Megjegyzés - 2024. 08. 03. - Interszexileg és doppingilag

Forrás: Trust My Science

Imane Khelif, majd most Lin Ju Ting ügye felszínre dobta a versenysport szövetségeinek a viszonyát a fenotípusos nők "Y" kromoszómájához. No meg a sportot szemlélők viszonyát ahhoz, hogy a kimutathatóan magas tesztoszteronszinttel, és ennek köszönhetően fiús izomzattal, ütőerővel, csontozattal bírók női versenyzőként vegyenek részt a versenyeken. Úgy, hogy az érintetteknek aligha a versenyekkel kapcsolatos viszgálatok szolgáltatják erről életük első adatát, mert Imane Khelif is került már kizárásra emiatt korábban.

Az, hogy mi a személyesen morális viszonyuk a saját győzelmükhöz, az nem igazán érdekel. De azok véleménye lehetne érdekes, akik szerint ez így rendben van, és üres gyűlölködésnek gondolják az "Y"-os nők kizárási gondolatát is a női versenyekről. Természetesen nem arról érdekelne a véleményük, hogy mi zajlik az illetők hálószobájában, mert az engem sem érdekel. De a doppingolásról alkotott véleményük már annál inkább.

Arról, hogy szerintük rendben lenne-e egy olyan "XX"-nő szereplése, aki szteroid-doppingokkal ér el férfias ütőerőt a ringben, futásteljesítményt a stadionban, vagy bármi mást, amivel veri a doppinggal nem élő versenytársakat? Mert az izomzatnak, alkatnak esetleg mindegy, hogy például a tesztoszteronszintről injekció, vagy genetikailag beépített adagoló gondoskodik.

Mert a női versenyeken való részvétel mellett most kiállók esetében az egyetlen következetes válasz az lenne, hogy igen, a szteroid-dopping is megengedett innentől. De valahogy nem akaródzik ilyen nyilatkozatokkal kiállniuk, ha jól látom. Vajh, miért?

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 07. 29. - Zárszó a párizsi nyitógálához

Perzsa Qaba
Forrás: Civilisable

Szép lassan lecseng a 2024-es Olimpia megnyitója körüli hullámverés. Így a véleményreciklátoroknak is más gumicsontok és farvizek után kell majd nézni. Nyilván lesz még néhány utánlövöldöző, aki annak ellenére meg fogja magyarázni mindenkimás helikopterségét, hogy maguk a rendezők is elismerték a féreérthető utalások nem túl szerencsés voltát. Az, hogy a kereszténységet froclizó életkép mentségére a görög mitológia froclizását hozták fel, az legfeljebb egy sajátos értelmezése a hitvilágok tiszteletben tartásának.

S noha továbbra sem gondolom, hogy az Olimpia bármely hitvilág froclizásáról kellene, hogy szóljon, azért el lehetne gondolkodni, hogy mi történt volna például akkor, ha a tízenkettőegytucat divatbemutató helyett egy a résztvevő országok hagyományos népviseletét mutatják be. A Közel-Kelet esetében az iszlám fundamentalizmus előtti korból véve az öltözetet. S ez még nem is számított volna Mohamed tanításával ellentétesnek. Ha pedig már hitvilágokba kartak belepöccinteni, akkor érdekes lett volna India, Kína, vagy a Közel Keletről a tradicionális zsidó vallás hasonló kezelése. De talán jobb is, hogy maradt a görög mitológia, és a kereszténység. Ha már a hitvilágokból kell válogatni.

Mert az említett divatbemutató után esetleg az Olimpiát is kellett volna fújnia a karakán rendezőgárdának. Már ami marad belőle.

Persze a legjobb az lett volna, ha mindenki hitét, mitológiáját tiszteletben tartják.

Andrew_s

Párizs esete az olimpiai almával

Lezajlott a 2024-es nyári Olimpia nyitóünnepsége Párizsban. A neten nagyot ment. Ha tehát a szervezők célja az volt, hogy beszéljenek róla, akkor ez bejött. Nyilván sokaknak tetszett, és miért is ne. Ugyanakkor sokaknak annyira nem tetszett, hogy csak na. Szó se róla, nekem sem. Ami nyilván sokaknak indifferens, és azt is megértem. De nem tetszett a Francia Püspöki karnak sem, és ez aztán külön kommunikációs viharokat kavart.

Nemzetközileg is, de itthon is. Például a Facebook-on is. Mely közösségi médiában a kritikák kritikája is nagyot ment olykor. A püspöki alapkritika egyébként az volt, hogy az egyik élőképet Leonardo Utolsó vacsora című festménye kigúnyolásának, és ezzel a kereszténység egyik alapmozzanata kigúnyolásának tekintették. A kritikához aztán több egyházi vezető is csatlakozott. Az ominózus jelenet az Eurosport közvetítésének 1:54:59 időpontjánál látszik.

Az, hogy ez személyesen kit mennyire sért, az nyilván magánügy. De azok reakciók, amelyek a neten megjelentek, és publicitást nyertek, már amolyan személyes közügyekké váltak. Megjelentek azok a reakciók, amelyek a kereszténységet, illetve a keresztényeket ítélték el, ha a fenti életkép mert nem tetszeni valakinek. Voltak, akik a többi vallás hasonló megjelenítését is hiányolták. Mely reakciók nyilvánvalóan sántítanak. Azon egyszerű okból, hogy az Olimpia a békés egymás mellett létezést lenne hivatva szolgálni. Így egyszerűen nem lenne helye egyetlen olyan gesztusnak sem, amely bármely vallás hívőinek sértő, gúnyolódó lehet. Ezek a gúnyolódások az Olimpiától függetlenül is a taplóságot képviselik szerintem, de az Olimpia végképpen nem a froclizás terepe kellene, hogy legyen.

Aztán megjelentek természetesen a hazai szerecsenmosdatók is. Köztük annak kasztnak a képviselői, akiknek látatlanban is minden szuper, ha elég sokan mondják, és látatlanban is mindenki idióta, akinek a véleménye nem azonos a szerintük irányadó seggből kipüfögött mainstream-mel. De találkoztam olyan megnyilvánulással is, ami külön szót érdemel. Azért is, mert a két és félezernyi megosztásból több példányban is szembejött.

No meg azért is, mert a szerző, öndefiniciója szerint, digitális tartalomkészítő. Így némi felelősségérzetet, de legalább a nyilvánvaló csúsztatások elhagyását elvárhatná a nyájas olvasó. De a nyájtalan is. Eközben... Gellai úr közöl egy festményt, és a megnyitó egy képét, ami valóban arra hasonlít. A szövege ehhez: „A referencia egyáltalán nem Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Ez az Istenek ünnepe Jan Harmensz van Biljert által”. Amit senki nem vitat. Mi akkor a gond? Az, hogy a vitát kiváltó pontja a nyitóünnepségnek nem az, amit Gellai úr mutogat. Az utóbbi ugyanis egy nagyjából negyven perccel utóbbi esemény. Így az említett poszt iskolapéldája annak, hogy miként kell valós tények mentén megvezetni az olvasóit. Az, hogy utána még neki áll feljebb, és leszól mindenkit, mint képzőművészetben járatlan barbárt, az már csak egy kis penészes hab a tortán.

Mintegy a Móriczka-effektus felvezetőjeként. Amelynek alapján Gellai úrnak mindenről is Orbán Viktor jut az eszébe: „De azért az elgondolkodtató, h a környezetében sincs senki aki szólt volna neki, h :"Viktor mielőtt hülyeséget mondanál, hallgass végig?" Nincs olyan a slepp között aki értene a képzőművészethez? Na ez a tragédia. Bár ha úgyvesszük, 14 év alatt annyi hülyeséget hordott össze majd annak az ellenkezőjét is, hogy már meg sem lepődöm”. Miközben én meglepődöm. Mert a lájkolók, megosztók között több olyan ember neve is felbukkan, akiből azért kinézném, hogy feltűnjék mekik: a kérdést nem Orbán Viktor, hanem a francia főpapok emelték be a kommunikációba a megnyitó kapcsán. Így az említett poszt nem csak azért érdekes, mert csúsztat, hanem azért is, mert a reakciók alapján jó példája annak is, amikor a szemellenzős előítélet minden mérlegelést felülír.

A maradék, akár költői, kérdés legfeljebb az lehetne, hogy bármely olyan rendezési elem, ami alkalmas, és kiszámíthatóan alkalmas az emberek megosztására miért kerül be egy olimpiai megnyitó műsorába? Mert az Olimpia tradicionálisan éppen az ellenkezőjéről kellene, hogy szerintem szóljon. Arról, hogy csökkentse a megosztottságot, és legalább addig, ameddig tart ne korbácsolja, hanem csillapítsa az indulatokat. De Párizsnak a jelek szerint csak ez a kicsit buggyant alma jutott. Sajnálom.

Andrew_s

Elfogták az Orbán-lányt kirablókat Párizsban

Bárki kirablása bűntett. Bárki, aki rablást követ el, bűnöző. Egy ilyen esetben sem szép dolog a sértett terhére viccelődni. Netán gúnykacajt hallatni. Ha az ember szétnéz a világban, akkor az emberek többsége be is tartja ezt az utóbbi, inkább csak hallgatólagos szabályt. Is. Ahogy legtöbbször komoly munka van ennek a megszegése mögött is.

Ennek fényében egyáltalán nem menti fel semmi az elkövetőket Orbán Ráhel kirablása esetében sem. Annyira nem, hogy Párizsban el is fogtak azt a bandát, amelyik a csúcsforgalomba rekedt autósok kifosztására „szakosodott”. Ezt az MTI nyomán több média is közli. Valójában a közhangulatot inkább a már felbukkant első kommmentek mutatják. Vitathatatlanul jelezve, hogy elég hangos gúnykacaj kezdte el feszíteni a köz rekeszizmát. Amely kacajban visszaüt sok minden abból, amit Ráhel, illetve a fel-, és oldalmenő elkövetett. Retorikában, korrupció-gyanúban egyaránt. Mert igen, a kárörömért meg kell dolgozni. Orbán Viktor és családja pedig megdolgozott érte.

Az természetesen más kérdés, hogy az alapvetően bulvárszintű hírt mi teheti országosan érdekessé. Talán az, hogy a médiában is van egyfajta általános káröröm-érzés. Szintén nem véletlenül talán. Talán az is, hogy a Fidesz vezetője egy kis együttérzést szeretne kisajtolni az emberekből a választásokhoz közeledve. Kész csoda, hogy nem a miniszterelnök jelentette be az esetet egy nagy migránsozás közepette. Azon pedig inkább el sem gondolkodunk, hogy mi lehetett Orbán Ráhel poggyászában, ami miatt nem volt itthon, 2017-ben, országos hír a kirablása, mint olyan. Mert még elkalandoznánk, a hozzászólókhoz hasonlóan az Elios-pénzek felé. Ami méltatlan lenne. Bizonyítékok híján. Meg az is lehet, hogy volt országos hír. Csak a fene sem emlékszik már rá.

„

A goumier, sajnos, semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, éppoly ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: "A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk..."

”

(Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség)

Andrew_s

Párizs: Reakciók Orbántól -- de minek?

A Darksiders egy játék, az ország, a földrész nem az
Lord of Bones

Lassan, de biztosan haladni látszik a nyomozás a párizsi merényletek közvetlen felelőseinek és tetteseinek az ügyében. Az eddig felszínre került adatok alapján leginkább nem a mostani menekülthullámmal érkezők felelőssége áll meg. Ez azonban mit sem csökkenti a magyar miniszterelnök vehemenciáját, hogy híveinek torkát teletömje a szélsőjobb számára előcsócsált féligazságokkal. Lehetőleg fulladásig. Addig sem gondolkodnak.

Mert lehet ugyan azt mondani, hogy az EU elleni morális árulást követően legalább nemzeti gyásznapot hirdetett a magyar kormány, ez a későbbi nyilatkozatok fényében kétségesen őszinte gesztusnak tűnik. Nézzünk meg csak párat azokból a villanásokból, amelyek ismét csak a tojásbrikett fényességével csapódtak elő Pannónia Bátrának szelleméből. Elsőként a parlamenti beszédéből, illetve az MTI-t referáló, erről szóló híradásból érdemes meríteni. Az egyik kijelentése szerint például: „Bebizonyosodott, hogy a terroristák tudatosan és jól szervezetten arra használják fel a népvándorlást, hogy elvegyüljenek az otthonukat a jobb élet reményében elhagyó emberek tömegében”. Hogy mi ezzel a kijelentéssel a gond? Több is:

1.    Gyakorlatilag összemossa a terroristákat a terror elő menekülőkkel. Ez, tekintettel arra, hogy eddig nem elsősorban a jelen menekülthullámmal érkezők bizonyultak tettesnek: nem igaz. Ha Orbán Viktor többet tud az esetekről, mint a párizsi főügyész, akkor legfőbb ideje lenne odamennie nyomozónak. Esetleg felfednie az azokhoz fűződő kapcsolatait, akik az elkövetőkről egészen biztosan a legtöbbet tudják: a megbízókkal. Ha azonban ilyen kapcsolatok nincsenek, és remélem nincsenek, ám mégis az ellenkezőjét állítja, mint a vizsgálatban részt vevők, akkor a magyar miniszterelnök blöfföl.

2.    Előszedi a népvándorlást és a jobb élet keresésének motívumát. Ez gyakorlatilag elutasítása annak, hogy az emberek igenis menekülnek a terrorizmus elől. A „gazdasági bevándorlók népvándorlásához” való monomániás ragaszkodás gyakorlatilag elvonja az emberek jogát a terror, az életveszély, vagy akár csak az éhenhalás előli meneküléstől. Elvonja a jogot az „életért futástól”. Ez gyakorlatilag kétségbe vonja embertömegeknek az élet-biztonsághoz való jogát. Tömegeket érintő ilyetén ideológiát eleddig leginkább a szélsőjobboldali, rasszista, illetve fasiszta szónokok engedtek meg maguknak.

Természetesen a fenti gondolat kísérőzöngéiként megjelenik a kultúra védelme, amiből ő személyesen talán csak a stadionöltözőkét ismeri behatóan. De megjelenik a felelősség eltolása görögökre, vagy bárkire, aki nem Orbán Viktor. Miközben persze neki kell megvédenie Európát. Ha kéri az öreg hölgy, ha nem. A magyar kormányfő szalad és megvédi. Ha bele is döglik. Az Unió. S persze megjelenik a fenyegetettség hangsúlyozása is: „Megtámadták az Európai Uniót és mi is veszélyben vagyunk”. Mely utóbbival kapcsolatban érdemes talán megjegyezni:

3.    A terrortámadások előtt egy ilyen kijelentés lehetett üres, mondhatni képletes beszéd. A párizsi események nyomán csontossá vált a kijelentés arca, és kasza került a vállára. Egy ország miniszterelnöke, morális okokból, csak abban, és abban az egyetlen esetben élhetne a kijelentés második felével, ha konkrét bizonyítékokkal rendelkezik a fenyegetettségről. Ebben az esetben az M1-ben nyilatkozó Hajdu János, vagy a nyilatkozatról beszámoló MTI szakított az igazmondással, vagy a kormányfő csapott fel pánikkeltőnek. Az MTI szerint a TEK főigazgatója „hangsúlyozta: nincs olyan információjuk, amiből arra lehetne következtetni, hogy magyar emberek közvetlen veszélyben lennének egy esetleges terrorakció miatt”.

Nos, legalább az utóbbi kapcsán, Orbán Viktor az MTI híradása szerint, és szintén az M1-ben átvágta a gordiuszi csomót. Az MTI szerint azt mondta ugyanis, hogy a terrorfenyegetettségről „újabb információra nincsen szükség, mert a valóságos élet minden várakozásunkat fölül- vagy alulmúlta”. Ezzel vagy magát állította be minden titkok tudójának, vagy azt ismerte el, hogy a TEK tulajdonképpen fabatkát sem ér. De ezt már beszéljék meg egymás között.

Azért annak a hírszerkesztőnek a helyében, aki az Orbán-fellépésről szóló tudósítás fölé azt a címet tette ki, hogy „Kormány-terrorizmus”, valószínűleg elkezdenék az állásomért aggódni.

Andrew_s

Párizs: Arccal az elkövetők nyomai felé

A párizsi események lassan szivárgó adatai után nyilvánvalóan csak egyfajta követő-üzemmódban írhat bárki olyan bármit, akinek nincsenek becsatornázva a billentyűzetébe a titkos csatornák. Nekem nincsenek. Ugyanazt olvasom, ugyanazt látom, amit bárki olvashat, láthat, hallhat a média hullámain. Többnyire ez különben mindazon másokra szintén igaz, akiket viszontláthatunk a neten. Akár minden titkok tudójának hitetvén magukat.

Az utóbbi, kétséget nem ismerő, akár szélkakasként forgó véleménybarométerért talán van némi irigység bennem. De mégsem erről, és nem is a mentegetődzés kifejtéséről szólnék. Holott lehetne. Mert egy ilyen helyzetben, ahol a legjelentősebb információ még az elérhető információk hiánya, bőven van esély arra, hogy az adott helyzetben megfogalmazható vélemény ellenkezőjére vonatkozó kérdés is tévesnek bizonyulhat. Így mindenkit kérek: mind a következőket, mind a szerte felbukkanó önjelölt szakértőket kellő távolságról kéretik olvasni. De talán annyi gondolatot ébreszteni, amely befogadóbbá tehet más vélemények iránt is. Mert itt van mindjárt az elején egy nagyon is emblematikus kérdés. a migránsok kérdése.

Az előző írásban már próbáltam pedzegetni, hogy a „migránsok”, így, gyűjtőfogalomként szinte biztosan vétlenek. Az tehát, amikor egy-egy politikai szereplő gyűlöletet kelt a menekültek tömegei iránt, az nem igazán más, mint a bűnbakkereső rasszizmus fókuszának áthelyezése. Pont azokra, akiknek zöme éppen az olyan fanatizmus elől menekül, amelynek nevében, az ISIS szerint, öltek Párizsban. Ezen az sem változtat, ha akár vezető politikusok állnak ki a gyűlöletpolitika mellett. Annak idején Hitler is elég vezető politikus volt. Politikája ettől függetlenül volt embertelen. Ezt mindazok figyelmébe ajánlanám, akik hajlamosak ámulattal térdre esni egy hierarchikus főszónok előtt. S bár egyáltalán nem hoznám egy szintre ezzel a volt francia elnököt, Nicolas Sarkozy semmi olyan lényegi kijelentést nem tett a támadások után, amelynek előképe ne lebegett volna már korábban is ott a radikális jobboldalon. Vagy ne lenne már nélküle is folyamatban. Menekült-, és bevándorló-utálata eddig is ismert volt. Az ISIS elleni katonai fellépés pedig már zajlik.

De hagyjuk az egykori bevándorlók francia gyermekét, és térjünk vissza a jelen bevándorlókra. Ehhez érdemes felidézni a „Forráskód” című film egy jelenetét. Ebben a vasútról leszálló, ott bombát hagyó terrorista azzal biztosítja jelenlétét az áldozatok között, hogy igazolványait, tárcáját otthagyja egy vasúti kocsiban. Amiért ezt a képet előhoztam az az, mert sok menekült-hibáztató kezdett azon lovagolni, hogy megtaláltak két, Magyarországon is áthaladni vélt, menekültekhez köthető útlevelet a robbanások színhelyén. Ezek egyikével kapcsolatban az is felmerült már, hogy hamisítvány. Ha mégis átjutott az idegenellenőrzési szerveken, az nem okvetlenül, és kizárólag a terroristát dicséri. De alkalmasint, hivatkozva a filmre, az sem lehet nagy bűvészmutatvány, hogy lopott útlevéllel szereljék fel a robbantót. Netán, egyszerűen „elejtsék” a bűnjelet. S akkor, ha szétnézünk a címek között, hogy milyen gyakran szerepel kész tényként a „terrorista=menekült”, akár zseniális elterelésnek is tűnhet. Felültetve sokakat a saját előítéleteiknek. Holott legtöbbször pont azt tudhatjuk meg, amit tudunk. Találtak két útlevelet.

Ugyanakkor az elterelés mindenkinek az érdekében áll, akik a menekültekből szeretnének bűnbakot faragni, illetve meg szeretnék rendíteni az irántuk táplált minimális bizalmat is. Ebben az érdekeltségi körben ott találjuk az ISIS-t is. Így az előbbi teória az ő felelősségük esetén is megállhat. Különösen, ha a hinni lehet annak a véleménynek, hogy szeretnék elérni: a szíriaiak ne hagyják el az országot, hanem legyenek inkább kalifátus-tagok. Ebben az esetben a menekültek démonizálása nagyon is az Iszlám Állam kezére játszik. A kialakuló bizalmatlanság lehet annyira frusztráló, hogy az elkeseredés segítheti a toborzást. Miközben csökken az elvándorlás, mint egy jobb kilátású jövőhöz vezető út vonzereje. S persze nem árt figyelembe venni, hogy az IS ezen ténykedése méltán számíthat az európai szélsőségesek hallgatólagos támogatására.

A szélsőségeseknek ugyanis minden olyan eset kapóra jön, amely a társadalmi hangulatot a rendpártiság irányába nyomja. Miközben minden olyan hatalmi törekvés is hasznot húz minden ilyen esetből, amely fokozott bűnbakképzésben érdekelt az egyik, és fokozott lakossági ellenőrzésben a másik oldalon. Az tehát, hogy a menekültek felé tereljék a gyanút és az indulatokat, több tőlük gyakorlatilag független folyamat eredője is lehet. A haszonélvezők között az egységes Európában nem érdekelt csoportokat, radikális EU-szkeptikusokat, a szélsőségeseket, a bűnbakkeresőket, a rasszistákat, az önmagukat is gyűlölőket is ott találjuk. Az Iszlám Állam mellett.

Aztán majd kiderülnek az új nyilvánosságra hozott információk által lefedett részletek. Míg mások ki tudja mikor. A sci-fi műfajába tartozó „Forráskód” mellé egy másik filmet is ajánlanék. Michael Moore-tól a „Fahrenheit 9/11” címűt.

Andrew_s

Párizs: Miért pont....menekültek?

A párizsi merényletsor sok szempontból éppolyan mérföldkő lehet, mint az ikertornyok elleni egykori támadás. Valószínűleg a conteo-k tekintetében is hamarosan követőjévé válik annak. Aztán az elméletek gyártói természetesen megveregethetik a vállukat, ha igazolódik valami. Nem feledve persze, hogy a köz elé igencsak kevés információ fog jutni.

Az indok egyszerű, bárki által belátható. Nagyjából az, amit nálunk azzal szoktak összefoglalni, hogy „nem szolgálná a nyomozás érdekeit”, ha több információ kerülne ki. Miközben szinte biztos: néhányak szerint még így is túlinformált a média, és azon keresztül a közvélemény. Holott a másik oldalon nagyon is elvárható lenne az információk közreadása. Még ismert kockázatok közepette is jobb tudni a kockázatról, mint a bizonytalanság. Az a fajta bizonytalanság, amiben nagyon kevés az állami vállveregetés: sose bánd, mi tudjuk, látjuk, megvédünk. Már csak azért is, mert az utca emberének ez kevés. Arra ugyanis aligha adható racionális válasz, hogy: ha utólag ilyen rohadt okosak vagytok, akkor legalább a felét nem lehetett volna előtte? Ugyanakkor egy reális információ-visszatartásnak mégis lehet létjogosultsága. Nem feledve persze, hogy minden információs rés az összeesküvés-elméleteknek kedvez.

A szelektív információ-csepegtetés pedig a manipulációknak. Ahogy a hatás-szemléltetéshez elég volt a hazai fórumokra rápillantani. Még ki sem hűltek a vértócsák, amikor a hazai trollok már verték a dobot: a menekültek miatt van az egész. Néhányan gondolom egyenesen a pápához is elindultak volna a peticíóval, hogy most azonnal avassák szentté Orbánt a Viktort. Holott az elég egyszerűen belátható, hogy a menekültek szerepe a terrortámadásban nem lehetett túl nagy. A többség olyan körülmények közül jön, ahol az IS kézközelben van. Ha azt akarja szolgálni, nem indul útnak. Viszont ha nem akarja szolgálni, akkor elemi érdeke lebuktatni az IS ügynökeit. Neki nagyobb nyugalmat biztosít, és szinte biztos jelzése a jóhiszeműségnek. A menekültek közé vegyített ügynök számára tehát kilométerenként nő a lebukás veszélye. A menettel közlekednie tehát nem kifizetődő. A Kósa-recept szerint repülővel érkező háborús menekült meg nehezebben győzi meg a fogadó országot az ő sanyarú sorsáról.

Aztán ott vannak a merényletek. Több helyszínen, igencsak koordináltan történtek. A menekültek esetében pedig mindig ott van a kockázat: átterelik őket máshova. Esetleg épp rosszkor. Kicsit életszerűtlennek tűnik, hogy egy menekült nem megy a többiekkel, mert neki még van némi robbantgatni valója. Nyilván egy cseppet sem lenne feltűnő. Aztán ott vannak a merényletek ismét. A robbanószerkezetet be kell szerezni, elő kell állítani. Ha boltból összerakható, akkor is kevésbé feltűnő, ha helyismerettel és nyelvismerettel bíró a beszerző. Mert azért csak feltűnne, ha valaki egy francia szótárral a kezében indulna el több liter, nagy tisztaságú, acetont vásárolni a valószínűleg használt triacetone triperoxide (TATP)-hoz. Ahelyett, hogy levenné a drogéria polcáról. Apránként. Meg aztán nehéz lehet menekültködni úgy, hogy közben egy mini-labort is vonszol magával valaki.

Azóta különben legalább egy terroristáról kiderült, hogy francia állampolgár volt. Az autót bérlő szintén. Egy másikról az derült ki, hogy valószínűleg montenegrói. Így, miközben természetesen nem kizárt a menekültekkel érkező futár, provokátor, és más ügynök, azért a gyűlölet-ipar képviselői nem okvetlenül állnak nyerésre. Még akkor sem, ha menekültektől kölcsönvett, netán hamis útleveleket is találnak majd az összeégett romok között. Véletlenszerű körülményekre rászervezni egy összehangolt támadás-sorozatot nem tűnik túl ésszerűnek. Az IS-t futóbolondok és stratégiai hatökrök gyűjteményének képzelni meg ostobaság lenne. Még akkor is, ha a gyűlöletre és lenézésre kondicionált, nyakon viselt sütőtökökben ez kellemesen visszhangzana. De akár már egy korábbi municiólopás is az előkészületek része lehetett. Már csak azért sem lehetnek rossz szervezők és stratégák, mert képesek voltak a korábbi szervezetek által telepített sejteket életre kelteni. Ha ugyanis nem a menekülthullámmal érkeztek az elkövetők, a beszerzők és felkészítők, akkor több éves, de inkább évtizedes munka lehetett kialakítani a konspiratív szervezetet. Márpedig az Iszlám Állam bejelentése szerint ők tehetnek az egészről.

Ha ezt a bejelentést nem marketingfogásnak tekintjük, akkor ehhez ténylegesen az előbb említett megoldás kellhetett: a legkülönbözőbb úton-módon kialakult háló felett kellett átvenni az irányítást. De lehet marketingfogás is. Mert ha figyelembe vesszük, hogy mindenképpen rájuk varrja a média, akkor akár be is vállalhatták. S valószínűleg nem is ártatlan szentek.

Andrew_s

Pray for Paris' dead now!

Párizs. Terrortámadások. Halottak. Sérültek.

Sajnos nem egy film részletei, hanem a jelen valósága. A hírek kezdetben is száznál több halottról szóltak. Hajnalra a szám már sajnos több másfél száznál. Számos sebesülttel. Köztük több olyannal, akiknél nem esélytelen a statisztikai kategóriaváltás. Cinikusan hangzik? Az. A statisztika mindig is cinikus lesz ott, ahol életeket tartanak nyilván. Egy strigula itt, egy radírozása másutt. A fátylon túl pedig örök vendégségben marad valaki.

A támadások, okkal, beindították a világ hírügynökségeit, kormányzati reagálóit. A kommunikációs reakciók hullámát éppen úgy elindítva, mint a közösségek, államok hivatalos immunrendszereit. Az egyikben sietve hírül adva, hogy minden részvét a párizsi áldozatokért. S legalább ilyen sietve hírül adva azt is, hogy az utóbbi glédában áll, mindenki nyugodjon le. Menjen haza, vagy jobb, ha otthon is marad. Nincs, kérem semmi látnivaló. Majd szólunk, ha lesz. S hamarosan be fognak indulni mindazok a kommunikációk, minden oldalon, és minden oldalról, amelyek alapján majd meg lesz a hivatalos elkövető-csoport, aztán az, aki magára vállalja, aztán jönnek azok, akiket utálni kell miatta. Ahogy ez már lenni szokott. S akkor, talán pár nap múlva, magam is elkezdem a sorok közti turkálást, az újragondolást, a hézagok feszegetését.

De addigra már csak a statisztika marad. Meg a protokoll. Amelynek követelménye szerint majd mindenki nyilatkozik, megerősít, cáfol, gesztikulál és részt vesz. A saját személyes véleményétől is függetlenül. Mert úgy illik, úgy várják el.

De most még lehet. Most még az áldozatokról szólnak a hírek. Azokról, akik közül a legtöbben ártatlanok. Egyetlen „bűnük”, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Márpedig minden ártatlan életért kár. Függetlenül attól, hogy kinek az érdekét szolgálta a haláluk.

Most értük szóljon a szó, az ima, a kérés, a hallgatás

Andrew_s

Még mindig Párizs

Mondhatnám, hogy a téma, a gondolkoznivaló az internetes fórumokon hever. A korábbi írások nyomán merült fel az a Varánusz-blogon, hogy vajon „a nincs karikatúra, nincs gyilkosság” állítás igaz-e? Azzal a kiegészítéssel, hogy vajon „egy karikatúrára (bármilyen is az) mi az adekvát válasz, és az milyen”?. Már csak azért is elgondolkodásra érdemes a kérdés, mert az utóbbi időben többen is igyekeztek választ adni rá.

Előre bocsátom, nincs nálam a Bölcsek Köve, és legfeljebb egy kis hangos töprengésre futotta. Amit akkor is lejegyzek ide, ha sokak szemében nem hogy nem bölcs de akár egyenesen megbotránkoztató is.

Korábban is olyasmit fejtegettem, hogy egy rosszul működő rendszer kigúnyolása és egy, a rendszernek csak alapjául szolgáló vallás kigúnyolása közt van némi különbség. Ahogy Jézus gúnyrajzba foglalása rossz válasz lett volna az inkvizíció működési szélsőségeinek bemutatására, kivédésére, kigúnyolására. Ezt a véleményemet fenntartom. A dzsihadista erőszak-kommandók működése nagyjából olyan viszonyban van a koránnal, mint Tomás de Torquemada Jézus tanízásaival és a Bibliával. Lobogtatják, és legfeljebb fejbe verésre használják. Ennek megfelelően Mohamed, mint vallásalapító kigúnyolása nem a terroristákon, hanem az iszlám-vallásúakon élcelődik. Kivétel nélkül. Ami rohadt nagy különbség. Amit a Charlie Hebdo, rajzolói ezügyben tettek, az szimplán taplóság.

Egy karikatúrára mi lenne az adekvát válasz? Az ötlet szintén a hozzászólók egyikétől származik, de ha valamelyikünk kedves mamáját ábrázolnák nagy példányszámba repedtsarkú bárcás prostiként, és kifejtenék mellé, hogy a szakállas vicc szereplőihez hasonlóan örülj, hogy nem ugatsz, mi lenne a válaszreakció? Nem hiszek a köszönő levelekben. Az ezekben kifejezett nagyrabecsülésben sem. S mit szólna valaki a tizedik rajz után, amikor nyilvánvaló, hogy kifejezetten a türelme határait feszegetik. S minél inkább türelmes az érintett, annál durvább rajzokat szórnak a nép közé. Már a szomszéd kutyájával is meghágatva a kedves mamát. Nem, nem tudom, mi lenne az adekvát reakció. A géppuska nem. Még akkor sem, ha emberileg megértem azt az iszlámhívőt, aki a küszöböt is gyűlöli egy idő után, amin a rajzolók átléptek. S gyanítom, hogy nem csak az iszlám fanatikusok nem morzsoltak szét krokodilkönnyeket, hanem egyik megsértett vallás követői sem.

S miközben megértem a halmozódó gyűlöletet, még mindig igyekszem megpróbálni a fizikai kiiktatáson kívüli adekvát válaszokat kitalálni. Habitusomnál fogva, azt hiszem a jogi útra terelés mellett döntöttem volna. A vallási értékek kigúnyolása és lejáratása alapján. Pont azt hozva fel példaként, hogy mit szólnának fordítva. Erre az rossz válasz, hogy miért nem rajzoltak hasonlókat Jézusról. A taplóságra nem okvetlenül a taplóság a legjobb válasz. Bár egy hasonló rajzsorozat hatását a Reims-i katedrális kapujában kiállítva érdekes lett volna lemérni. Vajon hányan rántottak volna kést? S kire? Néhányan biztos akadtak volna. Közben továbbra is töprengek az adekvát válasz kérdésén. Lehet, hogy van egy olyan szintje a tehetetlen gyűlöletnek és az azt kiváltó lenéző bunkóságnak, amikor valójában nem lehet emberi keretek közt választ adni? Szeretném remélni, hogy mindig adható emberi válasz.

Még akkor is, ha tudom: a szentek története tele van asszisztált öngyilkosságot elkövető mártírokkal. Holott ők nem is készítettek gúnyrajzot Jupiterről. Tehát történelmileg ismert az a fajta viselkedés, ami egyirányú utca a gyakorlatban. Nem, azt hiszem, nem tudok valós választ. Félek, valahol kilógna valami a humánum takarója alól. Az is, ha elrabolják őket, és a Korán megtanulására kényszerítik a társaságot. Ami ott is sántított volna, hogy fenntartom: a rá hivatkozók sem ismerik a Koránt. Legfeljebb tudják kívülről. Főleg a kiragadott részeit. Hogy mindez „miért az oka és milyen szerepe van ebben sértődött és eltévelyedett, valamint önmagukat társadalomból kirekesztő fiatalok randalírozáshoz pláne gépfegyverrel”?

Azt hiszem a fentiek még erre az ok okozati összefüggésre is adnak némi magyarázatot. Még akkor is, ha a tutit nem tudom, csak „hangosan gondolkodtam”. Az említett jellemzőkkel bíró emberkék azok, akik fanatizálhatók, aktivizálhatók. Szinte bármivel, és szinte bárki ellen. Egy iszlám közösségben ebbe az irányba mozdultak. Lehet, hogy ha Miskolcon születnek, akkor valamelyik szatellit-gárda tagjaivá válnak. Ha jegesmedvének, akkor a fehérszőrűek nevében acsarkodnának a barna-bőrűekre (a jegesmedve alapból fehér szőrrel és sötét bőrrel él). Ezt is írtam talán már valamikor. De szinte mindegy, hogy nyilaskereszteseknek, vagy Boko Haram-nak hívják. Ahogy az is, hogy a Turulra vagy a Koránra hivatkozva gyilkolnak. Ezen a szinten már csak kifogások a rajzok.

Azt hiszem, valahol itt van talán a megoldás. Az egyik oldalról kellene tudni annyira emberszámba venni a másikat, hogy nem rajzoljuk le a másik anyját a szomszéd kutyájával szeretkezve. A másik oldalon pedig csökkenteni azt a szociológiai, és nem csak szociális, gap-et, ami bármivel fanatizálható csürhévé degradálhat embereket. De ez a mindkét oldalon működtetendő társadalmi nevelés nem feltétlenül célja a jelen állapotok haszonélvezőinek, Egyik oldalon sem. Így néha az oroszlánok megesznek néhányat az arénába bekeveredők közül. A lelátón pedig borzongunk, és együtt érzünk. Hol a gladiátorral, hol az oroszlánnal. Aki pedig mindkettővel? Az lesz a tigris vacsorája.

Andrew_s

Párizs és mi

Megmondók, és még jobban megmondók. Alig hiszem, hogy ne lenne sokaknak közvetlen élménye azokkal kapcsolatban, akik mindenhez értenek. S mindenhez jobban értenek. A jelenség általános, és most mégis a párizsi vérengzés kapcsán jutott eszembe, hogy megemlékezzek róluk. Talán mert egy nagy horderejű esemény kell ahhoz, hogy a visszásságok elérjék az inflexiós pontot.

Igazándiból nálam, azt hiszem, tegnap jutott el egyfajta lokális pohár peremén túlra a megmondóemberség a médiában. Nevezetesen akkor, amikor először egy portálon olvastam egy túsztárgyaló fejtegetését a frank-honban zajló túszejtő akciók, és általában a terrorcselekmények kapcsán. Majd este az egyik TV-csatorna ugyanezt a témát, és szintén egy túsztárgyalói beszélgetést tolt bele az arcomba. Aztán eszembe jutott, hogy hazánk nem a fegyveres túszszedésekről hires. Lehet, hogy csak „még nem”, de akkor sem. Ezzel nem kívánom lebecsülni a szakértők szaktudását, és még azt sem, hogy a hazai viszonyokban is szükség lehet túsztárgyalókra. Az ördög még egy fegyveres rablás esetén sem alszik. Valahogy mégis elindult két asszociációs szálon azok az izék, amit gondolatnak lehet nevezni. Az egyik a nálunk „Ötödik elem” címen futó film irányába, ahol elég sajátos túsztárgyalási technikát mutat be a főhős. Aminek kevés köze van a tárgyaláshoz éppen úgy, mint valószínűleg a valósághoz is. Bár, tekintettel arra, hogy a túszdrámákban milyen szerepet kaphatnak olykor a mesterlövészek, még ez sem biztos.

A másik egy viccen alapul. Amelyik abban véli megtalálni a gyakorló bombaszakértő sikerének referenciáját, hogy még életben van. Amennyiben ez a sokadik pokolgép hatástalanítása után is fennáll, akkor alighanem a leghitelesebben tudja elmesélni a lehetőségeket, a buktatókat és a nadrágtartalommal kapcsolatos érzéseket. Amely utóbbival kapcsolatban azzal az őszinte vallomással tartozok, hogy alighanem tele lenne az esetemben, ha túszdrámán kellene átvágnom a gordiuszi csomót. A párizsi esetek kapcsán nagyon okosakat mondók kapcsán pont ilyen gondom támadt hirtelen: a hitelesség. Mert nyilván nem egészen ugyanaz elméletben tudni, hogy hol van az artéria, és szembesülni egy nyaki artéria átvágásával. Vagy az azzal való fenyegetéssel. Így aztán a túsztárgyalóval való beszélgetés felkonfjából nekem nagyon hiányzott legalább a futó megemlítése annak, hogy a megszólaló hány túszt dumált ki fanatikus terroristák karmaiból. Ennek az információnak a hiányában erős kétségeim támadtak azzal kapcsolatban, hogy a megszólaló mit tenne egy élesített kézigránáttal fenyegetődző terroristával szemben állva, miközben a homloka közepén van a másik terrorista fegyverének a célzófénye. Mert továbbra sem vitatva az elméleti felkészültség fontosságát, azért mégis nyugodtabban lehet sok-sok kilométerrel odébbról, egy fűtött studióban megszakérteni a helyzetet. Legyenek bár a közölt felvételek a legaprólékosabbak.

Tulajdonképpen ennek kapcsán jutott eszembe, hogy hány, de hány olyan alkalom fordul elő, amikor internetes fórumokon mondják meg a tutit. Akár sokkal sarkosabban is. Mert ott még a névtelenség diszkrét álcája is segíti a kanapé-szakértelem kibontakozását. Aki ott kikel magából a halálbüntetés azonnali visszaállítása érdekében annak a legkisebb esélye sem adatik meg arra, hogy az elítélt szemébe nézve húzza meg a ravaszt. Amely helyzet pszichológiája legalább annyira motiválhatta azt a „szép” szokást, hogy a bekötötték az elítélt szemét. Ezzel is személytelenné, vágóbarommá degradálva. De ez alighanem egy másik történet. Menjünk csak vissza a fórumhősökhöz. Akiknek közös jellemzőjük, hogy indulatból bölcselkednek. Azt mindig rohadtul meg tudják mondani, hogy a másiknak mit kellett volna tennie, a másik fórumozónak mit kellett volna írnia, és leginkább miről mit kellene gondolnia. Főleg az utóbbit. Mert amennyiben nem ugyanazt gondolják, akkor rögtön jönnek a minősítgetések. Amelyek színvonalát sokszor tényleg az arctalanság süllyeszti a bányászbéka feneke alá. S ne adja az ég, hogy esetleg tényekkel, vagy a véleményalkotási szabadság hipotézisével találják szembe magukat.

Ők lesznek azok, akik ugyan elismerik a fű zöld voltát, ha már nagyon muszáj, de akkor is hülye maradsz, amiért nem látod azt lilának. Akik kétségbe fogják vonni, hogy van-e jogod egy esemény kapcsán bármi másra gondolni. De ha esetleg ebbéli jogodat elismerik, a leírás jogát már semmiképpen. Ha megteszed, bunkó vagy. Ha egy terrortámadás kapcsán teszed meg, akkor érzéketlen bunkó vagy. Minősített esetben érzéketlen fasiszta bunkó. Természetesen teszik ezt akár ősdemokrataként. Érveik szinte természetesen nincsenek. Hogy miért kéne lilának látni a füvet? Csak. Mert ez a konszenzuális elvárás. Hogy miért kellene egy terrortámadás esetén nem „jókra” és „gonoszokra” osztani a világot? Csak! Mert a „mindkét fél ember” megközelítés nem fér bele a megmondóemberség fekete és fehér kategóriáiba. Azé’! Mert a világot minek agyonbonyolítani? Nem igaz? Az, hogy a legállatiasabb felszín mögött is lehetnek nagyon is egyszerűen megérthető mechanizmusok az akkor sem lesz elfogadható, ha pszichológiai szakirodalom lap-ezreit, és valós krízishelyzetek esettanulmányait öntik eléjük. Ilyen szempontból tulajdonképpen méltatlan is a bevezetőben említett eset idecitálása. A legelméletibb túsztárgyaló is legalább a szakirodalomból levizsgázott valamikor.

Abban meg talán le van írva az is, hogy az áldozat sem mindig vétlen. Mielőtt pedig az olvasók közt megbúvó megmondók jönnének azzal, hogy ez az áldozathibáztató magatartás tűrhetetlen, felhívnám a figyelmüket a victimológiának hívott tudományterületre. Ugyanakkor egy pillanatig sem szeretném korlátozni senki jogát a véleményalkotásra. A magamét sem. Így, ha tetszik megmondóemberként, leszögezném: a lassan szivárgó tényinformációk alapján nagyon könnyű elhamarkodott véleményeket, köztük sehova sem vezető „szakvéleményeket” is megfogalmazni. A baj inkább az, ha bemerevednek a néző, és álláspontok. Akkor ugyanis előbb utóbb tényleg csak „jók” és „rosszak” lesznek a játéktéren. Ahol a jók „természetesen” mi vagyunk, és a rosszak azok az „ők”. Akárkik. Bárkik, akik nem azonosulnak a főcsapás, azaz a „mi” véleményével. Attól meg az ég mentsen meg mindenkit, hogy az ilyen bináris lelkülettel megvert megmondóemberkék hatalmat, fegyvert kapjanak. Akármilyen fegyvert. Tolltól a géppuskáig.

Párizs kapcsán talán a legkeményebb fal az lehet, amit a teljes ténytár ismerete nélkül levont következtetések bemerevedő álláspontjainak határán építünk. Magunknak, egymásnak. Nem szolgálva semmit, és még értelmetlenebbé téve az áldozatok amúgy is értelmetlen halálát.

Andrew_s