A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyi kultusz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyi kultusz. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 4., hétfő

Karácsony Gergely behódolt a személyi kultusznak

Május 8. Magyar Péter közjogilag még csak jelöltje a miniszterelnökségnek. Bármilyen potens, bármennyire is kizárólagos jelöltje, akkor is csak a jelöltje. Karácsony Gergely pedig Budapest beiktatott is regnáló vezetője, képviselője. Május 8. Karácsony Gergely egy fővárosi rendezvény megszervezését szervezte erre a napra. Magyar Péter a Facebook-on pedig összevonta erre a szemöldökét. Mert szerinte nehogy már egy fővárosi bulit szervezzenek az Ő NACCSÁGOS BULIját megelőző napra.

Karácsony Gergely végül lemondta a sajátját. Bocs, áthelyezte. Látszólag ezzel minden farok visszakerült a gatyákba. Valójában sokkal inkább a főváros vezetésének a behódolása a személyi kultusznak. Mert ez azt jelenti, hogy ezt követően Magyar Péter egyéni ízlésvilága fogja megszabni a fővárosi rendezvények megtarthatóságát? Nem pont egy ilyen berendezkedés felé haladást akartak megállítani a Tisztára szavazók? Mármint azok, akik nem a Fideszt cserélték le a cetlin a Tiszára?

Ugyanakkor azt is megértem, ha az derülne ki, hogy Karácsony Gergely rájött a rendezvényét illető ürességre. Alapvetően a rendszerváltást, illetve az orbáni rendszer megszűnését ünnepelte volna. De kétségtelen, hogy a rendszer megváltoztatása egyelőre csak ígéret. Egy ígéretet pedig ne ünnepeljen valaki. Különösen, ha az ígéret egyelőre inkább üres, mint teli. Mert Magyar Péter engedte azt hinni magáról, hogy mellőzi az fideszes kádereket a kormányzása során, ahogy szakít a sógorkomasági rendszerrel. Ez a jelöltjei alapján már bukott.

S ezért kellene hálásnak lenni? Ennek fényében Karácsony Gergely inkább ne rendezzen semmit úgy, hogy aznapra helyezi át, amikor Magyar Péter szándékozik ünnepeltetni önmagát. Olyan címmel pedig különösen ne, hogy "Hála nektek!"...

Mert ez május 8.-án még jelenthette azt, hogy hála azoknak az embereknek, akik eltakarították Orbán kormányát. Május 9.-én, a miniszterelnöki eskü napján már hála Magyar Péternek, aki eddig csak üres ígéretekkel állt elő. Május 8.-án a főváros vezetőjének önálló rendezése volt. Május 9.-én ez már behódolás a kialakuló, már a Magyar Péterről készült filmmel megágyazott, személyi kultusznak.

Karácsony pedig nem kizárt, hogy elkezdheti a hangolást a politikai hattyúdalra. Addig is jelentkezhet a puhapöcs díjért és egy közös kalásznézegetésre Magyar Péternél.


Andrew_s

2022. május 22., vasárnap

Novák Katalin - Orbán az úr, és annak első prófétája

Tudom, tudom. Beiktatták időközben Novák Katalint köztársasági elnöknek. Olvastam, hogy városlezárás, mise, eskű. Ahogy kell. Elvégre egy falusi előljárónak is kijár egy kis főútfoglalás, meg egy kiemelt dobogón elmondott beszéd a köznek.

Gyakorlatilag részletkérdés. Pusztán annyi történt, hogy Orbán Viktor egy alá-íródeákot lecserélt egy aláírás-szakos titkárnőre. Ez szinte szóra sem lenne érdemes. A bajok mindig ott kezdődnek, ha a szimpla háttérmutyi nyilvános felszopásba megy át. Ami egyébként szinte biztos jele a személyi kultusznak.

Novák Katalin kommunikációja is átesett ezen az evolúción. Az erdélyi Magyarlapádon mondott pár napja beszédet, amit a Maszol.ro tett közzé a Facebook-n, s amelyben van egy szóra külön érdemes kitétel is. Ami szerint a köztársaság nélküli elnöki feladatát, mint a Városi Kurir is kiemeli, magától az Úristentől kapta. Ami egy kicsit sajátos értelmezése annak, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor szemelte ki a feladatra és az Országgyűléstől kapta a mandátumát.

Az, hogy egy, a magyar határokon túli templom avatásán hivatalos a magyar köztársasági elnök, de ezt megelőzően a román kollegája nem tartja érdemesnek találkozni vele, az legfeljebb jelzés-értékű. Ha nem hívta meg, akkor az is, de ha a hazai külpolitikai apparátus gondolja ilyen nagy ívben leszarni Klaus Werner Iohannis-t, az még inkább. Még akkor is, ha megszületett a kommunikációs fedőszöveg arról, hogy magánlátogatáson vesz részt. Magánlátogatáson viszont nézzen múzeumokat, áztassa a lábát. Míg akkor, ha a feladata forrását is felemelgető templomavatást tart, akkor az nem is annyira magánlátogatás.

Különösen olyan kísérő-zöngék közepette, amelyek miatt a román külügy hivatalosan is tiltakozást gondolt benyújtani. Ráadásul egy Facebook-bejegyzés kapcsán. Amiben Novák Katalin, talán a parlamenti decibel-magyaroknak gondolt gesztust gyakorolni. Talán azért, mert elfelejtették kellően tudatosítani benne, hogy a pozíciója már túlnőtt azon, ami az Orbán előtti térdelést, és annak Istenkénti imádatát jelenti.

Miközben a beszédeiben adós maradt azzal, hogy Orbánt tényleg az Úristennek tekinti-e, vagy csak az úr prófétájának? Pedig jó lenne tudni. Függetlenül attól, hogy Novák Katalin, valószínűleg, így is, meg amúgy is hű szolgája marad.

Andrew_s

2018. október 19., péntek

Sztálin ismerte vajon Adyt?

A jelek, és hírek, pontosabban egyes, irodalmárságot nyomokban tartalmazó, írnokok munkássága alapján immár Ady Endrét is utolérte a kultúrharc. Vastag Andrea még szerdán megjelent publikációja alapján, amelynek kritikáját a HVG.hu közölte. Azzal, hogy a Magyar Idők szerzője szerint Ady egy, a baloldal által megvásárolt ember.

A vásárlás a cím sugalmazása alapján kilóra, és készpénzen zajlott volna. Nem voltam ott a tranzakciónál, és gyanítom: Vastag Andrea sem. A hölgy kiakadását azonban lehet, hogy nem is ez okozta, hanem az, hogy egy háború kapcsán olyan embert, jelesül valami Ady Endrét merészeltek emlegetni, aki elítélte az emberirtást. Ellentétben azokkal, akik annyira jó költők voltak, hogy meghaltak a harcok során. Jelesül hivatkozza Gyóni Gézát. Lelke rajta. Mi tagadás: mindeddig lövésem nem volt arról, hogy ilyen nevű költő egyáltalán létezett. De ez nyilván engem (is) minősít. Ahogy az is, hogy személy szerint Ady költészetét sem kedvelem. Ám róla legalább tudok. Ha nem is melegedtem szabadkőműves barátaimmal egy kávéházban. Ahogy azt Vastag Andrea, egy akár szalon-homofóbnak is értékelhető, gyenge oldalvágással Ady esetében megjegyzi: „Van nekünk olyan költőnk [Gyóni] is, aki odaveszett az első világháborúban, miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett”.

Ráadásul Adyt, mint megtudhatjuk nem csak a baloldal vette meg, hanem a migráncsok is. Amennyiben nem a Magyar Királyság területére bevándoroltak azonnali kiűzését, netán kiirtását, hanem integrálását tekintette célszerűnek. Ami egy igaz magyar keresztény számára igazán elfogadhatatlan álláspont kellett volna, hogy legyen. Elvégre az embertársak kirekesztése sokkal keresztényibb álságpont. De azért megengedő a hölgy. Üsse kavics, nem akarja Adyt kiiktatni a magyar irodalomból. Egyelőre legalábbis nem. De talán csak azért, mert előtte még megvívja a maga kultúrharcát Petrovics Alexanderrel. Akivel kapcsolatban talán külön tanulmánykötetet szentel majd annak, hogy Arany János is gyanús. Mert nem csak barátkozott az említett Petroviccsal, de sosem lehet tudni, hogy a szalontai hajdúk egykori városában miféle idegen gének keverékei születhettek meg. Az olyan firkászok, mint Radnóti, gondolom, szóba sem jöhetnek Vastag Andreánál.

Aki leszögezi: „Az álkeresztény és álnemzeti hazugságokra épülő alapok nem lesznek tarthatók, össze fognak omlani, már csak azért is, mert – mivel nem igazak – építeni nem lehetséges rájuk”. Világosan jelezve, hogy az a keresztény és nemzeti, amit ő, illetve vezére annak tekint. Az a vezér, akinek munkássága, tiszteletbeli turkulógusként, a nyelvi rokonságok tanulmányozására is kiterjed. Igazi vezércsillagként minden, a népirtásokat is idegenrendészeti beavatkozásként értékelni képes igaz magyar kereszténynek. Meg különben is. „A feladatok és problémák egyre sokasodnak”.

A feladatok és problémák egyre sokasodnak, mióta megjelentek Sztálin elvtárs nyilatkozatai a nyelvtudomány alapkérdéseiről. Mint minden megnyilatkozása, ez sem rövid időre szóló, egyszeri iránymutatás, hanem esztendőkre meg fogja szabni kutató munkánk és tanító tevékenységünk irányát. Hogy ezeket a kérdéseket éppen most vetette fel, hogy ezekkel a feladatokkal éppen most kell foglalkoznunk, hogy éppen most irányítja nyelvtudományunk, irodalomtudományunk és íróink figyelmét kultúránk egyik közösségi, összetartó elemére, anyanyelvünkre, amikor az imperialisták fékevesztett gazsága minden független és szabad nép létére tör, ez igazi Sztálin-i tett. Tudományos munkánk sajátos munkaterén, legbensőbb feladatainkat kijelölve éleszti fel bennünk népünk szeretetét, anyanyelvünk szeretetét, az igazi hazafiasság tüzét s szítja fel gyűlöletünket azok ellen, akik kívül határainkon, vagy köztünk meglapulva törnek a mi szabadságunkra, minden szabad nép független békéjére.

Hála a nagy és szeretett Sztálinnak, hogy ugyanegy fény mutat számunkra utat tudományos munkánk és békeharcunk munkaterén és csataterén.
(Bóka László [1950]: Sztálin tanítása a nyelvtudományról és irodalomtudományunk feladatai – (http://epa.oszk.hu/)

Andrew_s

2018. március 18., vasárnap

Apróban: A nemzeti latyakfelelősről jelentették

Kedves elvtársak...sak...sak! Mindenki lenyugodhat a pitchába...ba...ba! Népünk kedves...es...es vezére...re...re... Megtekintette...tette...tette a hóhelyzetet...tet...tet! Háromszoros hurrá...rá...rá...!

Amúgy tényleg megtekintette! Nem egy hólapáttal, de ellátogatott az operatív törzshöz. Bizony ám! Megírta a Magyar Nemzet! Figyelmeztette az ott dolgozókat, hogy az eső le is fagyhat. Hátha nem tudták! Akkor meg miért dolgoznának ott? Mármint, ha nem tudták. Azért magával vitte Pintért és Rogánt is. Hogy ne féljenek egyedül. Esetleg, hogy ő ne féljen egyedül. Ki tudja? Orvosa? Gyógyszerésze? Habonya? De remélem az operatív törzsben dolgozók most sokkal boldogabbak. Meg azt is remélem, hogy külön személyzetük van egy kis szobában a protokoll számára. Kár lenne a tényleges operatív munkát végzőket feltartani a munkában.

Közben emlékezhetünk arra, amikor Orbán az árvizet is szemmel verte. Meg amikor egy öt kilométeres autóút átadására csődült a médianép. Arra is, amikor a hasonló gesztusoktól, szigorúan egymás között, de sírva röhögött a magyar az 1970-es, 1980-as években is. Talán korábban is. Szigorúan magában talán még akkor is, amikor az akkori kedves vezető hugyozhatnékját kalászszemlének retusálták.

Azért éljen és virágozzék a jégvirág. Törzsöljön operatívan Orbán. Ahol nyilván WC is van. A nap kérdése: Oda egyedül is eltalált? Ment egyedül, vagy Rogán segített? Egyenesbe nem adták véletlenül? Ha már Lázár víz-ingeréről lemaradtunk az Elios-fényárban. Még jó, hogy nincs személyi kultusz...tusz...tusz!

Andrew_s

2017. augusztus 2., szerda

Szobrot a talapzatra

Forrás: Bal – Rad
A jelek szerint a Vizes VB hagyatéka a Dunában marad. Mármint az a betontalapzat, amin az ugrótorony nyugodott. Állítólag azért, mert a későbbi hasonló versenyek esetén hasznosításra kerülhet. Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor tulajdonképpen az egész torony ott maradhatott volna. Mert hátha a legközelebbi versenyre kell, és akkor miért akarnák újra felépíteni?

Addig meg kiváló kiindulási pontja lehetne azoknak az amatőr ugróknak, akik nem is akarnak épségben vízbe érni. Az, hogy a betontalapzat benne marad a Dunában, felveti az egyéb célú felhasználási lehetőségeket. Illetve azt, hogy esetleg más céljai lehetnek az azt megtűrni akaróknak. Az egyik lehetséges megoldás lehetne a hasznosításra az, ha némi utómunkákkal fásítanák. Ehhez csak néhány mély likat mélyítve a betonba, és abba fűzfákat telepítve. Legalább lenne egy kis extra hozzájárulás a budapesti zöldterülethez.

De lehet, hogy valójában inkább szobortalapzatnak szánják. Elvégre ott van a Parlament látóterében. Központi helyen is van. Ideális helye lehetne egy igazán kifejező szobornak. Egy szobornak, amely I. Feltsuthy Orbán Viktort ábrázolja. Amint megáldja a Dunát.

Andrew_s

2016. október 19., szerda

Lázár Kádár-talanítana

A magyar hivatalos köztájékoztatásért felelős intézmény még tegnap repítette szerte azt a hírt, ami alapján Lázár János összevonta a szemöldökét. Szinte természetes, hogy nem a kialakuló személyi kultusz, a korruptokrácia, vagy valami hasonló miatt. Ellenben alighanem erősebben kezdte zavarni a szépérzékét, hogy a rendszerváltás feudális leépítését a Kádár-nosztalgia egyfajta erősödése kíséri.

Lázár alaphipotézisként állította fel, hogy „huszonhat évvel a rendszerváltás után erős kisebbségben vannak azok, akik Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori főtitkárát egy köztörvényes gyilkosnak tartják”. Mellyel nyilvánvaló üzenetként helyezte Kádár Jánost a köztörvényes vádlottak padján. Zárógondolatként ráerősítve: „Kádár János bűnei - ahogyan a náci bűnök sem - nem évülhetnek el soha”. Amivel különben helyből magasra ugorva csapta agyon az a saját korábbi érvét, hogy a borzasztóságok egyike a kádár-korszak körülményeinek, illetve Kádár szerepének relativizálása. Ha ugyanis a nemzeti főkaparnok ex katedra hoz ítéletet, akkor ő maga sem tesz mást, mint felértékeli Kádár ténykedésének büntetendőségét. Alkalmasint a legnagyobb jelenkori tanítvány, Orbán Viktor ténykedésével szemben. A Fidesz környékén ugyanis igen erős jelei vannak a személyi kultusznak, és a diktatúrára hajazó ténykedések sem túl ritkák.

Ugyanakkor sok szempontból érthető a rendszerváltást megelőző korszak iránti nosztalgia. Lehet, hogy sok évet kellett várni egy Trabantra, de nem okozott gondot eljutni a Balatonhoz. Technikailag talán ma sem, de anyagilag egyre több embernek okozna gondot egy két hetes nyaralás. Lehet, hogy az ország sok-sok hitelt vett fel a nemzetközi pénzpiacon, de ebből nem Kádár sufnija mellett épült stadion. A pártkádereknek kétségtelenül sok látszatkiváltság járt, de ezekről mindenki tudta, hogy jórészt tényleg csak optikai látszatfrissítések. A néhány valós előny pedig egy olyan jól definiált kört alkotott, amelyet sokan elfogadtak a rendszer részeként. Leginkább azért, mert a mindenki által látható olló nem nyílt túl nagyra. Ellentétben Orbán kedvenc gázszerelője, illetve a szabolcsi közmunkás közt tátongó szakadékkal. Az 1970-es, illetve 1980-as évekre pedig azért már egy igen erős konszolidációs állapot volt jellemző. Kialakult, és végső soron általánosságban betartható játékszabályokkal.

Cserébe lehet, hogy nem túl erős, de bárki számára elérhető egészségügyet, általános, és átlagos bért nyújtó foglalkoztatást biztosított a rendszer. Olyan oktatásüggyel, amit lehet ugyan sok kritikával illetni, de az említett években már nagyon gyenge szegregációs hatással volt terhes. Nem a szólamok, hanem a hétköznapokban megélt valóság szintjén. Annak ez elég jelentős előny-csomag, aki ma az említett ollót látja, az oktatás- és egészségügy lerohadását tapasztalja, illetve a közmunka frontján, vagy ott sem, próbálkozhat az éhenhalás elkerülésével. Különösen annak fényében, hogy a kormányzat kifejezett arroganciával viseltetik a szegények, a kisebbségek, a bármi okból elesettek irányában. Lázár kimennyitkapar Jánost is beleértve a cinikus akarnokok táborába. Olyan körülmények között, amikor maga a kormányfő sem igazán lenne sehol sem, ha nélkülözte volna a most annyira szidott Kádár-korszak előnyeit.

Abban az esetben ugyanis, ha nincs az a fajta oktatási és a kiemelkedést is támogató rendszer, ami volt, akkor ma Orbánnak aligha tapsolnának. Ellenben minden reggel hangos: „Jó reggelt nagyságos úr!” kiáltással segíthetné be az autójába a helyiérdekű Döbrögit. Természetesen tudomásul vehetjük azt is, ha a Kádár-korszak bűneként értékeli Lázár azt, hogy Orbánt hozzásegítették egy diplomához, illetve a politikai karrierhez. Bár ettől még nem lenne Kádár köztörvényes gyilkos. Pusztán erősen felelőtlen. Ám a minisztrelnökségi miniszter aligha erre gondolhatott. Valószínűbb, hogy 1956 jegyében próbált meg egy kis életet lehelni az MSZMP emlékét gyűlölő pilácsba. Ahogy három éve Orbán is elővakarta a komcsikártyát. Elfeledkezve néhány apróságról. Melyek egyike az, hogy a Kádár-korszak, már csak biológiai okokból is, egyre kevesebb embernek juttatja az eszébe 1956-ot. A családi legendáriumok pedig éppen úgy torzíthatnak, ahogy az Orbán képével ékes történelemkönyvek. A következő generációk számára egyre halványabb a Rákosi korszak, illetve a korai kádárizmus, miközben ráérnek gondolkodni pár egyéb dolgon. Akár 1956 kapcsán is. Amely idealista hősöket éppen úgy fel tudott mutatni, mint köztörvényes gyilkosokat. S az utóbbiakat sem csak az egyik oldalon.

De akár meg is érthetjük Lázárt. Mert Kádár emlegetése, és legalább szóbeli kriminalizálása még mindig lehet vonzóbb, mint belenézni a kormányzati tükörbe. Már csak azért is, mert lehet, hogy akkor Kádár, vagy inkább Rákosi sziluettje is felsejlene a kormánytagok felett.

Andrew_s