Gulyás Gergely meg egy bit

A zuhanva száguldó, vagy száguldva zuhanó, ám talán még zuhantában is dübörgő gazdaság megtámogatására újabb sarcot találtak ki a kedves vezető gazdasági, illetve oligarchisztikus szakértői. Ami egy valamit szinte biztosan jelez. Azt, hogy baromi nagy baj van. Eközben, talán a kitaláló elmeroggyantba hazajáró szellemi maradványok áthallása miatt a legújabb sarc elnevezése is árulkodó: Védelmi hozzájárulás. A Keresztapa ajánlásával.

Bár az is igaz, hogy az ellentételezés még nem egészen keresztapai. Magyarországon mostanában nem divat az üzletek felrobbantása, illetve felgyújtása. Inkább ellenállhatatlan ajánlatokkal állnak a fondorlatosan tönkrevert szektorok szereplői elé. Miközben a bejelentett, és a védelmi pénzszedést is taglaló intézkedéscsomag részleteiben is laknak páran a pokolbéli patások közül. Mert, például azt mondják az ő szájukkal a kormány erre szakosodott bégetői, hogy a kormány fellép a háborús propaganda ellen. Niközben a kormány rámolta tele a várost háborús plakátokkal, és a kormány által felkarolt sziniizgató használt gyermeki biodíszletet a kormánypárti rendezvény háborús hisztéria-performansza kapcsán. Azonban a tudósításokból mintha kimaradt volna Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése a fenntiek kapcsán indított vizsgálatról, és a háborús plakátolók elleni eljárásról. A pszichodráma-rendező elleni eljárásról már nem is szólva.

A tisztán védelmi pénzbehajtásra visszatérve, az egyszerű, mint a bot. A korábbi különadók megtartása mellett újabb sarcot vetnek ki a bankokra, illetve az energiacégekre. Amitől nyilván nagyon fog hízni az egybites orbanisták önbizalma. Nem mintha ők nem fizetnének majd, mint a köles, de azért sárguló szemeikben már felcsillan az örök szlogen: fizessenek a bankok. Mert az nagyon helyes. Szerintük. Apróbb szépséghiba, hogy a bankok költségeit, minden látványos rizsa dacára, a bankok ügyfelei fogják megfizetni. Azaz közvetlenül, vagy közvetve, illetve következményesen: mindenki. Az is, aki elvileg nem vesz fel sosem hitelt. Mert ha ott vásárol, ahol ilyesmit ki kell gazdálkodni, akkor fizeti. Amikor egy vállalkozásba nem száll be a bank, akkor az is fizet, aki "csak" munkahelyet veszít, illetve a fizetése jár egy helyben.

S noha ilyenkor lehet békemenetelni is a bankok ellen, a gazdaság marad egy lefele menetelő spirálban. Így a kedélyes orbanista spirálmenetben gyalogol a bányászbéka feneke alá. Mert, a tévedések elkerülésére, Magyarországnak jelenleg nem az a legnagyobb problémája, hogy a Duna medrében érkező tejet hol keverjék a Tisza medrét kitöltő mézzel. Ahogy a COVID-csomagok során már kipróbált satufék-csomagok sem igazán váltak be megoldási módszerként. Inkább azt mutatták be, hogy a COVID nyújtotta első kifogáshullámban, satufékkel megfogott gazdaság azóta sem igazán pattant vissza. Inkább csendesen pattog lefele. Mert a hatalmi rendszer fenntartása sokba kerül. Az intézményrendszer is. De azoknak a megfizetése is, akiknek menet közben jön, illetve nő meg az étvágyuk.

Az egybites orbanistáknak pedig ajánlanám a második bit felélesztését egy apró gondolatkísérlettel. Ha a teljes magyar bankszektort, valamint az energiaszektort is sikerül kézivezérelten oligarchikus kézbe terelni, akkor csökkenés várható-e az oligarchák étvágyában? Ha nem, és a teljes kézivezéreltség miatt továbbra is jól kell lakatni az illető kört, akkor azt ki fogja megfizetni? Mert az, hogy nem az Orbán-csapat belső köre, az szinte biztos. Ha sikerül a teljes magyar gazdságot egy valamikori TSz melléküzemágának a szintjére silányítani, akkor milyen ára lesz a munkaerejüknek. Mert az, hogy nem túl magas, az biztos. Ha ezen hatások nyomán az innovatív, ám éhen halni nem akaról rétegek továbbra is engednek a gazdasági exodus nyomásának, akkor milyen belső szolgáltatási szint várható a továbbiakban? Annak a társadalmi zaccnak, amelynek tagjai, akár különböző okokból, de maradnak

Andrew_s

COVID-19: Médiapánik? Cui Prodest?

A COVID-19 (alias SARS-CoV-2) elhozta Orbán Viktornak azt, amire régóta vágyott. Ráadásul úgy, hogy a WHO bejelentésére, és számos más ország korlátozó intézkedéscsomagjára hivatkozhat. Ha tetszik: nemzetközi felhatalmazással vezethette be azt az intézkedéscsomagot, amire a menekültekkel kapcsolatos kommunikációt is figyelembe véve öt éve áhitozik.

Hivatalosan veszélyhelyzetnek hívják, ahogy Gulyás Gergely a Miniszterelnökséget vezető szócső bejelentette. De ugyanakkor gyakorlatilag a belügyi ellenőrzések kapcsán is teljhatalmat kap a rendőrség is. Hivatalosan talán nem is annyira a vírusfertőzések miatt. Azért a naptárra tekintve mégis ugyanakkor, amikor a kormány biztosítja magának gyakorlatilag a teljhatalmat. Beutazási tilalmak SARS-CoV-2 által érintett országokból, és alkalmasint gyülekezési tilalom is. Egyelőre 100 főnél húzva meg a beltéri, és 500-nál a kültéri gyülekezésben részt vevők számát. Azért nyugodtan gyanítható, hogy amennyiben súlyosbodik a jelenleg leginkább bemondásos licittel megállapított hazai fertőzöttség, akkor majd csökkentik a lehetséges létszámokat. Amit majd szépen kiegészíthet az, ha mindenki támadható lesz, aki mást mond a járványról, amit a hatalom alul, illetve sehogy sem képzett, netán kilóra megvett trolljai.

Mert azért a helyzet továbbra is az, hogy nem igazán látszanak szűrni mindenkit, akinek „csak” nátha-szerű tünetei vannak. Ezek egy része, különösen, mert a védőfelszerelés-hiányról, a háziorvosok elkerüléséről szóló hírek is erre motiválnak, az orvosokhoz sem jut el. Ha nem válik kórház-éretté, akkor csendben kiheveri otthon. Úgy, hogy jó eséllyel maga sem tudja: koronája volt, vagy csak sima megfázása. Holott könnyen lehet: egy átfogó szűrés magasabb fertőződést mutathatna ki, mint amennyin jelenleg a média rugózik. Ugyanakkor ez azt is jelezhetné, hogy a súlyos szövődmények valós előfordulási aránya esetleg messze alacsonyabb, mint amit a blikkfangos szalagcímek sugallnak. Ez jó lenne az embereknek, de nem lenne jó a hatalomnak. Ugyanis letörné a pánikot, és racionális alapokra helyezné a fertőződés veszélyeivel kapcsolatos viszonyrendszert.

Alkalmasint egy ilyen szűrés a hatalom érdekeit is szolgálhatná, ha objektív adatokkal erősítené meg azokat a híreket, amikre a jelenlegi vészhelyzetet alapozzák hazánkban, és pár más országban is. Ezt nem, de jelenleg azt tudjuk, hogy általános, bármilyen megfázásos tünet esetén igénybe vehető szűrési program nincs. Ami nem azt a gyanút erősíti jelenleg, hogy az eredmények a pánikkeltőket igazolnák. Egyben van a bejelentett intézkedéscsomagnak egy nagyon nagy szépsége és vonzereje. Az, hogy a történelem nem ismeri az alternatív valóságok megismerhetőségét. A valós indokoltságot sosem fogjuk megtudni, mert azt simán lehet majd az intézkedésekkel indokolni, ha nem lesz tömeges fertőződés. Ha lesz, akkor lehet szigorítani, és sápítozni, hogy a gonosz ellenzék, és az emberi jogok miatt nem lehetett abszolút korlátokat felhúzni. Ha nem lesz, akkor sem fogjuk megtudni, hogy egyébként mekkora volt az országon átvonult fertőzési hullám valós mértéke.

Maradnak a központi számok, a központi vélemények, a központi információk. Ahogy a központ szereti. Márpedig nyugodtan szeretheti. Mert nincs kontrollálhatóbb tömeg a megfélemlített tömegnél. Azér' persze Orbán Viktor sem lépi át az árnyékát. Miközben szócsövei megágyaznak a rendkívüli állapotnak, addig a bátrak bátra elhúzott az országból. Mert mikor lehetne halaszthatatlanabb külföldi útja, mint akkor, amikor itthon beleverik a tömeg orrát a mocskába. Nem először a regnálása során.

Robin a bátor elszaladt Bátran elfutott, el ő A vész láttán, ahogy tudott Farkát behúzva elfutott

Andrew_s

Gulyás a decibelkörmös osztogatója

Tegnap nem kicsit sajátos körülmények között, ha tetszik kéz alatt, okosban, megszavazták a dolgozókat froclizó munkatörvénykönyvi változásokat. Igaz, Orbán Viktor keze alatt nem tudjuk mi volt a zsebében, de azért megszavazták. Az ellenzék kivételesen szinte már ellenzékként működött. Majd tüntetés zajlott a fővárosban. Ma Gulyás Gergely pedig minősítette azt.

Ahogy az MTI híre felvezeti ezt a minősítést, minősítgetést: „Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter törvénytelennek minősítette a szerda esti budapesti tüntetést, amelyen szavai szerint agresszív politikai aktivisták vettek részt”. Amely szöveg felett több okból lenne érdemes elgondolkodni. Már csak azért is, mert nem kerültek ki olyan felvételek, amelyek szerint felgyújtották volna szerdán a budapesti Fidesz székházát. Holott a folyamatos kormány-oldali provokációk alapján az is lehet, hogy igény az lenne rá. Elsősorban talán éppen a kormány egyes tagjai, netán a miniszterelnök részéről. Elvégre elég régóta látszanak egy kis szükségállapotosdira. Mert mit zavarognak azok a szégyenletes elemek, akik nem borulnak hasra a gazdasági exodus kormányának nagyszerűsége előtt. A végén még ezt is megoldják okosba?

De Gulyás Gergely, illetve az MTI szerinti szöveg mellé vegyünk inkább elő egy másik, mára inkább elhíresült idézetet. Ezt: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek”. Az utóbbit Pozsgay Imre írta az 1956-os események kapcsán. Pozsgay későbbi pályafutása, pártkatonasága, majd az egész életének későbbi át, vissza, és újraminősítése ismert. Úgyhogy lehet megtenni a téteket Gulyás esetében is. Mikorra várható a miniszterelnökségi főszolga kinevezése valami Nagyon Magas segédzsebkotrói tisztségbe. Illetve, mikor fogja visszavonni mindazt, amit Orbán szolgálatában, pártkatonaként elmondott, és válik tiszteletbeli nagyemberré. Természetesen Orbán bukása után. Mert addig...

Andrew_s

Hatalmi tanévnyitás a kurzuspolitika jegyében

Megtörténtek a tanévnyitók. Természetesen az állami decibelkeresztények is megtartották a maguk fellépéseit. Az oktatásért felelős miniszter, Kásler Miklós Esztergomban tartotta meg a IX. Nemzeti Tanévnyitót. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolát tisztelve le meg a jelenlétével. Míg Gulyás Gergely a Szent László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolában osztotta meg a lózungokat a nagyérdeművel.

Tudván tudom természetesen, hogy a Torquemada, a kereszt nevében működő szadista tömeggyilkos, munkásságában is humánus értékeket találó státuszkeresztényeknek ez így teljesen megfelel, de azért valami mégis félresiklott az állami szervezésekben. Így ugyanis a világos üzenete ennek a beszéd-kettősnek az, hogy aki nem visel szügyig érő keresztet, az gebedjen meg. Ha pedig valakinek a puszta tényekből nem lenne elég világos a hatalom álságos üzenete, akkor Gulyás világosan közzé is tette. Az MTI szerint azt bírta kiejteni az ő nagyon okos száján, hogy az „egyház és állam egymás természetes szövetségese”. Amit olyasmivel próbált meg szépíteni, hogy ez éppen a különvált működés következménye. Holott röviden: egy fenét. A különvált működés különvált működést jelentene. Nem szövetséget, hanem koordinációt igényelve. Legfeljebb. Azt, hogy az egyház egy diák képzéséért, ha az egyházi iskolában jár, akkor pontosan ugyanannyi adófizetői költséget jelentsen, mint bármelyik másik iskolában. Az egyház, bármelyik, mint különvált ideológiai szervezet, pontosan ugyanannyi állami pénzt kap a működésre, mint a használt gyufafejeket gyűjtők egyesülete. Azonban a hatalom a pénzektől függetlenül, egyértelműen az ideológiai egysíkúságra tette le a téteket. Azok a botor szerzetesek, akik korábban tisztes nyomorban élve hirdették Jézus tanításait? Azok kérem forognak az ereklyetartókban. Halhatatlannak hit lelkeik pedig a mono-politeikus szentek karában zokognak.

Egyébként akkor, ha a fundamentalizmust, netán a dogmatikus középkor irányítási struktúráira tekintünk, akkor szintén hasonló megoldásokat találunk. A hatalom egyértelmű ideológiai elkötelezettségét. Az ideológia opportunista és elvtelen kiszolgálóiból kiépült hierarchiával. Amelynek nem egy tagja agresszív szólamokkal leplezi el a saját inkompetenciáját. Amikor az ideológia puszta hivatkozási alappá silányul. Társulva azzal, hogy aki a hatalmat kritizálja, aki a deszekularizált, az világi és egyházi vezetést összeolvasztó, irányítással nem ért egyet, az azonnal közellenséggé, hazaárulóvá, kulturálatlan barommá válik. Ami ugyebár ismerős lehet a hatalmat jelenleg birtokló kisebbségnek. Mert ismerhetik azt a helyzetet, amikor a párttitkár csemetéjének, a párt megbízottjának a kritikája a PÁRT ellenségévé tehetett bárkit. Akár egy életre elvágva a karriert. Bármilyen tudás állt a rendelkezésére, és bármily csekély volt az ismeretek köre a „túloldalon”.

Az ideológiai alapon működő irányítás-technológia egyenesen vezet a kontraszelekcióhoz. A kontraszelektált rendszer pedig nem hatékony. Nem véletlen az, hogy az átideologizált hatalmi struktúrák szinte egyenes úton vezettek diktatúrához. A hatékonyság hiánya ugyanis egyre feltünőbbé válhat. A rendszer tehát egyre inkább csak erőszakkal tartható fenn. Amihez persze olyan, alulinformált tömegek is kellenek, akik számára a boszorkány létező, és lehetőleg elevenen megnyúzandó entitás, lény. Akik bármikor befoghatók verőlegénynek, ha kell. De addig is biztosítják a tömegnyomást. De addig sem árt fenntartani az éles elkülönülést az ideológia kiszolgálói számára.

Az idei össznépi tanévnyitó üzenete tehát egyértelmű: Orbán rendszere elkötelezte magát a kurzuspolitikai, az ideológiai államvezetés mellett. Biztosítva magának azt a hatalmat, amit a nagy elődökhöz hasonlóan egyre inkább csak nyomást gyakorolva képest megtartani. Harcolva lassan mindenki ellen. Menekültektől a civilekig. Most már az ateistákig. Nem feledkezve meg a szalon-antiszemitizmusról sem. Aki pedig orvosi szakellátást szeretne ima helyett, az így járt. Az a szülő, aki ideológiafüggetlen, de minőségi oktatást szeretne, az pedig lassan akkor jár jobban, ha szétnéz a külhoni iskolák között.

Andrew_s

Gulyás a gender-szakokról: nyasgem

Fotó: MTI / Kovács Attila

A gender-szakokkal kapcsolatos kommunikációs lassan igazi gumicsonttá nemesedik. Eközben két dologra talán mégis érdemes figyelni. Az egyik az, hogy vajon miről akarja elterelni a hatalom a figyelmet. A miniszterek fizetésemelése valószínűleg csak az egyik ilyen téma. A másik az, amiről akár az elszólások szintjén közölnek információkat. Ahogy Gulyás Gergely sem biztosan akarta bejelenteni a nyílt diktatúrát.

Nem mindtha érdekelné a szélesebb társadalmat. Az ellenzéket például szinte egyáltalán nem. A parlamentben ülők többségét csak a saját fizetésük érdekli. Ezen kívül talán még az, hogy a társadalom többségét, mert a többség nem Orbánra szavazott, megosztó baromságokért miként tudják egymásra kenni a szart. A megosztott többséget sem nagyon érdekli. Valószínűleg azért, mert a gender-szakoktól függetlenül is van pár egyéb, a pártok vagdalkozásánál lényegesen érdekesebb, illetve élesebb problémájuk az életben. Amely problémák egy részéről valószínűleg éppen azért gondoskodik a hatalom, hogy az emberek egzisztenciálisan zsarolhatók, a napi problémákkal küzdők legyenek. Ne is legyen energiájuk az olyan kérdésekkel foglalkozni, amilyen például az ország valós hatalmi berendezkedése.

Amellyel kapcsolatban Gulyás, alkalmasint a gender-szakokkal kapcsolatban, sommásan összefoglalta a lényeget az ATV tudósítása szerint. A képzéssel kapcsolatban elvileg ugyenis csak tervezet van. Elvileg egy véleményezhető tervezet. Elvileg akár még vissza is vonható a tervezet. Elvileg akár azt is hihetnénk, hogy éppen a visszavonás megalapozására nyilatkozhatták az ELTE részéről azt, hogy mégsem értenek egyet a megszüntetésekkel. Erre Gulyás azt mondja, hogy bár formális döntés nem született a megszüntetésekről, „de tessenek döntésnek tekinteni az elmondottakat”. Mármint azt, hogy a kormány nem ad lehetőséget a gender-képzésre. Az üzenet világos. Simán összefoglalható azzal, hogy „azt ugattok, amit akartok, mert az lesz amit mondunk”. Ennyit arról, ha bárki szakmai, vagy társadalmi érvet gondol átnyújtani megfontolásra. Minek? A falusi suttyó fe’gyütt Budapestre, megkapta a hatalmat, és a hatalom szétrombolta a a talán kezdetektől sem túl komplexosktól mentes személyisége maradékát. Nem Orbán lenne a történelem első olyan diktatórikus vezetője, akivel ez megtörtént.

A képet elvileg árnyalhatná az, hogy a vezér külpolitikai papucsa, Szijjártó, nagy eredményként üdvözölte a gender-tanulmányokat is folytató, illetve reklámozó  indianai Notre Dame Egyetemmel kötött megállapodást. De az annak megvalósulásáig hátra levő közel egy év alatt még bármi történhet. Egyrészt a hívek közül senki nem fogja a vezér szemére vetni, hogy akár percenként másról beszél. Elég ehhez a miniszteri fizetésekkel kapcsolatos reakciókat olvasgatni. Amelyek közül még a fórumok kommentelői között sem nagyon bukkan fel olyan jobboldali véleményalkotó, aki összevetné a jelen állapotokat Orbán korábbi nyilatkozataival. Majd pont a társadalmi kutatások tárgyköréből fog bárki szót emelni bármiért? Ja, nem. Különösen úgy nem, hogy a hatalom részéről megmondják a hívőknek, hogy mit gondolhatnak a kérdésről. Inkább azt csodálom, hogy egyelőre még csak Semjén, Rétvári, illetve Gulyás szintjén szólaltak meg a napokban. De még várhatunk pár napot. Addigra talán megérik a helyzet, hogy megszólaljanak az olyan szellemi nagyágyúk, mint Kósa Lajos, vagy Németh Szilárd.

Miközben nem látom cáfolatát annak, hogy alapvetően az a baja a társadalmi szerepek, a szerepekhez kötődő sztereotípiák kutatásával Orbánnak, és társulatának, hogy ez nem igazolná vissza, az „asszony főzz, és tedd szét a lábad” mentalitást. Mert egyenrangúnak kellene elismerniük a női vezetőket, illetve általában a társadalom női szereplőit- Holott azt Kövér korábbi megszólalásaiból tudjuk, hogy a NER-kompatibilis nő alapvetően egy hülye lombik. Azért persze érdekes lenne, hogy a Fidesz mikor fogja hivatalosan is pedofilnak bélyegezni azt a férfit, aki óvodapedagógusként dolgozik, illetve minimum lebuzizni az egészségügyben dolgozó olyan férfiakat, akik betegápolással foglalkoznak. A történelemből meg majd csak kiírják valahogy az olyan szereplőket, mint a korábbi írásban is említett Mária Teréziát, Zrínyi Ilonát, az Egri csillagok női hőseit. Nagy Katalin cárnő, Viktória-királynő, és a többiek, sorban állnak addig egy kicsit. Miközben alapvetően nem is a gender-szakokról szól persze a kérdés, sokkal inkább arról a hatalmi demonstrációról, amellyel Orbanisztán vezető kisebbsége be akarja bizonyítani, hogy bármikor megtehet bármit. Olyan területeken is, ahol a hatalomnak nem sok keresni valója van. Mert amikor a tudományt a politika és ideológia játszóterévé tették, az eddig csak olyan nagy eredményekhez vezetett, mint a tudósok megkínzása, megégetése az egyház áldásával, illetve Liszenko elvtárs tündöklése Sztálin kegyelméből.

Andrew_s

Fidesz: egy ágyban a frakcióval

A népesedéspolitika egyik fontos része az előjáték. Jobb esetben barátságos. Rosszabb esetben, mint arra annak idején a Fidesz padsoraiból rámutattak, pofozkodós. Esetleg egy vak komondorral súlyosbított. Ha pedig ez sem elég, akkor hordószónoklatos.

Az utóbbi, különösen súlyos verzió felvezetőjét a miniszterelnök tartotta. Kiállva egy mikrofonhoz, és ismét megüzenve: „Sokasodjatok”. Ismét, mert már egy éve is megüzente a nagy népi hágatást. Most demográfiai programot hirdetett. Ennek céljaként hirdette meg a biológiai reprodukciót. Ami mindenképpen bíztató. Mert elképzelem az abiotikus reprodukciót, a Patyomkin-embereket, a festett tömegeket, a 3D-nyomtatott szavazókat, a testcafatokból reprodukálódó zombikat, és rögtön vonzóbb a biológiai reprodukció. Mármint személyesen. De a társadalmit sem biztos, hogy pártvezéri iránymutatások alapján kellene megoldani. Még akkor sem, ha a Fidesz-kormányban, illetve annak környékén immár hagyományosak azok a megnyilvánulások, amelyek alapját Ratkó-elvtársnő tette le. Néhány évtizede. Ugyanakkor az orbáni előéneklésre a frakcióülésre készülők refrénje kísérheti.

Erről Kósa közleményezett egy jót. A velencei frakcióülés előjátéka gyanánt. Ahol a beharangozás szerint Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára fogja vezetni az erre vonatkozó előadásokat. Valószínűleg teljes joggal, mert a család-, és ifjúságvédelem igen jelentős részben jelenthet nemzetközi ügyet. Amennyiben egyre több magyar gyermek születhet, a gazdasági exodus hatására, külföldön. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy itthon ne lenne dolog a családok, illetve az ifjúság ügyeit illetően. Ha nem is egészen úgy, ahogy azt a korábbi, a pártajánlásos szolgatenyésztési program alapján gondolták. Ahogy az sem lenne az igazi, ahogy Soltész úr egy éve az egyházi gyermekfaragásról értekezett.

Miközben Kósa úrtól tudjuk: a frakcióülésen másról is lesz szó. Köztük arról is, hogy a jövőben kinek a frakcióvezetői szellemében gyönyörködhet majd a publikum. Orbán Viktor erre a posztra Gulyás Gergelyt ajánlja melegen. Akinek korábbi megnyilatkozásai alapján nem igazán kell majd sajnálnunk Kósa távozását. Igazi minőségi csere történhet, ha teljesül a papírforma. Azonos minőségben. Szellemi minőségben is. Abban az értelemben is, hogy a miniszterelnöki szellemképet láthatja majd a kormányt hőn szerető publikum. Még akkor is, ha ez szeretet egyoldalú. Amennyiben a kormány nem annyira szereti hőn az ország egészét. Csak azt a részét, aki kellően meleg nyelvet tud a farpofák közé szorítani, és kellően meggörnyedve tud gazsulálni. A többi? Az nemi életet élhet a helyzetével. B...hatja. Vagy kivándorolhat.

Andrew_s

Gulyás esete a lólábbal

Ahogy többször, úgy a jelen nemzetközi helyzetben is előfordulhat, hogy jobb a hallgatás. Nem azért, mert arany, hanem azért, mert a pártfeladat nem okvetlenül fedi le a realitásokat. Néha, és erre a mai 45+ -os korosztály bőven emlékezhet, még a tartós állásfoglalásokat sem. Mert a politikai szél forgandó. Még akkor is, ha a pártvéleményt egy diktátor bélszelének állapotjelentése befolyásolja. Így aztán Gulyás Gergely is könnyedén az öntökön-rúgás állapotában találhatja magát. Vagy a pártját.

Mert a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség frakcióvezető-helyettese a jelek szerint nem tehette meg, hogy befogja a száját. Esetleg egy, profi politikushoz méltón, velejéig semmitmondó körmondattal üsse el a Brexit-szavazás kérdését. Nem azért, mert nem lehet róla véleménye. Hanem inkább azért, mert a jelek szerint még az angoloknak sincs teljesen kialakult véleménye. Amit mindennél jobban mutat a szinte azonnal elindult ellen-kezdeményezés. Amelynek az azt támogató, aláírói „létszáma” alig egy-két nap alatt millió felettire növekedett. S növekszik folyamatosan. Valószínűleg annak hatására is, hogy az elszakadásra voksolók egy része legalább utólag felméri, hogy mi a fészkes fenére is hagyta magát befűzni. Amely jelenség különben akár tényleg sarkallhatja is a Fidesz vezetését. Arra, hogy addig üsse a retorikai vasat, amíg legalább langyos. Mielőtt esetleg a híveinek egy része szintén elkezd utánanézni annak, hogy a jelen kormánypártra szavazva tulajdonképpen mihez is adja a támogatását.

Akár az olyan hírek nyomán is szétnézve maga körül, amelyek egyike legutóbb arról szólt, hogy a házelnök gyakorlatilag lehülyézte a Fidesz brüsszeli kiküldöttjét, Navracsics Tibort. Azon az alapon, hogy az utóbbi szerint nincs kötelező betelepítési kvóta, ami ellen Orbán és háza népe népszavazással is ágálni szeretne. Kövér az ilyet nem tűrheti szó nélkül. Az ő idolja azt mondta van kvóta. Akkor pedig ne jöjjön egy Fidesz-kegyelméből megélő politikus azzal, hogy nettó pénzkidobás az ez elleni népszavazás. Különösen akkor, amikor egy teljes kommunikációs rendszert építettek már ki ennek a támogatására. S amelyet alapjaiban rengetne meg, ha a hívek egy része esetleg elkezdene gondolkodni. Úgyhogy Gulyásnak esetleg tényleg nem volt más választása, mint beszélni valamiről, amellyel kapcsolatban még az érintetteknek sem sikerült egymással dűlőre jutni. Elvégre lehet, hogy őt erre tartják. Mert valakinek csak el kell mondania a napi mantrát.

Beleértve azt is, hogy „ha az Európai Bizottság továbbra is ezt a fajta bevándorláspolitikát képviseli, ennek más tagállamokban is hasonló következménye lehet”. Elvégre olyan apróságokkal nem kell okvetlenül foglalkozni, hogy az angliai népszavazásnak legfeljebb egyik populista szólama foglalkozott a bevándorlókkal. Azt meg a Fidesz nyilván el akarta mondani, hogy az unió érezze magát megzsarolva általuk. S ezt akkor is el kellett mondani a jelek szerint, ha ezzel a kvóta-szavazás alól nem csak a lóláb, de a villás farok is kilátszik ezáltal. Mert ezzel világossá tették, hogy a valós alapot Navracsics szerint nélkülöző népszavazást a Fidesz az unióból való kiválás indoklására akarja felhasználni. Ezt eddig is sejteni lehetett. Gulyás tehát ebből a szempontból nem tett mást, mint lerögzítette az eddig inkább csak sejtett orbáni álláspontot.

S talán az egész sajtótájékoztatónak ez a leglényegesebb üzenete. Mert az olyan lózungokkal, nem igazán lehet mit kezdeni, hogy „a magyar gazdaság erős alapokon áll, az uniós költségvetés mintegy nyolc százalékát állja Nagy-Britannia, ennek az összegnek egy tört része az, amelynek Magyarország a haszonélvezője”. Mert a magyar gazdaság olyan erős alapokon áll, hogy a fiatalok százezrei menekültek el a gazdasági exodus nyomán. Többek között Angliába is. S akik hazacsábításával kapcsolatban a re-migrációs kormányzati siker ezrelékes nagyságrendű. Ellenben a fiatalok által hazaküldött milliók alig hiszem, hogy ellenére vannak a kormányzatnak. Melynek bevételeit az itthon elköltött pénz áfája garantáltan bővíti. A fenti Fidesz-frakciós véleménynek tehát mindkét „lába” sánta. Aztán ott van például az orbanista örökbecsűk egyike: „Magyarország továbbra is határozottan azt a véleményt fogja képviselni, hogy nem akar Európai Egyesült Államokat”. Amely legfeljebb annyiban árulkodó, hogy az „állam én vagyok” kijelentésre rímel.

Lévén, hogy legfeljebb a magyar kormány véleményéről lehet szó. Tekintettel arra, hogy nem emlékszem olyan népszavazásra, amely az Európai Egyesült Államok (USE) létrejöttével lett volna kapcsolatos. Amellett, hogy az USE létrejötte, mint azt korábban írtam, valószínűleg legfeljebb elodázható gazdasági és történelmi kényszer lesz. Legfeljebb az odáig vezető utat lehet rögösebbé tenni. S áldozatosabbá. Mely utóbbit a magyar kormány szinte biztosan szívesen meghoz. amennyiben nem Orbánnak és oligarcháinak kell állni a számlát.

Andrew_s

A pánikrohamos időutazó Gulyás-bolsevizmusa

Kossuth tér: 2006
Fotó: Nagy Attila/Index.hu

Szilveszter éjének napja van. Köszönt és minden jót kívánt, Gulyás Gergely az időhurok oldalán. Gulyás Gergely szerint ugyanis nem 2014-et írunk, hanem 2005-öt. Az egyetlen ráutaló jel, hogy mégsem, az a kormány. 2005-ben nem a Fidesz volt hatalmon. S nem lett kormányzó erő 2006-ban sem. Meg is viselte a lelkét a Kedves Vezetőnek.

Aki onnantól sokkal gyakrabban látszik kiérdemelni a Kedves Beteg megtisztelő címét. A maga akkumulátortöltéses szabadságaival, 2012-re erősen kiütköző komplexusaival, egyre erősebb üldöztetési kényszerképzeteivel, és pártszintű pánikrohamaival. Az utóbbiban a pártja nagymértékben támogatja. A haszonélvezők kórusa vidáman énekel, és kollektíven fél. Vidáman előadja a kardalt és a kard-dalt akkor, amikor helyeselni kell a külpolitikai idiotizmusokhoz, és tapsolni kell a belpolitikában végzett permanens rabló-hadjárathoz. Okkal. Floridázó önkormányzatisok, világvégén koncertező apparatcsikok, dísznóügyi főnökké vált milliárdos gázszerelő, belvárosi lakásbotrány-hős és csapatuk alkotja ezt a kórust. Amelynek gyűlöletügyi nagyasszonya és akkori egyik főtisztviselője is megjelent 2006-ban a Nagy Őszi Pisis Forradalom gyülevész gyűlésén. Ott, ahol zsidóztak, és köztári kloakának nézték Budapest egyik központi terét.

Alighanem a téridő inverzéből csak most ideért tachionok hozhattak hírt az akkori történésekről az Országgyűlés törvényalkotásért felelős fideszes alelnökének. Alighanem most látja csak a letaposott bokrokat, az összeokádott, fekáliával meghalmozott bokoraljakat, és mindazt, amiért szinte teljes talajcserét kellett végrehajtani az egykori Gödör-téren. Amelynek régmúltbeli neve sokkal jobban leírta volna az akkori, TV-székházgyújtogató moralitás magasságát. Beleértve azt is, hogy a „forradalmi” húgyosok egy része napidíjért leledzett ott. Az, hogy most mitől világosodott meg Gulyás Gergely, azt sejthetjük. Az azonban, hogy azt volt képes kinyilatkoztatni, miszerint a „Parlament előtt hónapokon át tartó sátortáborozás visszaélésszerű gyakorlása a gyülekezési jognak”, az csak egyet jelenthet. Valami olyan kalandjátékban vehetett részt, ahol egy rontás az IQ-jának jelentős részét lerombolta. Ami egyben azt is jelentheti, hogy előtte komoly intelligenciával rendelkezhetett, mert más, egyszerű halandó már beszélni sem tudna ilyen mértékű rombolás után. Talán az alelnök elvtársnak (nem az enyém, hanem a vezéré), szintén jobbat tett volna, ha meg sem szólal.

Még akkor is, ha tudjuk: mintegy 20 sátorból álló, kisebb tábort alakított ki „A Város Mindenkié” csoport, még december közepe táján a Kossuth téren. Ami kétségtelenül remek látszat-indok Gulyás Gergely fentebb emlegetett bejelentéséhez. De ez a felvetés, rájuk hivatkozva, a jelenlegi kormányzat oldaláról, az előzmények ismeretében gusztustalan. Nem kicsit, hanem nagyon. Ahogy a másik szólam is hamisan cseng az azonos helyen és időben tartandó demonstrációk bejelentésére hivatkozva. Tudjuk ugyanis, hogy az Operaház előtt tartott ellenzéki nagygyűléstől kezdve egész a mostani tüntetéshullámig a kutyát sem zavarta a kormányzatból a szomszédban zajló feketeinges gyülekezések ténye. Ahogy az esedékes, békemenetelő ellentüntetésekkel való fenyegetődzés sem. A Országgyűlés törvényalkotásért felelős fideszes alelnöke tehát komoly egészségügyi veszélynek teszi ki magát ezzel a bejelentéssel. Az ilyen hidegben a talaj menti csúszkálás különösen veszélyes. Gerinc nélkül meg hova tudna elmenekülni a talaj menti fagy alól?

Miközben egyet maximálisan meg lehet érteni. Ami kettő. Az egyik, hogy baromira tele lehet a nadrágja a Kedves Vezetőnek, és haszonélvező kórusának. Nem véletlen, hogy a Fidesz frakcióvezetője Rogán-védelmi törvény ötletével hozakodott elő. Mert ugyebár szinte csak ő és vezére hiszi azt, hogy aki a visszaéléseket, a hatalmi korrupciót támadja, az az országot támadja. De még az ellenzéki, egyébként szinte az önfelszámolásig megosztott, tüntetéseknél is nagyobb veszély fenyegeti a Fideszt.

Az, hogy a civilek mozgalmaival szemben meghirdetnek egy ellentüntetést, és arra a néhány vakhitű, vagy megfizethető statisztán kívül senki nem megy el. Ettől a gyengeségdemonstrációtól alighanem sokkal jobban rettegnek, mint bármi mástól. Márpedig azok után, hogy a baráti közvélemény-szondázók is támogatáscsökkenést mutattak ki, megvan ennek is a veszélye. Márpedig egy erődemonstrációban hívő, már régen a saját világába zárt vezető számára nincs gyilkosabb, mint a gyengeség nyilvánvaló megnyilvánulása. S ez az, amitől a vezéri latrina körül csaholók félnek. Pánikolnak és rettegnek.

Andrew_s