Tüntetés-kérdések

Takács Bori: Dolgozatom címe
Forrás: Facebook

Az egyik korábbi írásomban reagáltam a kritikák kritikáiként, másutt megjelentek stílusára. Hasonló stílusban, mellyel kapcsolatban rájöttem: nem az én világom. Viszont a hozzászólások egyike kapcsán lehet, hogy érdemes még egyszer rápislantani arra a valamire, amit most éppen civil-tüntetésnek hívnak. Pontosabban arra a tüntetésszálra, melynek legutóbbi gyöngyszemét az Operánál fűzték fel.

Az a korábban emlegetett reakciókból, valamint számos, a témához kapcsolódva, az interneten olvasható hozzászólásból úgy látszott, hogy sokak szemében, illetve a fejében, a tüntetés és a tüntetésen felszólalók összemosódtak. Annyira, hogy amikor az említett legutóbbi tüntetés szervezőit érte kritika, akkor automatikusan a tüntetésre, mint olyanra, a tüntetők ezreire is kivetítették. Ezzel óhatatlanul felmentést adva mindenre. Elfeledkezve arról, hogy ez a gesztus, ennek a kártyának a kijátszása éppen azon a térfélen jellemző, amelynek vezérjátékosát szeretnék az asztal mellől elpenderíteni. A „Fidesz én vagyok” szemlélete, és az egész ország összemosása a kormánnyal, és annak kormányfőjével éppen Orbán Viktor esetében figyelhető meg legerősebben. Ha a tüntetés szervezői elfogadják az említett, a tüntetést és szervezőit érintő, összemosást, akkor a gesztusok szintjén mennyivel jobbak. A személyes céljaiktól is szinte függetlenül. S amennyiben a Fideszt egyfajta orbanista szektaként kezeljük, akkor mi védi meg a most ellene lelkesedőket, hogy egy civilista szektává alakuljanak? Hitalapú egyesületté. Ahelyett, hogy megalapozott célok értelem vezérelte elérésére törekvő közösség, mozgalom legyen. A kritikákat zsigerből harsogóknak talán ezen is érdemes lenne eltöprengeni.

Legalább egy kicsit. Mielőtt az egyik érinthetetlen bozótharcost lecserélné egy tömegmozgalom egy másik érinthetetlen bozótharcosra. Akár Várady Zsoldnak, akár Vágó Gábornak, akár X-nek és Y-nak is hívják az elkövetkezendőben. Nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy az óvodai mondóka, a „ki játszik ilyet, majd meg mondom milyet” szemlélete pontosan ez előtt nyit széles ösvényt. A megfogalmazott és előremutatóan lefektetett célokat ignoráló szervezés, a „gyertek, és majd csak kiderül, hogy mi lesz a végén” szemlélete pedig erősen az említett mondókát juttathatja az eszünkbe. Márpedig a célok, cselekvési tervek tekintetében igen csak a jobbikos retorikához hasonló megnyilvánulásokban pedig kevésbé szegényes előjáték zajlott az Operaháznál lezajlott tüntetés esetében. Miközben az is figyelemre méltó, hogy a szervezéssel kapcsolatos kérdéseken való puszta elgondolkodást, vagy ezek megemlítését is úgy értékelik néhányan, hogy gyilkolásszák a szervezők, illetve konkrétan Várady Zsolt karakterét. Mely szemlélethez a tüntetés vezérszónokának, első szólójának egy gyakorlatilag feltétlen, és szinte szektavezérnek kijáró, a kritikát nem tűrő elfogadása is kellhet.

Egyébként ez az a „hozzáadott érték”, amivel a korábbi írás egy kommentelője szolgált. Nélküle talán el sem gondolkodok komolyabban a nyitva maradt kérdéseken, illetve a tüntetésen szereplőkön általában. De mielőtt tényleg valaki nagyon karaktergyilkosnak tekintse a jelen sorokat, jöjjenek inkább a kérdések. Még azt is feltételezve, hogy megvannak rá a válaszok, csak elsiklottam felettük:

Megtörtént-e a tüntetést szervezők elhatárolódása a Jobbiktól, és minden szélsőséges politikai erőtől egyaránt?

Megtörtént-e a tüntetéssel elérendő, az Orbán Viktor lemondatásán túlmutató, politikai cél lefektetése?

Megtörtént-e, kapcsolódva az előzőhöz, egy szakértői testület felállításának előkészítése a tüntetés szervezésével egy időben?

Mennyiben jelent pártsemlegességet, ha párthoz köthető, vagy egykor pártpolitikát folytató felszólaló jelenik meg a színpadon?

Megtörtént-e, kapcsolódva az előzőhöz az elhatárolódás az LMP-től, mint olyan párttól, amely szintén része a jelen parlamenti politikának is?

Megtörtént-e az elhatárolódás a korábban jelzett, a tüntetőket és a szervezőket minden felelősségben is egybemosó megnyilvánulásoktól?

Történt-e a felszólalók között szövegszintű egyeztetés a felszólalások tekintetében?

Az előzőhöz kapcsolódva minden felszólaló maga írta-e a beszédét? Különös tekintettel Takács Borbálára, aki nagyjából úgy olvasta fel a szöveget, mint egy egyetemi házi dolgozatot.

Amennyiben történt szöveg-egyeztetés, akkor milyen program, milyen célok mentén?

Amennyiben Takács Borbála beszédét nem maga írta, vagy jelentős külső segítséggel íródott, akkor ki volt a mentora?

A Facebook-on megadott adománygyűjtő számlaszám Takács Borbála nevére szól. Ez egy, csak a tüntetések számára nyitott számla, illetve alszámla? A választ nem pótolja a máskülönben példamutatónak tűnő elszámolás-közlés.

Biztosítható-e, hogy a jelenlegi tüntetések nem egy szociomaniplációs kísérlet részét képezik? 2012-ben Várady Zsolt nyilatkozta: „Van már egy-két ötletem, amely közösségépítő lehet, vagy közösséginek nevezhető, de ezekbe nem kezdtem még komolyan bele”. Nem lenne jó abban a hiszemben lenni, hogy az októberben hirtelen megtalált közéletiség mögött csak egy ilyen ötletkísérlet van.

Az utolsó kérdést különösen aktuálissá teszi Várady Zsolt hirtelen kiszállása a történésekből. Ami nem igazán azt jelzi, hogy bármilyen politikai cél komoly megvalósítása sarkalta volna eleddig. Természetesen lehetne nyilván tovább folytatni a kérdések sorát. De gondolom mindazoknak, akik kígyót és békát kívánnak hajigálni, ennyi is elég muníciót szolgáltat. A nagy dobálódzás utáni időre remélem azt, hogy esetleg megpróbálnak utánanézni a válaszoknak. Netán a válaszok megszületnek a későbbiekben. S ebben az esetben sokkal tisztább képek birtokában, körvonalazott célok érdekében, felelősségteljesen lehet megtenni a következő lépéseket. A valós többség valós demokráciája érdekében.

Andrew_s

Picsába a szervezőkkel!

Pthirus pubis
Forrás: skincarebylouisa.com

Elnézést a címért, de mindjárt megmagyarázom. Bár azt hiszem nem is. Így látszik trendinek. De nem is ez a lényeg. Az inkább, hogy láthatóan kihozta az Operaház előtti tüntetés az indulatokat a publicistákból is. Hurrrá! Vaduljunk!

Időrendben haladva arra nyithattam a gépen az internet ablakát, hogy „Jó tanácsok, hogyan baszogassuk az értünk tüntetőket” címmel üvölt fel Zsebesi Zsolt írása. Egy ilyen receptúra-összeállítás tényleg úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Igazán hiánypótló. Alkalmasint adós pár dologgal, ha jól értem a nemi aktusra buzdító szöveget. Azzal például egyértelműen, hogy a tüntetést szervezők szentté avatását kezdeményezze. Kerek szemekkel rácsodálkozva néhány önjelölt, vagy ki tudja ki által kijelölt messiásra: Ti vagytok az Orbántól megváltók! Halleluja! A másik amivel rohadtul adós maradt az a cím értelmezése. Nem a „baszogassuk” kifejezése, mert azt, valamint a rokon értelemben is használt „buzerálást” érteni vélem. Annyira nem vagyok széplélek, hogy ne ismerjem a jelentését.

Azzal azonban kurvára adós marad a dinsztelt szerző, hogy mi a fészkes nyavajától kellene elhinni, hogy Váradí Zsolt és kies csapata értünk, vagy akár konkrétan értem szervez tüntetést? Ja, hogy ő mondta. Hurrá! Orbán azt mindja, csak értünk emel szót és táncol a pávákkal. Akkor mi a fészkes fene baj van vele? Öndefiníciós alapon annyi jótevőnk van, mint partizánunk a háborút követő tizedik évben. De világos a dolog. „Négy láb jó, két láb rossz”. Ha Orbán jelenti ki, hogy értünk ugat, az fúj. Ha Várady Zsolt és csapata mondja: Halleluja! Hát csókoltatom az egész, közhülyítésben dicsőséget szerzett bagázst. Nem érdekel, hogy mit ugatnak arról, hogy „csak az én érdekemben” van előbb számlaszám és felszólalói névsor, mint bármilyen felmutatható cél. Nem kérem! Várady Zsolt előbb lesz kedves kiteríteni az asztalra a kártyákat. Leginkább azokat, amikre programpontok vannak írva. Olyan gittegylet ugyanis már van, amelyik az elmúlt 25 évet tokkal-vonóval ignorálja. Csak az a baj, hogy az ő programjuk inkább pogrom-pontokkal ékes. Ezért aztán leszarom az önjelölt, de szótlan messiásokat éppen úgy, mint kéretlen apostolaikat.

Amikből nincs hiány. A Propeller „Menjen a picsába, aki savazza a civil tüntetőket!” címmel üvölt bele az olvasók orcájába. A Fidesz-székháznál savazást ígérő vén fószer szintjére degradálva mindenkit, aki nem emeli az angyalok karába az egész társulatot. Elfelejtve azt, hogy a „tüntetők” pár ezer embert, a szervezők köre meg csak néhányat takar. Az ilyen-olyan okból megjelenteket keveseknek van oka „savazni”. Ami nem menti a szervezőket. De lássuk a Propeller nagy felütését a témában: „A civilek nem politikusok. Nincs mit számonkérni rajtuk”. Mit lehet erre mondani? Legfeljebb azt, hogy egy nagy bűdös lófaszt. Mármint akkor, ha a szervezőkre, illetve a felszólalókra, és nem a részt vevőkre vonatkozik. A felszólalók között ott díszelgett Vágó Gábor, aki nem is olyan régen még LMP-s képviselő volt. Pusszantom a propelleres szerzőt. Vágó ezek szerint antipolitikusként feszített a Parlamentben? De akkor mi a görcsnek? Vagy a politikusság egy rossz kabát, amit érdek szerint vesz fel vagy tesz le a köpönyeg forgatásában gyakorlatot szerző gerinctelen?

Arról az „apróságról” sem feledkezve el, hogy a politikus nem attól lesz politikus, hogy elvégez egy politikusképző OKJ-s tanfolyamot, hanem attól hogy szerepet kér, szerepet vállal a köz ügyeiben. Ha a tüntetés szervezői nem kérnek szerepet, mi a rossebnek szerveznek házibuli helyett tüntetést. Ha meg nem akarnak szerepet vállalni, miért nem maradnak otthon egy bögre forralt bor társaságában? Rossz hírem van. Várady és csapata politikus. Azzá vált, azzá tette magát. Ettől még persze lehetnek felelőtlenek, tehetségetlenek, ostobák, megalkuvók, akárkik. De politikusok. Politikai felelősséggel tartoznak azért, amit tesznek, és azért is amit nem tesznek. Az nem megy, hogy amikor összehívnak pár ezer embert, akkor politikai szerepet vállalnak, de amikor nekivezetik ezeket az embereket a falnak, akkor szét teszik a kezüket: „mi csak civilek vagyunk”.

Ha csak erre képesek: Menjenek a picsába tüntetni!

Andrew_s

Tüntetés volt? Tényleg?

A pillangó, aki toppantott. Illusztráció.
Forrás: Wikimedia

A Most MI! (nem tudunk mit csinálni) által szervezett szinte civil tüntetés lezajlott az Operánál. Hatalmasnak nem mondható, de legalább a szervezők által sem túlságosan gyakorolt érdeklődés mellett jött össze az a néhány ezer ember, aki még hisz a tündérmesékben.

Előre bocsátom, hogy bár szeretem, ha igazam van, ez nem mindig tesz boldogabbá. Akkor semmiképpen sem, amikor egy előre borítékolható kudarcra való figyelmezetésben van igazam.  Különösen olyan esetben, amikor a képviselni látszott értékekkel akár egyet is lehetne, vagy a humanizmus és demokrácia jegyében egyet is kellene érteni. Mert itt van kérem ez a tüntetéshullám. Az elindulásakor az internetadó ellen tüntetve jöttek össze az emberek. Tekintve az internetadó alig burkolt információkorlátozó célját, teljesen egyet lehetett érteni az ellen való tiltakozással. Aztán lett egy tiltakozó gyűlés Ez, a szervezési bénázások miatt, nagyobb szívességet tett a kormányzatnak, mint a tüntetőknek. A látszateredmények ellenére. A naívaknak javaslom megtekinteni Deutch Tamás legújabb, internetügyi népbiztosi posztját, Az októberi tiltakozás tehát erősen kétséges eredményekkel, és kétségtelenül felelőtlen szervezéssel zajlott. Úgy általában. Annyi haszna azonban volt, hogy a szervezők arcát beletolta a médiába. Valakik lettek tehát. Nem úgy általában, hanem, mint tüntetésszervezők.

Mondhatnánk: erre már lehetne alapozni. Alapoztak is. Például, aláalapozták vele az Operához összehívott jelenlegi tüntetést. Előtte a célokról semmit sem lehetett tudni. Mert célok nem voltak, csak felszólalói névsor és kalapozási számlaszám. Az igazán naivak még hihették, hogy a felszólalások során esetleg kiderül valami. Akár az is, hogy mi a fenét számított volna néhány pártzászló. Mert az ezek elleni, szervezői tiltakozás kapcsán lehet megfogalmazni elsőre akár nagyon sarkosnak tűnő véleményt, de azért nem kell nagy fantázia megtalálni azt a pártszerű formációt, amely minden alkalmat megragad az elmúlt 25 év teljes ignorálására, és a pártok elleni globális kirohanásra. Így akkor, amikor ehhez hasonló lózungok kezdenek lengeni az esti homályban, jó néven vettem volna a szervezők elhatárolódását a Jobbiktól, és a mégjobboldalibb egyletektől is. Lehet, hogy megtörtént, de ez esetben biztos nem figyeltem eléggé. A sok elpufogtatott közhely és a csőre töltött frázispuskák zaja nyomhatta el ezt.

Mert a korábbi, és egy tüntetés szervezése kapcsán szinte univerzálisnak tekinthető kérdésekre nem kerültek elő a válaszok. Biztos pont az a papír ázott el, amire a válaszokat felírták. A Facebook-os hozzászólások alapján azonban másoknak sem volt teljesen világos, hogy akkor most tulajdonképpen miről is akart szólni ez a tüntetés. Márpedig az, aki tömeget akar megszólítani, annak azért ilyen „apróságokat” illik tudni kommunikálni. Különben egy politikai vegyeskereskedés raktárosává válik az anarchia feliratú polc elé szorulva. Habár talán még ahhoz is kevés a semmi se jó, és semmi se elég jó, véleménypáros. Ha már a felszólalók között, Madarász Csaba személyében, volt egy részvételi demokrácia szakértő (bizony, nekünk már ilyenünk is van), akár meg is kérdezhették volna. Bár lehet, hogy ahhoz egy ignorálási szakértő kellett volna. Amellett meg kellett volna hívni egy közösségi média-szakértőt is. Komplett munkacsoportot alkotva ezáltal annak kimunkálására, hogy egy virtuálisan létező közösséggel mi a fenét lehet kezdeni a való világban.

Mert az, hogy a virtuális közösségépítő játék kitalálójának Várady Zsoltnak (IWIW-szakértő) ez utóbbiról fogalma sincs, az erősen valószínű. Ha lenne, akkor talán nem ex-képviselő és nyelvész mondott volna beszédet, hanem olyanok, akiknek van valós mondanivalója, és azt el is képesek mondani. Nem nyolcfelé darabolt felelősséggel, hanem egyedül. Mert értem én, hogy a felelősség nehéz teher, és ezért nyolcnak viselni nyolc. Elvégre a póknak nyolc lába van, és mégsem tud repülni. Viszont a nyolckarú polip tud úszni. Amivel nem arra akartam természetesen célozni, hogy a polip egyik karja felelős a kormányzatnak szívességet tevő tüntetésszervezésért. S még csak arra sem akartam célozni, hogy sem a pók, sem a polip nem gerinces állat. Elvégre a szárnyaló pillangók sem azok, és mégis tudnak repülni. Ha toppantanak, akkor pedig paloták repülnek el.

Igaz, ahhoz olyan bölcsek is kellenek, mint a Legeslegbölcsebb Uralkodó, Szulejmán-bin-Daud, azaz Salamon. Legközelebb esetleg őt kéne felkérni felszólalónak. Hátha megmozdulnának és toppantanának a szárnyaló mondatok hatására jelenlevők. Mielőtt végképpen kifullad bárminemű kezdeményező készség. Mely kifulladáshoz nagyban hozzájárult a mostani tüntetés. S amely kifulladás csak Orbán Viktor körének válik hasznára.

Andrew_s