2019. március 26., kedd

Művészi díjat Pócsnak a horrorfilmesnek!

Pár napja röppent fel a hír a korántsem új, közel évtizedes, videóról, amelyen Pócs János, akkor önkormányzati képviselőként az élve-égetéssel „viccelődik”. Majd még meg is magyarázta, hogy a videó tulajdonképpen a cigány férfi kérésére készült. Ami ugyebár legalább annyira életszerű, mint az, amikor az öngyilkos a tizedikről úgy ugrik ki, hogy becsukja maga mögött az ablakot.

Tekintettel arra, hogy a kazánba zárt férfi azóta halott, Pócs is azt mondhat, amit akar. Mondhatja azt is, hogy vicc volt az egész. Holott viccnek még akkor is morbid lenne, ha elhisszük, hogy az. Amellett aligha olyan akcióról van szó, amit épeszű ember külön kér. Mármint akkor, ha nem egy erre kiképzett, és alapvetően az ilyen szituációkra „gyúró”, abból élő kaszkadőrről van szó. Márpedig ilyen információnk nincs az esettel kapcsolatban. Bár még előfordulhat, hogy holnaptól az azóta szintén meghalt Andy Vajna megbízásából készült, profi kaszkadőrrel forgatott horror-vígjátékká válik a történet. A mindig igazat mondó fideszes képviselők csalhatatlan mikrofonállványainak külön ajánlásával. Pócs János esetleg még külön kitüntetést is kap. Netán egy művészeti alap különdíjával cizellálva.

Addig azonban nyugodtan emlékezhetünk arra a történelmi korszakra, amikor az élve elégetés a keresztény egyház ténykedésének az egyik védjegye volt. Úgyhogy az sem kizárt, hogy Pócs Jánost csak a keresztény történelmi nosztalgia hatotta át annyira, hogy idáig fajult. Valószínűleg komoly frusztrációt is átélve eközben. Elvégre a nagy elődöknek főtereken, önmagukat a gyíkagy kizárólagos uralma alá üvöltő tömegalkotó hittestvérek előtt lehetett elégetniük azt, akire sikerült valami agyhalott vádat rábizonyítani. Pócsnak azzal, hogy sutyiban, és szinte csak félmunkát végezve kellett ezt filmeznie akár fájdalomdíj is járhatna az így elszenvedett frusztráció miatt. Azért persze annak idején sem volt Jézus tanításai szerinti az inkvizíció ténykedése. De egy igaz decibelkeresztény nem hagyja magát Jézus tanításaitól zavartatni. Az különben is csak egy csóró menekült volt. Nem úgy, mint azok, akik rá hivatkozva birtokot, hatalmat hazudoztak, üvöltöztek össze maguknak.

Egy kicsit később aztán százezrek semmisültek meg speciális kemencékben. Igaz, előtte gondosan megölték őket. Ami kétségtelenül egész humanista megoldásnak tűnhet az élve elégetéshez képest. Mindenesetre kicsit kínos lenne az, ha kiderülne: Pócs szerint a hitlerista hominida biomorfok tulajdonképpen humanista elhajlók voltak. Habár a jelenlegi kormányhatalom elég erőteljes léptekkel próbálja meg a szélsőjobbos térfoglalást ahhoz, hogy már talán nem is lenne kínos egy ilyen helyzet sem. A Fidesznek. Mert azért az országnak már az is elég kínos lehetne normálisan, hogy a videó felszínre-bukkanását követően nem percei vannak a jelenleg parlamenti képviselő Pócsnak a parlamentben. Igaz, ehhez kellene némi morális érzék abban a házban.

De a moralitás is valószínűleg olyasmi a kormánypártok környékén, amit felesleges keresni ott, ahol az nincs. Mert a gerinceket leadták a ruhatárban, és a helyét is megtöltendő zsebnek nyilvánították.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. március 20., szerda

Orbán tátott szájjal futott a néppárti erdőben

A Weber-látogatás hétfordulója táján Orbán helybe ment egy akkora tasliért, hogy pénzcsapok adják, adhatják a másikat. A legutolsó hírek szerint a Fidesz hatalmas győzelmet aratott az néppárti szavazáson. Valójában érdekes győzelem az, ha 190 igen szavazattal a 3 ellenében hoztak döntést az orbanizmus elítélésére. Mert lehet szépíteni, meg finomítani a megfogalmazást, de alapvetően erről van szó.

Holott nem is olyan régen még azt találgatták a szakértők, hogy talán meg sem kockáztatható a szavazás, ha nincs egyértelmű támogatottsága valamelyik álláspontnak. A pár szavazattal eldőlő eredmény ugyanis a néppárt megosztásához, a tekintély eróziójához vezetett volna. Valószínűleg a Fidesz szakértői, illetve Pannónia önjelölt géniusza is így gondolta. A szavazási előterjesztés egyik kezdeményezője ugyanis a Fidesz volt. Azt, hogy milyen alapon gondolták így, ha így gondolták, legyen az ő titkuk. Túl sok realitása valószínűleg nem volt. Orbán ugyanis egyszerűen nem igazán hagyott más racionális lehetőséget, mint a kizárást, illetve a felfüggesztést, a szavazás előtt. Valószínűleg, ha már, akkor a kizárással járt volna jobban. Akkor végképpen eljátszhatta volna a mártírt, akivel mindenki szembe jön azon az autópályán, aminek már az alapjait is sikerült esetleg kiosztani a haveroknak.

A felfüggesztéssel azonban nem szabadult meg az ellenőrzéstől, és tulajdonképpen tátott szájjal szaladt be abba a bizonyos erdőbe. Ékes bizonyságául annak, hogy aki meg akar másokat szívatni, az könnyen a szerszám másik végén találhatja magát. Különösen akkor, ha előtte szinte már mindenkinek beszóltak már valamit, aki a nyilvános zsebhokinál kicsit magasabb szocializációs szinten áll. Miközben azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy az orbanizmus feletti további hunyorgatás alapvetően az európai néppárt környékén serénykedő, a néppárti képviselők fizetésére is irigy konkurencia malmára hajtotta volna a vizet. Amit nyilvánvalóan nem igazán engedhetnek meg az uniós parlamenti helyeket szétosztó, közelgő választások előtt. Orbán tehát egyrészt hatalmas taktikai vereséget szenvedett, miközben tényszerűen is parkolópályára küldték. Akkor is, ha kedvenc mikrofonállványai nem fogják agyonfeszegetni a kialakult helyzetet.

Ha ezt a szavazást követően ragaszkodik ahhoz, hogy mindenkit megvettek, akkor könnyedén nevetségessé válhat még az egyébként hithű rajongótábora nem tejesen gondolkodásrezisztens szegmense számára is. Ráadásul a mindenkit megvettek, és a „csúnya az az EU” típusú mantra a szavazóinak egy részét is otthon tarthatja a választáskor. Ami hazai pozícióvesztéshez vezethet. Tekintettel arra, hogy kicsit visszás lenne újra eljátszani a „bedöglött az informatika” című választási performanszot. Ha viszont Orbán, már csak a csörgedező pénzek miatt is, fékezett szájhabzással lesz EU-ellenes, akkor a „mindenki szembejött az autópályán” című agybetegség hitelessége szenvedhet csorbát.

Könnyedén kialakulhat így egy olyan helyzet, hogy a Kárpátok zsebvirtuóza egyszerre szenvedett taktikai vereséget, illetve kapott kommunikácós mattot a néppárti szavazás eredményeként. Nem feledve természetesen azt sem, hogy minden számlát a magyar adófizetők fognak alapvetően állni. A vendégszavazóknak nyújtott határon túli gesztusoktól az esetleges, a néppárt hirtelen támadt kíváncsisága nyomán kiosztott, uniós bírságokig bezárólag.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. március 13., szerda

Néppárti semmi

Forrás: 24hu
Itt járt vendégségbe az Európai Néppárt. Valószínűleg többen tekintettek az eseményre egyfajta csodavárással. Annak ellenére, hogy józanabb pillanataikban valószínűleg tudják: a csodák ideje lejárt. Nagyjából az iskolába kerülés környékén szokott ezen a ponton túlesni az emberek zöme. Csoda most sem történt. Találkozott egy gyáva és hatalomvágyó ember egy távolról bátor, és hatalmat kereső másikkal.

Manfred Weber ugyanis jelenleg csúcsjelölt egy Pozícióra. Olyan pozícióra, amely számos, a Fidesz napi politikájával kiegyezni kész embertől függ. Tehát nem érdeke látványosan belerúgni Orbánba. Abba az Orbánba, aki Brüsszelben eddig is gyakorlatilag mindent aláírt, amit elé tettek. Abba az Orbánba, aki eközben, belpolitikájában, konzultálni bátor csak a népszavazás helyett, és bátran megmondja a magáét a többszörösen előszűrt saját hallgatóságának. Abba az Orbánba, akinek a jelen választási törvényeknek köszönhetően kisebbségi támogatottsággal áll rendelkezésre a gombnyomogató droidok hada. Abba az Orbánba, akinek ennek következtében bőven elég a saját szavazóit az urnákhoz kérnie. Akik közt valószínűleg nem egy olyan, a szélsőjobbról érkező szavazó is van, akik szívesen látnák az ellenzék nem egy tagját is inkább urnában.

Weber látogatásától nem tudom, hogy ebben a helyzetben miért várta volna bárki, hogy bármi jelentősebb változás előidézője lenne. A plakátokat majd leszedik. Aztán jöhetnek más plakátok. A fórum-trollok visszavonását, az orbáni szócsövek lezárását nem is kérte. Kért valami bocsánatkérést, amit majd csak megoldanak a szokásos kétfenekű módon. Mármint a magyar kormány részéről. Majd bocsánatot kérnek két kötőszóért. A sorok között, majd a sorok felett is, marad minden, ahogy volt. A CEU ügyében pedig folytatódhat az eddigi mellébeszélés. Az MTA vezetése már megtette a saját túlélését, illetve pozícióban maradását jelentő nyilatkozatait. Besorakozva a felszopási sorba.

Amely sornak a vezéregyénisége maga a miniszterelnök. Aki majd akár Brüsszelben is bátran aláír valamit. Kicsit nyal, kicsit szop. Majd hazatérve a híveinek megmagyarázza, hogy ő nem hatalom kurvája, hanem maga a legkisebb királykisasszony. Az, akinek el akarták venni a talán sosem volt szüzességét, de ellenállt. A semminek. Mert azért alapvetően nem Brüsszelből, vagy bárhonnan máshonnan fogják megoldani az ország problémáját. Ameddig a lakosság nagy része tojik az egészre, addig marad az orbanizmus az államvallás.

Andrew_s

Comments on Facebook

2019. március 2., szombat

Iparkamrai villanyoltás a fejekben

Megtörtént a Kereskedelmi- és Iparkamaránál az évnyitó. Foglalkozhatnánk azzal, hogy Orbán szerint már csak egy röpke pislantás választja el az országot az európai vezető hatalmak bolyába tartozástól, de minek. Igaz, lassan Parragh baromságaival is kár foglalkozni, de mégiscsak ő ennek az egyre kamrásodó szervezetnek a fő villanyoltogatója. Mellesleg, a jelek szerint, az ország elsötétítésénél is ott van. Ez a nagyobb baj.

Azért, mert azt még csak meg lehetne érteni, hogy az iparosoknak szolgai szellemben robotoló, nem kérdező, nem érvelő, illetve lehetőleg nem is gondolkodó biorobotokra van szükség. Ameddig olcsóbbak az igazinál, és az adott feladatra még nincs alkalmas nemzeti robot. Amely nemzeti robot olyan, hogy csak nemzeti alkatrészekből, csak nemzeti munkaerő által, csak nemzeti feladatra, csak nemzeti program mentén ténykedik. Ameddig ilyen nincs, addig minden olyan kutatás meddő pénzpocsékolás, ami nem ezt a nagy nemzeti cél megvalósítását szolgálja. Ugyanakkor vegyük észre, hogy a nemzeti biorobot program éppen ezt valósítja meg. Az oktatás elsüllyesztése, a kutatások, illetve ezzel kapcsolatban a gondolkodás, korlátozása, az akadémia piszkálása, valamint a felsőoktatás szétbarmolása nagyjából pontosan az említett nemzeti robot előállítására jó. Azzal a kiegészítő eredménnyel, hogy a fém-alapú robot nagyon feltűnő a nemzeti gyűlések nemzeti közönségének a sorában. A nemzeti biorobot azonban belesimul a tömegbe. Előbb utóbb önállóan is tömegképző erő. Valamint akkor tapsol, amikor kell. Amikor a tapsrend nemzeti felügyelője jelt ad.

Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az, amit Parragh elkövet. Pénzt gründol, befolyással van, és ötletel. Az akadémiával kapcsolatos jelenlegi állapotok előképét sem kisebb személyiség rajzolta fel először. Már az előző év augusztusában szövegelt a nemzeti Parragh arról, hogy az innováció, illetve az alapkutatások, illetve az egész szellemi izé, amiről fogalma sincs, az milyen szereppel kellene, hogy bírjon. Nem a társadalomban, mert az számára ismeretlen izé, hanem a költségvetésben. Mert azt legalább pénzforrásként ismeri. Az meg a személyes fejlődőképességének a szöveges bizonyítéka, hogy az akkor felhozott villanykörtés hasonlaton sem sikerült továbblépnie. A Klubrádiónak adott interjúban ugyanis pontosan ugyanezt a hasonlatot emlegette. Nagyjából annyi változtatással, hogy korábban csak szimplán drótot emlegetett. Most már konkretizálta rézdrótra a villanykörte fényadóját. Nagyjából érzékeltetve a saját ismeretei szintjét, illetve „fejlődés irányát”. Mert azt annak idején az alsó tagozatos környezetismereti órán elmesélték, a villanykörte egy wolfram-alapú izé, de szinte biztosan nem réz. Az is közismert, hogy annak idején szénszálas izékkel is kísérleteztek. De mindezek az ismeretek a nemzeti stadionkultúra iparvezére számára sötétben maradtak. Viszont ő ad ötleteket a jelek szerint az oktatásszervezéshez.

Amellyel kapcsolatban ugyebár most akarnák felröppenteni azt az ötletet, miszerint a technikumokat elvégzők felvételi nélkül mehessenek egyetemre. Ami látszólag megfelelne annak a modellnek, ami sikeresen működött a Kádár-korszak 1970-es éveiben. Amikor az akkori szakközép-iskolák képzési szintje lehetővé tette, hogy a szakközép-iskolában végzetteknek se okozzon gondot az egyetemi felvételi vizsga. Igaz, ez akkor azt jelentette, hogy a jobb szakközép-iskolákban végezni rangot jelentett. Mert a szakmai ismeretek mellett kapott a diák egy erős általános képzést is. Nem higítva, hanem erősítve a szakirányú képzést nyújtó felsőoktatás diákjainak általános képzettségét. Parrag azonban már 2016-ban arról áradozott, hogy milyen szép szakképzési út vezet a szolgák országába. Igaz, egy szakközépiskola tanárának már évekkel korábban is alkalmatlan volt az, aki korábban ott végzett, majd szakirányú egyetemet végzett, mérnöktanári oklevéllel rendelkezett, illetve az említett szakirányból egyetemi doktori címet is védett. Holott még emlékszem, hogy a szakközépben nem egy tanáromnak volt doktori címe.

Ugyanakkor a „technikumból félvételi nélkül” program vészesen hasonlít egy, a Kádár-korszaknál kicsit ősibb koncepcióra. Ami talán Parraghnak is sokkal szimpatikusabb lenne. Orbánnak meg egyenesen irányt mutató. Amelynek illusztrálására álljon itt egy idézett:
A mult héten voltam a csepeli WM-gyárban, ahol elmondták, hogy ez a gyár egy esztendő alatt 690 munkást adott a különböző akadémiákra, minisztériumokba, hadseregbe és a rendőrségre. Ennek a gyárnak a munkásai közül került ki egy sor hatalmas ipari üzem vezérigazgatója, egy sor diplomata, főjegyző stb.

Az iparkamrásodott országban pedig az utolsó oltsa el a rézvillanyt.

Andrew_s

Comments on Facebook