Csend-előszeles migráns-margó

Nigériai életkép 2015-ből

Az USA élén álló hatalmi droid mostanában elég sokat magyarázza, hogy az ő gyűlöletbeszéde nem az a gyűlöletbeszéd, ami a fegyveres fajelmélet-képviselet legutóbbi implementálását, gyakorlatba ültetését eredményezte. Szinte kapóra jött számára a pedofil milliárdos halála, mert kicsit elvitte a témát azokról a gyűlésekről, amelyen Trump hakniját a bevándorlókat gyülölő közbekiáltások erősítették. Európai hívei nem magyarázkodnak. Még. Nem is gondolkodnak. Valószínűleg.

Ahogy Orbán sem. Illetve ebben valószínűleg tévedek. Orbán valószínűleg nyomokban még gondolatokat is tartalmaz akkor, amikor a menekültek ügyét igyekszik a kommunikáció felszínén tartani. Addig sem az oligarchikus korruptorok üzelmeivel üzekedik a közhangulat. Sem a különböző fórumokon, sem az utcákon. Ugyanakkor a leglelkesebb orbanisták, és a mindenkit gyűlölő decibelkeresztények valószínűleg már régen felmentették magukat az olyan nehéz és fáradságos feladatok alól, mint ami a kérdésben felmerülő csoportok előfordulási arányait is mérlegelni volna képes. Ahogy annak idején, 2015-ben sem sokat elmélkedtek a kérdésen. Népeik nagy vezére Orbán Viktor elvtársuk kiállt, és megaszonta, hogy utálni kell a migránsokat. Így aztán a hívei lelkesen utálták a migráncsokat. Vihogva azon, hogy okostelefonokkal érkeznek a menekültek, és örömködve azon, hogy eszük ágában sincs itt maradni.

Holott az már akkor is világos volt, hogy okostelefonnal, és a nem túl olcsó útiköltség megfizetésével azok érkezhettek az első hullámokban, akik a hazájukban a képzettebb középosztályhoz tartozhattak. Azért, hogy a hatalmi packázás mégis képes volt kihozni a rosszabb énjét többeknek az vesse az első követ bárkire, aki szent. A szélsőjobbal kokettáló, és ölelkező fórumhuszárok minden esetre ne dobálódzanak. Mert a lábukra ejthetik a flasztert. A másik jelentős csoport volt azoknak a köre, akik már csak vallási okokból sem az iszlám államok fele menekültek. De az orbanista kereszténység védelmének a jegyében a koptok, és más keresztény hívek sem kaptak különösebben kegyesebb elbánást. Talán azért, mert a menekülő középosztálynak nem volt mégsem elég pénze, illetve szándéka a hatalmi baksis kifizetéséhez.

A vallási üldözötteknek meg még annyija sem volt, mint az előbbieknek. A kereszténység utolsó bástyájának önhazudott magyar államvezetés tehát felállította a nagy déli őzcsapdát, és keblére ölelt bárki, aki képes volt a zsebükbe dobni egy letelepedési kötvény árát. Vallástól, képzettségtől, előélettől függetlenül. Mert a hatalmi zseb az egyike azoknak az erőforrásoknak, amiből nem szorul az ország behozatalra. Van belőle itt is elég. Feneketlenül.

Ugyanakkor az is világos, hogy Orbán hívei olyasmiket skandálnak gondolkodásból felmentett módon, ami mögé talán szellemi önvédelemből sem gondolnak mögé. Ilyen a sokat emlegetett „illegális bevándorló” fogalma. Mert, mint arra már többször és többen rámutattak: a bevándorló attól bevándorló, hogy letelepedési szándéka van. Magyarországon ilyen lassan az itt születetteknek sem mindig akad. A külföldről érkezők esetében ehhez a letelepedéshez viszont olyan jogi procedúra társul, ami az illegalitást eleve kizárja. Legalábbis a jogilag tisztázott keretek betartása esetén. Ami természetesen a történelemben eddig sem zárta ki az említett keretek felrúgásával végrehajtott, letelepedési szándékból elkövetett, tömeges népmozgásokat. Erről azonban jelenleg aligha lehet szó, mert ellenkező esetben aligha froclizhatnának bárkivel a tranzit-zónában az oda delegált hatalmaskodók. Ha valóban akkora tömegről lenne szó, amellyel Orbán hülyíti a híveit, és valóban a jogi kereteknek fittyet hányó átkelési szándékról, akkor valószínűleg elsöpörnék a drótakadályokat.

Amely arány-, illetve szándéktévesztés nem hazai specialitás a szélsőjobbal üvöltők körében. Ahogy az sem, hogy a jelenlegi, látszólag konszolidált állapot könnyedén a vihar előtti csöndként vonulhat be a jövő talán még írott történelmébe. Ha ugyanis valóban milliók kerekednek fel a jobb élet, vagy akár csak a puszta életben maradás reményében, akkor az a tömeg nagyon fel lesz kerekedve. Márpedig egy globális éhséglázadást aligha állítana meg az Orbán lelki üdvéért imaláncot formáló szakkör. A reálpoilitka nem véletlenül kezdett bele egy globális konszolidációs programba. „Talán még nem késő” jeligére. Mielőtt az afrikai, illetve ázsiai tömegek nem gondolják úgy, hogy egy háborús veszteség is bevállalhatóbb a mélyszegénység, a gazdasági elnyomás, az éhínségek, illetve az azzal kézen-fogva járó járványok árnyékában. Mely utóbb esetben a hazai politikusok sem nagyon tapicskolhatnának a hideg polgárháború nyújtotta kényelmes dagonyában.

Igaz, ha tömegesen elpattan valahol a stadion-tapsoncok biztosította cérna, akkor egyébként sem. Azért párt-droidok megnyugodhatnak. Mire ez bekövetkezik, addigra a szeretett, és feszesre szopott vezérük már messze fog járni. Szokott bátorságával másra hagyva a piszkos munkát, illetve a számon kérő eljárás elviselését.

Andrew_s

Kis visszatekintő szoftverileg

A hazai informatikai világot is érintő, vagy leginkább azt érintő, Microsoft-botrány nyomán lehet, hogy előbb, vagy utóbb a jelenleg regnáló kormányhoz, illetve a kormányfőhöz közeli irodák felé vezetnek a szálak. Az, hogy mennyire lesznek ezek a szálak hővezetők, és fűtik fel a széket néhány eltespedt oligarcha-fenék alatt, az nyilván az ügyészségen is múlik. Annak reakcióin majd meglepődünk akkor. Vagy sem. A kialakult helyzeten azonban jobbára csak az amnéziások lepődnek meg.

Már csak azért is, mert a Microsoftnak, mint világcégnek lehet a magyar piac ugrópont keletre, végvár a nyugati piac szélén, és lehet, hogy egyes kormánykörök roppant büszkék magukra. A főnök pedig talán már a gépét is be tudja egyedül kapcsolni. A nem a saját kapcsolóját matatja a zsebében. Azért a Microsoftnak, mint világcégnek az egész a hazai piac alighanem valahol a kerekítési hiba környékére esik. Valószínűleg ezért gyakorolt már korábban is olyan gesztusokat a hatalom különböző szintjein pattogóknak, amit a cég valószínűleg leírt, mint promóciós költséget. Cserébe azért, hogy a szoftvercég, illetve a szoftvercégek jogvédő lobbiszervezete eszmei, vagy akár gyakorlati támogatást is kapjon. Alkalmasint az utóbbi egykor elég sok kritikával illetett, és nem annyira barátságos, mint jelképértékű bilincses plakátjaira akár még emlékezhetnek is páran. Azoknak, pedig akik nem emlékeznek rá, volt hír, amelynek kapcsán felidézték.

Valószínűleg azok az emlékek is megérnének egy nyomott nyomot, amelyek szerint volt némi megállapodás, ami a hivatalos szervek szoftverállományát érintette. Annak érdekében, hogy ne érje szó a ház elejét. De ez talán igaz se volt az elmúlt, évtizednél is hosszabb időszakaszok távolában. Az egyetemek számára szánt beetetőkampányról azonban máig fellelhető a netes hírek egy része. Akkor voltak olyan gondolatok, hogy a szoftvercégeknek azért éri meg, mert a kellő szemellenzővel szoftverhasználatra idomított majdani vezetők az ő terméküket fogják megvenni. Azt, hogy a Microsoft ebbéli számítása miként igazolódott, ha igazolódott, azt mérje fel mindenki a saját irodai környezetében. Az azonban ettől szinte teljesen független, hogy akkor sem volt mentes az ügy némi gyanú-leágazástól. Az egyik, hogy az „ingyenes” szoftver alapvetően talán nem is annyira ingyenes.

Az egyéb informatikai beszerzések kapcsán pedig egy másik, némileg konkrétabb gyanú az volt, hogy némi közpénzek indultak el a saját vándorútjukon. Amely gyanúval kapcsolatban a Campus-programot a Microsofttal aláíró Dr. Stumpf István, aki akkor még nem volt törvényellenőri alkotmánybíró, politikai bosszúhadjáratot emlegetett. Vagy igaza volt, vagy nem. Mármint a politikai támadásban. A recept, bár némileg más szereplőkkel, és egy kicsit nagyobb fordulatszámon ismerős is lehet. Már szinte hallom, amint a jelenlegi Microsoft-botrányban érintettek is politikai támadást fognak emlegetni. Esetleg egyenesen az USA-ból. Még akkor is, ha a jelenlegi korrupciós ügy ott bizonyítást nyert a jelek szerint. Mert miért pont onnan ne támadnák a tisztakezű, angyali tisztességű, köztiszteletben álló miniszterelnöki siserehadat.

Egyébként lehet, hogy a visszaemlékezéseken túl érdemes lenne a felcsúti védegyletben érintettek egyéb informatikai ügyeibe is belepillantani. Mert esetleg még kiderülhet, hogy a legutóbb felröppent cégvásárlások kapcsán is az eljövendő pénzszivattyúzási lehetőség a legvonzóbb szempont. Ami vagy sikerül, vagy nem. Elvégre a legutóbbi cégvásárlási szándékot akár az is motiválhatta, hogy olyan sikeres projektek megvalósítóját tudhassa a vezérközeli zsebben, mint amilyen sikerrel a BKK-s rendszer is büszkélkedhetett. 

Andrew_s