Házidolgozati gyurcsányozás

Forrás: ATV

Azt, hogy a tanárok tüntetései milyen hatással lesznek a kormányra, még nem igazán tudhatjuk. Igaz, azt sem, hogy a kicsinyesség milyen hatással lesz. Nem a tanároké, hanem a csinovnyikoké. Amelynek legutóbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta az egyik szép példáját. Házidolgozat-témaként.

Természetesen nem a csinovnyikok hatását adták fel dolgozati témának. Holott az apparátus talán ki sem nyilvánított szándékainak túllihegése is lehetne szépen kidolgozható dolgozati téma. Mondjuk, szociológiából. Ezzel szemben, a hírek szerint, az NKE a Közpénzügyek és Államháztartástan című tárgy keretében gondolta a gyurcsányozást feladni, mint témát. Kifejtve az „elvesztegetett 8 év (2002-2010) magyar gazdaságának” elvesztegetettségét. A nemzeti pirospettyes tündérmese-felelős, Matolcsy György tankönyvét felhasználva. Valószínűleg azért, mert az unortodox gazdaságpolitika felkent apostolának munkája az egyetlen, amely alapján a kívánt szemlélet alapján lehet értékelni az említett időszakot. Ha nem is azért, mintha a Gyurcsány-kormány ideje alatt a Duna és a Tisza találkozásánál a tej és a méz keveredésének problematikája jelentette volna a legnagyobb gondot.

Ellentétben a mostani időszakkal. Legalább is akkor, ha valaki a királyi média megannyi szólamát hallja. Illetve nem. Hallani kevés. Hinni kell benne. Lehetőleg vakon, hogy ne lássa az elszegényedett tömegeket. Valamint az esetleg közmunkásként kapott jövedelme, illetve a politikai élmezőny vazallusainak javadalmazása közti nagyságrendekben mérhető különbséget. Miközben a közmunkát ugyancsak a mennybe meneszti a kormányzati kommunikáció. Holott az a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a magyar viszonyok közt meghonosított nemzeti, és unortodox workfare egy baromság. Abban az értelemben mindenképpen, hogy a belső kereslet felpörgetésével visszahasson a magyar versenyszférára. Azonban kiválóan alkalmas egy elszegényítési spirál fenntartására. Biztosítva azt, hogy egyre nagyobb tömegek kerüljenek egzisztenciálisan kiszolgáltatott, a mindennapokban nélkülöző állapotban. Biztosítva a nagyságos oligarchák mindennapi szolganépét. Ha itthon maradnak.

Mert nem véletlenül tekinthető az Orbán-kormány a gazdasági exodus kormányának. Még akkor is, ha az NKE tananyagából ez a szempont kimarad. Ellentétben azzal, hogy a közmunkaprogramot, még ha csak lábjegyzetben, de azért kiemeli. Ahogy kiemeli a 2002-2010-es időszakot is. Az a jegyzet, ami talán hivatalosnak tekinthető, de az NKE Közpénzügyi Tanszékének vezetője, Prof. Dr. Lentner Csaba egyetemi tanár, által jegyzett, és az egyetem szerveréről letölthető. Míg el nem távolítják. S nem a tanszékvezetőt. Őt kár is lenne, míg Orbán a vezér. Láthatóan lelkes agymosó szakiparos. Aki, az említett időszakot annak kapcsán emlegeti, hogy „Aktív állami gazdaságpolitikai befolyáson keresztül egyidejűleg kellett megteremteni az ország 2002–2010-es években megroppant pénzügyi stabilitását és a gazdasági növekedési pályát”.

A tanszékvezető által jegyzett NKE-jegyzet

Aki azt hiszi, hogy a megroppanás okaiként, ott helyben kiemelésre kerül a 2006-ban indult világgazdasági válsághullám, az téved. Ahogy hiába keressük ugyanitt annak a megemlítését, amikor a Szijjártó-Kósa páros igen sokat tett, a The New York Times elemzői szerint. a 2010-es valutaválságért. Lentner Csaba minderről talán nem is hallott. Neki megmondták, hogy gyurcsányahibás, és nem azért tanszékvezető, hogy kétségei legyenek. Elvégre ki ő, hogy kétségbe vonja azt, ha neki megmondják, hogy csak 2012-re gyűrűzött be a válság az EU-ba. Mellyel szemben, mint tébolyult permanenciába merevedett gátőr, állt a vártán az Orbán-kormány. Egyik kezével az Uniót támasztva, míg a másikkal nyitja a keleti ajtót, „az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik”. Weöres Sándor után. Az utóbbiakat. Az előbbieket szigorúan csinovnyikilag. A szervilis agymosás jegyében.

Amivel a tanszékvezető kartárs koránt sincs egyedül. Jó példa erre a napokban felröppent hír a demokratikus véleményszabadság jegyében kiosztott erkölcstan-karó. Mentelve azon az úton, mely mentén napköziseket striguláztak. Netán diáktüntetőket. Úgyhogy, már lehet, hogy gőz erővel keresik azt, aki a házi-dolgozatot kiszivárogtatta, illetve letölthetővé tette az említett jegyzetet. A hibás nyilvánvalóan ők lesznek. Unortodoxia nagyobb dicsőségér.

Andrew_s

Napszúrásos tanévnyitó a Ludovikán

Forras: Index.hu

A tanévnyitó ünnepség biztos nagyon felemelő tud lenni, ha megadják a módját, és jól szervezik. Talán nekem nem volt szerencsém, de igen kevésre emlékszem, amit ne untam volna rémesen. Általában protokolárisan ácsorogtunk, és az iskolaigazgatótól kezdve mindenki elmondta a magáét. Mi meg csak ácsorogtunk, és már a legunalmasabb órán, a legrémesebb tanár legunalmasabb óráján is inkább ültem volna. Holott legtöbbször csak valami fülledt tornaterem jutott, és még az iskolaudvarról is sikerült olykor meglógni. Igaz, nem katonásdit játszottak velünk annak idején.

Ellentétben azokkal a szerencsétlenekkel, akiknek Orbán Viktor kedvenc paripaneveldéje jutott iskolául. Ám mielőtt bárki megsértődne, máris korrigálom. A Nemzeti Együttműködés rendszerének Nemzeti Közszolgálati Egyeteméről van szó, aminek remekbe elszabott évnyitójáról bejárták a hírek a médiát, ahogy az Index.hu is részletesen beszámolt róla. Ha valaki lemaradt volna róla, annak idején, januárban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapították meg a közszolgák új versenyistállóját. A fenébe. Már megint. Biztos a nemzeti lószámlálás utóhatása. De lehet, hogy csak az a tudatalatti, hogy annak idején a Ludovika lovardájával rokonságot tartó Alfa Filmszinházról mélyebb emlékeim vannak, mint a tisztképzőről. Szinte sajnálom, hogy 1993-ban kiégett, mivel sok jó filmet láttam ott annak idején. De most el is vágom ezt a filmet, és térjünk vissza az évnyitóra.

Különösen, mivel nem azért lett nevezetes, hogy milyen szép daliás katonalegények, és pirospozsgás leendő népszolga-leányok vonultak fel, és ünnepelték önfeledten az új egyetem új évének megnyitását. Sokkal inkább arról, hogy majd csak a közeli napok fogják megmutatni, hányan lettek ténylegesen rosszul, kaptak napszúrást. Mert abban az összes tudósítás egyet ért, hogy melegben, a tűz napon állni alakzatban rosszat tesz az egészségnek. De nem tesz jobbat a morálnak sem az, ha valaki a tűző napon vár a semmire, miközben a beszállingózó protokollvendégek az árnyékban foglalnak helyet. Rejtő Jenő egyik örökbecsűjét, a „Járőr a Szaharában” című könyvet, juttatva az ember eszébe: „Most maga szemléltető oktatásban részesül majd. Ez úgy történik, hogy én itt az árnyékban oktatom az újoncokat, maga meg ott a napon áll és szemléli. Ha elmozdul, akkor vasra veretem, maga vizenyős agyú, mélabús teve.” Tehát a nemzet őrmestere, az árnyékban oktatta az újonc rektort, miközben az érintettek ájuldoztak a napon. Mert ki is vitathatná, hogy olyan politikai uborkaszezonban ennél fontosabb dolga nem is akadhatna Orbán Viktornak. Az apró-cseprő örmény és azeri problémákkal elvégre nem kell foglalkoznia. Az számára tulajdonképpen nincs is gondolom. Meg különben is. A napon ájuldozó egyetemisták nem tesznek fel kérdéseket, az újságírókat meg menet közben is le lehet rázni egy ilyen eseményről elmentében.

Bár lehet, hogy sokan neki kívánták a részt vevőkből a hasonló élményeket a napon-aszalás szenvedő alanyai közül. Meg talán annak is, aki szerint teljesen rendben levő arra felkészületlen egyetemistákat kiállítani a napra. Lehetőleg víz nélkül. Bár ez lehet technokrata megközelítése a helyzetnek akkor, ha mellékhelység sincs. Mert ugyebár, amit nem isznak meg, azt ki se kell engedni a kétbetűs helyen. A rektor és a díszpintyek, izé, díszvendégek meg majd megoldják. De legalább elmondhatják majd a diákok, hogy a közszolgálatért meg kell szenvedni. S erősítheti bennük az összetartozás érzését. Unokáiknak is elmesélhetvén, hogy: „Emlékszel arra a baltásgyilkosos nyárra? Tudod, amikor ott ájuldoztunk a napon”. Összetartozást szítva a napon pörkölt katonák és a volt „Államigazgatási” kislánykái közt. A NER házi tűzhelyeinek nagyobb melegségére. Meg aztán az is lehet, hogy ez az évnyitó már a kiképzés része. Elvégre sosem lehet tudni, mikor kell majd helytállniuk valahol a melegebb éghajlaton. Nem ahova közszolgaként kívánják majd őket, hanem Afganisztánban vagy Azerbajdzsánban. Talán még Örményországban is, bár az éppen most szakít meg hazánkkal minden néven nevezhető kapcsolatot. De talán még sikerül helyrehozni belőle valamit az alatt a pár évtized alatt, amíg a mostani ludovikások nyugdíjba nem mennek majd. Majd egyszer.

Az iskola pedig igenis készítsen fel az életre. Aki meg nem érti még azt sem, hogy miért kell a közszolgálatra külön összevont egyetem, annak igazán hiába is magyarázná Orbán Viktor és Patyi András rektor, hogy a napszúrás márpedig szükséges a képzésükhöz. A közszolgálati kaszt pedig tanuljon meg megszenvedni az eredményekért. Legyen az akárcsak egy iskola és tarkóégető évnyitó. Ebben a szép nagy gazdasági, politikai és hatalomkísérleti telepén a tündérmesék csatatáltosainak. Összhangban azzal a dzsentrinosztalgiás felelősségkerüléssel, melyből a miniszterelnök önálló tanszéket nyithatna annak a teljesítménynek az alapján, amit a Ramil Safarov kiadása kavarta nemzetközi botrány kapcsán mutatott be.

Simay Endre István