Balog legújabb csörtéje a kereszténységgel

Balog Zoltán megszólalt a keresztényüldözésekkel kapcsolatban. Ez kivételesen egy olyan gumicsont, amint a kormány tagjai, és a környezetükben nyáladzó nyalógépek szeretnek rágódni. Nem véletlenül. Látszólag kiváló tematizálási lehetőséget kínáló téma. Különösen akkor, ha kussban vannak a körülményeket, előzményeket, illetve a hazai valóságot illetően.

A téma nem új Orbániában. 2012-ben már komoly konferencia kapcsán szóltak arról, hogy üldözik a keresztényeket. Alkalmasint két különböző számot is emlegetve a vallásuk miatt üldözöttek számarányát illetően. Miközben a kormányslep árnyékkereszténye a szülők egymással élésének viszonya alapján gondolta a legjobbnak a nadrágban kotorászást, illetve a gyermekek megkülönböztetését. Mindössze egyet árulva el az akkori, azóta is regnáló, hatalmi bagázsról. Azt, hogy halványlila gőzük sincs a kereszténységről. Miközben adós maradt Rétvári már akkor is a válasszal arra az egyszerű kérdésre, hogy Magyarországon ki üldöz intézményesen keresztényeket? Akkortájt azt írtam, hogy „Jézus nem tett különbséget a gyermekek között”, mert „Jézus az emberekért általában halt mártírhalált, és így bárki, aki megkülönböztet bárki ember fiát, meggyalázza Isten fiát”. Ez a gondolat a Biblia tanításaiból levezethető. Míg az a szemlélet, amelyik gyermekek között tesz különbséget, a gyermekek kikapcsolódása kapcsán a gyermekek megkülönböztetésének maximális pártolásáról beszél alapvetően helyezkedik szembe Jézus tanításaival. Márpedig Orbán pontosan ezt tette, amikor az őcsényiek gyermekek elleni kirohanásának maximális megértéséről biztosította a világot.

Miközben természetesen kár lenne eltagadni azt a tényt, hogy vannak keresztények, akiket üldöznek. Nem egyszer a vallásuk miatt. De az is előfordul, hogy azért kényszerülnek menekülni, mert rosszkor vannak rossz helyen. Amikor a 2015-ös menekülthullám a magyar határokhoz érkezett, akkor a menekültek között nem kis részben képviseltették magukat a keresztények. Azok, akik vallásuk miatt csakúgy távozni kényszerültek a hazájukból, mint az IS támadásai miatt. Mit is mondott ekkor a kormány? Valamint mit is mondott eközben a magyar kereszténység olyan prominens vezérürüje, mint Erdő Péter? Nagyjából, azt, hogy ott gebedjenek meg, ahol vannak. Erdő, a humánum jegyében csontig benyalt Orbán Viktornak. Olyan mélyen, hogy az a csont alighanem a lengőborda feletti valamelyik gerincmaradvány lehetett. Legfeljebb azt igazolva, hogy hazánkban a keresztény elvek legkomolyabb üldözőit nem a menekültek, illetve nem a társadalmi tömegek szintjén kell keresni. Annyira nem, hogy Harrach Péter a menekültekben az embert meglátó pápával is szembehelyezkedett.

Harrach 2016-ban azt emlegette az említett jelenséggel kapcsolatban, hogy a „pápa menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást”. Mely gondolatfüzérrel kapcsolatban Harrach hálát adhat az örökké valónak, vagy akár Baalnak is, amiért nem pár száz évvel ezelőtt él. Mert akkor valószínűleg már a főtéren üvöltené az ég felé a fájdalmát. Amit a tűzhalál során elszenved. Így legfeljebb csak befele üvölt. A belsejében kongó fekete üresség mélyén. Ám függetlenül attól, hogy Harrach Péter, vagy B. Zsolt mit gondol róla, a pápa valószínűleg egy kicsit jobban tisztában van Jézus tanításaival, mint a magyar kormány, és a vele szövetséges egyházi vezetés. Talán nem teljesen véletlen tehát, hogy Ferenc pápa egy elhatárolódással egyenértékű gesztust tett 2016 májusában.

Így aztán azt a dilemmát kellhet latolgatnia a magyar keresztényeknek, hogy a keresztények, illetve a keresztény tanítások üldözésével kapcsolatban a Biblia és Jézus tanításait tekintsék irányadónak, vagy az ezekre hivatkozó, de mindezeket magasról mellőző politikusoknak. Ha az utóbbiak mellé teszik le a voksukat, akkor ez is a maguk döntése. Azonban ebben az esetben tegyék fel az polcra azt a bizonyos könyvet és ki ne nyissák semmi pénzért. Ahogy Balog páter számára is van az a pénz, amiért nem lapozza fel. Ugyanakkor a vallásszabadsággal kapcsolatos jog az, hogy valaki higyjen a keresztény tanítások igazságában. Ebben az esetben azonban erősen kétséges, hogy tud-e tiszta lelkiismerettel az embereket lenéző, az embereket származásuk, társadalmi helyzetük, illetve szülőföldjük alapján megkülönböztető politikusok mellé állni. Jézus válasza erre valószínűleg egy határozott „nem” lenne. Már akkor, ha a Jézusnak tulajdonított tanításokat vesszük alapul.

Balog Zoltán miniszter azzal büszkélkedett, hogy hatmillió eurót sikerült elkölteni az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság tavalyi létrehozása óta a világszerte üldözött keresztények megsegítésére. Miközben azt hangoztatta, hogy hazánk az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni. Igazán kár, hogy ez nem jutott eszébe, amikor a menekültek ideértek. Igazán kár, hogy a Biblia sehol nem hirdeti azt, hogy hencegj az adományaiddal. Miközben az ellenkezőjére felhívja a híveket. Azért persze lehet, hogy Magyarország az üldözött keresztények menedéke szeretne lenni. Az csupán a kérdés, hogy ez miként lehet lehetséges egy olyan hatalom árnyékában, amely láthatóan megtagadja a kereszténység tanításainak egy részét. Amolyan politika haszonlesésből elkövetett kereszténységüldözésként.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Nemzeti Keresztes Háborút Felügyelő Államtitkárság

Állítólag, mert reggel óta többen állítják, megalakul a Nemzeti Keresztes Háborút Felügyelő Államtitkárság. Egyelőre még csak a keresztény-üldözés ellen tervezett a fellépés, de a nagy álom csírája már ott van ebben is. Elvégre a keresztényeket nyilván a muszlimok üldözik. A kereszténységet meg a magyar kormány.

A magasan szárnyaló döntés alapja állítólag az, hogy Orbán Viktor és Balog Zoltán közel-keleti keresztény vezetőkkel pacsizott. Úgy még abból a keresztes háborúból is lehet valami. Csak sokat hozzon az oligarcháknak. Elvégre a mondás szerint Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Majd pont a keresztényüldözés ellen fognak társadalmi munkában harcolni. Pedig milyen szép lenne! Közadakozásból, a keresztényüldözésben hívők alamizsnájából például tőlem nyugodtan működhetne az államtitkárság. Lehet ugyan, hogy éhen döglenének, de legalább megéreznék a különbséget a szegénységi éhezés, és az életmódi diéta között. Harrachra például egészen biztosan ráférne a korrepetálás ezügyben.

Amúgy persze igazán kevéssé hihető, hogy ez a fenomenális ötlet most fogalmazódott meg a kormányzat erre szakosított figuráiban. Csak az is lehet, hogy most kell valami jó kis helyet találni az Olaszországból hazatérő Török Tamásnak. Amolyan kegydíj gyanánt a sok keresztényüldözésért, amit Itália földjén el kellett szenvednie. Ott, ahol tradicionálisan üldözik a keresztényeket. Annyira, hogy a pápára is külön testőrség vigyáz a Vatikánban. Ami még véletlenül sem Európa csizmáján van. Abban az alternatív univerzumban, amelyben Orbán és Balog él. Abban az alternatív univerzumban, amelyben a gyermekek aszerint születnek eltérő jogokkal, hogy a szülők jogállása milyen. Egymáshoz. Rétvári árnyékkereszténysége szerint. S kár lenne elfeledkezni arról, hogy Rétvári Bence is államtitkár. 2010 óta. Jelenleg Balog beosztottjaként, mint az Emmi parlamenti államtitkára. Amire különben nyilvánvalóan égető szüksége van az országnak. Bár lehet, hogy itt viszonylag kevesebb kárt okoz.

Ellenben 2012-ben ő tette le a keresztény üldözési mánia alapjait. Holott már akkor sem volt teljesen világos, hogy milyen üldöztetésről beszél Magyarországon. Mert egy államtitkár akkor is a magyar kormányzati hatalom része, és ez azóta sem változott. Így már akkor is az volt megfogalmazható, hogy a keresztények üldözése elleni fellépés alapvetően az ellenzék elleni fellépés „fedőszerve”. A világban előforduló tetszőleges vallási üldöztetés ellen ugyanis aligha a magyar kormányzat a felkent fellépő. Ha valakinek ez hatáskörébe vág az a például pápa. Az a Ferenc pápa, aki például a jézusi tanítások nevében emberségre, a szegények, és velük a menekültek, a hajléktalanok felkarolására is buzdít. Ellentétben a magyar kormányzattal, amely egy évnél régebben uszít a menekültek ellen, legfeljebb a közterek optikai képjavítása szintjén hajlandó foglalkozni a hajléktalansággal, és messzemenően megveti a szegényeket. Aminek legnyilvánvalóbb jele az a miniszteri kijelentése, hogy mindenki annyit ér, amennyit kaparni tud.

A keresztény eszmeiség üldözőit tehát aligha kellene a felállítandó államtitkárságnak messze keresni. Annyira nem, hogy a kormányzat holdudvarának posványából kiböfögő, a pápát támadó senki kitüntetést is kapott. Amelynek kapcsán a vagyonát nyílván már holnap szétosztó, és azt követően darócköpenyben kolduló terrorházi igazgatónő kinevezte keresztes lovagnak az illetőt. Amennyiben elfogadjuk alaptézisként, hogy Ferenc pápa keresztény, akkor az új államtitkárság például azonnal felléphetne Bayer ellen. Azonban ezt sem szeretném. Mert ez is csak nyitánya lenne egy általános, vallási álarcot tartó, de alapvetően politikai tisztogatásnak.

Ugyanakkor érdeklődéssel várom az új államtitkárság megalakulása esetén a cselekvési mottójukat. Orbántól például ismert mondás, hogy „Egy a tábor, egy a zászló”. A felállítandó államtitkárság, de a gyakorlatilag kötelező hittan, a folyamatosan túlhangsúlyozott kereszténység fényében is, akár az is lehetne, hogy „egy a tábor, egy a vallás”. Orbánról meg tudjuk, hogy számos alkalommal nyilatkozik úgy, mintha önazonos lenne az országgal, a vallással. Ő is, de a pártja és kormánya szinte biztosan. Miközben egyfolytában erősíti a decibel-hazafiságot. Úgyhogy tényleg csak egy kutyaszökkenés eljutni az „Egy ország, egy nép, egy vallás” jelmondathoz. S igen,ez már igazán méltó lenne a felállítandó államtitkársághoz.

Az említett jelmondattal egy baj van. Foglalt. Tomás de Torquemada, az egykori főinkvizítor hitvallásaként.

Andrew_s

Kereszténység és üldözöttség.

Az érintettek száma Stágel Bence olvasataiban.

A keresztények üldözésével foglalkozó konferencia előjátékáról, a hazai körülményekről, melyek annak néhány pontjával kapcsolatban kérdéseket vethetnek fel szóltam korábban. Mire azonban az MTI-re hivatkozó megjelent a híradás megjelent az eseményről további kérdések és események adtak különös aktualitást a konferenciáknak. Például az a politikai hullám is, amelynek keltője a Jobbik egyik képviselője volt, és amelyre a miniszterelnök hallgatása volt a válasz. Márpedig, vannak helyzetek, amikor a parancsra lejelentkező frakcióvezető fajsúlytalan, pénzbírsággal retorziót sejtető fellépése nem elegendő. Még akkor sem, ha Gyöngyösi kijelentését követően Novák Elődöt is csapdába ejtették a saját szemellenzői. Miközben szellemiségét tekintve az embertelen eszmék hívei a legjelentősebb üldözői a kereszténységnek, a keresztény eszmeiségnek.

Így aztán a tudósításban kerestem némi utalást arra nézve, hogy legalább egy fél mondat erejéig elutasítja a politikai haszonszerzés antiszemitáit. Nos, ha el is hangzott ilyen a konferencián, az MTI jelzett tudósításából úgy tűnik kimaradt. Ezt azért sajnálom, mivel ahogy Rétvári Bence korábbi, családokkal kapcsolatos, hozzászólását kommentálva megjegyeztem, hogy Jézus nem tett különbséget a gyermekek között, hasonló megjegyzéssel élhetünk itt is. Jézus az emberekért általában halt mártírhalált, és így bárki, aki megkülönböztet bárki ember fiát, meggyalázza Isten fiát. Amikor tehát a KDNP-t is maga mellett tudó, és a keresztény értékeket rögtön a Turul mellett emlegető miniszterelnök hallgat a listázási vágyak kapcsán, akkor ellentmondásos helyzet alakul ki. A Jobbik demonstrálja a keresztényi eszmék üldözését, s eközben, a keresztények nevében, a KDNP képviselője mélyen hallgat erről a konferencián. Miközben tehát a vallásszabadságról beszélnek fennen, ez a nézeteik szerint csak a kereszténység szabadságát jelenti ezek szerint. Végképpen értelmetlenné téve azt, hogy Rétvári Bence egy mindenkit képviselő államtitkári címmel feszített a meghívón.

Ugyanakkor természetesen mélyen egyet kell éreznünk mindenkivel, akit vallási okokból üldöznek. Így szó sincs arról, hogy felmenteném más vallások, ideológiák azon fundamentalistáit, akik hitük miatt üldöznek keresztényeket. Még akkor is, ha ennek számszerű értékeit illetően Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ), KDNP-s országgyűlési képviselő ugyanazon adatokat alighanem újraszámolta az elmúlt év során. 2011. szeptemberében még 70%-ra becsülte a vallásuk miatt meggyilkoltak közt a keresztények számát, míg ez konferencia idejére elérte a 75%-ot. Ugyanarra a 2000 és 2010 közötti időszakra. Amiért ebbe a számháborúba nem mennék bele azt éppen az előbb elmondottak indokolják. Így ez itt és most csak jelzés inkább. Még azt a labdát sem csapva le, hogy vajon mennyire megbízhatóak az adatai egyáltalán, ha ilyen szabadon kezelhető becslésekkel él. Feltételezem inkább, hogy pontosabb forrásokat jelölt meg előadásában, mint pártelnöke a dolgozataiban. Akit, a tudósítás szerint mégsem emlegettek legalább a kereszténységüldözés hazai áldozatai között.

A más területek üldözöttjeit illető szolidaritás azonban szép dolog. Azonban kicsit furcsa, ha a befogadás adott esetben a keresztények felé lejtő diszkriminatívitás jegyében zajlik, mint azt a konferencia sugallja. Hazánk esetében pedig kicsit tovább árnyalja a képet a Rogán-Babák-Kapus -féle törvényjavaslat. Így aztán csak remélni lehet, hogy a KDNP-Fidesz szolidaritásképe nem olyan, hogy a gazdag keresztényekkel szolidáris, míg a szegény üldözöttekkel szemben elutasító. Mert azt ugyebár sokszor tapasztalni véljük, hogy kormányzatilag a szegény belföldiekkel szemben igen csak intoleráns, miközben a gazdagabbak felé meglehetősen szolidáris a kormány. Elég sunyi lenne azért a KDNP politikusától, ha a szolidaritást az anyagiasság és a hatalomgyakorlás koordinátái között értelmezné csupán. Különösen, mivel hazánk, ahogy az UNHCR honlapján bárki megnézheti, korábban is befogadója volt a máshonnan kényszerből távozóknak. Valláselvi vitát és számháborút generálni egy konferencia ürügyén tehát nem csak felesleges, de álságos is lehet.

A számokon kívül Stágel Bence nyilván arra is hozott példákat, hogy hazánkban, ahol parlamenti kormánypárt a klerikális lobbi politikai képviselője, mennyiben érvényesül a „törvényi hátráltatás, amely rendszerszintű, jogalkotási probléma, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné”. Hacsak nem arra gondolt, hogy az Alaptörvény preambulumában kiemelt helyzetbe került kereszténység esetleg kiszorító hatással bírhat más vallásokra. De ez a konferencia címe alapján valószínűtlen, és szövegösszefüggésében is a keresztények hátrányos megkülönböztetésére célzott. Azonban, a nyilvánvalóan destruktív megnyilvánulásokat, például kegyhelygyalázásokat, elítélve érdemes talán megjegyezni, hogy nem minden keresztényüldözés, amit a megítélésben érdekeltek annak ítélnek meg. Elvégre Semjén Zsoltot is tanúként lehetne hívni arra, hogy ez a vallás csak az öt világvallás egyike. Aki tehát a középkor Vatikán-központú befolyását keresi, az bizony könnyen hátráltatva érezheti magát. Akkor is, ha pusztán a helyén kezelik. Mert korántsem biztos, hogy egy nyakában demonstratívan keresztet viselő munkatársat ezért, és nem alkalmatlansága miatt, tessékelnek ki egy pozícióból. A kereszt ugyanis éppen úgy nem tesz senkit alanyi jogon alkalmassá valamire, ahogy annak idején a párttagkönyv sem tette. S persze fel sem ment semmi alól. Még a más vallások rovására való terjeszkedési szándék alól sem.

Simay Endre István

Ki üldöz keresztényeket hazánkban?

A vallásszabadságra is érvényes ugyanaz, ami sok más szabadságjogra. Akkor igazán nyilvánvaló a szellemi szabadság szempontjából, ha a hiánya válik dominánssá. Akár csak ráutaló magatartással. Miközben természetesen a vallásszabadság látszólagos védelme az üldözéses komplexusok kitörésekor is látványosak lehetnek. Amikor úgy lép fel valaki az üldözött szerepében, hogy valójában csak a nézeteinek reklámozásáról van szó. Presztízsből, vagy hatalomféltésből. Egyre megy. A végeredmény szempontjából mindenképpen. Ilyen lehet az, amikor hazánkban keresztényüldözést kezdenek emlegetni úgy, hogy még az Alaptörvény preambuluma is az ellenkezőjét, éppen a kereszténység felé lejtő pályát látszik kihangsúlyozni.

Ilyen körülmények között meglehetősen sajátos világlátást sejtet, amikor a hatalmon levő pártok egyike beszél önmaga üldöztetéséről. Mintha egy tornádó kócolta volna össze néhányak agytekervényeit és világlátását. Adott esetben éppen ellenkező hatást is kiváltva persze, mint amit szándékozik a közszereplő. Ilyen eset lehet például az, amikor Semjén Zsolt dolgozatainak kritikája kapcsán a párttársak keresztényüldözést emlegetnek. S mert Semjén Zsolt ez „elfelejti” visszautasítani, illetve maga kérni az egyetem vizsgálatát, óhatatlanul felmerül, hogy azonosul Pálffy István véleményével. A még csak nem is személyét, hanem irományait írt vélemény tehát az antikrisztus megnyilatkozása. A KDNP-s politikus pedig maga a kereszténység megtestesülése, és iratai szinte már evangéliumi súllyal kezdenek bírni, ahogy a keresztényüldözés alanyaivá és tárgyává válnak egyidejűleg. Mintegy előre vetítve azt is, hogy Rétvári Bence államtitkár úr külön passzusban fog megemlékezni az esetről, mint a hazai keresztényüldözés eklatáns példájáról. Azon a konferencián, amit a jelen századi üldöztetés jegyében szervez az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és a Barankovics Akadémia Alapítvány. Semjén Zsolt tehát könnyen lehet, hogy bevonul a konferenciatörténelembe.

Egyébként önmagában egy ilyen konferenciának nyilván meg lehet a maga politikai, illetve tudományos aktualitása, mivel van pár olyan helye a világnak, ahol nem életbiztosítás kereszténynek lenni. Hazánk azonban nem ilyen. S éppen ez teszi sajátossá, hogy két államtitkár is képviseli a kormányt a rendezvényen. Közülük Hölvényi Györgynek, mint az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárnak a szerepe akár érthető is lehet. Egyfajta összekötő kapocsként az egyházhoz közeli rendezvény és a világi kormányzat között. Az azonban, hogy Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára mit keres ott kormányzati minőségben már kevésbé érthető. Nem azért, mintha Rétvári Bence magánemberként nem vehetne részt bárhol, hanem államtitkárként előadást tartva nem magánember. Ebben az esetben azonban még akkor is felvethet pár kérdést a részvétel ilyetén szerepeltetése a meghívón, hogy még nem ismerhetjük a tartandó előadást. Ezek egy részét már érintőlegesen említettem, hiszen hatalmi pozícióból hazánkban az üldöztetik hivatalból, amit a hatalom üldöz.

A hatalomban részt vevő államtitkár tehát az első kézből tudhatja, hogy mit üldöz, vagy nem üldöz a hatalom. A hatalmi szerveken kívüli üldöztetésről, például a belügyminisztertől, szintén első kézből szerezhet információt. Különben ezen a logikai küszöbön Pálffy István képviselő úr Semjén Zsoltot védő beszéde is könnyű szaltóval esik hasra. Lévén, hogy ő is a hatalomban részt vevő pártok egyikének képviselőjeként szólalt fel. Így aztán Rétvári Bencének, államtitkárként meg kellene tudnia válaszolni a kérdést, hogy a keresztényeket üldöző hatalom nevében szólal meg a konferencián, vagy az általa is képviselt hatalom által üldözött keresztények nevében fog-e beszélni? Holott tanulhatott volna a saját esetéből, amikor is szintén államtitkárként ignorálta az élettársakat egy keresztényi konferencián, és végül nem győzte megpróbálni magyarázni a menthetetlent. Bár az, hogy olykor szembemegy Jézus tanításaival a gyermekekről elég nehezen menthető. De Rétvári Bence árnyékkereszténysége már csak ilyen. Leginkább üldözött. Neki már a hangok is megmondták talán.

A hangok persze azt is elmondhatnák olykor a politikai szereplőknek, hogy amíg a hatalmat képviselik, addig nem élhetnek bármeddig és bármikor azzal az elcsépelt mondattal, hogy „irodalmi munkásságuk része” az, amit mondanak, írnak. Mert tegyük fel, hogy Rétvári Bence, mint hatalmi tényező üldözöttnek érzi magát keresztényként. Akkor ugyebár a hatalom legtriviálisabb „üldözője” a mindenkori ellenzék. Ebből szinte adódik az, hogy az ellenzék keresztényüldöző, akivel az Alaptörvény preambulumának teljes súlyával kell elbánni. Ami nem csak a Kerényi-féle illusztrációk lábukra ejtését jelenti. Elvégre ki foglalkozna ilyen apróságokkal, ha ki lehet kiáltani az ellenzéket az antikrisztusnak. Annak a sátáni erőnek, ami kikezdi a nemzet pásztorának hatalmát, és helyettesének evangéliumait. Bár egy internet-oldalt átírni, és egy meghívót átszerkeszteni nem a világ. Talán Rétvári államtitkár úr is megérti, hogy államtitkárként a minisztériumát, és vele mindenkit képvisel. Nem csak azokat, akikkel együtt bólogat a misén, hogy „jól mondod öreg”. Egyszer talán megérti.

Simay Endre István