Demagógisztáni napló - 2020-as képi retorika Orbániában

A Magyarországon jelenleg regnáló kormány feje jó ideje háborús retorikát használ. Minden bozótnál ellenség, és minden ténykedése csata. Ennek csak az egyik jele az, hogy a háborús plakátvilágot idéző hirdetés jelent meg. Látszólag csak az egyik jele. Valójában ennél könnyen lehet mélyebb, sokkal mélyebb üzenete.

Az ugyanis, hogy a kommunikáció, ha mégoly jelképes is, mély nyomokat hagyhat, az korántsem mostanában felismert jelenség. Aki nem látta, nézze meg az „Eredet” című filmet. Ha nem lenne ehhez valakinek kedve, akkor csak annyit belőle itt, hogy világosan leírja az elme működésének egyik jellemzőjét. Azt, hogy a belülről fakadó gondolat az, amit az egyén magáénak érez. Tehát mem a gondolatot, hanem annak magvát kell elültetni. A melldöngetés összekapcsolása egy szoborszerű háborús üzenettel itt válhat akár veszélyessé is. Akiben összekapcsolódik a Kárpát-medence uralásának a gondolata a fegyverekkel, azok számára egy belső, immár nyílt elnyomást is könnyebb lesz „eladni”. No meg a belső feszültségek egyfajta exportját is.

Annak pedig, aki szerint nem is annyira háborús kép-retorikáról van szó, annak érdemes lehet a korábbi, garantáltan világháborús grafikákkal, képekkel összevetni az Alapjogokért Központ nevével fémjelzett firkát. Alkalmasint, például egy, éppen a propaganda erejével foglalkozó írás illusztrációjaként megjelent képpel. Amely mellé különben érdemes Fazekas Zsuzsanna teljes írását is elolvasni a Qubit-en.

Aztán elgondolkodni azon, hogy hol van az átcsapási pont a miniszterelnök háborús retorikája, illetve a nyílt háborús uszítás között. Hol van az a pont ahonnan már az eszköz fogja a használóját uralni. Mert nem Orbán lenne a történelem első olyan vezére, aki eszköznek gondolta felhasználni a szélsőségeseket, majd vagy őt magát is elsöpörte a történelem, vagy maga vált a szélsőségesek szemétdombjának kakasává.

Andrew_s

Keressünk ördögöt!

Forrás: The Legends of the Multi-Universe Wiki

Keressünk ördögöt! Keressünk! Mert az jó. Az ördög ugyanis olyan entitás, amellyel, illetve akivel szemben nem kell érvelni. Elvégre ő az ördög, a démoni rossz. Zsigerből rossz. Aki ellene megy, az pedig zsigerből jóvá válik. Ez pedig jó. Úgyhogy, keressünk ördögöt! A politikai démonizálásra ugyan rámegy talán a jövő, de ezzel ne foglalkozzunk! Keressünk ördögöt?

Szerintem az ördögök keresése, az évszázados, évezredes hagyományok ellenére hatalmas hiba. Még akkor is, ha felmentést ad. A történelem számos példája mutatja, hogy aki bevállalja, hogy megszállta az ördög, azt felmenti a sorozatgyilkosság személyes felelőssége alól is. Aki pedig keresi, és persze megtalálja az ördögöt, azt a kínvallatások bűne alól mentesíti a zsigeri rossz elleni küzdelem ténye. Ennek mai, politikai vetülete sem sokkal jobb. annyiban semmiképpen, hogy a zsigeri reakciókra való „utazás” igen sok érvet söpör az asztal alá. Elvégre, ha Orbánt lehet utálni, mert ő az ördög, akkor nem kell érvekkel bajmolódni. Lehet akár személyében is gyűlölni. Holott a hazai politika aligha ilyen egyszerű képlet. Még akkor sem, ha a miniszterelnök láthatóan rájátszik erre a képletre. Okkal teszi. Ugyanis őt is felmenti a felelősség java része alól. Azt mondhatja, hogy őt amúgy is démonizálják. Tehát minden érvelési kényszert lesöpör az asztalról azzal, hogy bármit mondana: ő a démon. A híveknek meg a messiás. Márpedig a messiást nem illik számon kérni. Orbán sokszor zsigeri gyűlölete tehát kontraproduktív.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hirtelen egyet kezdenék vele érteni. Korántsem. De azt igen, hogy a démonizálás helyett ott kellene kezelni, ahol lehet. Ha valóban végig lehet rajta pipálni egy szindróma tüneteit, akkor az ellenzék elkezdhetné az alkalmasság feszegetését. Érdemben, és szakértők bevonásával. Egy esetleg beteg embert kezelni kell, és nem démonizálni. A politikai és gazdasági kártételt sem érdemes az ördögi létsik irányából megközelíteni. A milliárdok megszámolhatók. A számlák ellenőrizhetők. A hiányuk megállapítható. a hiányok is megállapíthatóak. Ennek alapján tényszerű mérleg állítható fel. Ha pedig a mérleg úgy áll fel, hogy arra érdemesít bárkit is, akkor be lehet utalni egy rácsos intézménybe. Ahogy a „népszabis” tüntetés egyik szónoka is javasolta.

Amely elszámolás különben már az első rendszerváltó kormányt is megillethette volna. Igaz, ebben az esetben annak a kormánynak az első miniszterelnöke valószínűleg nem szobrot kap, és a második sem felszólalások sorának lehetőségét. Hacsak nem egy bíróságon. Mely ugyan nem tette volna okafogyottá a Bokros-csomag néven elhíresült intézkedés-sorozatot, de legalább intő példa lehetett volna az elkövetkező kormányok számára. De ez a múlt. Ami azonban ugyanarról jutott eszembe, amiről a politikai ördögűzés ostobasága is. Bokros Lajos ugyanis Egerben olyasmit mondott, hogy Gyurcsány-ördöggel is összefogna a „Fidesz-diktatúra” ellen. Amiből az is következne, hogy Bokros, aki a saját bevallása szerint bírálta Gyurcsányt, most az érvek helyett inkább az érzelmekre próbál hatni. Holott a Modern Magyarország Mozgalom elnökének ez sosem állt jól. Nem az a politikus, akinek érzéke lenne a populizmushoz. Ennek kapcsán ugyanis felsejlik az, amikor a diáksággal szemben annak idején nyilatkozott meg úgy, hogy abból legfeljebb az egyetemi ifjúság lenézése ment át a hallgatóság irányába. Azonnal az ignorációs pályára utalva minden további érvet.

De egyébként sincs semmi értelme Gyurcsányban sem az ördögöt keresni. Nem azért, mert hibátlan politikus, hanem azért, mert a DK vezetőjének démonizálása szintén érzelmi síkra tereli a problémakezelést. Márpedig az érzelmek síkján lehet imádkozni, vagy öklöt rázni, de ezek egyikétől sem lesz nagyobb a kenyér. Jól mutatja ezt az is, hogy miközben a kormányzat, szigorúan érzelmi alapon, folyamatosan ellenségeket keres, aközben fokozódó ütemben zajlik a kifele irányuló gazdasági exodus az országból. Ami ellen nem démonűzéssel kellene harcolni, hanem gazdasági és politikai programokkal. Védhető, érvekkel alátámasztható programpontokkal. S persze olyannal, amelynek sarokpontjai akár egybites környezetre is lefordítatóak. Mely utóbbihoz kétségtelenül ember kell. Olyan ember, aki képes megszólítani a tömegeket. Ebből a szempontból Bokros lehet kiváló közgazdász, de elég gyenge kommunikátor. Nem azért lenne elemi érdeke összefogni Gyurcsánnyal, mert még az „ördöggel is”, hanem azért, mert Gyurcsány képes a tömegekhez szólni.

Amellett nem is okvetlenül az ördög. Sok szempontból rossz helyen kezelődik. Gyurcsány kezdettől egyfajta liberális gazdaságpolitikát pártolt. Márpedig a tiszta liberalizmus nehezen tekinthető baloldali politikának. Ebből a szempontból teljesen érthető az eltávolodása az elvártan baloldali MSZP-magtól. A nagyobbik baj szerintem nem a DK kiválása volt, hanem az, hogy az MSZP-ben vajúdtak az őserők, és egy polcelebet köptek ki a 2014-es választási kampány levezénylésére. Miközben a potenciális szövetséges nem azzal foglakkozott, hogy miként, illetve kivel szövetségben, lehetne választást nyerni, hanem azzal, hogy kivel nem kötnek szövetséget. Amely megközelítésben különben igen nagy rutinja van például Juhász Péternek, aki már 2012-ben igazolta ezirányú képességeit. Szintén inkább a démonizálás, mint az érvek terepét választva a politizálás terepének. Mellyel különben a populista ellenségkép-keresésben sokkal profibb Orbán Viktor szintjére sikerül alámerülni.

A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy miközben telnek az évek, illetve fogy az ország erőforrás-tartaléka, a politika világa mintha megállt volna. Ördögökről, démonokról és angyalokról szól az épeszű, a társadalom felé kommunikálható és kommunikált programok helyett. Átadva a terepet azoknak, akik továbbra is a féligazságokra adott válaszok professzionális haszonélvezői.

Andrew_s

Nemzeti bulshit-felelősnek szarvaztak egy új Minisztériumot

Van a benézésnek egy olyan foka, amikor az ember már a minisztériumot misztériumnak olvassa. Elsőre. Így jártam Rogán Antal új homokozójával, amikor a az önálló minisztériumról szóló hírt olvastam félre. A Miniszterelnöki Kabinetiroda megalakulását kidobolva. Melynek megalakítási terve nem új hír, de mégis csak most szavazták meg.

Habár, a megszavazást illetően nem sok kételye lehetett bárkinek is. Nem azért ülnek ott a kormánypárti képviselők, hogy leszavazzanak valamit, amit Pannónia géniusza személyesen ötlik ki. Abban a kényszerhelyzetben, ami szükségessé tette a hű talpnyaló jutalmazását olyan körülmények között, hogy Lázás Jánosnak nem lehetett útilaput kötni a talpára. Ahhoz kicsit túl sok szál fut össze a kezében. Mármint Lázárnak. Az, akit gyakorlatilag egyszer már megtettek egy árnyék-kormány operatív fejének, aligha mond le erről. „Csak úgy” pedig pláne nem. Tulajdonképpen még az is lehet, hogy a helyzet ilyetén alakulása jobb. Tényleg! Lázár János szinte szó nélküli félreállása ugyanis nagyon könnyen egy már létrejött kiegyezésre utalhatott volna az árnyék-kormány, illetve a Jobbik között. Biztosítva egy előrehozott választáson a tényleges hatalom átjátszását a szélsőjobbnak, és biztosítva Lázár hatalmi túlélését a felálló új hatalmi struktúra keretei között. Így még maradt egy kis idő a találgatásra az esetleg kialakult háttéralkukat illetően.

Miközben Rogán Antal tulajdonképpen egyszerűbb történetnek látszik. Annak ellenére, hogy esetében, például az egykori antifasiszta nagygyűlés idején, látszottak pillanatnyi megingások, 2012. decembere már régen volt. Azóta stabil ingatlan-, és ingathatatlan pozícióba nyalta magát. Folytatva azt, a már 2002-ben sejthető utat, amelyet végül is szorgos munkával könyökölt tisztára. Csendben, de hatékonyan háttérbe kényszerítve azokat, akik az útjába kerültek. Például a 2002-ben közszereplő Pokorni-t is. 2013-ra végképp eldöntve, hogy kiáll a horthysta restauráció tüneteitől sem mentes orbanista irányvonal mellett. Az tehát, hogy immár miniszteri rangban lökheti a sódert, alapvetően egy szerves fejlődéstörténetbe illő állomás. Egy olyan fejlődés része, melynek elején, évtizednyi távolban még megvoltak a már végképpen elvesztett gerinc nyomai. Amely gerincet, legalább részben, valószínűleg a hatalmi tényezőkről összecsipegetett morzsák pótolják.

Szinte törvényszerűen egy olyan tárcát elérve, amelyben van elég pénz, és nem igazán kell szakpolitikával foglalkoznia. Nem azért, mintha a hozzáértés hiánya bármely kormánytag esetében gátja lenne a kinevezésnek. De a szaktárcákat már olyan figurák töltik be, akiket Orbán Viktor valószínűleg nem mozdíthat el. A Lázártól kapott háztáji tasli után valószínűleg meg sem próbálta volna. a miniszterelnök. Így Rogánnak szükségképpen egy új hivatalt kellett létrehozni. S ha már annyit fordultak a goebbelsi kommunikációs hagyományokhoz, akkor fel sem kell akadnunk, hogy az új minisztérium a kommunikációs példakép munkahelyére, arra a bizonyos RMVP-re (Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda), hajaz. Amennyiben a Miniszterelnöki Kabinetiroda felel majd a kormányzati kommunikációért is. Bebizonyítva azt, hogy a kormányzáshoz, egyre kevesebb szakmaiság mellett, egyre több körmondat szükségét érzi miniszterelnök. Talán már egy speciális, pannóniai bullshit-generátor is fejlesztés alatt van. Amelynek nemzetközi rokonaiból akár beszédrészletek is gombnyomásra jönnek elő, de nyilván szükség lehet a nemzeti előtaggal jelzett verzióra.

Csak van az Országgyűlés Informatikai és Távközlési Bizottsága alapító elnökének (2001), olyan informatikus ismerőse, aki képe lenne erre. Jó pénzért természetesen. Kielégítve a nemzeti propaganda eme sarkalatos, és eddig nem kellően komolyan, csak tréfára vett igényét. Nem mintha az Orbán Viktornak tapsolók tömegei akadnának fenn, ha az évértékelőt az egyik már létező netes alkalmazás kimenetéből olvasná fel a kormányfő.

Andrew_s