A következő címkéjű bejegyzések mutatása: választási csalás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: választási csalás. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 10., hétfő

Demagógisztáni Napló - Máltai Szeretetcsomag Böröcznek?

A választások előtt, még májusban vált publikussá, hogy a Máltai Szeretetszolgálat börtönt ketdett üzemeltetni az 1. kerületben. Mert mi mást lehetne mondani arra, hogy egy 77 férőhelyes intézménybe 840 embert zsufolnak be. Bejelentve minden esetre annyian voltak. Amennyiben a 77 férőhelyes idősek otthonába 840 ember volt bejelentve.

Azért a helyi jegyző véleménye, érdekes lenne, akár magánvéleményként is, abban a kérdésben, hogy hány embert találtak volna ott, ha megpróbálják a valós tartózkodási helyet ellenőrizni. Különösen annak a fényében, hogy maga a Máltai Szeretetszolgálat nyilatkozott arról, hogy ezek az emberek még véletlenül sem laknak ott, ahol hivatalosan tartózkodnak.

De Böröcz László véleménye sem lenne érdektelen, aki a választási névjegyzékből egyébként ellenőrizhető létszám, és annak venezuelai vendlégekkel való duzzasztását „színvonaltalan uszításnak” minősítette. A menekültekkel szemben. Mely státusszal kapcsolatban még emlékezhetünk a tényleges uszításra 2015-ből. Arra, amit a kormánypárt művelt. Az a kormánypárt, amelynek jelöltje az a Böröcz László, aki most minősítgetett. Mintegy illusztrálására annak, hogy az, aki a golyók elől menekül, de továbbállna, az megvetetendő. Mert nem alkalmas szavazónak.

Ami az eredményeket illeti, nekem úgy rémlik,hogy a feldolgozottságnak volt olyan pontja, amikor nem Böröcz vezetett. Ha ez igaz, akkor érdekes lenne tudni, hogy mely szavazatszámláló bizottság adatai billentették át legjelentősebben a trendet. Mert kínos lenne, ha az ominózus otthon körzete lenne ez. De érdekesek a számok is. A korábbi választást 121 szavazattal nyerte V. Naszályi. Most 463 szavazattal maradt alul. Természetesen semmi nem garantálja, hogy mindenki ugyanúgy szavazzon, mint 5 évvel ezelőtt, de a ledolgozott hátrány, illetve a kapott előny összesen mégis csak beleesik a címnepper-keretbe.

Böröcz László pedig könnyen lehet, hogy ezt kapta ajándékba a Máltai Szeretetszolgálattól. Így nem csak az lehet érdekes, hogy melyik szavazókör billentett a választáskor, hanem az is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat mennyi támogatást fog kapni ezt követően. Akár a polgármestertől, akár a gazdájától.

Andrew_s

2018. május 3., csütörtök

Fideszes troll-mozgósítás

Forrás: forgottenrealms.wikia.com/
Parraghról szólva emlegettem, hogy a Fidesz háza táján a vastag bőr az orcán: alapfelszerelés. Ha valakinek bármi csekély kétsége lett volna, akkor annak elég lehet Hidvéghi Balázs nyilatkozata. A nagyobbik kormánypárt kommunikációs igazgatója szerint a Fideszt érte ugyanis a legnagyobb sérelem a választáson. Fekete Péter sehol nincs kérem szépen.

Az utóbbi ugyanis, mint illuzionista és cirkuszigató talán kompetensebb lett volna az ügyben. A Fidesz nevében jelentkező megmondóember különben azzal indokolta a hatalmas hátrányukat, hogy a nem szabványos borítékban küldött, mintegy négyezer levélszavazatot nem vették szabályosnak. Ennek következtében aztán tényleg hatalmas hátrány érhette a Fideszt. Nyilván sokkal nagyobb, mint azokat, akikével odakintről verik a csalánt. A választások manipulálására az alig ellenőrizhető valós feladóval bíró, nagyságrenddel több levélszavazat alighanem alkalmasabb. De ez nyilván nem zavarja Hidvéghi urat. Ahogy Hidvéghi urát és vezérét sem.

Az azonban nyilvánvaló, hogy az említett kijelentés nem is szól másnak, mint azoknak, akiket szintén nem zavar a manipulatív hatásokkal terhelt választási rendszer. Mindaddig, amíg hű orbanisták, és annak is könyvelik el őket. Mert az tudható, hogy a diktatórikus vezetés nem egy esetben a saját sorok megritkítására is felhasználja az ellenségképzés eszköztárát. Így esetleg a most lelkesen tapsolók egy része is találhatja egyszer magát a névsor rossz oldalán. Kivéve a feltétlen parancsteljesítőket, akik talán a saját anyjukat is feláldoznák, ha a vezér úgy kívánja. Hidvéghi szólama egyébként valószínűleg elsősorban nekik szól. Mert ők azok akik kritikátlanul bevesznek bármit. Ha a vezérét kell, akkor a vezérét.

A szólamokat természetesen. Nem azért, mert mást nem vennének be, hanem azért, mert abból Orbánnak is csak egy van. Azért, legalább a virtuális „szopok, nyalok” szekció tagjaiként, valószínűleg örömmel veszik a kommunikációs igazgató mondandóját. Számos fórumon lehetett ugyanis tapasztalni, hogy a választási kampány során szorgalmasan teljesítő trollok igencsak elcsendesedtek. Valószínűleg azért, mert nem kapták meg a szükséges muníciót azokra a felvetésekre, amelyek a rendszerszintű csalásokat firtatták. Így könnyen lehet, hogy Hidvéghi bejelentése alapvetően semmi más célt nem szolgált, mint a trollokat felszerelni egy kis demagógiával.

Amellett kicsit kifogni a szelet abból a vitrolából, amit Gyurcsány látszott felhúzni, de amelyek első széllovasa a Jobbik. A Kúria újraszámolásokról döntött, és kiderült: tényleg rosszak a számok. Amely kapcsán nem is arról van elsősorban szó, hogy magát a választás eredményét mennyire befolyásolja, hanem arról, hogy immár legfelsőbb jogi pecsét igazolja az adatok megbízhatatlanságát. Amelynek visszhangjaival megint csak a fideszes troll-seregnek kell majd először megküzdeni.

Andrew_s

2018. április 11., szerda

Kinek fáj az újraszámolás?

A választás utóélete, illetve az egyes reakciók lassan több kérdést vetnek fel, mint maga a választási eredmény. Ilyen csoportba tartoznak egyes reakciók arra a felvetésre, hogy talán nem teljesen tiszta körülmények között született meg az eddig közzétett eredmény. Voltak, és folyamatosan derültek ki furcsaságok, illetve a DK elnöke, valamint a Jobbik által csalás-gyanú fogalmazódott meg.

A felvetett ellenőrzések hírére aztán valami átszakadni látszott. A fórumok véleménykupacaiban volt például olyan, aki azonnal a szavazatszámlálók elleni összeesküvést kezdett sejteni. Vehemensen lehülyézve mindenkit, aki esetleg a szavazatok újraszámlálására akár csak gondolni is merészelt. Míg a másik oldalról megjelentek azok a vélemények, hogy a Fidesz akkorát nyert, hogy az újraszámolás sem segíthet lényegileg a kérdésben. A kettő közt meg a teljes paletta. Nagyjából csak abban megegyezve, hogy a szavazatok ellenőrzése nem jó ötlet.

Egyébként az sem feltétlenül jó ötlet, ha valaki csak a szavazatszámláló bizottságok (SZSZB) által kitöltött jegyzőkönyveket akarná összevetni az éppen most betegeskedő informatikai rendszer által internetre köpött adatokkal. Még akkor is, ha egy akár véletlen szoftverhiba által előállt rendszerszintű hiba esetleg lelepleződik. Ebből a szempontból felértékelődik az, hogy már menet közben hozzányúltak az informatikai rendszerhez. A közlemény szerint azért, hogy a váratlan terhelés miatt egy nagyobb teherbírású megoldásra állították át a rendszert. Igaz, eredmények ekkor még nem voltak. De a kérdés ettől még nyitva marad, hogy az új rendszer mennyire került letesztelésre. Mert a hibásnak bizonyult, mert a valóság bizonyította, tesztelési stratégia már a BKK esetében is idézet elő furcsa állapotokat. Így a rendszerszintű hibák kiszűrése sem lenne haszontalan. Ahogy az adatrögzítéskor becsúszott véletlen hibák lefülelése sem. Mert az adatrögzítő is csak ember.

Ahogy az SZSZB-k tagjai is. Nyilván nem a csalás szándékával, de fáradtan az éjszakában hibázhatnak is. Alkalmasint kipihenten is. Ennek eredményeként hibásan elbírált szavazólapok, rosszul felcímkézett kötegek, és minden más is előfordulhat. Ráadásul úgy, hogy ezt követően már ezt az állapotot fogják rögzíteni a jegyzőkönyvek, és az SZSZB-tagok akár a legnagyobb jó szándékkal esküdnének meg arra, hogy az így rögzített adatok az igaziak. Ezeket a hibákat a jegyzőkönyvek ellenőrzése értelemszerűen nem szűrné ki. Míg a valóban papíralapú magyar választási rendszer „alapbizonylatainak”, a szavazólapoknak a tételes ellenőrzése igen. Ez egy teljes, minden szavazólapot megmozgató újraszámolás lenne. Amit az LMP is felvetett.

Tekintettel arra, hogy az SZSZB-kben sem tökéletes, gyakorlatilag isteni lények ülnek az egyáltalán nem dehonesztáló a szavazatszámlálókra. Legfeljebb azok kaphatnak ettől komolyabb lábrázást a bizottsági tagok közül, akik biztosan tudják: ők, vagy bizottságuk sáros valami svindliben. Így válhat különössé azok reakciója, akik az újraszámolás hülyeségnek címkézésével, globálisan akarják „megvédeni” a számlálást végzőket. Holott a tényleges újraszámolás őket is megvédené a további, akár alaptalan gyanúsítgatásoktól. A vétlen, nem szisztematikus tévedések, a vitás helyzetek újragondolása pedig egy mindenképpen tisztább eredményt hozna. Akár még azt is elfogadva, hogy ennek hatására nem következne be földomlás szerű változás a végeredményben. Ha tényleg csak egy-egy vétlen, illetve véletlen benézésről van szó.

Egyébként innentől válik érdekessé az a fajta vélemény, amelyik a Fidesz aránytalanul nagy győzelmével indokolja az újraszámolás feleslegességét. Ha ugyanis a kormánypárt, illetve valamennyi híve, fullajtárja és slapaja tiszta játékot folytatott, akkor szinte elemi érdekük lenne az újraszámolás elindítása. Ebben az esetben az ismételt elemzések csak megerősítenék a pozíciókat. A Fidesz köreiben tehát, tiszta játék esetén, az lenne az ésszerű reakció, hogy „számoljatok ha akartok, míg bele nem zsibbadtok”. Míg minden olyan kísérlet, ami ennek szembemegy, az inkább a csalás, a szervezett adatmásítás gyanúját erősíti. Így nem kicsit érthetetlen, amikor a kormánypárt baráti köréből hárító kísérletek, netán titkosítási ötletek kezdenek előkeveredni. Hacsak nem pont arra megy ki a játék, hogy minél erőteljesebben kérje az ellenzék az újraszámolást.

Andrew_s

2018. április 10., kedd

Elcsalt akarat? Választási furcsaságok

Add caption
A választás kétségtelenül meglepő, szinte már a kádárizmus nyomvonalára ráforduló eredményeket hozott. Annyira meglepőket, hogy nem egy furcsaságra kezdik felhívni a figyelmet a különböző média-csatornákon. Többnyire nem az állami mainstream médiában. Amin, az eredményekkel ellentétben nem érdemes nagyon meglepődni. Ilyen a kis magyar közmédia-posvány.

A leginkább furcsa talán az, hogy magának a választási irodának az adatai is inkonzisztensnek bizonyultak. Még az ott fellelhető adatok is azt sugallják, hogy százezres nagyságrendben hiányoznak szavazatok. De nem csak nagyban, hanem kicsiben is furcsáknak tűnnek az egyes adatok. Ha például megnézzük a BUDAPEST főváros 01.számú egyéni választókerület (Budapest V. kerület) című összesítést, akkor azt látjuk ugyanarra az időpontra az urnában, illetve borítékban levő szavazólapok számából (44.262) kivonva az érvénytelennek elismert szavazólapok számát (634) nem a közölt érvényes szavazólapok számát (43.628) kapjuk. 81 szavazatot mintha elvitt volna a cica. Amire az sem magyarázat, hogy „majd a levélszavazatok urnája”. Mert az egy teljes urna, amiben több, hét-nyolc száz, szavazat lehet. Nyilván van teljesen ésszerű és egyszerű magyarázat, de a választási honlap mintha fukarkodna ezzel.

Ahogy arra sem igazán látszik a válasz, hogy miért tartottak vissza adatszolgáltatókat a választás végén. Már akkor, ha elfogadjuk azt a történetet, hogy volt hely, ahol közel fél órát váratták a számlálókat. Miközben mintha adat-stop elrendelésére került volna sor. Ha ehhez hasonló esetek máshol is előfordultak, akkor az időpontok összevetése talán az ok valószínűsítését is lehetővé teheti. Amelyek közt első helyre ugorhat az, hogy az informatikai rendszer megadta magát. Holott ez korántsem törvényszerű állapot. Tekintettel arra, hogy a rendszer terhelése előre tervezhető volt. Az pedig tankönyvekből is tudható, hogy a rendszerek túlterhelődése az egyik legszélesebb kapu lehet az adatok elvesztése, kellő rosszindulat esetén a manipulálás előtt. Így az is segítség lenne, ha az informatikai háttérrendszerek stabil, megszakítástól mentes, adatkezelési hibát nem mutató működéséről szolgáltatna információt az arra hivatott hivatal. Nem a bejelentés szintjén, hanem a működés naplóállományaival alátámasztott független szakértő véleményét közreadva. A választási rendszer megomlása ugyanis más esetben a vétlen adatvesztéstől a szándékos csalás gyanújáig terjedő skáláján mozgó vélelmeket alapozhatnak meg. Ami kikezdheti a regnáló hatalom legitimitását.

Ameddig ez nem történik meg, addig már ezen a szinten is felmerülhet a gyanú, hogy az adatok nem teljesen fedik le a tényleges állapotokat. Ami lehet, noha a százezres nagyságrendet nem tartanám annak, hogy szemre kevés szavazatot érint. De éppen a jelenleg érvényben levő választási rendszer kompenzációs szabályai miatt még nagyon kevés szavazatnak is lehet döntő szerepe. Erre nagyon durván egyszerűsített példaként vegyük azt, hogy közel nyolcmillió hazánkban élő szavazópolgár van. Ez hetven százalék körüli részvétellel mintegy öt és fél millió szavazatot jelentene. Ebből egy 67% körüli országgyűlési reprezentáltsághoz, arányos elosztásban mintegy három és háromnegyed millió szavazat kellene. A Fidesz-nek jelenleg ennél milliónál többel is kevesebb a támogatója a felmérések alapján. A különbözet egy részére nyilván magyarázat az egyéni mandátumokra jutó szavazat. Ezekhez azonban egyszerű többség is elég. A különbség másik része az, ami a kompenzációs hatásoknak tulajdonítható. Magyarázatot adva arra is, hogy miként lehet egy kisebbségi szavazataránnyal kétharmadot szerezni. Nem közvetlen csalás, hanem a választási rendszer sajátosságai okán.

De ezt a durva közelítést tegyük is félre. Már csak azért is, mert folyamatosan gyűlnek az egyéb furcsaságok. Mint, például az Eltűnő szavazatok, vagy az, hogy gyakorlatilag egy teljes helyreállításra, adat-újrabeolvasásra is elegendő, egy hetes informatikai leállást jelentettek be. Ezek önmagukban is indokolnák, hogy az ellenzék az önmarcangolás helyett a szavazatok valós és teljes újraszámolását kérjék. A jegyzőkönyvek visszaellenőrzésétől kezdve az valós újraszámolásig. Ha ezt nem kérik, akkor szegénységi bizonyítvány az ellenzéktől. Ha ezt megtagadja a hatalom, akkor az nyílt beismerése lehet a csalásnak.

Andrew_s

2018. április 8., vasárnap

Választás, urna, te urna, te csodás

Forrás: Kaposvármost
A választás első fordulója lezárulóban van. Az első, mert a levélszavazások beszámítása még várat magára. Márpedig a jelen felállás szerint, és a jelen urnák használata mellett ez is hozhat még meglepetések. Már akkor, ha valaki még meg tud lepődni. Annak érdekében pedig, hogy csökkentsük a meglepetés erejét, fussunk végig egy gondolati szálon.

Adva van ugyebár a remek műanyag-urna. Szürke, ronda, de a ami legfontosabb, puha. Az anyaga alig tűnik erősebbnek egy átlagos szennyes-tartónál. De lehet, hogy az utóbbi kicsit keményebb anyagból van gyúrva. A tetejét két műanyag plomba hivatott csalhatatlanná varázsolni. A másik két oldala ebből a szempontból védtelen. A nyílását elvileg két rugalmas lemez védi, ami szelepszerűen, csak befele nyílik. Mindaddig, amíg valaki ki nem támasztja. Erre a beavatkozásra a választási bizottság jelenlétében, akárcsak az oldal benyomásával egy időben zajló tetőmegemelésre értelemszerűen nem kerülhet sor. Túl sok a szem.

De tegyük fel, hogy ezeket az urnákat a szavazások befejezésekor vagy felbontják, vagy nem. A „vagy nem” azokba a körzetekbe kerül sor, ahol még bevárja a levélben érkező szavazásokat. Erre az időre bekerül egy raktárba, ahol a számlálóbizottságok szeme már nem igazán látja. A levélszavazások kezdetekor fogják felbontani, amikor is jobbára csak a plombák sértetlenségét tudják ellenőrizni. Meg a bedobónyílás zártságát, amit a még a számlálóbiztosoknak be kell ragasztani. Ezt követően tegyük fel, hogy a bizottság nem olyan leleményes, hogy a teljes fedőt körberagassza. Ezt követően újabb feltételezésekkel élhetünk. Feltételezésekkel, mely feltételezések közé nem tartozik bele a raktározással foglalkozók korrumpálhatósága és csalásra biztatása, biztathatósága.

Puszta feltételezésként tegyük fel, hogy az urna oldala benyomható annyira, hogy abba extra szavazatok kerülhessenek. Ezt követően tegyük fel, hogy amikor a vártnál több szavazattal találkozó számlálók ezt konstatálják, akkor minden párttól levonják az extra szavazatok számát. Ha ez a szám eléri, mondjuk, a részvételi szám negyedét, akkor minden olyan párt, illetve jelölt kiesik, akire a szavazók, ez esetben, negyedénél kevesebben voksoltak. De, ha feltételezzük, hogy a megdöntött urnából ki is lehet venni szavazatokat, akkor véletlenszerű száz boríték kicserélése száz, ismert tartalmú borítékra még számszaki hibákat sem okoz. Csak az arányok eltolódását. Ismeretlen mértékben. De ez csak egy feltételezett lehetőség. Nyilván véletlenül sem fordulhat elő.

Természetesen nem lehet állítani, hogy csalások márpedig lesznek ezen a módon. Azonban az, hogy technikailag nem biztosan zárható ki az alapesetben rendelkezésre álló lehetőségekkel, kérdéseket vet fel. Például azt, hogy az urna tervezői miért, kinek a javaslatára vetették el azt, hogy az urna mind a négy oldalát plomba védje? Ami azért a nyomok nélküli fedéllazítást megnehezítené. Ezzel párhuzamosan az is érdekes kérdés lenne, hogy kinek az ötlete, kinek a jóváhagyása mentén készültek az urnák olyan anyagból, amely rugalmas benyomást tesznek lehetővé. Két ilyen, a csalásbiztonságot érintő baki véletlen egybeesése több mint furcsa. Különösen ismerve azt a mondást, hogy a színpadra helyezett pisztoly általában elsül. Itt, mivel senki nem csal, és a gondolata sem fordul meg senkinek a fejében, erről szó sem lehet.

Így az már csak hab a tortán, hogy ismerten, szinte irreálisan megnövekedni látszott az átjelentkezők száma. Érdekes lenne tudni, hogy az átjelentkezők hány százaléka lakott akár egy héttel ezelőtt is a határ túl oldalán. Netán az ország olyan szegletében, ahol a kormánypártnak teljesen mindegy a támogatottság. Ahhoz képest, hogy Budapest több körzetében gyakorlatilag olyan tömegek segítségével lehet manipuláltnak hitetni a szavazást, akik egy hete még térképről sem ismerték azt a kerületet, ahol most szavaztak.

Egyébként mindez úgy is működhet, hogy a szavazatszámlálók a legbecsületesebben járnak el, és minden szabályt betartva működnek a szavazás napján, illetve a számoláskor. A számlálókat hibáztatni azért, mert rendszerszinten, netán technikailag biztosítottak a esetleg kis kapuk, nagy barlangok, hatalmas átjárók, elég igazságtalannak tűnik. Noha tudjuk: amikor a Fidesz annak idején zakót kapott, akkor elindult ez a fajta hibáztatás. mert ők szentek, sérthetetlenek, és vezérük a nagy Pannon Sámán.

Andrew_s

2015. február 22., vasárnap

Schiffer? Nem troll és nem trójai

Fotó: MTI / Nagy Lajos
Veszprémben lezajlott az a szavazás, amely Navracsics Tibor helyére juttatott valakit a Parlamentbe. A számok pillanatnyi állása alapján nem a Fidesz jelöltje kapta a legtöbb szavazatot. S talán ez is közrejátszottabban, hogy a Nemzeti Választási Bizottság módosította korábbi álláspontját a Kész-féle megtévesztési gyanú ügyében.

Tekintettel a szavazatok állására, az élet bizonyította be, illetve a választok a cetlikkel igazolták, hogy az ellenzéki oldalról valóban Kész Zoltán volt az esélyes jelölt. Ezzel matematikailag a fideszes kétharmad elbukott az országgyűlésben. Még akkor is, ha az egyes törvények megszavazásánál még bőven van lehetősége tobzódniuk az orbanistáknak. Már csak azért is, mert a legkülönbözőbb segédcsapatokra számíthatnak. Jó néhány esetben akár a Jobbikra is, mint olyan pártra, amelynek szólamaiból egyre többet büfög fel a kormányzat néhány képviselője is. Amellett kár lenne elfeledkezni az LMP-nek nevezett formációról, amelynek képviselői sokszor leginkább azt igazolták: a politika olyan amilyen, és az ő köreikben sem más, mint máshol. Nem vonva kétségbe azt sem, hogy nem egy esetben valóban rápirítottak a kormányzatra, és amit például a földmutyik kapcsán végeztek az példa értékű. Összességében azonban legalább annyi szívességet tett például Schiffer András pártelnök a kormányzatnak, mint amennyire ellenzékinek állítja be magát.

Talán pont ezért is lehetett foganatja egy olyan állításnak, amely szerint a veszprémi időközi előjátékában sem teljesen narancsmentesek az LMP mindennapjai. S amely állítással kapcsolatban egyelőre leginkább a Schiffer András kidagadt-nyakizmú vagdalkozása a legerőteljesebb érv. Amely vagdalkozást pont az teszi különben hiteltelenné, amilyen módon színre került. Azt ugyanis, elképzelésem szerint, elég egyszerű lehetne igazolni, hogy az LMP aktivistái csak az LMP tulajdonában álló autókkal közlekedtek, és ezen közlekedésük során soha nem is álltak meg egyetlen Kubatov-ficsúr mellett. Annyi időre sem, hogy egy névsort tartalmazó papírlap gazdát cserélhetett volna. Tehát elképzelem, hogy Schiffer András ezt az autós ügyet pillanatok alatt tisztázni képes minden csapkodás nélkül. A SéfKrajcár Étteremben készült fotóról meg sietett kijelenteni: „Hogy kik voltak még ott vadidegen alakok az étteremben, honnét tudjam?!

Mely kijelentés különben sokkal életszerűbb, mint az, hogy az LMP újbudai aktivistái kellenek egy veszprémi szavazáshoz. De még ezt is elhiszem. Elvégre egy kis, alapjaiban elég fajsúlytalan párt nyilván mozgósít minden utaztatható aktivistát egy ilyen eseményre. S azt tényleg nem lehet elvárni, hogy minden Kubatov-altivistát ismerjenek. Azt meg különösen nem, hogy felismerésük esetén kiverjék őket az étteremből. Az egy légtérben tartózkodás pedig (még) nem büntetendő. Minden pereskedés nélkül elintézhető lenne egy kézlegyintéssel, és azzal, hogy „Tényleg azt állítják? Hülyeség!” Minden pereskedés nélkül. Éppen azért mert épeszű ember nem várná el senkitől, hogy egy étterem minden látogatóját ismerje. Amikor Schiffer András nekiáll perrel fenyegetőzni, azzal pont ott van a gond, hogy túljátszani látszik a helyzetet. Dokkal inkább olyan látszatot kölcsönözve a helyzetnek, hogy előre el akarja hitelteleníteni azokat az esetleges felvételeket, amelyen esetleg tényleg mancsol egy Fidesz-aktivistával. Függetlenül attól, hogy ha mancsolt, ha nem, a pillanatnyi állás szerint narancsos bukta a veszprémi menü.

A pillanatnyi állás szerint, mert az LMP-vezér kirohanása nem csak arra lehet jó, hogy esetleges képeket, tanúkat hiteltelenítsen előre. Arra is kiváló előjáték lehet, hogy a győztesnek látszó Kész Zoltán győzelmét aláássa. Szinte felkínálva tálcán az okot, és indokot arra, hogy megtámadják a választás eredményét. Újabb megtévesztési gyanút jelentve be. Csak némileg elborult fantázia kell egy olyan forgatókönyvhöz, amelyben első lépés Schiffer András pere lehet. Már akkor, ha valóban perelni fog. Mert azért gyanítom, hogy ez a per sokkal inkább egy hirtelen megindulásból felindított lufi. Ami alatt, mellett, felett még lesz pár telefonhívás. Tehát per. Tanúként odarángatva bárkit, aki az illető étteremnek csak a közelében lehetett. A per ténye, és annak elhúzódása esetén az azt övező cirkusz önmagában hitelességi kérdéseket vethet fel. Céltáblává téve a Parlamentbe jutott új képviselőt. Amellett aligha kétséges, hogy akár csak a Schiffer-kirohanásban kétségessé tett Facebook-bejegyzésre hivatkozva késleltessék a hivatalos eredményhirdetést, és vizsgálódjanak kicsinyt. A Fidesz és a Jobbik eközben „csak úgy” rászállhat Kész Zoltánra. Elérve, hogy mire a választási bizottság, mindenki nagy meglepetésére, megsemmisíti az eredményt, addigra biztos lábakon álló jobboldali jelölt legyen arrafele. Vagy legalább ne legyen más.

De, természetesen eszembe sincs azt állítani, hogy az LMP vezetőjének ilyen céljai lennének a perrel való vagdalkozással. Előre le is szögezem, hogy a jövő minden eseménye, ami csak kicsit is hasonlít a fentiekre, az a véletlen galád összejátszása. Annyira, hogy amennyiben Schiffer András állítaná bármikori találkozásának hiányát Orbán Viktorral, azt is készséggel elhiszem.

Andrew_s

2014. október 16., csütörtök

Pártállami párhuzamkák

A híreket látva, hallva, olvasva megállapíthatjuk, hogy megkezdődtek a választási utójátékok. Az országos győztesek nagyvonalúan választási csalással gyanúsítják meg azokat a helyi győzteseket, akiket nem az állampárttá váló kormánypárt delegált. A gyanúról majd dönt a független bíróság. Az eredményekről úgyis harsognak majd az érdekeltek.

Nem vitatva, hogy csalni egy választáson nem illik, és törvényileg sem szabad, azért persze el-elkalandozik az ember gondolata. A jelenbe és múltba egyaránt eltévelyegve. A jelen, illetve a nem túl régmúlt eseményei kapcsán például furcsának tűnik, hogy a Fidesz és annak klerikális platformja szinte szinkronizált feljelentésekkel él. Olyan helyeken is most szánva rá magát a pártszervezet a megszólalásra, ahol kampányplakátilag esetleg hónapok, hetek óta megtehette volna. Ha igazuk van, akkor is van ebben valami gusztustalan. Mert mi történt volna, ha nyernek? Ha nyernek, akkor nem zavaró egy esetleg megtévesztő ellenzéki plakát? Ha nyernek, akkor ez teljesen rendben is lett volna? A választási morálhoz való állampárti viszonyt az határozza meg, hogy nyernek-e, vagy sem? Vagy hagyjuk is az olyan fogalmakat, mint a „választási morál”? Esetleg a morált általában is hagyjuk a fenébe a kormánypártokkal kapcsolatban? Miközben nehéz attól a gondolattól is szabadulni, hogy amennyiben a győzelmük esetén nem is zavarta volna őket annyira egy megtévesztőnek tartott kampányfogás az ellenzéktől, esetleg a saját soraikban sem ismeretlen a kisebb nagyobb svindli. Csak ugyebár most, hogy nem jött be az adott körzetben a dolog, most rögtön megtalálták a gerendákat és szálkákat. Másoknál. Akár okkal, vagy ok nélkül. Majd eldönti a független bíróság. Esetleg.

Aztán ott vannak az újraszámolgatások. A helyzet szinte ugyanez. Vajon győzelem esetén ki és hány körzetben kért volna újraszámolást? Alkalmasint persze az ellenzéket sem értem. Azt ugyanis simán megtehette volna valamennyi jelölt, hogy minden körzetben, ahol a kormánypárt vagy annak szélsőséges szatellitje nyert megtámadják a végeredményt. Egy országos újraszámolási kampány alighanem csak használt volna. Mert a jelen helyzetben úgy tűnik, hogy a kevés vereségen is úgy meglepődött a kormányzat, hogy mozgósít minden lehetőséget. Mintha eleve lezsírozott eredményre számítva nem hinnének a szemüknek. Azt látva, hogy néhány helyen ellenük merészeltek szavazni. Egy immár sok évtizedes eseményt juttatva az eszembe.

Történ akkoriban, hogy az egyetemen KISZ-titkárt kellett választania az egyes tanulói csoportoknak. Évfolyamonként tehát négyet. Akkoriban, az 1980-as évek elején ez komoly dolog volt még. Annyira már nem, hogy ne adták volna meg a látszatot, de azért eléggé előre lejátszottan. Az utóbbi onnan derült ki, hogy a tancsoport összekötő, mármint a Marxizmus-Leninizmus tanszékkel is összekötő tanára jelentette be a jelölt személyét. Azzal, hogy a leányzó a PÁRT egyetemi alapszervezetének a jelöltje is a KISZ-titkári posztra. Tehát ezzel az ajánlással szavazásra bocsátja az egy szem jelölt megválasztását. S megtörtént a csoda: nem választotta meg a jelen levő huszonévesek húszegynéhány főből álló közössége. A tanárnő újraszámoltatta a szavazatokat. Majd újraszavaztatta a jelöltet. Újra elbukott. Másnap új szavazás, új bukás. Már-már komédiává vált a görcsös igyekezet, amivel a PÁRT jelöltjét be akarták szuszakolni a pozícióba. Ami különben nagyjából az első parizerért küldött tisztségét is jelentette. S hozzátéve, hogy az ellenzés nem a PÁRT-nak vagy a KISZ-nek, hanem a jelölt személyének szólt. Isten nyugtassa!

A párhuzam talán csak azért jutott eszembe, mert egyébként is egyre több ősrégi párhuzamot kapar felszínre a pártállami időkben szocializálódott valamikori ifjúkommunistából konzervatívvá hatalmasodott ország-vezetőség. De az biztos, hogy nagyon meglepődhettek helyenként az eredményeken. Annyira, hogy most már csak azért is futnak az eredmény után, mert ellenkező esetben valakit felelősnek kellene tartani a kudarcért. Márpedig a fővezérnek ilyesmit bevallani nem szabad. A permanens rezsitábornoknak nincsenek kudarcok. Neki ilyet nem szabad hallania. A helyi szervezetek olykor későinek, elcsúszottnak látszó rágörcsölése mögött bizony bőven lehet a szimpla félelem is. Amiről a bíróság nem feltétlenül mond majd véleményt, ítéletet. Tulajdonképpen a hierarchia csavarkáinak kellene tudni szembefeszülni a saját félelmeivel.

De azt szintén a régi párhuzamokból tudjuk, hogy a csavarkák lokális félelmei legtöbbször legyőzték azt a kis gerincmaradékot, amit az egzisztenciális zsarolás, az agymosás még meghagyott a bürokrácia-lakók belsejében. Ám nem szeretném, ha ebből bárki valami zsigeri ellenérzést olvasna ki velük szemben. Egy kisebb településen, egy kisebb közösségben az egzisztenciális félelem, a család megélhetésének féltése reális zsarolási potenciált nyújt a hatalom képviselőinek. Még a saját hatalmuk zsámolyát tartók, a saját kutyaólukban csaholók felett is. Miközben a globális jelenségek egyre retróbbaknak tűnhetnek. Csak még nem tudni, hogy a visszafele menetelés megáll-e a bolsevizmusnál, vagy továbblép esetleg a királyválasztásig.

Andrew_s

2013. október 31., csütörtök

Mesterházy helyzetmentes hattyúdala

Gondok márpedig vannak
Mesterházy Attila leírta magát. Globálisan nem tudom mennyire, de lokálisan biztosan. Az ok a bajai videó utóhatása. De szó nincs arról, hogy az MSZP belekeveredése miatt került volna az MSZP elnöke a margón túlra. Nem. Az legfeljebb a tünetek megvilágítására alkalmas.

Az alapvető problémához érdemes lehet megkeresni például az október 23.-án történtek, valamint az említett felvétel kezelésének közös vonásait. Már csak azért is, mert mindkettő olyan esemény, amelyről alighanem szinte mindenki hallott. Az 1956-os eseményekre emlékezve, mint emlékszünk rá, az ellenzék közös megemlékezésről döntött. Kampányeseménnyé válása valószínűleg korántsem annyira probléma, mint azt néhányan felvetették. Nyugodtan lehetett volna egy összellenzéki kampány nyitánya. Ehelyett, és nem kis részben Mesterházy Attilának köszönhetően, egy sokkal inkább destruktív sárdobálássá vált. Azt taglalva, hogy ki szervezte, vagy ki nem szervezte az összefogásért kiabáló kórust. Az MSZP vezetője teljesen nyilvánvalóan akár megdicsőülve kerülhetett volna ki a helyzetből, ha képes csak egy kis rögtönzésre, és a helyzetfelismerésből nem bukik meg. Mert lett légyen valakinek akár a legjobb kampánytanácsadója, az emberek elé kiállva rögtönözni is tudni kell. Kellene. Az, hogy a pártvezető formális lebénulása után ki miként gondolta megmenteni a helyzetet, elmaszatolni a gondot, részletkérdés. Egy vezetőnek nyomás alatt is teljesíteni kell tudni. Vagy alkalmatlan vezetőnek. Esetleg kerülje a nyomást, ha teheti. Ellenzéki vezetőként ellenben nem teheti.

S itt jutottunk el a bajai videó ügyéhez. Akár a csalásleleplezésért remélt fejpénzért alkotni egy áldokumentumfilmet, nem szép dolog. Ha valóságosnak állítja be, az még kevésbé szép dolog. A felvétel sikeres rásózása az MSZP-re a felvétellel házalók ügynöki képességét dicséri. Utólag mindenki okos, szemfüles és bölcs, de ez nem játszik ebben szerepet. Utólag ugyanis szinte biztosan mindenki meg tudja mondani, hogy mitől kellett volna rájönni a hamisításra. Ott és akkor lépre ment az MSZP kommunikációs igazgatója, és ebbe belebukott a HVG főszerkesztője. Miközben folyamatban van a rendőri vizsgálat, és korántsem tudni, hogy a nagyot, és még nagyobbat mondások licitjéből ki miként jön ki, a totális hírzárlat lett volna a szinte egyetlen épeszű reakció. Nem leállni magyarázkodni, és rögtönözni. Ehhez azonban Mesterházy Attilának jobb helyzetfelismerő képességgel kellett volna reagálni. Akár a folyamatban levő nyomozásra is joggal hivatkozva állíthatta volna le azt a folyamatot, amelyben jobban magukra húzzák az ügyet, mintsem érdemes lenne.

Azt, hogy a felvétel kinek az érdekét szolgálja, különben jól mutatja az erre hivatkozó törvényjavaslat beterjesztése. Indoklásként a bajai videóra hivatkozva. S miközben azt írják benne, hogy a „bizonyíték hamisítás alkalmas a demokratikus intézmények lejáratására és a választások tisztaságának megkérdőjelezésére”. Nem szólva arról, hogy a Fidesz választáskörüli viselkedését bíróság ítélte el az első forduló kapcsán. Ez hosszú távon mindenkinek kellemetlen lehet, hiszen előre lehet besározni valakit egy feljelentéssel, és számára mindegy lesz már pár év múlva, ha meghurcolása oktalannak bizonyul. Amiért ezt érdemes itt megemlíteni, az Déri Balázs lemondása, mely szintén kapcsolatban van az említett videófelvétellel. Afféle kommunikációs állatorvosi lóvá nemesítve a helyzetet.

A felvétel alapos vizsgálat előtti átadása a HVG-nek alapvető hiba volt. Az is nyilvánvaló, hogy a vizsgálatok lezárását követően le kellett volna mindenképpen vonni a személyi konzekvenciákat. De akkor lemondani kommunikációs igazgatóként, amikor a felvételt állítólag készítők nem egy ponton az önellentmondások és részigazságok hálójában magyarázkodnak, hiba. Elvonja ugyanis a figyelmet készítőkről, és visszarántja az ügyet az MSZP-re. Magas labdát adva fel a Fidesznek a haraszt, a szél, és a zörgés meséjének felidézésére. Az, hogy Déri Balázs az adott helyzetben kiválasztotta a legostobább lépést, és meglépte, az nyilván lehetne a magánügye. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ő csak felajánlotta a lemondását a párt elnökének, aki azt el is fogadta. Ezzel végső soron pártelnöki szintre emelve a stratégiai baklövést. Egyben ismét megbukva a helyzetfelismerés terén. Olyan helyzetet teremtve, amiből nagyon nehéz lesz felállni, miközben a hatalom részéről hamisnak mondhatnak majd bármit, amit beterjesztenek egy későbbi tetszőleges csalási kísérletről.

Természetesen nem áltatom magam arról, hogy az említett hibák nélkül a Fidesz nem szállna rá az ellenzékre. De éppen ezért lenne nagyon fontos egy ellenzéki vezető esetében, hogy „lásson a pályán”. Felismerje, ha helyzet van, értékelje a kialakult állapotot, és ott helyben reagálja le. Lehetőleg úgy, hogy abból a kampány során profitáljon, és ne pozíciót veszítsen. Ehhez egyfajta pol-celebként viselkedni kevés. S mert az MSZP valóban lehetne potens tagja egy ellenzéki összefogásnak, talán megérné elgondolkodni egy kampányhelyzetben alkalmasabb vezetőn. Az internetes lehetőségeket, és a párt még mindig széles ismertségi bázisát ismerve még mindig nem lenne talán késő.

Andrew_s

2013. október 21., hétfő

Bajai összeesküvők

Forrás: Mashable.com
Az önmagában elég fajsúlytalannak tűnő bajai választást meglehetősen felértékelték azok a mellékhatások, melyek ügyében az egész magyar politikai közélet felkereshetné orvosát és gyógyszerészét. Az már az első forduló után nyilvánvaló volt, hogy érzékeny hőmérőként mutatja meg az ellenzék bajait. Közben volt szó szinte mindenről és az ellenkezőjéről. Míg mostanság egy kétes eredetű videó kavarja meg a vihart.

A videót nagy lendülettel harangozták be, mint a bajai csalások ékes bizonyítékát, mígnem kiderült, hogy úgy, abban a formában valószínűleg hamisítvány. A megindult a vádaskodás egyik irányzata az, hogy az MSZP lenne a hunyó az ügyben. Amit különben Török Zsolt, az MSZP szóvivője, majd Mesterházy Attila is cáfolt. Alkalmasint persze a vádlónak kellene igazolni a gyanúit, de azt már a korábbi szakdolgozat-ügyekből tudjuk, hogy unortodoxiában ez nem mindig van így. Ellenben jócskán kimeríti az unortodox tanúskodást az a mód is, ahogy az MNO szerint a hirTV-nek nyilatkozott a videó gyártásában szerepet játszó egyik érdekelt. Az a szalagcím, hogy a legjobb ajánlatra vár főszereplő, illetve „a videón még Józsinak szólított G. Róbert pénzért cserébe elárulná, hogyan készült a leleplező felvétel” ugyanis egy dolgot biztosan jelent. Azt, hogy a rendőrség késlekedik tanúként kihallgatni az illetőt. Ebben az esetben aligha a legjobb ajánlatra várna, hiszen tanúként kénytelen lenne feltárni a körülményeket, és alkalom adtán tényekkel is alátámasztani a mondandóját. Ami felvetheti azt, hogy igazmondásával kapcsolatban a nyomozó hatóságnak komoly kétségei lehetnek. S ez független a hirTV megbízhatóságába, nézőként, vetett nyilván szubjektív véleményektől.

Zsigó Róbert is sietett kijelenteni, hogy megrendezetten és előre kitervelt lejárató kampány áldozata a Fidesz. Ami sajátos forgatókönyv mentén szervezett egy kampány lehet, amennyiben igaza lenne. Az ugyanis világos, hogy egy ilyen videó nyilvánosságra kerülésekor megindul majd a hitelességi vizsgálat. A HVG ott hibázott, hogy ezt a közzététel előtt elmulasztotta. De ez azon nem változtat, hogy előbb utóbb várható volt egy ilyen vizsgálat. Ha tehát az ellenzék fabrikált egy ilyen felvételt, majd nyilvánosságra is hozza, akkor alighanem kötöznivaló bolondok lehetnek ott döntéshozói szerepben. Már csak azért is, mert ismert a mondás, hogy amit több ember tud, az nem titok. S nem is marad titokban. Ami azért azzal is bíztathat, hogy előbb utóbb egy másik kérdésre is választ kapunk. Arra, hogy a fideszes kampányirodában honnan tudták a hivatalos közlés előtt a végeredményt.

Amely tényről különben az említett videó körüli botrány, például, sikeresen vonja el időlegesen a figyelmet. De azért nem valószínű, hogy pusztán ennek érdekében került volna ki az említett felvétel. S még az összeesküvésekben hívőknek sem kell feltétlenül lemondani a konspirációs elméletekről. Pusztán feltevésként ugyanis eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy a bajai videón valós jelenség került megörökítésre, de szerepet játszó szereplőkkel. Ebben az esetben, akár a valós megrendelő tekintetében megvezetve a készítőket, de a Fidesznek is érdeke lehetett a felvétel elkészülte. Az ugyanis nyilvánvaló lehetett, hogy az eljátszott jelenettel gyorsan kétség merül fel a hitelességet illetően. Az, hogy a HVG bekapja a horgot, az nem volt előre látható, de szinte biztos, hogy létezhetett B-terv is, ha azt említett felvetés szemszögéből nézzük a történteket. Bár, az is árulkodó persze, hogy nem valamelyik ellenzéki párt hozta nyilvánosságra. Azokban a körökben ugyanis nyilvánvaló lehetett, hogy ilyen videó nem készült. Erre utal az is, hogy az MSZP-hez is, az MNO által is elismerten, kívülről jutott el a felvétel. S ésszerűnek tűnik az a reakció, hogy a felvétel alapján feljelentést tettek.

De térjünk vissza a korábbi feltevésre. Tehát, pusztán hipotetikusan tételezzük fel, hogy az említett szavazatvásárlásra voltak tervek, előkészületek, és forgatókönyvek. Ebben az esetben egy hamisított leleplező videó kellhetett, mint egy nagy pohár pálinka a sivatagban szomjazónak. Kellően ködbe burkolva a további értékeléseket, feljelentéseket. A felvételnek ebből a szempontból nézve mindenképpen nyilvánosságra kellett kerülnie. Ha ugyanis a tárgyban készült videóval sikerül hiteltelenné tenni a kritikákat, akkor az azonos módszerrel elkövetett valós csalásokról szóló hírek hitelessége is romlik. A megjátszott csalás árnyékában tehát könnyebben szárba szökkenhetnek az igaziak. Miközben az is nyilvánvaló, hogy a vádaskodások terén elért kavalkád valós kibogozásának idejére a kutyát sem fogja már érdekelni a bajai helyzet. A napi politika már messze jár majd addigra, és a szerepét mindenképpen eljátszotta a bajai választás. Annak a sugalmazását, hogy „mindegy, hogy mit csináltok, szavazatokkal nem tudtok változtatni”. Márpedig a fásultság a hatalomnak kedvez.

Ám ebből a szempontból nézve sem az ellenzék érdeke lehetett a videó-jelenet eljátszatása és publikálása sem. Így aztán akár az is igaz lehet, amit Zs. Róbert állított. Összeesküvés eredménye is lehet a felvétel.

Andrew_s