Orbán még 2006-ban, Gyurcsánynál tart

1990-ben voltak valami választások Magyarországon. Most hirtelen tekintsünk el azoktól a körülményektől, melyek megelőzték ezt a választást. Ahogy attól is, hogy egy olyan kerekasztal készítette elő, mellyel kapcsolatban legalább annyi kérdés merült fel az évek során, amelyet megválaszoltak a politikusok. Az azonban kétségtelen, hogy érdemes megemlékezni arról a korszakról.

Erre a következtetésre juthatott a vezérkar is, mert az erre emlékező konferencia színhelyeként igen exkluzív konferenciatermet jelöltek ki. A Parlament Felsőházi termét. Talán bízva abban, hogy a sámángyűlésnek is helyet biztosító épület, amely annyi marhaságot meghallgatott már, ettől a konferenciától sem fog összedőlni. Még akkor sem, ha a szervezők közt üdvözölhetjük a rasszista idegenrendészeti tömeggyilkosságok védnökének intézetét, a Veritas Történetkutató Intézet is. Mely intézet nyitóoldalán konferencia beharangozóját különben a „Sportemberek a fronton – sport a hátországban” cím alatt olvashatjuk. Talán nem is annyira véletlenül, mert a választási emlékülés egyik főszónoka nem más, mint a hazai stadionépítési mozgalom kormányzati főszónoka. Orbán Viktor miniszterelnök. A történészek, illetve Boross Péter mellett. S alig lennék meglepve, ha a felszólaló történészek számára egy téma tilalmasnak lenne jelölve.

Nevezetesen az, hogy az ellenzékinak állított, de inkább Pozsgay keze nyomán megszületett kerekasztal-tárgyalások során, és még jó darabig Orbán Viktor, illetve a Fidesz még igencsak liberálisnak állította be magát. S szó nem volt arról, hogy konzervatív, vallási alapon szervezett, álszekularizált országot szeretne berendezni az itt lakóknak. Feudális hűbérrendszerrel, és államilag biztosított, törvényileg garantált baksissal a haveroknak. No meg alamizsnával a népnek. Azért persze van ennek függvényében is valami pikáns abban, hogy „Orbán Viktor szerint azonban ma van elegendő felhatalmazásuk, erejük ahhoz, hogy valóra váltsák a polgári Magyarország programját”. Ugyanis vagy akkor, vagy most nem fejtegette le az igazság minden rétegét történelmi hűség érdekében. Habár az is elképzelhető, hogy se most, sem akkor nem tette. Mert az igazság másutt van. Mindig ott, ahol az alapvetően felelősségpánikos, és egyedül a hatalom megszerzését célnak látó személyiség látni akarja. Mint az a gyermek, akinek az éppen frissen kitalált valóságverzió az abszolút igazság. Csak ugyebár egy miniszterelnöknek érdemes előbb felnőni. Legalább a feladathoz.

Arról, hogy kormányfő polgári Magyarország 25 éve megálmodott berendezését nevezte a következő három év tétjének és feladatának egy másik ország-korszak juthat eszünkbe. Az a jó néhány évtized, amikor folyamatosan rakták le a szocializmus alapjait, és minden egyes tervidőszakban elmesélték, hogy a következő végére már akkora lesz a szocializmus, mint ide a Tűzföld. Talán csak a véletlen okozta áthallás, hogy annak idején is emlegettek három éves terveket. Az ötéves tervek mellett. De, szinte „természetesen” erről az áthallásról nem tett említést. Holott egykori KISZ-funkcionáriusként akár hallhatott is a terv-időszakokról. Mert azért érdemes a nagy polgárias, vagy nagypolgárias, komplexusok közepette nem elfelejteni, hogy az egy pártra jutó „komcsik” aránya a Fidesz-KDNP komplexben semmivel nem kisebb, mint az ellenzékben. De az sem kizárt, hogy nagyobb. Már akkor, ha a jelenleg a hatalom arcait nézzük. A főkomcsizó főházmesterrel, Kövér Lászlóval az élen.

Abban a kijelentésben azonban lehet valami, hogy 2010-re a többség a rendszerváltás vesztesének érezte már magát. A mindennapokra körbetekintve azonban ez nyugodtan extrapolálható azzal, hogy: „s ez napjainkra semmit nem változott, csak súlyosbodott”. A vesztességeket, egy szűk, a saját túlélését a gazdasági szférákon keresztül is bebiztosító hatalmi oligarchián kívül ugyanis mindenki a bőrén érezheti. Amikor közrabszolgaként kénytelen túlélni a mindennapokat, amikor a családtagjai az ország elhagyására kényszerülnek, amikor a gyermekei oktatását a szétverten központosított szellemi esztergapad (nem) látja el, amikor Audiból kiszállva osztanak malacot a kormányzati segédlettel is elszegényített embereknek. Az utóbbit különben Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, az általa vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány nevében hajtotta végre. Mely alapítványi név nem véletlen. A nagy vesztesek a gyermekek, akik éhezése pusztán rossz szokás a KDNP egyik főbivalya szerint.

A veszteség-jelentés tehát, teljesen igaz. Csak éppen nem enyhült, hanem súlyosbodott az utóbbi években. Nem is csak annyiban, hogy kevesebb jut az anyagiakból. Az sokkal inkább megalázó, hogy az orbáni propagandagépezett pontosan azt a gyakorlatot folytatja, ami mindennél jobban leleplezi a hatalom valós természetét. Ahogy Észak-Koreában, vagy annak idején Romániában, úgy Orbániában is heves és kiparancsolt tömegektől elvárt a taps mindehhez. Ha nem megy, akkor ünnepségre kivezényelni szándékozott iskolásokkal. Az utóbbi időben az óvodától újjáélesztett kultusz-neveléssel. Bűnbakkeresésekkel, és bűnbakképzéssel. Megtalálva minden bajok okát a szegényekben, a külföldiekben, a bevándorlókban, vagy éppen a kivándorlókban. Esetleg a belföldiekben, ha azok nem tapsolnak elég hangosan. Az utóbbi kategóriába tartozik alighanem az, hogy ismét előkerült az őszödi beszéd témája.

Amiről azért érdemes tudni, hogy nem manapság, hanem közel kilenc éve hangzott el. Ha tehát a regnáló miniszterelnök még ebben bármi olyan témát lát, ami mintegy legitimálja a cselekedeteit, kiszólásait, akkor nagy baj van. Olyan, amiről leginkább talán az orvosi kamara egyes tagjai tudhatnának érdemben szólni. Ha mernek. Bár az országgal, s mindannyiunkkal is. Hogy hagyja, hogy hagyjuk.

Andrew_s

Új Veritas-díszlet a színpadon

Forrás: Átlátszó

A Fidesz történelmi nagymosásra bármikor kapható hű emberének intézete Holocaust-ügyi megállapodást kötött a népirtásra emlékezés szabályozásáról. A hivatalos hír szerint együttműködési megállapodás jött létre a Veritas Történetkutató Intézet és a Holocaust Dokumentációs Központ között. Alighanem egy politikai színjáték részeként.

A sajátos mosókonyhai színdarab látszólagos főszerep-leosztása a következő:

- a fekete sarokban: Szakály Sándor főigazgató;

- a sárga sarokban: Haraszti György;

- a pokol tornácán: (röhögve) Rudolf Hess;

A színjáték előzetesét hónapok, évek óta játssza a politika. Kezdve onnan, hogy a kormánypolitika hallgatólagosan, vagy néha nem is annyira hallgatólagosan, elfogadja a nyíltan rasszista politikai megnyilvánulások legitim voltát. Annyira, hogy nem egy esetben kormányzati szereplők mennek el az antiszemitizmus nyílt vállalásának küszöbéig. Majd beteszik a lábukat az ajtórésbe. Nehogy valaki kizárja azt a mindennapokból. Elég a fasiszta hadiszövetségesek bevonulási emlékműve körüli kormányzati szerepvállalásra gondolni a Szabadság téren. De a Veritas igazgatójánál maradva megemlékezhetünk a nem is túl régi szerecsen-mosdatásáról. Amikor is a szerecsen szerepébe a gestapos szaktanácsok szerint elvégzett népirtás került. Azzal, hogy Szakály Sándor, a csendőröket magasztaló „objektív” történész” idegenrendészeti eljárássá minősítette a halálvagonok elindítását. Aztán, mintha mi se történt volna aludni tért.

De aludni tért a kormányzat is, amikor nem határolta el magát a Veritas mosólegényétől. Igaz, kicsit hiteltelen is lett volna az elhatárolódás Navracsics Tibor és NERtársai megannyi, megnyilvánulása után. Ahogy különben nyugodt lelkiismerettel nyugodni tértek mindazon egyházi vezetők is, akik ugyancsak elmulasztottak akár csak egy gyenge ellenkezést megereszteni. Annak az egyháznak a képviselői, amelynek nevében II. János Pál, pápaként kért elnézést az antiszemitizmus egyházi támogatásáért. Az egyházi vezetők hallgatása így még akkor is érthetetlen, ha ők maguk, II. János Pállal ellentétben, esélytelenek a szentté avatásra. S ebben az esetben nem csak a Horthy-ügyekben belülről érintett, és a kormányfőt is magába temető református egyházra gondolok, hanem általában. A fekete sarokban tehát olykor mintha bíbor fény is villódzana.

A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely közalapítványa az 1990-ben társadalmi kezdeményezésre alakult Magyar Auschwitz Alapítvány jogutódjaként működik. Prof. Dr. Haraszti György, akinek veretes címei a honlapról ismertek, ennek a kuratóriumi elnöke. Ugyancsak a honlapról azt is megtudhatjuk, hogy állami finanszírozással működik. Innen nem is kell talán túl merész gondolati ugrást tenni a zsarolhatósága felé. A pénzcsapokkal való manipulálás tág teret ad annak befolyásolására, hogy miért kapnak a kutatók kockacukrot, és miért korbácsot. Így egy állami befolyásolás alatt álló intézet együttműködési megállapodást kötött egy kormányzati felügyelet álló másik intézettel. Mert Szakály Sándor intézménye annyira független, hogy kormányzati rendelkezésre, törvényileg hozták létre a miniszterelnökséget vezető államtitkár irányítása alatt álló szervezetként. Amikor tehát Szakály böffent, akkor azt csak kormányzati engedéllyel, illetve bíztatásra teheti. Vagy repül.

A két kormányzati befolyás alatt álló intézet megállapodásában nem is az az gond, hogy megállapodtak. Ez akár természetes lehetne. Azonban a Holocaust-emlékévben a fasisztáknak emlékhelyet dedikáló kormány árnyékában tulajdonképpen visszaélnek az intézet nevével. Miközben szervezetileg a MAZSIHISZ megtagadta az együttműködést a kormánnyal, a Holocaust Dokumentációs Központ szerepeltetése olyan látszatot kölcsönöz, mintha szervezeti támogatást kapna a fasiszta hatalom cselekedeteit tisztogató Vertias-kukázó. Holott egy aljas, de célzatos kommunikációs húzás történik csupán. Azt ugyanis aligha fogják a közös publikációik mellé odatűzni, hogy ez a Holocaust-központ alapvetően éppen úgy állami intézmény, mint a Veritas. Az említett Szakály-nyilatkozatot különben a Páva utcai zsinagóga mellé húzott központ részéről sem ítélték el.

Tegye fel a kezét, akit ez utóbbi meglepett. Akit nem, az majd később tegye fel a kezét. Esetleg mindjárt a falnak is támaszthatja. Ha a Gyulai Törvényszéken felmentett rasszizmus alapján széles körben fognak sétálni a fekete sarkot erősítő fekete ruhások. Miközben a Szakály-Haraszti kézfogót jó érzékkel tették közzé 2014. április 26.-án. Rudolf Heß-nek, Hitler helyettesének születésnapján.

Andrew_s