amellett a hír interpretációja a fehérvári előadás alapjainak megcsáklyázását illetően kicsit hiányosnak tűnik. Elfelejt megemlékezni az okozott kár mértékéről. Úgy általában. Olyan látszatott keltve, mintha az autót csak és kizárólag az említett forgatókönyv miatt törték volna fel. Ami csak lazán ott hevert egy kockás füzetben. Amely füzetre gondosan rá volt írva, hogy aszondja: „FORGATÓKÖNYV”. Amit aztán a tolvaj meglátott, és már törte is fel az autót. S vitte a kockás füzetet. Ahogy „Az előretolt helyőrség”-ben ellopták szegény Troppauer Hümér összes költeményét. S még csak nem is füzetben, hanem a maguk sajtcédulás valóságában. Mert kérem, Rejtő Jenő műveiben is mindenféléket lopnak. Kivéve pénzt, hiszen az említett műben a huszonötezer frank a kutyának sem kell. Csak a versek. Ahogy a jelen tolvajainak sem kellett sem az autó, sem semmi más. Pusztán a forgatókönyv. Kockás füzetben. Mert amennyiben egy laptopon lett volna, és afféle elektronikus munkapéldány lett volna, akkor nyilván lenne belőle másodpéldány. A szintén a produkción dolgozó kollegáknál. Lehet, hogy pár napos elmaradással, és a legújabb ötletekkel nem frissítve, de mégis.

De talán éppen ezek a másodpéldányok indokolhatják a kicsit nyomott árfolyamú nyomravezetői díjat is. Az jobban megfelel egy laptop „becsületes megtalálójának”, és kicsit kevésbé egy valóban egyedi füzet elrablóját lefülelő díjnak. Úgy nagyságrendileg és a Koronázási Ünnepi Játékok elképzelt költségvetését is figyelembe véve. Egyébként az eset kapcsán megjelent hír is inkább azt sugallja, hogy a lopás ugyan nagyon bosszantó lehetett, de a reklámlehetőség sem kutya. A lopás elintézésre került egy bekezdésben, majd hosszas felsorolása következett, annak, hogy ki mindenki vesz részt benne, és ki mindenki tett ünnepélyes fogadalmat, hogy a lopás dacára is emlékezetes lesz másodszor megrendezésre kerülő Koronázási Ünnepi Játékok. A hírben közölt részletezésből tudhatjuk azt is, hogy alapvetően koronázási szertartásjátékról van szó az említett játék keretében.

Azért persze két esetben nagyon kínos lehet ez a lopás. Az egyik az, ha kiderül, hogy inkább egy médiahekkről van szó, mint valódi lopásról. A másik eset az, ha előkerül az a bizonyos füzet, vagy laptop, és kiderül: István szerepét utolsó pillanati beugróként Orbán Viktor venné át. Egy ilyen forgatókönyv eltűnése elhiszem, hogy sokakat zavarna az idő előtti lebukás miatt. Egy ilyen forgatókönyv esetén pedig már nincs is annyira van kedve az embernek kuncogni.

Andrew_s

Árokásás koronával

Forrás: 444 / Horváth Bence

Az, hogy egy külföldi médiában megjelenő hír, tudósítás, vagy bármely műsor felkavarja az itthoni kedélyeket, már alig meglepő. Az, hogy a jobbikos zászlókkal, és képviselőkkel megerősített szélmagyarkodókradikálisok most éppen az osztrák követségnél zajongtak, talán szót sem érdemelne. Különösen pár nappal az ominózus esemény után. Ha nem éppen egy nemzeti jelkép, ezúttal a korona „védelmében” robogtak volna oda.

Állítólag azért, mert az osztrákok kinevették a koronát. Ami lehet ugyan tény, de a kivonulás valószínűbb oka inkább az lehet, hogy a szélsőségeseknek minden ilyen esemény ingyen reklámot is jelent. Miközben mélyíthetik a magyar nemzeten belüli árkokat, mert azok még a reklámnál is jobban kellenek. A szélsőséges eszméknek ugyanis csak a széleken, az árok szélein van értelmezési tartománya. A megosztottság radikalizál, és ez biztosítja a rendpártiság köntösébe bújt hatalomvágy szavazói bázisát. A tetszőleges oldalról induló, de a mérsékelt centrumot erősítő közpolitika egyszerűen elszívja előlük a támogatottságot. Az árkok pedig milyen más eszmék nevében lennének a leghatásosabban mélyíthetők, mint a nemzeti jelképek mentén. Eközben a nemzeti jelképek ilyetén kisajátítása természetesen komoly legitimációs nyereséggel is jár. Amennyiben ugyanis a szélsőségesek hívein kívül bárki más megjelenik ezeken a megmozdulásokon, akkor az automatikusan legitimitást jelent a politikában. Bármit is hirdessenek különben.

Ezzel párhuzamosan mindenkit, aki el akar zárkózni az eszméiktől, és emiatt nem keresi a társaságukat, ki lehet átkozni, mint a nemzeti jelképeket elvető társaságot. Holott éppen azok vetik meg leginkább a nemzeti jelképeket, akik azokat közönséges kampányeszközzé silányítják. Legyen az a kokárda, a zászló, a korona, bármi. Ezt legjobban talán az mutatja, hogy miközben fennen hangoztatják az említett jelképek szentségét, és nagyszerűségét, minden további nélkül soraikba fogadnak olyanokat, akik más nemzetek hasonló jelképeit gyalázzák. A kettős mérce jellemző, és legfeljebb csak a trollok szellemiségével megáldottak számára elfogadható megnyilvánulásaként. Holott egy más nemzet zászlójának megégetése, egy nemzetiség jelképeinek kigúnyolása, egy vallás jelképeinek megrongálása semmivel, de semmivel nem különbözik attól, ha más országban, jelenleg Ausztriában történik esetleg hasonló a magyar jelképekkel. Ami adott esetben természetesen ezt sem teszi elfogadhatóbbá, de az említett társaságnak nem túl sok morális alapja van fellépni ellene.

Olyan módon pedig kifejezetten aljas az indulatok artikulálása, hogy közben pártzászlók lobognak, és árokásó szónoklatok hangzanak el. Az meg egyszerűen nevetséges, hogy miközben kisajátítják a nemzeti jelképeket a pártakciókhoz a nemzeti árokásást valami magasztos tettnek tüntetik fel. Ez az, ami a különben talán megmosolyogni való koronás tüntetést felértékeli. S tudom, a Jobbik környékének szimpatizánsai, de a Fidesz egyes elemei is szeretik az ellenzéket, jelesül a baloldalt megvádolni a hagyományaiból fakadó nemzetellenességgel. Ez azonban semmit nem jelent azon kívül, hogy szelektív emlékezetük, szövegértési képességük, vagy pusztán koruk miatt, nem igazán emlékeznek például az 1960-as évek ifjúsági irodalmára. Amelyben sokkal előremutatóbb hazafiságkép jelent meg, mint a jelenlegi jobboldal hátrafele pislogó sebnyalogatása.

Andrew_s

Szélsőségesen megkoronázott nagykoalíció

A nap híre is lehetne, hogy koalíció alakult ki az a nagy ellenzéki párt, az MSZP és a kormányzó Fidesz között. Nem hatalmi koalíció, hanem szemléleti koalíció. Abban, hogy a korona státusza előtti hódolat mértéke mennyire jelzi a szélsőségességet. Arra a következtetésre jutva, hogy egy korona mind felett, ha ennek megítéléséről van szó. Függetlenül talán minden mástól is.

Az eredeti tudósításban az ezt eldöntő grémium igazi nagykoalíciós egylet lehetett. Még akkor is, ha a nagykoalíció csak egy pódiumbeszélgetés erejéig jött össze L. Simon László fideszes, Hiller István szocialista, Gaudi-Nagy Tamás jobbikos és Schiffer András LMP-s képviselő részvételével. Egyet értve abban, hogy Szent Korona nemzeti jelkép, és az, akinek számára nem, az egyből szélsőségesnek számít. Tekintettel arra, hogy az alakulása óta nagy ideológiai bukfenceket látott Fidesz most éppen a konzervatív keresztény kurzus kiépítőjének szerepében tetszeleg a hatalom hordóján, innen már csak egy lépés lehet a kormánykritika felséggyalázássá minősítése. Mármint annak deklarálása, hogy az, aki nem ért egyet a Fidesz vezérével, az egyben nemzetellenes, és természetesen szélsőséges. Ennek egyfajta, törvényi, előkészítése már korábban elkezdődött.

A korona jelképi kisajátítása június óta lebeg a levegőben. Börtönnel fenyegetve azt, aki kritikát merészel mondani, a Parlament által nemzeti jelképnek minősített tárgyakról. Amelyek közül a tényleg I. István korából származó koronázási palást például nem is a korona megtekinthetőségének helyén van kiállítva. Mely koronát a jelenleg látható formájában például biztosan nem viselte az államalapító király. Ettől függetlenül egyébként valóban jó, ha valami jelképezi a nemzeti összetartozás eszméjét. Azt az összetartozást, mely nem az ősök vélt szellemisége, vagy a szellemlátók hatalmi szűklátókörűsége által, hanem alapvetően a mai, emberi, és családi kötöttségek talaján épül fel. Amely összetartozást aligha az teszi megalapozottá, hogy magukat okosnak gondoló oktatáspolitikusok kiókumulálják a „nemzeti”, esetleg az „orbanista” embertípus legyártásának receptjét az iskolai agymosásban. Ahogy attól sem lesz mélyebb a nemzeti összetartozás, ha rasszista politikusok genetikai magvizsgálatban látják az önmaguk identitáskeresésének kulcsát.

Ami azért kicsit ellentétes Gaudi-Nagy Tamás állításával, hogy a „élő test” lenne, mivel aligha látta valaki is a géntérképét, és még a körülötte ugráló sámán hatására sem igazán látszott megelevenedni. Az meg a demokráciával ellentétes állítás, hogy a hatalom a koronából származna. Ráadásul a minap bronzfétisként felavatott tengernagy sem volt király. Miközben hatalma azért volt ahhoz, hogy százezrek haláláért legyen felelős. Igaz, demokrata sem volt. Miközben a demokráciákban a nép a hatalom forrása, és nem egy régmúlt államforma hatalmi jelképe. Amitől az utóbbi természetesen még jelentheti a nemzetalkotó népesség összetartozásának jelképét. De nem jelenthet semmilyen jogcímet senki diszkriminálására. Ez a Jobbik háza táján lehet talán egy nemzetidgen gondolat, ahogy a Fidesz hirtelen megtalált nemzetieskedő arroganciájától is lehet idegen.

Azonban, mi tagadás, legalább Hiller Istvánból kinéztem volna, hogy nem adja a nevét egy álszent, álnemzeti polémiához. Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor a körülmények akkor is hallgatólagos támogatást jelenthetnek a Jobbik, és a tőle még jobbikabb erők számára, ha különben nem áll valakinek a szándékában. Mert azért nem hinném, hogy az MSZP háza táján egy authoriter és antidemokratikus, a csendőrnosztalgián alapuló rendszert pártfogolnának. Eddig legalább is nem úgy tűnt. Márpedig egy, a Szent Korona tanát is idéző összejövetelhez való asszisztáláson az, hogy L. Simon László lecsaphatta a labdát a nemzeti jelképekhez való viszonyulással kapcsolatban az ebből a szempontból öngól. Egyrészt sugallhatja, hogy az ellenzék legalább részben elfogadja a feudalizmusból örökölt, alapvetően a nemesség hatalomkoncentrációját szolgáló szemléletet. Másrészt hallgatólagosan alátámasztja azt jobboldali retorikát, hogy korábban a baloldal nemzetellenes volt.

Ha ezt követően az ellenzék a demokráciát kezdi emlegetni a királyválasztás ígéretével szemben, akkor a demokráciát, a liberalizmust nemzetellenesnek bélyegezni már csak egy pillanat, és néhány közlemény kérdése lehet. S a kampány során csak igen alacsony IQ-val hiheti valaki, hogy a Fidesz vagy a Jobbik, vagy akár mindkettő nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Akár annak érdekében, hogy saját rajongói hitközösségét uszítsa, akár azért, hogy az ellenzéket megossza.

Mert az egy dolog lenne, hogy nehéz a szélsőségesekkel nem közösséget vállalni egy közös fellépéssel. A stratégiai, a kommunikációs hibákat felesleges szaporítani akkor, ha nem feltétlenül szükséges. Márpedig minél közelebb kerülünk a választásokhoz, annál kevésbé lenne szükséges. Már akkor, ha valóban a kormányváltás a cél. Az ellenzék részéről a jelenléttel megtámogatni azt, hogy adott nem az emberellenes, rasszista, antidemokratikus politika a szélsőségesség jelképe, hanem a (még) királynélküli korona előtt térdre borulás sebessége, ostobaság.

Andrew_s

Korona-kisajátítás

Hallgatom a rádiót, és mondják a híreket. Igaz, nem a kincstári rádiót, hanem a Klubrádiót, és nem a királyi híreket. De alighanem a hivatalos hírverziókban is szerepet kap majd a nemzeti jelképek nemzeti védelmének nemzeti fokozása. A hallott hírek szerint az, aki a jelképeket csúnyán nézi, illetve Himnuszt rosszul énekli, esetleg rosszul beállított rádión hallgatja, akár egy éves csukdát is kaphat a nemzeti jelképek megsértése címén. A legújabb BTK szerint már akár 12 éves kortól. Felértékelve az olyan rajzfilmek szerepét is, melyben például az Orbán Viktor fején ábrázolt korona még csak nem is hasonlít a Parlamentben őrzött példányra.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az emberek általában nem azzal a gondolattal szoktak kelni és feküdni, miszerint „na vajon most mivel is akarok nemzeti jelképet sérteni”. Ami azért eléggé jogtechnikai pótcselekvéssé avatja a most bevezetett szabályozást. Mely véleménynek semmi köze ahhoz, hogy egyébként egyetértek azzal, hogy tisztelni kell a nemzeti jelképeket. Bármelyik nemzetét. Azért, mert ezen jelképek mögött emberek, emberek meggyőződése van. Aki tehát degradálóan beszél róla, mindenképpen embereket sért meg. Azonban ez kultúráltság, neveltetés, nevelés, és szociális intelligencia kérdése. Nem büntetőjogi kérdés, mivel a kimondott, leírt szavaktól független. A telepátiát alkalmazó gondolatrendőrség kora pedig még nem jött el. Miközben persze érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy ezek a jelképek mindenki nemzeti jelképei. Nem lehet párthoz, ideológiához, hordozófelülethez kötni. Az emlékek között ugyanakkor felbukkan a micisapkának nevezett korona az egyik, és az időszakosan gyakorlatilag pártjelvénnyé silányított kokárda a másik oldalon.

Ahogy a „nemzeti” szó éppen úgy elkoptatottá vált a Fidesz hathatós tevékenysége miatt, ahogy a „polgári” is. Holott a polgári Magyarország éppen úgy nem a jelenti kormányzat kizárólagosságát, ahogy nemzetinek tekinthető sok minden, amihez a hatalomnak köze sincs. A „nemzeti” agyonhasználatával végső soron kirekesztve mindenkit a nemzetből, aki nem hódol be a nemzetinek nevezett, de csak Orbán Viktor híveinek fenntartott együttműködés rendszerének. Esetleg jótékonykodni nem a nemzetinek nevezett, de valójában az Emmi-hez becsatornázott számlára szeretne. S a sor alighanem még hosszan folytatható lenne. Felvetve azt, hogy vajon a korona, a címer, a Himnusz és a zászló után mikor jön majd a narancssárga korong beemelése a nemzeti jelképek sorába. Egyfajta önmeghatározásaként a Fidesznek. Miközben persze elgondolkodtató az, hogy amikor egy pártelnök közeli munkatársa cinikus kísérletet tesz a nemzetből való, ideológiai alapú kizárásokra, akkor ez a pártelnök, és csapata mennyire tekinthető nemzetinek. Márpedig Kövér László legutóbb megpróbálta ezt azokkal, akiknek ideológiai alapja inkább a saját személyes múltjával és nem a pillanatnyi jelenével harmonizál.

Ugyanakkor annak a folyamatnak a végén, amikor minden nemzeti egyben orbanista, és csak az lehet nemzeti, ami orbanista, természetesen nemzeti jelképpé avatható a kormányzó erő egyszemélyi vezetője is. Azonnal felséggyalázássá emelve minden, Orbán Viktort érő, kritikát. S lehet, hogy a jelen törvényi szabályozásba csak azért nem került be ez a passzus, mert nem sikerült eldönteni a megtorlás módját. Lehet, hogy a vita csak azon van Orbán Viktorral, hogy a pallosjog visszaállítása időszerű-e már, vagy még kell pár tiszteletkör ehhez. Elvégre a permanens hadiállapotban egy hadvezető gátőrt megbántani statáriális felnégyelést is megérhetne talán. Tulajdonképpen a nem teljesen ütemes tapsért, és zászlólengetésért is kiszabhatnának kézlevágást, és kalodát. Az egy év börtön tehát méltányos büntetés minden „nemzeti” kegyes urától. Miközben persze érdemes tudni, hogy a tisztelet látszatának fenntartását lehet törvényekkel kikényszeríteni, de a valós tiszteletet kiérdemelni kell. A nemzethez tartozó másik ember tisztelete nélkül pedig a nemzeti jelkép sem tisztelhető őszintén. Aki pedig kisajátítja magának a „nemzeti” mivolt eldöntését, az eleve tiszteletlen a többiekkel szemben.

Andrew_s