Habonytalanítottságaink

Habony Árpád egy igazi szürke. Talán eminenciás is. De alighanem valami földönkívüliséget is élvezhet. Aminek egyik bizonyítéka lehet, hogy az ibizai club promóciós videójáról eltűnt. Mint annak idején, Sztálin-elvtárs mellől a káderek. A szürkeség mellett persze mást is lehet találgatni az ügyben.

Abban az ügyben, amelynek kiindulópontja az a mém-áradatot is elindító esemény volt, hogy egy Habony Árpádhoz kísértetiesen hasonlító, orrát rángató figura tűnt fel egy nem éppen pénztárcakímélő klub reklámanyagában. A kezdetekben akár tényleg lehetett volna a hasonlóságra fogni az ügyet. Rábízva az oknyomozó firkászokra annak bizonyítását, hogy tényleg Habony Árpád a videón megjelent pénz-szóró. Ilyen rányú cáfolat nem érkezett. Még a DK részéről érkezett olyan nyilatkozatra sem, miszerint Habony Árpád a nemzetbiztonsági kockázatok egyike. Ellenben a Vimeo nevű megosztóhelyen hirtelen elérhetetlenné vált az az ominózus filmecske, amely kirobbantotta a botrányt. A jelenlegi akció, amelynek nyomán újravágva, Habonytalanítva ismét elérhetővé tették a reklámanyagot tulajdonképpen végképpen eloszlathatta azt a gyanút, amely alapján esetleges hasonlóságról lehet csupán szó. Egyszerűen azért, mert a szereplőnek alighanem erősen igazolnia kellett a személyazonosságát, hogy a klub ezt a szívességet megtegye. Márpedig azokon kívül, akik maguk Habonyok, illetve a Habony-tanácsok kedvezményezettjei, aligha érdekelt volna ez bárkit is.

De még azt is el tudom képzelni, hogy egy nyilvános szórakozóhelyen készült, aligha rejtett-kamerás felvétel esetében még a személyazonosság igazolásán, és a fennkölt durcin túl is kellhetett pár egyéb dolog is a videó-anyag átszabásához. Viszonylag kevésbé lennék meglepve, ha a teljes beavatkozási költséget kiszámláznák a beavatkozást kérőnek. Mert magától aligha lehetett érdeke a klubnak az átalakítás. Egy esetet leszámítva. Ha utólag rájöttek, hogy ki szerepel a videón- S ennek hatására elment a kedvük attól, hogy egy, a magyar politikai életből ismert akárki legyen, akár csak pillanatokra is, a klub „arca”. Azaz, ha a klub szégyellte azt, hogy Habony Árpád is a vendégei között volt. Mert különben valószínűbb, hogy egy politikai szereplő, egy híresebb ember feltűnése inkább javítja a promóció sikerét. Ha azonban kiderül, hogy a híres ember inkább hírhedt, az már nem annyira jó reklám. Természetesen tehát előfordulhat, hogy a klub maga döntött a beavatkozásról. Besorolva a Habony Árpádot abba a kategóriába, akinek pénzt még szabad költeni a klubban, de egyébként mégis inkább jobb szeretnék, ha az ajtón kívül népszerűsítené magát.

Ha azonban mégis az első, a külső költségviselőre alapozott forgatókönyv lehet igaz, akkor érdekessé válhat, hogy ki fizeti a számlát? Habony Árpád? A tanácsait igénybevevő kormányzati, kormányzathoz közeli figurák? S vajon ki járt el az ügyben? Habony Árpád személyesen? Netán a külügyi apparátus mozdult meg annak elérésére, hogy kivágják a felvétel új verziójából? Ha már Habonyt nem vágták ki a szórakozóhelyről időben? Közbevetőleg: ha a külügy mozdult meg, akkor esetleg mégis ingyen elvégezték a filmoperációt. Még az sem kizárt. Azonban, ha ez következett esetleg be, akkor az igen komoly szegénységi bizonyítvány lenne Szijjártó bandájára nézve. Ebben az esetben ugyanis maga a hatalom értékeli fel Habony Árpádot, és teszi végképpen közszereplővé. Ami ellen elég sokáig harcolt az érintett. Egy füst alatt, a hatalom által elősegítetten felértékelve minden olyan lementett film-példányt, amelyen még ott szerepel az orrát rángató Habony Árpád.

Összességében tehát a kérdések sokkal érdekesebbek lehetnek, mint maga a szereplőtörlés ténye. Azok a kérdések, hogy ki kérte a beavatkozást, és kinek, mennyibe került? Pénzben. Mert presztízsben, egy normális országban, elég sokba fájna ez ahhoz, hogy az érintett farkát behúzva elsunnyogjon az Antarktisz közepére.

Andrew_s

Habony és az újságoldal

Habony Árpád gyermekeinek az anyja egy képpel igazolta, gyermekeinek apja kijutott Amerikába. A kép lementhető, megnézhető. Informatika iránt fogékonyak számára egy találós kérdést is tartogat. Vajon milyen képszerkesztő tesz a kép technikai fejlécébe Photoshop-ra utaló bejegyzést? Mert az nyilvánvaló, hogy a Fidesz környékén nem hamisítanak bizonyítékokat. Így biztos van racionális, magyarázható oka annak, hogy valamiért a kép ezt mondja magáról.

Talán csak átméretezték, kontrasztosabbá, napsütöttebbé tették. Legnagyobb valószínűséggel maga a Facebook teszi bele. Ki tudja? De biztosan az eredeti alapján került ki a világhálóra. Ezt itt és most azonnal leszögezem, mint vélelmet. Az ellenkezőjét nem lehet bizonyítani a kép alapján. Ahhoz nem vagyok elég szakértő. Perképes sem. Tehát, aki tudja, hogy milyen beavatkozás következtében, netán melyik fényképezőgépről mentve kerülhet ilyen bejegyzés a kép technikai fejlécébe, az ossza meg az információt. Beleértve azt is, ha tudható, hogy a Facebook belső rendszere mit lép a képekre. Talán még az árnyékviszonyokat is megváltoztatja. Addig is inkább intő példa lehet, hogy elhamarkodott következtetéseket könnyebb tenni, mintsem hihetnénk.

Andrew_s

Kleptoligarcha-elhárítás

Az amerikai elnök proklamációjára hivatkozva gondoltak egy nagyot a budapesti nagykövetségen és a látszat szerint egy csokorra való magyart sebtében kitiltottak az USA-ból. Holott lehet, hogy nem is tettek mást, mint ami kormányzati szinten most trendi. Korruptnak voltak gyaníthatóak. S azért lehet kormányzatilag trendi, mert vezető tisztségviselők is listatagok lehetnek.

A kitiltottak klubjában. Az egyik forrás szerint titok a kitiltottak listája, míg másutt Habony Árpádot és a NAV elnökét is érinti a kitiltás. Hamarosan meg is jelent az neten az is, hogy Habony Árpád és a Századvég vezetői testületileg kikérik maguknak a gyanú árnyékának vetületét is. Így, megelőzendő a hasbarúgásokat és pereket ezennel helyt adok itt is a cáfolatnak. Habony Árpádnak és tulajdonképpen senkinek semmi köze az egészhez. Az egészet André Goodfriend, az Egyesült Államok magyarországi ideiglenes ügyvivője találhatta ki. Miután megfeküdte a gyenge gyomrát az igazi, nemzeti szürke-marhából készült zsíros pörkölt. Akár el is feledhetjük. A pörköltet. Szolidarításból például. A szegénység elleni küzdelem világnapján. Aki szegényekből legutóbb hazánkban is számosakat találtak állítólag. Márpedig a szegények sokasága legfeljebb korrumpálható egy tál levessel a válastáson. Igazán sehol nincs ahhoz, hogy egy Habonyt korrumpáljon. Tehát nyilván nem is korrumpálták. Szégyelljék magukat az amcsik. Méghogy kitiltás! Pfúj!

Azért az mégis elgondolkodtató, hogy a kormányzati érintettség, és a kormányhoz közeli közéleti humanoidok érintettségének hiányát azzal gondolta Szijjártó Péter tárcája demonstrálni, hogy a nevezett követségi ügyvivőt berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (KKM). De alighanem csak egy teára hívták meg. Meg különben is. Nem sötétített autó vitte, és meg sem verték. A lényeg nem is ez persze, hanem az, hogy Szijjártó Péter várja az amerikai kormánytól a magyarázatokat. Amivel persze fordítva ül az éjjelin. Egy ország ugyanis szuverén magánügyként engedhet be, vagy tilthat ki valakit. Az az amerikai demokrácia egy szintje, hogy indokolják is. S nem csak hazaárulóznak egyet, és szabadcsapatos harcot hirdetnek a vezéri démonok ellen. Amúgy lehet, hogy a külügyér ezért nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Nincs ő ehhez hozzászokva. A démonharcot ismeri, és azzal alighanem egyszerűbben megbirkózik. Vesz egy VIP-páholyt, esetleg egy stadiont, és fél kiló szotyit. Oszt jónapot.

Most rögvest nekiállt azt emlegetni, hogy ellenkező esetben az USA „magára vonja annak a gyanúját, hogy csak befolyást akar gyakorolni bizonyos ügyekben”. Még jó, hogy Szijjártó nem üzent hadat. Mert még megteheti! Kicsit nem figyel oda, aztán már hadat is üzen. Esetleg bojkottot hirdet Amerika ellen. Nem azért, mert azt hinném, hogy az USA a szentek gyűjtőhelye. Pusztán elgondolom, hogy jó pár olyan amerikai cég van bent az országban, ami néhány havi pénzforgalmából megvehetné Pannóniát. De minden esetre komoly gazdasági nehézséget támaszthatna. Ha tehát befolyást akarnának gyakorolni, azt tisztábban, szárazabban, kényelmesebben megoldhatnák némi gazdasági nyomásgyakorlással. Egyszerűen nincsenek rászorulva arra, hogy kitiltsanak néhány figurát nyomásgyakorlási céllal. Az legfeljebb a kocsmai összeesküvők szintje, hogy nem találják a szódást, de hadat üzennek a lovának. Elég silány képességekre enged következtetni, ha egy külügyminiszter ezen a szinten bír csak realitásérzékkel.

Már csak azért is, mert ezután a harcos kirohanás után mit fog kezdeni a szotyizásba belezsibbadt szellemiségű főnöke, ha tényleg előkerülnek bizonyítékok, hangfelvételek bizonyos korrupciógyanús ügyekről? A morális lépés persze az lenne, ha azonnal kiiktatnák az érintetteket a közéletből. Ha azonban a listák csak félig igazak, akkor is igen kínos lehet az ügy. Még akkor is, ha tudjuk: azonnal elkezdődik majd a hazaárulózás, a hamisítási kommunikációs kommandó-felvonulás. Megpróbálva legalább a híveknek beadni a keserű pirulát. De mert nem lehet tudni, hogy azok, akikről az amcsik tudnak valamit, mit tudhatnak a többiekről, aligha fog bármi történni. Puszta nyomásgyakorlásra már csak ezért is gyenge megoldás lenne a kitiltási lista összeállítása. Valószínűbb, hogy a lista tényleg arról szól, ami. A kleptoligarchák távoltartásáról. Nem támadásként, hanem önvédelemből. Legfeljebb van rajta tévedés, és nem szerepel rajta mindenki.

Andrew_s

Vagány-magány-talanság

Forrás: 444.hu

Mókás dolog lehet, amikor a titkos, külső-belső, tanácsost, aki nem is közszereplő, lefotózzák a jegybankelnökkel. Mint az Habony Árpáddal megesett. Nyilván csak és kizárólag a barátság ápolásáról lehet szó, amiért az vesse az első követ, aki szerint egy jegybankelnök barátsága nem érhet akár milliárdokat.

Esetleg az, aki szerint egy titkos tanácsos ötletei nem jöhetnek jól egy meseszerűen tehetséges gazdasági szakember számára. Bár Matolcsy Györgyöt nem olyan sportos alkatnak nézhetnénk, aki korrepetálásra szorulna hasba-rúgásból. A mások fenekén elhelyezkedő piros pettyekhez, meg nem tudhatjuk, hogy Habony Árpád mennyit ért, és kellő alapossággal tudja-e megszámolni. Miközben természetesen komoly per árnyékát vetheti előre az említett fénykép elkészülte, mivel egy nem-közszereplő esetleg bepereli a fotóst. Még akkor is, ha egy közszereplővel való békés, és hangsúlyozottan baráti beszélgetését volt hivatott dokumentálni. Rámutatva arra a joghézagra, amit a fotózás korlátozását szolgáló törvénykezés tartalmazhat.

Ugyanakkor rámutatva arra, hogy a régi kommunikációs tankönyvek nem alkalmazhatóak fenntartás nélkül. A régi mestereknek nem kellett például számolniuk a telefonos kamerákkal és az internettel. A mechanikus zárszerkezet miatt még a rejtett fényképezőgép is lefülelhető lett volna, és a közvélemény szemei elé nem kerülhetett volna olyan kép, amit előbb a feltétlenül lojálisnak ismert belső véleményező ne látott volna. Nem beszélve arról, hogy a vegyi reakciókhoz több idő kell, mint a bitek mozgatásához. Márpedig ez a gesztusok, mozdulatok megörökítését is korlátozta. Szóval a régieknek határozottan könnyebb dolguk volt. Nem csökkentve persze az olyan retorikai teljesítményt, melyet például Marosán György nyújtani volt képes, vagy ami Helene Bertha Amalie Riefenstahl filmjeinek egy részéből is visszaköszön. De azért azok a filmek a feltétlen lojalitásról, és a kiemelkedő tehetségről is tanúskodnak. Nem csak a szónoki, hanem a filmes tehetségről is. Ám, mint említettem, az egy másik kor volt.

Annak ellenére, hogy az emberi természet talán nem is változott olyan sokat, ha a hatalomhoz való kötődés mechanizmusát tekintjük. Jól látható ugyanis, hogy az össznépinek beállított ellenségképek, és összeesküvés-elméletek elérik, vagy majdnem elérik az elvárt hatást. Ugyanakkor az is valószínű, hogy régebben is szívesen lelepleztek volna olyan gesztusokat, melyek a vezetőt Napoleon-pozícióban örökítették volna meg, vagy csak egyszerűen nevetségessé tettek volna olyan állításokat, hogy egy nem-közszereplőnek semmi köze nem lehet a hatalom képviselőihez. Az ilyen képekhez azonban, nem volt meg sem a technikai, sem a publikációs lehetőség. Az utóbbi különben a trafik-botrány kapcsán nagyon jól látszott, és látszik napjainkban is. Annak ellenére, hogy a Fidesz hivatalos véleménye szerint ez a csoda sem fog sokáig tartani. Ami kétségtelenül igaz lehet annyiban, hogy a közvélemény egy idő után kifárad, és beleun a trafikok ügyébe. Azonban azok a képek, melyek az internetre felkerültek mementóivá válnak az ügynek. Nem sorakoznak be azok közé az újságlapok közé, melyek sárgulásába, és elfeledésébe még Joseph Goebbels joggal bízhatott annak idején.

Azzal azonban aligha számolhatott a valamikori kommunikációs szakértő, amivel késői követőinek számolni kellene tudni. Azzal, hogy a technikai lehetőségek önmagukban is serkentik a kommunikációt. Ha tehát valaki nagy garral kifejti, hogy ő annyira nem közszereplő, hogy csak na, akkor sokak telefonkamerája viszketni kezd. Ahogy minél erősebben akarták a trafik pályázatok ésszerűségét és istentől való meghatározottságát erőltetni, annál jobban szaporodtak az ostobaságot, vagy akár szemétséget igazoló képek a nemzetiekről. Ilyen körülmények között a komoly kirohanásnak szánt beszéd egy véletlen gesztusa is gyorsan bejárhatja az internetet. Elmondhatóan azt, hogy minél jobban erőlködik a hatalom, annál inkább verítékszagával árazva be a kínlódást.

Gondolhatunk itt a fényképezési törvényre, az internet korlátozásának nem egyszer felmelegített ötletére, vagy akár a közszereplők köz-ségének hatalmi újradefiniálására is. Mely küzdelmek világossá teszik, hogy a hatalom nem számol a sarokban pusmogó magány valós hiányával. Mely küzdelmek az információ áramlását legfeljebb lassítani képesek. Nem évekkel, évtizedekkel, mint Rákosi vagy Sztálin idejében, hanem legfeljebb órákkal és napokkal. S amely küzdelmek legfeljebb a hatalmi rendszer természetét leplezik le. Az erőt, a kocsma-taslizást, hasba-focit tekintve mindent megoldó tényezőnek. Holott már a régi közmondás is azt mondja: „többet ésszel, mint erővel”.

Andrew_s