Ideiglenes megálló a királyság kancellárja felé.

Forrás: Gépnarancs

Áder János bejelentette, hogy számára az esküje kötelezővé teszi az Alaptörvény bármi módosításának aláírását. Ezzel gyakorlatilag elfogadta az Orbán Viktor által felajánlott selyemzsinórt. Alkotmányos kötelezettségére hivatkozva az aktus kapcsán. Eközben, a bejelentésének keretet adva, bejelentették az új pápa megválasztását is. Amíg tehát a világ a pápára figyelt, Áder János a surranó-pályán megtette a magáét.

Tekintettel arra, hogy a kormányalkotó pártok egyike az a KDNP, mely alapideológiájának a katolicizmust tekinti, a bejelentés időzítése minimum udvariatlanság. Udvariatlanság mindenkivel szemben, akinek az egyházi főméltóság megválasztása, személye csak kicsit is számít. Például magukkal a kormányzat által körbeajnározott egyházakkal szemben. Azonban elképzelhető, hogy Áder János pont így szerette volna. Megüzenve a hatalom részéről, hogy nem érdeklik az emberi tiltakozó akciók, és nem érdeklik a személyes érzelmek sem. Mintegy a gesztusok nyelvén megüzenve azt, hogy a hazai hatalmi centrum nem ismer el önmagán kívül sem embert, sem Istent. S lehet, hogy Áder Jánost az esküje erre is kötelezte. Nem a köztársasági elnöki esküje, hanem az, amit Orbán Viktornak tett. Egyben természetesen egy-két más üzenetet is elhelyezve a sorok közé.

Azt például, hogy valójában mennyire tekinti jelentősnek a köztársaság elnökének szerepét a jelenlegi hatalmi struktúrában. Az egész világon nagy érdeklődést kiváltó esemény, az új pápa bemutatkozására időzített bejelentés a politikai és emberi bunkóságon kívül ugyanis erről is hordoz üzenetet. Áder János talán egyfajta segélykérésként kiáltott oda, hogy az országot jelenleg reprezentáló elnök valójában a fasorban sincs. Elvégre a külsőségek mögött nem csak Áder orbáni esküjéről nem tudunk, hanem arról sem, hogy adott esetben Orbán Viktor mivel tarthatja őt a markában. Mivel lehet esetleg elérni azt, hogy Schmitt Pálhoz hasonlóan, botrányok közepette legyen kénytelen elkullogni. S amennyiben egy, a miniszterelnöki hatalmat gyakorló pártvezető által zsarolt ember, akkor lehet értelme egy üzenetnek erről. Értelmet adva annak is, hogy miért egy, nemzetközileg sokkal nagyobb figyelemmel kísért, esemény hátterében sunnyogva, saját jelentéktelenségét, és pozíciójának értelmetlenségét kiemelve időzítette mondandóját. Ebben az esetben a selyemzsinór elfogadása, a hatalompolitikai öngyilkosság is értelmet nyerhet.

Elvégre nem élünk a középkorban, amikor egy ilyen időzítés nem csak hatalompolitikailag, és átvitt értelemben lett volna egyenlő az öngyilkossággal. Talán ezért nem igazán tudunk arról, hogy egy király beiktatásának időpontját korábban egy pápaválasztással egy időre helyezték volna. Ha ugyanis Áder János véleménye szerint bármit kötelessége aláírni, amit az orra alá dugnak, akkor az összes korábbi döntés szinte automatikusan érvényét veszti. Felvetve azt is, hogy Áder János korábbi törvényvisszaküldései mögött az előzetes információk húzódtak meg. Az, hogy ő már előre tudott a most általa aláírandó csomagról. Legalább informálisan. Tudva azt, hogy minden korábbi formális szembehelyezkedése Orbán Viktorral csak színjáték. Az alattvalóknak szóló látszatdemonstráció, melyet követően meg lesz a módja annak, hogy minden kifogásolt jogszabály újra életbe lépjen. Beleértve például a választási regisztrációval kapcsolatos döntést is.

Az eredeti koncepcióval visszacsempészendő regisztrációs törvényben ugyanis ott volt az a bizonyos két hetes átmeneti szakasz. Egy időszak a regisztráció vége és a választások között. Akkor, amikor a kétharmad akár kancellárt is választhat, ha esetleg a bejelentési gesztussal megsértett pápához ciki lenne koronáért folyamodni. Áder János bejelentése tehát egyáltalán nem Áder Jánosról szólt. Sokkal inkább szólt Orbán Viktorról, és az előtte való feltétlen behódolásról, a Fidesz vezérének lába elé tett országról. Az pedig a ma még állampolgári címet őrző alattvalókon, az Orbán Viktor által megszámlált nyáj tagjain, múlik, hogy mit tesznek ezt követően. A semmihez ugyanis támogatást nem lehet sem kérni, sem elvárni.

Andrew_s

A miniszterelnök nyájas beszéde.

Turul Ópusztaszeren
Forrás: Index.hu

Az, hogy Orbán Viktor tegnap beszédet mondott Ópusztaszeren, meglehetősen ismert ténnyé vált az erőteljes vallási áthallások miatt. Annyira, hogy több blogon is olvashattuk ezt a fajta értelmezését a beszédnek. Részben giccsesnek, részben Jézus-komplexusosnak értelmezve az elhangzottakat. S vele persze óhatatlanul a miniszterelnököt is jellemezve. Így aztán érthető, ha a hozzászólásokat is óhatatlanul orientálták ezek a vélemények. A jelentősebb problémának nem is ez látszik, hanem inkább az, hogy a tudósításokban idézet mondatok alapján az említett véleményekről nehéz lenne azt mondani, hogy minden alapot nélkülöznek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy miután már mindezekről sokan elmondták a véleményüket, nehéz lenne újat mondani.

A szó szerinti idézetek is elolvashatók a tudósításokban, mint például az Index-en is. Márpedig ezek azok a mondatok, amik a fenti minősítésekhez vezettek. Elvégre az olyan felvezetéseket, mint az, hogy „aki tud olvasni a jelekből, az láthatja”, tényleg profetikus megnyilatkozások elé lehet inkább elképzelni. Ami egy szoboravatás kapcsán kevésbé tűnik helyénvalónak. Akkor is, ha a megkövezés mára kiment a divatból a hamis proféták számára. Az ugyanis, hogy új törvények közelednének az európai kontinens felé, az nem biztos, hogy olyan jövendölés, ami felett felhőtlenül szeretnénk nyugovóra térni. Bár azt köszönjük a miniszterelnöknek, hogy szeretné, hogy „minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből". Noha, ha minden jól megy, akkor a fülemmel nem fogok olvasni a jelekből, de persze az MTI-re hivatkozó tudósítás is lehet pontatlan kicsit. Mert ugyebár sokkal kifejezőbb lenne úgy a mondat, hogy „legyen füle a hallásra és szeme a látásra”. Ám ez már lehet, hogy veszélyes önostorozássá válhatna. Mert nagyon beleillene egy különben szintén vallási tárgyú, de máshonnan származó idézeti keretbe. S amely egyébként szintén kapcsolatba hozható a határon túli magyarokkal is.

Egy olyan asszociáció ugyanis alighanem nehéz válaszkényszert jelentett volna, ha valakinek eszébe jut ez a mondatkezdés: „Van-e még füle a hallásra, szeme a látásra az öntelt, magaimádó fejedelemnek,”. Mely idézet különben Szigethy Gábor szövegéből (A prédikátor - Szigethy Gábor előszava) került kiemelésre. Így tulajdonképpen még az is érthető, ha a miniszterelnök szándékosan torzított mondattal lepte meg azokat, akik összegyűltek annak a Turul-szobornak az avatására, mely szobor a képek alapján sajátos ábrázolása annak a mese-madárnak, amit inkább sólyom, mint keselyűszerűen szoktak ábrázolni. De a Matl Péter kárpátaljai szobrászművész által a Nemzeti Összetartozás Emlékművének tetejére ültetett sajátos nyakdíszt viselő szárnyas talán egy közvetett célzás. Célzás arra, hogy Sólyom László szembenyilatkozott Orbán Viktor utóbbi időben végrehajtott húzásainak némelyikével. Olyan még messzebb menő következtetésekre inkább nem is ragadtatnám magam, hogy a művész ezzel üzenjen a magyar kormánynak. Emléket állítva annak, hogy a halódó gazdaság roncsain tollasodnak azok, akik az utolsó koncok körül ülnek tort. Mert amennyiben az ilyen művészi üzeneteket akarnám belemagyarázni az emlékműbe, akkor az elhíresült, Kerényi által rendelt képsorozat kaméleonos képéig meg sem állhatnánk.

Fakó keselyű (Gyps fulvus)
Forrás: www.remedia.at

Az pedig már messze vezetne attól a beszédtől, melyben Orbán Viktor egy sima balegyenessel padlóra küldte a nép önbecsülését. A határon kívüliekét mindenképpen. Mert tényleg azt „mondhatjuk egymásnak, örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat”, akkor nyilvánvalóan csak rájuk gondolhatott. Elvégre mi, akik itt maradtunk, itt vagyunk. Legyen a nép bármennyire birkanyájnak tekintve, elveszettnek a határon kívüliek inkább tekinthetők. Különösen, ha abba a világképbe helyezkedünk bele, melyet az erről mit sem sejtő Turul jelképe már beárnyékolt a történelemben. Tehát a nép birka, a külhonban élők pedig a nyáj kiegészítő tartalékai. Talán arra az esetre, ha az itt lakók még pofonok hatására sem értenék meg, hogy a szaporodás nemzetstratégiai kérdés. Azon meg kár is vitatkozni, hogy a Biblia Jézust tekinti Isten bárányának, és a pásztor képe is sokkal inkább a hívőkkel kapcsolatban szokott felbukkanni. Amikor tehát Orbán Viktor a politikusokat a nemzeti birkanyáj pásztorának, és magát gondolom főbirkásznak, gondolja, akkor innen már tényleg csak egy lépést kell megtennie. Előtte azért jó lenne összeszámlálni a pásztorokat, mert ha kevesebb, mint egy tucat, akkor jobb lenne ismerni a póttagokat. Míg abban az esetben, ha több, akkor esetleg érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kormányzati pásztorok karában ki a kakukk-tojás.

Az elhangzottakhoz visszatérve inkább a hallással kapcsolatos megállapításra is említhetnénk persze Jézushoz kapcsolódó idézetet: „A kinek van füle a hallásra, hallja." Márk 4:9. De kár lenne abba az irányba menni tovább, mely a végén Orbán Viktor esetleges komplexusainak felemlegetéséhez vezetne. Holott abban sem lehetünk biztosak, hogy sok realitást fogunk látni az európai államokat illető politikai profétálásban. Az teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az európai kontinens felé új törvények közelednek, az nem Orbán Viktor törvényei lesznek. Hazánk ugyanis az európai kontinensen fekszik. Mivel Észak-Amerika államaiban a hagyományok Európa-közeli szemlélettel járnak, alighanem onnan sem vár a miniszterelnök új törvényeket. Ha a Bakunak tett jelentős baltás-gesztusra gondolunk, akkor inkább Ázsiára gondolhatott Orbán Viktor. No, és ez az amiért bátorkodtam nem teljes mértékben örülni ennek a fordulatnak. Mert nem biztos, hogy azon törvények felé kellene orientálódni, melyek egy társát álmában leölő orgyilkost nemzeti hőssé emelnek. Míg azt sem tartanám célnak, hogy banántalan banániává váljék az ország. Ahol egy baráti kör terelgeti a nyájat, és fújja furulyáját.

Simay Endre István