Megjegyzés - 2025. 03. 12. - Az országházi álszentekről

Megszületett az Alaptörvény 15. módosítása. Előterjesztői meg bátor seggfejek. A seggfejség indoklására két idézet elegendő.

A módosítás szövege: "Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása megerősíti, hogy az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet."

A Biblia szövege: "27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket." (1Moz1)

S így esett, hogy a Bibliára oly szívesen hivatkozókról kiderült, hogy a Bibliának már a legelső részéig sem jutottak el. Beleértve a Fidesz kereszténylózungista platformjának, a KDNP-nek a képviselőit is.

Mert a Biblia szerint párhuzamos volt a teremtés. az az oldalbordás történet későbbi, az első nő pótlására kieszelt isteni segély az unatkozó Ádám számára. Ahogy azt Károli fordításában is világosan leírja a Biblia. Mármint akkor, ha nem annyit olvassa valaki, mint az egyszeri párttitkár 6. Lenin összes műveit. Amire talán a jelenlegi fideszesisták némelyikei is hivatkoztak. Mielőtt az illetők rájöttek, hogy a Biblia kevesebb helyet foglal a könyvespolcon.

Andrew_s

Lánc, lánc, imalánc

Forrás: HVG

2016. október 31-én lett hír a szlovákiai Új Szó oldalán, hogy Orbán Viktorért imaláncot indítottak északi szomszédainknál (is). Lehet, hogy tudnak valamit? A Közép-Európában is egyre többek által, ezen a napon megtartott Halloween ugyanis a kísértetek és démonok pogány ünnepének „jogutóda”. De ez az imalánc-ügy ennyire nem egyszerű.

Mert valakinek meg is kellett írnia a fohász szövegét. Azt hihetnénk, hogy ez valamelyik túlbuzgó hazai pap volt, de tévednénk. Az Új Szó szerint legalább is egy Rómában élő bencés szerzetes, Kühár Ede, írta azt a szöveget, amit napi öt percet kell mondogatniuk a híveknek. Akik akár sokan is lehetnének. Elvégre Kerényi annak idején, az orbanista ezoterika alapkövének lefektetésekor azt mondta, hogy mindenki spirituálisan Orbánnal van kapcsolatban. Ő biztos. Nem is igazán értem, hogy itt ez a pompás kis imalánc, és Kerényi még nem helyezte szolgálatba magát. Meg egyáltalán. Már nagyon régóta hallgat. Na mindegy. Túléljük valahogy! Addig is itt van nekünk egy kiváló római nyalnok, akarom mondani dalnok, aki megszerzé az elmondandó imát. Hogy miért? Hát miért ne? Például azért, mert az említett bencés szerzetes, mint arra az Új Szó hozzászólói is rámutatnak, jelenleg a függönyön túl van. Elhunyta előtt persze még írhatott volna imát. De az idézett szöveg vészesen hasonlít a Szent Patrikról elnevezett kódex egyik áldására is. Úgyhogy egy elhunyt szerzetes holta után elkövetett plágiumról is szó lehet.

Mint olvashatjuk az említett hírben, Szlovákiában György Ferenc ipolybalogi plébános indította a láncot. Egy másik, szintén ipolysági, úriember azt is elmondja miként terjesztik: „Vagy százötven ismerősömnek küldtem el az imát, ők is legalább ennyinek küldik tovább”. Akinek ismerős ez a megoldás, az nem téved nagyot. Tucatjával keringenek az olyan levelek, amelyekben egyrészt kiugró sikert ígérnek, ha továbbküldi valaki, másrészt minimum szemmel verést, ha nem küldi tovább. Az imalánc terjesztési módja tehát erős hasonlóságot mutat a többi lelki, vagy nem is annyira lelki, piramisjátékhoz. György Ferencet idézve különben ezt írják: „Már Szent Pál is megírta: tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel”. Amiben lehet valami. Mármint valóban írt ilyesmit. Ha nem is egészen ezt. Pál, a szeretet apostola, ugyanis nem általános intelemként, hanem fiához, Timótheushoz írt első levelében fogalmazott meg hasonlót:

„1. Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

2. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.”

1Tim 2

Amiből világosan látszik, hogy az aktus minden emberért, a könyörgés általános alanyaként értendő. Amiből ne vétessenek ki a királyok és méltóságban levők sem. Mely értelmezés elég konform azzal, hogy minden ember egyenlő, és mindenkit megillet a könyörület. Kivétel nélkül. Még az elöljárókat is. Tehát ne gyűlölködjön feléjük senki azzal, hogy ellenük imádkozik. Szeretetben és gyűlöletmentesen tehát csendes és nyugodalmas lehet az élet. Pál többi leveleihez, illetve Jézus tanításaihoz ez az értelmezés valószínűleg közelebb áll, mint amit a jó plébános úr kicsit torzított szövege takar. Amely sokkal inkább egyfajta hierarchikus igazodást sugall. Talán egyházi teljesítménykényszert tükrözve. De lehet, hogy Károli Gáspár egy másik Bibliát ismert, mint amit György Ferenc olvasott.

De ettől még persze nyugodtan imádkozhat valaki Orbán Viktorért. Egyéni, hitbeli magánügye. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy akár az Új Szóhoz hogy kerülhetett el hírként. Mert Máté azt tanítja, hogy:

„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.”

Mt 6: 11

Azonban még ettől függetlenül is nyugodtan lehet, akár hivalkodó, imalánc-leveleket is küldözgetni. Ám azt is csak módjával. Mert a ló túloldalán ott áll Mózes a kőtáblákkal (2 Moz 20: 3-4). De még Máté is adhat egy kokit annak, aki Jézus nevében gyűlölködik. S akkor mi lesz az imalánccal?

„15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.

16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? ”

Mt 7

Andrew_s

Koránt hirdetett a gazdasági exodus kormányának feje

Forrás: hir24

Orbán Viktor, miután kiszunyókálta magát a BL-döntőn, és valószínűleg kalóriával is feltöltötte az akkumulátorokat a fogadáson, újult erővel haknizott az arab bankárok szövetségénél. Azok után, hogy a saját áruját felkínálva, alig egy éve előadta a rabszolga-kereskedő szerepét, nem is hinnénk a lejjebb tehető limbó-lécben. Azonban Orbán Viktorban nem csalatkozhatunk.

A magyar miniszterelnök megoldotta. Már majdnem a földön hever az a léc, de neki még sikerült alatta átcsúszni. Lehet, hogy ehhez annyira le kellett mennie, amennyire egy talpnyaló sem menne le, de sikerült! Nagy tapsot neki! Különben esetleg lövetni fog. Egy kis idő múlva. Addig gerincmentességi szabadedzéseket tart. Mint egy éve is, amikor azzal házalt keleten, hogy a magyar munkaerő árban alatta van annak, mint amennyit különben megérne a képzettsége alapján. S amiben különben lehet valami. A gazdasági exodus kormánya ugyanis pont ezért tudja százezrével dezertálásra kényszeríteni azokat, akik miatt irgalmatlan pánikban lenne a hatalom. Ha nem a világ más tájain lennének a magyar gazdasági menekültek. Azonban egy éve is érthetetlen volt a magyarkodva melldöngető miniszterelnök ilyen módon lefigymáló felajánlkozása. Azóta sem érthető, csak az új arab-magyar találkozó új vezér-zavart termett.

A termet megtöltő bankároknak ugyanis azt találta mondani, az a szegény ápolt, hogy „ha a nyugati bankárok olvasgatnák a Koránt, akkor kevesebb baj lenne”. Igaz, állítólag egy pápát idézett ezzel, de közben elfeledkezett pár „apróságról”. Leginkább arról, hogy éppen a napokban fűtötte be a kormányzati idegengyűlölet katlanját. Éppen mostanság nevezett ki szinte mindenkit, lett légyen az akár az életét mentő muszlim, gazdasági menekültnek és potenciális terroristának. Ami tehát egy valamikori pápa szájából a megbékélésre való célzás, az Orbán Viktor szájából elvtelen froclizás lehet. Mert rá is érvényes a régi kocsmaszabály. Ne azt nézd, hogy mit mond, hanem azt is, hogy ki mondja. A keresztény-klerikális lobbi-párttal szövetségben idegengyűlölködő fideszes főaparatcsik szájából gennyes okádékká válhat az említett mondat. Függetlenül attól, hogy különben valóban egy pápát idézett-e, vagy sem. S függetlenül attól, hogy Ferenc pápával maximálisan egyet lehet érteni abban, hogy a Korán alapvetően a béke könyve. Akkor is, ha a fanatikus idióták éppen úgy fel képesek használni a gyilkosra torzított eszmerendszerük alapjaként, ahogy ezt a Biblia sem úszta meg a történelem nem egy korszakában.

Ugyanakkor roppant érdekes kérdés lenne az is, hogy amikor az egyik oldalon a kereszténység melldöngető acsarnoka, akkor mire alapozza a saját hitelességét. Mármint Korán-ügyben. Mert abban teljesen hiteles, hogy „mit vártok, ma mit hazudjak nektek?”. Az arab bankároknak, az Arab Bankok Szövetsége közgyűlésén, éppen a Korán szóba hozásával gondolt orálisan kedveskedni. Talán abból kiindulva, hogy mindenki olyan, mint Orbán Viktor, aki pénzért, hatalomért volt már KISZ-potentát, liberális, református és reformátor, szovjetellenes és oroszbarát, katolikus, és népnemzeti, bármi. A muszlim még talán hiányzotta palettáról, de immár a Korán is megvolt a politikai felszopások sorozatában. Amiről természetesen a Korán tehet a legkevesebbet. Ahogy arról is, hogy Orbán Viktor aligha olvasta. Ahogy valószínűleg a Tórát sem ismeri belülről, de talán a Biblia is szűz tőle. Holott a hitelességben nagy lépést jelentene, ha igazoltan olvasgatná is a judaizmus alapműveit és nem csak ugatna róluk.

Egyébként persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nyugati bankároknak ártalmas lenne a Korán ismerete. De nem csak a bankároknak. Általában a nyugati civilizációnak hasznára válna az iszlám szent könyvének torzítatlan ismerete. Talán akkor nehezebb szívvel bélyegeznének meg másokat pusztán azért, mert a vallásukhoz az orbáni konzultációhoz hasonló sugalmazások tapadnak. S persze ez fordítva is igaz. Azonban ehhez még sok víz fog lefolyni a világ folyamain az óceánokig. Nem egyszer vértől színezve. Éppen az olyan gyűlöletügyi konzultálóknak is köszönhetően, mint amilyen Orbán Viktor is. Akármiről is beszél akkor, amikor valami baksisra számít.

Andrew_s

Szegény Turul!

Az egyik írást referáló portálon olvastam egy hozzászólást, ami elgondolkoztatott. Nem éppen abban az irányban, hogy milyen cudar dolgok vannak a nagyvilágban, és el kell kezdeni gyűjteni a fejre szórandó hamut. Ám abban az értelemben mindenképpen, hogy lassan, de biztosan ismét eljutottunk oda, amikor nem minden oldalon nézetek csapnak össze, hanem olykor fanatizmusok csatája zajlik.

S mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak az egyik, vagy csak a másik politikai oldalra lenne érvényes, kis kitérőként megjegyezve: sajnos minden oldalon megfigyelhető. Amikor ugyanis a politikai mondanivaló csak arról szól, az pontosan ugyanez a kategória. Amikor tavasszal Orbán Viktor, most pedig Tarlós István legyőzése az egyedül ismert cél, az egy ellenzéki ballépés. Akkor és most ugyanaz a probléma. Nem feladatokhoz rendelnek szereplőket, és a rész-szereplőkhöz vezetőt, hanem verik a tamtamdobot. Megpróbálva valami hangzatosat kitalálni, és ezzel a szereplőket pozícióba juttatni. Anélkül, hogy tudni lehetne a tényleges cselekvés tényleges programjáról bármit. A politikai ellenfél kiütése a hatalomból ugyanis nem feladat, hanem eszköz. Egy alternatív programmegvalósításához. Ahol fanatikusan ragaszkodnak ahhoz, hogy az eszköz a cél, ott képzavar uralkodik.

De valójában nem az ellenzékiség nyavalyáiról akartam szólni, hanem egy hozzászólásról. Ami úgy szólt, hogy: "Semmivel sem komilfóbb turulon viccelődni mint menórán". S ennek tartalmával nem is lehet vitatkozni. Már akkor, ha a menórát, mint vallási jelképet tekintjük. Ebben az értelemben ugyanis egyik hit, egyik vallás jelképe sem lehet gúny tárgya. Mert azért inkább ekként pontosítanám a mondandót. A vicc ugyanis nem okvetlenül jelent kigúnyolást. A menóra kigúnyolása, illetve a zsidó vallás követőivel szembeni kiszólások azonban sokszor pont azoktól érkeznek, akik különben turult vasaltatnak a pólóikra. S akik ugyanakkor bajonett-hegyig menő vitát képesek vívni Jézus zsidósága kapcsán. Elfeledkezve akár arról is hogy a zsidó vallást követő kazárok is hont foglaltak erre fele egykoron. De világos, hogy a turul mint hitjelkép ettől sem lehet gúny tárgya.

Azonban sokszor a gúnyt éppen úgy a turul nevében handabandázók követik el, ahogy Jézus nevében dúlt annak idején az egyházi antiszemitizmus. A szigorúan vett judaista nézetek ugyanis minden más isten-képet kizárnak az imádati centrumból. A Bibliában, a Koránban azonban szó nem esik a turulról. Márpedig az említett hozzászólás egy eme ellentmondást felemlegető cikkhez érkezett. Melyben különben szó nem esett a menóráról. S itt válhat világossá, hogy valójában nem érvként hanem egyfajta fanatizmus-feszülésként született a hozzászólás. Ami nyilvánvalóan inkább egy jelenség felszínre törését mutatja. Azt, hogy a szalonzsidózáshoz nem kellenek valós támpontok, mert egyeseknek mindenről az jut az eszébe. Valamint azt is jelezve, hogy turul-jelképezte sámánizmus jelképrendszere azért fér el a keresztény-konzervatív fejekben mert sokszor a fejekben különben semmi más nem található. Mármint semmi más, mint a napi szlogeneket előállító, de a szólamok mögötti valóságtartalmat nem vizsgáló verbális automatizmusok.

Az a fajta hitvilág, amelyben a turul nem mint mese-alak tűnik fel nem a kereszténység, és még kevésbé a bigott kereszténység világa. Maga a sámán, amit sokszor a természet erőivel kokettáló varázslóként tisztelhetünk, alapjában véve ennek a hitvilágnak a papja. Annyira, hogy etimológiailag maga a szó is a talán távol-keleti hitvilágok papjainak megjelölésével rokonítható. Miközben tudjuk, hogy folyt kereskedelem kicsit nyugatabbra is abból az irányból. Így egyáltalán nem kizárt, hogy maga a kifejezés is elindult nyugat fele. Ahogy az sem kizárt, hogy a természeti népek vallásossága, az annak képviselőjeként feltűnő pap erős ellenpólust jelenthetett a judaizmussal szemben. A Marco Polo-t évezredekkel megelőző kereskedelemre pedig akad példa. S nem igazán tudható, hogy az eredetileg Isten szigorának hordozójaként emlegetett angyal mikor kapta a biblikus Samael nevet. A névhasonlóságot azonban nehéz nem észrevenni. Az pedig nem először fordulna elő, hogy a konkurens ideológiát képviselőket a gonosz hírnökének kezdik tekinteni.

Mindez, még igazolása esetén sem jelenti azt, hogy akár egyik, akár másik hitvilág lehetne a gúny tárgya. Azonban könnyen lehetséges, hogy a turul-szobornál összegyűlő fanatikusok maguk hoznak szégyent az agg madárra, ha útba ejtenek egy keresztény templomot. A tudatlanságuk ugyanis lehet kifogás, de nem lehet mentség. Egyik hit szempontjából sem. S bár egyik hit sem lehet gúny tárgya, az önmagukat hívőnek kikiáltó, de csak másokat kirekesztő görcsölésig jutó, és alapvetően hit nélküliek erőlködése még lehet nevetséges.

Andrew_s

S Tarlós szólott az Bibliárúl

A politikában néha nem ártanak a céltudatos, kiszámítható személyiségek. Ezt, illetve nem egy esetben ennek hiányát sokszor megtapasztaljuk, amikor a miniszterelnök felelősségpánikjával, vagy éppen az ellenzék helyben-toporgásával szembesülünk. Budapest ezzel szemben szerencsésnek mondhatja magát, mivel olyan főpolgármesterrel verte meg a kormánypárt, aki céltudatos és kiszámítható.

Amiért Tarlós István egy csapás a főpolgármesteri székben az az, hogy nagyjából annyi politikum szorult bele, mint egy kevésbé míves széklábba. Ellenben legalább nem egy esetben adta tanújelét annak, hogy bunkón is tud viselkedni, ha kell. Meg akkor is, amikor nem kell. Emellett valójában eltörpül az, hogy sok más politikai haszonszerzőhöz hasonlóan nem egészen abból a pártból indult, amely végül is alátolta a bársonyszéket. Az legfeljebb az olyan neofita túlbuzgóságokban nyilvánult meg korábban, mint az erőszakolt átnevezések, szoborpakolások, és azok az egyéb politikai akciók, melyekkel a Vezér kegyét igyekezte kiérdemelni. Igazolva, hogy a magasabb hatalmi érdek vélt szolgálatában, és a saját hatalmi vágyának kielégítésében végzett munka során akár fejjel is nekimegy a falnak, és téglánként töri össze, ha kell. A kitartása tehát olyan, mint egy veszett bikáé. A legutóbbi, ezúttal a Demokratikus Koalíciót (DK) eltaláló kritikájával pedig igyekezett bizonyítani, hogy a modora is.

Annak ellenére, hogy valószínűleg nem akart ő semmi rosszat, amikor a hirTV adásában beszólt Gyurcsány Ferenc pártjának, és talán az ezt hírként közlő HVG dimenzionálja túl az esetet. Akkor, amikor zsidózásként interpretálja azt, hogy Tarlós szerint a DK-nak állandóan az Ószövetségnél nyílik ki a Biblia, míg ő az Újszövetséget szokta inkább olvasgatni. Mondta ezt annak kapcsán, hogy a DK a zsoltárok könyvének egy idézetére hivatkozott a hajléktalanok kapcsán. Mellyel Tarlós véleménye az, hogy „rosszul alkalmaznak ötletszerűen kiollózott idézeteket, hát így jár az, aki egy darabig bérmálkozik, meg aki a mi megváltónkat a rabbik előtt nevezi megváltónak, annak talán ritkábban kellene ötletszerűen ollóznia a Bibliából”. Ezt a fordulatot tartalma alapján talán nem is lehet zsidózásnak tekinteni. Sokkal inkább neveletlenség, illetve tudatlanság húzódhat meg mögötte. Valamint az a vágy, hogy az egykor iskolaigazgatásért az MSZMP-be belépett, majd a hittanoktatás apostolává szegődött Hoffmann Rózsánál bevágódjon. Esetleg annak, választást sosem nyert egyházi lobbi-pártjánál.

Tarlós István kijelentésének neveletlensége nyilvánvaló, és talán ecsetelni is felesleges. Mások hitével akkor sem a jól neveltség bizonyítéka szórakozni, ha szerinte rosszul idéznek valamit. Akkor illik kijavítani, és rátérni a lényegi kérdésekre. Mert a hajléktalanok ügye kapcsán sokkal jelentősebb problémák is vannak annál, mintsem hitelvi kérdésekről vitatkozzanak. Még akkor is, ha abban a kérdésben már jó ideje a demagógiák verseny, illetve vesszőfutása zajlik. Azonban Tarlós István nem azt állította, hogy rosszul idéztek volna valamit, hanem azt, hogy rosszul alkalmazzák. Tehát, elvéve Hoffmann Rózsa kenyerét, hitoktatóként is megnyilvánult. Megirigyelve talán azt, hogy Vezére is mindenhez alanyi jogon ért. Azonban egy főpolgármester esetében sem lenne szégyen, ha éretné is azt, amit indulatból kiejt a száján. Nem csak, hogy nem lenne szégyen, de kifejezetten hasznosnak is bizonyulhatna. Elvégre Jézus életművének megvitatásán kívül van pár olyan döntés, amikor, Orbán Viktor ténykedéséhez hasonlóan, megbosszulhatja magát az, ha olyasmibe beszél bele, amiről fogalma sincs.

A tarlósi idézettel kapcsolatban ugyanis érdemes tudni, hogy a szláv eredetű szóval illetett bérmálás egy kifejezetten katolikus szertartás. Nem lehet egy darabig bérmálkozni, ahogy nem lehet kicsit terhesnek sem lenni. Vagy részt vett valaki a szertartáson vagy nem. Aztán pedig ott van Jézus, a megváltó, akiről azt például világosan tudjuk, hogy mindenki megváltójaként halt kereszthalált. Tehát elég értelmetlen a „mi megváltónkról” és az „ő megváltójáról” beszélni. Különösen annak fényében, hogy Jézus maga is rabbi, azaz tanító volt. Alapvetően ugyanis sokkal inkább megreformálni akarta korának zsidó vallását, illetve egyházát. A saját korában inkább volt egy szektás rabbi. A problémája éppen ezért a római hódítókkal lepaktáló papsággal volt, és nem a rabbikkal általában. Ez egyébként nagyjából az Újszövetségből is kiderül. Különösen, ha egy történelemkönyv elolvasását is beiktatja valaki. Így aztán gyanítható, hogy a főpolgármester nagyjából ugyanannyit forgatja az Újszövetséget, mint a KDNP politikusainak zöme. Azok, akik bár néha hivatkoznak rá, hallomásból szerzett ismereteik vannak csupán arról, hogy néhányaknak tényleg ott áll a Könyv a polcon.

Elvégre ahhoz, hogy pártcsinovnyik és karrierpolitikus legyen valaki, nem okvetlenül kell ismerni minden irodalmat, amire a vezér-beszédírók hivatkoznak. Hoffmann Rózsa, vagy akár Kövér László, de sokan mások is tanúsíthatják a kormányzatból, hogy ez már az MSZMP-ben sem volt másként. Rétvári Bence, családokkal kapcsolatos felszólalásai, és párttársainak munkássága nyomán tudjuk, hogy a Biblia ismerete a KDNP-ben sem követelmény. Ám, Tarlós-hoz hasonlóan, boldogok ettől még lehetnek, hiszen „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,1-10). Ha a Biblia nem is emeli ki, hogy a tudatlanság jutalmának magas hatalmi pozíciók kellenének, hogy legyenek. Ez egy autoriter, hierarchikus és ostoba hatalom esetében alapállapotként megjelenő kontraszelekciós helyzet. Tarlós tehát talán nem zsidózott, hanem csak alkalmazkodott. Mint a Borg.

Andrew_s

Rétvári Bence árnyékkereszténysége.

Del Parson festményén Jézus
gyermekeket áld meg.
Forrás: www.lds.org

Rétvári Bence kijelentése arról, hogy az élettársi kapcsolat nem keresztény, immár több napja érik a kommunikációs komposzt-halomban. A kijelentés keltette véleményhullámok első gyűrűi szintén felcsaptak, miközben végső soron az államtitkár kijelentése csak reflektál a katolikus lobbi-párt lélek-képviselői közül korábban felszólaló Varga László mondataira. Kicsit talán sarkítva, és ezzel a kiátkozás határáig elsunnyogva a sekélyes mondandójával, de tulajdonképpen megfelelve annak a rendezvénynek, amin felszólalt a KDNP-delegálta kormányközeli seprő. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára csütörtökön Keresztény Értelmiségiek Szövetségének rendezvényén gondolta kifejezni tudatlanságát az emberi kapcsolatok terén.

Az, hogy a családnak, de még a felelősségvállalásnak sem sok köze van ahhoz, amit egy papír képes képviselni, már többször leírtam. Legutóbb éppen Varga László nem kevésbé ominózus kijelentései kapcsán. Ezt csak annyiban ismételném, hogy természetesen sem a szülői felelősségvállalásnak, sem a családként való működésnek sincs semmi köze az említett aktushoz. Mármint egy önkormányzati irodában, vagy egy keresztény templomban lezajlott aktushoz. Amennyiben a jogi aktust értjük ez alatt, és nem valami mást, amitől sokkal inkább függ a gyermekvállalás. Ellenben, amire gondolva az iroda íróasztala alighanem kényelmetlen, míg a templomban tényleg nem illik. Tehát maradjunk meg annál a pontnál, hogy van egy jogi aktus, ami aszerint változik jelenleg, hogy a felek házasságra lépnek-e, vagy „csak” élettársi kapcsolatot jegyeztetnek be az önkormányzati irodában. Az utóbbi az, ami Rétvári államtitkár úr és párttársai, tehát tulajdonképpen elvtársai szerint nem keresztény. Ez magánvéleményeként meg is állhatja a helyét. Elvégre senki nem kényszerítené őt olyan bűnös dologra, hogy pusztán együtt élje le az életét azzal, akit szeret. Minden egyházi hozzájárulás nélkül, és bele a nagyvilág társadalmi ősvadonjába. Magánemberként azt mond, amit akar, és amíg az nem közveszélyes. Egy minisztérium, és ráadásul a közigazgatásért felelős minisztérium államtitkáraként azonban már nem magánember.

Óhatatlanul belekeveredik egy olyan helyzetbe, amibe talán nem is akart. Legyünk optimisták ugyanis, hogy a nyilatkozata csak futó emberi gyengeség, a közösség támasztotta vélt normáknak való megfelelés következménye. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a később kiadott helyreigazítás csak még jobban kiemelte az eredeti nyilatkozat sutaságát. Mert miközben emlegeti az élettársi kapcsolatban született gyermekeket, miként beszélhet azonos neműek kapcsolatára szűkítve csak a kérdést. De talán nem is ez a lényeg, hanem az a kitétele, miszerint az élettársi kapcsolat nem keresztényi. Ez az említett konferencián lehet a csoportnyomás kiváltotta megnyilatkozás, és még lehet akár valóság is. Azonban erre az egyetlen adekvát válasz az lehet, hogy: na és? Ugyanis alapvetően Rétvári Bence kirohanása akkor lehetett volna indokolt, ha ő, mint keresztény, és a papi szalagátvetésben feltétlenül hívő arra kényszerítve érezte volna magát, hogy házasságát felbontva éljen eztán élettársi kapcsolatban csupán. Azonban erről szó nincs. Sokkal inkább arról, hogy ő kíván egy olyan etikai szemléletet rákényszeríteni másokra, ami különben nekik nem feltétlenül sajátjuk. Olyan szemléletet, amit megvallani nem kötelesség, és nem is kizárólagos. A világvallásoknak is csak egyike, és csak a szemellenzősen bátrak, a buták merhetnek olyan kijelentéseket tenni, hogy csak egy adott vallás támogatói tekinthetők egy emberi közösség fontos tagjai. Mert mi légyen a többi vallás támogatóival, vagy az ateistákkal. Milyen jogon állíthat egy kormányzó párt képviselője, a kormány tisztviselője bármit is az ő magánéletük minőségéről.

Miközben tulajdonképpen nem is igaz az említett szemlélet annyiban, hogy az etikai normák egy adott társadalmi együttélési rendszerben értelmezettek. Még az is csak erős fenntartásokkal kezelhető tehát, hogy létezik-e egyáltalán keresztényi etika, mivel, nagy valószínűséggel, sokkal inkább a társadalom etikai normáinak egy vallási szemszögből való értelmezéséről van szó csupán. Miközben az európai kultúrára az évezredes kereszténység eléggé rányomta a bélyegét ahhoz, hogy az egyes emberek szemléletének a mélyében akkor is megtalálhatóak legyenek egyes hagyatékai, ha annak nincs is tudatában. Ami különben korántsem jelenti azt, hogy baj lenne. Elvégre azt, hogy nem illik lopni, illetve megenni fele-, vagy egész barátainkat, alighanem templomok nélkül is el tudjuk fogadni. Az pedig, hogy az utódok felnevelése felelősséggel jár, azt olyan messziről hordozzuk génjeinkben, amilyen régi az anyai ösztön. Ezt valami különleges keresztényi értékként feltüntetni olyan szintű álszentség, amire csak a vallási vakhit és a politika képes. Így természetesen az az állítás, hogy az együttélésnek a felelős utódnevelési feladata csak valami vallási szósszal leöntött etikai kotyvasztó-tégelyből csírázhat ki, az hazugság. Ebből aztán az is következik, hogy nem véletlenül őrzi a Biblia is több helyen annak a nyomát, hogy az utódokról való gondoskodást, illetve a közösség fennmaradását elébe helyezi a formalitásoknak.

Ezt őrzi az a Jézus-nak tulajdonított vágy, hogy a gyermekeket kéretik közel engedni hozzá. Vallásuktól, származásuktól, és a szülőktől függetlenül. Ahol ugyanis ez szerepel a Bibliában, ott mindezen szempontokról szó nem esik. De természetesen messzebbre is visszanyúlhatunk abban a történetfonatban. Abban, amit az I. Constantinus, vagy Nagy Konstantin, római császár által elnökölt niceai zsinaton beszavaztak a Bibliába. Ha ugyanis Onan történetét elolvassuk, akkor megtudhatjuk belőle, hogy voltak akkortájt felavatott paráznák, és az Úr kifejezetten elvárta, hogy az elhalt testvérnek a család más férfitagja támasszon utódot. Legyez az akár sógor, vagy após. Tehát csupa olyan dolog, amitől Rétvári Bencének alighanem libabőrös lenne a háta, ha elolvasná egyszer Mózes első könyvét. S alighanem megállapítaná, hogy valami rémes dolog lehet, ha Jahve ilyen keresztény etikától idegen dolgokat hagyott jóvá. Az olyan apróságoktól pedig aligha hagyná magát zavartatni, hogy Jézus alapvetően nem vallásalapítónak, hanem a zsidó vallás tanítójának tartotta magát. Nem elutasítván az ószövetség, és közte Mózes tanításait. Az meg kifejezett pongyolaság lehet a KDNP politikusai szempontjából, hogy Jézus elfeledkezett rendelkezni arról, hogy csak a keresztény egyházak által szentesített házasságból született gyermek számít igazán gyermeknek. Igaz, akkortájt keresztény egyházak sem voltak, és még maga Jézus is csak Jahve apaságát figyelembe véve kaphatna némi felmentést Rétvári államtitkár úrtól a létre.

A családja ugyan semmi segítséget nem kaphatna, hiszen valójában talán nem is lehetne családnak tekinteni. Kérdés, hogy a mai hazai KDNP-től milyen segítségre számíthatott volna a taníttatásban, az előmenetelben. Mert amennyiben komolyan kellene venni, hogy csak az általuk szentesített házasság eredményezhet családot, akkor Jézus, de még talán az apostolok is bajban lennének a származásukat illetően. A keresztényi egyházak által végrehajtott szertartás szerinti házasságból például biztosan nem származtak. Példaként a helenizált zsidó családban született Pál apostol is felhozható akár. Az egyes, magukat keresztényinek tartó politikusok számára aztán kialakulhat az a furcsa helyzet, hogy ami elég jó volt Jahve-nak és Jézusnak, az nem elég jó Rétvári Bencének, vagy másoknak az államtitkárt delegáló pártban. Az árnyékkormányok mintájára valamiféle árnyékkereszténységet képviselve. Az ugyanis aligha jelenthet mást, amikor a KDNP olyan, kereszténységre hivatkozó, vallási cenzust kíván életbe léptetni a családok minősítésekor, ami végső soron köszönő viszonyba van csupán a kereszténység eszméit megalapozókkal. Elköszönő viszonyba. Sokkal inkább figyelve arra, hogy a keresztény egyházaknak olyan hatalmat biztosítson, ami alapvetően pontosan azt a gazdasági hatalomkoncentrációt készítené elő a lélekkufárság szintjén, ami annak idején a szekularizációs törekvéseket előidézte. Így hazánk valóban élenjáró lehet az állam és egyház kapcsolatának újragondolásában. Amennyiben, pár száz év után, fel lehet majd újítani a szekularizációt célzó törekvéseket. Addig pedig állami jogosítványokat adna bizonyos társadalmi szolgáltatások megtagadására egyes, különben társadalmilag családként jól funkcionáló, együttélésektől.

Ha pedig valakinek kétségei lennének a gazdasági hatásokról, akkor nem szükséges a középkor egyházi vagyonkoncentrálására visszatekinteni. A napi hírekben, és a közelmúlt történéseiben is találhatunk nyomokat. Egyrészt gondolhatunk, hogy hány gyermeket nevelő családtól lehet majd megvonni hosszú távon a támogatásokat, amennyiben egy vallásközpontú lobbi-párt egy tollvonással elintézi, hogy ne is tekintsék ezeket családnak. Egy füst alatt másodrendű zabigyerekké degradálva mindenkit, illetve bárkit, akinek a családja nem tetszik a KDNP-s uraknak. A rövid távon ható tevékenység egyik napokban olvasható híre szerint a piaristák egy kisebb vagyont kaptak csak úgy. Mert azért egy közel egymilliárdos miniszterelnöki adomány mégis egy kisebb vagyon. Még akkor is, ha az érthető magyarázkodásban úgy mellesleg az iskolafejlesztés is szóba került a rend likviditási problémáinak szanálását követő célok között. Azonban érdemes ennek kapcsán esetleg azon is eltöprengeni, hogy az egyházi iskolák mennyire alkalmasak a világnézetileg semleges oktatás következetes végrehajtására. A gyermekekkel való iskolai foglalkozással kapcsolatban pedig szintén lehetnek kétségeink, előfeltevéseink, ha a családok némelyikét a politika is csak megvetéssel képes kezelni. Éppen abból a szempontból, ami egy keresztényi szerzetesrend központi kérdése lehet. A keresztény vallás.

Simay Endre István