Rendeletileg fedezett hekkerek és széljobberek

Duró Dóra megnyilatkozott. A Zeneakadémia tiltott. A hackerek is léptek. A kormány maradt. A Zenekakadémia vezetése is. A sorrend nem egészen ez volt, mert a Védelmi Beszerzési Ügynökség zsarolása robbant kicsit előbb a médiában.

Annak kapcsán, hogy kiderült az a zsarolás, aminek a tárgya egy ötmillió dolláros követelés az egyik oldalon, illetve a Védelmi Beszerzési Ügynökség adatainak a publikálása a másik oldalon. Miután egy zsarolóvírussal sikerrel hatoltak be az utóbbi szervereire, lementettek adatokat, és titkosították az ott levőket.

Amely zsarolás, illetve szerverfeltörés nem a kormányzati oldalról látszott elindulni a publicitás szárnyán. A kormányoldalon inkább a kussolva sunnyogást választották a probléma kezelésére. Majd azt a szájtépési irányt gondolták célravezetőnek, hogy „nincs itt kérem semmi látnivaló”. Pampogva arról, hogy nem voltak védett adatok, és éppen csak azt nem mondták, hogy direkt használt a precedens értékű szerverfeltörés a kormánynak.

Holott a feltörés ténye, és a biztonsági mentések, illetve magának a honvédségi rendszerbiztonságnak a kérdése akkor is felvetné a felelősségi kérdést, ha tényleg semmi más nem történik, mint az informatikai behatolás. Ám nem vált igazán közhírré sem az érintett ügynökség teljes vezetésének a lemondása, sem a felelős miniszter azonnali lemondása. A kormánytagokért egyszemélyben felelős miniszterelnök felelősségi kérdése meg szóba se nagyon látszott kerülni.

Noha az éppen meghosszabbított rendeleti kormányzás következtében az ajtónálló cipőjének a fényességéért is Orbán Viktor nagyfényességű diktátor a személyesen felelős ügyvivő. Alkalmasint azért is, hogy a szélsőjobbos térnyerésnek hol van a határa.

De Orbán rendszerében láthatóan nincs határa. Amire példa az, hogy a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét. Elismerve ezzel két tényt. Az egyik az, hogy a szélsőjobboldali könyvdaráló Dúró Dóra, és pártja befolyási övezetének ismeri el a kulturális életet. A másik, és a súlyosabb, az a vélelem, hogy a rendőrség alkalmatlan a biztonság garantálására. Ami kinyitná a belügyekért felelős miniszter felelősségét is. Akár a szélsőjobboldal hallgatólagos támogatásának a kérdésében is.

De a miniszterek és a kormány is marad. Mert a társdalmi többség pont így szereti ezekl szerint.

Azonban az egyelőre látszik, hogy ezek a kérdések elviszik a show-t Magyar Péter farkászata elől. Mely szintén elviszi a kérdések súlypontját Magyar Péter programhiányáról.

Andrew_s

Neoratkoizmus - 2022

Ratkó Anna, a sorok közti példakép.
Forrás: Sulinet

Darálómester Dúró Dóra ajánlásával elfogadtak egy törvényt az abortusz szigorításáról. Szigorításáról? Ezt még lehet ízlelgetni. Az azonban tény, hogy Pintér Sándor a sok, köztük nemi erőszakból fogant, gyermeket szült, tehát a kérdésben igen komoly tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter aláírt egy új jogforrást a kérdésben. Ami nagyjából úgy ment át a köztudatba, mint a magzati szívhang meghallgatását kötelezővé tevő törvény. A magzati életműködés jeleiről lehet talán vitatkozni. Azon azonban aligha, hogy mind emberi, pszichológiai nyomásgyakorlásra, mind az abortuszt választó nők megalázására is alkalmas körülményeket biztosíthat. De kár lenne azt hinni, hogy ez valami újdonságként esett le a NER-plafonról.

Az előzményekhez érdemes figyelembe venni, hogy a nemzeti életvédelem neoratkoista ötletparádéja évtizedes múltra tekint vissza. S már akkor elindult az akkori Jobbik felzárkózása ehhez a vonulathoz. S ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a sajátjukat az országházi fűtéssel rezsit csökkentő szélsőjobb több prominensét annak idején a Jobbik színeiben futtatták. Így szinte jogfolytonosnak tekinthetjük akár a darálódíjas képviselőnő politikai szereplését is. Bár 2013-ban nem ő jegyezte azt a gondolati vonulatot, ami az akkori Jobbik neoratkoista ötletparádéját látta el sziporkákkal. A NER plafonja alatt tehát nem sok újdonság akad ezúttal sem. Legfeljebb az, hogy ezt a plafont újra lejjebb hozták.

De ezzel sincs semmi baj a NER világában. Mert az alacsonyabb plafon alatt egyre inkább csak térdelve lehet majd létezni. De a Fidesz vidékén, és mostanság a parlamenti szélsőjobb is ide sorolható, amúgy is elvárt a megalázkodás a nagyságuk előtt. A nőknek különösen. Esetleg ők négykézláb is várhatják, míg újratöltik számukra a nemzeti demokratikus életforrás-projektet. De addig is bátran lehetnek lenyomott állapotban. Ha fizikailag nem, hát társadalmilag nyugodtan. Mert a NER így szereti. Ha a vezető hatalom vezető vezetőinek csak a farpofáival értekezik a társadalom. Úgy általában. Mert Orbán világában a társadalmasított közerőszaktevés sem újdonság.

Bár az egészet lefordíthatjuk arra, hogy ilyen az, amikor a Ratkó-komplexus egy Torquemada-i személyiséggel ötvöződik, még sincs itt semmi újdonság. Látnivaló sem sok. Az utcákon nincsenek százezrek, és a szélsőjobbot parlamenti párttá varázsolták. Mindazzal az előzményekkel, amit a tagok személye garantál, és garantált már korábban is.

Andrew_s

Dúró Dóra marketing-kampányához

Forrás: Wikipédia

Megjelent egy műmeséket tartalmazó, szándékai szerint a másságokat bemutató könyv. Azon persze lehetne talán vitatkozni, hogy a másság mihez képest az. Az azonban ettől független, hogy a kiadást gondozó Labrisz Leszbikus Egyesület igazán komoly köszönettel tartozik Dúró Dórának. Könnyen lehet ugyanis, hogy önmagában ez a kiadvány pont arra a sorsra jut, mint megannyi alternatív mesekönyv, illetve a gyerekeknek szánt egyéb nyomtatvány. Porosodva végzi egy raktár sarkában, billegő asztal alatt, vagy egy nagy dobozban a pincében. A könyv nyilvános ledarálása azonban alapvetően átírta a sorsvonalakat. Miközben néhány egyéb, elsősorban politikai, pontot is tisztázott.

Nem Dúró Dóra esetében, mert az ő politikai, és alig-humanitárius nézetei eddig is ismertek voltak. A gyermekek, és félre ne értsük, a tőle távol álló, és számára idegen gyermekek iránti becsípődése sem új. Mármint az a fajta becsípődés, hogy köze ugyan nincs hozzá, de belebeszélni, minősítgetni azért kellően vastag bőrrel látták el. Legyen az rajz, vagy akár a menekültek gyermekeinek szegregációja. Új motívumként azonban megjelent egy könyv nyilvánossá tett ledarálása. Ami, a miniszterelnök szavait idézve, kétségtelenül egy vörös vonal átlépése. Igaz, Orbán Viktor nem a szélsőjobbtól nem idegen könyvdarálásra, esetleg majd égetésre értette a vörös vonalat, hanem szerinte a könyv hágott meg egy, a fejében egészen biztosan meglévő korlátot. Miközben a kormányfő, tulajdonképpen, csak hozta a szokott formáját. Azzal, hogy megfogalmazásában világossá vált: vannak a magyarok, és vannak az "ők". A mindenkori mások, akik tulajdonképpen nem is a nemzet részei, hanem homoszexuálisok, zsidók, vagy az éppen aktuális "mások". Akiket a "magyarok" megvédenek, vagy akikkel szemben toleránsak. Melyből világos, hogy csak a hithű orbanista az igaz magyar. Legfeljebb még néhány széljobber, neonáci, fajgyűlölő, és szélsőségesen szex-fetisiszta, illetve foci-drukker felvételt nyerhet. Főleg, ha zsebre dugott kézzel is messzebbre tudja köpni a szotyi-héjat.

Egyébként érdekes lenne tudni, hogy Orbán Viktor mesélt-e a gyermekeinek? Ha pedig mesélt, akkor mit? Illetve, utána elbeszélgetett-e a gyermekeivel, hogy a mesét a való világtól nyilvánvalóan elválasztó olyan elemek, mint a csodacsizmák, a sokfejű sárkányok és társaik ténylegesen elválasztó szereppel bírnak. Nem csak most, hanem évszázadokkal ezelőtt is. Akkor, amikor a nem egyszer tényleg horrorisztikus, anti-humánus motívumokkal átszőtt történeteket nem elsősorban a kisebb gyermekeknek mesélték. Akkor, amikor a mesélő egyfajta "használati utasítást" is adhatott. Akár a tanulságok levonásában is segítve a hallgatóságot. Mert a mese alapvetően interaktív műfaj. A masélő, és a közösség is részei a történetnek. Azt csak egészen ostobák hihetik, hogy a mese önmagában tanít moralitásra, humánumra, vagy éppen a moralitás elhagyására, megalázásra, erőszakra. Bár nem vizsgáltam, de nem lennék meglepve, ha jelentős átfedés lenne ezek, és azon szülők között, akik odalökik a gyereket a digitális nörsz elé. Amiből a gyerek legfeljebb azt tanulja meg, hogy egy távirányítóval, játékkonzollal az azonnali igénykielégítés lehet az osztályrésze.

Az előzőek fényben nem vitatva azt sem, hogy egy a tolerancia-nevelést zászlajára tűző mesekönyv is lehet kontraproduktív. Akár több okból is. A mese elhangozhat olyan körítéssel, amivel a visszájára fordítható. Kihangsúlyozva az orbáni szemléletben is megnyilvánuló elhatárolást. Azaz: "vagyunk mi, és vannak azok, akikről ezek a mesék szólnak". Akik nem olyanok, mint a magát alanyi jogon "normálisnak" tartó mesélő. De maga a meseszövés is lehet visszás. Ha érezhető benne a meseszerűség, akkor a mese világát nem közelíti, hanem távolítja. Vele távolítva mindent, ami a szövegben szerepet kap. Végső soron szintén nagy lépést téve a "mi" és az "azok" elkülönítése felé. Miközben, ha nem vélik el a mese szövege a valóságtól, akkor a "valóság márpedig más" felismerésének pillanatában repülhet a könyv, és vele megannyi magasztos eszméje pókhálósodni a sarokba.

Mindez azonban elsősorban szülői felelősség. Az is, hogy leüljön a gyermekkel megbeszélni a mesét. Bármelyiket. Ez egyáltalán nem az a terep, ahol egy politikusnak túl sok keresnivalója lenne. Egyiknek sem. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a szülő csak kipipálja a gyermekkel töltött időt, amikor szimbolikus okokból választ mesekönyvet, akkor az egész pont azt a lényeget veszti el, amivel segíthetne a gyermeknek megélni az életét. S ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a gyermek a meg-, és kibeszéletlen rettegést éli meg egy Grimm-mesétől, vagy a meg-, és kibeszélhetetlen másságok feletti értetlenség okán fogja mindez taszítani.

Andrew_s

Dúró: büszkén embertelenül

Forrás: Wikipédia

Dúró Dórában összeért, ami összetartozik. A Népszava közöl legalább is egy írást arról, hogy a nevezett homoid az abortusz kapcsán leginkább a magzat szívhangját hallgattatná a mesterséges terhességmegszakítást kérővel. A jelzett forrás, a Népszava nagyjából elmeséli, hogy ez miért minősülne etikátlannak, illetve alapvetően gonosznak.

Alkalmasint egyfajta lelkiismereti zsarolás is, ami alapvetően embertelen is. Ugyanakkor azért persze emlékezhetünk arra, hogy Dúró Dóra egykori pártjában, vele egy időben megfordult, nem egy esetben ott is maradt figurák szájából mik bírtak előtüremkedni az idők során. Igen, kérem, a Jobbikról van szó. Arról a pártról amelynek sorait a zsidók listázását, a cigányok kasztrálását felvető figurák pártolták, illetve erősítették. Igen, tudom. A középre törekedő Jobbik ideiglenesen parkoló pályára helyezte Novákot, és Toroczkai önálló párttá szervezte a Jobbik jobboldalát. Azonban nem árt talán figyelembe venni néhány aprócska mellékkörülményt. Az egyik, hogy a média nem Dúró Dóra elhatárolódásaitól volt hangos. A válóperétől sem. Márpedig azt ugye senki nem gondolja egészen komolyan, hogy miközben a férjeurát látványosan félre tették a Jobbikban, és Dúró megtartotta mind a popárttagságát, mind a jól fizető megbízását, akkor szóba sem álltak egymással.

Életszerűbbnek tűnik, hogy Novák kiállítása a partvonalra egy ócska színjáték része volt csupán. Amit a Jobbik pillanatnyi helyzete tett egyelőre véglegessé, és aligha a nagy ideológiai szakítások a szélsőséges nézetekkel. Ugyanakkor pontosan tudható, hogy Dúró kiállt Toroczkai mellett. Felvállalva ezzel a rasszista retorika melletti kiállást is. Márpedig a szerintük nem kívántak sterilizálását is elvárni kívánó nézetek már nem is állnak olyan messze attól, amelyet a harmadik birodalom ideológiai keretei között is lelkesen hirdettek egyesek. Azt is tudjuk, hogy az emberek pszichológiai, valamint fizikai kínzása sem volt egy eleve elutasított eszköz. Az, hogy ezt a későbbi korokban is alkalmazták korántsem menti a lágerek, a verőszobák alkalmazottait. Már csak azért sem, mert éppen a hazai példa azt mutatja, hogy az ÁVH szakmányban vette át a korábbi verőlegényeket is.

Amikor Dúró Dóra, kiáll egy alapvetően embertelen ötlettel a nyilvánosság elé, akkor valószínűleg nem tesz mást, mint kinyilvánítja azt, ami a lényege. Elvégre a biológiai ember, illetve a szociális ember nem okvetlenül esik egybe. Egy pillanatig nem vonhatjuk kétségbe, hogy biológiailag kétségtelenül ember. Minden tekintetben eleget tesz a biológiai fajfogalom egyedekre elfogadott ismérvének. Ahogy rajta kívül, még sok-sok milliárdan a Föld nevű bolygón. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy eléri azt a szocializációs minimumot, ami alapján elvárható lenne a sok-sok milliárd másik emberben az ember tisztelete. Ebből a szempontból Novák Előd neje egy embertelen proto-kápó. Nem ő az egyetlen.

Az egyetlen pozitívum a megnyilatkozásában, hogy eloszlat minden kétséget arra nézve, hogy valójában milyen szemlélet jellemzi a szélsőjobboldali politika szereplőit. Azt a szélsőjobboldalt, amelynek megnyerésére egyébként Orbán is számos gesztust gyakorolt. A jelenlegi tendenciákat, az egészségügy lerohadását, az oktatás szétverését, a hatalom centralizálását nézve nem is csak a szavak szintjén. Dúróban összeért az embertelenség a politikussal. Orbán gesztusaival pedig összeért az embertelenség a hatalommal is. Ha figyelembe veszem, hogy Dúró Dóra több gyermekes családanya, akkor kicsit csodálkozom. De lehet, hogy csak státusz-anya. Abból a hitből táplálkozva, hogy példamutató lombikként kell szolgálni. Mely esetben azonban nagyon sajnálom a gyermekeit.

Azokat azonban kicsit jobban, akiknek nincs esélyük az emberhez méltó életre, a bennük rejlő lehetőségek kibontakozására. Ebből a szempontból sajnálok minden meg nem született gyermeket. Valamint sajnálom azokat az anyákat is, akik bármely okból az abortusz mellett döntenek. Különösen azokat, akik azért döntenek így, mert gyermekük erőszakba fogant, vagy esélyét sem látják annak, hogy emberhez méltó életet élhet. Természetesen el lehetne várni Dúró Dórától, hogy az embertelen ötletelések helyett, politikusként, a gyermekek emberhez méltó életéért tegyen meg mindent. Azok származásától függetlenül. Azonban, figyelembe véve a politikai elkötelezettségét, belátom, hogy ez egy igen meddő elvárás lenne.

Andrew_s

Dúró Dóra kicsit álszent kultúrharca

Dúró Dóra valahol eltévedt a választások felé vezető úton. Minden esetre valami ilyen oka is lehet annak, hogy végzettségi cenzust szeretne bevezetni a szavazáskor. Abból kiindulva, hogy aki nem végzi el a nyolc általánost, az ne szavazzon. Amiben egyébként lehetne valami, ha ez lenne a legnagyobb problémája a hazai választásoknak. Amelyeken egyébként a passzív távolmaradók száma látszik inkább döntőknek.

Ami azért is problémás lehet, mert a nem szavazók számának növekedésével egyre többen lehetnek azok, akik véleményt nem nyilvánítanak ugyan, de pompásan meg tudják mondani, hogy a többiek miért döntöttek rosszul. Miközben automatikusan a többiek kezébe helyezik a döntést a saját sorsukról is. Ha ezen a helyzeten valaki változtatni akarna, az valószínűleg inkább a kötelező szavazási részvétel irányába mozdulhatna. Mármint akkor, ha a meggyőző programok helyett a törvény-, illetve rendeletalkotás irányából szeretné megközelíteni a problémát. Mert a szűkítő cenzus inkább azt jelentené, hogy program, illetve meggyőzés továbbra sincs, de a részvételi bázis szűkítésével ki lehet kozmetikázni a részvételi arányokat. Nem feledkezve el arról sem, hogy a társadalom jelenlegi, erősen megosztott állapotában a végzettségi cenzust követhetné az egzisztenciális, majd a nemi, illetve származási is. Ugyanakkor a megfelelő papírokkal rendelkezőtől korántsem várna el közéleti jártasságot. Holott talán még képviselők is megbuknának azon, ha például az országgyűlés létszámát kellene kapásból megadniuk. A határ két oldalán élők megosztását illetően sem sokat segítene Dúró Dóra ötlete.

Miközben valószínűleg abból indul ki, hogy a pártjára csupa született zseni szavaz, miközben a többi párt szavazói tökkelütöttek. Ami annak ellenére sem biztosan van így, hogy a Jobbik támogatói között valóban ott vannak a nem túl sok tapasztalattal, de világmegváltó radikalizmussal már felfegyverzett életkezdő értelmiségiek. Ugyanakkor a felnőtt társadalomban azok között, akik a csoportban-bátrak ökölrázóit képviselik, igen jelentős számban lehetnek a mérsékelten túlképzett honfitársak. Amikor Dúró Dóra a Jobbik nevében a műveltségi cenzus irányába akar elmenni, akkor akár öngólt is rúghat. Amennyiben elveszthetné férje kedvenc támogatóinak szavazatát. Amiért persze fájjon férje feje.

Miközben persze jellemző egy kicsit, hogy a gépjármű-vezetéshez hasonlítja szavazati jogot. Mint olyanhoz, amihez szintén szükséges egy minimális iskolázottság. Ugyanakkor a nagy felbuzdulásban, mintha kimaradt volna egy talán lényegesebb szempont. A gépjármű-vezetéshez az egészségügyi alkalmasságot is fel szokták mérni. Ahhoz azonban, hogy valaki az országot igazgassa, illetve törvényeit megszavazza, még nem kell egy minimális alkalmassági vizsga sem. Holott lehet, hogy szintén nem ártana egy képzettségi cenzus a képviselőknél. Kiegészítve egy alkalmassági vizsgálattal. De megértem, hogy ez nem lebeg a képviselők elképzelései között, és Dúró Dóra szeme előtt sem. Talán korántsem véletlenül.

Andrew_s

Gyermeknap menekültekkel - 2016

A Gyermeknap alkalmából valószínűleg szinte bármiről lehetne értekezni. Aligha akad olyasmi, ami ne érintené a gyermekek jövőbeli sorsát, vagy a gyermekek egykori sorsának történelmét. A legkínosabb azonban sokszor a jelennel foglalkozni. Mert az rejti a szembesülés lehetőségét, a hibákkal való szembenézések kényszerét. Ezt meg sokan utálják.

Különben érthetően utálják. Mert milyen dolog is az, hogy bőszen „migráncsoznak” a keresztény értékek jegyében, és akkor a pápa nem átall szembemenni ennek. Valószínűleg Ferenc már megint elfelejtett konzultálni a keresztény Európa olyan védőszentjével, mint I. Felsuthy Orbán Viktor. Így aztán képes volt ismét olyanokat mondani, mármint a pápa, hogy a menekültek nem jelentenek veszélyt. S mondta ezt azon a találkozón, amelyet olasz, és menekült családok gyermekeivel szerveztek. Elvégre gyermekek nemzetközi napja van. Így kifejezetten érdemes emlékeztetni arra, hogy a gyermek tehet legkevésbé arról, hogy mely országban, mely vallási körülmények között, és milyen bőrszínnel látja meg a napvilágot. Aki tehát gyermeket diszkriminál, az egy alapvető emberi értéket, a gyermekben rejlő jövőt diszkriminálja, nézi le, és veti alá a saját girbe-gurba világképének. Amely világképeknek vannak nemzetközi áramlatai és vannak hazai gyűjteményei egyaránt. Annyira messzire nem mennék, hogy Mengele ikerkísérleteit emlegessem, mert ott még szerencsére nem tartunk Európa ezen szegleteiben sem. De azért emlékezhetünk N. E. azon kijelentésére, amely egy cigány újszülött világrajövetele kapcsán próbálta felértékelni saját tenyészképességeit. Mintha ő tehetne bármit is arról, hogy hol született.

De felidézhetnénk D. D. kultúrharcát is, amelynek egyik jelentős állomásaként tekinti talán a nevezett, hogy meghirdette a menekültek gyermekeinek szegregációját. Jószerivel megtagadva részükre az oktatást. Mert csak. Mert megtehette. A nyilatkozatot. Anélkül, hogy bárki a fejére borította volna az asztalt. Ami szintén nem egy kulturálisan magasan kvalifikált gesztus lett volna. De legalább kifejező. Lényegesen kifejezőbb, mint az az arculat, amit az Emmi vezetője mutatott arra az uniós reakciókra, amely a gyermekek származásalapú szegregációja nyomán született. Mintha D. D. vagy akár B. Z. marhára tehetnének arról, hogy nem egy belső-afrikai törzsben látták meg a napvilágot. Ahol valószínűleg szintén elfelejtették volna megtanítani azt, hogy Hódmezővásárhelyen mik az irányadó elvárások a menekültekkel szemben. Ahol, hatalmas vívmányként, sikerült a gyermekmentesítő akció. Alkalmasint abban a bizonyos törzsben a keresztényi értékrend szerinti viselkedést is elmulasztották volna megtanítani nekik.

Nem mintha most lenne a halovány lila fingjuk róla. De a szélsőjobb nem is ezért szereti őket. Ahogy a gyermekszegénységet, gyermekéhezést rossz szokásnak tekintő státuszkeresztény H. P. –t és pártját sem a keresztényi értékek miatt tarja a vezér. Sokkal inkább azért, mert Fidesz klerikális lobbi-platformjaként működő politikai egylet egyfajta, különben hamis, patinát képes ráböffenteni a politikájára. Amelynek áldozatai között ott vannak a gyermekek is. Azok is, akik méltatlan körülmények közé születnek, azok is, akiktől megvonja az oktatáspolitika a fejlődés lehetőségét, és természetesen azok is, akiknek a szüleiből hazát vesztett gazdasági menekültet kreál a gazdasági exodus kormánya. Mert erről a hazai jobboldal szintén szeret megfeledkezni. Arról, hogy magyarok százezrei élnek menekültként, bevándorlóként az öreg kontinens országaiban. Amikor tehát habzó szájjal migránsoznak, akkor őket is leszólják. amikor a menekültek, bevándorlók gyermekei ellen szólnak, akkor beléjük is rúgnak.

Talán mégsem annyira véletlen, hogy Ferenc fogadja a gyermekeket, akik közelengedését Jézus is kérte. S jelentés mértékben hanyagolja a magyar politikai vezetést.

Andrew_s