2013. június 17., hétfő

Gyurcsány és a taktikai kirohanás

Forrás: ATV
Gyurcsány Ferencről sok mindent mondtak már a hívei és ellenfelei egyaránt. A Fidesz nem egyszer fellángoló fóbiáit számba véve, kis híján ellenséget írtam. De maradjunk a demokratikusabb megfogalmazásnál. A legutóbbi Gyurcsány-beszéd is olyan, amit alighanem még sokszor fognak idézni, elemezni. Eközben dicsérni és leszólni egyaránt. Nagy Imre házánál ugyanis elég indulatosan szólt a jelen korról, és a jelen kormányzatról. Valamint arról az Orbán Viktorról, aki éppen Nagy Imre újratemetése kapcsán kezdte meg a hatalmi szemfényvesztést.

Ez utóbbit ugyan nem Gyurcsány Ferenc mondta, de azért még emlékezhetünk arra a borostás, de már akkor felelősségpánikos fiatalemberre, aki akkor a mai kormányfő volt. Végső soron nem mondva semmit, ami közvetlen személyes kockázatot jelenthetett volna. Ellenben felvonultatva mindazokat a retorikai, és általános kommunikációs jegyeket, melyek egy populista népvezért kell, hogy jellemezzenek. Utólag persze könnyű okosnak lenni. Miközben láthatjuk, hogy a jelen vezetésben sem vállal szinte semmilyen személyes kockázatot kormányfő. Folyamatos bűnbakkeresésben van, miközben a felszínes kommunikációs húzások jellemzik. Valamint az, hogy megpróbálja mindenkinek azt mondani, azt üzenni a sorok között, amit az illető hallani akar. Ezzel szemben az, amit Gyurcsány Ferenc olykor mond, az igen sokaknak nem tetszik. Alkalmasint az öszödi beszéd sem szivárgott volna ki, ha pártjának minden tagja maximálisan egyet ért vele a politikai populizmussal való szakítás gondolatában. Mert azért a maga szövegkörnyezetében inkább ezt, a politikai hazugságspirál létét hánytorgatta fel.

Ebből a szempontból az a beszéd, miként arra a DK vezetője most hivatkozott, valóban egyfajta korszakváltást jelentett a politikában. Annyiban is, hogy a következményei is új korszakot nyitottak. Megindítva az utcai csőcselék-politizálást, valamint az azzal való fenyegetést. Lebegtetve azt, hogy az ellenzék esetleges győzelme esetén lesznek majd olyan Békemenet-aktivisták, akik majd igyekeznek flaszterkővel igazolni mérhetetlen megbántottságukat. A Nagy Imre házánál mondott beszédben emlegetett félelemkeltés ugyanis egyáltalán nem csak a véleményszabadságra, a közvetlen demokráciára igaz. A sunnyogó pánik ráadásul alattomosan hatékony eszköz is lehet azok kezében, akik már megmutatták: a TV-székház felgyújtása is csak egy csettintés kérdése.

Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc beszédét aligha emiatt fogják sokan emlegetni. A kormánypárt részéről már csak azért sem, mert a trafik-, és föld-mutyik még el nem vart szálainak útvesztőiben nem biztos, hogy hálás téma. A nyelvezete, és az indulati megnyilvánulásai alighanem sokkal meglepőbbek voltak sokak számára. Holott ezek valójában szinte törvényszerűnek is tekinthetők. A finomkodó stílus ugyanis egyrészt nem viszi át a média ingerküszöbét, másrészt nem is nagyon érinti meg az embereket. Az előbbi alighanem lemérhető a beszéd reakcióiból. Az utóbbi pedig nyilvánvaló. Az, aki munkahely nélkül, a túlélésért küzdve egy dühös legyintéssel kezdi, illetve zárja a mindennapokat, az nem grafikonokban, százalékokban, aránypárokban gondolkodik. Az, aki így járt a jelen kormányzat intézkedéseinek hatására, könnyebben megszólítható úgy, hogy a „krumplileves legyen krumplileves”, a végtermékként kapott „szar pedig legyen szar”. Miközben persze, ha már „krumplileves”, érdemes figyelembe venni, hogy a DK vezetője mindent megtett azért, hogy a Kádár-nosztalgiát átélőket is megszólítsa, és ne kirekessze. Egyfajta megértéséről biztosítva azokat, akik számára az 1980-as évek korántsem jelentették azt a földi poklot, amit az akkori kor, azóta hatalomba került, haszonélvezői szeretnének bemesélni nekik azokról az évekről.

Ilyen szempontból a beszéd egy nagyon is taktikus, és jó taktikai érzékkel elmondott beszéd volt. Már csak azért is, mert az utóbbival kihasználta azt, hogy személyét, és sok szempontból a pártját is, máig sokan összesorolják az MSZP-vel. Ha tehát valóban az ellenzéki összefogás a cél, akkor ez a beszéd még ezen a téren is jó szolgálatot tehet. Márpedig azok után, hogy Gyurcsány Ferenc kifejezetten nem akarja jelöltetni magát miniszterelnöknek, végső soron valahol erre lehet az előre. Visszaigazolva kicsit azt is, amit korábban írtam az ellenzéki lehetőségekről: „az ellenzék tehát a kétbalkezes, a nem-jelölt, és a celeb triójára korlátozódik jelenleg”. Miközben a nem-jelölt az, aki egyáltalán képes lehet felvenni Orbán Viktorral szemben a retorikai kesztyűt. Azzal pedig, hogy nem kíván közvetlen kihívó lenni, de mégis az ellenzék emblematikus szereplője, Gyurcsány Ferenc igen komoly tüzet vonhat magára. Azt pedig már az éhségsztrájk kapcsán is felvetettem, hogy ennek nagyon is komoly szerepe lehet a későbbiek szempontjából. Az ugyanis világosan látszik a bajnaizós, gyurcsányozós kirohanásokból, hogy a Fidesz egyre rosszabbul teljesít nyomás alatt. Az egyszemélyi vezetés ugyanis világosan megbosszulja magát akkor, ha egyre több paraméter alapján kell tudni reagálni. Amit csak fokozna, ha hivatalosan is bejelentenék például Vadai Ágnes apirantúráját egy jelöltségre.

Ezért aztán, miközben valós kommunikációs haszna is lehet egy nem igazán kertelő, és szűziesen óvatoskodó megszólalásnak, a közvetett hatás sem lebecsülendő. Azzal, hogy az ellenzéket állásfoglalásra kényszerítheti, az összefogás előmozdítását segítheti. Azzal pedig, hogy Orbán Viktor csapatának újabb megnyilatkozásra kell reagálni, és ehhez konzultációs futamokat folytatni a Vezérrel, lassíthatja a kormánypárt érdemi reakcióját az ellenzéki lépésekre.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése