Hétköznapi pofonpolitika

A minap pofon vágtak egy terhes nőt a nyílt utcán. Az elkövető egy villamosvezető, akit felfüggesztettek állásából. A BKV sajnálja a történteket, és az ügy látszólag elsimult. Az Index megtalálta a pofon vágott hölgyet, és az ügy innentől kezdett dagadni a neten. Lévén, hogy az Index Facebook-oldalán megjelentek az esetnek azok a kommentálói, akik szerint teljesen rendben levő volt az a pofon. Annyira, hogy már más internetes írások kezdték kínossá tenni az esetet.

Hamarosan megjelent az Index szerkesztőségének elhatárolódása is a saját olvasóinak egy részétől. Ami a késedelmesség okán kicsit olyan hatást kelthet, mint Vidnyánszky megkésett ejnye-bejnyéje Kerényi buzizására. De most tekintsünk el ettől. Az a lényeg, hogy legalább valaki, aki olvasta a beírásokat, az elhatárolódás mellett döntött. Amiről talán érdemes szólni, az nem a szerkesztőségi reakció, hanem az, amire reagálni voltak kénytelenek. Az ugyanis, bármilyen egyoldalú is legyen a merítés, mégis csak egyfajta, ráadásul önként adott közvélemény-kutatási eredmény. Amiből azért az mindenképpen leszűrhető, hogy az olvasók java része igencsak frusztráltan élheti mindennapjait. Részben ezt is kompenzálva az interneten, ahol kiereszthetik a gőzt. Virtuálisan, a maguk személyében, ám minden kockázat nélkül odaállva a villamosvezető mellé, és Barabbást kiáltva, lekeverve egy pofont a villamos elé lépő nőnek. Esetleg kettőt. Esetleg még hasba is rúgva, ha már terhes. Mert minek is szaporodjon az olyan, aki a piros lámpa ellenére lelép a járdáról.

Tehát nem csak frusztráltak a népek, de valamiért teljesen rendben is van sokak szemléletében, hogy a nyakon kell vágni azt a szabálytalankodó tyúkot. S itt kiemelném a villamosvezetőt, mivel az első hír beszámolt róla, hogy miután lehiggadt, maga kért vizsgálatot önmaga ellen, és vállalta a pofon minden következményét. Ellentétben azokkal, akik csak az interneten, illetve tömegben roppant bátrak, és pofozkodók. Bár, tekintettel arra, hogy nem is olyan régen egy képviselő vak komondora gáncsolta fel, súlyos testi sértést okozva, a képviselő élettársát, talán nem is csak az interneten bátrak sokan. Már akkor, ha nincs ott a nő mellett egy olyan kísérő, aki számon kérheti az aktuális atrocitást. Mert azért az a vak komondor is csak akkor nagyon bátor, ha védi a szoba tanú nélküli magánya, illetve a mentelmi jog. Ahogy az internetes beírókat a távolság, és a közvetlen felelősség kockázatának hiánya. Felszabadítva azt, ami bent van. Ott bent, a személyiségükben. A mindennapi szemléletükben. Azt a reakciót, ami szerint a nőt, aki hibázott igenis joggal találta arcon a tenyér. Elfeledkezve arról természetesen, hogy ők oly tiszták, és bűntelenek, mint a paráznát megkövezni vágyók. S elfeledkezve arról is, hogy mit szólnának, ha őket érné egy-két pofon valaki idegentől. Valakitől, aki szerint hibát követtek el. Elfeledkezve arról, a különben régóta, legalább formálisan, elfogadott normáról is, hogy: nőt nem verünk. Akkor sem verünk, ha nem terhes, és pláne nem, ha terhes.

De az internetes reakció-halomnak van egy másik, tulajdonképpen kellemetlenebb, közösségileg veszélyesebb olvasata is. Az, hogy a leírói úgy érezhetik, hogy ez a véleményük teljesen rendben levő, a széles világ elé tárható. Mondhatni, trendi. S alighanem itt érhető tetten az a felelősség, ami a vargapityuk ténykedéséből következik. Amikor ugyanis a politikai hatalom képviselője szerint teljesen rendben levő lehet a nem teljesen készséges társ pofonnal ágyba zavarása, akkor nehéz ettől a mindennapokban elvonatkoztatni. Általánossá, vagy szinte elvárttá, de mindenképpen eltűrtnek sugallva azt, hogy a pillanatnyi feszültség igenis, levezethető egy nőn. Ha pedig hibázott is, akkor meg különösen viselje el a cédája. Amikor pedig kiderül, hogy több, a hatalmat képviselő politikus is komoly következmény nélkül verheti asszonyát, akkor egyre inkább egyfajta normát sugall a kiszolgáltatottak helyzetével való visszaélés. Amire persze lehet azt mondani, hogy az általános közvélekedés az, ami a hatalomban levőket is eléri. Azonban a hatalom felelőssége mindig nagyobb. Mert mindig nagyobb a normát adó szerepe. Ha nem tesz valamit eltűrtté, és egy viselkedést következetesen elutasít, akkor az aligha válik olyanná, amivel az interneten lehet büszkélkedni. Akár csak vélemény formájában is.

Miközben persze tudom, hogy egy permanensen harcos hatalmi retorika, és a mindennapokban érezhető megalázottság szorításában sokakban pattanhat el a cérna. Mert kár enne elfeledni, hogy a pofon nem csak fáj, hanem megaláz is. A virtuális, a verbális pofon is. Nem állítva persze, hogy Orbán Viktor minden híve veri a nőket. Ahogy azt sem állíthatnánk, hogy mindenki, aki veri a nőket automatikusan a Fidesz szavazója lenne. Azonban szinte biztos, hogy azok szemében, akik folyamatos frusztrációban élnek, könnyebben talál célt az említett harcos retorika. Egy olyan vezetőtől is, aki szemében a harc mindennapos, a szélsőségek elviselhetőek, és elvárt, de legalább is eltűrt a kézcsók.

S tudom, most sokan azt mondhatják, hogy merész egy ív a villamosvezetői pofontól a magas politikáig eljutni. Pusztán azért, hogy orbánozzunk egy jót. Nekik azt tudnám erre mondani, hogy érdemes lehet arra figyelni, hogy az internetes beírások csak tünetek. Akkor is, ha veretesek, és akkor is, ha bunkók. Tünetei annak a személyiségnek, amit, akit a mindennapok befolyásolnak. A mindennapokra pedig kár lenne kétségbe vonni a politika kommunikációjának, az abban részt vevők viselkedésének a hatását.

Andrew_s