Jeszenszky Géza cigánykultúrája.

Az a bizonyos részlet.
Forrás: Index.hu

A beltenyésztettség káros biológiai, genetikai hatásai ismertek a különböző élőlények esetében. A Homo sapiens, mint biológiai faj esetében is. Oka a közeli rokonok közötti szaporodási közösséglétesítés, aminek az emberi kultúrában külön nevet is adtak: vérfertőzés. Nyomai a különböző kultúrákban régre nyúlnak vissza, és például a fáraó-dinasztiák hanyatlásáért is felelőssé tehető a tradicionális rokonházasság. Az európai kultúrkörök azonban ebben a tekintetben jogilag és vallásilag sem megengedők. Érthető tehát, hogy Jeszenszky Géza tankönyvének esete kicsit felkavarta az amúgy sem túl nyugodt vizet a romák, a roma kultúra körül.

Az eset Roma Sajtóközpont Facebook-oldaláról indult és az Index dobta be a szélesebb köztudatba. Szalagcímben jelölve meg, hogy a volt külügyminiszter és jelenlegi nagykövet által írt egyetemi tankönyvben a romák vérfertőzéséről tanít Jeszenszky Géza. Egyben azt is leszögezve, kijelentő mondatban szerkesztve azzal a szövegkörnyezettel, hogy a számos roma azért mentálisan beteg, mert a kultúrájuk megengedi a testvérek közti házasságot, illetve szexuális kapcsolatot. A szövegkiemelés nyomán pedig felbukkant Czeizel Endrének, egy, közel egy évvel ezelőtt tett, kijelentése. Az azonban még a felületes olvasás alapján is megállapítható, hogy ez a megállapítás „Például az unokatestvér házasság aránya a népességükön belül 2 és 20 százalék között van, a kultúrájukban mélyről gyökerezik, hogy a nagy családon belül kell házasodni. De az önmagában nem rejt nagy veszélyeket.” Nem fedi le a Jeszenszky Géza által hivatkozott állítást. Kivéve talán azt, hogy mindkettőben megjelenik a cigány kultúra, és annak hatása a házasságokra. Az azonban gondolom nem igényel bővebb indoklást, hogy a testvér és a nagycsalád változatos genetikai távolságban levő unokatestvérei nem egészen ugyanazt a rokonsági fokot fedik le. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy néhány ritka gén, akár pozitív, akár negatív irányban hatva, ne dúsulhatna még ilyen körülmények között is.

Fotó: MTI

Nyitva maradt tehát a kérdés, hogy Jeszenszky Géza milyen forrásokra támaszkodva fogalmazta meg az inkriminált állítást. Nem a rokonházasság biológiailag káros voltát, hanem a cigány kultúrára vonatkozó állítást. Azt, ami a testvérek házasságára vonatkozik. A HetiVálasz.hu által közölt nyilatkozattól nem lettünk e tárgyban okosabbak. Holott mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az MTI-nek eljuttatott közleményben ott van: az adatok innen, és innen származnak. Megadva azokat a szociológiai forrásokat, amik alapján az állítás ellenőrizhető. Mármint az, hogy „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. Forrásként az, hogy „több tanulmány, szociológiai felmérés érinti a cigányok között is fellelhető szellemi fogyatékosság jelenségét, és általában ezt a belterjes közösségek létével, és az ezzel járó gyakori rokonházasságokkal magyarázzák”, elég vérszegény. Az esetleges megalapozatlanságra az, hogy „az érintett kurzus már két éve nem indult el az egyetemen, a könyve pedig nem tananyag, és sosem került könyvesboltokba” meg nem magyarázat, csak kifogás.

Az, hogy a Roma Sajtóközpont szerint több más, szintén kissé elnagyolt, szerintük a rasszizmus határát innen-onnan súroló gesztus tulajdonítható Jeszenszky Gézának, azt nyilván megvitatják majd a megfelelő fórumokon. A jelenség ugyanakkor rámutat arra a pongyolaságra, amivel bizonyos előadók akár az egyetemi előadásokat alátámasztó munkákat, akár az azt olvasókat kezelik. Ez utolérhető ott, hogy a jelzett könyv oldal-reprodukcióján látszik a lábjegyzet. Pontosabban a lábjegyzet jelzésének hiánya, ami jelezhetné az előzőekben hiányolt forrást. Azt a hozzáállást sugallva, hogy „én ezt mondom innen a katedráról, és ha nem kartok bukni, kritika nélkül fogadjátok el”. S alighanem sokan még akkor is hallgatnak, ha röhögésvágytól csikorgó fogakkal hall olyan kitételeket, ami Rommel beszorítását emlegeti Sztálingrádba a második világháború során. S mielőtt bárki félreértené, az ez utóbbi kiszólás nem Jeszenszky Gézától, de szintén egy katedrán elhangzott órai előadásból származik. A volt külügyminiszter esetében szintén a hallgatóság, illetve az immár naggyá vált közösség némi lenézése nyilvánul meg abban, hogy forrást továbbra sem kíván feltüntetni. Inkább olyan szivaccsal mosakszik, amire az van írva: „külszolgálat miatt a katedra zárva”. Ami érthetően semmit sem ment a helyzetből. Sokkal inkább egy „szálljatok már le rólam” –értékű kijelentés. Ami kicsit furcsa egy közszereplő esetében. Nem csak a romákkal, hanem bármivel, és bárkivel kapcsolatban. S akkor is, ha a közre való dallamos fütyülést udvariasabban fogalmazta meg Jeszenszky Géza, mint a minap Tarlós István.

Különösen egy olyan helyzetben lehet kellemetlen, amikor joggal lehet számolni egy kijelentéssel kapcsolatban annak az előítéletességre gyakorolt hatásával. Ezzel, politikusként Jeszenszky Gézának bizony tisztában kellene lennie. Akkor is, ha van kedve forráskutatás gyanánt felkeresni mondjuk a Janus Pannonius Tudományegyetemet, és akkor is, ha nem. Látva különben, hogy a téma felvetése egy internetes fórumon mennyi, a világhálón elérhető utalást ásott elő a bitek bugyraiból, tényleg egyetemi arrogancia a forrásmegjelölés nélküli katedra-kijelentés. S az is csak kifogás lehet magyarázat helyett, ha jelentősebb beosztásban ténykedő kormánypolitikusok sem igazán foglalkoznak ilyesmivel. Ahogy az sem, hogy egyetemi főiskolai katedrán mástól is elhangzanak akár nyíltabban, és kevésbé alátámaszthatóan rasszista kijelentések is.

Simay Endre István