Varga és az uniós mesék

Annak idején volt egy gazdasági miniszter, aki szerint itt, Pannóniában, az Európai Uniótól független tündérmese van kibontakozóban. Az akkor, már a magánnyugdíjak tőkéjének benyelése után is világosan látszott, hogy legfeljebb a mesebeli béka alfelére igaz a matolcsyzmus klasszikusa. Ahogy az is alighanem csak a fantasztikus irodalom kedvelőinél jöhetett be, hogy a hazai gazdaságot a hűtőszekrény-javítás fogja talpra állítani. Ez utóbbit már Varga Mihály fejtegette. Aztán jöttek a hónapok, a mesék, a tézisek és antitézisek hírei.

Olyanok, mint a trafikok körüli, kormányzati korrupció gyanúját is felvető botrányhullám, a Fidesz közeli cégekből kivett milliárdokról szóló hírek, illetve a valamikori nyugdíjalapok szinte teljes eltűnése. Tarkítva a személyi kultusz olyan kialakulásával, melynek legutóbbi lépése a miniszterelnök omniscience megjelenése az árvizi védekezés személyes irányítójaként. A kormányzati moralitás közel teljes összeomlásának újabb hírei lassan már csak egy vállrándítást érnek az utca emberének. S alighanem azért engedték a kormányzó pártok, hogy lassan szivárogva kiderüljön egy-két mutyi, illetve apró lépésekben kompromittálódjon a hatalom. Lévén, erre is igaz lehet az orbáni békafőzés receptje. A közvélemény lefárasztása olyan mértékben sikerült a botrányok elaprózódásával, hogy lassan már a „minden napra egy mese” koncepciója mentén megjelenő önellentmondások sem nagyon lépik át a kommunikációs küszöböt. Különösen mostanság, hogy az árvízhelyzet soron kívüli figyelemelvonást is biztosít. Például Varga Mihály legutóbbi megnyilatkozása elől is szinte elszíva a sorokat.

Az éppen aktuális gazdasági miniszter ugyanis megnyilatkozott arról, hogy véleménye szerint éppen aktuálisan mit tart az európai gazdaság hazai hatásairól. A helyzet érdekességét az jelezheti, hogy azt találta mondani, hogy „Európa fellendülése nélkül nem várható, hogy Magyarországon gyorsabb ütemű növekedés lesz”. A miniszterelnök azt a szépségflastromot kapta a miniszterétől, hogy a kormány megteremtette a hazai növekedés alapjait. Amiről azért tudható, hogy negatív előjelű, mivel a recessziót ritkán szokták növekedésnek tekinteni. Márpedig amikor egy negatív szám csak attól magasabb egy korábban emlegetett számnál, hogy kevésbé negatív, azért még nem lesz pozitív. A hazai gazdaság nagy hurrázással emlegetett jobb teljesítménye márpedig legfeljebb csak a korábbi, még rosszabb állapothoz képest jobb. Amiért a tapsvihart igyekeztek megalapozni az érthető. A korábbi még pocsékabb eredményt is ez a kormányzat hozta már össze.

Mely rossz eredmény aligha jöhetett volna létre, ha az adópolitikai ötleteléssel, és a kebelhaverok cégeit leszámítva mindenki másnak kiszámíthatatlan gazdaságpolitikával nem sikerül a beruházási kedvet letörni. Aminek egyik legutóbbi jele a Mercedes hazai bővítésének elmaradása. Amibe persze már belejátszhat Orbán Viktor retorikája, ami mindenki másban, közte Angela Merkelben, és a németekben is, meglátja a hibást a kormányzati eredménytelenségért. Ami csak egy része annak a kommunikációnak, ami szerint az országnak nincs szüksége az EU-ra. Sőt, egész Európa érezze megtisztelve magát, hogy Orbán Viktor egyáltalán a földjét érinti a talpával. Azt sugallva folyamatosan a híveknek, hogy az EU pénzét elfogadni az egyenlő a gyarmattá válással, és szó nem lehet arról, hogy külföldről finanszírozzák, befolyásolják a magyar gazdaságot. Ahhoz persze alapos elvakultsági koefficiens kell, hogy ezt feltétel nélkül elfogadja valaki, de a hit nem okvetlenül igényel józan belátó-képességet. A feltételekhez ugyanis hozzátartozna az, hogy ne a lakossági, illetve vállalkozási megtakarítások terhére, praktikusan ne megszorítások árán lehessen tartalékot képezni. Például azért, mert olajkutakban, aranybányában nem dúskál az ország.

Amikor tehát Varga Mihály azt állítja, hogy a hazai gazdaság szorosan kapcsolt az EU gazdaságához, akkor alapvetően semmi újat nem mond. Mármint a gazdasági realitások terén. Ellenben gyakorlatilag szembenyilatkozik a saját miniszterelnökével. Ami, ismerve a Fidesz eddigi papagáj-kommandóhoz hasonló működését, aligha Orbán Viktor tudta és beleegyezése nélkül való nyilatkozat. A nyilatkozat okaként az tehát, hogy hirtelen megvilágosodás következett be, az elvethető magyarázatnak tűnik. Az azonban elképzelhető, hogy a következő időszakban várható gazdasági események egyfajta előkészítése zajlik. Például alighanem újabb recessziós ciklusra számíthat az ország. Annak ellenére, hogy most éppen milyen növekedési előrejelzések forognak a médiában. Akár a kiterjedt árvizek miatt sem feltétlenül lehet kitörő az optimizmus. Azonban ez olyan tényező, amire normális gazdaságban felkészülnek. Nem csak gátakkal, hanem tartalékokkal is. Így minden nyilatkozat dacára gond lehet például a gazdasági tartalékokkal. A korábbi gyakorlat szerint tehát égetően szükség van egy bűnbakra. Ebből a szempontból varga Mihály nyilatkozata máris értelmezhetőbbnek látszik.

Ha ugyanis a hazai gazdaság nem képzelhető el az európai növekedés nélkül, akkor világos lehet a hazai pangás oka. Természetesen nem a hazai megtakarítások pillanatnyi kimerülése. Azaz a további megszorítások értelmetlensége a padlások tisztára seprése után. Természetesen nem is kormányzati gazdasági politika sehova sem vezető volta. Természetesen nem lehet az ok a kormányzat gazdasági tékozlása, és a közpénzek magánzsebekbe irányítása sem. A Varga Mihály által várt pangás egyetlen igazi oka az uniós gazdaság rossz teljesítménye lesz. Így a kormányzat költekezésének fedezetét újabb adócsomagokkal kell majd megalapozni. Azaz a pangás mellett alighanem újabb megszorítások is várhatóak lesznek. Amiért majd ismét az unió tehető majd felelőssé. Mert az orbáni gazdaság különben csak úgy hasítana Turul-szárnyalása közepette. Csak az a fránya unió, az tehet majd mindenről. A választásokhoz közeledve egyben egy EU-szkeptikus gesztust is téve a szélsőjobboldal felé.

Miközben persze a nyilatkozat egy látszatgesztusként is eladható Európában. Egyfajta lejmolási kísérletet megalapozva. Mint amikor egy csábító mosoly kíséretében kér kölcsön valaki. Mert a gazdaság megfinanszírozására, és a haveri kör zsebeinek újratöltésére mégis csak kellenek azok a milliárdok. A nyilatkozat tehát mégsem formabontó a gazdasági miniszter részéről. Csak egyike a lassan szokásossá váló kormányzati káosz kavalkádjában fellelhető árnyalatoknak.

Andrew_s