Demagógisztáni napló: Amikor Orbán ismét felköpött

MTI Fotó: Illyés Tibor

Orbán Viktor a jó ideje szokásos heti vezér-üzenetében látszólag visszavonulót fújt. Bejelentve, hogy tudomásul kell venni az Európai Bíróság ítéletét. De azért a híveknek azt is megüzente, hogy az uniós bírásóg valójában Soros-bérenc, és bár tudomásul veszi az ítéletet, attól még éppen úgy utálja a menekülteket. Ez nyilvánvalóan csak az érem egyik oldala. A másik oldalán van, illetve kehet, felsorolva mindaz, amiről nem beszélt.

Így elfeledkezett megemlékezni arról, hogy az egész kvótamizéria valójában nem betelpítésről, hanem lefolytatandó eljárásról szól. Ami nagyjából annyit is jelenthet, hogy a folyamatosan duzzadó közszolgálati nyaloncbanda nem képes msáfélezernél is kevesebb ember esetében lefolytatni a regisztrációs, és az ezzel kapcsolatos felülviszgálati eljárást. Aztán arról is „elfeledkezett” a hívei szemében szinte már szent ember, hogy Brüsszelben mindent aláírt, amit elébe tettek, és mindent megszavazott, amelynek a szavazására bemerészkedett. A kvótákat is! Igazi uniós szűzkurvaként.

Miközben adós maradt azzal is, hogy felsorolja az elmúlt negyven generációból valamennyi biológiai ősét. Nem elsőként mulasztva el ezt az apróságot azok közül, akik szinte már Isten által is ideteremtett hülyegyerekként feledkeznek el a történelemről. Noha elfogadom, hogy a potom 549.755.813.888 ős felsorolása nehezebb dió, és tovább is tart, mint belenyöszögni az éterbe azt, hogy ő, Orbán Viktor sosem fog hozzájárulni, hogy Magyarországot “bevándorlóországgá” váljon. Amellyel kapcsolatban van egy rossz hír számára. Tőle függetlenül már régen azzá vált. Annyira, hogy akként is alakult annak idején.

De talán be kellene perelni a vándorló törzsek vezéreit. Mert nem kértek engedélyt Orbán Viktortól a honaalapításra. Attól az Orbán Viktortól, aki némi késéssel érkezett a pénteki észosztásra. De a jelek szerint nem késett eleget. Az orvosi-, vagy a felkészítőkar nem kapott elég időt arra, hogy rendbe szedjék az orcára ejtett vezér zaklatott tekervényeit

Andrew_s

Kvóta: Még mindig a passzív bojkottnál tartva

Két nappal később reagálni egy közleményre lehet olyan, mint a műanyag zacsiban érlelt zsemle. Rágós és gumiszerű. Amiért mégis időszerű lehet az, hogy közlemény témája sem sokkal kevésbé rágós és gumiszerű. Amennyiben a kvótareferendum bojkottja a témája. Amellyel kapcsolatban Fodor Gábor fejtette ki a véleményét.

Ami, természetesen lehet neki. Annyira, hogy az igazsága morzsáit is kár lenne elvitatni tőle. Amennyiben a fotelben pihegés, mint szavazási magatartás valóban nem jelent semmit. Ezért, ezt a fajta bojkottot magam sem tartottam jó ötletnek. Nem most, hanem már a 2014-es választások kapcsán sem. Pedig, amióta két évvel azt megelőzően felmerült az ötlete, sokaknak volt kedves a felvetése. Függetlenül attól, hogy a passzív bojkott valójában a mindenkori hatalomnak kedvez. S ez az a pont, ahol nehéz lenne elvitatni Fodor véleményének igazságtartalmát. Még akkor is, ha ezt egyben összekapcsolja azzal, hogy Gyurcsány Ferencbe is fricskázzon egyet. Elvégre könnyen érezheti úgy, hogy ebből baj nem lehet, és legalább a politikai aktivitás látszatát kelti. S a probléma valószínűleg itt van elhantolva. Olyan alaposan, hogy nem igazán akarja senki kihantolni, megvizsgálni, és akár csak megpróbálkozni az alternatív megoldások keresésével.

Mert Fodor ugyan mondhatja, hogy a liberálisok „pártja bátran cselekszik”, ha ennek a bátor cselekedetnek igen kevés tünete észlelhető a mindennapokban. Talán abból kiindulva, hogy aki nem csinál semmit, azt besározni is nehezebb. De ez nyilvánvalóan a kevésbé lényegi kérdések közé tartozik. Lényegesebb az, hogy Fodor Gábor szerint a kvótareferendum teljesen jól van, el kell menni és igenre szavazni. Ámen! Abból kiindulva, hogy egy rossz kérdésre is lehet jó választ találni. Ami viszont, szerintem egy alapvetően elhibázott álláspont abban az esetben, ha a kérdés rosszasága nem a rossz kérdésfeltevésből, hanem a hamis állításból indul ki. Jelenleg ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy Orbán népszavazásával kapcsolatban ez utóbbi állapot áll fenn. Orbán és Szijjártó ugyanis Brüsszelben előszeretettel írta alá az utolsó fecnit is, amit az orruk alá dugtak. Így egy olyan állapotban következik be az orbáni népszavazás, amikor a vezér, illetve valamelyik megbízottjának, aláírása ott díszeleg az EU-s okmányok nem kis részén. Amelyek egyike sem rendelkezik kötelező betelepítésről. Már akkor, ha az uniós híreknek hinni lehet. Ezután a kvótareferendum legfeljebb arra alkalmas, hogy Orbán Viktornak egy, a személyes felelősség előli meneküléshez teremtsen alapot. Ebből a szempontból viszont teljesen mindegy, hogy milyen kérdésre milyen választ ad valaki. A valós helyzet tekintetében mindkét válasz: rossz válasz.

Nagyjából ahhoz hasonlóan, hogy megkérdezhetjük Fodor Gábortól: tud-e levitálni, és segédeszköz nélkül repülni? Majd, gondos előkészülettel, és a repülési képességére közvetve utaló, azt nem állító, de sugalló plakátokkal megszerveznénk egy népszavazást. Mondjuk olyan kérdéssel, hogy: „Az Ön véleménye szerint Fodor Gábor kelet felé levitálva repülje-e körbe a Földet?” Világos, hogy erre a kérdésre tetszőleges választ lehet adni. Mert az alapja hamis. S teljesen mindegy, hogy a keleti, illetve a nyugati irány jön-e ki. Fodor Gábor egyik irányba sem fog ellebegni. Ellenben egy érvénytelen válasz esetén elindulhat, gyalog, észak felé. A tisztelt szavazókra hárítva a felelősséget, hogy azért nem repül, mert képtelen voltak zöld ágra vergődni. A kvótáról megejtett népszavazással hasonló a helyzet.

A valótlannak tűnő kérdésre teljesen mindegy a válaszok milyensége. Ha többség mintegy megerősíti Orbánt, akkor az utóbbi emelt fővel fog semmit csinálni. Mindaddig, amíg az unióból pénzt remél az oligarchák barátságának megvásárlására. A nem létező kötelező betelepítés elmaradását pedig győzelemként kommunikálhatja. Az „igen” szavazatok alig valószínű győzelme esetében tág teret lehet nyitni a menekültek provokálásának. Akár a Torna és Sportrészleg vezetésével. Az első elcsattanó pofon után az egész felelősséget az ellenzékre lehet kenni, kihirdetni a szükségállapotot, mindenkit hazaárulónak bélyegezni, akinek nem tetszik a pofája, és lezárni az ügyet. Meg az embereket. Meg a határokat. Gyakorlatilag megvalósítva azt, amire közel egy éve gyúr a kormányzat. Ebből következik, hogy Fodor Gábor javaslata éppen úgy Orbán permanens komplexusait és harcát támogathatja.

Látszólag tehát mégis maradhatna a bojkott. Azonban ezzel kapcsolatban továbbra is igaz, hogy a passzív bojkott nem megoldás. A puszta, horgászni menve megvalósított távolmaradás egy relatív eredményt még mindig megállapíthatóvá tesz. Az igenek és nemek aránya akkor is kiszámítható, ha a referendum alapvetően érvénytelen. Ugyanakkor ez az érvénytelenség elég véletlenszerű. Mármint akkor, ha a bojkott-felhívás nem kapcsolódik nagyobb politikai aktivitással, mint ami felfogható a helyzetbe való beleürítésnek. Latrina helyett. Márpedig a bojkottot egy jól szervezett szakszervezeti sztrájkhoz hasonlóan megoldó politikai aktivitásnak nem mutatkoznak a jelei. Eddig sem mutatkoztak. Az ebbe az irányba ható ötletelés sokkal inkább a pedagógusmozgalom puklizmusára hasonlít: tartsatok demonstratív cigiszünetet. Az eredménye is hasonló lehet. S a részeredménye is kommunikációs fegyver lehet.

Az alapvetően hamis kérdésre szervezett népszavazásra tehát valójában Fodor Gábor válasza is rossz válasz. Semmivel nem jobb, mint Gyurcsány passzív bojkottra való felhívása, és csak árnyalattal jobb, mint Orbán közvetlen támogatása. Valószínűleg a népszavazás megtörténte ellen lenne érdemes tiltakozni. Úgy pár száz ezer emberrel megtámogatva az utcán. Ha már. De a jelen ellenzék ettől legalább annyira tart, mint Orbán. Mint azt az Operaháznál sok éve megtartott gyűlés óta is sokszor láthattuk. S azóta az aktív tömegfárasztás, illetve a makacs alternatívamentesség, eredményeként, a mozgósítási erő is igencsak visszaesett.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Kvótaszavazással a posványba

Magyarország nagy csinnadrattával belépett annak idején az Európai Unióba. Akkor gyakorlatilag nagykoalíciós elhatározással tették taccsra a szkeptikusokat. Nem kis kommunikációs manipulációt sejtetve a népszavazás kapcsán. Most, az akkori pártolók egyike nem kisebb kommunikációs manipulációval gondolja kivezetni az országot az unióból.

Talán azért, mert nem Orbán írhatta alá annak idején a csatlakozási szerződést, és ez a sértődés úgy égett bele a kis komplexusos lelkébe, mint egy izzó vassal ütött billog. Talán azért, mert az unió számos országában nem voltak vevők az unortodox baromságaira. Talán azért, mert az unió országai ugyanakkor otthont adnak azoknak a ténylegesen gazdasági menekülteknek, akiknek az orbanizmusban honos unortodox workfare csak a lassított éhenhalást biztosítaná különben. A valós indokokhoz alighanem akkor jutnánk közelebb, ha az ellenzék feladná a hallgatólagos kérdezési moratóriumot a miniszterelnök munkaköri alkalmasságát illetően. S nem a politikai alkalmasságát illetően. Mert ahhoz kétség nem fér. Kétségtelenül alkalmatlan egy demokratikus jogállam vezetésére. Ellenben kiválóan alkalmas egy diktátorként előretolt bábuként szerepelni.

Mely szerepnek különben kétségtelenül lehet a gátja az Európai Unió. annyiban, hogy a pénzcsapokon keresztül villámgyorsan verheti bele Orbán orrát a saját mocskába. Ahogy korántsem véletlen a berzenkedés turbóba kapcsolása arra a hírre, hogy a kvóta alapján be nem fogadott menekültekért pénzbírság jár. Már hogy a fenébe ne berzenkednének? Elvégre annyival is kevesebb jut a haveri körnek, illetve nemközszereplő T. Pityukának. Aki ugyebár O. Ráhel hites párjaként birtokolhatja a vezér jóindulatát. S annak jeleit. Ha már nem kaphat, a régi szép francia hagyományoknak megfelelően, vadászkastélyt. Alkalmasint persze a kvótás népszavazás kommunikációja kapcsán szinte természetesen felejtődik el, hogy másfél ezernél kevesebb menekültet kellene elhelyeznie Magyarországnak. Akik elhelyezésének költségei szinte biztosan csak a töredékét képezik annak, amennyiért I. Feltsuthy Orbán Viktor a Várba költözik.

Amellett a másfél ezer azért is egy igen jól megjegyzésre ajánlott szám, mert eddig nem másfél ezren, hanem másfél százezernél is többen hagyták el eddig az országot a gazdasági exodus kormányának áldatlan ténykedésének hatásaként. Ők persze éppen úgy nem hiányoznak Orbánnak, ahogy a háborús övezetekből érkező menekültek. Mert amennyiben az érintett családtagokkal együtt háromnegyed milliónyi magyar hazajönnek a nagyvilágból, akkor azok igencsak furcsára varázsolnák az így is csak közmunkásokkal kozmetikázott foglalkoztatási statisztikát. A kvóta ügyében tartandó népszavazás érintettjeinek száma tehát alighanem töredékét képezik azoknak, akiket Orbán kiutált az országból, és menekültet faragott belőlük. Ugyanakkor persze az egész népszavazás, ettől függetlenül is, álságos.

Az unió ugyanis nem számolatlanul kíván tömegeket letelepíteni az országba. A letelepítős duma legfeljebb egyfajta lelki elszólása a Fidesz vezérkarának. akik talán le nem, de ki annál szívesebben telepítenének sokakat. A lakásukból, vagy akár az országból is, ha tehetnék. S alighanem erőszakkal is, ha úgy adódik. Ellentétben az uniós elvárásokkal, amelyek alapja éppen az a csatlakozási szerződés, amelynek előkészítésében az első Orbán kormány is részt vett. Csak hát nem Orbán Viktor írta alá. S ez azóta is ott vibrál a sértett indulatok között. De nem csak a hazug kommunikáció miatt álságos ez az egész. 2015-ben még azzal az indoklással utasították el a halálbüntetésről szóló népszavazást, hogy az, többek között, az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel ütközne. Aztán olyanok is olvashatók az említett indoklásban, hogy: „Az Alaptörvény egyes alapvető jogokat tartalmazó Szabadság és Felelősség című részének idézett rendelkezése elvi jelleggel rögzíti minden embernek az élethez és az emberi méltósághoz való jogának elismerését”.

Amely passzus tehát úgy értelmezendő, hogy azoknak az emberi méltósághoz és élethez való jogát ismeri el a kormányzat, akiét akarja. Illetve, a kormányzat szemében a háború elöl menekülő ember nem ember, és így emberi béltósága sincs. A népszavazás tehát közvetve erről is szól. Az, aki hozzájárul az orbáni retorika győzelméhez, az gyakorlatilag elismeri a kormány jogát azok kijelölésére, akiket megillet, illetve akiket nem illet meg az emberi méltóság. lett légyen az menekült, majd ellenzéki, majd bárki más. Ahogy Hitler táborainak első lakói is az ellenzék köréből kerültek ki.

Orbán tehát a maga idegengyűlölő retorikájával, másfél ezernél kevesebb emberen akarja megvenni a maga tábor-alapítási engedélyét. Eközben olyan húrokat penget, mintha nem 1294 menekültről lenne szó, hanem 1294-et írnánk. Amikor már javában működött az abban az évszázadban megerősödött inkvizíció. Amiért II: János Pálnak volt ereje elnézést kérni. Minket ilyen veszély azonban nem fenyeget. Orbán nem egy bocsánatkérős személyiség. Nem ezért, semmiért nem kér bocsánatot. S akkor, ha egy érvényes népszavazás akárhogy elért eredménye megerősíti a komplexusait, nem is lesz miért. Talán a szavazóknak. Az unokáktól is. Ha még az országban lesznek. Az unokák.

Andrew_s

Orbán az EU szűzkurvája?

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Az angolok megzsarolták az uniót, és bejött nekik. Ez nyilván az egyik olvasata annak, hogy egyfajta különleges idegenrendészeti jogosítványt kaptak az EU-n belül. A másik olvasata ugyanennek, hogy a külföldi munkavállalók, a származási országtól függetlenül megszívták. Akkor, ha Angliában próbálnának szerencsét. Ugyanakkor, ha a magyar gazdasági exodus kormányának vezetője azt hiszi: megállítja ezzel a kivándorlást, akkor Orbán valószínűleg téved.

Márpedig Orbán Viktor megszavazta azt a záródokumentumot, amely Nagy-Britannia unióban maradásának egyik záloga volt a jelek szerint. Ettől még persze az angolok úgy szavaznak, ahogy akarnak a népszavazáson. De legalább Cameron elmondhatja, hogy nem megy haza üres kézzel a csúcstalálkozóról. Ahonnan Orbán Viktor azzal a tanulsággal távozhat, hogy nem lehet mindig minden elől a függöny mögé bújni. Márpedig akkor, ha a jelenlegi megállapodásban szó esett a menekült-kvótákról, akkor megszavazni csak azzal lehetett. Függetlenül attól, hogy Orbán Viktor az ülést követő sajtótájékoztatóról mit üzent haza. Mert afelől senkinek ne legyen kétsége: a kommunikáció szerint átütő magyar siker született. Egész Európa elfogadta Orbán Viktor gyűlöletre alapozott, izoláció-párti téziseit, és pár nap múlva majd csak kiáll valaki azzal, hogy titokban ott csókolgatták a lába nyomát.

Ezzel szemben Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció (DK) ügyvezető alelnöke szerint tényleg az a helyzet, hogy a záródokumentum elfogadása a kvóták szerinti menekült-elosztás elfogadását is jelenti. Amennyiben ez így van, akkor Orbán Viktor gyakorlatilag felköpött és aláállt. Nem először persze, de talán ritkán ilyen látványosan. Már csak azért is, mert a látványosságról nem kisebb ember gondoskodott, mint Kósa Lajos. Debrecen volt polgármestere ugyanis lelkesen jelentette be, hogy kétmilliós magasságokba szökkent az aláírásgyűjtés. Hogy mi ellen? Természetesen a kvóták ellen. Ráadásul azt is bejelentette a jobb időkre és hideg zuhanyra méltó Kósa, hogy a Fidesz folytatja az aláírásgyűjtést.

Ezzel egy igen skizoid helyzet alakult ki. Kósa Lajos szerint itthon politikai győzelmeket halmoznak egymásra, mert elutasítják a kvótát. Orbán Viktor szerint hatalmas győzelmet aratott, mert aláírta a kvóta elfogadását. A magam részéről különben hajlamosabb vagyok elfogadni a kvóták alkalmazását, mint azt a sunnyogva buszoztatást, amit különben a magyar kormány megtett az osztrák, a német, vagy akár az egész európai közbiztonság gyengítésére. De azért a Kósa-Orbán viszony jelenleg mégis azt a komplexusos kurvát jutatja az ember eszébe, aki egyszerre szeretné pénz fejében élvezni a szexet, és közben megtartani a szüzességét. A kormányszóvivő minden esetre már közzétette a miniszterelnök használati utasítását.

Amely megoldással, a jelen pillanatban, nem az a baj, hogy Orbán Viktor egy képmutató hólyaggá válik sokak szemében. Az sem, hogy Kósa Lajos ismét tanújelét adta igen szerény politikai érzékének. Még az sem, hogy ismét azt látjuk, hogy a Fidesz egy katyvasztikus képződmény. A baj az, hogy az egész ország veszít az arcából. Például azért, mert eltűri, hogy egy ilyen oligarchikus gittegylet prostituálja.

Andrew_s