Conteo: Az ősz 2015-ben kezdődött

Néhány napja jelent meg a KAPOS-T oldalán az a hír, hogy a készenlétisek gőzerővel készülnek a tömegoszlatásra abban az épületben, amely egykoron a munkásőröknek is otthont adott. Az, hogy az elmúlt napokban mi jelent meg az ügyben, az talán kevésbé érdekes. Az inkább, hogy mi nem jelent meg. Nevezetesen az, hogy megjelenése óta sem cáfolta senki a hírt, de azt a szövegkörnyezetét sem, amely szerint az őszre beharangozott zavargásokra készülnek. Mely zavargásokról egyelőre csak a kormány tud a jelek szerint. Miközben arról sem tudunk, hogy Rogán feljelentést tett volna azt követően, hogy ő már a zavargások szervezéséért felelősöket is ismerni vélte.

Az utóbbi különben szintén felvetheti, hogy az említett feljelentés mögött esetleg az áll: személyesen ismeri az illetőket. Aminek aztán egyenes következménye lenne az, amit a KAPOS-T azzal a kérdéssel tükröz le, hogy a barrikád mindkét oldalán vajon ugyanazok szervezik majd az erőket? A kérdés sajnos könnyedén jogossá válhat, mert már két éve is felmerülhetett az a kérdés, hogy a kormány mennyire gyúr a szükségállapot kihirdetésére. Mert elég sok lépést megtett annak érdekében, hogy ez bekövetkezhessen. Miközben ez a lépés a választások közeledtével egyre jobban beérhet. Különösen, ha a Fidesz vezére veszni láthatja a hatalmát. Akár a saját pártján kívüli erők összefogása következtében, akár egy spontán megmozdulás-hullám eredményeként, vagy a saját pártkján belüli szakadás „jóvoltából”. De ez a jövő zenéje. Most inkább tekintsünk vissza azokra a két évvel ezelőtti eseményekre, amelyeket a hatalom képviselői a kétségtelenül létező menekülthullám által leosztott hatalmi kártyák kijátszásával gondolt megnyerni. Beleértve azt a szocioprovokációt is, amelynek egyik szükséges, de láthatóan nem kellően elégséges következménye volt a déli szarvascsapda megépítése. De kár lenne elfeledkezni arról, hogy a 2015-ös év szeptemberére az is világossá vált: akinek olyan barátai vannak az EU-ban, mint Orbán, annak nincs szüksége ellenségekre.

De talán az sem teljesen véletlen, hogy 2015-ben is a szeptember hónap volt az, amikor néhány szál elkezdett összeérni, illetve összegubancolódni. Mintegy pattanás-ugrásra kész állapotba hozva a hatalmi gépezetet egy esetleges, talán októberre várt, konfliktusra. Amely, részben az érdeklődés hiánya miatt elmaradt. Spontán módon láthatóan nem akart senki balhét. A menekültek sem, de az ellenzék, és a lakosság sem. Noha szeptember idusa előtt nem is sokkal már kipakolták azt a bizonyos pisztolyt a színpadra. Olyan képzetet keltve, hogy néhány fiatal rendőr kórházba-jutásának az árán is, de csak lesz valami ott délen. Nem lett. Szerencsére. Olyan szintű semmiképpen, ami erőteljes hatalmi fellépést indokolt volna. Talán éppen azért, mert alig pár nappal korábban bejelentették a szinte szükségállapottal felérő válsághelyzet kihirdetésének lehetőségét. Mintegy kicsit finomított változataként annak a belső puccsnak, amelyhez a folyamatosan zajló provokációk adhatták volna az aláfestő zenét. Mely belső puccs, szintén szerencsére, szintén elmaradt. De talán csak azért, mert a 2013-ban példaképül választott Törökországban, kicsit késtek a példamutatással. Meg az ellenség szerepére ebben az esetben a menekültek nem is igazán bizonyulhattak szerencsés választásnak.

Talán ez utóbbi is okozhatta, hogy az ellenség képzetét nagy erőkkel igyekeztek a hazai ellenzékre, illetve a civil szervezetekre átvinni. Azok ugyanis mindig kéznél vannak. Kellő kommunikációs megalapozással bármilyen ellenzéki tüntetés, de akár csak egy egyszerű demonstráció is betiltatható. Akár olyan áron is, hogy egy ünnepi megemlékezést kiáltanak ki az ellenség kezének betoppanásaként. A kiszámíthatatlan menekültek helyet pedig ott lehetnek a tömegbe delegált provokátorok. Akiknek nem is kell megvárni a csúcspontot. Elegendő lehet pusztán elindítani egy hangoskodó zavarkeltést a kétségtelenül létező elégedetlenség talaján állva. Utána el is sunnyoghatnak a helyszínről. Mire kiderülhetne, hogy valójában „idegenkezűség” történt, addigra már árkon-bokron túl lehetnek a valós szervezők. Mely megoldás aligha lenne egyedülálló a történelemben. Ahogy a hatalomvesztéstől lábrázást kapó, és attól rettegő diktátorok sem ritkák.

Andrew_s

Rogán vajon feljelenti, ha ismeri, a provokátorokat?

A menekültekkel kapcsolatos legújabb gazdasági lózung-irány az EU által nem kért kerítés költségeinek ellejmolása az EU-tól. A kormánypárti kommunikáció szerint legalább a felének. Amit Orbán legalább annyira komolyan szeretne vetetni a híveivel, hogy a kötsei szövegelésbe is belevette. Amiből egy valami egészen nyilvánvaló. Semmire sem tartja a híveit.

Ami nem újdonság. Mert a Fidesz pannon géniusza már annyiszor tekintette egy jó képességű amőbával egyen-szellemiségűnek a híveit, hogy azoknak talán már fel sem tűnik egy újabb eset. Vagy eddig is azért tehette meg, mert valóban azon a morális és szellemi színvonalon vannak. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a „rendszerváltást” követő kormányok között a hülyének nézés fokában volt legfeljebb eltérés. Mármint a támogatóik felé való megnyilvánulásuk során. De ezen a téren Orbán valószínűleg rekorder. A kerítés kapcsán több szempontból is. Azért is, mert az EU valójában sosem kérte annak felállítását. Legalább is 2015-ből nem rémlik olyan publikussá tett uniós direktíva, megrendelés, kötelezettség, ami a kerítés felállítására adott volna fel megrendelést.

A mostani költségbenyújtás kapcsán különben érdekelne a kerítésépítést minden fórumon népszerűsítő, illetve pártoló figurák reakciója arra, ha valaki az ő költségükre építene valamit, amit köszönettel nem kértek. Alighanem tiltakoznának. Mármint akkor, ha nem az ő házi szentjük, Orbán próbálná ezt megtenni. Mert akkor még a maltert is hurcolnák. A saját pénzükön. Mert a híveknek minden pénzt megér az ország zsenijének minden egyes szusszanása. Így aztán az is érdekelne, hogy milyen reakciókat szülne, ha a kerítés költségét Orbán szavazóinak kellene összedobni. Elvégre egy hitvilágot tápláló médium hóbortjait fizessék a hívei. A kerítés után rögtön elkezdhetnék a stadionok költségeit is összedobni. Az egészségügy és az oktatás valószínűleg egész jól járna az így összegyűlt pénzzel.

Ugyanakkor az is elég nyilvánvaló, hogy Brüsszel sem fog első szóra fizetni. Nem a felét, hanem esetleg egy petákot sem. Így kilométer-hosszan lóg ki a kommunikációs lóláb az egész ügy alól. Orbánnak valószínűleg nem elsősorban a pénz kell, hanem a kommunikációs tőke. Ahhoz, hogy ismét brüsszelezhessen egy kicsit. Valószínűleg azt is beleszőve majd, hogy az EU tulajdonképpen Soros pénzéből simán fizethetné a nagy nemzeti szarvas-csapda egész költségét. Ami a Fidesz szavazóinak a választások alkalmából alighanem elég lehet ahhoz, hogy leadják, ködösre pillogott szemmel, a szükséges papírmennyiséget az urnáknál. De nem csak kellő tompán-látással, hanem kellő amnéziával is. Mert az, ahogy a menekültkérdést kezelte a kormány, Orbánt már két éve is felemelte a morális árulók panteonjába.

MTI Fotó: Varga György

De amnéziára egyébként is számít a kormánypárt. Mert még Rogánt is reaktiválták annak sulykolására, hogy Brüsszel márpedig fizessen, és ősszel márpedig zavargások lesznek. Na, jó! Lehetnek. Valószínűleg ez a szerep, a várható hatalmi provokációk kommunikációs előkészítése az a szívesség, amit most kérnek Rogántól. A korábbi jelmezes főpróba után. Talán annak a fejében, hogy még egy kicsit nem feszegetik hivatalosan a helikopteres akciót, és az ingatlanügyeit. Mint az elmúlt évek rogáni eredményeit. Amit meg kell védenie a kormánynak. Leginkább az átláthatóságtól. Ráadásul Rogán azt is tudni véli, hogy a zavargások esetében „vannak olyan külföldi erők, amelyek ezeknek a szervezésében aktívan szerepet vállalnak”. Ami vagy blöff, vagy nem blöff. Ha blöff, akkor nem több egy hangulat-, és félelemkeltő gesztusnál. Ha azonban nem blöff, akkor a miniszterelnök kabinetfőnöke azt is elmondhatná, hogy az információi alapján tett-e már tisztelgő látogatást a belügyminiszternél? Mert amennyiben neki megbízható információi vannak arról, hogy zavargásokat készít elő bárki, akkor ez a legkevesebb, ami egy kormánypárti politikustól elvárható.

Ellenkező esetben még azt gyaníthatná bárki, hogy a zavargásokat az ő tudtával és belegyezésével készítik elő. Ami a beosztása miatt még azt is jelenthetné, hogy a miniszterelnök tudtával és belegyezésével. Ez pedig nem lenne szép dolog. Így várjuk meg türelemmel, hogy Pintér Sándor milyen jelentést tesz le az asztalra a kabinetfőnök bejelentésével kapcsolatban.

Andrew_s

Tóni a szózivatarban

Rogán Antal, hosszú virtuális szünet után, megjelent a nyilvánosság előtt. A jelek szerint, miközben mindenki a vagyonosodási ügyeire gondolhatott, nem ezek voltak a távolmaradás okai. A propagandaminiszter a jelek szerint egy kiképzőtáborban volt. Ahol megtanították felejteni, és összeesküvés-elméletekből is felkészült. A kiképzése a legutóbbi nyilatkozata alapján még nem teljes. De a jelmezes főpróba lezajlott.

Ennek során, a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban tartott lakossági fórumon azt mondta, többek között, a Miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, hogy ősszel tudatos provokatív kísérletek lesznek. Amelyekre az aktivisták kiképzése már zajlik a civilek kiképzőtáboraiban. Mert, Rogán szerint, a civilek világösszeesküvése lesz a bázisa az őszi provokatív akcióknak. Ami azért különösen érdekes megállapítás, mert ez azt jelentené, hogy Rogán tudhat valamit. Olyasmit, hogy ilyen kiképzőtáborok márpedig vannak. Ráadásul felkészülés is zajlik. Ráadásul olyan felkészülés is zajlik, amelyik nyilvánvalóan fegyveres ellenállásra készít fel. Mert különben aligha beszélhetnénk olyan provokatív akciókról, amelyek minimum a világbékét veszélyeztetik. Ha azonban ennek az aranyszájú hüjepistikének igaza van, akkor ez eegy más dolgot is jelent. Nevezetesen azt, hogy vannak titkosszolgálati információi ezekről a kiképzőtáborokról, de az egész belbiztonsági apparátus nem csinál semmit. Ha ez igaz, akkor Pintér azonnali felmentését kellene indítványoznia Rogánnak. De erről mintha nem szólnának a hírek.

Ha ilyen fegyveres kiképzés nem zajlik, akkor ez azt jelenti, hogy a civilek békés akciókra készülnek. Márpedig békés, a kormányt transzparensekkel sétálva bíráló akciókkal legfeljebb a kormányt lehetne provokálni. Például arra, hogy lemondjon. Ráadásul erre nagy kiképzés és titkos akció sem kell. A CEU kapcsán látszott, hogy békés akciók márpedig lehetnek. Ez ellen természetesen fel lehet erőszakkal lépni, és a diktatúrák, illetve gyarmatbirodalmak történte ismer is ilyen eseményeket. De ebben az esetben két forgatókönyv létezhet. Az egyik ilyen forgatókönyv lehet, hogy olyan csoportok lépnek fel, erőszakot alkalmazva, amelyek nem tekinthetők a belügyi apparátus részeinek. Ebben az esetben a békés akciót folytató civilek megvédése a belügyi apparátus kutya kötelessége. Ha tehát Rogán a várható békés tüntetéshullám ellen, erőszakkal fellépni készülő csoportok várható akcióiról rendelkezik információkkal, akkor már régen meg kellett volna tennie a feljelentés a paramilitáns szervezkedés miatt. Ha nem tette meg, akkor vagy blöfföl, vagy a kormány hallgatólagos támogatását üzente meg az említett egyleteknek.

A másik forgatókönyv sem jobb. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kormány a teljes belügyi apparátust hajlandó bevetni a békés, de kormánykritikus tiltakozások leverésére. Mondván: a kritika provokálja a hatalmat. Ezzel Rogán üzenete nagyjából azt jelenti, hogy befenyegetett egy totális diktatúrával, kijárási tilalommal, és az ezt megszegőkkel szemben érvényesítendő karhatalmi fellépéssel. Másrészt, részben az előzőekkel összhangban, Orbán kritikáját a felségárulás szintjére emelte. A hallgatólagosan, például a felvonulásokkor, a Hősök terén anno megejtett gyűlésen, megtámogatott paramilitáns egyletek ebben az esetben is hathatós segítséget adhatnak a kormánynak. Például, mint önkéntesnek feltüntetett, és ezzel regulárisnak hazudott járőröző-brigádok. S akkor már csak a megfelelő karszalagokról kell gondoskodni.

Ugyanakkor Rogán amnéziájának is biztos jelei lehetnek. Nem csak a lakásviszonyai kapcsán, hanem egy tucat évre visszamenőleg is. 2006 őszén, amikor a Nagy Őszi Pisis Forradalom kapcsán összeszarták-hugyozták a Kossuth-teret, akkor olyanok is feltűntek a tér környékén, mint a nemzeti indigófelelős, és az akkori gyűlöletfelelős. Márpedig Schmitt Pál és Wittner Mária akkortájt sokkal inkább a Fideszhez volt köthető, mintsem valami fanatikus civil mozgalomhoz. Ahogy a karhatalmat valószínűleg szándékosan provokáló Révész Máriuszt sem valószínű, hogy Soros küldte oda, ahol nyakon vágták végül. Amely eljárás kapcsán azóta is csak találgatni lehet, hogy vérnyomok alapján agyba-főbe vert fidesznyik miként tudott olyan szép, és összefogott pofázást előadni. Hacsak nem színpadi vérrel egészítették ki a sminkjét. Az, hogy Rogánnak milyen emlékei maradtak a 2006-os események kapcsán, azt természetesen nem tudhatjuk.

De meg kellene várni még pár megnyilatkozását. A vagyonosodással kapcsolatos kérdések mellett talán arról is elárul pár dolgot a sorok között, hogy hol, és milyen kiképzésen esett át az utóbbi időben.

Andrew_s