Habonytalanítottságaink

Habony Árpád egy igazi szürke. Talán eminenciás is. De alighanem valami földönkívüliséget is élvezhet. Aminek egyik bizonyítéka lehet, hogy az ibizai club promóciós videójáról eltűnt. Mint annak idején, Sztálin-elvtárs mellől a káderek. A szürkeség mellett persze mást is lehet találgatni az ügyben.

Abban az ügyben, amelynek kiindulópontja az a mém-áradatot is elindító esemény volt, hogy egy Habony Árpádhoz kísértetiesen hasonlító, orrát rángató figura tűnt fel egy nem éppen pénztárcakímélő klub reklámanyagában. A kezdetekben akár tényleg lehetett volna a hasonlóságra fogni az ügyet. Rábízva az oknyomozó firkászokra annak bizonyítását, hogy tényleg Habony Árpád a videón megjelent pénz-szóró. Ilyen rányú cáfolat nem érkezett. Még a DK részéről érkezett olyan nyilatkozatra sem, miszerint Habony Árpád a nemzetbiztonsági kockázatok egyike. Ellenben a Vimeo nevű megosztóhelyen hirtelen elérhetetlenné vált az az ominózus filmecske, amely kirobbantotta a botrányt. A jelenlegi akció, amelynek nyomán újravágva, Habonytalanítva ismét elérhetővé tették a reklámanyagot tulajdonképpen végképpen eloszlathatta azt a gyanút, amely alapján esetleges hasonlóságról lehet csupán szó. Egyszerűen azért, mert a szereplőnek alighanem erősen igazolnia kellett a személyazonosságát, hogy a klub ezt a szívességet megtegye. Márpedig azokon kívül, akik maguk Habonyok, illetve a Habony-tanácsok kedvezményezettjei, aligha érdekelt volna ez bárkit is.

De még azt is el tudom képzelni, hogy egy nyilvános szórakozóhelyen készült, aligha rejtett-kamerás felvétel esetében még a személyazonosság igazolásán, és a fennkölt durcin túl is kellhetett pár egyéb dolog is a videó-anyag átszabásához. Viszonylag kevésbé lennék meglepve, ha a teljes beavatkozási költséget kiszámláznák a beavatkozást kérőnek. Mert magától aligha lehetett érdeke a klubnak az átalakítás. Egy esetet leszámítva. Ha utólag rájöttek, hogy ki szerepel a videón- S ennek hatására elment a kedvük attól, hogy egy, a magyar politikai életből ismert akárki legyen, akár csak pillanatokra is, a klub „arca”. Azaz, ha a klub szégyellte azt, hogy Habony Árpád is a vendégei között volt. Mert különben valószínűbb, hogy egy politikai szereplő, egy híresebb ember feltűnése inkább javítja a promóció sikerét. Ha azonban kiderül, hogy a híres ember inkább hírhedt, az már nem annyira jó reklám. Természetesen tehát előfordulhat, hogy a klub maga döntött a beavatkozásról. Besorolva a Habony Árpádot abba a kategóriába, akinek pénzt még szabad költeni a klubban, de egyébként mégis inkább jobb szeretnék, ha az ajtón kívül népszerűsítené magát.

Ha azonban mégis az első, a külső költségviselőre alapozott forgatókönyv lehet igaz, akkor érdekessé válhat, hogy ki fizeti a számlát? Habony Árpád? A tanácsait igénybevevő kormányzati, kormányzathoz közeli figurák? S vajon ki járt el az ügyben? Habony Árpád személyesen? Netán a külügyi apparátus mozdult meg annak elérésére, hogy kivágják a felvétel új verziójából? Ha már Habonyt nem vágták ki a szórakozóhelyről időben? Közbevetőleg: ha a külügy mozdult meg, akkor esetleg mégis ingyen elvégezték a filmoperációt. Még az sem kizárt. Azonban, ha ez következett esetleg be, akkor az igen komoly szegénységi bizonyítvány lenne Szijjártó bandájára nézve. Ebben az esetben ugyanis maga a hatalom értékeli fel Habony Árpádot, és teszi végképpen közszereplővé. Ami ellen elég sokáig harcolt az érintett. Egy füst alatt, a hatalom által elősegítetten felértékelve minden olyan lementett film-példányt, amelyen még ott szerepel az orrát rángató Habony Árpád.

Összességében tehát a kérdések sokkal érdekesebbek lehetnek, mint maga a szereplőtörlés ténye. Azok a kérdések, hogy ki kérte a beavatkozást, és kinek, mennyibe került? Pénzben. Mert presztízsben, egy normális országban, elég sokba fájna ez ahhoz, hogy az érintett farkát behúzva elsunnyogjon az Antarktisz közepére.

Andrew_s

Rendőrségi videók jól-rosszul a nemi erőszak ellen

A nők elleni erőszak kérdésköre legtöbbször olyan összefüggésbe kerül be a média látóterébe, ami a bűnügyi statisztikák ismételt bővüléséről, az elkövetések számának növekedéséről ad hírt. A pécsi rendőrség által készített figyelemfelhívó filmecskék kapcsán nem így van. Most éppen a figyelemfelhívás leszólása vált témává.

A filmekre az Index hívta fel első körön a figyelmet. Mindjárt, egy jónak hitt címmel, buli-ellenesnek is bélyegezték. Majd, majd ebből a nézőpontból szemlélve sommásan megállapítják, hogy: „hihetetlenül ostoba és hazug az üzenetük”. Mely utóbbit tekintve akörül forog a gondolat, hogy a megerőszakolt maga is tehet a megerőszakolásról. Ezt kapta fel az Index-re hivatkozó 444 is, ahol mindjárt a címben, rendőrségi üzenetként aposztrofálják azt, hogy megerőszakoltként „Tehetsz róla”. A tisztelt néző pedig nézhet ki a fején, és elgondolkodhat a média felelősségéről. Akár a címadási felelősségről is. Aki ugyanis olyan címeket olvas, amelyben rendőrségi üzenetként olvassa a felmentési szándékot, az potenciális elkövetőként akár bátorításként, elszenvedőként pedig tényleg eltitkolásra való felhívási szándéknak értelmezheti. A klikk-, és lájkvadász szerkesztésnek csak gratulálni lehet a felelőtlenségért.

Mert nem szeretném azt hinni, hogy az említett, különben kontraproduktív hatás kiváltása lett volna a céljuk. Ugyanakkor, a 444 „mentségére” legyen mondva, hogy igen komoly háttér-információs készletet tesz közzé. Még akkor is, ha amögé a százas-szög szintű megállapítás szellemisége mögé teszi, hogy a „rendőrség hülye”. De legalább eljutottak addig a felismerésig, hogy a nemi erőszak az korántsem egyszerű bűn-halom. S még azt sem állítom, hogy a közzétett filmek biztosan a legjobb megoldást jelentik a megelőzésben. Egészen biztosan vannak hibái. Miközben az is az erények egyike, hogy legalább megszülettek. Ami lehetne akár végzetes hiba is, ha tényleg kezelhetetlen ostobaságot tartalmaznának. A filmek szinte képkocka szintű leírása az Index-en elolvasható. Az alapüzenete különben szerintem nem az, hogy ne menj bulizni, hanem az, hogy ha bulizol, vigyázz magadra. Ebből a szempontból pontosan az az üzenete, amivel egy szülő bocsátja el az estébe induló csemetét.

Beleértve azt is, hogy a szórakozóhelyen nem létkérdés előadni a „Nagy Koktélpióca” című magánszámot. Aki nem hiszi, hogy olykor valóban a minél gyorsabb berúgásra „gyúrnak”, az látogasson el egy szórakozóhelyre, és nézzen ki a fejéből. Az alkohol és az agresszivitás, illetve az alkohol és a mérlegelés-képtelenség közti összefüggések pedig unalomig ismertek. Azt a rendőrségi üzenetet, hogy „ha bulizol vigyázz magadra és maradj mérlegelésre alkalmas állapotban” valahogy nem érzem ostobának. Még akkor sem, ha a közlés módja tényleg túlegyszerűsítettnek tűnik. Ami tényleg erősen tévesnek tűnik a videókban, az a kihívó ruházat és a „sötétben bujkáló” kapucni alól figyelő elkövető túlhangsúlyozása. Az utóbbi kapcsán például tudható, hogy a nemi erőszakok nagy részénél az áldozat ismeri az elkövetőt. Nem egyszer önként, és vele érkezik a buliba. Márpedig ilyenkor előfordulhat, hogy éppen az ismeretség miatt, a potenciális áldozat könnyebben ismerheti, ismerhetné fel azt a pillanatot, amikor már egyáltalán nem vicces a helyzet. Alkalmasint az sem kizárt, hogy az éppen ezen felismerés nyomán elhajtott ismerős a szórakozóhely közelében bevárja a leányzót, és elégtételt vesz a hiúságán.

A mém-ek is lehetnek felelőtlenek
Forrás: Elephantjournal

A probléma tehát nem biztosan a videóval van. Talán inkább azzal, hogy a leányzóknak nem tanítják meg az áldozattá válás megelőzésének a módjait. Nem adnak egy olyan biztos, tulajdonképpen magabiztos alapot, amelyen állva egy buli-meghívásra tudjanak nemet mondani. A jelenlét esetén pedig az első jelre, például a felismert leitatási szándékra, távozzanak. Amíg a „túloldalon” is működik az önkontroll valamilyen maradéka. Alkalmasint pedig azt kellene valahogy elérni, hogy veszélyeztetettség esetén merjenek segítséget kérni. Merjenek odamenni a biztonsági őrhöz, legyen mód taxit hivatni, és biztonsággal kimenekülni egy adott helyzetből. Amely helyzetet illetően, a viselkedéshez képest, valóban nem okvetlenül a kivágott ruhának van nagy jelentősége. Pszichológiai tanulmányok igazolják, hogy a ruházatnak nem, a viselkedésnek ellenben nagy jelentősége van a nemi erőszak elszenvedésében. Kimutatva, hogy azok válnak áldozattá, akiknek a testbeszéde elárulja az alávetettségi hajlamot, a csendes eltűrés lehetőségét, a pszichikai védekezésképtelenséget. Az áldozat valamilyen szinten tehát tényleg tehet róla. Békeidőben. A legnagyobb hatást tehát a nevelés, a családi háttér gyakorolhatja. Egy videó óhatatlanul lehet elnagyolt, akár karikatúra-szerű is. Azt például az említettek már elérték, hogy beszélünk a kérdésről.

A nemi erőszak esetén az erőszaktevőket menti fel legkevésbé bármi is. Mert nincs az a rossz videó, elbarmolt tudósításcím, idióta mém a neten, ami felmentene bárkit egy ilyen, bűntett esetén. Amivel szemben valóban zéró-tolerancia kellene.

Andrew_s

Kit szolgál az Orbán-videó?

A napokban, szinte meglepetésszerűen előkerült egy régi felvétel, melyen a rendszerváltás előtti Orbán Viktor vall a fiatalkoráról. A felvétel nagy valószínűséggel mégis egyfajta hamisítás eredményeként keveredett elő. Még akkor is, ha eredetiségéhez, és a készítők dokumentarista jó szándékához nem fér kétség. Azonban az időzítés mégis egyfajta hamisságot kölcsönöz a megfigyelhető publicitásnak.

A neten valamikor január elején kezdett újult erővel keringeni az a link, ami a különböző közösségi oldalakon igen alaposan elterjedt. Biztosítva azt, hogy a köztudatba valamikor január elején újult erővel behajító forrás igencsak nehezen felderíthető legyen. Ezt követően megindult a felvétel karrierje a különböző portálok felé. Nem véletlenül, hiszen az a momentum, miszerint a jó édes apja nem egyszer elgyepálta a jelenlegi miniszterelnököt igen vonzó cím-téma. Sok média-oldal ki is használta, és sikerrel javította ezzel talán az olvasottsági statisztikát. Továbbra sem adva persze választ arra, hogy tulajdonképpen mire jó ez az egész? Az akció mögött alighanem sokan az ellenzéket sejtik, és talán ez így is van. Azonban ebben az esetben igencsak suta megoldást választottak, mivel a kampányfinishez közelebb sokkal többet ért volna a videó. Ugyanakkor a lassan felfutó terjedés komoly stratégiai elgondoltságra vall, amit, bocsánatot kérve, de nem tételezek fel a jelenleg elég diffúz ellenzékről. Az a látszat, hogy a közvélemény felhívása a videóra ellenzéki akció volna, alighanem hamis vágányra terelheti a gondolatokat. Itt tehát egy kis hamisság máris tetten érhető lehet a videofelvétel kapcsán.

Ha az ellenzéki akciót sejtető megoldást elvetjük, és előszedjük a híres borbély, Occam borotváját, akkor nem sok választás marad. Az Orbán Viktort lejáratni akaró magányos farkasok legendájában nem igazán hiszek. Még akkor sem, ha teljesen nyilván ki sem zárhatók. Reménybeli jelöltként azonban inkább a jelenlegi kormánypárt stratégiai és kommunikációs felelősei, a hatalom centrumához közeliek maradnak, mint gyanítható bábosok. Akiknek a működésének hatékonyságát az is mutatja, hogy az ellenzékiséghez közelálló média is mélyen benyelte ezt a horgot. Lelkesen elemezve, és egyben tovább terjesztve az említett felvételt, illetve annak részleteit. Ez ellen az ötlet ellen persze felhozható lenne az, hogy a kormányzati hatalomhoz közel állóknak látszólag nem igazán fűződik érdekük egy olyan felvétel széleskörű taglalásához, melyen Orbán Viktor beszél például a saját skizoid hajlamáról, a gyermekkor veréseiről, vágyairól és Simicskáról „meglepő őszinteséggel”. Holott a valós hatalmi érdekviszonyok éppenséggel nagyon is a felvétel publicitása felé lejthetnek.

Először is vegyük figyelembe, hogy miniszterelnök mentális állapotáról, a viselkedésében megnyilvánuló tünetekről elég régóta megy a találgatás. Nem kis részben a vezérségi szerepvállalása kapcsán is. Ennek nyilvánvalóan csak tápot adnak azok a felvételek, melyek az akaratlan szájmozgásokról, „leeresztett” testbeszédről látszanak tudósítani. Márpedig a gyermekkorban elszenvedett abúzushalom egy csapásra magyarázatot adhat akár a tényleges személyiségzavarokra is. A hívek szemében felmentve, míg sokan mások szemében legalább magyarázva a szeretetéhségen, a kisebbrendűségi érzéseken, a családi kitaszítottság-érzésen kicsírázott hatalomvágyat, teljesítési kényszert, és az állandó önigazolódás hajszolását. Ami egy határ után nyilvánvalóan kórossá válhat. Korántsem használva az országnak. Ebből a szempontból tehát nagyon is kapóra jöhet az a bizonyos videó. Akár azt az igényt is tompíthatja, hogy a kampányra fordulva egy valós pszichikai vizsgálatot követeljenek ki a jelöltség fenntartásáért cserébe. Mert lássuk be, hogy ezt legesélyesebben a miniszterelnök környezete, a jelölő szervezetek, illetve a vele hatalomban és felelősségben osztozók, a hívek tömegei követelhetnék ki.

S ha már a felelősség szóba került, megemlékezhetünk a felvétel másodlagos hatásairól is. Egy ilyen videó az esetleges, bár jelenleg kis eséllyel megfogadható, választási vereség esetén aranyat érhet. A felelősségre vonás esetén tápot adhat a korlátozott ítélőképességre alapozott védekezésre. Nem is feltétlenül büntetőjogilag, de a hívek szemében mindenképpen. Különösen, mert az ő szemükben a negyed százados felvétel a „szegény elgyötört fiatalemberről” szól, aki legkisebb királyfiként királlyá koronáztatta magát. Egyfajta népmesei legendáriumba illő, és az alapvető emberi sajnálatra is támaszkodó hangulatot keltve. Ennek alapján is fenntartani azt a véleményt, hogy a hatalomnak nem lehetett érdeke a fiatal Orbán Viktorról szóló videó elterjesztése és publicitása, elég megalapozatlannak tűnik. Mely megalapozatlanságot csak fokozza a miniszterelnök ifjúkorát taglaló felvétellel szembeni erőteljes tiltakozások elmaradása. Még az ellenzéket is „elfelejtették” megvádolni egy övön aluli reklámfogással. Ami persze azonnal bekövetkezhet, ha az ellenzék balga módon rámozdul a videóra.

Természetesen kár lenne elfeledkezni arról az esetről, hogy önmagában az így gerjesztett „szegény kicsi Viktor” legendája, és a választási törvények kisajátítási is kevésnek bizonyulhat a kampány finiséhez közeledve. Ekkor a közvéleménybe most gondosan beágyazott felvétel tehet még egy utolsó szolgálatot. Éppen, mert megalapozhatja a kormányfő esetleges személyiségtorzulásainak gyanúját, alkalmas kommunikációs eszköz lehet a jelöltségből való kimozdítására. Vele buktatva mindazon régi harcostársakat és neofita túlbuzgókat, akik addigra erősen kompromittálódtak. Ennek lehetősége már a Fidesz-kongresszus kapcsán is felmerült. Az pedig azóta sem változott, hogy a kampányig a legnagyobb odaadással végezheti el ez a csapat a piszkos munkát. Amikor is az őket hatalmi strómanként kihasználó háttérstáb egészségügyi okokra hivatkozva pillanatok alatt lecserélheti a komplexusos vezért például egy technokratára.

Amikor tehát az ellenzék most talán lelkesen támadja Orbán Viktort, netán ezt a felvételt is lobogtatva, lehet, hogy az alternatív hatalom elleni meccsre is fel kellene készülnie. Mielőtt felül saját magának, hogy egyedül a jelenlegi miniszterelnök az, akit mg kell előzni a választáson.

Andrew_s