Bódék kegyurai

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

A vasárnapra meghirdetett zárva tartással kapcsolatban a legkülönbözőbb reakciókat lehet olvasni, vagy a buszokon, fél-füllel, elcsípni. Leginkább az orbitális baromságot kiérdemlő minősítés, vagy a mélán unott undorral való legyintés a domináns. Talán azért, mert a hétköznapok serényen kihasznált kisemberei nem elég fogékonyak a KDNP vezetőinek magasztos státusz-szimbólumaira. Miközben persze tudjuk: vannak kiskapuk, és vannak napi történések is az ügyben.

A kiskapuk nyomán jó néhány üzlet nyitva van vasárnaponként is. Ennek következtében egyfajta hozzászoktatási effektusnak lehetünk tanúi. Ennek megalapozásához a Fidesz-KDNP nevű politikai gitt-egylet keresztülszuszakolt egy törvényt, ami a meghozatalának a pillanatában is ismerten ostobaság volt. A kivételek tehát azok megnyugtatását is szolgálhatják, akik esetleg a magánemberi jobb belátásuk ellenére szavazták meg. S most tekintsünk el attól, hogy költői kérdést tegyünk fel a gerincük hogyléte és hol léte iránt. Másrészt a kivételek ismeretében ugyebár oda lehet nyögni minden ellenzőnek, hogy: „mit ugrálsz komám, a boltokból né’d milyen sok nyitva van”. Egyben persze a nyitva tartó boltok torkán ott lehet tartani a kést. S egy törvényhozási mozdulattal vágni el azt a bizonyos nyakat. Tehát a kiskapuk léte egyszerre szereli le az ellenzőket, és zsarolja meg az érintetteket. Igazi, művészi, maffia-megoldás. Mint a védelmi pénz. Csak nagyban, törvényileg szavatolva.

A kiskapuk egyik érintett csoportjai a piacok. Ezek nyitva lehetnek még vasárnap is. Talán azért, mert a KDNP-s politikusok bejáró-női is akkor vásárolnak. Útban a templom felé. Sűrűn vetve a keresztet. Hátha kisarjad belőle tavasszal valami értelem. Bár kétlem. Ugyanakkor a piacok egy másik, nemrég feltárt hatalmas lehetőséggel is kecsegtetnek. Egy igazi piacon lehetnek különböző árudák. Megannyi önálló épület. Nem úgy mind a Várkert bazár. Amit ugyan többször is átadtak, de Potemkin minden hagyatéka dacára egyszer ezek az átadások is véget értek. Mert Várkert bazár csak egy van. Még akkor is, ha éppen a díszburkolat felbontásával adóznak a valamikori orosz főúr emlékének. Ezzel szemben a piacokon megannyi kis bódét lehet átadni. Ami ugyebár megannyi külön fellépési lehetőséget is jelent a politikusoknak. Ráadásul, ha jól szervezik meg, akkor nagyon messzire sem kell menni. Nem úgy, mint annak idején, amikor akár órákat is kellett egy Volgában aszalódnia a vidéki ÁFÉSZ-bolt átadására igyekvő Nagyembereknek. Habár annak legalább megvolt az az értelme, hogy ezek a boltok rendszerint valós munkahelyet kínáltak a valós vásárlóerővel rendelkező helybelieknek. Ellentétben azzal, hogy ma a kistelepüléseken mindkettő kérdéses lehet.

Ezt ismerte fel valószínűleg néhány kormánypárti jómadárember, amikor a Csepeli Piacon felavatott mintabolt átadásának szalagjait emelték jelenlétükkel. Annak eredményeként, hogy az Agricolae Kft. Meghirdette a minden demagógiától, és a kormányzati nyalás szándékától mentesített programját „Magyar földből magyar földről” címmel. Azzal, hogy hosszú távon a „székelyföldi és felvidéki agrártermékek népszerűsítése és értékesítése is” a célkeresztben található. Azt követően, hogy a „szatmári és beregi” termékekkel már ellátták az egész fővárost. S most itt vegyünk egy marha mély levegőt. Különösen azok, akik már írnák is, hogy milyen otromba szemétség lebecsülni a jó szándékot. Amivel, mint tudjuk, leginkább a pokolban lehet különben kikötni. Miközben a nép nagy nemzeti barátja a felcsúti kert végében a csónakját kötheti majd ki.

A piaci bódéátadó ugyanis lehet érdekes, szükséges vagy nevetséges. Vérmérséklettől függően. Normális piaci körülmények között arról is gyorsan születhetne vásárlói döntés, hogy szükséges-e külön mintabolt az aszalt szilvának és társainak. A jelenség az, ami meghökkentő és zokognivaló lehet egyszerre. Nem az, hogy egy vidéki vállalkozás mintaboltot nyit, hanem a körülményei. Az, hogy abban bízik: fennmaradásának záloga a népnemzeti lózung-jelszó választása. Valamint azt tekinti garanciának, ha a nyal a politikának. Na, ez a nem semmi. Ez az, ami szinte a legbiztosabban jelzi, hogy visszasodródtunk az időben pár évtizedet. Jó párat. Annak, hogy a vidéki embereknek a mezőgazdaságban munkát adnak, és akár valódi piaci rést kihasználva megélhetést biztosítanak annak örülök. De annak, hogy ehhez a munkát biztosítóknak félre kell tenniük a gerincüket, annak már nem. Az pedig, hogy ehhez kormánypárti politikusok odamennek, illetve jelenlétükkel hangsúlyozzák ki a feudális, kegyúri, vagy pártmeghízotti státuszukat, az már nem is nevetséges.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Klozetszociológia öltözőileg

Fotó: Mudra László / Origo

Költői kérdés, hogy szabad-e egy miniszternek a szülőhelyére látogatnia? Értelemszerűen szabad. S az vesse az első követ a vidék miniszterére, aki megveti a szülőhelyét. Nem Fazekas Sándorét, hanem a sajátját. De Karcag sem érdemli meg. A település csak annyiban tehet a vezetők nyelvcsapásairól, hogy ők választották.

Ahogy annak idején Fazekas Sándort is évekig ott tartották a polgármesteri székbe. Hozzásegítve ahhoz, hogy most átadói helyzetbe legyen. Nem nagyban, hanem kicsiben. De azért mégis fontos poszt a vidék fejlesztéséért felelős miniszteré. Akkor is, ha az ő szülőhelyének nem jut hiperszuper új stadion és űrkilövő. Csak egy szerény öltöző. Ha pedig ez jut Karcagnak, hát ezt adja át. Az is cudar, aki ezen röhög. Egy fociöltöző igenis nagyon fontos dolog. Akinek futó emlékei vannak az iskolai tornaórákról, az igazán beláthatja a focisták öltözőjének igen fontos voltát. S most senki ne jöjjön az olyan demagógiával, hogy sok világklasszis a grundokról indult. Ahol nem csak öltöző, de sokszor rendes labda sem volt. Mert a NER rendszerében ilyen nem lehet. Az igazi nagy sportolás a napi testneveléssel van megalapozva. Nem grundokkal. Grund nincs. Sok helyen tornaterem sem. Ahhoz meg ugyebár nem kell öltöző. De azok nem is rendes focisták. Majd csak lesznek. Ha belegebednek, akkor is.

Akkor pedig majd rájönnek maguk is, hogy az öltöző nagyon fontos. Már csak azért is, mert milyen dolog lenne öltöző nélkül focizni. Csak úgy, bele a minőségi labdarugásba. Bele neki. Na nem. Öltöző kell. Meg átadó. Mert a másik tűrhetetlen dolog lenne, hogy Fazekas Sándor csak úgy hazalátogat, és nem ad át semmit. Nem is tudom, hogy lehet hazalátogatni átadó nélkül. Van, aki a helyet adja át a WC-n, már ha van WC, és van, aki egy öltözőt. Amibe remélhetőleg van kultúrált mellékhelység is. De ne menjünk bele a klozet-szociológiába, mert akkor még nem csak tornatermi öltözők világa, hanem a kocsmai, várótermi klotyók falfirkái is eszünkbe juthatnak. Amelyek közt különben elég sok meglepően szellemes is előfordul néha. Nem egyszer szellemesebbek, mint a politikusok megnyilatkozásai. Igaz, azt a nép egyszerű gyermekei firkálják. A politikus pedig egészen más. Ő már nem a nép egyszerű gyermeke. Ő már kiemelkedett. Néha csak éppen hogy, de akkor is. Néha csak a trágyában kotorászó nyüvekhez képest, de ezt meg ítéljék meg a választók. A politikus már nem a nép gyermeke, hanem a nép az ő egyszerű gyermeke. Már akkor, ha úgy érzi, hogy már haza sem mehet felhajtás nélkül.

Levéve a díszes frázisok palástját, és felülve az első vonatra. Ahol, a megfelelő kíséret nélkül, talán fel sem ismernék. Mint ahogy Terminus anakreóni nagykövetét, Anakreón főpapját sem ismerték fel a papi palást nélkül. Igaz, ő nem öltözőket járt átadni. De az egy másik korszak volt. Az a Galaktikus Birodalom hanyatlásának korában történt. Mi pedig még nem tartunk ott. Nálunk most az atomkorszak expandálása köszönt be éppen. Az expandert rángatók meg kapjanak öltözőt. Ha olykor fociznak is, az az ő dolguk. Karcagon meg különben sincs atomerőmű. Még. Viszont focizók vannak, akiknek immár öltözőt is adott az Úr nevében Fazekas Sándor. Ha már hazalátogatott. Mert mégsem járná, ha a srácoknak a pálya mellett kellene átöltözni. Még a végén kiderülne, hogy civilben kilóg a fenekük a nadrágból. Az meg nem lenne alkalmas a kampány fényének emelésére. Mely fény jőve az Ő akaratából Paks irányából. Elvakítván az Őt kellően fényezőket, és adá nékik vakságot. Hogy ne lássák a fenekeket. Melyek országosan kilógának az gatyákból.

A 21. század nagy kihívásának megfelelően. Kihíva a kocsmából legfeljebb. Mert országosan aligha egy sportlétesítmény öltözője a legfontosabb. Karcagon ettől még lehet az. Focizzanak csak a srácok. Az is cudar, aki elirigyli tőlük. Ahogy a szülőktől sem szabad elirigyelni a gólok láttán dagadó keblet. Ők is csak emberek. Még csak nem is feltétlenül ők tehetnek arról, hogy az öltöző átadása miatt most talán Karcagon röhög a net világa. Mert azon is röhögnek, aki nem ezt a szegény öltözőátadó minisztert választotta. Viszont Karcagon él, és ott is szeretne maradni. Van ez így. Na ezért nem szabad azon az öltözőn röhögni. A normális embereket is megsértenénk vele. Legyen a kacaj csak azoké, akik azt hiszik, hogy egy talpnyalótalpának öltözőátadással való nyelvelése a személyes karrierjük záloga. Az pedig csak végtelenül szomorú lenne, ha valóban így lenne.

Andrew_s

Orbán öt kilométeres kampányútja

Forrás: Fidesz

Aki látta a „Drakula halott és élvezi” című örökbecsűt, az emlékezhet rá, hogy ott Drakula életeket ad a rabszolgává tett ügyvédnek. Nem nagyokat, hanem kicsiket, rovarokat, pókokat. A miniszterelnök nagy zajjal adott át a minap egy utat. Öt egész kilométert. Azonban az ott lakóknak akár ez a kis út is nagy lépés lehet a választások felé.

A film-hasonlat tehát nem biztos, hogy teljesen ül. Bár aki emlékszik a filmre, azt is láthatta, hogy a valós helyzetet, szándékot Drakula árnyéka mutatja a falon. A látszatok mögött. Az ATV híre szerint ez esetben már nem teljesen sántít a hasonlat, mert a hátérben több gond is lehet az átadott úttal. Leginkább, hogy a maga hosszával, illegálisan épített útnak tűnik. Amennyiben a Védegyletnek igaza van. Illés Zoltán aligha írja már az interpellációt az ügybne. Noha korábban ugyanis leállították az út építését. Amire a miniszterelnök reakciója annyi volt, hogy „beleütköztünk fafejű bürokratákba, beleütköztünk életszerűtlen műszaki szabályozásokba, beleütköztünk félreértelmezett környezetvédelmi szempontokba”, de legyőzték ezeket. Tulajdonképpen nem is értem, hogy az árvízi védekezésnél minek ment ki a gátra. Elvégre kiadhatott volna egy kormányfői dekrétumot is, amiben elítéli az esőzéseket. Mint életszerűtlen, és rossz helyre, rosszkor potyogó vizet.

Érdekesebb lehet a részletesebb ismertetést is elolvasni természetesen. Tiszta forrásból. A Fidesz honlapján. Ebben magyarázatot kapunk arra, hogy az út alapvetően a Rábavidéken élő szlovének templomba járást könnyíti meg. S mielőtt bárki félreértené, ezzel semmi baj nincs. A hazánkban élő nemzetiségekkel való együttműködést már I. István is szorgalmazta. A szlovén kormányfő is az együttműködést emelte ki az út átadásakor. Mert azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy Alenka Bratusek szlovén miniszterelnök is ott volt a szalag átvágásánál. Méltatva a Magyarországi Szlovének Szövetségének sikeres működését. Nagy valószínűséggel tehát Orbán Viktor megjelenése sokkal inkább protokoláris, mint érdemi jelenség volt. Felértékelni inkább az értékeli fel, hogy amennyiben egy protokoll-plecsni begyűjtéséről van szó, akkor láthatóan nem számít a környezetvédelem, illetve a hatályos végzések tartalma. Megy előre a megrendelt taps felé, mint a vezérkötelét vesztett gőzeke.

Miközben a szlovén együttműködés méltatásának árnyékában kicsit nagyzolónak tűnik az a kijelentés, hogy „a magyar kormány tartozott ennek az útnak a megépítésével a helyieknek”. Nem feledve természetesen azt a kérdést sem, hogy vajon Orbán Viktor akkor is ekkora feneket kerített volna az ügynek, ha nem lenne a kampánykezdet olyan közeli? Mert valószínűleg nem. De legalább tudhatjuk Harangozó Bertalan Vas megyei kormánymegbízottól, hogy magyar állami forrásból 728,3 millió forintot költöttek az útra. Egyfajta célzott beruházásként, ha hinni lehet az ATV tudósításának: „Orbán beszéde végén emlékeztette a helyieket arra is, hogy a 2010-es választásokon nagy mértékben szavaztak bizalmat a Fidesznek a környéken”. A sorok közt ugyanis az is benne van, hogy amennyiben most nem szavaznak a Fidesz-re, akkor a jövőben megtapasztalhatják: „az úr adta, az úr elhanyagoltan kátyúsítja”. Hacsak Orbán Viktor valamelyik rokona nem arrafele fog házasodni. Talán a környékből elszármazott Rogán Antal egyik rokonával.

Andrew_s