1956! Viszonyulj!

Annak, aki eddig nem tudta volna: létezik az Alapjogokért Központ. Bevallom, nem tudtam. Eddig. Az MTI-nek hála megtudtam. Bár, személy szerint eddig azt hittem: az alapjogokat nem kutatni, hanem megadni kell. Az végképp furcsának tűnt, hogy az MTI ezek után a baloldali pártok legnagyobb problémája kapcsán emlegette.

Egyébként nem abból a szempontból, hogy a baloldali pártok miként viszonyulnak az alapjogokhoz, hanem Törcsi Péter, kutatási igazgató a hír szerint az 1956-hoz való viszonyukról nyilatkozott. Amely MTI-közlemény egészen biztosan kommunikációs telitalálat. Elvégre a déli határ mentéről érkező hírek, a gyermekek abszolút, illetve minőségi éhezését rossz szokásként emlegető kormánypárti politika, és hasonlók, árnyékában valóban a legérdekesebb alapjogi problémának ígérkezik az, hogy a baloldali pártok mennyire tisztázták a viszonyukat egy hatvan évvel ezelőtti polgárháborúhoz. Minden más nyilvánvalóan smafu ehhez képest. Ez akkora marhaságnak tűnik, hogy máris érdekesnek tűnhet elolvasni azt amit az MTI feltálal. Még akkor is, ha az M1 műsorában elhangzottakra hivatkozik. Amely műsorba a korábban említett problémákkal, esetleg a szegregatív oktatáspolitika és az emberi alapjogok viszonyának taglalásával, talán a büdös életbe nem került volna be Alapjogokért Központ egyik munkatársa sem.

Mely központ egyébként azt mondja magáról, hogy „célja a jogállami működéssel és alapjogvédelemmel kapcsolatos tudományos kutatás és elemzés”. Úgyhogy a korábban emlegetett problémák talán hivatalból nem érdeklik a központot. Még akkor sem, ha az Átlátszó AK-átvilágítását, és annak alapján a kutatási igazgató IKSZ-kötődését, most a fókuszon kívülre helyezzük. Elvégre valamiből az IKSZ jelen és egykori tagjainak is élni kell. Az örömkommandózás és a más életvitele iránti töretlen érdeklődés lehet nagyon izgalmas, de azért nem baj, ha vaj is van a kenyéren. A maradékot meg legfeljebb a fül mögötti stelázsira kell tenni. Úgyhogy ez van. Meg 1956 és a baloldali pártok viszonya. Amit ugyebár okvetlenül tisztázniuk kellene az AK kutatási igazgatója szerint. Az MTI híre alapján. Amiben talán igaza is lehet. Közben meg itt köröznek azok a gondolatok, hogy az 1956-hoz való viszonyt alapvetően az embereknek kell tisztázni. Ahogy minden más társadalmi eseményhez is. Ha ezt elkezdik előírni, akkor a kötelező iskolai ünnepségekig lehet eljutni. Legfeljebb.

Így aztán nekem személy szerint nem hiányzik, hogy előénekelje bárki is az elvárt viszonyt. Ezért aztán teljesen el tudom fogadni, ha mások sem szeretik. Oldalfüggetlenül. Ezért alapvetően nekem nem hiányzik az említett viszony demonstratív tisztázása egyik párt esetében sem. Sokkal kevésbé hiányzik, mint zavar a kisajátítási szándék. Különösen akkor, ha ez a szándék legfeljebb a kommunikációban remélt előnyökért, a politikai haszonszerzés érdekében zajlik. Az persze más kérdés, ha ehhez olyan felszopókat állítanak ringbe, mint az AK kutatási igazgatója. A hír szerint ugyanis „Törcsi Péter az M1 aktuális csatorna műsorában hétfő este Molnár Gyulára, az MSZP és Gyurcsány Ferencre” célozva azt emlegette, hogy „olyanok próbálnak párhuzamot vonni a jelenlegi kormány és az 1956-os elnyomó rezsim között, akik 1989 előtt a rendszer "tevőleges kiszolgálói" voltak”. Amely mondatban akár némi igazság is lehet. Akkor, ha az utóbbi fél mondat nem lenne igaz, legalább részben, a Fideszre és a holdudvarára is. Igaz, ők nem próbálnak párhuzamot vonni. A kialakított személyi kultusz, a megválogatott tapsoncoknak elmondott vezéri beszéd, és a minden hatalmat a Fidesznek mottójú kormányzás alapján ők maguk a párhuzam.

Az, hogy eközben Orbán komcsizik is kicsit? Hát istenkém. Megpróbálja mások felett olvasni a névsort. Ha már tükörre nem telik a stadion-milliárdokból. Egyébként Kiszelly Zoltán sem teljesen százas, amikor azt mondja, hogy a „baloldalnak volt nyolc éve, hogy bemutassa azt az alternatívát, amelyet most kínál, de akkor nem tette meg”. Mert ugyebár a Fidesz ellenzékének volt olyan négy éve is, amikor simán megvolt a parlamenti kétharmad. S nem írták ki még az ország nevéből is a „köztársaságot”. De megértem, ha erre most ciki lenne emlékezni. Különösen egy olyan szervezet kutatási vezetője társaságában, amelyik önbevallása szerint az alapjogokat kutatja. Ha talán az emberieket, a demokratikusakat nem is annyira, mint a Fidesz alaptörvénye szerintieket. De ezt valóban nem tudom. Mert, mint írtam, azt sem tudtam, hogy léteznek. Mert az emberi, a demokratikus alapjogokat szerintem továbbra is inkább megadni kell(ene), mint kutatni.

Azért persze azt is fenntartom: egyik oldalról sem tetszene egy polgárháború egészének kisajátítása. Mert valószínűleg 1956 teljes történelméhez a szélsőbaltól a szélsőjobbikig, némi köztörvényes árnyalatokkal, a teljes paletta belefér. Az, hogy ebből ki mihez, ki mennyire, és ki hogyan viszonyul az mindenkinek a magánügye. Amíg nem válik ez közveszélyessé. Mely közveszély tekintetében még mindig súlyosabbnak érzem a TV-székház felgyújtását, mint a sípolást.

Andrew_s

Orbán Ráhel bulvárgumija

Forrás: fsp.nolblog.hu

A téma és a gumicsont az utcán hever. Meg a kutyagumi is a trehány gazdik nyomán. Lehet persze mérgelődni, szitkozódni, vagy akár röhögni, de azért csak ott van. Kár eltartott kisujjal ráköpni. Attól még ott marad. Ahogy Orbán Ráhelt is a kommunikációs centrumban tartja pillanatnyilag a hírvilág.

Holott alighanem éppen belőle képeznek gumicsontot. Ami végső soron nagy előrelépés a guminőhöz képest, de nem nagy politikai karrier. Még akkor sem, ha beperli az egész internetet. Amely gesztus, a fényképek gondos kiszivárogtatásával együtt lehet különben egy jól kidolgozott kommunikációs offenzíva része is. A kormányzatnak ugyanis van bőven miről elterelni a kommunikációs főcsapás irányát. A Merkel-látogatás kapcsán szervezett gyűlések mögül éppen úgy érdeke lehet kihúzni az érdeklődést, ahogy a romló forint, és a belső gazdasági problémákra küldött miniszteri mellébeszélésre adandó mélyebb válaszok alól. Bőven belefér tehát a képbe az is, hogy Orbán Ráhel eljátssza a maga szerepét, a kommunikációt megosztja valami bulvár-zöldséggel, és a világ megy tovább. Ő is a barátaival Svájcba. Esetleg az MIT-re. Ha már internetet akar perelni, akkor oda is mehet a panaszaival. Jó pénzért talán tanulni is. Vagy büfésnek. Diót törni. Meg amúgy is. Majdnem olyan, mint az MTI. S biztos van annyi pezsgő, amitől már majdnem mindegy.

De addig is, hajoljunk le ezért a kutyagumiért, és tekintsük, jó alattvaló módjára annak a gumicsontnak, aminek szánják. Ne érje szó a ház elejit. Elvégre a homlokzat mögött úgy sincs semmi. Ha pedig MTI. Orbán Ráhel, mint tudhatjuk, az MTI-n keresztül fenyegette meg az egész világot, hogy perbe és haragba lesz vele. Ha pedig valakinek kétsége lenne afelől, hogy a legnagyobb hercegnő a papa tudtával és beleegyezésével kavarja a gumit, az rögtön eloszlathatja a kétségeit. Az MTI ugyanis megkereste a Miniszterelnöki Sajtóirodát, és onnan nem udvarias elhajtásban részesültek. Hanem Havasi Bertalan közvetítette a miniszterelnök álláspontját a családi nyaralás képeivel kapcsolatban. Világosan jelezve, hogy Orbán Ráhel nem, mint magánember, hanem kormányzati megbízott lépett fel az ügyben. Ahogy Orbán Viktor sem magánemberként reagált, hanem sajtócsicskásával üzent. Ezzel is igazolva azt a tézist, hogy itt szó nincs valami spontán kipattanásáról a bulvár-hírnek.

Még akkor sem, ha ettől még vannak megmosolyogtató részletei az ügynek. Nem a fényképeknek, hanem annak a bizonyos pezsgőzésnek. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója például azt nyilatkozta, hogy személyesen ő presszionálta Orbán Ráhelt. Azonban valószínűbb, hogy inkább csak megpróbálta síkosabbra nyalni az utat. Valahogy ugyanis nem tűnik életszerűnek, hogy az utcáról betévedő átlagpolgárnak a Királyi Páholyban szorítsanak helyet egy pezsgős balett-nézésre, ha különben telt ház van. Az is roppant életszerű, hogy Orbán Ráhel annyira vonakodva fogadta el, ami az igazgató által foganatosított erőszak jegyzőkönyvezését is maga után vonta. Most eltekintve attól, hogy Ókovács Szilveszter szinte bármikor hajlandó egy kis talpnyalásra, azért megfontolandó lehet ismerősnek is. Ha ugyanis mégis meghiúsulna I. Feltsuthy Orbán Viktor királlyá választása, akkor hirtelen elkezdhet emlékezni egy csomó mindenre, amiről most mosolyogva hallgat. Háta mögött tartva az adatokat, és a belőlük formált kést. Mint egy gagyi operában. Bármilyen nevetséges is ez a gumicsont-opera pillanatnyilag.

A legszomorúbb talán nem is az, hogy egy gagyi igazgató egy gagyi hétköznapi opera szüzséjét mondja fel. Szemben azzal, hogy a milliónyi statiszta lelkesen lesi tátott szájjal az úri asztalról lehulló morzsákat. Miközben tapsol. Miközben átszellemülten együtt mondogatja mazsolának a kutyagumit az úri csirkefogókkal, és csirkefogó urakkal.

Andrew_s

KDNP-s karácsonyi hírek

A KDNP szerint sincs senki az út szélén?

Még mindig a Karácsony, és ismét csak a hazai politika egyik szereplőjének ténykedésén, illetve annak hiányán keresztül nézve. Ez nem más, mint a kormánypárt klerikális platformja, a KDNP. Azért, mert az ünnep, alapvetően a kereszténység által indíttatott ünnep. S mint tudjuk, a vasárnapi zárva tartás kapcsán éppen csak nem lett a szent családot is megtagadó sátánista, aki vasárnap is vásárolni szeretne.

Így aztán teljesen nyilvánvalóan érdekes lehet, a képmutatási koefficiens felmérése a szavazásokon önmagában mérhetetlen támogatottságú, és nem kevésbé mérhetetlenül nagy mellénnyel díszkereszténykedő formáció esetében. Nos, a részletek alapján azt találhatjuk, hogy az említett koefficiens a Himalája magasságával mérhető nagyságrendeket képvisel. Ehhez különben nem kell mást tenni, mint a pártnak bejegyzett vallási lobbi-egylet honlapját meglátogatni az interneten. Ott szinte azonnal megállapítható, hogy szinte csak az MTI hír-anyagából olvasható összeállítás. Ami nyilván annak is köszönhető, mert így legalább véletlenül sem közölhetnek olyasmit, ami a Vezér hírkufárjain kívüli forrásból, véletlenül szembemegy a hivatalos fő-nyelvcsapás irányával. Az országos hírszolgálat pedig egyedül a Baptista Szeretetszolgálat adományairól látszott olyan módon beszámolni, ami kielégítette a KDNP-s hírválogatókat. Amiről nem olvashatunk még hírként sem, az a rekordhosszúságú sorok a Blaha Lujza téren, vagy bárhol másutt az országban. Természetesen tudom, a krisnások nem keresztények. Azért a KDNP által kezdeményezett ételosztásról, például, kerülhetett volna ki hír a honlapra. Ja, hogy ilyen esetleg nem is volt? Bocs!

Természetesen más híranyagok is olvashatók az említett weboldalon. Túl azokon is, amelyek alapvetően a Fideszről szólnak. A Karácsony kapcsán inkább csak a kiemelt, és valóban vallási tárgyú hírekre koncentrálva olvashatunk Ferenc pápa ténykedéséről. A világvallás aktuális tematizálása okán ez teljesen érthető. S a hitük miatt meghurcoltak valóban megérdemelnek minden szolidaritást. Alapvetően a hitüktől függetlenül. Kiterjeszteném. Még a hitük hiánya miatt meghurcoltak, leszóltak, másodrendűnek kikiáltottak is megérdemlik a szolidaritást. De ez utóbbit a KDNP esetében el sem várom. Képviselőik, például Rétvári Bence vagy Harrach Péter megszólalásai nyomán, a pártnak az úgyis olyan magas lenne, mint hangyának a már említett indiai hegyvidék. Így megértem, hogy a pápával kapcsolatos hivatalos híradásokat nem egészíti ki saját részükről semmi. Még annyi sem, hogy a Vatikánban említett sok könny kapcsán együtt éreznek bárkivel is.

A hazai híveknek tolmácsolják például Bölcskei Gusztáv református püspök véleményét, ami a rend és befogadás szükségessége mellett tör szavakat. Igaz, a rendet a lelkekben levő rendként emlegeti. De azért még emlékezhetünk arra, hogy a beszédnek helyet adó debreceni Református Kollégium falát Horthy-emléktábla díszíti, és szintén református templom adott helyet egy Horthy-bálvány avatásának Budapesten. Annak állítva emléket, aki nem egészen spirituálisan volt rendpárti, és legkevésbé sem a volt a vallás-semleges együttélés híve. Függetlenül attól, hogy a Szakály-osztályú kukatörténészek, kormánypárti egyetértéssel, miként próbálják újraírni a háborús éveket. Egyébként mindettől sem a most beszélő püspök, sem a parlamenti vallás-manifesztáció nem határolódott el túl hangosan, Viszont a püspök elég hangosan megvédte a tengertelen tengernagyi táblát. Ez akkor is visszássá tesz a szájából bármilyen karácsonyi üzenetet, ha a gyermekek megvédésének most emlegetett eszméjével maximálisan egyet lehet érteni. Még akkor is, ha a most szemlélt honlap gazdáinak egyike nem is olyan régen a gyermekek éhezését életmódbeli kérdésként gondolta kezelni. Hogy próbálná ki Harrach Péter ezt az életmódot úgy egy hónapig!

A gyermekek védelmével még a KDNP-től függetlenül is egyet lehet érteni. Függetlenül attól is, hogy a Karácsony egy konkrét gyermek születésének állít emléket. Amely gyermeknek az emléke, Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének a közleménye szerint összeköti Istent és az embert. Pontosabban szerinte az Istentől elszakadt ember találkozik a betlehemi jászolnál az Istennel. Ez azért is érdekes gondolat, mert manapság a Karácsony az emberek többségének aligha az említett jászolról szól. Így azoknak sem, akik szerint a kínhalál-szimbólum a legjobb emlékeztető a születésre. Amellyel kapcsolatban Fabiny Tamás, szintén evangélikus, és nem mellesleg püspök azt emlegette, hogy: „Szerinte istenkáromlást követ el az a politikai erő, amelyik tudatosan él vissza a keresztény jelképekkel, és nem jó, ha Trianonból nemzeti giccs lesz” Ám a KDNP a kérdésben hallgat évek óta, és hallgatott az idén is. Még a karácsonyi hírcsokorba sem átvéve az említett szavakat. Forrásmegjelöléssel akár.

De legalább végképpen tisztázva azt a kérdést, hogy a politikai istenkáromlás ellenzése, illetve a vasárnapi zárva tartással manipulált kereskedelem, az abban kedvezményezetté váló cégek iránti, természetesen önzetlen, szimpátia közt melyik az, amelyik a KDNP számára kedvesebb. Ha más tanulsággal nem, ezzel azért mindenképpen szolgált a klerikális parlamenti frakció mögötti honlap olvasgatása.

Andrew_s

Pszoralének akcióban

Először is szeretném leszögezni, hogy minden együttérzésem azoké az alkalmi munkásoké, akiket tudatlanságból, nemtörődömségből, haszonlesésből, vagy ezek kombinációi hatására szenvedésnek tettek ki. Kihasználva a rászorultságukat. Ők azok, akikről először Delmagyar.hu közölt hírt, amely hír aztán elkezdte sajátos médiaföldi pályafutását. S ez az, ami kapcsán sokadszorra a média felelősségét sem árt feszegetni.

Legelőször talán a hír országosan szétköpő MTI-ét. Összességében nagyrészt átvették az eredeti hírt, de nem teljesen. Kicsit kiegészítették. S ezzel a hír-, és önmaguk hitelességének adtak egy pofont. Az eredeti szövegben nem sikerült megtalálnom a „sárgarépa” vagy például a „füge” szavakat, ahogy a „füvek”-re is hiába kerestem rá. Ezzel szemben az MTI-nél ezt olvasom: „A Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika megerősítette, hogy sok beteget kezelnek fitofotodermatitisszel, amely akkor alakul ki, ha bizonyos növények - ilyenek a zeller, a petrezselyem, a citrusfélék, a sárgarépa, a füge, valamint egyes ernyősvirágzatú fűfélék - napozás után a bőrrel érintkeznek”. Az eredeti hírben különben ez a mondat ekként szerepel: „A Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika megerősítette, hogy sok beteget kezelnek fitofotodermatitisszel. Ez azt jelenti, hogy bizonyos növények része, nedve, levele a napsugárzással kombinálva súlyos bőrtüneteket okozhat”.

Ha nem olvasnánk az eredetit, azt hihetnénk, hogy az MTI beszélt a klinikával. S rögtön kíváncsivá is tennének, hogy vajon kivel beszélhettek. Mert ahhoz nagyjából az általános iskolai biológia-kurzust kell sikerrel venni, hogy észrevegye valaki a hibát. Az ernyősvirágzatúak, ugyanis a kétszikűekhez, míg a füvek az egyszikűekhez tartoznak. Egy másik különbség már rejtettebb. Nevezetesen az, hogy az eredeti szerint, nagyjából helyesen, a levelek, nedvek és a nap együttes hatását említik, míg az MTI-nél a napozás utániság került be a hírbe. Úgyhogy az MTI-t komolyan véve mindenki rettegjen, ha a napozás után a félhomályos konyhába zöldséget pucol a leveshez. Amire azért mérsékelt ok van. Mármint a rettegésre ilyen esetben. Így az MTI, úgy tűnik megint kicsit nagyot, blikkfangosat akart alkotni valamiből, ami elé rossz anélkül is.

A furokumarinok, melyek ősapája a pszoralének csoportja, ugyanis tényleg érzékenyítenek az UV-sugarakra. Az sem nagy tudományos nóvum, hogy az ernyővirágzatúakban általánosan előfordulnak. A Kertészeti Egyetemen már az 1980-as években például tudom, hogy emlegették. Nem kell nagyon keresgélni ma már azon információkért sem, hogy részben emiatt fototerápiás segédanyagok is lehetnek. Ahogy használják is a vegyületcsoportot például pszoriázis, ekcéma, illetve T-sejtes limfóma terápiájában is, Ugyanakkor az UV-sugarakkal, és az azokra való érzékenység fokozásával azért nem jó nagyvonalúan bánni. Különös tekintettel a melanoma kialakulására, mely esetében a hajlam növekedésének kapcsolata a túlzott UV-élvezettel elég sokat kerül emlegetésre az utóbbi időben. De nyilvánvaló, hogy a zellert gyomlálókat ilyen „ötletekkel” sokkolni szintén nem lett volna emberséges.

Márpedig a Baksról beszállított égési sérülteknek szinte biztos, hogy enélkül is elég bajuk lehet. A napégéshez hasonló bőrgyulladást ebben az esetben ugyanis sejtszinten ható méreganyag erősíti. Ami alighanem az egész szervezetnek fokozott megterhelést jelent. Holott a kiterjedt égési sérüléshez hasonló gyulladás is elég lenne. Részben ezzel is magyarázható talán, ami hírben olvasható „a kezelés hetekig is elhúzódhat, de a sérülés nem maradandó”. Mely utóbbi az internetes források alapján talán kiegészíthető lett volna azzal, hogy hatás azonban lehet maradandó. Egy darabig például igencsak fékezetten érdemes talán napozni, és nem árthat kicsit gyakrabban elballagni bőrrák-szűrésre sem. De ez talán el is hangzott az orvos-beteg beszélgetésekben. Nyilván nem a sajtó dolga ilyen szinten beleavatkozni a szakmai információ-folyamba.

Az azonban már lehet egy kissé média-felelősség kérdése, hogy a sérültek kapcsán többször kiemelik, hogy romákról van szó. Mintha a toxin-katalizálta napégés válogatna. Mely válogatás hiányát különben éppen az eredeti híradás is alátámasztja. A képeken ugyanis, a látszat alapján, nem feltétlen csak romák láthatók. Nem mintha ebből a szempontból érdekes lenne. Az egészségkárosodást akárcsak felelőtlenségből előidéző vállalkozó felelősségét nem csökkenti sem ez, sem az. Csak egészen szélsőséges barmok szemében kisebbíti a felelősségét a sérültek származása. S remélem, hogy az eredeti hírhozó nem ezt a védelmet akarta szolgálni az említett hangsúlyozással.

Andrew_s

Az MTI szemBorg-hitelessége

Forrás: Iopscience

Egy hírforrás hitelessége hamar ellenőrizhető manapság az interneten. Ezért az ember azt hihetné, hogy egy magát hitelesnek tartó szervezet fontosnak tartja a tudósításainak minél teljesebb körét. No meg azt, hogy ha már közöl valamit, akkor legalább a szemet kiverő bakikat elkerüli. Különösen akkor, ha az illető hírszolgáltató országos, és így sokan átveszik a közleményeit.

Hazánkban ilyen az MTI, amelynek hitelességét a politikai közleményei kapcsán már nem egy esetben értek támadások. Legutóbb az Alaptörvénnyel kapcsolatos könyvbemutató szolgáltatott támadási felületet. Mely könyvbemutatón megjelent ugyan a hazai távírászat tudósítója, de nem tudósított. A pogácsa azért remélhetőleg ízlett, ha volt. A közpénzből fenntartott hírszolgálati iroda ilyen esetekben alighanem a közpénz utalványának aláíróját cseréli össze a köz pénzét összedobók jogos elvárásaival. Amibe különben a hitelesség szintén beletartozhatna. Akkor is, ha nem politikai eseményről van szó. Mint például akkor, amikor egy világra szóló tudományos eredményről szór szét sorokat. Márpedig az a hír, ami az MTI-re hivatkozva közli szemsejtek első nyomtatását alighanem ilyen. Az ördög, mint megannyi más esetben, a részletekben van.

A nyolc elemit kijárt kisördög ugyanis szinte azonnal felkapja a fejét a hír olvastán. Feltéve, hogy olvasási képessége elemelkedett a felhőcskék rajzolásától, és odafigyelt a biológia-órákon is. S még emlékszik arra, hogy a szem egy igen sokféle szövetből felépülő optikai adatgyűjtő. A kisördögnek tehát a szemsejt létével kapcsolatban is erős kételyei támadtanak. Különösen nyomtatásilag. Ha ugyanis azt olvassa, hogy „világon elsőként nyomtattak szemsejteket”, akkor valami olyasmi képzet jelenik meg, mint a 3D-s nyomtatók végeredménye. Beleöntenek mindenféle trutymókat egy nyomtatóba, és a túloldalon kijön egy sejt. Alkalmasint szemsejt. Több szem szemsejt. Egy lépésre attól, hogy nyomtassunk a távolban egy embert. Ez akkora világszenzáció lenne, ami az „Orchideák bolygója” című könyvet juttatja az ember eszébe. Fiatalabbaknak talán az „Ötödik elem” című filmet. Az emlegetett ördög azonban komoly kételyeket kezd suttogni a tudósítás biológiailag kissé zavaros szövegének olvastán. Olyasmit, hogy az MTI-nél valamit benézhettek a tudományos eredmény kapcsán.

A szövegben ugyanis tintasugaras nyomtató szerepel, amelynek működési elve elektromosan polarizált folyadékcseppek elektromos erőterekkel célzott célba-juttatásáról szól. Nem valószínű tehát, hogy egy sejt háromdimenziós felépítésének kinyomtatását szolgálná. Meg aztán a szövegben is retináról, idegsejtekről, meg ilyesmiről van szó. Sokkal inkább azt sugallva, hogy nem a sejteket nyomtatták, hanem a szövetet építették fel sejtekből. Mely sejteket a nyomtató technológiájával igyekeztek a megfelelő mintázatba rendezetten elhelyezni a mesterséges retina felépítésének érdekében. Már amennyiben mesterségesnek tekinthető a sejtekből így felépített retina. De ezt a kérdést most hagyjuk rá a bio-filozófusokra. Ragadjunk itt most a földhöz azon a szinten, hogy az MTI által a hazai média-szélbe elengedett szöveggel valami nyilvánvalóan sántító viszonyba van. Leginkább a valóság. Ollót nyitva a hírben sugallt folyamatok, valamint a tényleges kísérlet leírása között.

Erről az ollóról az interneten egy keresés, és két kattintás, eredményeként villámgyorsan meg is győződhetünk. A Barbara Lorber, Wen-Kai Hsiao, Ian M Hutchings és Keith R Martin nevével jegyzett tudományos publikáció ugyanis valóban nem sejtek 3D-s nyomtatásáról, hanem sejtek célba-juttatásáról szól. Piezoelektromos, és tényleg tintasugaras nyomtatóval. Mely technológiát annak érdekében alkalmazták, hogy szövettenyészetből származó a ganglion-, és az azokat támasztó glia-sejteket a retina működésének megfelelő mintázatba rendezzék. Ez egyébként nem csökkenti azt a hírértéket, hogy világújdonságról, és a retina-problémára visszavezethető vakság gyógyításának egyik nagy ígéretéről, egyfajta áttörésről, és kisebb csodáról van szó. Még azt sem feltétlen várnám el, hogy az MTI hírfolyamában tudományos alapossággal ismertessenek egy tudományos eredményt. Azt azonban igen, hogy ne egy cím („Adult rat retinal ganglion cells and glia can be printed by piezoelectric inkjet printing”) minden értelmezést nélkülöző, blikkfangosított tükörfordításának alapján tegyék azt közzé. Különösen akkor nem, ha még az eredeti cím, alapszintű angoltudással való értelmezése is sejteni engedné, hogy valami sántít a közzétett magyar verzióban: „A világon elsőként nyomtattak szemsejteket brit kutatók”.

Az eredeti közlemény különben részletesen, ábrákkal illusztrálva közli az egész folyamatot, amiből villámgyorsan lebukik, hogy hibás az MTI-hír címe által sugallt értelmezés. Az csak a hazai média-helyzet fonákságát jelzi, hogy a magát a szakmai kapcsolatok elősegítőjének definiáló Informed is gyakorlatilag kritika nélkül átvette az MTI közlését. Emelve annak a tétjét, hogy a köz pénzeiből fenntartott hírügynökség milyen hitelességgel működik a mindennapokban. S előre félve attól, hogy amennyiben esetleg a híres teniszező, Björn Borg családostul hazánkba látogat, akkor az egy Borg-inváziót sugalló hír-címként fog megjelenni.

Andrew_s

Köztájékoztatás miniszteri tojásokkal

A címmel kapcsolatban sietek leszögezni, a nyájas olvasók jóindulatának elnyerése érdekében, hogy szó nem lesz a miniszter nemiségéről. Szó szerint tojások fognak szerepelni, valamint tojásokkal kapcsolatos hírek. Mert történt, hogy Balog Zoltánt meghajigálták a hazai roma-politika okán tojással. Nem itthon, hanem Zürichben. A hírt először alighanem a Gépnarancs, majd annak anyagát átvéve a Propeller tette közzé. Ami azonban biztos, hogy a kormányzati sikerpropagandában különben oly serénynek tűnő MTI nem igazán tartotta terjesztésre érdemes hírnek az eseményt.

Mármint nem a konferenciát, hanem a tojáshajigálást. Később természetesen egyre több helyen figyeltek fel a zürichi hírre. Érthetően. A hazai hírterjedés analízisét mellőzve inkább azt érdemes figyelni, hogy felértékelődött a kormányzattól gyakorlatilag független sajtófigyelés szerepe, és a blogszféra jelentősége a hír-, és vélemény-publicisztikában. Alkalmasint érthetővé téve a megrendszabályozására irányuló, fel-felhorgadó, kormányzati igyekvéseket. S ez akkor is igaz, ha a külföldi források is folyamatosan pontosították az első híreket. Nagyjából azon a ponton húzva meg a határt, hogy Balog Zoltán-t a z előadótermen belül próbálták megkínálni néhány tojással, vagy még a folyosón. A rendőrség ugyanis közbelépett, és érthető okokból, a politikusnak kijáró védelem biztosítása érdekében, közbelépett. Eltávolítva a különben tényleg szűk tüntetői kört, és kihallgatásokat foganatosítva az ügyben. Talán elfelejtették közölni velük azt, hogy a tojások hajigálása bizonyos körökben a kultúrált véleménynyilvánítás kifinomult eszköze. Amikor Demszky Gábor megdobálása történt az akkori ellenzékhez, a mai kormányzathoz közeli, véleményalkotók részéről, akkor legalább is erre jutottak az eljáró hatóságok.

De hát Svájc nem Magyarország. Nem ismerhetik az itteni szokásokat, melyekhez a miniszter szocializálódott a kormányzati munka során. Így aztán a helyi eljárásjog alapján úgy vélhették, hogy egy konferencia meghívott előadóját nem illik ilyen fogadtatásban részesíteni. A hírek természetesen ettől még élik a maguk életét. A már említett első hazai hírekben nem igazán olvasható, hogy az előadást szakította volna meg a tojásdobálási kísérlet. Egy konferenciát ellenben az is meg tudhat zavarni, hogy az előadásra igyekvő előadónak szeretnék röptében szervírozni a reggelit. A HVG-n megjelentek azóta már annak a cáfolatát is tartalmazzák, hogy Balog Zoltán előadását zavarták volna meg a galád tyúkszomorítók. Ahogy a hír interpretációjában a 444.hu közölte korábban. A cáfolat egyébként Oplatka Andrásnak, az NZZ volt magyarországi tudósítójának, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem professzorának, az MTA tagjának a levelén alapszik. Mely azt tartalmazza, amit a 444.hu-n is olvasni lehet. S amely nagyjából azt fedi le, hogy bent a teremben már nem dobáltak. Tehát megcáfolja azt, amit nem is igen állítottak az első hírek sem hazánkban. Ehhez a cáfolati koncepcióhoz zárkózott fel Balog Zoltán is, amikor a elmesélte a saját verzióját a történtekről. Eszerint senki sem zavarta meg az előadását. Külön kiemelve, hogy milyen pozitív hatással volt a hallgatóságra az a bejelentés, ami az iskolákban tanítandóként veszi tananyagba a cigányság eredetét és kultúráját. Mely utóbbival kapcsolatban persze még emlékszünk a, felmentés elmaradása miatt a kormányzati felfogással alighanem rokon, nagyköveti álláspontra Jeszenszky Gézától.

De tudomásul vesszük, hogy Balog Zoltánt az ilyen tiltakozások nem rengetik meg töretlen, az általa átadott kitüntetésekkel jól mérhető, szellemiségében. Ahogy a miniszter előadástartó képességében sem. Bár a tiltakozó akciók jelzésértéke sem okvetlenül a fejvadászi pontosságtól függ. A tiltakozást aligha az minősíti, hogy sikerült-e eltalálni a minisztert, illetve, hogy a pulpitust elérték-e közben a tiltakozók. Nyilvánvaló, hogy a kiváltó okot sem változtatja ez meg. Van persze olyan is, amikor számítanak az ilyen apróságok. Például egyes számítógépes kalandjátékoknál fontos, hogy a célszemély eléri-e a kontrollpontot, és még az előtt sikerül-e eltalálni? Illetve sikerül-e eltalálni egyáltalán? De az egy másik történet. Még akkor is, ha már korábban lehetett olyan érzésünk, hogy a politika, és benne Balog Zoltán minisztériuma is, egyfajta kalandjátékot játszik, illetve játszat az ország polgáraival. Ennek persze lehet egyfajta mellékkörülménye a hivatalos hírcsatornák nem teljesen szűretlen információközlése, illetve a nem közöltek cáfolatának közzététele. Azonban a mindennapokban mégis jobb lenne, egy olyan hírközlés, amit nem kell jószerivel azonnal külső kontrollnak alávetni ahhoz,hogy el merjük hinni az állításait. Talán még az Emmi is megszabadult volna egy utólagos, és ezáltal mindenképpen kínos magyarázkodástól. Bár Balog Zoltán kitüntetési bakijai után talán már rutinból veszik ezt a magasságot. Ott lent, valahol a negatív tartományok egyikén.

Andrew_s

Frissítve: 2013.06.10. 09:30