Váci rektorátus - reloaded

„Csalással szerezte doktoriját a rektornő?” A kérdés egy, a Népszava oldalán megjelent, és a Gépnarancs oldalára is átvett írás címe. Szólni, közvetlenül a Fülöpné Erdő Mária rektorságáról szól, aki a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) jelenlegi rektora. Pontosabban a rektor doktorijáról. Azonban nem csak arról. S még csak nem is egy jelentősen új felvetésről.

A történet ugyanis közel három éve kezdődött. 2013. decemberében. Amikor megírtam a „Rektori trehányság-felelősség” címmel (Gépnarancsra is átvéve), hogy a rektorasszony doktorija körül több a kérdés, mint amennyi a nyilvánosan elérhető források alapján megválaszolható. Beleértve a védés helyének, nyelvkészletének furcsaságait is. De azt is, hogy maga a dolgozat nem igazán elérhető. Holott nem tűnt akkor sem, és azóta sem olyannak a címe alapján, mint amely az atomrombolás legújabb vegyi receptjét taglalja. Válasz, akkor nem érkezett az írásra. Sem Vácról, sem a szlovákiai Rózsahegyi Katolikus Egyetemről. Az utóbbiról talán azért, mert nem olvasták az írást. Van ez így. Ahogy akkor még inkább csak furcsaságnak tűnt, hogy valaki a saját doktoriját ne szerepeltesse a publikációi között. Miközben az már akkor is világos volt: egyetlen olyan publikációval, amely a dolgozat témájával kapcsolatos a legritkább esetben lehet doktorit védeni. Különösen, ha az nem is egy tudományos dolgozat, hanem „csak” egy előadás. S persze kár lenne tagadni, hogy az akkori utánanézést egy másik írás motiválta, mely egy hallgató, a váci főiskolán dívó homofób szemlélettel kapcsolatos, nyílt levele volt.

Pár nappal az említett írást követte egy másik, melyben inkább azokat a szempontokat próbáltam összeszedni, melyek általánosabb tanulságokat, kérdéseket vetnek fel. „Disszertáció, Szakdolgozat, Morál” címen (GN még ugyanaznap, 2013. december 17). Az abban összefoglalt előzményeket tekintve:

„

• Az említett forráshiány részben arra vonatkozik, hogy a dolgozat egyrészt nem megtekinthető, és a tényleges megvédéséről kevés adat áll rendelkezésre;
• Ugyanígy nem sikerült közvetlen adatot találni a dolgozat nyelvére, védésének körülményeire;
• Még a címét is csak közvetve, az azt bíráló egyik professzor munkásságából sikerült megtudni;
• A cím alapján vélelmezett témájából a rektorasszony egyetlen előadást tartott, ami igencsak soványka tudományos, publikációs alapnak tűnik egy phd-dolgozathoz;

”

Alkalmasint nem feledkezve meg arról sem, hogy a főiskola több olyan témát írt ki a hallgatók számára a szakdolgozatokhoz, melyek kapcsolódnak az említett doktori akkor – majd három éve – vélt témájához. Akkor is felvetve néhány morális kérdést. Azt például, hogy egy tanszékvezető, tanszéki munkatárs, egyetemi tisztségviselő „mennyiben használhatja fel, gyakorlatilag ingyenmunkásként, a diákot a saját tudományos pályafutásának egyengetésére”. De azt is, hogy „kié a diák eredménye, mennyire használható fel szabadon”. Még akkor is, ha a diákság nagy része természetesnek, vagy akár kitüntetésnek érzi azt, hogy a tanára esetleg plagizál tőle. A válaszok tehát azóta sem változtak: „semennyire”, „a diáké”, és „semennyire”. Függetlenül attól, hogy a az ártatlanság vélelme alapján nem állítható a váci rektorasszony doktorijának diák-eredete. A felsőoktatásban, sajnos, korántsem lenne kirívó, hogy a diákkal végeztetik el az irodalmazást, a tényleges, és munkaigényes kísérleti munkát.

Erre a 2013. decemberében közzétett írásra, némi késedelemmel, de már érkezett reakció. A Gépnarancs oldalán 2014. július 27 –én délután jelent meg dr. Rostás Rita nyílt levele (itt a Gondolatvilágban blogon szintén közzé téve, a történet „kerekségének” érdekében). Mely nyílt levél különben nem nevesíti Fülöpné Erdő Máriát. Noha a körülmények alapján azért nem volt nehéz beilleszteni a mozaikba a váci rektorasszonyt. Az tehát, amiről most a Népszava oldalán olvashatunk, az korántsem egy új, és a médiába, előzmény nélkül, most berobbant eseménysorozat egyik lépése. Még akkor sem, kétségtelen előrelépés az, hogy az „alapvető jogok biztosa most arra szólította fel az oktatásért is felelős minisztert, adjon érdemi tájékoztatást”. Azt követően, hogy az AVKF egykori rektorhelyettese, dr. Rostás Rita megkereste Székely Lászlót az ügyben. Aki, 2014-ben egyébként jelezte, hogy nyílt levelével több fórumot is meg fog keresni. Így részéről azt tette, amit ígért. Beleértve azt is, hogy üti a vasat, amíg elmehet.

Ebben tehát sok furcsaságot nem találunk. Abban találhatnánk, hogy a Népszava oldalán a média-előzmények említése szóba sem kerül. Akár csak egy internetes link formájában. De, ismerve a hazai sajtó számos „termékét”, az égből pottyant gondolatok látszatának preferálását, ebben sincs semmi szokatlan. Sajnos. Ismerve a jelenkor kádári nosztalgia-világát azt sem furcsálhatjuk, ha egy kormányhű bíboros húgát nem függesztették fel már a három éve a körülmények kivizsgálásáig. A különbség csak az, hogy akkor az MSZMP és a Hazafias Népfront kádereinek rokonsága élvezett kiemelt pozíciót. Akkora nagy ügy? S akkora nagy különbség?

Andrew_s

Kende Judit doktorija: Visszamenőleg minden szép és rendben van

Levelek a rektornak

Ha a menekült-mizéria forgatagában még emlékszik rá valaki, volt a nyárelőn egy sajátos menekülési történet. Az a történet, amelynek keretében kicsit furcsának tűnt a jelöltnek pont egy doktori vizsga előtt történő megvilágosodása az eskü, különben a beiskolázásakor is hasonló formában élő verziója kapcsán. Akkortájt felmerült, hogy nem annyira morális fenntartásokról, mint a formailag elégtelen doktori dolgozat felülvizsgálatának egyfajta kivédéséről lehet szó. Majd jött egy sajátos levelezés az egyetemmel.

Sajátos, mert a doktori iskola vezetőjének írt levélre hosszabb ideig nem született válasz. Majd annak immár nyílt levélként megjelenő változatára sem. Sem az eredeti közlési helyre, sem pedig a Kanadai Magyar Hírlap kommentjei közé. Ezt követően az említett levelet eljuttattam a rektornak is. Gondolván, hogy az egyetem nevében „elkövetett” állásfoglalás ugyancsak érdekes lehet az ügyben. S végül is az egyetem hírnevét is érintheti, ha politikai akciókkal lehet esetleg pótolni a szakmai, illetve formai hiányosságokat. Az augusztus elején küldött levélre nem érkezett válasz. Gyanítva a nyári szabadságolások létét, egy hónappal később újra elküldtem a levelet. Erre reagálva már megtörni látszott a jég. E-mailben válasz érkezett Dr. Oláh Attila egyetemi tanár, az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola vezetője aláírásával. Az első, még Dr. Oláh Attila részére írt levélre válaszolva, de a válasz alapján az ELTE rektor-helyettesének kérését teljesítve. Optimista attitűddel fel sem tételezem, hogy a válasz sosem jön létre a rektori hivatalnak írt két levél nélkül. Igyekszem a lényegi információknál leragadni.

Ezek egyikeként megtudtam, hogy Kende Judit 2006-ban felvételt nyert az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájába, 2012-ben, júliusban abszolvált és az év októberétől került doktorjelölti viszonyba az egyetemmel. Így, a nem folyamatos jogviszony okán, a 2012 októberében hatályos Egyetemi Doktori Szabályzat alapján kell értelmezni a követelményrendszert. Számomra nem teljesen világos, hogy megszakított jogviszony esetén miért kell a 2012-ben érvényes szabályzatot figyelembe venni, míg másoknál, meg nem szakított jogviszony esetén, esetleg egy későbbit. De igyekszem úgy érteni, hogy az ő számukra esetleg a 2006-os szabályzat a mérvadó. Holott magát a disszertációt magát egy későbbi szabályzat világában készítik el. Amikor is semmi nem tarthatja vissza a jelöltet attól, hogy az érvényes formai követelményeket betartsa. De az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola vezetője aláírásával érkezett levél alapján, a jelek szerint én vagyok értetlen.

Azt ugyanis nem várnám el, hogy egy már kész dolgozatot évtizedekkel később újra nyissanak és átdolgozzanak. Sőt! Ezt, módot teremtvén a manipulációra megengedhetetlennek tartanám. De egy folyamatban levő eljárás végén születő dolgozat esetén nem látnám akadályát a változások lekövetésének. Már csak azért sem, mert egy doktori disszertáció alapvetően a jövőnek szól. S nyilvánvalóan egy hosszabb folyamat lezárásaként keletkezik. Mely folyamat során értelemszerűen szakmai publikációk is születnek. A korábbi felvetésem során az egyik formai hiányosság különben éppen ez volt. A végzéskor érvényes szabályzat sorai alapján várva el a dolgozat szerzőjének publikációt a tézisekben.

Érdeklődve kerestem meg tehát a korábbi szabályzatot. Egy 2007-es fődátummal jelzett, „EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM DOKTORI SZABÁLYZAT” című dokumentumot sikerült is találnom¹. Ennek lábjegyzete: „Egységes szerkezetben a módosításairól szóló CCXLII/2007. (XI. 26.) Szen. sz., a CCLXI/2007. (XII. 17.) Szen. sz., a XXXII/2008. (III. 31.) Szen. sz., a CLXX/2008. (VI. 30.) Szen. sz., a CCXXX/2008. (X.6.) Szen. sz., az LII/2009. (IV. 27.) Szen. sz., a CCI/2009. (VI.29.) Szen. sz., a CCCXLII/2009. (XII. 7.) Szen. sz., a XI/2010. (I. 25.) Szen. sz., az LIX/2010. (III. 29.) Szen. sz., a CCXL/2010. (VI. 28.) Szen. sz., a CCCXII/2010. (XII. 6.) Szen. sz., a XLIV/2011. (II.14.) Szen. sz., a CLXXII/2011. (VI.27.) Szen sz. és a XXX/2012. (II.13.) Szen. sz. határozatokkal.” Amely alapján alighanem ez az, ami 2012-ben is érvényben volt. Ennek figyelembe vételét jeleztem Dr. Oláh Attila számára, akitől nem kaptam olyan információt, ami kétségessé tehetné alkalmazását.

Az említett szabályzat 25. oldalán, az eljárás megindításának feltételei között (52.§) ott található a jelölt publikációs jegyzéke is- A kérelemhez csatolandó dokumentumok között. A 28. oldalon, az 58.§ (1) bekezdésben, a nyilvános vita kapcsán továbbra sem azt olvashatjuk, hogy előzetes munka nélkül védhető lenne a dolgozat. Itt az olvasható ugyanis, hogy „A doktori munkát bírálóbizottság előtt nyilvános vitában kell megvédeni. A vita megkezdése előtt a témavezetőnek írásos nyilatkozatot kell tennie a jelölt publikációs tevékenységéről.” Ha tehát később kiderülne, hogy a témába vágó publikációk hiányoznak, illetve hosszabb idő elteltével sem jelennek meg, az igencsak kínos lenne a témavezetőnek. Mert, amennyiben elfogadjuk, hogy a védéskor minden rendben volt, akkor az ellentmondás egyik feloldó tényezője lehet a „közlésre elfogadva” megjegyzés a publikáció mellett. Ám, idővel, csak keresni kezdenék ezeket is.

Az ELTE jelzett, 2012-es szabályzatának 124. oldalától található meg a 9/4. sz. melléklet, mely a Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK) esetében figyelembe veendő specifikumokat tartalmazza. A melléklet 13.§ 3d pontja alapján már a doktori képzésre való jelentkezésnek is feltétele a publikációs jegyzék. A későbbi doktori eljárás során a publikációs jegyzéket a PPK-n is a témavezető dolga ellenjegyezni. amennyiben „a publikációs jegyzéket, amelyet a jelölt témavezetőjének alá kell írnia, igazolva, hogy az megfelel a doktori iskola működési szabályzatában előírtaknak” (33§ 2e). Ez alatt nem sokkal az olvasható, hogy: „A disszertáció benyújtásakor a szakmai életrajzot és a publikációs jegyzéket 10-10, a téziseket 15 nyomtatott példányban, valamint elektronikus formában (CD-n) is le kell adni az Oktatási Hivatalnak” (33§ 3).

Ez nem az a kar, ahol Kende Judit végzett, és elvárták
a piblikációk közismertté tételét (ELTE ÁJK)

Ez utóbbira, illetve a korábbi szabályozásnak a minimális terjedelemre vonatkozó rögzítetlen voltára tekintettel tehát megállapítható, hogy a Kende Judit beiskolázásakor érvényes egyetemi szabályzat és mellékletei alapján akár néhány oldalas disszertációst is beadhatott volna. Ha beveszik. S a tézisekben, illetve disszertációban nem kellett feltüntetnie a saját publikációit. Amiért nagy szerencse lehetett számára, hogy a PPK-n védhette meg doktoriját. Mert például ugyanekkor, az Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK) már elvárta a jelölt szakmai munkásságának feltüntetését a disszertációban és a tézisekben egyaránt. Ha valaki ebből azt gondolná, hogy az eltérő követelmények miatt védett pont ott Kende Judit, az nyilván téved. Ahogy az is, aki szerint a júliustól októberig eltelt megszakítás annak a karnak a lázas keresésével telt, ahol a követelmények, témavezetőtől függően. kicsit „lazábbak” is lehetnek. Mindezek a feltevések azért is tévesek lehetnek, mert 2012. júliusa előtt is eme DI-n abszolvált a hölgy. A korábban említett, e-mailben kapott adatok alapján hat évet töltve a DI keretein belül. Hogy újabb két évvel később megvédje a disszertációt.

E-postázott szabályzat. 2012-ből frissen nyitva a küldés előtt.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Dr. Oláh Attila mail-címéről érkezett második válaszlevél megerősítette a Kende Judit doktori cselekményének, az egykor érvényben volt szabályok alapján, makulátlannak tekinthető voltát. Ugyanennek a levélnek a mellékleteként egy dokumentum is érkezett. A levél szövege alapján az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának azt a Működési Szabályzatát, melyet Kende Judit védésekor alkalmaztak. Ez a dokumentum nincs ellentmondásban a szabályzat alapján korábban elmondottaknak. Ugyanakkor az írásvédetten mentett és megnyitott dokumentum információs adatai alapján az eredetileg 2007-ből datálható, akkor kinyomtatott dokumentum, a 2015. október 9-i elküldését megelőzően szerkesztésre volt megnyitva. Szubjektíven, de bizonytalanná téve a megfeleltethetőséget.

Én kérek elnézést!

1: http://www.btk.elte.hu/file/elte_szmsz_12mell_edsz.pdf

Andrew_s

Kende Judit pozitív doktori diszkriminációja?

(Immár) Nyílt levél az ELTE PPK Doktori Iskolájának.

Az ELTE vezetése, Kende Judit akciójának politikai vetületeként, és az Index információi szerint, hajlandónak tűnik felülvizsgálni a doktori eskü szövegét.Ez azonban, mint arra korábban rámutattam, ez csak az egyik vetülete a történéseknek. Kende Judit akciójának ugyanis akár olyan látszata is lehet, ami sokkal inkább egy politikai akciónak álcázott, de az inkompetencia igazolódását gátló egyfajta előre menekülés.

Annak érdekében, hogy az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájának vezetőjének állás foglalását is megismerjem, elektronikus levelet írtam Prof. Dr. Oláh Attila részére. Sajnos válasz ez idáig nem érkezett. Ennek oka a drótposta technikai problémái, illetve a válaszok hiánya egyaránt lehet. Bízva abban, hogy a válasz hiánya csak technikai okokra vezethető vissza, íme a levél, amit elküldtem:

Tisztelt Prof. Dr. Oláh Attila!

Az utóbbi időben rendre visszatér a médiába Kende Judit doktorrá avatásának kérdése. Talán már Önöknek is kínosan sokszor szerepel a téma a sajtóban. Mégis, mint az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájának vezetőjéhez, s így hatáskörileg elsődlegesen érintetthez fordulok Önhöz ebben a kérdésben.

Nem vitatva azt, hogy Kende Judit eredményes politikai akciót folytatott a doktori avatásának közfigyelembe tartására, a jelenség egyik mellékszáláról mintha alig lenne információnk. Ez maga a doktori disszertáció, illetve annak formai kellékei, valamint a beadott dolgozat formai megfelelése a védésre bocsátáskor, illetve védéskor érvényes szabályzatoknak. Ezzel kapcsolatban igyekeztem fellelni azokat az adatokat, melyek az Országos Doktori Tanács honlapján, illetve az ELTE internetes oldalain elérhetők voltak. Ezek alapján az a látszat alakult ki, hogy Kende Judit a publikációs jegyzék tekintetében a Tézis-füzeteket hiányosan, a publikációk feltüntetése nélkül készítette el, illetve tette közzé. Ez, valamint az esetleges terjedelmi hiányok olyan formai hibát jelenthetnek, mely formai okokból már a házi védésre való alkalmasságot is megkérdőjelezheti.

Így a következő kérdések megválaszolásában szeretném az Ön segítségét kérni:

• Megfelel-e a védéskor előállt valós állapotnak az a dolgozat illetve azok a Tézisfüzetek, melyek az interneten 2015. júliusának elején az ODT honlapján bárki által megtekinthetők voltak?
• Ebben az esetben megfelel-e az ELTE, illetve a Doktori Iskola vonatkozó szabályzatának a dolgozat terjedelme, mely az irodalomjegyzékkel együtt értendően is alatta marad a száz oldalnak?
• Ugyancsak a fentiek értelmében, de megfelel-e az ELTE, illetve a Doktori Iskola vonatkozó szabályzatának a Tézis-füzeteknek a jelölt saját irodalmi munkásságát nélkülöző elkészítése?
• Amennyiben az előző két kérdésre nemleges a válasz, akkor történt-e Kende Judit doktori fokozatának visszavonását célzó kezdeményezés?
• Amennyiben a szabályzat-szegésekre vonatkozó kérdésekre adott válasz nem zárja ki a szabályzatok megszegését, de eddig nem történt Kende Judit doktori fokozatának visszavonását célzó kezdeményezés, akkor tervezik-e ennek elindítását?
• Amennyiben nem, akkor ez jelentheti-e azt, hogy ezt követően a disszertációk elkészítésére vonatkozó szabályzatok betartása opcionálissá válik az Önök Doktori Iskolájában?
• Amennyiben a szabályzatok alkalmazása nem válik opcionálissá, és a szabályzatok esetleg mégsem egyenlően kerülnek érvényesítésre, akkor ez tekinthető-e úgy, hogy Kende Judit politikai kampánya sikeres? Annyiban, hogy a szakmai meg nem felelés bárminemű felvetése azonnal a politikai üldöztetés látszatát keltheti.

A jelen levelet ebben a formában és Andrew_s szignóval szeretném csütörtökig elhelyezni azon a blogon, melyen a korábbi írások is napvilágot láttak. S örülnék, ha a Doktori Iskola részéről adott válaszokat is közzé tehetném. Mely utóbbiakat előre is köszönöm.

A kérdésekre sajnos nem jött válasz, de az ajánlatot fenntartom, és örömmel venném, ha akár itt, egy kommentben, akár az ELTE hivatalos közleményeként olvashatnám.

Andrew_s

Alaptörvény vs. Doktori: Én kérek elnézést!

Mozgalmárság. Skype-on

Egy doktori eskütétel megtagadása kapcsán hosszas írásokba bonyolódni a mai magyar valóság szerint meglehetősen komplex történet. Kende Judit akciójával kapcsolatban először csak a hírverés formája és fogadtatása tűnt furcsának. Majd, a szűnni nem akaró védelmének köszönhetően, utána olvastam a disszertációnak. Kár volt. Így, itt és most, elnézést kérek.

Az első írás „Kérdőjeles grácia-avatás” címmel jelent meg itt a blogon, és ugyanezzel a címmel vette át a Gépnarancs.hu, illetve a Kanadai Magyar Hírlap. Az az írás különben nem is annyira a disszertációval foglalkozott, mint inkább azzal a szociomanipulációs hatással, amit kiváltott. S ami egy pszichológus számára akár dicséret is lehetett volna. Olyasmiket is leírva, hogy. „a helyzet demonstratív voltát, a hölgy politikai ambícióit, de még a véleményéhez való jogát sem vitatom”. Célozva olyasmire, hogy a jelenséget ott érdemes kezelni, ahol van: „politikai tiltakozóakciónak”. Ezzel az írással kapcsolatban érdekes volt azt az interpretációt, véleményt olvasni a Gépnarancson való megjelenésre hivatkozva, hogy az írás „szerzője úgy véli: én az egész doktori képzést azért csináltam, hogy a végén >>egy jól irányzottnak szánt oldalvágással<< nemet mondjak az eskütételre. Hogy hősnek tüntessem fel magam”. Mely Kende Juditnak tulajdonítható gondolat a 168óra honlapján olvasható. A Sándor Zsuzsanna által jegyzett „Mégsem doktor” című telefoninterjú részleteként.

Természetesen eszembe sincs kétségbe vonni Kende Judit jogát, hogy azt véljen arról, amit én vélek, amit akar. Így rajtam a sor, hogy elnézést kérjek. Ország és világ előtt. Azért, amiért nem azt vélem, amit szerinte vélek. Sőt nem csak ezért kérek elnézést, hanem azért is, mert egy másik írásban, mint a bevezetőben jeleztem, igyekeztem tényszerűen felsorolni azokat az adatokat, amelyek elérhetők a disszertáció, a tézisek, illetve a védéskor vélelmezetten érvényben volt egyetemi szabályzat kapcsán. Ez „Disszertációs publikációk a napon” címen íródott, majd jelent meg, az előzőhöz hasonlóan, a Gépnarancs.hu-n, illetve a KMH-nál. De ha már így belejöttem, azért is elnézést kérek, amiért az említett telefoninterjú nem tért ki erre. Holott, például az írás pillanatában letölthető Tézis-füzetekből, a szabályzat előírásai ellenére hiányzó publikációk okozta csomót egyetlen tisztázó kérdés és válasz éles karddal vághatta volna szét. Azért is elnézést kérek, ha valaki most ennek alapján azt hinné, hogy én azt hiszem: célzatosan nem hangzott el, vagy csak nem került ki a netre a kérdés és a válasz. Egész biztosan az lehet az ok, hogy a kérdező és kérdezett egyszerűen nem olvasta azt az írást. Elvégre nem kötelező olvasmány.

Az említett interjú végén megemlítésre kerül, hogy a TASZ vállalta Kende Judit jogi képviseletét. Szabó Máté Dániel billentyűjéből meg is jelent egy szép hosszú írás a TASZ jelenti blogon. Elnézést kérek, amiért csak most olvastam. Azzal a töredelmes vallomással mentve a helyzetet, hogy most sem olvastam volna talán, a Facebook-on egy ismerős meg nem osztja a VasárnapiHírek egyik cikkének ajánlása kapcsán. Különben az egész problémát kikerülhettem volna, ha már az eredeti, Kende Judit-féle, Facebook-üzenettől is megtartóztatom magam. Úgyhogy a világon kívül önmagamtól is elnézést kérek ezennel. A TASZ írása szép hosszan elemzi az eskütétel és az alaptörvény viszonyát, és a személyes hűség megtagadásának viszonyát. Arra a konklúzióra jutva, hogy „ha egyáltalán szükséges volna valamilyen eskü, akkor a tudomány művelőinek a legkevésbé sem egy állam közjogi berendezkedését lefektető alapdokumentumára lehet indokolt felesküdnie, hanem egy olyan értékekre, aminek a tudomány a szolgálatában áll”. Ennek jogfejlődési igazságát, megfelelő ismereteket nem birtokolva nem vonom kétségbe. Pusztán elnézést kérek azért, amiért a TASZ részéről hasonló fejtegetést, és a lelkiismereti szabadság ilyetén védelmét korábban nem olvastam.

Azért is elnézést kérek, ha valaki azt hinné, hogy én most azt hiszem, hogy a TASZ csak most, csak azért bocsátkozott bele ebbe épp most, mert tekintettel van a jelenleg Belgiumban élő doktorjelölt korábbi, aktivista múltjára. Valójában azt gondolom, hogy minden hosszú útnak van egy első lépése. A TASZ számára most jött el az első lépés. Ennyi. A TASZ oldalán olvasható konklúzió szerint „az egyetemnek ezért változtatnia kell a szabályzatán”. Elnézést kérek, amiért feltételezem, hogy a változtatási igény csak az alaptörvényre, és a személyes hűségesküre korlátozódna. Változatlanul hagyva a tudományos színvonalra, illetve az annak becslésére is alkalmas formai követelményekre vonatkozó elvárásokat. Azért feltételezem ezt, mert a TASZ nem jelzi, hogy ez utóbbiakat is besorolná a lelkiismereti szabadság kategóriájába.

Azért persze feltételezem azt is, hogy amennyiben formai okokból az egyetem esetleg a doktori eljárás megismétlését kérné, akkor a TASZ nem asszisztálna a formai problémák politikai üldöztetésként történő beállításához. Mert, ami a vélelmeimet illeti, azok halmazában az is benne van, hogy bár a mozgalmárság és a tudományos munkásság megfér egy fejben, egy életútban, de nem egymás helyett, hanem egymás mellett.

Én kérek elnézést!

Andrew_s

Kérdőjeles grácia-avatás

Hogy a végén kezdjem: valóban könnyű Belgiumból ugrálni. Akkor is, ha valaki fagylaltárus, és akkor is ha valaki történetesen pszichológus. Az utóbbinak annyival is könnyebb, hogy jobban ki tudja számítani a cselekedete hatását. Ez aztán persze egyéb kérdéseket is felvet.

S akkor most kanyarodjunk az elejére. Egy Kende Judit nevű pszichológust nem avattak doktorrá. Nem orvosdoktorrá, hanem a phd-avatástól tekintettek el. Vagy ő tekintett el tőle. Alkalmasint a belga ugróiskolát is ő emlegette a Facebook-on. Ahol angolul és magyarul is ismertette az eseményt. A nem-avatás oka különben az, hogy nem kívánt felesküdni az alaptörvényre. Azaz nem volt hajlandó elmondani az erre hivatkozó doktori eskü szövegét. Abból az indíttatásból, hogy az alaptörvénynek nevezett kipingált leirat olyan kitételeket tartalmaz, amelyekkel nem ért egyet. Erre olcsó poén lenne ellőni azt, hogy a játékszabályokkal akkor is tisztában lehetett, amikor belevágott a doktori cselekménybe. De a novemberi nyilvános vita alkalmából már mindenképpen. Legalább olyan olcsó poén, mint kikiáltani a „karakán-csaj” díszdiploma nyertesének. Különben mindenki szíve joga, hogy a populista megközelítések melyikét választja. Némi igazság mindkét irányból megtalálható lesz.

Miközben az utóbbi minősítésen azért rág némi moly-likat az a kis mellékkörülmény, hogy az angol nyelvű Facebook-szövegben található egy igencsak politikai töltetű hivatkozás a hazai emberi jogi helyzetet illetően. Ami azt sugallja, hogy a jelek szerint angolul karakánabb tud lenni, mint magyarul. Esetleg a magyar nyelvű olvasókba kár bele a hivatkozás, Mielőtt azonban bárki nekiállna Kende Juditot szalonpolitizáló diszkó-tündérnek tekinteni, álljon itt az is, hogy 2011-ben egyike volt azoknak, akik a gyöngyöspatai gárdamegmozdulások elleni tiltakozást kezdeményezték. Ez különben helyére illeszti a doktori avatás körüli politikai megnyilatkozást is. Valószínűbb, hogy szó nincs hirtelen felindulásról, és sokkal inkább egy jól kiszámított személyes akció húzódhat meg a háttérben. Azt is mondhatnánk, hogy csapnivaló pszichológusnak kellene tartanunk, ha nem így lenne. Ebből a szemszögből nézve sokkal valószínűbb, hogy pont azért csinálta végig a doktori cselekmény mindengrádicsát, hogy a végén egy jól irányzottnak szánt oldalvágással nemet mondjon az eskütételre.

Ha innen nézzük, akkor a tiltakozás ténye még persze tiltakozás marad, és korántsem menti fel a zsírgránitba karcolgatott mondatok mögött meghúzódó tartalmakat. De a helyzetet, a „kiállást” azért a szemet kiverő manipulatív szándék képes lehet árnyalni egy kissé. Mert olyan kérdések kezdenek előóvakodni, hogy:

• Ha az USA bírósága éppen most nem hoz döntést a meleg-házasságokkal kapcsolatban, akkor a Facebook-ra kikerült szöveg is más lenne-e?
• Ha nem lenne Belgiumban nyilvánvaló kilátásban egy másik diploma, akkor is lángolna-e az öntudat?
• S akkor, ha a magyarországi állása, megélhetése függne a magyar egyetemen kiadott papírtól?

Az eddigi munkáját ugyanis lehet, hogy senki nem veheti el, de ha itt kell fizetni az itteni munkából a villanyszámlát, a gyerek taníttatását, a szülő gyógykezelését, akkor az ugyebár egy kicsit más helyzet. A helyzet demonstratív voltát, a hölgy politikai ambícióit, de még a véleményéhez való jogát sem vitatom. Vitám legfeljebb a jelenség interpretálóival van. Mert érdemes talán kicsit kevésbé sietni szentté avatásával. S ott kezelni a jelenséget, ahol érdemes. Politikai tiltakozóakciónak egy olyan jelölt részéről, akinek alig van valós vesztenivalója.

Andrew_s

Nyílt levél Ph.D. -ügyben

Még emlékezhetünk arra, hogy közszereplők, vezetők életútjával kapcsolatban rendre kerültek elő a kételyek a beosztást, előmenetelt megalapozó végzettségek, szakdolgozatok, diplomák kapcsán. Többről szóltunk már korábban. Így 2013 decemberében két írást is ihletett Erdő Péter testvérének, Fülöpné dr. Erdő Mária a rektornak (Apor Vilmos Katolikus Főiskola) az esete. 

A „Rektori Trehányság-Felelősség” című írásban több olyan furcsaság megemlítésre került, melyre bizony jó lenne a mindenki számára megnyugtató válasz. Beleértve a védést megalapozó nyelvtudással kapcsolatban felmerült kételyt, illetve azt is, hogy a Ph.D.-dolgozat témájával kapcsolatban mindössze egyetlen publikációt sikerült fellelni a rektor-asszony akkor elérhető publikációs jegyzékében. Ami számos egyetemen bizony kevés lenne egy tudományos fokozathoz. Az említett cikkben idézésre került egy olyan fórumhozzászólás is, amely Fülöpné dr. Erdő Mária pedagógiai előéletét kérdőjelezi meg. 

Egy másik, szintén tavaly decemberi cikk már általánosabb kérdéseket feszegetett „Disszertáció, Szakdolgozat, Morál” címmel. Nevezetesen azt, hogy egy egyetemi témavezető milyen mértékben élhet a nála „szakdolgozó” diákok eredményeivel, munkásságával. Milyen morális elvárások lehetnek a diákok szakdolgozatainak felhasználását illetően. Ennek a cikknek a kapcsolata az előzővel ott lelhető fel, hogy amennyiben a rektor-asszony a Ph.D. témájában kifejtett munkássága valóban csak egyetlen publikációt „ért”, akkor milyen eredmények alapozzák meg a tudományos fokozatot. 

Amiért most talán érdemes volt ezt összefoglalni, az az, hogy a szerkesztőség egy nyílt levelet kapott. Nem Fülöpné dr. Erdő Máriától az esetleges válaszokkal. A levél aláírója dr. Rostás Rita. S bár a levélben nem kerül megemlítésre, a hazai viszonyokat ismerve, talán érthetően sem az intézmény, sem az érintett „Ph.D. –értekező”, a levél szövege alapján mégis az előbbi cikkekben leírtak „ugranak be”. Miközben akár esettanulmányként is érdemes elolvasni. Olvassuk hát együtt! (szerkesztői megjegyzés: a levelet „Nyílt levél melléklet nélkül.docx” néven kaptuk. A mellékletet, melyre hivatkozás olvasható a szövegben mi sem kaptuk meg)

Andrew_s

 

„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik”    Albert Einstein

Nyílt levél Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének,

Dr. Lovász László akadémikusnak, az MTA elnökének,

Dr. Balázs Ervinnek, a MAB elnökének, Dr. Csernoch Lászlónak, az ODT elnökének

Miniszter Úr, Elnök Urak!

Az utóbbi időben tudományos életünk vezetőinek és szakpolitikusainak nyilatkozataiban gyakran szerepelt a „minőség” főnév a felsőoktatás ilyen irányba történő elmozdításával kapcsolatban. A minőségi felsőoktatás felé vezető lépések egyike, ha a felsőoktatásban dolgozó vezetők „minősége” nem megkérdőjelezhető. Ha viszont az állampolgár ennek megvalósulását próbálja követni a nyilvánosság számára hozzáférhető esetekben, elkeserítő megállapításokra kénytelen jutni. A legelkeserítőbb az, hogy nevesített személyekkel kapcsolatos szakmai-etikai kifogások az előterjesztő tisztességes szándékától függetlenül rövid időn belül átpolitizálódnak, megindul az orbánozás-gyurcsányozás és a névtelen, mocskolódó kommentelés. Véleményem szerint ehhez hozzájárul, vagy legalábbis lehetővé teszi, hogy a megszólított „hatóságok” – akik a minőségbiztosítás őrei lehetnének – a konkrét esetekhez kapcsolódóan kerülik az egyértelmű állásfoglalást, ezzel teret engedve a ki kinek a barátja célozgatások elindulásának, ami szakmai-etikai kérdésekben teljesen irreleváns.

Álljon itt példaként az általam előterjesztett szakmai-etikai kifogás.

Egyik felsőoktatási intézményünk vezetőjének szakmai önéletrajzában meglehetősen hézagos információk szerepeltek, az érintett személy nem hozta nyilvánosságra a Ph.D. értekezéshez kapcsolódó publikációs listáját, a nyelvvizsga bizonyítványokat, a külföldön szerzett fokozatának honosítási adatait. Az érintett a sajtó ilyen irányú kérdéseit egyszerűen negligálta, és semmit nem tett azért, hogy disszertációja a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen. Mivel ezt a hozzáállást egy felsőoktatási intézmény vezetőjétől nem tartom tolerálhatónak, kértem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) állásfoglalását az ügyben.  A MAB válaszát a nevek és pontos címek kihagyásával idézem: XY „a rektori tisztséget … tanárként tölti be, ezért neki az Nftv. előírásai szerint doktori fokozattal kell rendelkeznie. … Tudomásunk szerint a … tanári kinevezés előterjesztése során az illetékes minisztérium hivatalból vizsgálja a doktori fokozat meglétét.” (Tehát csak a meglétet vizsgálja!) Emellett hivatkozik a 2001. évi C. tv-re a honosítással kapcsolatosan, vagyis ha jól értelmezem a hatályos jogszabályok értelmében a doktorjelölt a honosítási eljárás után lenne csak jogosult a doktori cím viselésére. A 169-6/2014 ikt. számú levelét így fejezi be:  ”Tájékoztatom, hogy a MAB-nak nem feladata a felsőoktatási intézmények akkreditációja kapcsán a miniszteri hatáskörbe tartozó jogi aktusok törvényességi felülvizsgálata. A … működésével kapcsolatos jogszabálysértés vélelmezése esetén az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezhet törvényességi ellenőrzést”.

Időközben nem kis nehézségek árán a külföldi egyetemen lemásoltattam az említett vezető (elektronikusan nem hozzáférhető)  Ph.D. dolgozatát, melyet tanulmányozva az a vélelmem alakult ki, hogy a dolgozat néhány vonatkozásban kimeríti az ODT 262/2012 (VII. 5.) határozata 2. pontjának tényállását. Ennek alapján „a doktori fokozat visszavonható, ha azt annak jogosultja úgy szerezte meg, hogy … értekezésében hamis, esetleg hamisított adatokat használt és ezzel a doktori ügyben eljáró testületet vagy személyt megtévesztette…”. Jelzést intéztem az Országos Doktori Tanács elnökéhez, és kértem az eljárás megindítását. Válaszának utolsó mondatát elég idézni: „Az Országos Doktori Tanácsnak nincs jogszabályi felhatalmazása a doktori cím használata jogosultságának elbírálására”. Vélelmemmel érdemben nem foglalkozott, a külföldön szerzett fokozatok honosításával kapcsolatban az Oktatási Hivatalhoz irányított: „a honosítási eljárásokról az adott felsőoktatási intézmények, illetve az Oktatási Hivatal vezet nyilvántartást”. Megkerestem az Oktatási Hivatalt, ahonnan egy főosztályvezető azt válaszolta, hogy ilyen nyilvántartás nincs, egyébként pedig kérdésemmel forduljak közvetlenül az érintetthez. Ezúton üzenem a főosztályvezető úrnak, hogy sem gyáva, sem elmebeteg nem vagyok: pontosan tudom, hogy az én kérdéseimre az érintett nem köteles válaszolni. Ráadásul a válaszokat nem a magam számára keresem, azok a nyilvánosságra tartoznak, ezért kérdéseimet próbálom olyan jogi személyek útján feltenni, akik felé a válaszadás nem tagadható meg. Szégyen, de egyelőre nem találtam ilyet.

Jelenleg ott tartok, hogy a MAB elnökének tanácsát megfogadva az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezek törvényességi ellenőrzést. Őszintén megvallva eddigi tapasztalataim alapján kezdek meglehetősen szkeptikussá válni, tartok tőle, hogy a miniszter a formális jogi követelmények teljesülését vizsgálhatja, tartalmi kérdésekben nem foglalhat állást. Még talán azt is megkapom, hogy mivel a dolgozat a honosítás hiányában nem köthető egyetlen hazai egyetemhez sem, forduljak a külföldi doktori iskolához (ez egyébként folyamatban van). Tehát hogy is állunk a magyar minőségbiztosítással? A jog teljes zsákutca? Aki a tartalomról véleményt mondhat, annak nincs jogszabályi felhatalmazása, akinek pedig jogszabályi felhatalmazása van, az a tartalmat nem vizsgálja? Innen egyenes út vezethet a politikus berkekben gyakran hangoztatott felmentő mondathoz: ”törvényes, de nem etikus”. Jó lenne, ha a felsőoktatás, ami a jövő nemzedék erkölcsi értékítéletének kialakításáért (beleértve a leendő politikusokat is) felelős, nem süllyedne erre a szintre. Tisztességes célként tűzzük ki azt, hogy ami nem etikus, az nem elfogadható.

Miniszter Úr, Elnök Urak!

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik leveleimet eddig megválaszolták, és számomra felvilágosítást adtak arról, hogy minőségbiztosítási ügyben Magyarországon kinek mi nem a hatásköre. Köszönettel fogom nyugtázni e témában várható további felvilágosításaikat is, viszont a józan ész, a szakma, az etika és a jog nevében kérem Önöket, hogy emellett konkrét és általános kérdéseimre szíveskedjenek világos és egyértelmű választ adni. Ehhez nem kerülhető meg egy objektív szakmai testület állásfoglalása: e téren eddigi próbálkozásaim kudarcot vallottak, ezért kérem Miniszter Urat és a többi címzettet, segítsenek megtalálni azt a minőségbiztosításért felelős jogi személyt, aki kézbe veszi az említett művet és arról szakmai véleményt ad. Mivel az alábbi kérdéseimre adott válaszok iránymutatóak lehetnek a felsőoktatás jövőjének tekintetében is, kérem Miniszter Urat, hogy innentől tekintse levelemet a 2013. évi CLXV. törvény értelmében közérdekű bejelentésnek:

1. Úgy tűnik számomra, hogy vagy a jogalkalmazás sérül, vagy joghézag van, ha nincs olyan hivatal, amelyik a külföldön szerzett és honosított fokozatokról nyilvántartást vezet, tehát kérdésem, hogy amennyiben a 2001-es jogszabály értelmében honosítani kell a külföldön szerzett fokozatot, akkor hol vezetnek erről „bárki számára hozzáférhető” nyilvántartást?
2. Melyik testületnek joga és kötelessége a honosításra felszólítani azt a szerzőt, aki jó- vagy rosszhiszeműen eltekintett ettől? Feltételezem, hogy az adott felsőoktatási intézmény szenátusa követelheti a honosítást a felterjesztés előtt. Azonban ha ez a lépés – bármilyen okból – kimaradt, akkor melyik az a fórum, akinek joga van közbelépni a mulasztásról való értesülés után?
3. Ki az, aki a honosítás hiányára hivatkozva kimondhatja, hogy nem használható itthon a Ph.D. cím? Helyes az a feltevésem, hogy a jogtalanul használt, illetve visszavont fokozat birtokában megkapott oktatói címek és kinevezések is érvényüket vesztik? 
4. Ha a honosításra vonatkozó jogszabály már hatályon kívül került, akkor milyen lehetőség van jelenleg a minőség megőrzésére, ki vizsgálhatja, hogy a szerző teljesítménye, munkája egyáltalán megfelel-e az itthon szokásosan elvárt nyelvi és szakmai követelményeknek?  Lehet egy a tudományos közvélemény elől „eldugott” dolgozat különböző beosztások alapja? Etikus-e ez a szigorú, de nyilvános magyar követelményrendszer szerint fokozatot szerzettekkel szemben?
5. Lehet-e úgy érvényes a doktori fokozat Magyarországon, hogy a szerzőnek egyetlen lektorált folyóiratban sem jelent meg cikke a kutatásáról?
6. Kimeríti-e a hamisított adatok használatának tényállását, ha egy szerző számos esetben megváltoztatja az irodalmi hivatkozások évszámát, és saját több évvel korábbi, belső kiadványban megjelent munkáját szinte szó szerint felhasználja Ph.D. dolgozatában?
7. Megtévesztésnek tekinthető-e, ha korábbi munkájára nem hivatkozik, viszont a korábban már hivatkozás nélkül megjelent szöveghez új – a megjelenés utáni – hivatkozásokat illeszt?
8. Elfogadható-e olyan dolgozat, melyben a lábjegyzetek és az irodalomjegyzék kiadási adatai nincsenek összhangban?
9. Tekinthető-e tudományos minősítésre érdemesnek egy dolgozat, melyben a szerző „statisztikai módszerek felhasználásával” történő feldolgozásról ír matematikai statisztikai próbákra való utalás nélkül, százalékszámítást követően a szignifikáns összefüggéseket ránézéssel határozza meg.

Egészen konkrétan is bejelentem és a MAB elnökére hivatkozva kérem a törvényességi ellenőrzést az alábbi ügyben:  

A külföldi egyetemen a dolgozat címlapján D201110910199 kódon nyilvántartott 2011-es Ph.D. dolgozat (szerzője a mellékletben nevesítve), nagymértékben a szerző 2002-ben megjelent könyvén alapszik minden jelzés nélkül. Az értekezésben 47 olyan hivatkozás van, melyben a kiadási évszámokat a szerző tendenciózusan későbbire írta át, vélelmezésem szerint abból a célból, hogy a külföldi bírálókat megtévessze, és ezzel elérje, hogy úgy tűnjön, friss a kutatás, követi az új szakirodalmakat.

Amennyiben a honosítás nem történt meg, az adott intézmény (nevesítve a mellékletben) szenátusa a 2012-ben hatályos jogszabályoknak megfelelően járt-e el, ha ennek hiányában … tanári címre felterjesztette.

Bár Önöknek nyilvánvalóan hivatalból is joga van bekérni a műveket, a dolgozat másolatát és a könyvet küldöm a Miniszter Úrnak, a könyv és az értekezés címlapját, valamint a vélelmezett hibákról készített – korántsem teljes – összefoglalót minden tisztelt címzetthez eljuttatom.

Videant consules, ne quid res publica detrimenti capiat.

Budapest, 2014. július 24.                                                        

                                                    Válaszukra várva mély tisztelettel:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                         dr. Rostás Rita