Orbáni bőrvastagság menekültügyben

A háború a szomszédban folyton folyvást folyik. S annak kísérőjelenségeként menekültek érkeznek. Nem új jelenség. Sem a háború, sem a háborús menekültek sokasága. Ahogy az sem, hogy egyes politikai szereplők aszerint játszák a humanistát, hogy a politikai hasznuk abból mi. 2015-ben jól lemérhető volt, hogy a magyar kormánypolitikai haszonélvezők szerint a hasznukat az embertelenségben vélték megtalálni. Kormányfőtől főpapig.

Amiért a 2015-ös helyzetre érdemes emlékezni az ukrán humanitárius válság kapcsán az több megközelítésből is kiemelhető. Ezek egyike az, hogy a kormány ugyanúgy az egyébként szinte csak szidott és lenézett civil világra hagyta, illetve terhelte a menekültekkel való humanitárius foglalkozás nagyját, ahogy annak idején sem sokat tett a tényleges megoldásért. Most sem. Mert a karhatalom, illetve rokon testületei vitathatatlanul szükségesek lehetnek egy háborús krízis környékén. De aligha elégségesek, és korántsem biztosan elegendőek.

Persze, lehet azt is mondani, hogy a civileket egyelőre legalább nem kezdték szidni azért, mert segítenek embereknek. De tudjuk a gyakorlatban: Orbán Viktor esetében ez nem is jelent ennél többet. Nála az egyelőre, nem több, de nem is kevesebb ennél. Ha a politikai hasznát abban látja majd, akkor megint mindenki ilyen-olyan bérenc, migránssimogató, vagy bármi más lesz. Akár csak azért is, mert letöröl pár könnycseppet egy menekült gyermek arcáról. Aki nem hiszi, az olvasgassa a 2015-ös trógerhiradókat, az orbanista publicisták, illetve fórumvitézek agyhalott ámokfutásaival.

Az utóbbi napok történései kapcsán ez azért jutott eszembe, mert Orbán Viktor hirtelen megvilágosultságában elkezdte promotálni magát. Gumicsizma-nosztalgiával meglátogatta a határzónát. Mindjárt több helikopterrel is. Aztán nagy hirtelen új menekültfogadási stratégiába kezdett. Amennyiben az atlétikai BOK-csarnok lett az új központja a menekültek befogadásának. Ez akár még jó is lehet, bár pár apróságról azért biztosan nem árt nem megfeledkezni. Ezek egyike a zártság. Aminek lehetnek kétségtelen pozitív, és negatív hatásai egyaránt. Remélhetőleg a pozitív lesz túlsúlyban. Amennyiben nagyobb védelmet fog jelenteni az emberkereskedők, a menekültek helyzetével visszaélők ellen. S nem a hatósági packázásnak való fokozottabb kitettséget fogja jelenteni. Mely utóbbi más határszakaszok tapasztalatai alapján mintha közelebb állna a kormány főcsapásához.

A pályaudvarokat minden esetre kiürítik. Mert a pannóniai szuperhíró csettint és megold. A csarnokban, a bejelentés szerint minden esetre helyet kapnak a segélyszervezetek is. Úgyhogy az adományokat azért még szétoszthatják. Mert mindent mégsem akar megoldani. Miközben a miniszterelnök olyanokat is mondott azért, hogy: „A következő három napban megszervezzük a jövő hét védekezését azért, hogy továbbra is képesek legyünk minden bajbajutottnak segítséget nyújtani”. Ami nagyjából annyit tesz, hogy innentől, amit a civilek tettek, azt ő tette, és innentől csak őt illik babérkoszorúval illetni. Mert „továbbra is”, meg „képesek legyenek”. Mindarra, amit eddig? Eddig hol volt? Vagy Putyin már annyira meggyengült, hogy Orbán állást mer foglalni? Esetleg egy hét múlva hol lesz? Vagy csak az uniós pénzek kellenek a haveroknak?

Ügyes? Pofátlan? Mindenki döntse el maga.

Andrew_s

Csend-előszeles migráns-margó

Nigériai életkép 2015-ből

Az USA élén álló hatalmi droid mostanában elég sokat magyarázza, hogy az ő gyűlöletbeszéde nem az a gyűlöletbeszéd, ami a fegyveres fajelmélet-képviselet legutóbbi implementálását, gyakorlatba ültetését eredményezte. Szinte kapóra jött számára a pedofil milliárdos halála, mert kicsit elvitte a témát azokról a gyűlésekről, amelyen Trump hakniját a bevándorlókat gyülölő közbekiáltások erősítették. Európai hívei nem magyarázkodnak. Még. Nem is gondolkodnak. Valószínűleg.

Ahogy Orbán sem. Illetve ebben valószínűleg tévedek. Orbán valószínűleg nyomokban még gondolatokat is tartalmaz akkor, amikor a menekültek ügyét igyekszik a kommunikáció felszínén tartani. Addig sem az oligarchikus korruptorok üzelmeivel üzekedik a közhangulat. Sem a különböző fórumokon, sem az utcákon. Ugyanakkor a leglelkesebb orbanisták, és a mindenkit gyűlölő decibelkeresztények valószínűleg már régen felmentették magukat az olyan nehéz és fáradságos feladatok alól, mint ami a kérdésben felmerülő csoportok előfordulási arányait is mérlegelni volna képes. Ahogy annak idején, 2015-ben sem sokat elmélkedtek a kérdésen. Népeik nagy vezére Orbán Viktor elvtársuk kiállt, és megaszonta, hogy utálni kell a migránsokat. Így aztán a hívei lelkesen utálták a migráncsokat. Vihogva azon, hogy okostelefonokkal érkeznek a menekültek, és örömködve azon, hogy eszük ágában sincs itt maradni.

Holott az már akkor is világos volt, hogy okostelefonnal, és a nem túl olcsó útiköltség megfizetésével azok érkezhettek az első hullámokban, akik a hazájukban a képzettebb középosztályhoz tartozhattak. Azért, hogy a hatalmi packázás mégis képes volt kihozni a rosszabb énjét többeknek az vesse az első követ bárkire, aki szent. A szélsőjobbal kokettáló, és ölelkező fórumhuszárok minden esetre ne dobálódzanak. Mert a lábukra ejthetik a flasztert. A másik jelentős csoport volt azoknak a köre, akik már csak vallási okokból sem az iszlám államok fele menekültek. De az orbanista kereszténység védelmének a jegyében a koptok, és más keresztény hívek sem kaptak különösebben kegyesebb elbánást. Talán azért, mert a menekülő középosztálynak nem volt mégsem elég pénze, illetve szándéka a hatalmi baksis kifizetéséhez.

A vallási üldözötteknek meg még annyija sem volt, mint az előbbieknek. A kereszténység utolsó bástyájának önhazudott magyar államvezetés tehát felállította a nagy déli őzcsapdát, és keblére ölelt bárki, aki képes volt a zsebükbe dobni egy letelepedési kötvény árát. Vallástól, képzettségtől, előélettől függetlenül. Mert a hatalmi zseb az egyike azoknak az erőforrásoknak, amiből nem szorul az ország behozatalra. Van belőle itt is elég. Feneketlenül.

Ugyanakkor az is világos, hogy Orbán hívei olyasmiket skandálnak gondolkodásból felmentett módon, ami mögé talán szellemi önvédelemből sem gondolnak mögé. Ilyen a sokat emlegetett „illegális bevándorló” fogalma. Mert, mint arra már többször és többen rámutattak: a bevándorló attól bevándorló, hogy letelepedési szándéka van. Magyarországon ilyen lassan az itt születetteknek sem mindig akad. A külföldről érkezők esetében ehhez a letelepedéshez viszont olyan jogi procedúra társul, ami az illegalitást eleve kizárja. Legalábbis a jogilag tisztázott keretek betartása esetén. Ami természetesen a történelemben eddig sem zárta ki az említett keretek felrúgásával végrehajtott, letelepedési szándékból elkövetett, tömeges népmozgásokat. Erről azonban jelenleg aligha lehet szó, mert ellenkező esetben aligha froclizhatnának bárkivel a tranzit-zónában az oda delegált hatalmaskodók. Ha valóban akkora tömegről lenne szó, amellyel Orbán hülyíti a híveit, és valóban a jogi kereteknek fittyet hányó átkelési szándékról, akkor valószínűleg elsöpörnék a drótakadályokat.

Amely arány-, illetve szándéktévesztés nem hazai specialitás a szélsőjobbal üvöltők körében. Ahogy az sem, hogy a jelenlegi, látszólag konszolidált állapot könnyedén a vihar előtti csöndként vonulhat be a jövő talán még írott történelmébe. Ha ugyanis valóban milliók kerekednek fel a jobb élet, vagy akár csak a puszta életben maradás reményében, akkor az a tömeg nagyon fel lesz kerekedve. Márpedig egy globális éhséglázadást aligha állítana meg az Orbán lelki üdvéért imaláncot formáló szakkör. A reálpoilitka nem véletlenül kezdett bele egy globális konszolidációs programba. „Talán még nem késő” jeligére. Mielőtt az afrikai, illetve ázsiai tömegek nem gondolják úgy, hogy egy háborús veszteség is bevállalhatóbb a mélyszegénység, a gazdasági elnyomás, az éhínségek, illetve az azzal kézen-fogva járó járványok árnyékában. Mely utóbb esetben a hazai politikusok sem nagyon tapicskolhatnának a hideg polgárháború nyújtotta kényelmes dagonyában.

Igaz, ha tömegesen elpattan valahol a stadion-tapsoncok biztosította cérna, akkor egyébként sem. Azért párt-droidok megnyugodhatnak. Mire ez bekövetkezik, addigra a szeretett, és feszesre szopott vezérük már messze fog járni. Szokott bátorságával másra hagyva a piszkos munkát, illetve a számon kérő eljárás elviselését.

Andrew_s

Orbán győzelmének retorikai árulása

Megvoltak az EP-választások. Sorra azt hallom, hogy a Fidesz elsöprő győzelmet aratott. Ha azt nem is, de kétségtelenül megkapta a saccperkb 50+ % szavazatot a szavazni elmentek körében. Ez természetesen győzelemnek számít. Valójában könnyedén lehet egyfajta vereség is.

Orbán azt fecsegi, hogy hatalmas támogatást kaptak. Azonban valójában: egy fenét. Az ugyanis teljesen világossá vált, hogy a Fidesz valós támogatottsága sehol nincs a kétharmadtól. Valószínűleg egy arányosított választási szisztémát alkalmazva az országgyűlési választások eredményeként sem lenne kétharmados parlamenti többség. De egy, a bolsevizmus szabályrendszerében szocializálódott pártelitnek nem véletlenül szimpatikus a valós kisebbségre hazudott kétharmados uralom. De ez csak az érem egyik oldala. A másik az a retorikai csapda, amit Orbán állított fel Orbánnak. Azzal a migránsozó, bevándorló-ellenes szöveggel, amivel elárasztották a köztereket.

Mert vegyük egy pillanatra komolyan azt. Meg azt is próbáljuk elhinni, hogy a miniszterelnök komolyan veszi a saját szövegét. Nem nagyon hiszem, hogy komolyan venné, de próbáljuk meg. Ebben az esetben elvárható lenne a következetes szembenállás mindenkivel, aki letelepedési szándékkal lépi át az országhatárt. Így Orbántól elvárható lenne, hogy a letelepedési kötvények vásárlóit azonnali hatállyal utasítsa ki az országból. Biztos van az a népmeséken szocializálódott csodaváró, aki hinni próbál ebben. Azért a valóságban ez nem túl valószínű. Ugyanakkor az is világos, hogy a határon túl osztogatott állampolgárságok haszonélvezőit azonnali hatállyal meg kellene fosztani a betelepedési jogtól. Elvégre a migráns az migráns. Akárhonnan is érkezzen. Ha pedig ezen túlesett, akkor Orbán még mindig elvesztette azt a morális lehetőséget, hogy a külföldre keveredett százezrek érdekében akár csak egy fél szót is szóljon.

Elvégre a magyar kivándorlók is migránsok. Szerte mindenfele. Ebből a szempontból tiszta szerencse, hogy nem az orbanizmus fókuszába emelt, kölcsönös gyűlölettel rokon ideológiák győztek Európában. Ettől persze Orbán gyakorlatilag elárulta kivándorlókat. Talán kicsinyes bosszúból is. Mert nem kevesen éppen a gazdasági exodus kormánya, Orbánia rendszere elől menekültek.

Andrew_s

Emberek és jogszabályok

Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével.

A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.

A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött.

Az egy más kérdés, hogy azok, akik a másik életébe nyernek beavatkozási jogot, azok miként élnek ezzel a joggal. Milyen mérlegelések mentén döntenek. Valamint az is, hogy milyen mérlegelések mentén cselekszenek. Mert a kilakoltatásokkal kapcsolatban azért nem árt figyelembe venni azt sem, hogy nem csak döntések születnek a kérdésben. Megjelennek azok is, akik odamennek egy lakásba, nyakon fogják a kisgyermekes szülőket, és kirakják az ajtón kívülre. Esetleg a saját ajtajukon kívülre. Felülemelkedve azon, hogy a másik oldalon is emberek, gyermekek vannak. Olyanok, akiknél alig jobb a saját lehetőségeik tárháza. Mert azt ugye csak igen kevesen gondolják, hogy a kilakoltató fogdmegek a milliomosok, az ingatlanügyletek haszonélvezői közül kerülnek ki. Igaz, mondhatják: a törvények alapján járnak el.

A másik hírcsokrot tematizálja az, hogy a hazai menekült-ügyi sorskezelés az éhezést sorsolta a menekültek egy részének. Azoknak, akiknek ugyanaz a hatalom dobta kukába első fokon a menedékkérelmét, amelyik megtagadja ezt követően az élelmet. Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) jogértelmezése szerint ilyen esetben csak a gyermekek ehetnek. A szüleik nem. Cserébe arra biztatnak mindenkit, hogy menjenek vissza Szerbiába. Ha gondolják, akkor a gyermekeik nélkül. A jogszabály a BMH szerint így szól. Akinek nem tetszik, az forduljon a nemzetközi bírósághoz. Esetleg fel. De akkor, ha a nemzetközi bíróság számukra kedvezően dönt, az továbbra sem fogja azt jelenteni, hogy a sorstársaik megússzák. Mármint az éhezést. Különösen azt követően, hogy a civil szervezeteknek gyakorlatilag lehetetlenné tették a segítségnyújtást. Melyre a parlamenti fizetésvadász szakcsoport nyilvánvalóan megteremtette a törvényi környezetet. A rendszerben egyébként itt sem a jogi döntést hozók dolgoznak. Ami akkor is igaz, ha talán volna Fidesz parlamenti frakciójában is olyan, aki saját kezűleg csavarná ki a kenyeret a menekült gyermek kezéből, ha az a szülei felé nyújtja. Esetleg anélkül is. Aki megteszi, legalább elmondhatja, hogy a jogszabályok alapján cselekedett.

Ahogy a jogszabályokra hivatkozott annak idején Erdő Péter is, amikor megtagadta a segítséget a menekültektől. Ami részéről egy teljesen érhető gesztus. A Bibliára nem hivatkozhatott. Abban ilyen passzus ugyanis nem igazán van. Ahogy a hatalom oldaláról megnyilatkozó decibelkeresztényeknek sem nyújtanak megnyugvást. Az lehetne persze egy másik kérdés, hogy mennyire tekinthető kereszténynek az, aki a hatalom gyakorlását szolgáló törvények nevében alapvetően embertelenné válik. Azonban alig hiszem, hogy ez különösebb személyiségi konfliktust okozna bármelyik politikusnak. Elvégre a fizetésük megvan. Ameddig nyalnak, addig meg is marad. Márpedig csatakos nyelvcsapásokat bőven láthattunk a politika, illetve az erdőpéter-osztályú egyházfik részéről eleget. Nem véletlen talán, hogy ettől a bagázstól a pápa is elég világosan elhatárolta magát annak idején. A végrehajtási jogalapot ugyanis ez a politikai csürhe teremti meg a mások meghurcolásának. Végrehajtók meg szoktak akadni. Akik aztán a jogszabályokra hivatkoznak.

Azonban talán érdemes lenne a sok végrehajtónak, és a nekik, lehetőleg arctalanul, az internetes fórumokon, tapsolóknak figyelembe venni. Amikor embereket gázosítottak el, illetve lőttek a Dunába, akkor is jogszabályokat, hatalmi rendelkezéseket hajtottak végre. Az emberséget azok képviselték, akik kijátszották ezeket a hatalmi intézkedéseket. Azok, akik enni adtak az éhezőknek, és fedelet az üldözötteknek. Rájuk ma is sokan emlékeznek. A táborok kápóira, a gázkamrák építtetőire, a másokat üldözőkre jobbára csak a bírósági akták.

Andrew_s

Szijjártó ENSZ-telensége

Fotó: MTI / Szigetvary Zsolt

A magyar kormány fejéről Hofi Géza egykori mondása juthat az eszünkbe a helyi kiskirályokról: „Korona van, fej nincs”. Az állandó ellenségkeresés, migránsozás, sorosozás, és gyűlölködés olyan zsákutcába kényszerítette, amelynek falai mentén képzelt ellenségek sorakoznak. A végén meg egy baromi nagy fal, ami könnyedén a másikat adhatja. A képzelt ellenségek közül most éppen az ENSZ-nek üzentek hadat.

Kicsiben. Amennyiben Orbán egykori személyi csicskása, immár külügyminiszterként bejelentette az ország kilépését az ENSZ globális migrációs csomagjának tárgyalásából. Szijjártó szerint azért, mert a beterjesztett dokumentum ellentétes az ország biztonsági érdekeivel. Alig egy hete azt nyilatkozta, hogy az ENSZ-csomag egyetlen intézkedését, illetve iránymutatását sem tekinti hazánkra nézve irányadónak. Ugyanakkor azt jó lenne tudni, a letelepedési kötvény-üzletet illetően, hogy vajon az ENSZ azon okmányából mit tart irányadónak, amit szintén közeljövőben tárgyaltak a nemzetközi mozgásokkal kapcsolatban. Igaz, az a nemzetközi szervezett bűnözéssel volt kapcsolatos. Valamint elérhető az ENSZ honlapján. Ugyanakkor némileg furcsa, hogy a kilépéssel kapcsolatban maga a kormányzati portál is az MTI-re hivatkozik.

Bár ennek lehet az az oka, hogy így takarítottak meg pár percet, és néhány forintot. Elvégre a kilépést megüzenő megnyilatkozás színjátékát így csak egyszer kellett Szijjártó Péternek eljátszani. A szerdai kormányülés után. Azonban a jelek szerint van egy nyilatkozatunk a külügy miniszterétől, ami alapján a „kormány álláspontja szerint az ENSZ globális migrációs csomagja ellentétes a józan ésszel és az európai biztonság helyreállításának szándékával is”. Attól most tekintsünk el, hogy amennyiben, egészen véletlenül, de bűnt elkövetettek is kaptak letelepedési kötvényt, akkor az mennyiben szolgálja vajon az európai biztonságot. Inkább próbáljuk meg megtudni, hogy mi az a borzalmas csomag, ami a kormány álláspontja szerint ennyire elfogadhatatlan. Ebből a szempontból el tudtam volna képzelni, hogy a kormányzati portál, a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében közread egy hiteles példányt ebből a csomagból. A vélemény alátámasztására. Elvégre, ha vannak valós érvei, akkor aligha kell tartania bármelyik kormánytagnak egy vitától ezzel kapcsolatban.

Ezzel szemben: amikor ezt írom, akkor az említett közlemény nem tartalmaz egy olyan internetes linket, ahonnan az ENSZ dokumentuma elolvasható lenne. Így vagy elhisszük feltétel nélkül Szijjártó Péter kijelentéseit, vagy nem. Ez legyen mindenkinek a magánügye. A közügy legfeljebb az, hogy a közpénzből finanszírozott portál szerkesztésekor láthatóan nem volt szempont az a régi elv, hogy „hallgattassék meg a másik fél is”. De legalább legyen elolvasható. Addig, amíg a kormány ezt nem teszi lehetővé, addig javasolható lenne más olvasgatása. Az országgyűlés gombnyomogatóinak is. Ha nem is feltétlenül a kormány portálján. De az ENSZ honlapjain talán igen. Így azt a 2016-os dokumentumot, amelyik világosan leírja, hogy ki tekinthető menekültnek, és ki bevándorlónak. Még akkor is, ha a hazai vezetés, a pillanatnyi polizikai haszonszerzés érdekében összemossa a fogalmakat. Rögtön utána lehetne böngészni a többi kapcsolódó dokumetum között.

Már csak azért is, mert világos ENSZ-iránymutatás létezik a menekültekkel, illetve bevándorlókkal kapcsolatos eljárásra. Ahogy a menekültekkel érkező nők és gyermekek védelmére is. Igaz, a hazai vezetést az ilyen apróságok, illetve maguk az apróságok nem nagyon szokták érdekelni. De az oktatás, a gyermekvédelem ügyét elnézve ez nem korlátozódik a menekültekre. Ellenben, ahogy egy tavalyi beszámoló érzékeltette, legalább érthetővé válik a hatóságoktól idegenek, illetve a sajtó eltiltása a dokumentációs lehetőségektől. A hazai viszonyokra nézve pedig az, hogy az egyesek szerint nem is létező gyermekéhezést már többször is megszüntették. Mint az augusztusi hóhelyzetet. Ami helyett kaptuk most, Szijjártótól, a júliusi hóhányást, és országelszigetelődést.

Andrew_s

Orbán újabb mikeskelemeni rohama

Miközben, a választások utójátékai során, a Kúria próbál talán a jogi harapófogóból szabadulni, a miniszterelnök levelet ír. Eközben ugyan egyre jobban elveszti a miniszterelnöki jellegét, de a jellegvesztést már közpénzeknél is megszokta társadalom. Így, vélhetően, elég sokan örülni fognak, hogy a nagy Orbán Viktor szóba áll velük. Levélben.

Remélhetőleg nem csak azok kapják meg, akik a Fideszre szavaztak. Nem mintha az öngyilkoságok növekedésére számítanék a levelet nem kapók körében. De abban az esetben, ha a „Tisztelt Honfitársam!” megszólítás csak a Kubatov-listán szereplőknek járna ki, akkor az árulkodóbb lenne minden korábbi kirekesztő, megosztó gesztusnál. Így legfeljebb csak a hölgyek sértődhetnek meg. Mert a régi-új kormányfőnek csak honfitársai vannak. Honfitársnői nincsenek. De ezen sem kell meglepődni. Elvégre egy olyan kormányfő, aki nőügyekkel nem foglalkozik, aligha fogalmazhatna másként ebben az esetben sem. Amellett a stadionöltözős macsoizmusában sem szerepelnek nők. Csak a falu bikaságára vágyó decibel-vigécek.

Akik szerint minden eszköz, bármikor, bárki ellen megengedett. Most éppen állítólag a biztonságot és a kultúrát megvédendő. Amivel számos gond van. Leginkább például az, hogy annak idején a menekülteknek a Keleti pályaudvarnál mesterségesen felduzzasztott, és mégis meglehetősen békés tábora, illetve az ultráknak a Planetáriumot megrongáló, a menekülteket provokáló kultúrája állt szembe. Amely utóbbi nem is áll nagyon messze attól a provokatív, ellenséget kereső, kötözködő szinttől, amit Orbán is képvisel. Mármint akkor, ha az utóbbiról lehámozza valaki azt a mázt, amit a beszédírói próbálnak rámaszatolni. Mert akkor megmarad a falu végi kocsmában álló, a gyengébbe csak belerúgni képes szellemi törpe. Az azonban erősen kétséges, hogy valóban az ultrák, és a faluvégi verőlegények kultúrája lenne az, ami védendő? Mert könnyen előfordulhat, hogy ennek talaján sokkal komolyabb biztonsági kérdések merülnek fel, mint a menekültekkel kapcsolatban.

Akikkel szemben a gyűlöletkeltés eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor bárkire, válogatás nélkül, és indulatból ráhívja valaki a rendőrséget. Cegléden turistákra, Makó mellett Fekete Pákóra, Borsodban sportolókra, és a sor aligha teljes. Inkább demonstratív. Demonstrálja azt, hogy a miniszterelnöknek sikerült elérni azt a társadalmi feszültségszintet, amely annak idején megalapozta a permanens belső leszámolásokat. Mármint az országon belülieket. Amikor bárkire rámondható volt, hogy kulák, vagy szabotőr, vagy egyszerűen csak azt, hogy nem tapsol elég lelkesen Rákosi-elvtársnak. Ezt a fajta besúgó-kultúrát is kérdés, hogy nagyon védeni kellene. Nem csak a személyiséget romboló hatása miatt, hanem mert elvezethet ahhoz a ponthoz, amikor a nemzeti vezér az ellenzék fizikai megsemmisítésében látja majd a hatalma zálogát. Ha a spontán kivándorlás mégsem vezetné le elég hatásosan a gőzt. Netán „csak”, mert demonstrálni akarja, hogy a hozzá hűek bármire képesek a vezérért. Akikre, Orbán legutóbbi levele alapján sok küzdelem vár még.

De az sem kizárt, hogy az egésznek semmi köze az országos kultúrához. Mert jó lenne tudni, hogy a felcsúti gázszerelőnek van-e levélnyomtatási érdekeltsége? Elvégre a levelet sem nyomtatják ingyen. Ahogy azt a lapocskát sem fogják ingyen csinálni, amin talán csak Orbán Viktor kicsit megretusált, a népére mindig jóságosan gondoló arcképe lesz. Kiosztva mindenkinek. Kézben tartásra. Mert kitűzőben külön kép lesz. Glóriával, amint éppen védi a világot a kereszténység nevében. Ha kér ebből a védelemből a kereszténység, ha nem.

Andrew_s

Lázár-videó: ami hiányzik

Lehet a képen, a háttérben, keresni a szemetet

Szó se róla, lekéstem Lázár (hugyos) János, valószínűleg közpénzen, Bécsben forgatott kampányvideóját. Mármint a Facebook-on lekéstem. Mert most az a legújabb hír erről, hogy a Facebook-ról eltávolították, és miniszter ezen fel van háborodva. Egyelőre cenzúrát emleget. De ahogy közeleg a választás napja, lehet ez még durvább is. A kellemetlen ezzel az lehet, hogy Tuzson Bence mindjárt az öntökönrúgásról is gondoskodott.

Tuzson ugyanis azt kezdte fejtegetni, hogy a közösségi oldal beleavatkozik a magyar választási kampányolók belügyeibe. „Természetesen” Brüsszel is. Valószínűleg az Atomium is megjelent a kommunikációfelelős álmaiban. Ugyanakkor érdekes kérdést is felvethet az, hogy miközben a Lázár-Tuzson páros most ezen a beavatkozáson háborog, addig a kormányzati kommunikáció vízcsapján jócskán fröccsent kifele az a frázis is, hogy mindenki a magyarok belügyeibe akar beavatkozni, és ezért aztán permanens hadrendbe kell állnia az egész komplexus-kollekciónak. Egyébként nem vitatva, hogy tényleg nem szép dolog mások belügyeibe beleavatkozni. Így a határon kívül levélszavazni készülők is tartsák csak vissza a leveleket. Beavatkozás helyett.

De térjünk vissza a Bécsben forgatott Lázár-videóra. Az interneten valahol szinte biztosan meg lesz az. Momentán itt látható. Az, hogy valószínűleg közpénzen forgatták, az meg sem lep. Nem nagyon. Azonban attól, aki látta, csak megkérdezném, hogy hány fegyveres rablótámadást látott a háttérben, migránsok által elkövetve, lezajlani? Mert nekem nem tűntek fel. Ahogy azt illetően is felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy Lázár Jánost, valamint a forgatócsoportot hány állig felfegyverzett testőr kísérte, és vigyázta a felvétel elkészültekor. Mert itthon akkora a pánikkeltés, hogy ez igazán dukált volna. Miközben Lázár beszélt szemétről, valamint arról, hogy az általuk megkérdezett néhány migráns nem beszélt németül. Miközben azt érdeklődték volna meg, hogy hogyan érzik magukat. Egyébként a szemét-vízió alapján nem csak a Lázárt kísérő fegyveresek száma kezdett érdekelni, hanem az a közegészségügyi különítmény is, amely csőre töltött fertőtlenítőszóróval rajongta, és rajzotta körbe a minisztert.

Azt a minisztert, aki a videóból kimetszett, és a neten így is látható képek tanúsága szerint sem vegyvédelmi ruhába öltözött fegyveresek gyűrűjében látható. Amellett az sem lenne érdektelen, hogy Lázár miért nem a bécsieket, a szerinte még ott lakó keresztény nyugdíjasokat kérdezte meg? Elvégre, ha nagy a pánik-faktor, akkor az ő megszólalásuk lett volna a leginkább ékesszóló. Így a hiányuk vált azzá. Előcsalogatva azt a gondolatot, hogy valószínűleg megkérdezték. Azonban a válaszaik valószínűleg nem támasztották alá a kormány által támogatott előítéleteket. Ezért aztán kimaradtak a videóból. Még a hivatkozás szintjén is.

A hiányzó motivumokon kívül, természetesen, azon is érdemes elgondolkodni, hogy a Bécsben készült felvétel mégsem Magyarországon készült. Amikor tehát Bécsnek akárcsak egy részét is egy koszos, lelakott területnek mutatja be a magyarországi miniszter, akkor ezzel beavatkozik a turizmusból is élő város belügyeibe. Ha pedig a kormány olyan érzékeny a beavatkozásokra, akkor elég ordas pofátlanságnak tűnik elmenni egy másik ország fővárosába annak érdekében, hogy azt lejárassa. Amely pofátlanság joggal verhette ki a biztosítékokat. Ahogy valószínűleg Lázár is háborogna, ha a Budapestet a Nagy Őszi Pisis Forradalom alapján ítélnék meg. Az országot meg annak alapján, hogy egy miniszter csak a szerinte jó közvilágítás, és az erre vonatkozó jogi tiltás miatt nem jelöli meg a vizeletével a sarkokat. Alkalmasint, Bécsben vajon megtette?

Akiknél aztán kiverte a biztosítékot valószínűleg joggal jelezték a Facebook tartalaomfelelősseinek, hogy a videó alkalmas az osztrákok lejáratására, és egyben etnikai, származási alapon történő támadásra egy embercsoport ellen. A bejelentések nyomán a Facebook eltávolította a más ország belügyeibe, más ország fővárosának lejáratására alkalmas felvételt. Van ez így! Ha tetszik a beavatkozás elleni felháborodás fagyija visszanyalt. Hidegen, és kellemetlenül. Nem úgy, ahogy a hithű orbanistáktól már megszokták a hazai hatalomban ücsörgők. Melegen, óvatosan, lengőbordáig.

Frissítés: Időközben visszakerült a Facebook-ra a Lázár-videó. Így mindenki keresheti rajta a bécsi szemetet és a minisztert védő katonákat.

Andrew_s

Hazudni csak a híveknek, szépen

Orbánnak a menekültekkel csak problémái vannak. Néhány esetben úgy üt vissza a menekültek ügyében tanúsított nyilatkozatdömpingje, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Az ugyebár, gondolom, mindenkinek megvan, hogy a sorosozás is jórészt ennek a következménye? A nemzeti konzultációs pénzszórásokról, népszavazásról nem is beszélve. Nos, egyre nagyobb tételek nyomán derül ki, hogy folytatásos hazugság-operett az egész.

Nem olyan régen derült ki, hogy 2017-ben, a kvótára hivatkozó kormánymenti szájtépés-cunami árnyékában 1291 menekültet fogadott be az ország. Közel annyit, mint amennyiről az a kvóta szólt, ami ellen Orbán, állítólag, egyik győztes csatát vívja a másik után. A helyzet azonban az, hogy az állítás Magyarországnak szól, míg Brüsszel Belgiumban van. A kettő közti kommunikációs árok az, amiben Orbán Viktor hithű nyaloncai dagonyáznak. Bízva abban, hogy a hívek nagy része nem olvas, és nem is lát mást, mint amit nagy kegyesen elibe löknek. De, ha a nagy sunnyogva teljesített kvóta ügye nem lenne elég a meséből, akkor az folytatódik. A legújabb hír már arról szól, hogy a fővárosban, az Európai Bizottság által létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap forrásaira támaszkodó lakhatási program működik a menekültek számára.

Mely utóbbiról szintén hallgatott Orbán Viktor. Ahogy hallgatott a rezsibiztos, Kósa, és mindenki más is. Okkal. A menekültek kérdése, a sorosozás, egyaránt kiválóan alkalmas arra, hogy a napi korrupciókról, a stadionokról, Orbán vejének ügyeiről, vagy akár a Magyarországról kimenekülő százezrekről elvonja a média figyelmét. Holott a menekültek kérdésében megnyilvánuló hazugságok is könnyen visszaüthetnek. Még akkor is, ha a menekültek humanitárius segítsége alapvetően természetesebb, mint az a vont csövű gyűlölet-retorika, amit Orbán egyébként folytat. Visszaüthetnek, mert az internet nem egy feledékeny információcsatorna. Így kimerhetjük belőle azt az emléket is, amikor 2016-ban úgy kezdeményezett Pannónia Bátra népszavazást, hogy előtte Orbán Viktor gondosan aláírta Brüsszelben az elé tett papírt a kvótákról. Valójában tehát már 2016-ban is úgy kampányolt a Nem mellett itthon, hogy Brüsszelben már régen Igennel szavazott a kérdésben.

Lehet tehát emlegetni az éppen aktuális hazugságokat. De a valós helyzet az, hogy Orbán és csapata évek óta hazudja szembe a saját híveit is. Azok azonban nem fordulnak el tőle. A szavazni hajlandók nagy részének tehát ez így pontosan az, amit kapni szeretnének. Azért Orbán híveit arról csak megkérdezném, hogy a családjukban, a háztartási pénzügyekben is azt szeretnék, hogy a párjuk, a gyermekük a szemükbe hazudjon, és nyíltan hülyének nézze őket? Ha igen, akkor lelkük rajta. Ha nem, akkor talán el kellene gondolkozni, hogy miért ment fel egy kóklert az, ha nem ezresekben, hanem ezer milliárdokban játssza ugyanezt.

Andrew_s

Vasfüggöny, vasfüggöny, te csodás

Forrás: 24.hu

A magyar országgyűlésben új menekültügyi rendelkezések felett nyomkodták a gombokat az erre még képes, illetve alkalmas megbízottjai a társadalomnak. Ki így, ki úgy. A retorika szerint az illegális migráció ellen. Ami nyilvánvalóan leginkább attól illegális, hogy maholnap illegális lesz beszélni, tudósítani róla. Magyarországon legalábbis.

Mert legutóbb Máltán borult félre a bili. Amiből olyasmi folydogált elő, ami alapján kampányokban, konzultációban és általában is szembehazudta az országot a kormányfői csapat. Előre kíváncsi lennék, hogy amikor legközelebb kiderül hasonló, akkor egy külföldön dolgozó külföldi újságíróval szemben miként gondol majd fellépni a Fidesz élcsapata. A hazai határok környékén ez nem fog gondot okozni. A legújabb törvényötlet szerint gyakorlatilag bárki meggátolható, hogy tudósítson a menekültekről. Vagy akár csak a közelükbe jusson. Nehogy beszélgetni tudjon velük. Mert a végén még kiderülne: a sorsuk kicsit sajnálatra méltóbb, mint a letelepedési kötvényekkel az unióba csempészett figuráknak.

A magyar állampolgárokat távol tartó korridor tervezete nyolc kilométer. Ami vészesen hasonlít azokra az időkre, amikor a vasfüggöny közelébe se lehetett eljutni. Ha pedig valaki megpróbálta, akkor a hirtelen veréstől a tartósabb leültetésig terjedő következményekkel számolhatott. Ugyanakkor a jelenlegi intézkedési ötletelés csak egy további lépés azon az úton, ami korábban a menekülteknek segítséget nyújtó ételosztást tiltották meg. Ahogy a jelenlegi távoltartás vasfüggöny-korszakot idéző volta pedig komoly jelzés a társadalomnak. Jelezve azt a tendenciát, ami már két éve is felvillant.

Azt a tendenciát, hogy a kerítés valójában nem annyira a menekülteket zárja ki az országból, mint amennyire az embereket zárja be. Amire a menekültáradat miatt lehet, hogy szüksége is lesz az országnak. Tekintettel arra, hogy a gazdasági exodus során egyre többen menekülnek el az országból. Nagyságrendekkel többen, mint ahány ember itt akar maradni a keletről érkező háborús menekültek közül. Mely szándékkülönbség önmagában is jelzés értékű. Jelzi, hogy még a háborús övezetből érkezők számára sem túl vonzóak a hazai körülmények. Mert nekik valószínűleg nincs annyi pénzük, hogy Orbán szomszédságába vásárolják be magukat.

Andrew_s