Választást nyert az MSZP...

... a Fidesz-Jobbik koalíciónak

A Fidesz könnyen lehet, hogy véglegesen megnyerte a jövő évi választásokat. Ráadásul úgy, hogy semmi további törvénymódosításra nincs szükség, mivel a Jobbik megoldotta ezt a problémát. Egy egész egyszerű húzással, ami nagyjából Piszkos Fred logikáját követte. Lecsaptak egy labdát, és az egyenesen az MSZP fején landolt.

Azok után ugyanis, hogy Ángyán József már közel egy éve egy megegyezési rendszer alá vette a Fideszt és az MSZP-t, a milliárdos adócsalások ügyében is ütött ezen a vason. Annak „örömére” megszólalva, hogy az MSZP sem támogatta az esetleges visszaélések kivizsgálását. Márpedig nehéz megmagyarázni, hogy amennyiben nem érintett az egykori Fidesz-kormánytag által emlegetett közös maffia-rendszerben, akkor miért ne támogatná az LMP által felvetett vizsgálóbizottság felállítását. A saját magyarázatuk szerint azért, mert a Jobbik aláírta a kezdeményezést. Amely magyarázat vagy igaz, vagy nem, de azért nagyon légből kapott pótcselekvésnek tűnik. A Horváth András kiugrott NAV-ellenőr vádjaival kapcsolatos eljárást, és elkövetési értéket nézve mindenképpen. Ráadásul az MSZP ismét levizsgázott helyzetértékelésből. Ezen a látszaton keveset javít az, hogy elvben támogatnának egy vizsgálóbizottságot.

Ha ugyanis annyira érdekeltnek éreznék magukat a kormányhoz közeli visszaélések kivizsgálásában, és mentesnek az esetleges sárcseppektől, akkor akár elé is mehettek volna a kialakult helyzetnek. Például nem azzal, hogy utólag biztosítják az LMP-t, hogy majd támogatnak egy bizottságot, hanem sokkal inkább azzal, hogy maguk kezdeményeznek egy hasonló vizsgálatot. Megelőzve az LMP-t. Valamint mindenki mást is. Eleve biztosítva a jóhiszeműséget, és elhárítva azt a vádat, hogy nem érdekük az adóvisszaélések kiderítése. Ahogy a maszatolás, az időhúzás látszatát is elkerülhették volna. Természetesen bárki mondhatja, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Azonban egy kormányzásra készülő pártban vagy van annyi szakértő, hogy egy kialakult helyzetre akár rögtönözve is rámozduljanak, vagy kár görcsölni. A kormányzás során sem fog mindenki előre engedélyt kérni a meghunyászkodásra. Mármint demokratikus körülmények között. Ugyanakkor az MSZP-re rávert labda kráteréből a teljes ellenzékre is hullik pár sárdarabka. Még akkor is, ha a Fidesz, érthetően, nem fogja szorgalmazni a vizsgálatokat. A közhangulat alakításához ezen a ponton nem kell már a Selmeczi-féle kommunikációs gárdának szinte a kisujját sem megmozdítani.

Az ugyanis szinte biztos, hogy a Jobbik alaposan ki fogja használni a helyzetet, és azonnali hatállyal taccsra tesz minden MSZP-s kezdeményezést. Lett légyen az kísérlet Horthy szentté avatásának a megakadályozása, vagy a távolsági buszok menetrendjének újragondolása. Ráadásul Bajnai libáihoz képest ez egy kézzelfogható, és friss élményként lesz bármikor kijátszható kártya. Az „MSZP kiállt az adócsalók mellett” felirattal. Ahogy az LMP-nek sem lesz más lehetősége, mint előre menekülni. A jelenleg kialakult ellenzéki blokkban helyett kapó PM-en ütni meg akár még szimpatikus is lehet az LMP-s vezetésnek. „Vesszenek az árulók” jeligére. Hangoztatva, hogy bár a szélsőségeket elítélik, a milliárdos adócsalásokban mégsem nyújthatnak segédkezet. Ami ráadásul retorikailag alig támadható álláspont Még akkor is, ha a jelenlegi bátor kiállás mögött egy majdani hármas koalíció képe, és a vele megszerezhető képviselői fizetések lebegnek fényesebben a légben.

Az Együtt-PM természetesen megtehetné, hogy szakít az MSZP-vel. De ehhez már késő. S ebből a szempontból Gyurcsány korábbi kijelentése a pártpénzekkel kapcsolatban felértékelődhet. Ott is a Jobbik döntött úgy, hogy kezdeményez egy vizsgálóbizottságot az ügyben. Holott az MSZP akkor is megléphette volna ezt a kezdeményezést. Ráadásul a saját finanszírozásának tisztázása érdekében. Elkerülve a kínos magyarázkodásokat, és a még kínosabb látszatot. Azt, hogy az adócsalások mentén összeért a kör. Annak a pénzlapátoló futószalagnak a köre, mely mellett a Jobbik olvashatja a névsort. Részben megúszva a saját átvilágítását, részben politikai üldöztetéssé konvertálva az esetleges pénzügyi piszkálásukat. Kétségtelen stratégiai nyertesként szállva ki a hatalmi játék jelenleg lezárult köréből.

Ezen az sem sokat változtat, hogy Ángyán József, és szövetségesei, hivatalosan is kibontják a TESZ (Tisztesség és Emberség Szövetsége) zászlaját. Túl sok vizat aligha fognak felkavarni. Sokkal inkább egyfajta „tisztára mosott kezek egylete” szerepet kapnak valószínűleg. Amennyiben pedig túl hangossá válnának, akkor Ángyán József még mindig megfogható a valamikori kormányzati tisztségén keresztül. Ha pedig tényleges tömegbázisuk alakulna ki, akkor még mindig előttük lehet a pálya a „tiszta gárda rendes árja” mozgalomhoz való csatlakozáshoz. Mert gyanítható, hogy a Jobbik addig fogja ütni a vasat, amíg ki nem hűl. Rájátszva a létező csendőrnosztalgiára, az emberek elkeseredettségére, és kihasználva az ellenzék stratégiai balfékségét, választalanságát, bénultságát. Ami lassan tényleg olyan képet mutat, mintha tényleg nem akarnának választást nyerni.

Szinte tudatosan rombolva mindent, ami egy esetleges győzelemhez vezethetne. Ami, gazdaságilag lehetne akár egy tudatos választás is. De akkor számot kell vetni azzal is, hogy a 2014-es választás lehet talán az utolsó esély. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy azt követően éppen olyan demokratikus választások lesznek, mint a sztálini Szovjetunióban. A szélsőségeseit „roll out”-tal kiszervező Jobbik előtt pedig ott virít majd a hatalomba vezető útként a fideszes koalíció.

Andrew_s

A föld törvényszélén

Forrás: Facebook

A föld-törvény, pontosabban a földtulajdon körüli viták korántsem az utóbbi napok termését képezik. Ángyán József már múlt októberben eljátszotta a nagy szembeforduló szerepét. Jelen, Fidesz-bőli kilépésének bejelentése nem jelent mást, mint azt, hogy szintet lépett, és más politikai támogatók után néz. Ami nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy kijelentéseinek ne lenne valóságalapja, ténytartalma. Ahogy az sem változott, hogy a föld tulajdonviszonyai neuralgikus pontot jelentenek egy olyan országban, melyben a mezőgazdaság tradicionálisan nagy szerepet kap a gazdaságban, és az emberek szubjektív hon-érzetében egyaránt.

Az utóbbi kapcsán egyébként az is nyilvánvaló, hogy az emberek tömegei manipulálhatóvá válnak azzal, ha valaki látványos akciót folytat a föld tulajdonlásának atomizálása mellett. Ahogy nem kisebb hatást lehet elérni a „magyarok tulajdonolják a magyar földet” szlogen kikiáltásával is. A kettő ötvözésével pedig kifejezetten erős hatás érhető el. S még az sem állítható, hogy az ezekre felfűzött minden politikai gondolat alapvetően problémás lenne. Mint annyi más esetben, nem okvetlenül a céllal van mindig a legnagyobb baj, hanem a módszerekkel és a következményekkel. Megjegyezve, hogy módszer alatt most nem azt értem, amikor a Jobbik transzparensekkel megjelenve okoz zavart a tisztelt házban, mivel az tulajdonképpen akár bele is férhet a játékszabályokba. Legfeljebb szokatlan hazánkban, ahol az álmosítóan unalmas, burkolt anyázásban merül ki sokszor a Parlamenti indulatok tárháza. S amely langyos posványt, tényleg a Jobbik tudott legtöbbször megtörni. Némi zsidózással, és cigányozással is olykor-olykor. S talán itt lehet a veszélye annak, hogy az ellenzék a föld-ügyekre nem igazán tudott valós alternatívákat kidolgozni. Vagy nagyon jól titkolták, gyengén artikulálták a tömeges kommunikáció csatornái elől. Átadva a terepet ezzel ezen a területen a Jobbik-nak, és szimpatizáns szervezeteinek. Amit jól mutat az, hogy az alapvetően karrier-politikusként „működő” Ángyán József első támogatói között ott találjuk azon szervezetek egyikét, mely 2006-ban szerepet vállalt a Kossuth tér humán vizelettel való felültrágyázásában.

Az is teljesen érthető, ha az ellenzék jelentős erői bénán ülnek a reflektorfényben. Abban, amiben a hazai történelmi múlt egyes eseményei villadoznak. Amilyen például a termelő szövetkezetek kérdése. A valamikori TSz-ek létrehozása ugyanis olyan osztályharcos szlogenekkel és nem egy esetben olyan erőszakosan történt, hogy a létük szükségszerűségét elfedi ezek a rárakódott rétegek. Márpedig egy háborúban kivérzett országban elengedhetetlen volt az gépesítéshez, és a modern technológiákhoz alkalmazkodó birtokméret kialakítása. Az a föld-koncentráció, ami már az uradalmi birtokrendszer kialakulásával megindult hazánkban. S ami biztosítja a teljes birtok gazdálkodásának kiegyenlítését. A kisebb birtok ugyanis kitettebb az egyes táblákat sújtó terméscsökkentő eseményekkel szemben. A nadrágszíjparcellák pedig kifejezetten kitettek. Azonban létrehozásuk alkalmas a néplélek megsimogatására és a politikai haszonszerzésre. Amit mi sem bizonyítanak jobban, mint a rendszerváltás utáni föld-sorsok. Amikor nem egy esetben olyanok jutottak tulajdonhoz, akiknek a tudásuk sem volt a csúcson, míg a tőketartalékuk végképpen nem.

Elszegényedésük, bedőlésük prognosztizálható volt. Ahogy az is, hogy ennek a folyamatnak ott lesznek azok a haszonélvezői, akik képesek felvásárolni a földet, vagy a kárpótlási jegyeket. Az akkori pletykák alapján könnyen lehet, hogy, az amerikai első milliók mintájára, hazánkban az első tíz hektárokat nem illik majd feszegetni a jövő földesurainál. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a „minél több embernek adjunk földet” kommunikációja alapvetően hamis lehetett a rendszerváltáskor, és hamis lehet most is. Akkor, ha a leendő kisgazdaságok tulajait sem pénzzel, sem tudással, sem tapasztalattal nem tőkésítik fel, akkor mindenképpen. Ellenben alkalmas arra, hogy az elszegényedett, elkeseredett emberekben hamis reményt keltve az utcára vigyen tömegeket. Elfeledkezve arról, hogy elárulja azt a „B-tervet”, ami a várhatóan bedőlő családokról való gondoskodásról szól majd 5-6-10 év múlva. Hacsak a majdani indulatokat nem egy polgárháborút prognosztizálva kívánja levezetni, illetve egy totális diktatúrával elnyomni. Most azonban lehet transzparensekkel villogni, és kihasználni a közhangulatot. Azt, ami szintén hajlamos megfeledkezni arról, hogy a mezőgazdaság nem zárt gyárépületben zajló, kiszámítható termelést nyujtó ágazat.

Ugyanakkor a Jobbik akciója teljesen világossá tette, hogy a kormányzati erők bármi áron képesek keresztülhajtani az akaratukat. Ami azért kínos, mivel éppen Ángyán József volt az, aki maffia-birodalmak kialakulását leplezte le a föld-tulajdonok újraosztása kapcsán. Biztosítva az akár meddő, kihasználatlan, meg nem művelt, és a közösségektől független birtokok kialakításának, a zsellérség újratermelésének lehetőségét. Ebből a szempontból, a szélsőségesekkel korábban is jó kapcsolatot mutató Wittner Mária, és a velük szemben elég megértő házelnök igen-szavazatának hiánya nem is annyira meglepő. Ami meglepő lehet, az Orbán Viktor fensőséges távolságtartása a föld-törvény megszavazásától. A miniszterelnök gesztusát természetesen lehet a szélsőségek felé gyakorolt gesztusként értékelni, de ebből a szempontból is álságos lenne. Egy olyan törvény kapcsán kacsintva össze az egyeduralmát esetleg utcai gárdákkal megtámogatni képes erőkkel, mely törvény aligha jöhetett volna létre a tudta, és persze beleegyezése, nélkül. Azonban valószínű lehet a gyávaságra alapozott forgatókönyv is.

Orbán Viktor, 1989 óta, ugyanis számos esetben adta már tanújelét annak, hogy komoly problémái vannak a saját személyes kockázatot jelentő helyzetekkel, a valós döntési felelősséggel. Márpedig egy névszerinti szavazás eredményét visszavonhatatlanul az illető személyhez lehet kötni. Ilyenkor teljesen érthető pánikreakció az, ha valaki semmit sem dönt, és távozik a helyzetből. Bízva abban, hogy a technika kiszámított ördögében mindenki hisz, akinek kell. S bízva abban, hogy a pártjában elég sok hűséges katona van, aki vezéréért bármit hajlandó feláldozni. Akár hűségből, akár félelemből, akár a baksisért. Nem csökkentve a Fidesz felelősségét a döntésben. Ahogy az ellenzékét sem a valós, és gazdaságilag is élhető alternatívák meg nem nevezésében. Egy adott törvénnyel szemben ugyanis kevés kehet a hibák, a problémák sorolása.

Andrew_s

Ki lesz a földmegmondó?

Forrás: Nol.hu

A földtulajdon szinte mindig jelentős hatalmi tényező volt a történelem során, és miért gondolnánk azt, hogy manapság ez másként lenne. A rendszerváltás környékétől, amikor magánkézbe kezdtek kerülni a földek, biztosan látható ez a jelenség azok számára is, akik korábban csak olvastak arról, hogy volt, aki látott ilyet. A földosztásos zsellérnosztalgia jegyében aztán el is aprózta a regnáló, és korántsem hozzáértéséről elhíresült kormány a korábban koncentrált gazdaságokat. Igen jelentős kárt okozva a termelésben és szemléletben egyaránt. A jelenlegi kormánybotrányokra pedig egy belülről jött ember ténykedése nyomja rá a bélyeget. Ángyán József, aki legutóbb Bajnai Gordonnal kapcsolatban jegyezte meg, hogy neki a volt miniszterelnök nem vállalható.

Erről, és a hasonló szemléletekről hirtelen a meseirodalom egyes részei jutottak eszembe. A klasszikus mesékre emlékezők szinte biztosan ismerik azt a jelenséget, ami nyomán a birodalom fele és a legkisebb királylány keze a szegény juhászlegény jutalma. Ami két kérdést biztosan felvet. Az egyik, hogy vajon a legkisebb királylány olyan ordenáré ronda-e, hogy a fél birodalom is kell hozzá ráadásként? Ahogy nem kisebb jelentőségű kérdés, hogy vajon mi a teendő akkor, ha a gyönyörű platinaszőke kislány helyett a legkisebb juhászlegénynek a kicsit érettebb barnák jönnek be? Ezzel a kérdéssel valahogy nem igazán akaródzott a meseíróknak foglalkozni. Kevesen álltak ehhez a kérdéshez úgy, mint a Grimm-testvérek a „Széttáncolt cipellők” című mesében. Így a köztudatban a legkisebb királylány valami egyetemes értékmérőként épült be. Függetlenül attól, hogy a kérő akar-e vele lenni, vagy tetszik-e neki egyáltalán. Így aztán talán az említett királylányokban sem merül fel talán, hogy meghallgassák a másik felet is, mielőtt távolmaradásuknak komoly zsarolási potenciált tulajdonítsanak. Mondjanak olykor bármi szellemeset, vagy mutogassanak akár szamárfület a király háta mögött. Pusztán azon az alapon, hogy egyszer azt halotta, hogy a juhászlegény szerint csinoska.

A legkisebb királylány szerepét jelenleg Ángyán József vállalta magára az említett kijelentéssel. Annak ellenére, hogy Bajnai Gordon valóban megemlékezett róla név szerint a Milla-tüntetésen. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy Ángyán József sikeres PR-akciókat folytatott az utóbbi időkben. Nem vitatva el tőle azon erényt, hogy nem mellesleg hozzájárulhat a földügyletek tisztázásához. Különösen azért, mert a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkáraként hozzájuthatott olyan információkhoz, amik a kormányzaton belül belső információknak számíthattak. Megkérdezése nélkül azt sem lehetne biztosan állítani, hogy egyfajta személyes előremenekülést folytat, mivel nyilatkozataiban elsősorban a tisztázó igazság önjelölt harcosaként jelenik meg. Az ex-államtitkári, és így Fidesz-kormányzati beosztást azonban nem érdemes elfelejteni akkor sem, ha most többen savanyú szőlőkről kezdenek majd töprengeni. No meg nem kellően megbecsült igazsághozókról, és a kétségtelenné váló visszaélések meg nem becsült lebuktatójáról. Márpedig Ángyán József azért mégiscsak kormánytisztviselőként került olyan helyzetbe, hogy most a Fidesz szellemiségének megvédőjeként eljátsza az igazság harcosának szerepét. Mely szerep bevállalása mellett szólhat a csillapíthatatlan igazságszeretet mellett a személyes pozíciómentés is.

Az ugyanis már akcióinak megindulásakor nyilvánvaló volt, hogy az Orbán Viktor és Matolcsy György által képviselt gazdaságpolitika nem olyan, ami évszázados sikerre van kárhoztatva. Márpedig a kormányzat bukása, vagy a közhangulatban való marginalizálódása nem olyan hatalmi konstelláció, ami mellett érdemes lehet mindhalálig kitartani. Az is biztos, hogy az egykori államtitkár úr jól érezte meg a közhangulat elmozdulását abba az irányba, ami tisztázást, és valós tisztázást vár el az olyan helyzetekben, amik nyilvánvalóan anomáliát rejtenek. Így össze lehetett kötni a valós elvárásokat a személyes előre meneküléssel. Az azonban nyilvánvalónak látszik, hogy aztán ilyenkor nagy a kísértés a szerep túljátszására. Annyi népszerűséget mindenképpen lehet szerezni egy ilyen lebuktató akcióval, ami a politikai vizek felszínére emel valakit, akinek a tudományos ambíción túlmenő, ilyen jellegű igényei vannak. Ez nem csökkenti a bizonyítható visszaélések leleplezésének súlyát, és az vesse az első követ egy saját pecsenyéjét is pirítgató politikusra, aki eltalálja. Mert azért Ángyán József a képviselői fizetésről nem mondott le a személyes szabadságharca érdekében. Inkább olyan bejelentésekkel élt, hogy majd így, vagy úgy kirúgják, és napjai meg vannak számlálva a Fidesz-en belül. Teljesen nyilvánvalóan arra játszva, hogy amennyiben ez az elköszönés bekövetkezik, kétség ne férjen ahhoz a látszathoz, ami alapján eltávolítása az igazság kiderülése miatt válhat szükségessé. Bebiztosítva magának a parlamenti kormánypárton belüli képviselői állást, hiszen egy amúgy is billegő népszerűségi helyzetben politikai baklövéssé tette az elmozdítását. Hiszen abban a pillanatban eljátszhatná az igazság szabad szájú mártírjának a szerepét. S bár a képviselői fizetést „függetlenként” is megkapná, a hatalom közelében maradva mégis nagyobb a súlya a megszólalásainak. Nagyobb látszó, vagy valós lobbi-erőt képvisel.

Az is egyértelműnek látszik, hogy mindez a védelme a képviselői javadalmazásnak, és szerepnek, csak addig értelmezhető, ameddig a jelenlegi hatalmi berendezkedés fennáll. A királylány csak egy csinos lány, ha nem a palotában él, és nem adják mellé a fele királyságot. Így aztán elképzelhető olyan forgatókönyv is, amiben Ángyán József saját politikai túlélésének egyik záloga a Fidesz túlélése. S ebben az esetben egyáltalán nem egyértelmű, hogy a kormány bukásában érdekelt. Márpedig egy előrehozott választás, vagy a következő választáson Bajnai Gordon győzelme esetén, a zavaros leülepedése, netán kitisztulása, esetén Ángyán ex-államtitkár úr könnyedén mellékszereplővé válhat. Amennyiben a következő, és nem Fidesz-es kormány nem tart a szolgálataira igényt, akkor egy újabb zavaros már egyértelműen nem az ő halászterülete lesz, mivel az információk szűkebb csövön fognak csörgedezni feléje. Ennek fényében racionális döntésnek látszhat az előremenekülős taktika alkalmazása. Kihasználva azt a népszerűséget, amit a valós leleplezések szolgáltattak a vidéki népesség körében. Ez természetesen azt a fordulatot is más polcra teszi, hogy számára nem játszik Bajnai Gordon. Amihez különben szíve joga, hiszen bőven belefér a véleményszabadság keretei közé. Az egyik oldalon van egy „örökölt” népszerűtlensége az előző kormányzatnak, amit még mindig ki lehet használni. Másrészt Ángyán József jó érzékkel bejátszotta magát a megmondó-ember szerepébe. Azt a látszatot igyekezve kelteni, hogy őt aztán térden állva kapacitálta a frissen megalakult választási szövetség, de ő erős maradt és nem vállalta. Valami olyan képet sugallva, hogy nélküle aztán egy tapodtat sem tehet majd senki az agrárpolitikában. Noha elég valószínűtlen, hogy a kormány leváltására készülők között ne lenne agrárszakember. Így Ángyán József beleeshet ugyanabba a hibába, mint Schiffer András az LMP-nél. Azt hívén, hogy ő az az egyetlen értékmérő, amihez képest a másik fél önmeghatározása, részben vagy egészben, értelmezhető.

Holott ezzel kapcsolatban még az is kérdéses lehet, hogy mennyire akarták esetleg ténylegesen a részvételét bármiben egy esetleges Fidesz-mentes kormányváltáskor felálló új struktúrában. Ha ugyanis komolyan veendő Bajnai Gordon azon elvárása, hogy a csatlakozás esetén mindenki nézzen a tükörbe, akkor még Ángyán József is láthat ott fura dolgokat. A nagy leleplezéseket megelőzően ugyanis ő maga is része volt ugyanannak a rendszernek. Kérdés lehet tehát az is, hogy alkalmasint Bajnai Gordonnak mennyire vállalható Ángyán József. Nem a mezőgazdasági szakember, hanem a Fidesz-politikus. Többek között ezért is lehet a Fidesz-politikus számára kedvező egy olyan leosztás, ami egy kicsit elveszi Bajnai Gordon népszerűségét, egy kicsit ő maga is kihasználja a tüntetésen elhangzott és őt méltató, szavakat, de alapvetően inkább a Fidesz keretei között és velük a hatalom közelébe marad.

Simay Endre István