Tusványosi monokli - 2

Fotó: MTI / Soós Lajos

Tekintettel arra, hogy a bálványosi Fidesz-dzsembori mindenféle orbáni bejelentéseknek szokott keretet adni, érthető, hogy odafigyelnek arra, hogy ki mit mond az előjáték során. Így került a fókuszba az a kocsma-axióma, amivel Németh Zsolt felütötte a rendezvényt.

Az axióma szót különben maga a politikus emlegette arra latrinaajtókon is legatyásodott szövegre, ami azzal indít, hogy az „asszony nem ember”. Az sem kizárt persze, hogy Németh Zsolt pont valami ilyen helyen olvasta. Miközben félrészegen a gatyáját igazgatta, meglátta, és azonnal rájött, ez egy olyan székely axióma, amit neki el KELL sütni a bálványosi nyitóbeszédben. Hadd érezze a megjelent pórnép a törődést. Azt, ami nagyúrtól kijár. Mielőtt a még nagyobb úr megérkezik. Az, akinek gatyájával, pontosabban a gatyájában tartott ősszájával álmodik a külügy két lábon járó kudarc-gyűjteménye. Amely kudarcos nyilatkozat-érzékre vall az, hogy székely axiómaként definiálta a latrinaajtóról koppintott, egy nyitóbeszédben mindenképpen visszás szöveget. Az axióma jelentése ugyanis egyfajta alapigazság, nem megkérdőjelezhető alaptény.

Az, hogy a Fidesz háza táján a nők, az asszonyok többek szemében a tizenkilencedik, akár üthető senkik közé sorolódnak, arra bemutattam korábban a példákat. Azonban, bálványosi vendégként tényleg egyfajta hatodik érzék kell az ott honos székelységre általánosítva kiterjeszteni ezt a szemléletet. S még akár ezt is megúszhatta volna, mert a figyelő fülek szépen lassan a miniszterelnök nagy durrantására kezdett volna várakozni. Elvégre a jelenlegi politikai helyzet, például a menekültek kapcsán igazán indokolttá tenne egy, az „illiberális demokrácia” színvonalán mozgó szellemi szellentést. Megindokolva azt ia, hogy a kerítésépítés kapcsán már beharangozott munkatábor-ötleteléseket immár kiegészítő rekvirálási tervek mennyiben felelnek meg az emberség kereteinek, és mennyiben térnek el egy diktatórikus akarnok komplexusaiból kisarjadó diktatúrától.

De Orbán Viktor mondandójára fény derül hamarosan. S legkésőbb akkor, szinte bizonyosan, halványodni fog Németh Zsolt bunkósága. Amit jelenleg nem kisebb ember igyekezett a felszínen tartani, mint a kormányzati segédcsapatok internet-felelőse. Deutsch Tamás személyesen. Aki úgy gondolta, hogy roppant okos, tapintatos, és úriemberhez méltó beszólni egy újságírónőnek. Amelyre, Tarlós emlékezetes kirohanására tekintettel, szintén nem mondhatjuk, hogy párját ritkító a Fidesz által támogatott politikusok körében. Az Európai Parlament Fidesz-Tompikája azzal gondolta védeni Németh Zsoltot, hogy „Kertész Melindának azt kívánom, hogy annak a kijelentésnek a harmadik része, amelyikbe belekötött, is legyen igaz, legyen neki a medve játék". Talán annak hatására elménckedve eképpen, hogy kellő mennyiségű sört volt képes magába tölteni.

De talán tényleg ez számít a Fideszben a kimért és udvarias véleménynek és bajtársi kiállásnak. Deutsch Tamás egy másik, különben párttársnak címzett kiszólásához képest okvetlenül.

Andrew_s

Tusványosi monokli

Forrás: Transindex

Megnyílt a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Tusványoson. Amely rendezvénysorozat azért is figyelemre méltó, mert I. Feltsuthy Orbán Viktor ennek kertében szokta megmutatni az utat. Amerre mutat. Az idei nyitónapon azonban Németh Zsolt onnan küldött virtuális monokliján röhögött az, aki igyekezett jó képet vágni hozzá.

Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki rendszeresen valami olyasmit szedhet, amitől nem egészen tudja hol él, valamiért nem vette észre, hogy nem a sarki kocsmában támasztja a pultot egy korsó sör mellett. A már lehajtott tíz korsó után. Így aztán elengedte magát, és benyögte a mikrofonba az igencsak elcsépelt kocsma-viccet arról, hogy „Az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék”. Ami mostanság már egy krimóban sem okvetlenül menő, de talán még mindig jobban elcsúszik, mint Pannónia Bölcsének soros dakota baromsága. Amelyek az utóbbi időszakban, talán az orvosok tanácsára szintén ritkulni látszanak. Talán Németh Zsoltnak sem ártana felkeresni azokat a medikusokat, akik rajta csiszolhatnák, az államvizsga előtt a tudásukat. Ártani semmiképpen sem ártana. A leendő dokiknak. Mielőtt komolyan veszik. Németh Zsoltot. Habár a múltja olyan, hogy nehéz lenne ez a művelet. Még szakképzett orvosok számára is.

Mert, pusztán egy gyors emlékfrissítés gyanánt, azt is Németh Zsoltnak hívták, aki az azeri baltás orgyilkos kegyelmi elengedése kapcsán nagyrabecsüléséről biztosította Azerbajdzsán Köztársaság Budapesti Nagykövetségét. Egy évvel később a török kormány erőszakos tüntetésoszlatását sikerült megdicsérnie. Míg tavaly, az előző tusványosi gyűlésen, ahol szintén övé volt a nyitó-szövegek egyikének lehetősége, egy hirtelen őszinteségi rohammal gyakorlatilag elismerte, hogy csak a potenciális Fidesz-szavazók számítanak határon túli magyarnak, a határon túl élő magyarok közül. Az idei nyitáson is a jó politikai érzékét mutatja, az említett beköszöntő kocsmafrázis. Talán az „asszony verve jóval” lehetett volna még lejjebbről indulni. Azok után, hogy napokig keringett a neten a kormányzati gyűlöletpropaganda eredményét bemutató szegedi diáklány képe.

Azért, ismerve néhány fideszes atyafi megnyilatkozását, azért Németh Zsolt így is elég mélyre került. Függetlenül attól, hogy a szervezők kegyelméből felszólaló hölgyek közül ketten is a védelmükbe vették. A Fidesz háza táján ugyanis többször tanújelét láthattuk, hogy az asszony tényleg nem ember némely pártharcos szemében. Elég csak Varga István elhíresült szövegére emlékeztetni, aki gyakorlatilag a megengedhetőnek tekintette a nőverést, ha az asszony nem szül eleget. Míg egy másik jeles elme szerint a szabad nőverés biztos záloga egy vak komondor. Isten nyugtassa békében. A komondort. De a Fidesz klerikális lobby-platformja szerint a frusztrációk forrása is a nőkben keresendő. Így, tulajdonképpen, nem meglepő, hogy Németh Zsolt a nők kárárra humorizált Tusványoson. Inkább az, hogy még nem jutott egyik kormánypárti zseni eszébe a nőket hibáztatni a menekültkérdésért, és esetleg azért is, hogy a Vénuszon rohadt meleg van. Mert különben simán megszavazhatnának egy kormány-előterjesztést a menekültek átszállítására Vénusz-ra.

Ugyanakkor nem érdemes arról sem megfeledkezni, hogy népünk bölcs vezére Tusványoson szokta kinyilatkoztatni azokat az elveket, amelyek megszabják a közeljövő retorikáját. Ahogy az oligarchákon alapuló hűbéruralmi és diktatórikus mutyizmust is ott keresztelte el a szerinte nagyon hangzatos illiberális demokráciának. Úgyhogy a külügyi posványfelelős nyitóvicce után talán várható lesz az orbáni vicc arról, hogy a menekültekről mégis a nők tehetnek. Meg az EU. Meg a Mars-lakók.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Bálványosi elitnyitány

„Okosnézést kérünk”
Forrás: Fidesz

Nem is olyan régen a Fidesz káderutánpótlás, a Fidelitas tartott valami nyári egyetem szellemi terepgyakorlatot. L Simon Lászlóval. Tulajdonképpen előkészítve a terepet az igazi nagyágyú, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem előtt. Ahol előbb utóbb, már csak az önkormányzati választások miatt is, nyilván Orbán Viktor is tiszteletét teszi majd. A jelek szerint a megnyitóig ugyanis nem ért oda.

A nyitó sajtótájékoztatón Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerepelt. Az a külügyér, aki szinte minden kilométerkőnél ott volt eddig, ami a lábunkra esett. Kezdve az azeri baltás ügyétől, mikor is nagyrabecsüléséről biztosította a bakui vezetést. Mostani szereplése alkalmából szintén sok érdekes dolgot fejtett ki, melyet pártjának honlapja kegyesen közhírré is tett. Így megtudhatjuk, hogy kiemelte: „Tusványos hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz nemzedéke, a rendszerváltó nemzedékek, valamint a külhoni magyar társadalmak és elitek között intenzív kapcsolat jött létre, és a magyarországi politikusoknak alapos az ismeretük a határon túli magyarságról”. S ez így is van jól. Mármint az, hogy ezt kiemelte. Igazán kár lett volna egy ilyen önvallomással szegényebbnek maradnunk.

Ha ugyanis azt tekintjük, hogy Orbán Viktor hányszor használta kockázatmentesen hazaüzenő szócsőnek az említett szabadegyetemet, akkor csak megerősíteni tudjuk a Fidesz és Tusványos összecsavarodását. Az is világos, elég a hazai híreket nézni, hogy a hatalom számára csak az elit, pontosabban csak a saját elitje számít. Az persze egy más kérdés, hogy miért lenne Orbán Viktornak több fogalma egy aradi tanárcsalád életéről attól, hogy Tőkés Lászlóval parádézik a szabadegyetemen. De nem is kell. Az a bizonyos család egyrészt nem az elit, másrészt talán nem szereti Tőkést, és esetleg nincs kedve elmenni mindezen eliteknek tapsolni. Így ők úgysem számítanak. Mármint nem számítanak bele a magyar külhoni magyar társadalmakba, ami alighanem csak nyelvbotlás. Mert ekkora butaságra talán még Németh Zsolt sem képes. A határon innen és túl ugyanis országok vannak. Közjogi entitások. A határaikon belül a saját jogrendjeikkel ellátott társadalmukkal. A magyar társadalom itt van Magyarországon. Míg más társadalmakban is lehetnek persze különböző közösségek. Szászoké, bolgároké, örményeké, metodistáké, buddhistáké, és persze magyaroké is. Továbbá magyar bélyeggyűjtőké akár még Bukarestben is. Ha elég gazdagok, hogy adakozzanak Tőkéséknek, akkor elég elitek lehetnek Orbánnak, illetve Németh Zsoltnak is. Taps-érettekké válnak.

Ahhoz azért persze elég egy párkányi kocsmáig elvergődni, hogy az ember gyereke lássa: a külhoni magyarok sem egységesek, nem esztergapadon orbanizálódtak egyformává. A bálványosi publikumot, és annak elvbarátait kiáltani ki „magyarságnak” tehát otromba botorság lenne. Még akkor is, ha a magyar társadalom (itt az országban) lassan megtapasztalja: az a magyar, akire rámutatva ezt a hatalom gazolni hajlandó. Ennek fényében persze kicsit érdekes felvetése a sokat nyalt külügyérnek, hogy a „külhoni magyarság” és a „nemzeti elkötelezettség” szinonimává vált volna. Mert ebből is az következne, hogy a külhonban csak az a magyar, aki hajlandó Orbán Viktor szekerét tolni. Aminek már minden kis csavarkája „nemzeti”. Talán már a lábtörlő is nemzeti. Bár az inkább csak közmunkás.

Azzal a gondolattal pedig lehet, hogy egyedül maradtam ebben az országban, hogy ha már elkötelezettségről van szó, akkor egy kormányzat elsősorban az ország lakóinak legyen elkötelezve. Ha ezt tekinti a hatalom nemzeti elkötelezettségnek, akkor ez nem a külhoni magyarságra vonatkozik. Legfeljebb azokra, akiket esetleg megbuszoztatnak a szavazáskor. A külhoni magyarság inkább legyen a külhoni magyarsággal azonos. A kormány meg a kormánnyal. S mindenki tegye a dolgát a saját szerepében. Ne Németh Zsolt, Tőkés László, Orbán Viktor vagy Morvai Krisztina próbálja eldönteni, hogy ki a magyar, és aki a még magyarabb. Se Budapesten, se Bálványoson, se sehol. Aztán abban a párkányi, aradi, vagy burgerlandi kocsmahivatalban úgyis eldöntik, hogy szerintük ki a jó ember, és ki a kókler. Bár azzal a hazai elit úgysem foglalkozik. Holott, ha már ezt a szót használjuk, azok az emberek magyarabbak talán. A maguk akármilyen pedigréjével.

Andrew_s

Pártkormány a lejtőn

Ahogy a híreket olvassuk, a Fidesznek, és vezérének igencsak szüksége lesz lehívni az újabb ellenségkép-tartalékokat. Az Európai Unió például mégsem teljesen esett hasra a matolcsyzmus, és annak orbáni tálalása előtt. Világossá tették, hogy a tartós hiányfedezetet illető kétségeik alapján, végtelen sajnálattal bár, de nem érzik magukat meggyőzve. A gazdasági szabadságharc mellett azonban a morális küzdelmek terén is lejtőre került Orbán Viktor politikája. Miközben Rogán Antal legutóbbi megszólalása után tulajdonképpen az általános szerepzavar is kinéz. Ráadásul egyre kevésbé lehet a hagyományos ellenségképekben gondolkodni, mivel agyonbeszélték, kiüresítették az idők során.

A gazdasági lejtőt talán kár nagyon ecsetelni, mivel beszélnek mostanában eleget róla. Például Varga Mihály legújabb csomagja kapcsán. Az ellenségkép is készen áll, hiszen a megszorításokért egyértelműen csak az EU lehet a felelős. Ahhoz az adóprésnek, az elszabott különadóknak, a piaci munkabérekhez képest rabszolgaszinten fizetett közmunkaprogramoknak miért is lenne köze. A Vezér zsenijét nem kezdheti ki a kritika. Az úgy van jól, ahogy kommunikálják. Aki nem hiszi, az kérdezze meg orvosát, vagy gyógyszerészét. Illetve a szemészét, akitől megrendelheti a kötelezően előírt, Fidesz-konform, rózsaszín szemüveget. Azzal világosan láthatja majd azt, amit Rogán Antal is segít megvilágítani. Már annak a hadjáratnak a szünetében, amit Kövér László lát. Mert ő egy látó. Ott is látja a hadszínteret, ahol különben talán nem is lenne.

De mit is mond a Fidesz frakcióvezetője? A haditudósítás szerint azt, hogy „a baloldali kormányok minden alkalommal feltették a kezüket, amikor a nagyvállalati érdek a családok érdekével ütközött, és a bankok mellé álltak”. Holott, mint tudjuk a történelmi példák alapján, a tőkekoncentrálódás melletti kiállás, a kizsákmányolás fokozása általában a jobboldal szokása. A baloldal szokta a népérdeket, a dolgozókat képviselni. Rogán Antal tehát lefektette Turul-hon unortodox jobboldaliságát azzal, hogy véleménye szerint itt még az oldalak is fordítva vannak. A baloldal áll ki a tőkekoncentrálás mellett, és ők, a jobboldali konzervatívvá vedlett, liberálisból öregedett fiatal demokraták állnak ki a tömegek oldalán. Ami persze, látva az adópolitikát, az oligarchikus tőkekoncentrációt, a trafik-korrupciót, a hatalom kisajátítását, nem igaz ugyan, de Rogán, és alighanem a vezére, szerint jól hangzik. Márpedig, ha jól hangzik, akkor mondani köll. Ahogy szavalták anno a 2006-os gumilövedékezés mantráját is.

Ami alól most ugyancsak sikerült kihúzni a morális szőnyeget. Nem mintha korábban sok morális alapja lett volna a TV-székház felgyújtásának, de az ugyebár már régen volt. A mantra maradhatott volna még attól. Bár azért némileg gyengíthette volna már az azeri orgyilkos kiadatásának botránya is. Mert már akkor felmerülhetett volna, hogy a külföldiek politikai indíttatású erőszak-tevékenysége miért elfogadhatóbb Orbán Viktornak, mint a hazai. Akiben akkor maradt volna kétség a más szemében oly szívesen szálkaként látott kettős mércét illetően, annak megérkezett a felmentő sereg. Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának személyében. Szerinte ugyanis teljesen rendben levő a török kormány brutális fellépése a tüntetőkkel szemben. Igaz, Németh Zsolt volt az, akinek az azeri fogolymutyi kapcsán is kijutott az a szerep, hogy nagyrabecsülését fejezze ki a bakui vezetés felé. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a Fidesz, a trafik-ügyletek után, a külpolitikában is lendületet vett a lejtőn.

Az említett ellenségképek kapcsán természetesen örökérvényűként leporolható az, hogy világ-összeesküvés zajlik, melynek célpontja Orbán Viktor. A vezér, akinek zsenialitását nem érti meg az arra méltatlan nagyvilág. Nagyjából ebbe a vonulatba illik bele az a „leleplezés”, melynek alapján Viviane Reding is felzárkózott a lejárató-kampány csapatába. A kilógó lólábak úgysem zavarják a híveket. Főleg akkor nem, ha legkomolyabban egy olyan párt látszik venni az ügyet, ahol az alapideológia amúgy is hitelvi. A KDNP döntött ugyanis úgy, alighanem egy kormányzati munkamegosztás alapján, hogy feljelent. Elvégre egy hit-dogmákon edzett pártkatonákból álló csapatot nem érdekelnek olyan apróságok, hogy először talán az állítást kellene hitelt érdemlően valószínűsíteni. Legalább az alapul szolgáló tudósítást illetően. Ellenkező esetben a KDNP feljelentése nem más, mint a koncepciós perek korának előhírnöke. Amikor iratnak valakivel egy meg nem nevezett, és meg nem erősített forrásra hivatkozó tudósítást, amit senki meg nem tud erősíteni, és a bizonytalan forrás miatt cáfolni is értelmetlen. Majd erre hivatkozva beperelik azt, akit nevesíteni kértek a „tudósításban”. Biztosítva azt, hogy a választások környékén kicsit kivonják a forgalomból.

A Párt(ok?), és a kormány tehát elindult azon a lejtőn, melynek vége, annak idején, a mai Terror-háza helyét is magába foglalta. Rogán Antalnak meg kellene szólni, hogy ezen a lejtőn a bolsevik baloldal és nem a konzervatív jobboldal szokott csúszkálni.

Andrew_s

A Propelleren szintén olvasható

Tükröm, tükröm, görbe tükröm.

Forrás: Iiwallpapers

Már az előző írásban emlegettem, hogy elindult egyfajta leltárazás. Nem csak a Karácsonyé, hogy kinek mit hozott, hanem az év, vagy egy-egy szervezet tekintetében is elkezdődött a mérlegkészítés. Az éves mérleg pedig óhatatlanul tükröt tart. Akkor is, ha egy pillanatnyi tettnek látszik egy hosszabb folyamat végén, és akkor is, amikor egy hosszabb folyamatot próbál a tükör megmutatni. Nem s mindig egyformán, hanem kisebb görbületekkel hangsúlyozva ezt-azt. Akár szubjektív megnyilatkozásként is a politika színpadán. Végső soron azt eredményezve, hogy ahány ház, annyi tükör, és ahány a mérlegelő, annyiféleképpen tartja.

Így van ez azzal a tükörrel is, amit Rozgonyi Ernő tartott oda, amikor kilépett a Jobbik frakciójából. Azokban a levelekben, melyekben nem túlságosan dicsérő szavakkal emlékezett meg immár egykorivá avanzsáltatott pártjáról. Nem is minden indulat nélkül valószínűleg, de sok szempontból alighanem belesimulva abba a sorba, amit az eset kapcsán a Varánusz szerzője is említ. Nevezetesen abba a folyamatba illeszkedve, ami a szalámi-tál kialakulásához vezethet a szélsőséges párt esetén. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy egy párt-frakció széthasadása egyre inkább veszélyezteti akár a frakció-szerű működést, akár a párt politikájának a megmutatását. Függetlenül attól, hogy valaki magát a pártot szereti, vagy nem szereti. A jelenség a Jobbik esetében két olyan veszéllyel is járhat, ami korántsem tekinthető társadalmilag pozitívnak. Az egyik, hogy az egyre csökkenő frakciónak egyre hangosabbnak kell lennie ahhoz, hogy észre vegyék. Ennek egyik, és a Jobbik esetében ismert eszköze, hogy egyre hangosabban hangoztat egyre szélsőségesebb szólamokat. Akár a Parlamentben is, mint arra volt már példa a közelmúltban is.

A másik, nem kevésbé veszélyes folyamat lehet, hogy a kormánypártok érezhetnek egyre nagyobb kísértést az így „felszabadult” politikai vegyértékek lekötésére. Az ilyen gesztusgyakorlás sem lenne új jelenség, és miniszterelnöki szinten szintén volt példa nem is olyan régen. Ez nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy a kormányzati politika egyre inkább a radikálisnak hitt, annak mutatott, de valójában egy szélsőségesebb irányba csúszik. Kihasználva azt, hogy vannak olyan féligazságok, melyek kellően populista köntösben eladhatóak egy hordóról. No meg azt, hogy a jelen választani és magát regisztrálni is képes korcsoportoknak már csak hiányosan van tapasztalata a szélsőséges eszmék működésmódjáról. Márpedig a politikai cinizmus korántsem lenne idegen a Fidesz vezetésétől. Így Rozgonyi Ernő levelei, miközben egyértelműen egy negatív tükröt tartanak a Jobbik elé, óhatatlanul a hatalomnak is tükröt tartanak. Mert amennyiben számára a Jobbik nem elég radikális, nincs eléggé a szélen, akkor azt jelzi, hogy a jelen hatalomból kinézhető akár egy nyíltan neofasiszta irányzat parlamenti eltűrése is. Amennyiben pedig egy függetlenségi mandinerrel a Fidesz kebelére hajol, akkor óhatatlanul az előzőekben említett szélre-csúszást fogja illusztrálni. A jelen időben pedig ennek a lehetőségét demonstrálja.

Sajátos módon egy kormányzati tükör tulajdonképpen ennek az utóbbi lehetőségnek a fénysugarát veti vissza. Ezt a tükröt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára perdítette meg az évértékelésében. Ebben ugyanis a hurráoptimizmus szólamait pengetve szólt kormány a nemzetpolitikájáról, és kijelentette, hogy „Magyarország a közép-európai szolidaritás talaján áll”. Ami egyébként önmagában nem is baj, ahogy a pozitív jelenségek megemlítése sem az. Azonban kicsit szelektív memóriára utal az, hogy éppen a szélsőjobboldal felé tett, és nemzetközileg sem arculatjavító események hiányoznak a mérlegből. Így valamiért kimaradt az elhíresült, és nemzetközi visszhangban sem szűkölködő Nyirő-temetés ügye, melynek egyik csúcspontja kétségtelenül Kövér László de facto eltiltása volt egy nemzetközi konferenciáról. Reagálva az országgyűlési elnöknek az Elie Wiesel-el való levélváltásában is megfogalmazott nézeteire. Ahogy Németh Zsolt arról is megfeledkezett megemlékezni, hogy sajátos szolidaritás-felfogásával Németh Zsolt és Kövér László átruccant kampányolni kicsit a szomszédba. Holott ott ebből ott nem igazán kértek.

De valamiért az azeri baltás orgyilkos ügye is hiányzik Németh Zsolt évértékeléséből. Holott neki első kézből lehetett információja. Azonban az is kétségtelen, hogy ennek megemlítése nem lenne teljesen alkalmas a kormányzati politika rózsaszín mázzal történő beburkolására. Meg talán annak felidézését is szükségessé tenné, hogy a Jobbik volt az a párt, amelyik támogatta a kormányzatot ebben a nemzetközileg és leégést jelentőakcióban. Lévén, hogy Gyöngyösi Márton, a később antiszemita hozzászólásával tömegtüntetést kirobbantó jobbikos képviselő volt az, aki messzemenően támogatta Ramil Sahib Safarov szabadon bocsátását. Tekintettel arra, hogy Németh Zsolt akkor még ellenezte ezt, az ügy agyonhallgatása úgy tűnik a kormány jelenlegi érdeke. Akár csak olyan szinten is, hogy a sikerpropaganda hordószólamai felülírnak minden mást. Elfeledkezve arról, hogy nem csak a diákokat ne lehet tartósan hülyének nézni, és az őszinteség hiánya a valós értelmű cselekvést gátolhatja. Már akkor, ha a görbe nyilatkozatok tükrébe nézve a végén az is elhiszi ezeket a mérlegeléseket, aki írja, és azt hsizi, hogy ezzel megoldotta a problémát. Holott, mint tudjuk, a fogyókúrához sem elég, és az anorexiát sem gyógyítja egy megfelelően görbített tükör. Pedig az éhség-sor tagjai alighanem szívesebben vetnének egy pillantást egy ilyen tükörbe, ahelyett, hogy a rózsás lózungok hiábavalóságait tapasztalják meg naponta.

Andrew_s