 |
| Forras: electionsmeter.com/ |
Jó dolog, ha az embernek nem kell hosszasan, és mélyre ható lelki
folyamatok keretében foglalkoznia a hűtőszekrényével. Jó dolog, hogy amennyiben
kiürül, akkor nem gond utántölteni. Jó dolog, ha bármikor belenyúlva hideget
érez, és nem kell hosszasan töprengenie a cserén, ha elromlik. Jó dolog, ha
belenyúlva mindig talál jégkockát, és wisky-t, bort, sört, vagy bármi mást,
amit gondol. De rossz is lehet mindez, mert elveszti kapcsolatát az
állampolgárok mindennapjaival. S rossz dolog, ha azt hiszi, hogy amennyiben
neki megadatott a lehetőség minderre, mindenki más is így van ezzel. Márpedig
Varga Mihály, IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter valahogy így
járhatott. Valahogy az elromlott hűtőszekrény és a növekedési elvárások közé
ékelődött biztosítékon átütött a szikra, és nem véletlen, hogy a miniszter
kijelentésein kezdtek mosolyogni
az emberek.
Az ugyanis elég valószínűtlen, hogy a hűtőszekrények elromlása
és azok rohamos cseréje fogja kihúzni az országot a dágványból. Még akkor sem,
ha érteni vélem egy mögöttes gondolatmenetet. Azt, hogy amennyiben mindenki
hűtőszekrénye egyszerre elromlana, és mindenki elmenne újat venni, és mindenki
magyar hűtőszekrényt vásárolna, akkor a hazai hűtőszekrény-kereskedelem olyan
belső forgalmat generálna, ami a gazdasági fellendülés motorja lehet. Ennek
azonban ellentmond pár tény. A hűtőalkalmatosságok normális körülmények között
nem parancsra szoktak tönkremenni. De a tönkrement hűtőszekrény sem izgatja
azt, akinek már rég nincs pénze fizetni a villanyszámlát, ami kellene a
különben üres élelemtároló működtetéséhez. Így aztán újat sem megy venni, mert
lényegesen komolyabb napi gondjai vannak. Ezért aztán az sem nagyon érdekli,
hogy Varga Mihály miniszterúr milyen ütemezéssel veszi ki a jégkockát az ezért
szorgalmasan amortizálódó háztartási eszközből. Lényegesen jobban érdekelné az
a gazdasági stabilitás, aminek következtében valós munkahelyet kapna, és
gyermekei tényleges képzésekre járhatnának.
Ezért alighanem érdekesebb számára az, hogy mit gondol a
kormányzat arról a munkahelyteremtésről, melyről a szellemképek már régóta
riogatják a munkanélküliség intézményét. Mely intézmény különben jól van, és
eddig csak pótcselekvés szintű árnyékboksz zajlik ellene éppen úgy, mint a
recesszió ellen. Ezen pedig az sem változtat, ha a miniszterelnök kiáll és azt,
mondja: minden a legnagyobb rendben van. Márpedig éppen ezt mondta, amikor
Rómában arról nyilatkozott, hogy hazánk a siker küszöbén ácsorog.
Jogos lenne a kérdés, hogy amennyiben ez igaz, miért nem lépjük át ezt a
küszöböt? Orbán Viktor azonban ilyen részletkérdésekben bizonyára nem illetékes,
mivel neki magasabb szintű küldetésről beszéltek a hangok. Bár jó lett volna,
ha azok a hangok azt is elmesélik, hogy a közmunkásokkal javított
munkanélküliségi statisztikák mögött a nagy alig-valami van. Márpedig ebben az
esetben hiába mondja az IMF-hez delegált Varga Mihály, hogy ragaszkodni kell a munkahelyvédelmi
akciótervhez. Azzal ugyanis a hazai gazdaság felpörgetése szempontjából
alig jut előre a hazai piac, ha tömegek keresnek a létminimum határa körül vagy
alatta. Nemhogy a hűtőipar, de számos más terület esetében sem. Ami persze nem jelenti
azt, hogy a munkahelyteremtés nem lenne lényeges, de a csicskáztatással
egyenértékű közrabszolga-programoktól kissé különböző kerekeket kellene
feltenni az Orbán-Matolcsy tengelyre.
Ami persze nem jelenti azt, hogy ugyanakkor nem lennének
lényegesek azok a hírek, melyek az IMF-tárgyalásokról szólnak, és hatással
lehetnek gazdaságunkra. Ebben benne lehetnek az MNB
függetlenségéről szóló a hírek éppen úgy, mint azok a részletek, melyeket
az IMF-nek írt kormánylevél kapcsán csepegtetnek.
Amiből azért az kiderült, hogy a közszférában dolgozók számát csökkenteni szeretnék.
Ami kicsit ellentmond annak, hogy növelni szeretnék a munkahelyek számát, mivel
a közszféra az, amire a kormányzatnak közvetlen ráhatása van. Már akkor, ha ezt
szélesebb körben, a kormányzati tulajdonban levő cégekre is értjük. A
versenyszféra esetében jelenleg ugyanis az látszik inkább, hogy a beruházási
kedv erősen csökken. Ezt mutatja az az adat is, hogy a banki hitelállományok folyamatosan
zsugorodnak. Ez aztán kicsit kétségessé teszi azt, hogy a kormányzat
alapvetően szakított volna azzal a vonulattal, ami sokkal inkább egy modern
szolgaság, mintsem autonóm munkavállalók és polgárok rétegének kialakítását
szolgálná, Igaz az utóbbiak torkán nehezebb lehet lenyomni egy
banánköztársasági retorikát. Mert hamarabb rájönnek, hogy kevés, ha Varga Mihálynak tele hűtőszekrénye, amikor az övék üres. Így nekik más lesz tele.
Simay Endre István
