Közmunkától dagadó keblet a nőknek

A büszke pár(os)
Forrás: Facebook

Miközben dúl a kitiltások körüli kommunikációs adok-kapok, és zajlik a hivatalos hazugságok licitje, azért zajlik az élet. Még a kormánypárt háza táján is. Mi más is lehetne az alternatív „nagy téma”, mint a népszaporulat és a nők helyzetének alakulása. Túl a fiatal házasoknak ígért baksison, és a gazdasági exodus kellős közepén természetesen.

Az egyik népességi hír az volt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Rómában szólalt meg az ügyben. Ha kormányfő nem emlegeti azt a bizonyos pávatáncot, és olykor nem keveredne ellentmondásba önmagával és a minisztereivel, akár még elégedetten hümmöghetnénk is. S persze akkor, ha izolált jelenségként tudhatnánk kezelni Novák Katalin vendégszereplését az Európai Unió olasz elnöksége által szervezett miniszteri értekezleten. „Magyarország elkötelezett abban, hogy a lánygyermekek és nők jogainak védelme nemzetközi szinten is érvényesüljön”. Ugye milyen szépen hangzik? Ha igaz lenne. Habár lehet, hogy némi sajtóhibával akár igaz is. Ha az az „is” nincs az idézet mondatban. A másutt fellelhető szálkák kihúzgálását, felemlegetését például minden további nélkül el lehet talán hinni. Az asszonyverő, egykor a Fidesz frakcióban előfordultan indult vak komondor, a „Pistának jó lesz” botránya, az elhíresült vargaistváni megnyilatkozás, s megannyi más esemény fényében a hazai belpolitika gerendáira alighanem nem marad már energiája a kiváló kormányzatnak. Az elkötelezettség emlegetése helyett Novák Katalin személyes ténykedése, szavazatai talán érdekesebbek lennének.

Ahogy érdekesebb lehet az is, amit a kormányzati oldalon szétkürtölt közlemény a statisztikai adatokból kiemelésre érdemesnek tekint. Például, hogy az „Eurostat legfrissebb foglalkoztatási adatai szerint Magyarországon bővült legnagyobb ütemben a női foglalkoztatás”. Amivel kapcsolatban könnyen úgy járhatunk, hogy az egyik szemünk sír, a másik meg zokog. Ezt az adatot, például, érdemes lehet annak fényében is olvasni, amire Orbán Viktor olyan nagyon büszke. Ami nem más, mint a közmunkások számának, a közfoglalkoztatásnak a bővítése. Az egyik oldalon tehát azt olvashatjuk ki a két adatból, hogy a nők fokozottan vannak jelen az egyébként megélhetési minimumot sem igazán biztosító közmunkaprogramokban. Miközben, természetesen, bőszen tervezik a NER-kompatibilis gyermekeket. Ha ez nem igaz, akkor ott a férfiak vannak túlsúlyban, míg más helyeken elnőiesedik a munkaerőpiac. Ami, ismerve a való világ realitásait az átlagosan kifizetett bértömeg csökkenését, a munkavállalói kiszolgáltatottság növekedését jelezheti. Kérdés lehet, hogy Novák Katalin ugyan melyik olvasat alapján játssza a büszke államtitkárt? Vagy van az a pénz, amiért ő is büszke tud lenni? Nyilván van.

De igazságtalanság lenne Novák Katalinnal szemben, ha csak rá hivatkozva emlékeznénk meg a statisztikáról. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) részéről, amelynek vezetője legutóbb az internet-adóval írta be magát a hírekbe, szintén szó esett a népesedési és nődolgoztatási adatokról. Kiemelve, hogy a nők foglalkoztatási adatai mellett növekszik a születések száma is. Ez a korábban leírtak fényében különben azt is jelentheti, hogy alapvetően a családok csökkenő reál-bevételei közepette születnek a gyermekek. Újratermelve azt a gyermekszegénységet, amiben Magyarország kifejezetten jobban teljesít. S amire annyira talán nem is kellene büszkének lennie a kormánynak. Már csak azért sem kell feltétlenül ürülni ennek a páros adatnak, mert ez azt is jelenti, hogy a gyermekekre jutó családi „odafigyelés” nem feltétlenül növekszik. Az azonban biztos, hogy Ratkó Anna elvtársnő szelleme már felveti a büszke, traktoron szoptató anya képét. Esetleg a közmunkában kapáló, a gyermekét hátára kötve hurcoló béres-asszonyt.

Aki még örülhet is a helyzetének. S esetleg annak, ha a gyermekáldásról nem a főnöke kíván gondoskodni. Elvégre egy olyan párt országlása esetén, ahol a nőverés elmegy, és a nők pofonnal ágyba-zavarása nem okvetlenül jelent családon belüli erőszakot ez igazán komoly nővédelmi eredmény.

Andrew_s

Csokor és Szabiniáda

Nicolas Poussin (1634-1635): A szabin nők elrablása

Március 8. Nemzetközi Nőnap. Immár évtizedek, pár év híján egy évszázad óta. Gyökerei mélyre nyúlnak, miközben sokszor a feledésbe is merülnek. Maradnak a csokrok, a jókívánságok. Az előbbiek kedves gesztusok. Az utóbbiak pedig sok nőre ráférnének. Megvalósulásként. Azoknak is, akiknek nem kell, nem kellett a „Szerelmem, Szarajevó” világát megtapasztalnia. Vagy nem kell a nőnapi gyökerekhez vezető harcokat megvívnia

Mert a nőknek szentelt, és az ENSZ által is nemzetközinek elismert emléknap valóban emléknapként indult. Egy kifejezetten mozgalmi, munkásmozgalmi és harcos múltra emlékezve. Harcolva az egyenlő munka egyenlő bérezéséért, a jog előtti egyenlőségért, és általában a társadalmi egyenlőségért. Azért, hogy kitörjenek a nők a másodrendű államalkotói körből. S abból a szerepből, ami a házcselédség valamint a két lábon járó inkubátor, illetve a pörköltet is készíteni képes guminő koordinátái közé szorult. A közel évszázados „eredményeket” jelzi a női ingyenmunka mértéke. Esetleg az a szemlélet, mely Varga István, illetve Balogh József jóvoltából a magyar országgyűlésből is visszaböfög. Ahol annyira beágyazódott valamiért a Monty Python csapat által is többször karikírozott szemlélet, hogy még a Fidesz női képviselői is megszavazták a nőverő képviselő ellen tiltakozók megbírságolását. Azért persze remélem, hogy őket is virággal köszöntik otthon. Két ménkű nagy és, a vargai szemlélethez igazodva, ágyba döntő pofon helyett.

Miközben március 8.-a alkalmából emlékezzünk meg azokról is, akiknek inkább az utóbbi jut ki. Azokra is, akiknek az indulatok levezetésének tárgyi elszenvedése jut. A fizikai kiszolgáltatottsággal visszaélve. Nem csak hazánkban, hanem a világ sok helyén. Gazdag és szegény országokban, gazdag és szegény családokban egyaránt. Mert a pénz nem csak nem boldogít, de bölcsebbé sem tesz. Legfeljebb pénz hiányában nehezebb szellemírók által megírt, világvégi helyeken megvédett szakdolgozatokra épített karrierekkel villogni. De az, aki ostoba, és agresszív, alulszocializált hatökör, abból az így megvett, esetleg politikai nyomással kicsikart diploma sem csinál humánus, a másikat egyenlő partnernek tartó, szociálisan érzékeny embert. Bár, ez nemtől függetlenül igaz. Úgyhogy a végzettségekkel kapcsolatban inkább a tanuláshoz, a valós képzettséghez való egyenlő jog kapcsán inkább ennek egy sajátos árnyoldalának elszenvedőire emlékezzünk. Azokra a diákprostituáltakra, akik között a lányok kétségtelen túlsúlyban vannak. S akik más módon talán egyáltalán nem juthatnának hozzá azokhoz a képzésekhez, melyek  tananyagában talán a képzési jog egyenlőségi frázisai is szerepelnek.

Miközben az, ami a bevezetőben említett film témáját is adta, sokszor egészen más pufogtatásoktól hangos. A háborúk, és a csapatmozgások civil áldozatai között a nők sokszor voltak felülreprezentáltak. Nem csak a halottak között. Az élők, túlélők között is. Ahogy azt már Róma alapításának legendája is elmeséli a szabin nők elrablása kapcsán. Aminek több köze van a hordák túlélő emlékeihez, mint az emberi viselkedéshez. Ahogy a győztes horda tagjai, a hímek leölése, elűzése után, magáévá teszi a nőstényeket, úgy jelenik meg a tömeges nemi erőszak a háborúkban. Szinte tradicionálisan. De ettől még korántsem emberszabásúan.

Emlékezzünk tehát két nőnapi csokor között a szabin nők késeibb utódaira is. Legyenek akár a gazdasági hidegháborúk, akár a fegyveresen tüzes poklok áldozatai. Különösen, mivel az előbbiből kijut a határon belül, az utóbbiból a határon kívül sokaknak.

Andrew_s

Balogh önvédelme és a fideszes lojalitás

Annak idején Balogh József rommá verte az élettársát, majd a vak komondorra fogta az esetet. A komondort felmentették, mert a képviselői bőrbe csomagolt hulladék csak beismerésbe került. Lehet várni azt a pillanatot, amikor Selmeczi Gabriella, összhangban a korábbi nyilatkozatával, felszólítja a távozásra a közéletből. Balogh József azonban nem tűnik egyelőre olyannak, aki távozni akarna.

Az eset pályaíve nem is ilyen egyszerű talán, hiszen a Fidesz köreiben nem is annyira probléma talán a családon belüli erőszak. Annak idején egyik jeles képviselőjük ugyanis gyakorlatilag az ágybazavarás releváns eszközének tekintette azt a néhány pofont, ami kijárhat a nem eleget szülő nőnek. Rá egy évre pedig a KDNP vélte megtalálni a nőkben minden frusztrációjuk okát. Miközben azért igyekeztek erős distinkciót család és család között. Attól függően, hogy láttamozta-e pap az eset jegyzőkönyvét vagy sem. Kiszorítva az élettársi kapcsolatokat a perifériára és lehetőleg a világból is. Márpedig, mint emlékszünk, a vak komondorban nem a feleség, hanem az élettárs botlott orcára. Márpedig ez esetleg enyhítő körülmény lehet a párttársak és a KDNP-s kollegák szemében.

Balogh József élettársa akkortájt feljelentést is tett az ügyben. Később azonban sajátos módon arról érkeztek a hírek, hogy megszünteti az élettársi viszonyt és hozzámegy feleségül a helyiérdekű Döbrögihez. Eközben a képviselő hallgatott, és a Fidesz is megelégedett azzal, hogy kiült a frakcióból. Aztán csak teltek a hónapok, mígnem elérkeztünk a jelenlegi beismerő nyilatkozatához, melynek alapján részben ököllel verte az akkor még csak élettársat. S a hatékonyabb gyerekre-beszélés érdekében a korlátba is beleverte néhányszor a nő fejét. Talán egy általa kicsit abnormálisan értelmezett leánykérési ceremónia részeként. Melynek végső sikere mögé utálnám azt hinni, hogy egy még nagyobb verés lett kilátásba helyezve. Az élettársnak, vagy valamely családtagjának. Arra az esetre, ha komolyan ellene vallana a nő, vagy nem menne hozzá feleségül. Törvényes feleségként ugyanis nehezebb lehet a férje elleni vallomásra kényszeríteni.

Ez a nem is annyira mellékes körülmény tompíthatja az élét a beismerő vallomásnak is. Egy jó ügyvéd alapos feljelentés és közvetlen bizonyítékok hiányában esetleg egy harmadfokú ejnye-bejnyévé teszi a képviselő elmarasztalását. Amennyiben ez lenne a végső forgatókönyv, akkor Balogh József végső soron egy komoly önvédelmi játszmába kezdett. A végén még ki fog esetleg derülni, hogy a nő öncsonkítást hajtott végre, és a beismerő vallomásban csak magára vállalta a képviselő a verést. Mármint azt, amit adott. Illetve azt, amit ezek szerint nem is adott, csak magára vállalt a fránya korlát helyett. Mert még a végén a korlát lebontására kényszerítenék. Azt pedig még a vak komondor is láthatja, hogy korlátoltan áll a világ egy párt színeiben, ahol az erőszak elfogadott. Annyira, hogy még a tömegek haláláért felelős vezető szobra kapcsán sem a szoborral van gond, hanem az arról hírt adó sajtóval. A kormánypárt végül is megteheti, a végén legfeljebb hoznak egy lex-Baloghot annak érdekében, hogy tovább öregbíthesse a jobboldal hírnevét.

Arra az esetre, ha a józanul legalább a saját érdekeit védeni képes képviselő önvédelmi reakciói nem lennének elegendőek. Ha az ügyészség megalapozottnak tekintené a beismerő vallomást. Ha a feleség mégis leporolná a memóriáját, vagy bátorságát. Ha Parlament kiadja majd a képviselőt, és nem talál olyan ügyvédet, aki egy ilyen morális buktát ne tudna megkenni édes-narancsos ízzel. Elérve azt a korábban említett, sarokba állítással egyenértékre súlyosbított büntetést. Mely enyhe megítélést előre vetíti a Parlamenti tiltakozás és annak fogadtatása. A tiltakozást, a korábbi kijelentése ellenére nem Selmeczi Gabriella szervezte, hanem a Demokratikus Koalíció (DK) hölgyei. Az immár feleségét meggyepáló képviselő társasága ellen tüntetők azonban ezzel, az elnöklő Latorcai János (KDNP) szerint, súlyosan veszélyeztették az ülés rendjét. Holott az időközben történtek alapján akár az elnök is elébe mehetett volna talán a problémának. Kérdés lehetne persze, hogy amennyiben a Fidesz nem csak olyan nőket jelölne képviselőnek, akik elég mazochisták a verések elviselésére, akkor is ez lett-e volna a reakció? Bár, azt hiszem, a veréstűrés nem, csak a feltétlen engedelmesség és gondolkodásmentes lojalitás lehet a felvételi követelmény.

Ebből a szempontból Balogh József esete lehet egyfajta indikátora annak, amilyen belső viszonyok uralkodhatnak a kormánypártok környékén. Amikor még a saját köreikből érkezett korábbi kijelentések is elszállnak a semmibe. Abban a pillanatban, amikor az ellenzék részéről kérnek hasonlót. Ekkor szinte automatikusan elutasítanak mindent. Ennek következtében még az a faramuci helyzet is előfordulhat, hogy Balogh József nem csak a büntetőügyet ússza meg, hanem éppen az ellenzéki fellépések miatt, akár örökletesen is képviselő és fideszes polgármester maradhat. A korlátos házába várva szeretettel továbbra is a hölgyeket egy kis lojalitás-tesztre. De nem kell aggódniuk, mert Selmeczi Gabriella majd megvédi őket.

---

Update (2013. november 06): Az Index híre szerint Fidesz kizárta Balogh Józsefet tagjai sorából. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti automatikus távozását a Parlamentből, vagy a polgármesteri székből. Lemondani nem mond le, és szerinte nem úgy történtek a dolgok, ahogy közzé lettek tevődve. Mindenkit az ügyvédjéhez küld. Ennek alapján nagyon úgy tűnik, hogy lesz olyan jogi helyzet, amikor mégis csak a komondor tehet majd mindenről.

Andrew_s

A KDNP-s frusztrációról is a nők tehetnek

Ekkora bakot lőttem
Forrás: Magyar Narancs

A parlamenti felszólalások kapcsán olykor az az érzése lehet az embernek, hogy némelyekben valamilyen nőgyűlöletben csúcsosodik ki a saját problémájuk. Vagy csak egyszerűen bunkók a képviselők. Ez utóbbira, a vegytiszta tahóságra volt példa Illés Zoltán pár nappal korábbi esete a környezetvédelemmel és Szél Bernadettel. Miközben a belső feszültségek lehetnek az okai annak, amikor a nők válnak minden probléma gyökerévé.

A gyökerek szemében például, amit jól mutatott annak idején Varga István elhíresült esete a családon belüli erőszakkal. Aki, mint emlékszünk az ágyi készségtelenségben vélte megtalálni az okát, hogy verik a nőket. Világosan megüzenve annak idején: „szülj, kussolj, vagy pofon lesz”. Aminek manifeszt megnyilvánulás lehetett Balog József vak komondorának támadása. Azonban természetesen nem csak a Fidesz képviselőinél jelenthet problémát a nőkkel kapcsolatos kognitív disszonancia. A Fidesz katolikus lobbi-szatellitjének, a KDNP-nek a képviselői esetén ráadásul akár súlyosabb is lehet a probléma. Elvégre a keresztény egyházak némelyikében dívik a papok formális nőtlensége, melynek valós megvalósulásáról számos és számtalan magánvélemény kering. Akár Boccaccio „Dekameron”-ját is hozhatnánk példaként, mint az elvárt, de a valóságban meg nem élt cölibátus elhíresült forrásművét.

Talán ennek az egyik tünetét mutatta be Lukács Tamás, aki a hajléktalanság kapcsán lőtte fel a sziporkák sorát. Első körben a liberálisokat téve meg minden bajok forrásává, akik szétverték szerinte a családmodellt. Előidézve ezzel, lehetőleg előre megfontolt szándékkal a hajléktalanságot. Pár nap gondolkodási idő után azonban rájöhetett a KDNP hajléktalanügyi szóvivője, hogy ez mégsem magyarázhatja meg kellőképpen a hajléktalanságot. Vagy csak nem sikerült szóba állnia egy hölggyel, akivel pedig nagyon szeretett volna. A valós okokat talán sosem fogjuk megtudni. Miközben a tünetek tekintetében sikerrel tette burkoltan bár, de törve nem, a nőket felelőssé a hajléktalanságért. Annak a reprezentatív felmérésnek az alapján, hogy ellátogatott egy egész hajléktalanszállóra, és ott a vele szóba állók nagy részét a válóper indította el az utcára. Lukács Tamás fejében a nők hajléktalanságának az oka alighanem a liberalizmus, mivel ezek szerint csak és kizárólag leszbikus kapcsolatból elválva kerülhettek az utcára. Esetleg ők azok a nők, akik magukon viselve a bélyeget, önhibájukból, mondhatni alanyi jogon, oda is valók. A KDNP nőgyűlölő képviselője szerint.

Miközben sikerrel feledkezik meg arról, hogy a hajléktalanok, aka csövesek, problémájának nagy csúcsát a rendszerváltáskor elkövetett érzelmi gazdaságpolitika okozta. A keleti piacok tudatos felszámolása ugyanis olyan szintű és struktúrájú munkanélküliséget eredményezett, melyre sem a társadalom, sem a döntéseket hozó kormányzat nem volt felkészülve. S bár sokszor valóban a válóperrel indul az út a hajléktalanság felé, a válóper oka nem egy esetben a szegényedés, az egzisztenciális bizonytalanság okozta frusztráció, az ennek kompenzálásaként is megjelenő agresszió. Mely utóbbit nem okvetlenül menti természetesen a szegénység, de vakon és süketen botorkálni a problémák között értelmetlen. Még akkor is, ha egy képviselő, a keresztényi szeretetet hirdetve, ezt megengedheti magának. Miközben természetesen nem vitatom, hogy szinte minden válóper, és minden életút egyedi. Ezért aztán fokozottan ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki univerzális okokat akarjon találni. Még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak szociológiai típus-utak az említett pályák között.

A Lukács Tamás által elkövetett leegyszerűsítések természetesen nem állnak itt meg, mivel a már említett családon belüli erőszak fonalára is sikerrel fűzte fel a hajléktalanság problémáját. Mondván: „Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése”. Tehát a helyzet a KDNP képviselője szerint roppant egyszerű. Amikor az erőszakoskodó férjet kipenderítik a kékeszöld foltokkal ellátott családtagok közül, akkor ezzel tönkreteszik az életét, és így az a nő a hibás, aki nem tűri szó nélkül a pofonokat. Pontosabban, és a vargaizmus jegyében: Mivel nem teljesít jól az ágyban, és nem szül kellő számú gyereket, végső soron megérdemli az ütlegeket. Ha pedig így áll, akkor igazán milyen jogon kéri ezt ki magának.

S igen, a most írtak, és a korábban a szegénység járulékos hatásairól írtak némileg üthetik egymást. Szándékosan hagyom meg ezt a fogalmi rést a részletek között. Jelezve ezzel is, hogy a hajléktalanság, az erőszak, a szegénység, valamint a társadalom szociológiája lényegesen komplexebb probléma, mintsem valaki a személyes előítéleteitől, frusztrációitól, kielégületlenségétől, butaságától, politikai haszonszerzésétől vezérelve egy parlamenti felszólalásban lesöpörje az asztalról. De azt érdemes lehet tudni, hogy Lukács Tamás az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja. Úgyhogy még számos társadalmi területen megtalálhatja az eredendő bűn visszatükröződését az érdemi vizsgálatok elvégzése helyett.

Andrew_s

Kék zokniban fehér rózsa.

Engesztelő rózsaosztás, körbe móka, kacagás
Forrás: HVG

A Rogán Antal által bejelentett, és valószínűleg terelési kísérletektől sem mentes meghátrálást követően családon belüli erőszak parlamenti nyugvópontra látszik jutni. Azonban, ahogy frakcióvezető mindenféle meghajlásokról, és ezzel mintegy az erőszaknak való engedésről beszélt, az emberi erőforrások főmestere sem tudott kiállni azzal, hogy „elnézést, tévedtünk, és levontuk a konzekvenciákat”. Miközben Varga Istvánnak valószínűleg közben többen elénekelték, hogy „Egy rózsaszál szebben beszél”. Ami persze nem baj, és a rózsák hallgatagságát ismerve valóban jobb lett volna, ha a képviselő úr csöndben marad. Azért persze az is valami, hogy az Origo szerint beszerzett egy szál rózsát a civil kezdeményezés elindítójának Halász Pálmának.

A rózsaszál átnyújtására azt követően került sor, hogy a Fidesz vezérhangyaságával, végül megszavazták azt, hogy a családon belüli erőszak önálló tényállásként kerülhessen be a Btk.-ba. A HVG-n megjelent képek szerint nem egy szál rózsa volt, hanem kettő, amit LMP-s képviselőnők kaptak, és ők adták át a kezdeményezőnek. A nagy tudósítási kapkodásban elkövetett eltérés ez esetben sem sokat számít abban az értelemben, hogy Varga István nyugodtan vehetett volna minden képviselőnőnek egy szál rózsát. De elfogadom, hogy a Fidesz képviselőinek a 16%-os adóval agyonvámolt jövedelme nem tette lehetővé a tapasztaltnál nagyvonalúbb gesztust. S ehhez képest az, hogy egy vagy két szál fehér rózsa cserélt-e gazdát, és hányszor, tényleg nem számít. Ha úgy tekintjük, a végeredmény szempontjából sem. Amennyiben végül tényleg érdemi megtárgyalására kerül sor a családon belüli erőszak, akkor ugyanis szintén nem az akciós rózsák számára fogunk emlékezni. Ha a képviselő úr ettől tud nyugodtabban belenézni a tükörbe, a felesége, vagy bárki más szemébe nézni, akkor legyen így.

Ami inkább érdemelhet még pár gondolatot az inkább az a szómágiaszerű megközelítés, amivel Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériumában felállítandó, és a már 2012. 09. 15.-én bejelentett kezdeményezésben említett, munkacsoportot munkájáról beszélt. Annak részletei kapcsán a tudósítás is kiemeli, hogy Balog Zoltán szerint az előzetes tárgyaláson megállapodtak abban, hogy „a család szó olyan értéket képvisel, amelyhez nem szeretnének „negatív töltetet” társítani”. Ami így kapásból olyasmit idéz, hogy tulajdonképpen, ha nem családon belüli erőszaknak hívják, akkor családi erőszak már nincs is. Azt persze nem lehet tudni, hogy vajon kevésbé szakad-e a bőr, ha a pofont „együttélési” vagy „kapcsolati erőszak” néven hívják majd a Btk.-ban. De személy szerint azt gyanítom, hogy nem. Ahogy arra is csak tippelni lehet, hogy vajon miért nem a különben szintén elfogadott „párkapcsolati erőszak” fogalmával kerül megjelenítésre. De ennek alighanem igen komoly kommunikációs okai lehetnek. Egyet értve részben azzal, amire a Varánusz posztjának a címe utalt pár nappal korábban: „A kormánynak fontosabb a párt PR, mint a népakarat”. Részben, hiszen a Fidesz látszólag megtört a népakarat nyomása alatt. Feltéve persze azt, hogy a munkacsoport nem az agyonhallgatás és elmaszatolás szervezete lesz a végén az Emmi kebelén belül.

De visszatérve a szavak erejére, a jelenleg Btk.-ba javasolt fogalmi megközelítés egy kiterjesztett értelmezést látszik sugallni. Ami különben nem feltétlenül az ördög műve ebben az esetben, csak pontatlanságokhoz, félreértésekhez vezethet, mint látni fogjuk. Az általam említett párkapcsolati megközelítés egyébként szintén nem lenne teljesen megfelelő. Az utóbbi például azt is sugallhatja, hogy csak párok közti erőszakcselekményeket tenne kriminalizálttá. Márpedig köztudott, hogy a jelenség sajnos szélesebb körű. Érinthet gyermeket, de akár szülőket, illetve más rokonokat is, akik az adott fedél alatt élnek. Ezt például az „együttélési” erőszakkal való megközelítés jobban lefedhetné, miközben az alternatív „kapcsolati erőszak” talán túlzottan kiszélesítheti. Az „együttélésre” korlátozással a probléma alapvetően az lehet, hogy az erőszak elszenvedői olykor már nincsenek együttélési állapotban. Elvégre aligha tekinthető együttélésnek az, ha a megoszthatatlan lakáson kényszerűségből osztozók közt van erőszak. Még kevésbé akkor, ha a jog szerint távoltartottnak tekintett családtag, fütyülve a jogszabályokra, rátöri a lakásajtót a gyermekekre, és kórházba pofozza az ott találtakat. A „kapcsolattal” való megközelítés értelmezése azonban erősen függ attól, hogy ki mit tekint kapcsolatnak.

Egy rózsa az igazi kékharisnyák emlékének

Forrás: palatineroses.com

Így kezdetben nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Balog Zoltán miniszter úr kicsit előkészítette a terepet annak, hogy az érdemi vitát egy kicsit félrevigye a munkacsoport ténykedésével kapcsolatban. Ha azonban a Népszava tudósítását olvassa valaki, akkor az sem zárható ki, hogy egyszerűen személyes butaságról van szó. Aszerint „fenébe a nemi megközelítéssel, a kékharisnya-hozzáállással, és véletlenül sem szabad családi erőszakról beszélni, mert a família az szent, úgyhogy a kapcsolati erőszak a helyes kifejezés” Balog Zoltán felszólalása alapján. A kapcsolatiságról már szóltam korábban, tehát azt nem ismételném. Az azonban érdekes, hogy az Emmi vezetője szerint kékharisnya-hozzáállás lenne az ügy mögött. Mert egyrészt valóban nem csak a nők lehetnek az elszenvedői ennek, míg másrészt azonban érdemes lehet megjegyezni, hogy a Blue Stockings Society a nők önképzőköre, egyfajta tudományos ismeretszerző mozgalom volt. Olyan résztvevőkkel, akik nélkül ma szegényebbek lennénk. Így aztán a számítástechnika egyik atyját Charles Babbage-t is felkaroló Ada Byron Lovelace emlékének ezúttal nyújtok át egy rózsát a miniszter úr helyett. Bár kétségtelen, hogy az említett mozgalom hölgytagjai aligha pártolták volna a nők, a gyerekek, vagy a szülők verését a családban. Sőt arról sem találtam adatot, hogy a férjüket verték volna. Így tényleg marad a feltételezés, hogy Balog Zoltánnak halványkék gőze sem volt a kékharisnyás mozgalomról az indulatok vörös köde mögött.

Annak az indulatnak a függönyén keresztül látván csupán a világot, aminek fontos alkotórészét alkotja a pártlojalitás, és a pártelvek szem előtt tartása. Azt ugyanis más viták alapján sejthetjük, hogy a kormánypártok családnak csak a házasságkötéssel jóváhagyott kapcsolatot tekintik. Kirekesztve az azonos neműek együttélését ebből a kategóriából, és csak fenntartásokkal családnak tekintve az élettársak kapcsolatát. Amikor tehát Balog Zoltán azt mondja, hogy a „família az szent”, akkor ő alighanem az egyházi esküvővel megszentesített házasságot érti család alatt. Amit világért sem szabad olyan szennyes dologgal együtt emlegetni, mint az erőszak. Elvégre egy ilyen házasságban elő nem fordulhat erőszak. Az ilyen házasságban a nők csak szülnek és mosogatnak, a férjek példamutatóan hazajárnak, és pusztán akkor kerül sor a miniszterelnök által a félázsiai származékoknak kijáró erőszakra, ha az asszony könyvet mer a kezébe fogni gyerekszülés helyett. S a gyereket is csak nevelő célzattal verik félholtra. Tehát ezek a szent családok nem azok, mint azok a „többiek”, amik keretében dúl az erőszak, a nők csak kényszerből a tagjai, és gyerekek is csak úgy vannak. Azokon az apróságokon, hogy a házassági szertartás koronként, kultúránként eltérő igazán kár fennakadnia majd a kormányzati munkacsapatnak. Azon is kár elgondolkodni ennek kapcsán, hogy nem a beszerzett papír, hanem az emberek egymással szembeni viselkedése inkább a lényeg. Az meg tényleg kékharisnyás-önképzős megközelítés lenne, hogy a család jelenleg az életközösségben, illetve rokonságban állók legjobb megközelítése. Márpedig a kormányzati szereplőknek sem kék harisnyájuk, sem kék zoknijuk nem lehet. Mert mivé is válna a hatalom, ha lenne.

Simay Endre István

A szülő nő verve...

Forrás: http://www.emergingchristian.com/

A parlament napirendjére tűzte a családon belüli erőszak törvényi elítélésével kapcsolatos népi kezdeményezés napirendre tűzésének a vitáját. A vitára kiválasztott időpont, 2012. 09. 10. -ének éjjele, jól illusztrálja azt, hogy magát a témát mennyire veszi komolyan a kormányzó elit. Beleértve azt a pártot, a KDNP-t is, melynek zászlaján a szeretet vallása szerepel. Kérdés persze, hogy akkor is ez lett volna az időpont, ha a Semjén Zsolt egyik kedvence, vadászat vitája esetleg a népi kezdeményezés tárgya. De tudjuk, a „mi lett volna, ha” nem történelmi kategória. A jelen valósága tehát az, ami.

Ebbe a valóságba beletartoznak mindazok a közhelyek is, melyek eloszlatásának elősegítésére a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület külön oldalt hozott létre. Az oldalt minden esetre el kellene olvastatni azokkal a képviselőkel, akik szerint ez az egész ügy nem is olyan lényeges. Még akkor is, megállapításai nyilvánvalóan a fizikai erőszakot tekintik erőszaknak. Viszont általában ebbe szoktak belehalni, belerokkanni azok, akikkel kapcsolatban az említett népi kezdeményezés útjára indult. A róla szóló parlamenti döntés, a vitát követő nap hírei alapján pedig az elzárkózás. Miközben olyan kijelentések hangzottak el, amelyek okkal vertek ki a biztosítékokat. Közülük Varga István, röviden bunkónak tekinthető megnyilvánulása körbelengte a világhálót, és meglepő gyorsasággal váltott ki tüntetést az elmondottak ellen. Bár meglehetős cizelláltsággal fejtette ki véleményét, röviden alighanem úgy is összefoglalható, hogy amennyiben a nő nem egy gyerekszülő családi prostiként „működik”, akkor meg is érdemli „párjától” a rendreutasítást. Elvégre Varga szerint: „Az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek”.

Ám, mint a Kettős Mérce gyűjtése mutatja, emelkedett véleményével Varga István képviselő úr nincs egyedül. Ahogy itt olvasható Móring József KDNP-s képviselő remekbeszabott hülyesége is arról, hogy azért nem kell foglalkozni a családon belüli fizikai erőszakkal, mert előfordul lelki erőszak, a férjek gyerekkel való zsarolása. Egyben leszögezve, hogy a baj a féligazságokkal van. Miközben nem veszi észre, hogy maga is egy populista féligazság hirdetőjévé válik. A nők által kétségtelenül alkalmazott eseti lelki ráhatás ugyanis lehet oka egy válópernek, gyerek-elhelyezési vitának, de nem menti az elcsattant pofont, a kivert fogakat. Legalább is szerintem nem menti. Igaz, egyébként is talán nem vagyok elég maradi ahhoz, hogy egy olyan aranyköpéssel egyet értsek, hogy egy nő akkor gondolkozzon önmegvalósításról, saját életről, ha a kormányzat által rárót normatív gyerekszülési kvótát már teljesítette. Ahhoz meg pusztán a gondolkodás alóli felmentést kellene visszavonni, hogy lássuk, nem közvetlenül a rövid távú oktatáspolitika tehet sem a szülői, sem a tanári presztízsről, annak csökkenéséről. Még akkor sem, ha a politika számára sokkal könnyedebb megoldás rátolni a felelősséget az előző, más szemléletet valló kormányra. Lazán elfeledkezve arról az apróságról, hogy a gyermek felnövekedése nem egy választási ciklus „terméke”, és a jelenlegi, különben KDNP-s fő oktatáspolitikus sem kezdeményezett hosszú távú megbeszéléseket. Bár a Fidesz szerint is a ma gyermekei jelentik a jövőt.

Jó lenne persze azt hinni, hogy az emancipációs vitát is magába foglaló, és a lényegi kérdésektől elfele vezető megszólalásokért a késő órák okozta fáradtság a ludas. Ám, ha így lenne, akkor is az tehet róla, aki ilyen kései órára tette a kérdés megbeszélését. Azonban a teljes kép előzményéhez tartozik az a vezéri intenció, miszerint az egész félázsiai bagázs csak az erőszakból ért. Tehát senki ne rója fel, ha az egyik félázsiai megveri asszonyát. Hiszen csak a miniszterelnöki megfontolást ültette át a gyakorlatba. Mert mondta ő a kocsmából hazabucskázva, hogy tegye szét a lábát ő is, meg a lánya is, csak nem értett a szóból, hát értett az erőszakból. Úgyhogy a kérdést lesöprő képviselők tulajdonképpen szintén csak a felsőbb nézetek szerint jártak el. Különösen, mert a gyengébb elleni erőszak akár hőstett is lehet. Elvégre a család gyengébb tagjai alig kevésbé kiszolgáltatottak, mint aki alszik. Márpedig azt tudjuk, hogy a társát álmában megölő azeri orgyilkost hazaadta Orbán Viktor, hogy ott hősként tisztelhessék. Lehet persze, hogy érdekes lenne tudni a miniszterelnök személyes véleményét a családon belüli erőszakról. De félek, akármit kimondana, amiről azt hiszi, hogy ott és akkor elég populista ahhoz, hogy megtapsolják. Ha pedig némi plusz szavazatra számítanak belőle, párt- és pártszövetség-társai bevállalják a gesztust azoknak, akik életmódszerűen vallják, hogy az asszony verve jó. Azonban a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Selmeczi Gabriella és Rogán Antal egyaránt elhatárolódott Varga István sarkos kijelentéseitől. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a családon belüli erőszak témáját nem hogy külön Btk.-passzusban nem rögzítik, hanem a Parlament a százezernél több aláírással támogatott kezdeményezést napirendre sem hajlandó tűzni.

Simay Endre István