Miseügyi magyarázkodás tollashátúaknak

A tengernélküli tengernagyra emlékező mise kapcsán az éppen aktuális hír az, hogy a nagy média-érdeklődésre hivatkozva elmarad. Ez legalább abból a szempontból jó hír, hogy valami hatása volt az említett érdeklődésnek. Talán még a lelkiismeret is megszólalt Osztie Zoltán, ezt bejelentő, interjújában. De. De akkor mi nem tetszik? Az, hogy nehéz eldönteni. Hülyék, vagy hülyének néznek?

Mármint a csúsztatások mellett. Már az első interjúkérdésben ott fityeg a pap szerepe. Miszerint általa vezetett Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) a szervezésében celebrálták volna a megemlékezést és misét. De nem is annyira, mert van ugyebár egy országos szervezet, és annak helyi csoportjai. A helyi csoport pedig nem volt benne, csak aláírta a meghívót és a gyakorlati szervezésben vett részt. Mi van? Szóval, aláírta, de köze sem? Meg minden évben? Aztán a nagy időpont-keresésben pont ezt? Akkor ki is a hunyó? Természetesen nem az, aki szervezte, meg aláírta, hanem az, aki észrevette. Mert ők azok, akik „gyűlölködnek, árkot ásnak, akik szembehelyezkedni akarnak, ők azok, akik ebből világra szóló médiakampányt, hisztériát csinálnak”. Ebből a szóvirágok zöme ismerős lehet. Új elem az, ami már Orbán ellenségképzésére rímel.

Az a „szembehelyezkedés”, az. Magyarul: aki nem ért egyet azzal, hogy a gyilkosokat az áldozatok emléknapján üdvözítsék, az gyűlölködik, árkot ás, és amúgy is ellenség. Mert ők a tiszta lelkű makulátlanok, és Horthy az ő prófétájuk. Ja, bocs. Orbán. De azt is megtudjuk, hogy miért? Mint a keresztény értelmiségiek vezetője mondta, azért mert eszükbe „nem jutott, amikor elkezdtük a szervezést, hogy ez a dátum épp a Holokauszt Emléknapjára esik”. Értelmiségiek. Gratulálok! Osztie Zoltán pedig az ő vezetőjük. Azt hiszem a Keresztény Értelmiségieknek ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt nehéz lenne kiállítani. Még szerencse, hogy az országban vannak ténylegesen értelmiségiek, és ténylegesen keresztények. Mert különben még mindig a szakóca élének kialakításán vitatkoznánk. Természetesen több pártra szakadva aszerint, hogy hányat kell pattntani a kőbaltával.

Innentől aztán pláne az a hibás, aki szerint direkt provokálták a közvéleményt, amit ilyen módon is el akartak terelni a kormány hazugságainak lelepleződéséről. Ők, a tiszta lelkű, és igen képzett értelmiségiek, akiknek mindez eszükbe sem jutott. Szimplán tudatlanok és ostobák. Mindenki másnak meg tollas a háta. Ja, meg túl érzékeny.

Nem lett volna jobb szimplán bejelenteni, hogy „elnézést, elmarad”? Dehogynem. De a hülyeségnél csak az a rosszabb, ha küldetéstudattal párosul. Márpedig a szervezőknek el kellett mondania, hogy mindenki ellenség, akinek nem tetszik a rendszer. Mert a híveknek gyúanyag kell. Nem Jézus híveinek. A hithű orbanistáknak.

Andrew_s

Emberségből bukó nullák imája

Del Parson festményén Jézus
gyermekeket áld meg.
Forrás: www.lds.org

A kormány, illetve a Fidesz környékén, a sorra felboruló menekültügyi bilik miatt, hatalmas kommunikációs pánik lehet. Valószínűleg ennek az egyik szövődménye, hogy szolgálatba helyezték a Boross-Lezsák-Szakály triót. Megpróbálva ellökdösni a média fókuszát a hatalmi hazugságokról. Bízva abban, hogy az ellenzék ráharap a most felkínált mócsingra. Amiről, a maga Jézus-ellenes üzenete miatt érdemes lehet szót ejteni. De csak kisebb kitérőként. Mert az említett, politikailag már árnyékukban is leharcolt figurák, aligha érdemelnek többet.

Boros Péter, Lezsák Sándor, Szakály Sándor neve egyébként ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a neohorthyzmus életre hívását, majd folyamatos mosdatását az utóbbi évek során. Legutolsó húzásuknak látszik, hogy a Holocaust emléknapján szándékoznak emlékmisét tartatni a zsidótörvények kormányzójának. Ámde az emlékmiséhez egyház és pap is kell. A jelek szerint: akad.

Az utóbbi, a jelek szerint, a Polgári Magyarországért Díjjal kitüntetett Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa. A misét magyarázó, csúsztatásokkal teli levél szerzője legalábbis ő. Amelynek kapcsán igazán érdemesnek látszik egy kis viszatekintés. Mind a kezdeményezők, mind a levél kapcsán. Így, például, Lezsák esetében nyugodtan megemlékezhetünk arra, hogy ő már korábban kiérdemelte a horthysta rinocérosz címet. Azzal, hogy 2015. augusztusában, a otalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját megelőző napon méltatta Horthyt egy konferencián, amely nevében a kultúráról kellett volna, hogy szóljon. A provokatív időzítés tehát egyáltalán nem áll távol attól a Lezsáktól, aki alig egy évvel ezt követően kitüntette a kamerás ultrát is.

Szakály sem ismeretlen a népirtásokat mentegetők táborában. 2014 januárjában azzal robbant be erre a színpadra, hogy a Fidesz által paronált Veritas igazgatójaként próbálta felmenteni a falvakat kiírtókat. Mondvan, hogy pusztán „idegenrendészeti eljárás” zajlott. Amlynek kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy a Szakály által hivatkozott Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) működése kapcsán már 1941-ben világosan látszott, hogy alapvető működési célja a zsidók szervezett összegyűjtésének alapjait megteremteni. Akkor még német megszállás nem igazán volt Budapesten. Miközben a Kárpátalja megszállásakor volt hallgatólagos együttműködés a Gestapo-val. A helyi keresztények pedig szinte azonnal feltörték és kifosztották az elhurcolak házait. Amit nyilván azért tehettek meg, mert tudták: a többség soha többé nem tér vissza számon kérni.

Szakály természetesen nem maradt védelem nélkül. Boross Péter, a rendszereken átnyaló karrierpolitikus szinte azonnal a védelmébe vette. Aligha véletlenül. Mert talán még a saját horthyzmusát is jobbnak tekintheti, mint a saját valóságát. Azt, hogy Boross Péter annak idején egy, Szálasi vezette, hungarofasiszta kormány harcoló alakulatához csatlakozott 1945. januárjában. Hogy aztán később, a kádárizmus alatt, és persze puszta elnyomásból, igazgatónak nevezzék ki. Az, hogy a nyálába folyt takonnyal nyalva most éppen Horthy a példaképe? Ha változás lesz a politikában, és él még, akkor majd más lesz. Boross nem egy erkölcsi origo. Hacsak nem annyiban, hogy egy erkölcsi nulla. Valószínűleg volt ára, hogy a mostani miséhez adta a nevét, és valószínűleg megfizették az árát. Ami lehet, hogy ma már nem több, mint a celeb-ötperc a médiában.

A miséhez kapcsolódó papi levélről szinte alig érdemes szólni. Bár vannak gondolatok, amelyekről talán igen. Mert, többek között, felemlegeti az első világháború zsidó katonáit. Akikről a maga sajátos módján Orbán is megemlékezett pár éve a Kozma utcai temetőben. Egy szalon-antiszemita beszédben, amit Orbán gesztusai, illetve azok hiánya avatott, a mondandón kívül azzá, ami. A papi levél kapcsán azért persze arra is emlékezhetünk, hogy Horthy az Antant-nak köszönhette a szabad felvonulást. Alkalmasint, nagy bátran, úgy, hogy még véletlenül se találkozzon a Budpestet végigrabló, pusztító román csapatokkal. Bátorságával tehát igazán példát mutatott a ma hatalmat gyakorló, felelősségpánikos, kormányfőnek. Egyébként az első világháborús tisztikarban valóban számos zsidó származású tiszt és tiszthelyettes szolgált. Azok közül azonban, akik a tengernélküli tengernagytól eltérően, nem kívánták megszegni a magyar királynak tett eskűt, igen sokan tüntek el a sűllyesztőben. Természtesen nem csak a zsidó származásúak, de az utóbbiakat a későbbi rasszista törvények is érintették.

De ezek csak mellékzöngék. Annak a mellékzöngéi, hogy immár a katolikus egyház egy tagja is nyíltan felvállalja a rasszista, antiszemita gesztusokkal való szellemi azonosulást. Megcsúfolva szinte mindent, amiről a kereszténység valójában szól, illetve a zsidó Jézus tanításai alapján szólhatna. Amit az sem ment, ha az vallásos hit haszonélvezőjeként működő, világi hatalmat birtokló egyház(ak) más tagjai sem jobbak. Ahogy az sem, ha a múltban volt található ilyen. Az a pap, lelkész, illetve egyházi személy, aki ki tud állni egy antiszemita, illetve szélesebben értelmezve, rasszista szándék, az arra való pozitív megemlékezés mellett, az lehet felszentelt egyházi személy, és betölthet a világi hierarchiában akármilyen tisztséget.

De Jézus követőjének aligha nevezhető.

Andrew_s

Orbán, KÉSZ

MTI Fotó / Koszticsák Szilárd

Orbán Viktor esetében egyre rövidebb élettartamú akkumulátorokat tesznek be az egyes töltések alkalmával. De az is lehet, hogy a közelgő választások okoznak komoly túlterhelést. Ezt azért gondolom, mert két idiotisztikusnak tűnő roham között egyre rövidebb idő látszik eltelni. A mostani roham, HVG tudósítása szerint, a KÉSZ kongresszusán érte utol

A kereszténynek, és értelmiséginek gondolt emberek klubfoglalkozásáról, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) XI. kongresszusáról szóló, tudósítás közlése, hogy „a miniszterelnök szerint a múltban sem a fejsze, sem pedig a fűrész nem tudta kiirtani a kereszténységet az európai életből”. Amellyel kapcsolatban érdekes lenne tudni, hogy Orbánnak mit is súghattak a hangok valójában. Mert a fejsze, a fűrész leginkább a favágók eszköztárába tartozik. Fát jobbára épületek, hajók építéséhez, és tűzifának vágtak. Legalább is ilyen képzetek jelenhetnek meg a fejszecsattogást felidézve. Talán az utóbbi járhatott legközelebb a kereszténységhez. Mármint a tűzgyújtás. Azonban van egy „kis probléma” ezzel a képzettel. Jobbára nem keresztényeket égettek meg máglyákon, hanem keresztények égettek meg másokat, az ő istenük nagyobb dicsőségére és a kereszténység nevében. Azokat a fejszéket, akkortájt, keresztények forgatták. Mások ellen

Egy másik idézet szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy „a belső kerítésbontókat távol kell tartani a kormányzattól, és minden korábbinál erősebb felhatalmazást érdemes adni azoknak, akik készek megvédeni a keresztény Magyarországot”. Meg hozzátette, hogy a kormány erre készen áll. Márpedig erről mondatfűzérről az „Emlékmás” című filmben emlegetett skizoid embólia jut az eszembe. Akik ugyanis nem teljesen hibbantak, amnéziások, illetve újszülöttek, azok még emlékezhetnek arra, amikor Orbán saját kezével bontott kordont. Nem Londonban, hanem Budapesten. Márpedig egy érdekes állapot lehet, amikor a kormányzat készen áll, hogy a kormányfő felhívására távol tartsa a kormányfőt a kormányzástól. Egy percig sem vitatva, hogy erre az ország igencsak érdemes lehet. Ahogy Jézus tanításából is több pont érvényesítésére. Amely tanítások igencsak távol állnak a jelenlegi vezetés világszemléletétől.

Ehhez képest igencsak érdemes megemlíteni azt a földművelői képzavart is, amely ugyancsak előfordult a kedvetlenségi kórságban szenvedni látszó vezető önbíztatásában. Mondá eszerint, hogy „a mai európai program az altalaj kicserélése, ezzel a módszerrel lehet véglegesen meggyengíteni a kereszténységet”. Az ugyanis jelenleg még földrajzi tény, hogy Magyarország Európában van. Európai programról pedig kicsit nehéz beszélni úgy, hogy nem állt fel az Európai Egyesült Államok. Miközben persze azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy a kereszténységet a Jézus tanításához jól-rosszul, de igazodni szándékozó Ferenc pápa, vagy a Jézus tanításával inkább szembe menni kívánó szemlélet veszélyezteti-e jobban. Még akkor is, ha Orbán ehhez olyan támogatókat talál, mint a politika fenéknyelvelés katolikus nagymestereként debütált Erdő Péter. Azzal az altalajcserével a szó szoros értelmében is gond lehet persze. Magyarországon, például, igen komoly altalajcserével tettek termékennyé szikes területeket. Azonban nem magyarok, hanem olaszok közreműködésével. Aki nem hiszi, járjon utána a „digózás” szó eredetének.

Összességében, azonban, inkább sajnálom a miniszterelnököt. Mert közel lehet az idő, amikor már csak a belső hangokat hallja, és eközben az sem zavarja majd, hogy eközben a zsebét sem fogja használni, és nyílt színen habzó szájjal próbál bátorságot meríteni a péniszirigysége, nála mindig megtalálható, tárgyából.

Andrew_s