Vonabocsika

Rémlik, hogy Vona Gábor nem ma kezdte hangoztatni, hogy bocsánatot kér a zsidóktól és cigányoktól. Ma a TV-ben (hírTV) azt hallottam tőle, hogy ha kell, akár naponta bocsánatot kér. Nem kell. Mert az jutott eszembe, hogy a tudatosan, szándékosan elkövetett, illetve el nem követett tettek, valamint következményeik nem a hangzatos bocsánatkéréstől függnek. A szándékos elkövetés miatt a sokat hangoztatott bocsánatkérés nem több a levegő rezgésénél, üres mondatoknál, hangzatos kampányfogásnál.

Már csak azért is, mert egy menetben kért bocsánatot, és éltette a gárdát. Amit szerinte félreértettek, félremagyaráztak, félre vittek. De amely gárda vonulásai, megfélemlítésre alkalmas akciói, paramilitáns egyenruházkodása ellen nem szólalt fel. Ahogy nem szólalt fel érdemben a kampányérdekek által meghatározott politikai szakasz előtt a zsidózás, a cigányozás ellen sem. Amennyiben a tettei tudatlanok voltak, akkor alkalmatlan politikusnak, mert nincs tudatában a tetteinek. Bár illethetné bocsánat. Az Úrtól. Ahogy Jézus is bocsánatot kért atyjától azoknak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

A szándékolt tettek, gesztusok nem attól lesznek bocsánatosak, hogy hangosan bocsánatot kér valaki. Hanem attól, sokkal inkább attól, hogy kiérdemli. Ahogy a tiszteletet is kiérdemelni kell, és nem elvárásra, megrendelésre jár. Ha Vona Gábor valóban megbánt volna bármit, akkor nem a médiában kérne bocsánatot, hanem tettekkel igyekezett volna felmentést kérni. Elsősorban a saját lelkiismeretétől. Az országban elég sok szegény, támogatásra érdemes lakos van. Kicsik és nagyok. Csendben, és nem médiafelhajtás keretében, elmehetett volna önkéntes gondozónak egy hajléktalanszállóra. Nem egy TV-híradónyi időre, hanem évekre. Ahogy támogathatna állami gondozottakat, elesetteket, fiatalkorú bűnösöket is.

Ezzel, emberként hitelesebb lenne. Ha nem is lenne a Jobbik féligazságaira támaszkodó hatalomvágyó jelöltje. Vona a hatalmi aspirációt, és a szólamokat választotta. A bocsánatkérése hangos, de semmit sem jelentő. Nem a megbánás, hanem a hatalomvágyó, önmagát reklámozó hazugság jele. Legfeljebb.

Andrew_s

Kis gagyik a nagy vonulások mentén

A jobboldalon is megindult a választási pezsgés. Kicsit habos, és szellemiségében talán kicsit vérhabos is. De a tüdőlövés még hátra van. Egyelőre inkább az erőltetett menetelés látszik újabb sebességre váltani. Legutóbb az ATV közölt egy leltárt erről a körről. Annak kapcsán, hogy az egyik aktívkodó társaság politikai szárny létrehozását jelentette be.

De „Tyirityán Zsolt azt mondta az atv.hu-nak, hogy sem a Betyársereg politikai szárnyának létrehozásából, sem a közéleti témákra reagáló nyilatkozataikból nem következik, hogy párttá alakulnak”. Amihez hozzá tehetnénk azt is, hogy „egyelőre”. Ámbátor az is lehet, hogy tényleg felesleges. Elvégre ismer a történelem olyan „Torna és Sportrészleget” is, amelynek szintén nem kellett párttá alakulnia. Lévén, hogy maguk voltak egy párt fegyveresei. A mai betyárokról meg érdemes tudni, hogy elég közvetlen, mondhatni családi kapcsolataik is vannak a Jobbikkal. Mármint egyes tagjaiknak a Jobbik egyes tagjaival. Ami önmagában természetesen akár semmit sem kell, hogy jelentsen. Azonban a középre törekvő Jobbik esetében akár a korábbi feltételezésnek is új hangsúlyt adhat. Annak, amelyet egy éve is meg lehetett úgy fogalmazni, hogy tulajdonképpen egy Jobbik-Jobbik koalíció látszik körvonalazódni.

Nem csak annyiban, hogy Orbán Viktor nem egy megnyilatkozását, előrevetítve egy Jobbik-Fidesz koalíció képét, a Jobbik színeiben is értelmezni lehetne. Hanem annyiban is, hogy a Jobbik szép lassan külön szervezetekbe szervezte, és láthatóan szervezi azokat, akik a néppárti képzavar kialakításában kínosak lennének a saját soraikban. Egyfajta bármikor mozdítható szövetségesként, ha úgy adódik. Amiről persze eszünkbe juthat más szervezet is, amely akkor szerette volna mozdíthatónak tudni a kádereit, amikor majd a vezérség mozdulást vezényel. Arccal a polgári körök felé. S ebből a szempontból mindegy, hogy polgári köröknek, mozgalmaknak, vagy akármi másnak hívják az egyes mozgósítási rétegeket. Ahogy az utcán grasszáló, politikailag így-úgy támogatott is mindegy, hogy gárdának, seregnek, vagy munkásőrségnek hívják. A zavarosban halászó félelemkufárság a dolguk. Valamint annak elősegítése, hogy másoknak kikaparják a gesztenyét. Legyenek azok akár a saját vezetőik is. Akkor is, ha az alacsonyabb beosztású decibelhuszárokat majd kifizetik egy két látszathatalmi kápó-beosztással, csóró-pofozási joggal és az ehhez szükséges karszalaggal.

Maga a jelenség korántsem új a történelemben. Az akár mesterségesen keltett zavarosban horgászás sem. A Fidesz esetében öt éve már felismerhető volt az, hogy elindultak ebbe az irányba. Durván három éve pedig már a weimari szakácskönyv fellapozása is látható volt. Az is jól ismert jelenség, amikor a centrális hatalom megerősítésének gesztenyéit a szélsőségesekkel, vagy a tőlük kölcsönvett populista frázisokkal gondolják kikaparni. De ehhez, „árukapcsoltan” azt is tudjuk, hogy a valójában senkinek sem sikerült ezt követően a hatalmát és a függetlenségét is megtartania. Vagy a korábban felkarolt szélsőségesek hajították el nagy ívben, vagy besorakozott a szélsőséges ideológiák mögé. S az is előfordult, amikor a nagy ívű elhajításnál a hatalom képviselőjének a feje és a teste két különböző röppályát írt le. De ez a személyes „eredmény” legyen azok gondja, akik szerint rendben van a szélsőségesek manipulálása. Akár a többségi társadalom ellenében is.

Ahogy most éppen a „civil” szó válik a gyűlöletkeltés jelszavává. Amit egyfajta elszólásnak is tekinthetünk. Amennyiben csak az számít, aki a hatalom egyengondolkodásának szellemi egyenruhájában képes parádézni, az egyedüli vezető egyetemes eszméinek sugaraiban. Mindenki más a senkik masszája. S ennek a képzete jól szolgálja a hatalmi érdekeket. Mert a mesterségesen kialakított „senkik masszájához” képest felemelkedést láthatnak azok a szellemi senkik, akik a csapatban bátrak csoportját alkotják. Lefizetve sokszor a korábban említett látszathatalmi üveggyöngyökkel. Mert a hatalom éppen azért használja őket, mert a fizetség értéktelenségét, embertelenségét sem ismerik fel. Ami cseppet sem csökkenti az ellenzék felelősségét abban, hogy szélsőjobb toborzó féligazságaira évek óta képetlen alternatív válaszokkal előállni. S alig egy évvel a választások előtt még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy egymás köldökének a szösztartalmát leltárazgatják.

Andrew_s

A társadalom a civileké

Civilek itt, civilek ott, civilek és álcivilek kandikálnak ki lassan a vízcsapból is. Legutóbb Konrád György fejtette ki az ATV honlapján olvasható véleményét: a civil szervezetek pereljék be Orbánékat. Ami határozott előrelépés ahhoz képest, hogy sok más megszólalóval és véleményalkotóval ellentétben különbséget tesz a sokaság és a szervezetek között.

Ez pedig lényeges akkor is, ha még ennek a véleménynek a mentén sem okvetlenül angyalok és ördögök párharcaként szemlélni azt a helyzetet, amelyben még a kormánypárti megszólalók sem egészen látszanak kiismerni magukat. Elég arra gondolni, amiről már szóltam Németh Szilárd megszólalása kapcsán: Rétvári előtte a civilekre testálta volna a fagy-veszélyeztettek felkarolását. Mintha a kormány ott sem lenne. Ahogy valószínűleg nincs is ott. Az pedig külön bája ennek az egész ügyhalomnak, hogy az átláthatóságot a jelek szerint csak a Soros-alapítványok által is támogatott szervezetek kapcsán tartják égetően fontosnak. Legalább is, mintha a CÖF hasonló átvilágítási szándéka nem kapott volna túl nagy hangsúlyt a megszólalások során. Holott erősen politika-közeli szervezetről beszélünk, és saját bevallásuk szerint civilek. Ahogy valószínűleg civil szerveződés a Fidelitas is. Amennyiben aligha reguláris szervezet, ahova behívóval kényszerítve toborozzák a tagokat. Bár ebben nem vagyok teljesen biztos.

Ahogy számos más, pártok körül sertepertélő szatellit-szervezet esetében sem. Ahogy a pártok esetében sem vagyok biztos benne, hogy hol van vége a civil támogatók táborának és hol kezdődik a haszonelvű szimbionták köre. Holott, elvileg a pártok is civil szervezetek. Amennyiben szintén nem katonai parádék szereplőiből állnak. De talán érdemes egyszer majd elgondolkodni azon is, hogy kik a civilek, és kik azok, akik nem azok. Mert a civil és az amatőr nem egészen ugyanaz. Ahogy egy civil szervezet élén is állhat egy vérprofi szervező. Illetve egy hivatalos szervezet élén is állhat egy hebehurgya tökfej. Elég ez utóbbihoz a „hivatalos” politika közszereplőire tekinteni. Azokra a figurákra, akik szinte bármelyik IQ-teszttel inkompatibilisnek bizonyulnának. Akik különben akár egyenletesen is eloszolhatnak a teljes politikai térfélen. Még akkor is, ha jelenleg Németh és a többi kormánypárti politikus kap nagyobb nyilvánosságot.

Beleértve a műár korábban is idézett aranyköpést, amelyből következtetve Németh szerint: „A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják, hogy a globális nagytőkét, a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött”. Az, hogy ez a mondat önmagában is baromság, nem nagy újdonság. Azonban a későbbi nyilatkozatok fényében még ez a mondat is újragondolásra szorulhat. Az általa is hangoztatott ál-civil kifejezés ugyebár azt sugallja: reguláris erő van mögötte. Nem sokkal később Kovács Zoltán azt kiabálja világgá, hogy ezek a szervezetek kapcsolatot tartanak fenn a terrorista szervezetekkel. Bár megengedően és leereszkedően megengedi: esetleg akaratukon kívül. Valószínűleg azért mert pontosan tudja: a híveknek ennyi muníció elég, és bizonyítékkal ő sem szolgálhat. Ellentétben azzal, ahogy a gárda-maradékokat lefényképezték anno a Hősök terén. Miközben belügyi védelemmel esküdöztek. Illetve, legutóbb, a MÁV biztosított egy, a HVG szerint, velük rokonítható szervezetnek lőgyakorlat-lehetőséget. Mármint nem a belüggyel rokoníthatónak. Még. Még nem. S ebből a szempontból szintén nagyon hasznos lenne minden civil szervezet átvilágítása. Ha ugyanis egy pártról, vagy a CÖF-höz hasonló egyletről kiderül a kapcsolatuk olyanokkal, akik kapcsolatot tartanak, illetve tartottak fenn a gárdák egyikével, akkor érdekes lesz Kovács kirohanása. Szóvivőileg. Meg az, hogy miként fogja minősíteni az egykor talán gárda-egyenruhában, ma pedig civil szervezeti figuraként megörökítetteket.

Miközben talán arról sem ártana megfeledkezni, hogy a civilek szervezetei és a civilek nem egészen ugyanazt a halmazt jelentik. Mert még a civil szervezetek sem képviselnek mindenkit. Miközben a civilek alkotják a társadalom valós többségét. Úgyszólván elsöprő többségét. A történelem során ezt már többször be is bizonyították. Amikor áradatként takarították ki a politikai Augeiasz-istállóból az esedékesen öntelt hatalmi elitet.

Andrew_s