Amikor Judit halkan belepotty?

Csak ismétléseként említeném, hogy a Magyar-Varga szappanopera jelen szakasza jórészt azzal indult, hogy a HVG ablakán beszállingózott egy rendőri jelentés a Magyar Péter és Varga Judit alkotta házaspár borzasztóságairól. Azóta már párkapcsolati erőszak, zsarolás, és minden más is előkerült. Lehetséges? Tőlem bármi is. Meg előkerültek olyan állítások, amelyek szerint Magyar Páter azért sértődött meg, mert megszűnt a felesége révén kapott pozíció, illetve a vele járó pénz, paripa, meg ami jár. Lehetséges? Akár lehetséges is lehet. De azért ízlelgessük egy kicsit ezt a szappant, mely csúszik, mint a banánhéj.

Kezdjük a végéről. Ha a sértődéses teória igaz, akkor ebből az is következik, hogy Magyar Péter csak azért kaphatott jól jövedelmező állást, pozíciót, mert a felesége miniszter volt. S akkor mérlegeljük egy pillanatra azt az állami berendezkedést, ahol így mérik az állásokat. A mérlegelés eredménye az, hogy talán nem a korrupciómentes demokrácia legfőbb ismérveként ismert ez a működési modell. A következő költői kérdés, hogy tudjuk-e, hogy milyen miniszter volt Varga Judit? Tudjuk természetesen. Igazságügy-miniszter.

Mint ilyennek az első sorokban kellett volna haladni azon a harctéren, akkor a korrupció ellen küzdenek. Ha tehát a sértődési motivációt elfogadjuk Magyar Péter esetében, akkor ezzel elfogadjuk Varga Judit érintettségét a férje állását érintő korrupcióban, amiből az is következik, hogy már "fénykorában" is alkalmatlan volt a hivatala betöltésére. S érintettsége okán Orbán Viktornak, mint a kormányáért felelős vezetőnek el kellett volna mozdítania. Már jóval a kegyelmi ügy előtt. De nem tette. Amiért jogállamban a miniszterelnöknek kellene lemondania. Ám valószínűleg nem fog. Amivel visszajutottunk az államberendezkedést feszegető kérdésekhez.

Ezen a ponton térjünk vissza kicsit ahhoz a bizonyos rendőri jelentéshez. Mely nyilván csak akkor készülhetett el, ha Varga Judit, mint miniszter környezetében aktív rendőri jelenlét volt. S akkor játszunk el a gondolattal, hogy valaki egy hivatalban levő minisztert, aktív rendőri jelenlét mellett, tetlegesen próbál inzultálni. De engedjük el itt, és bizzuk mindenki képzelőerejére az igazoltatástól gipszelőig terjedő skálán a próbálkozó további programját. Ettől lehet még Magyar Péter egy macsó barom? Lehet. Ahogy az ellenkezője is lehet. Az elengedett szálat meg ragadjuk meg azon a ponton, hogy egy miniszternek mekkora játéktere van arra, hogy védelmet kérjen. Szerintem nagy. Valamint mekkora játéktere van intézkedést kérni a barom férj ellen? Szerintem nagy. Miközben Magyar Péternek jól fizető állást szerzett, aminek elvesztéséért most meg van Péterünk sértődve. Nem túl életszerű, de persze lehetséges. De leginkább akkor tűnik életszerűnek, ha Varga Judit egy harmadik fél befolyása alatt áll.

Miközben még sehol sem vagyunk a végrehajtói milliókig vezető úton, már most megállapítható, hogy valami irdatlan kommunikációs kapkodás zajlik a kormány lejáratásügyi felelőseinél. Ugyanakkor egyre inkább az az érzésem, hogy Varga Judit egy már ismert úton csoszog. Amennyiben megtesz valamit, amikor szóltak neki, és pont úgy szarban fogják hagyni, mint a kegyelmi ügyben.

Mert a nepotizmus és a diktatúra is felfalja a saját gyermekeit. Valamint minisztereit, illetve talpnyalóit is. Függetlenül attól, hogy Magyar Péter mennyire a szantek szentje, és a médiahősök messiása.

Andrew_s

A Magyar-ügy margójának margójára

A HVG azzal a címmel közölt egy magyarázkodást a Magyar Pétert érintő rendőri jelentésen alapuló írásuk mentésére, hogy "A Magyar-ügy margójára". Jegyzők sem akárkik. Gergely Márton, Nagy Iván Zsolt, a HVG illetve a hvg.hu felelős szerkesztői. A cikk alól másolva. Személy szerint meg nem igazán értem, hogy ezt most minek.

Mert olvasom ezt a magyarázkodást, és nem értem. Ha a HVG a zsarolóbulvár szintjét célozta meg, akkor emelt fővel menjenek végig az úton. Ne akarjanak szűzkurvát játszani. Nem megy.

A költői kérdésük, mert szerintem álkérdés, illetve nem kérdés: "Van-e jogunk mindezek után közzétenni annak a rendőri jelentésnek a részleteit, ami arról a napról szól, melynek értelmezését az egyik fél kisajátítja magának?" Szerintem a válasz: NINCS.

Akár megosztott Magyar Péter bármit is, akár nem. Egy magánügyben készült rendőri jelentés vagy alapja egy hivatalos eljárásnak, vagy nem. Ha igen, az abban érdekeltek megismerhetik. Ha nem, akkor irattári lom. Az utóbbi maximum hangulatmanipulációra alkalmas. Az előbbit illetően meg tudjuk, hogy nem indult. De az újságíró meg ebben az esetben sem része, gondolom, ennek az eljárásnak.

Az érdekelt fél, Magyar Péter meg azt tereget ki a saját kapcsolatáról, amit akar. Ez ugyanúgy nem ment fel senkit, ahogy még egy prosti esetében is megállhat szerintem a nemi erőszak, ha ott és akkor nem akarja.

D. A. és a HVG csapata lehet, hogy jogilag nem elmarasztalható. De morálisan a posványba küzdötte magát. S akkor ez a nevetséges mentegetődzés... Minek?

Andrew_s

Rákay Kálmán Philip esete a zacskóval

Rákay Kálmán Philip néhány, az általa gründolt filmet érő, kritika szerint nem érti az 1848-as forradalmat. Lehet. 1848-ban nem éltem, és a Petőfi-filmet sem láttam. Ami biztosnak látszik, az az, hogy R. K. Philipke nagyjából semmit sem ért, ami túlmutat azon, hogy kisorsolt statisztáknak felmutassák a táblát: "Taps".

Amúgy volt taps? Volt. Számított? Nem. A műsort nézőket nem a közjáték érdekelte. A műsoron táblára tapsolók meg célfeladatként, a kisorsolt részvétel lényegtelen mellékhatásaként élték meg. De R. K. Philipke ezt sem érti valószínűleg. Neki a taps hozott valamit a konyhára, és neki itt vége volt a történetnek. Ahogy az anno bemondott kétmilliós részvétel is nyilván hozott neki valamit a zsebébe. Azon meg túlemelkedett, hogy azóta is rajta röhög bárki, aki csak a gondolkodás látszatával viszonyul a tér és ember viszonyához. Most feltette a táblát: "Hazafias kötelesség". Mármint megnézni a filmjét.

Lehet azzá tenni? Lehet. Táblákat lehet mutogatni. Meg lehet tölteni így mozikat? Tudjuk, hogy igen. Számít? Nem. Illetve, de. Számít. Csak kontraproduktívan. A film, tegyük fel, hogy jó. Eddig mi volt a hazai kötelezőségek sorsa? Kiüresedés. Aki még emléksztik az egykor volt kötelező mozi-, és színházlátogatásokra, az talán igazolhatja. A filmekre figyelt oda legkevésbé a publikum, és lélekben már a kötelezőség miatt is megutálta az egészet. Akár jó volt a műsor, akár nem. Akár hivatalból filmes R. K. Philip, akár nem.

Mert azért Rákay-kartárs nem egy Szergej Mihajlovics Eizenstein, de még csak Mihail Konsztantyinovics Kalatozov sem. S itt nem a név eltérése a lényeg, hanem a tehetségé. Mely összehasonlításból aligha R. K. Philip jönne ki győztesen. Amivel szemben gyenge kísérlet az a szöveg, hogy bezzeg az említettek kötelezősége baloldali volt, ám a Rákay Kétmillás Philip kötelezősége jobboldali. Amitől az sokkal jobb lesz.

Nem lesz jobb. Amin csak ronthat az, ha a film tényleg rossz. Mert lehet a szart színes zacskóba csomagoltatni, az attól, még pont olyan büdös marad.

Andrew_s

Sulyok seggnyaló és/vagy hazug nácibarát

Orbán előterjesztette a soros golyóstollát Sulyok Tamás személyében. Talán azért, mert felmérte, hogy még mindig jobb ma egy Sulyok, mint holnap egy Kövér. Aztán mostanában az is kiderült, hogy még ez sem egészen biztos. Tekintettel a papára. Nem is annyira a papája miatt, hanem Sulyok Tamás miatt.

Mert a történetnek csak az egyik része az, hogy Karsai László történész megállapítása szerint Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt. Elvégre a koránt sem szegény alkotmánybíró, és most elnökjelölt, nem tehet arról, hogy a kedves papa mennyire volt csirkefogó. Arról azonban már igen, ha ezt úgy akarja beállítani, hogy az apja a kommunista terror áldozata volt.

Még akkor is, ha elfogadom a gyermekkorban hallott családi félmondatok későbbi megértését. Ahogy a holocaust áldozatainak családjában sem ritka a borzalmak részleteinek elhallgatása, úgy az elkövetők és szimpatizánsaik családjában is lehetséges talán. Sulyok Tamás azonban, remélhetőleg, nem egy szellemileg éretlen kiskorú. Korántsem fiatal kora alapján akár még a családi félmondatok rendbe szedését is kinézhetnénk belőle. Azt is, hogy érdekli a saját családjának a története. Ahogy azt a kinevezőtől, illetve a megszavazóitól is, elvárhatnánk, hogy egy ügydöntő pozícióba nem egy félmondatokkal is zsarolható pojácát neveznek ki.

Alkalmasint ez a fajta átvilágítás már alkotmánybíróként is dukálhatott volna. Mert Sulyok Tamás azzal talán nem megfogható, hogy az apja mit követett el. De a hazugsággal erről már igen. Így, miközben kicsit furcsa, hogy Karsai Lászlónak eddig nem volt publikációs ingerenciája a témában, a történész tulajdonképpen szívességet tett a nemzet új golyóstollának. Nem kell többet hazudnia. Bátran kiállhat a Fidesz jobbszárnya elé, és büszkén vállalhatja, hogy ő már családi alapon is a szélsőjobb embere, aki szerint Szálasi is lehetett akár egy baloldali elhajló is.

Vagy még bátrabban kiállhat, és elismerheti, hogy jóhiszeműen hazudott, mert életében nem beszélgetett az apjával, ahogy egyik felmenőjével sem. Illetve, soha nem érdekelte a családja, és soha nem érdekelte tulajdonképpen semmi. Kivéve az embermegvető gyávasággal harcoló miniszterelnök ősszáját. Amibe, a saját karrierje érdekében, lengőbordáig képes nyelvet ölteni, ha kell.

Kinyitva ezzel az értelmezési tartományt, hogy Orbán esedékes köztársasági elnöke vagy egy hazug nácibarát, vagy egy seggnyaló szellemi kiskorú. Esetleg mindkettő.

Andrew_s