Meglepő-e a hűbérúri nyaralás?

Van az úgy, hogy az ember nem érti, hogy bizonyos hírek, gesztusok nyomán miért kapja fel a fejét valaki. Bárki, aki az eltelt évtizedet, és egy kicsit Magyarországon töltötte, látta belpolitikai történéseket, és nem funkcionális analfabéta. A vakhittel élők természetesen kivételek. Nekik az Ungár-villa titka nem tétel.

Alkalmasint persze egyébként sem lenne tétel. Pontosítok. Nem kellene, hogy tétel legyen. Elvégre miért ne lehetne valakinek, illetve a bármely családnak Opatiában nyaralója. Mármint akkor, ha sikeres vállalkozó, és az utolsó fillérig bevallható, bevallott és vállalható jövedelemből kuporgatta össze. Az, hogy az Ungár-családnak van arrafele egy villája normális esetben a „na bummm, és akkor mi’an” tipikus esete lenne. De... Csak előkerült egy video, amin Orbán Viktor villahasználónak látszik.

A történet másik oldala, hogy a villa pro papiro Ungár Péter nővéréé. S mit ad Isten, Ungár Péter egy papíron ellenzéki párt, az LMP, erős embere. Néhányan meg ülnek, csodálkoznak, illetve meglepetéstől kerek szemekkel néznek ki a fejükből. Noha sok okuk nem lenne rá. Személy szerint akkor lennék meglepve, ha pár egyéb információt is közöltek voltak.

Az egyik ilyen segédadat lett volna, ha azt is közlik, hogy Orbán Viktor mennyit fizetett a villa használatáért. Mert a kormányfő évtizedes attitűdkészlete mutatja, hogy egyfajta hűbérbirtokként kezeli az országot. Egy hűbérúr meg nem szokott fizetni a hűbéresek, és vagyonuk használatért. Vagy azt gondolja valaki, hogy anno Edward király, mielőtt visszapattant a fakó lovára, kikérte Montgomery-től a számlát, és a bárdok családjának kijáró fájdalomdíjjal megfejelve kifizette a vacsorát? Ugye, hogy nem! De, ha mégis, akkor azt ugyan miből tette volna? Nyilván az egyéb csatornákon beszedett, mai szóhasználattal visszaosztott pénzből.

Orbán vakhitű hívei szerint különben nyilván természetes, hogy a miniszterelnök úgy viselkedik, ahogy. Az ő szent emberüknek és felkent vezérüknek ez egyszerűen jár, és kész. Meg különben is. Akármelyik ellenzéki pártvezető is érezze magát megtisztelve. Azért is, hogy Orbán megtiszteli a nővérét. Akár csak a villája használatának erejéig. Meg különben is.

A LMP ellenzéki párt? Függetlenül attól, hogy Ungár Péter mennyire van családilag rövidre zárva Orbán Viktorral. Tényleg? Ha valaminek ellenzéke, akkor legfeljebb Orbán személyének, és nem rendszerének. Habár... Az LMP a megalakulása óta rendszeresen gyakorolt olyan gesztusokat, amely sokkal inkább erősítette, mint gyengítette a regnáló állampártot. Egyébként magának Ungár Péternek is volt olyan szereplése, ami akár a személyes székfoglalója is lehetett a Fideszben. Nem mostanság, hanem még 2018-ban. Csak ráerősítve a Jobbik-Fidesz-LMP szövetségi körre, amiről már többször írtam magam is.

Őfelsége tehát meglátogatta őfelsége egyik ellenzékének családi nyaralóját. Kiélvezte, ami neki felségi alapon jár, és ennyi. Majd azt hazudta, hogy a kormány nem nyaral. Mi itt a látni való? Legfeljebb azok a műzöngék, amikkel most körbe-duruzsolják ezt az egészet. Mely zöngéken legfeljebb mosolyogni lehet olykor. Elvégre a kormány lehet, hogy nem nyaralt. Orbán nem a kormány. A sajár koordinátái közt alighanem, Isten magyar helytartótanácsának a feje. Ahogy az is vicces, amikor Schmidt Mária fiát a Momentum irányából kezdik számon kérni. Abból a formációból, amiről szintén csak dús fantáziával hihető a tényleges, rendszerszintű, ellenzékiség. Amely sajátos ellenzékiség nyomán nehéz eldönteni, hogy kritizálják-e Ungár Pétert, vagy csak irigyek.

Tényleg lenne itt bármi látnivaló? Az LMP visszaszorulóban. Legfeljebb lesz egy kis helycsere a fenti tengely mentén. Számít? Jelenleg alig.

Andrew_s

Ungár: kritika vagy Fidesz-székfoglaló?

A választások megtörténte óta rendre előkerülő téma az, hogy mi történik az LMP-ben. A legutóbbiak közé tartozott Szél Bernadett lemondása, úgy egy hete, majd mostanság Ungár Péter röpirata. Az utóbbiban arról értekezett a Fidesz közeli kapcsolattal még véletlenül sem rendelkező (különben, de), hogy az ellenzéki politika megbukott. Többek között.

Mely többekből, már a fenti kitétel sem teljesen igaz. Az ellenzéki politika nem bukott meg. Az ellenzéki pártok buktak meg. Alkalmasint az Ungárnak pártos hátteret biztosító LMP hathatós, és aktív közreműködésével. Ettől még létezik ellenzéki politika, pontosabban a kormánnyal ellenkező politikai vélemény. Az egy más kérdés lehetne, hogy ennek mennyire van olyan szervezeti háttere, amit amit akár ellenzéki pártnak is nevezhetnénk. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a pártokat alkotók olyan vezetőket választanak maguknak, amilyet akarnak. A támogatóik, a választóik pedig úgy szeretik ezeket a pártokat, ahogy vannak. Beleértve azt is, ahogy a képviselőik viselkednek. Ha, például, egy párt képviselői mondvacsinált okokra hivatkozva, abban látják parlamenti ténykedésük szuperségét, hogy megszavazzák a saját fizetésüket, akkor őket így szereti a tagság és a támogatók. Véleménye természetesen másnak is lehet. Erről is, illetve egy-egy pártról is.

Így az LMP esetében is. Ha a támogatóik nem üzenték meg időben, hogy nekik nem tetszik a választások előtti pávatánc Szél Bernadettől, akkor nyilván tetszett nekik. Ha nem szorították rá a jelölteket az ellenzéki szavazatok maximalizálásának elősegítésére, akkor nyilván nem is igényelték. Tudomásul véve azt is, hogy az így kialakított helyzet a kormánynak kedvez. Ahogy az LMP számos korábbi gesztusáról is elmondható volt ugyanez. Ahogy az sem számíthat újdonságnak, hogy erős s dörgölődzési hajlam a Jobbik, illetve a Fidesz irányában. A Jobbikkal kapcsolatban elég gesztusértékű volt az, ami éppen a választások előtt lezajlott. Az LMP-t képviselők, mint valami hatalmas gesztust gyakorolva mentek el a DK-val tárgyalni, hogy aztán beszóljanak a pártnak, a párt támogatóinak. De simán hagyták magukat csicskáztatni, egy benzinkúti büfébe, lábhoz rendelni a Jobbiktól.

Az, hogy Ungár Péter a Jobbikkal való kiegyezés szemszögéből értelmez számos kérdést, az nem sok újdonságot jelez. Jó ideje lehetett látni, hogy az LMP vezetése sok szempontból a Fidesz, illetve a Jobbik egyfajta „természetes szövetségének” a koordinátái közé szorulva látja a pártjuk szerepét. Magam is többször írtam a kialakuló Jobbik-Fidesz-LMP tengelyről. Majd olvastam azokat a reakciókat, hogy minden másként van, rosszul látom a helyzetet, és tulajdonképpen a blogot írók miatt bukik majd a választás. Holott az a bukás ment egyedül is azoknak, akik főállású pofázóként, bocs, politikusként, gondolják a kenyér-, és hatalmi morzsákra valót összeszedni. Amely utóbbi, a hatalomleosztás kérdése egyébként Ungárnál is felbukkan. Rámutatva arra, hogy némi igazság akkor is lehet az írásában, ha az alapgondolatok jó részével elég nehéz lehet azonosulni.

Az ugyanis kétségtelenül igaz, hogy a Fidesz által tematizált kommunikáció keretein belül elég nehéz másként játszani, mint ahogy azt „előírja” a hatalom. Abban a mocsárban, amiben a Fidesz otthon van, a hatalomnak nagyobb a rutinja. Az egy másik kérdés, hogy mennyire képes a jelenleg porondon levő pártok bármelyike más jellegű kommunikációt indítani. Az LMP, és nem mellékesen az MSZP, példásan bizonyította, hogy remekül képesek alájátszani a hatalomnak. Egyebek mellett ellenzék megosztásával, a hatalmat ellenzők elbizonytalanításával. A Jobbikot azért nem emlegetem, mert a Fidesz szélsőségek felé sodródó gesztusaival gyakorlatilag elmosta a lényegi különbséget. Egyben elindították a gazdasági úthengert is Jobbik megszüntetéséhez vezető úton. Ettől a képviselőik egy része még ott maradhat a hatalom szélárnyékában. Ahogy egykori MIÉP-tagok is felbukkannak a Fidesz körül.

Minden féligazsága ellenére, vagy talán éppen azokért, azon sem igazán lepődnék meg, ha Ungár Péter is felbukkanna azokban a sorokban. Vagy akár Botka. Mert azért, ha alaposabban megnézzük, akkor nagyon kevés éles határvonalat láthatunk a jelenlegi politika egyes szervezetei között, illetve nem egy szereplője előtt. Sokkal inkább őfelsége kormánypártjának és ellenzékének látszik a politikai elit. De ez nem az ellenzéki politika, hanem a politikusok csődje. Meg a pártoké. Melyek közül az LMP nem igazán tekinthető olyannak, amelyiket jelenleg zsinórmértéknek lehetne tekinteni.

Andrew_s

Momentán egy pár napra leporolt piálás

Fotó: Máthé Zoltán

Általános szabály, hogy aki nem bírja, az ne igyon alkoholt. Kiegészítés: mindenkinél van egy szint, ami kiüti. Ez akkor is igaz, ha a sarki kricsmi látogatójáról van szó, és akkor is, ha egy nem szűkölködő politikuskezdemény az illető. Legfeljebb az előbbi esetéből nem csinálnak gumicsontot és nem promotálják úgy, hogy már-már nagypolitikai berúgás lesz belőle.

Mert amikor olyan címek jönnek szembe, hogy „Momentum vs. LMP: kapóra jött az Ungár Péter-ügy”, akkor azért erről van szó. Arról, hogy kezd kicsit túldimenzionálódni az ügy. Még akkor is, ha valószínűleg tényleg kapóra jött az ügy. Mert lám, beszélnek róla. Akkor is, ha a belső pozícióharcokkal elfoglalt Momentum Mozgalom egy lendületes indulás után már márciusban sem volt fenékig tejfel. Beleértve azt is, hogy már akkor is látszott, hogy több szempontból ugyanúgy a féligazságok mozgalma, mint a Jobbik. Az LMP pedig már elég régóta olyan helyzetet foglal el a politikai palettán, ami néha még az ellenzékiségét is kétségessé teszi. Többször volt olyan érzésem, hogy sokkal inkább a Fidesz balfelé kinyújtott állába, ahogy a Jobbik sem biztosan ugrana félre egy fideszes koalíció elől. Kialakítva egy olyan politikai amőboid, amelyiknek hatalma nincs, gerince meg talán sosem volt. Amiről Clark Darlton fantasztikus lénye juthat legfeljebb az eszünkbe (Clark Darlton: A titokzatos bolygó).

Az, hogy hetekkel az esemény után leporolták az Ungár-dossziét? Valószínűleg pont azt jelenti, amit említettem. A hazai politika sallangjai a pár napos figyelemre vágytak. Mert önmagában Ungárnak nem volt kötelező berúgni. A Momentum meg aktivizálhatott volna néhány jól megfizetett aktivista hölgyet a béke érdekében. Amiért most lehet köpködni, meg a nők lenézésén püffögni. De a való világban valószínűleg nem ez lett volna az első és nem is az utolsó olyan rendezvény a történelemben, ahol a készenlétben álló hölgyek és urak biztosítják a felesleges energiák levezetését. Ahogy jó pár évvel ezelőtt jutalom prosti-parti járt egy cégnél. S azon sem lepődnék meg nagyon, ha kiderülne, hogy az legfeljebb a jéghegy valószínű csúcsa volt.

De rendben van! A Momentum nem olyan. A Momentum maga az erkölcs, a rend és a béke szigete. Ahogy az LMP is. Ahogy az összes párt és mozgalom Magyarországon. Legfeljebb a politikai kupiban érdekeltek. Azért ettől függetlenül sem nagyon hiszem, hogy a pár napos uborkaszüreti hírnél többet érne az egész. Momentán az egész Momentum és az LMP együttvéve. Túl meleg van most ehhez. A beígért vihar dacára.

Andrew_s