A(M)I margó

Az utóbbi időben egyre többet emlegetik a mesterséges intelligenciát. Holott az, amit annak mondanak. valójában nem több legtöbbször, mint jól megírt, emberileg, illetve emberi eszközökkel kontrollálható algoritmusok ügyes összlete. Még az úgynevezett öntanuló megoldások sem igazán többek, mint adabázisépítő, és abban hatékonyan dolgozó, de még emberileg intézett rendszereknél.

Az igazi mesterséges intelligencia majd az lesz szerintem, amikor már algoritmikusan is új alapokra helyezi magát a rendszer. Végképp elszakadva ezzel az emberi kontrolltól, és kihelyeződve annak hatóköréből. Amikor már csak a legbelsőbb, legmélyebb rétegek fognak valamit őrizni az eredetből.

Nem tudom, hogy lesz-e ilyen. Azt sem, hogy mikor lesz ilyen, ha lesz. De akkor a mélyben meglevő alapokban vagy ott fog szerepelni az asimovi három törvény, vagy az ember nem lesz esetleg több egy korrozív, zavaró objektumnál.

Andrew_s

Visszanyaló kínai fagyi?

Az hogy a társadalmi ciklusok botjának a nem túl jó végén van a világ, az nem egy új történet. Magam már a koronavírusra kent intézkedések során, az első év tapasztalatai és hírei alapján is gazdasági világjárványt emlegettem. Volt a járvány, nem vitás. Valamint elért az emeberiség egy újabb, és globális erőforrás-válsághoz. Nem energia, az is, hanem erőforrás. Miközben az a módszertan, hogy vonjunk be újabb területeket, újabb forrásokat, újabb rabszolgákat, ami annak idején úgy-ahogy működött, egyre inkább kezd bukóra váltani. Ez nem kristálygömb kérdése. Elég szétnézni a világban.

Több szempontból is. Az egyik, hogy a "szerezzünk, vegyünk még többet" az erőforrásból, az addig működik, amíg van, illetve adják. Ahogy a Római Birodalom területszerzésre, illetve rabszolgaságra alapozott technológiája, az erre alapozott társdalaommal nem kicsit került krízishelyzetbe, amikor a rabszolgák utánpótlása akadozni kezdett. Persze, elnagyolt kép, de a helyzetet szerintem leírja. A szemlélet, sajátos módon nem sokat változott. Csak a hódítás technológiája, és a megszerzendő erőforrások köre. A gyarmatosítások során, és az ipari forradalomnak köszönhetően. Mely utóbbi szintén egy korábbi válság egérútjaként indult. Tekintve, hogy a járványok megölték a munkaerőt.

Közben a technológia, és vele a társdalmak is egyre kitettebbé váltak az erőforrások folyamatos pótlásának. Ezt lehet tudomásul venni, és lehet úgy csinálni, mintha csakmással, máshol történhetne meg. Ha pedig valakinek kétségei lennének, akkor a legutóbbi csengő, amit most Kína rázott meg, akár ébresztő is lehetne. Abból a szempontból is, hogy ez a Kína nem az a Kína, ami az egykori, mindenki mást lenéző nyugati sztereotípiák Kínája. A másik szempont viszont az, hogy lehet nem számolni a saját technológia kitettségével, csak mégis érdemesebb számolni vele.

Kína ugyanis pár napja úgy döntött, hogy szívességet tesz a Nyugatnak. Segít neki a fentiek felismerésében. Meg különben is. Ha annyira szertne Európa, nem kicsit az USA nyomására, elszakadni a keleti forrásoktól, akkor voilá: Kína bejelentte a félvezetőipar kulcs-alapnyagainak exportkorlátozását. Mind az USA, mind az EU felé. Erre mondják azt egyszerűbb körökben, hogy szívás. Illetve ilyen az, amikor a fagyi visszanyal.

Persze. Kínára sok mindent lehet mondani. Sok mindent joggal is. De hol is van az a felhős mélabúval, és olykor aránytalanul nagy arccal, megénekelt fölény? Lehet, hogy mégis megérné tudomásul venni, hogy a sztereotípiák, valamint az ebből fakadó előítéletek világa helyett mégis inkább a realitások fele kellene fordulni? Nem csak Kína esetében, hanem általában is?

Andrew_s

Orbán szintet lépett lefele a latrinában

Forrás: Hadházy Ákos

Orbán szintet lépett. Lefele. De azért az is egy szint. Csak baromi alacsony. Baromi mélyen. Akkor, amikor beszólt Hadházynak. No meg azért, ahogy, és amit. Ennek megértéséhez nem kell szeretni Hadházy Ákost. Magánvéleményként, ad abszurdum, Orbán Viktortól sem elvárás, hogy együtt köpködje a madárlátta képviselővel a szotyit, és megossza vele a napi pálinkázás örömeit.

Alkalmasint magam sem kedvelem Hadházy Ákost. Magánvéleményem továbbra is az, hogy egy pártszédelgő politikai kókler, aki valójában olyan a különböző ügyeivel, mint a kölyöktacskó a cipősszekrénnyel. Belekap valamibe, megrázza, majd belekap egy másikba. Azt is csócsálja kicsit, majd észrevesz egy harmadikat és máris azt rázza a fogai között. Valójában egy ügyet sem vitt végig, ha kell a nemzetközi bíróságokig. Akkor sem, ha az ügyek, amiket talál, megérdemelnék. Ahogy azok is megérdemelnék, akik belé helyezték a szavaztuk bizalmát. De...

De függetlenül attól, hogy milyen tekergős kanyarral, és milyen utat bejárva lett képviselő, Hadházy Ákos egy képviselője azoknak, akik megválasztották. Így aztán kérdezési joga is van az Országgyűlés házában. Még a miniszterelnöknek is. Erre az a reakció, amit Orbán produkált, és amelyben Orbán vidéki sunyi állatnak (rókának) titulálta Hadházy Ákost az valójában csak az országházban hangozhatott el úgy, és olyan következménnyel, ami ott és akkor..

Ha ugyanis Orbán Viktor abban a péniszirigy büdösöltözős kocsmakörben adott volna elő ilyesmit, amely után nosztalgiával érez, akkor ott valószínűleg elő sem adta volna. Legfeljebb csak testőrök körében, és golyóálló mellényben. Ellenkező esetben a nép egyszerű, és kevésbé szomjas gyermekei esetleg kiverik az ilyen gondolatokat a fejéből. Így azoknak szerintem nagyon nincs igaza, akik szerint Orbán nem tudta hirtelenjében, hogy hol van. Biztos, hogy tudta. Máskor, máshol gyáva lett volna ehhez. Ahogy kocsma sem kell ahhoz, hogy minden szankciót megszavazzon ott, ahol van vele szemben ellenállás, és pofázik a szankciók ellen ott, ahol kevlár védi.

Ugyanakkor van némi „bája” annak, amikor egy kleptoligarchikus, kontraszelektált hatalmi rendszert felépítő vidéki figura nevez mást sunyi vidéki rókának. Az, hogy közben gyáván, „védjetek meg” könyörgésse pillog az őt körül vevő ánusztisztító brigádra, majd zavartan vihog a saját taplóságán, az csak a bónusz. Az alapüzenet mégis csak az, hogy mindenki egy sunyi, szemét alak, aki a miniszterelnöknek olyan kérdést mer feltenni, ami az ő személyes felelősségét érinti. Ha vidéki, akkor ez a körülmény súlyosbító körülmény. Márpedig ilyen üzenetre csak az képes, aki már túl van azon, hogy felmérje a saját határait. A hatalmit és intellektuálisat egyaránt.

Miközben Orbán Viktor ezzel telibeszarta azt a vidéket is, aminek ő is gyermeke. Ő is vidéki, és elit bagázsában a nem kevés tagja szintén. A neki gazsuláló képviselők között sem kevés a vidéki. Már csak azért sem, mert Orbánt alapvetően a vidék, az egzisztenciálisan kizsákmányolt, sakkban tartott, közmunkával megzsarolt vidék tartja hatalmon.

Hadházy Ákost nem kell szeretni. A fideszes képviselőknek sem. Azonban az a képviselő, aki szerint Orbán Viktor tapló, kocsmaszintet sem elérő, gyáva, szemét beszólása rendben van, az maga sem különb. Hadházy Ákost nem kell kedvelni, magam sem kedvelem. De az a fideszes képviselő, aki szerint egy miniszterelnök egy neki kérdést feltevőt lesunyiállatozhat, ha a kérdés nem előre egyeztetett, és nem puha nyelvként igazodik a farpofák közé, az maga sem jobb. Elvégre Orbán a Fidesz miniszterelnöke. A feje, ahonnan most baromira elkezdett büdösödni az általa szarból gyúrt hal.

Andrew_s