Sulyokrendülés

Sulyok Tamás kinevezésekor a kérdések egyike lehetett a viszonya az antiszemitizmushoz. Nem azért, mert visszamenőleg tehetne arról, hogy az apja mit tett, mit nem tett, mit írt, vagy mit nem írt. Azonban a beiktatásakor még elhatárolódhatott volna attól, amit a kedves papa képviselt. A zsidók megfosztását a vagyonuktól, majd az életüktől is. Erre a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából még egyszer lehetőséget kapott.

Élni azonban elég fékezett habzással élt ezzel a lehetőséggel. A hírösszefoglalók minden esetre nem ettől hangosak. Miközben, természetesen, nem egy olyan hagymás, vagy hagymázas magánszámot hiányolok, mint azt, amihez hasonlót Pokorni Zoltán adott elő. Annál azonban egy kicsit erősebbet, mint azt, hogy „Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam”. Mert ízlelgessük ezt a kijelentést egy cseppet.

Az első nekifutásra is látszik, hogy az elhatárolódáshoz szükséges szembenézés meg sem fordult a fejében. Elvégre nem az elkövetett tettek rendítették meg, hanem a kiderülésük. Az, hogy hallott róluk. A nyilvánosságban. Mert ha zárt körtben hall róla, akkor talán meg sem rendül. Ennek fényében éppen az általa kifogásolt Janus-arcú megközelítést demonstrálja az a kijelentése, hogy „A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”.

Mert ez a főhajtás elég álságos úgy, hogy a személyes, és eléggé kétfenekű megrendülése az, amire csak futja egy köztársasági elnöktől. El nem határolódva sem a múlt bűneitől, sem a jelen szélsőjobboldalától.

Nem kizárva persze azt sem, hogy az utóbbitól már csak azért sem határolódhatott volna el, mert szavazatokat vett volna el a vezérétől. Ha bekövetkezett volna egy markáns szembefordulás a szélsőjobbal, neonácikkal, újfasisztákkal. Ez a szembefordulás érdekelt volna a szélsőséges eszmékkel. Sulyok megrendülése már csak azért sem, mert ez az emléknap nem róla, nem az apjáról szólt. Hanem azokról a százezrekről, akiket megöltek az apja által is képviselt eszmerendszert követő társadalmi hulladékok.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 04. 14.- Cár-csere lesz?

Hirtelen felbukkanása óta Magyar Péter szép ívet írt le, és valószínűleg még nincs a csúcson. Azonban már eleget szerepelt ahhoz, hogy nagyjából kirajzolódjon az a határgörbe, ami mentén a szövegei értelmezhetők. Egyfajta értelmezési tartományként. Akár az olyan belső ellentmondásokkal, mint amikor elindítja a szuverenitásvédelmi lózungot, majd kiáll az ennek ellentmondó EU-s ügyészségbe való belépésnél. Ez van. Most éppen ezt szeretik.

A teljes értelmezési tartomány ugynakkor közelebb ál a Fideszhez, vagy akár Orbán Viktor szövegeihez, mint azt szeretném. Olykor az az érzésem, hogy Magyar Péter mozgalma alig lesz több, mint a celofánba csomagolt, Orbán nélküli Fidesz. Ilyen is volt már. Csak a Momentum akkori vezetésének, illetve Fekete-Győrnek ez nem jött össze. Talán nem volt jókor, jó helyen, és nem jól szikráztatta a retorikai sziporkáit. Ami pedig lényeges lehet, ha valaki a populizmus útjára lép.

Ami egyébként nem alanyi jogon elítélendő. A tömegeket sokszor lehet az érzelmeiken keresztül megfogni, vagy akár manipulálni. Ezt régen is tudták, és az emberi tömegek ma sem mások. Ezt figurázza ki a lila vs. zöld sálas drazi-epizód a Babylon 5 sorozatban, és joggal.

Magyar Péterről tehát egyelőre azt tudjuk, hogy jó szervező, és a közhangulat kiváló lovasa. Olyan kiváló, hogy a teljes politikai elittel szemben álló jogos elégedetlenségre alapozva, a Fideszre amúgy sosem szavazó ellenzékit is meg tud szólítani. A Fideszétől alig különböző szóvirágok mögé. Ezt tudjuk, látjuk.

Amit nem tudunk, az az, hogy Magyar Péter ezt annak a mézesmedzagnak szánja-e, ahonnan dobbantva egy valós, és valósan demokratikus centrumpártot akar, illetve tud létrehozni? Mert az alternatíva egy Orbán-, és Rogánmentesített Fidesz. A névtől föggetlenül. Egy új vezérrel a pókháló közepén. Mert, ahogy egy évtizede is úgy tűnt, most is cserélhető lehet a cár.

Andrew_s

Amikor Judit halkan belepotty?

Csak ismétléseként említeném, hogy a Magyar-Varga szappanopera jelen szakasza jórészt azzal indult, hogy a HVG ablakán beszállingózott egy rendőri jelentés a Magyar Péter és Varga Judit alkotta házaspár borzasztóságairól. Azóta már párkapcsolati erőszak, zsarolás, és minden más is előkerült. Lehetséges? Tőlem bármi is. Meg előkerültek olyan állítások, amelyek szerint Magyar Páter azért sértődött meg, mert megszűnt a felesége révén kapott pozíció, illetve a vele járó pénz, paripa, meg ami jár. Lehetséges? Akár lehetséges is lehet. De azért ízlelgessük egy kicsit ezt a szappant, mely csúszik, mint a banánhéj.

Kezdjük a végéről. Ha a sértődéses teória igaz, akkor ebből az is következik, hogy Magyar Péter csak azért kaphatott jól jövedelmező állást, pozíciót, mert a felesége miniszter volt. S akkor mérlegeljük egy pillanatra azt az állami berendezkedést, ahol így mérik az állásokat. A mérlegelés eredménye az, hogy talán nem a korrupciómentes demokrácia legfőbb ismérveként ismert ez a működési modell. A következő költői kérdés, hogy tudjuk-e, hogy milyen miniszter volt Varga Judit? Tudjuk természetesen. Igazságügy-miniszter.

Mint ilyennek az első sorokban kellett volna haladni azon a harctéren, akkor a korrupció ellen küzdenek. Ha tehát a sértődési motivációt elfogadjuk Magyar Péter esetében, akkor ezzel elfogadjuk Varga Judit érintettségét a férje állását érintő korrupcióban, amiből az is következik, hogy már "fénykorában" is alkalmatlan volt a hivatala betöltésére. S érintettsége okán Orbán Viktornak, mint a kormányáért felelős vezetőnek el kellett volna mozdítania. Már jóval a kegyelmi ügy előtt. De nem tette. Amiért jogállamban a miniszterelnöknek kellene lemondania. Ám valószínűleg nem fog. Amivel visszajutottunk az államberendezkedést feszegető kérdésekhez.

Ezen a ponton térjünk vissza kicsit ahhoz a bizonyos rendőri jelentéshez. Mely nyilván csak akkor készülhetett el, ha Varga Judit, mint miniszter környezetében aktív rendőri jelenlét volt. S akkor játszunk el a gondolattal, hogy valaki egy hivatalban levő minisztert, aktív rendőri jelenlét mellett, tetlegesen próbál inzultálni. De engedjük el itt, és bizzuk mindenki képzelőerejére az igazoltatástól gipszelőig terjedő skálán a próbálkozó további programját. Ettől lehet még Magyar Péter egy macsó barom? Lehet. Ahogy az ellenkezője is lehet. Az elengedett szálat meg ragadjuk meg azon a ponton, hogy egy miniszternek mekkora játéktere van arra, hogy védelmet kérjen. Szerintem nagy. Valamint mekkora játéktere van intézkedést kérni a barom férj ellen? Szerintem nagy. Miközben Magyar Péternek jól fizető állást szerzett, aminek elvesztéséért most meg van Péterünk sértődve. Nem túl életszerű, de persze lehetséges. De leginkább akkor tűnik életszerűnek, ha Varga Judit egy harmadik fél befolyása alatt áll.

Miközben még sehol sem vagyunk a végrehajtói milliókig vezető úton, már most megállapítható, hogy valami irdatlan kommunikációs kapkodás zajlik a kormány lejáratásügyi felelőseinél. Ugyanakkor egyre inkább az az érzésem, hogy Varga Judit egy már ismert úton csoszog. Amennyiben megtesz valamit, amikor szóltak neki, és pont úgy szarban fogják hagyni, mint a kegyelmi ügyben.

Mert a nepotizmus és a diktatúra is felfalja a saját gyermekeit. Valamint minisztereit, illetve talpnyalóit is. Függetlenül attól, hogy Magyar Péter mennyire a szantek szentje, és a médiahősök messiása.

Andrew_s

A Magyar-ügy margójának margójára

A HVG azzal a címmel közölt egy magyarázkodást a Magyar Pétert érintő rendőri jelentésen alapuló írásuk mentésére, hogy "A Magyar-ügy margójára". Jegyzők sem akárkik. Gergely Márton, Nagy Iván Zsolt, a HVG illetve a hvg.hu felelős szerkesztői. A cikk alól másolva. Személy szerint meg nem igazán értem, hogy ezt most minek.

Mert olvasom ezt a magyarázkodást, és nem értem. Ha a HVG a zsarolóbulvár szintjét célozta meg, akkor emelt fővel menjenek végig az úton. Ne akarjanak szűzkurvát játszani. Nem megy.

A költői kérdésük, mert szerintem álkérdés, illetve nem kérdés: "Van-e jogunk mindezek után közzétenni annak a rendőri jelentésnek a részleteit, ami arról a napról szól, melynek értelmezését az egyik fél kisajátítja magának?" Szerintem a válasz: NINCS.

Akár megosztott Magyar Péter bármit is, akár nem. Egy magánügyben készült rendőri jelentés vagy alapja egy hivatalos eljárásnak, vagy nem. Ha igen, az abban érdekeltek megismerhetik. Ha nem, akkor irattári lom. Az utóbbi maximum hangulatmanipulációra alkalmas. Az előbbit illetően meg tudjuk, hogy nem indult. De az újságíró meg ebben az esetben sem része, gondolom, ennek az eljárásnak.

Az érdekelt fél, Magyar Péter meg azt tereget ki a saját kapcsolatáról, amit akar. Ez ugyanúgy nem ment fel senkit, ahogy még egy prosti esetében is megállhat szerintem a nemi erőszak, ha ott és akkor nem akarja.

D. A. és a HVG csapata lehet, hogy jogilag nem elmarasztalható. De morálisan a posványba küzdötte magát. S akkor ez a nevetséges mentegetődzés... Minek?

Andrew_s

Rákay Kálmán Philip esete a zacskóval

Rákay Kálmán Philip néhány, az általa gründolt filmet érő, kritika szerint nem érti az 1848-as forradalmat. Lehet. 1848-ban nem éltem, és a Petőfi-filmet sem láttam. Ami biztosnak látszik, az az, hogy R. K. Philipke nagyjából semmit sem ért, ami túlmutat azon, hogy kisorsolt statisztáknak felmutassák a táblát: "Taps".

Amúgy volt taps? Volt. Számított? Nem. A műsort nézőket nem a közjáték érdekelte. A műsoron táblára tapsolók meg célfeladatként, a kisorsolt részvétel lényegtelen mellékhatásaként élték meg. De R. K. Philipke ezt sem érti valószínűleg. Neki a taps hozott valamit a konyhára, és neki itt vége volt a történetnek. Ahogy az anno bemondott kétmilliós részvétel is nyilván hozott neki valamit a zsebébe. Azon meg túlemelkedett, hogy azóta is rajta röhög bárki, aki csak a gondolkodás látszatával viszonyul a tér és ember viszonyához. Most feltette a táblát: "Hazafias kötelesség". Mármint megnézni a filmjét.

Lehet azzá tenni? Lehet. Táblákat lehet mutogatni. Meg lehet tölteni így mozikat? Tudjuk, hogy igen. Számít? Nem. Illetve, de. Számít. Csak kontraproduktívan. A film, tegyük fel, hogy jó. Eddig mi volt a hazai kötelezőségek sorsa? Kiüresedés. Aki még emléksztik az egykor volt kötelező mozi-, és színházlátogatásokra, az talán igazolhatja. A filmekre figyelt oda legkevésbé a publikum, és lélekben már a kötelezőség miatt is megutálta az egészet. Akár jó volt a műsor, akár nem. Akár hivatalból filmes R. K. Philip, akár nem.

Mert azért Rákay-kartárs nem egy Szergej Mihajlovics Eizenstein, de még csak Mihail Konsztantyinovics Kalatozov sem. S itt nem a név eltérése a lényeg, hanem a tehetségé. Mely összehasonlításból aligha R. K. Philip jönne ki győztesen. Amivel szemben gyenge kísérlet az a szöveg, hogy bezzeg az említettek kötelezősége baloldali volt, ám a Rákay Kétmillás Philip kötelezősége jobboldali. Amitől az sokkal jobb lesz.

Nem lesz jobb. Amin csak ronthat az, ha a film tényleg rossz. Mert lehet a szart színes zacskóba csomagoltatni, az attól, még pont olyan büdös marad.

Andrew_s

Sulyok seggnyaló és/vagy hazug nácibarát

Orbán előterjesztette a soros golyóstollát Sulyok Tamás személyében. Talán azért, mert felmérte, hogy még mindig jobb ma egy Sulyok, mint holnap egy Kövér. Aztán mostanában az is kiderült, hogy még ez sem egészen biztos. Tekintettel a papára. Nem is annyira a papája miatt, hanem Sulyok Tamás miatt.

Mert a történetnek csak az egyik része az, hogy Karsai László történész megállapítása szerint Sulyok Tamás apja nemzetiszocialista, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt. Elvégre a koránt sem szegény alkotmánybíró, és most elnökjelölt, nem tehet arról, hogy a kedves papa mennyire volt csirkefogó. Arról azonban már igen, ha ezt úgy akarja beállítani, hogy az apja a kommunista terror áldozata volt.

Még akkor is, ha elfogadom a gyermekkorban hallott családi félmondatok későbbi megértését. Ahogy a holocaust áldozatainak családjában sem ritka a borzalmak részleteinek elhallgatása, úgy az elkövetők és szimpatizánsaik családjában is lehetséges talán. Sulyok Tamás azonban, remélhetőleg, nem egy szellemileg éretlen kiskorú. Korántsem fiatal kora alapján akár még a családi félmondatok rendbe szedését is kinézhetnénk belőle. Azt is, hogy érdekli a saját családjának a története. Ahogy azt a kinevezőtől, illetve a megszavazóitól is, elvárhatnánk, hogy egy ügydöntő pozícióba nem egy félmondatokkal is zsarolható pojácát neveznek ki.

Alkalmasint ez a fajta átvilágítás már alkotmánybíróként is dukálhatott volna. Mert Sulyok Tamás azzal talán nem megfogható, hogy az apja mit követett el. De a hazugsággal erről már igen. Így, miközben kicsit furcsa, hogy Karsai Lászlónak eddig nem volt publikációs ingerenciája a témában, a történész tulajdonképpen szívességet tett a nemzet új golyóstollának. Nem kell többet hazudnia. Bátran kiállhat a Fidesz jobbszárnya elé, és büszkén vállalhatja, hogy ő már családi alapon is a szélsőjobb embere, aki szerint Szálasi is lehetett akár egy baloldali elhajló is.

Vagy még bátrabban kiállhat, és elismerheti, hogy jóhiszeműen hazudott, mert életében nem beszélgetett az apjával, ahogy egyik felmenőjével sem. Illetve, soha nem érdekelte a családja, és soha nem érdekelte tulajdonképpen semmi. Kivéve az embermegvető gyávasággal harcoló miniszterelnök ősszáját. Amibe, a saját karrierje érdekében, lengőbordáig képes nyelvet ölteni, ha kell.

Kinyitva ezzel az értelmezési tartományt, hogy Orbán esedékes köztársasági elnöke vagy egy hazug nácibarát, vagy egy seggnyaló szellemi kiskorú. Esetleg mindkettő.

Andrew_s

Tüntetés a LeVaTiSzaP erősítésért

Megvolt az ellenzék tüntetése. Pipa. Ennyi. A tudósítások szerint nem volt túl nagy zsúfoltság. Fanyalogjunk? Minek? Ez van. Erre futja. Valójában még csak meglepődni sincs min. Az ellenzék jó ideje egy maga teremtette kommunikációs vákumban van, és a jelek szerint jól érzi ott magát.

A beharangozó nyolc embert sorolt fel a színpadra. Ez közel másfél óra lózungot vetített előre. S ebből a szempontból szinte mindegy, hogy végül hányan, és mennyit beszéltek. A Klubrádióban elhangzott előzetesek alapján ketten is, Varjú László és Fekete-Győr András is a több éve húzódott bírósági ügyeivel gondolt foglalkozni. Amellett az alapvetően közjogi kérdés mellett, amely kérdéskörről az emberek már megszokták, hogy a fejük feletti folyamatos politikai mutyik tárgykörébe tartozik.

Az ellenzék tehát szervezett egy eleve inkább érdektelen, de lagalább hosszúnak ígért tüntetést. Érintve egy olyan témát, a pedofiliát, is, amellyel kapcsolatban nem rárepülnie kellett volna egy korábbi tüntetésre, hanem azt megelőzve, elsőként kilépni a fényre, és élére állni egy, az egész társadalmat megérintő politikai mozgalomnak.

Sebaj. Majd legközelebb. Ha lesz tényleges, és nem őfelsége ellenzékeként működő, ellenzék. Olyan, amelyik nem gyarapítani akarja a hazai legnagyobb politikai csoportot, hanem megszólítani szeretné, a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt) tagjait.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 24.- A közvetlen elnökválasztáshoz

Azért elgondolkodva azon, hogy anno, a 4-igenes népszavazás kapcsán is, milyen szépen elmutyizta a politikai elit a köztársasági elnök megválasztását, mókás a mostani politikai elit egy részétől ez a közvetlen-választásos felbuzdulás.

A magam részéről pártolom. De az igazán szép az összekötése lenne a listás képviselőválasztási rendszer felszámolásával. Mert a közvetlen, elszámoltatható képviselőkből álló parlamenti rendszer talán elősegítené azt, hogy a képviselő ne úgy tekintsen a képviselői helyre, mint egy négy évre szóló kifizetési biztosítékra. Akár ide-oda üldögélve, egy kis dombra lecsücsülve, kuss-ban ülve, melegedve.

S talán még a választóinak az aktív képviselete is eszébe jutna olykor.

Andrew_s

Volt egy tüntetés Pesten

A köztársasági elnöknőt is magával rántó hullámok taraján volt egy tüntetés Pesten, és nem Budán. Ennek különbségnek később elmesélném a jelentőségét. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a Hősök terén, illetve környékén összejött legalább ötven-, a számháborúk győztesei szerint százötven-ezer ember. A különbségen lehet hosszan vitatkozni talán, de nincs valós jelentősége. Szerintem. Mert szerintem, sajnos, a jól ismert, és már az Operánál tartott első nagy tüntetésnél bevált, módszertant követték a történések. Alapjaiban.

Amennyiben meghirdették a jútuberek, vagy influenszerek, vagy ahogy tetszik. Kivonultak, kihangosítottak, és elmondták a magukét. Na jó, talán nem annyian, mint anno az Operánál. De eredményét tekintve szinte mindegy is. Tényleg mindegy. Ha ugyanis egy ilyen összejöveteltől bárki valami változást remél. Mármint komoly, gyökeres, és valós változást, akkor több személytől elhangzó beszédözön csak a beszédet mondónak jelent megnyilatkozási lehetőséget. A hallgatóságnak biztosítva, hogy magában csettintsen: de jól megmondta az ott. Aztán kiáltozzanak kicsit. Majd hazamenjenek azzal a jól eső tudattal, hogy nekik, helyettük jól megmondták, és ők is milyen jól ott voltak. A rendszer jellegéből fakadóan sem sok eredménnyel.

Mármint a rendszert érintően. Az Orbán számára legrosszabb forgatókönyv az lehet, hogy ő személyében távozik, és keresnek helyette egy "jó királyt". De egyelőre még ez a veszély sem fenyegeti. Vagy ha igen, akkor sem ettől a tüntetéstől. S szerintem azért nem, mert a nagy személyes megmondásoktól, és a feszültség levezetésétől eltekintve nem igazán volt célja a történetnek. A tömeg, és a nagy megmondás, ugyanis nem cél. Legfeljebb eszköz. Valami megvalósítására. Ott, és akkor. Ehhez azonban valós cél, cselekvési program, és vezető kell. Egynél több megmondó a színpadon még jellegében sem vezető. A problémák felsorolása pedig nem program. Az sem, ha melléteszik, hogy mi mindent kellene megoldania másoknak. Akik nem ők, akik ott vannak, és összehozták a tüntetést.

Nem vitatva, hogy lehetett volna másként. Ha egyvalaki képes, alkalmas, és hajlandó valós, és a tüntetés szempontjából célt adni a tüntetésnek. Aztán a cél eléréséhez magával szólítani az egybegyűlteket. Egyedül. Vezetőként. Nem vezérként. Vezetőként. Olyan helyzetben, ami valós keretet ad a történetnek. Mondjuk, hogy nem péntek este, hanem szombaton délután. Nem a Hősök terén, hanem a Budán a Várkert Bazárnál. Ott, ahova Orbán évértékelőjét hirdették. Hogy ott, személyes vezetőként kockázata lett volna egy tömeg élére állni? Hát igen. Lett volna. Biztosan több, mint az üres Karmelitánál rázni a kordont, vagy a Hősök terén egy megosztott felszólalói körben megosztott felelősséggel kiabáltatni a tömeget.

Ellenben akkor esetleg akár Orbánt is, minimum, legalább is, nyílt színvallásra lehetett volna szorítani. Míg a jelen felállásban Orbán újabb szépség-flastromot szerzett a hazai demokráciát illetően. Miközben a feszültség levezetésén, és az inluenszerek önmegmondásán kívül túl sok haszna nem látszik a tüntetésnek. Ha egy hónap múlva sem lesz másként, akkor legfeljebb nosztalgia-értéke marad. Miszerint, egy fásult legyintéssel kísérve, volt egyszer egy tüntetés.

De rendben. Ne legyen igazam.

Andrew_s

M. P.-s Mellékhatások

Forrás: Wikipedia

Novák Katalin, illetve Varga Judit esete örvénylik a maga útján. Ahogy Magyar Péter újabb, és még újabb megnyilatkozásainak is meg van, illetve meg lesz a maga fejlődéstörténete. Ha az ellenzék megpróbál olyan szinten rápülni, mint anno a Simicska-beszólásra, akkor pofára eshet. De nagyon. De a Novák-Magyar-Varga üggyé vált ügy valójában nem is az ellenzékről, és nem is az ellenzéknek szól. Szerintem sokkal nagyobb üzenet a Fidesz-tábor fele, mint az ellenzék fele, és nem is abban az értelemben, ahogy az utóbbi oldalon szeretnék.

A személyiség önvédelmi mechanizmusai miatt szerintem önáltatás azt várni, hogy az évtizedeken keresztül következetesen a Fideszre szavazók meginognak. Felébrednek másnap, sutba dobják az elmúlt évtizedeket, és lánglelkű ellenzékiként jelennek meg a halpiacon. A magam részéről ezektől jobban félnék, mint azoktól, akik a Fidesznél maradnak. Ezeket tehát hagyjuk. Azonban ne hagyjuk azokat, akiknek lételeleme a szervilizmus, és csavarok, vagy akár nagyobb kerekek a gépezetben.

Nekik ugyanis gondolni kell a holnapra. Nekik pozíció kell holnap is. Nekik fenék kell holnap is. Akár a médiában, akár az egyetemeken, akár a bíróságokon, vagy akár bárhol is dolgozzanak. Magyar Péter, és az egész ügy nekik durranhat a legnagyobb hangerővel. Ami fékezheti a kormánybarát habzást néhányaknál a médiában. Netán könnyebben állnak ellent az izomszagú csörtetésnek. Valójában tehát a kormányközeli kleptoligarchia informális hatalma az, ami gyengülhet.

Kialakulhat egy olyan helyzet, hogy felül lesz egy hatalmi komplexusban szenvedő, és NER-harács tömb. Alul pedig a kialakult vállalatbirodalmak alkalmazottai, akiknek a másnapi kenyeret jelenti a Fidesz-közeli vállalat vezetésének léte. De középen kialakul egy gyengülő hatásfokkal működő végrehajtói réteg. Márpedig ez az a réteg, ami alapvetően biztosítja a fej-réteg hatalmát. Így személy szerint az érdekel, hogy nekik milyen ajánlatot tesz az ellenzék.

Andrew_s

Pedonerisztikus mellékzöngék

Novák Katalin, illetve Varga Judit pillanatnyilag távozott a közéletből. Ugyanakkor a Facebookon megjelent egy írás, amit aláírása szerint Kónya Endre, a kegyelemben részesült, jegyez. Ami a kirobban kegyelmi ügy pár mellékhatására, mellékszálára is ráüti a figyelemre méltóság bélyegét.

Az egyik ilyen tényező nyilvánvalóan az, amit korábban is emlegettem. A kegyelmi kérelem eljárásban részt vevő előkészítők sora. Akik közül korántsem biztosan az a legérintettebb, akivel elvitették a balhét. Még akkor sem, ha pozíciójukat tekintve sem Novák Katalin, sem Varga Judit után nem fogok hangosan zokogva a kardomba dőlni. A NER minden hájjal megkent, szervilista katonái voltak. A NER használta, majd Orbán eldobta őket.

Azonban talán érdemes elgondolkodni azon is, ahogy az ügy kirobbant, majd meglepő gyorsasággal lezajlott, és még az orbáni évértékelő előtt nyugvópontra jutott annyira, hogy esélyes legyen a harmadnapos feledésre. Holott a kegyelmi ügyben érintett lista már „forgalomban” volt. Budaházy is kegyelmet kapott, majd ellovagolt. Nem rémlik, hogy akár a média, akár az ellenzék olyan nagyon rászervezett volna jelentős akciókat arra az esetre. Vagy csak nyom nélkül elültek.

Így, miközben a kegyelmet kapott Kónya Endre kapcsán elég gyorsan kezdtek előkerülni a NER-kapcsolatok, a leleplezés kapcsolati hálója mintha kicsit érdektelen lenne. Holott a majd’ egy éves késedelem a kiderülésben csak felveti a „miért éppen most” kérdését. Sajátos bukét adna a történetnek, ha a kiderítő esetében is kiderülne némi ide-oda kötöttség. Elvégre még éppen időben derült ki, hogy gyorsított eljárásban lemondassák a NER hölgyeit, és ne nagyon zavarjon bele az orbáni évérték optikájába.

Miközben az is furcsa, hogy miért nem került ki a kegyelmi kérvény, ha azt az érintettek megalapozottnak gondolták. Talán nem is olvasták, és olvasatlanul nem akartak rá hivatkozni? Netán a damaszkuszi útra tért tanácsadók adták azt a tanácsot, hogy jobb nem feszegetni? Netán olyan magasról érkezett a kegyelmi, majd a hallgatási parancs, amit a NER rendszerében nem csak nem illik, de nem is tanácsos megkérdőjelezni?

Amúgy ez az utóbbi egy másik kérdést is felvet. Mert a 444 korábban, a jelek szerint megpróbálta az érintettet megszólaltani, ami a sajtóetikai minimum. A Facebook-ra azonban csak tegnap dél körül került ki a Kónya Endre aláírással jegyzett szöveg. Ami vagy hamisítvány, ahogy az ATV írja, vagy van némi köze az igazihoz. A benne levő olyan hivatkozás, miszerint felfüggesztett büntetéssel is meg lehetett úszni pedofil tettet, érdemes lehetne az ellenőrzésre akkor is, ha hamisítvány. De mindenképpen, különösen, ha igazi, alkalmas lehetne kicsit egy másik szemszögből is megvilágítani a kérdést. Vajon azért akkor, amikor, mert addigra már elintézett tény volt Novák és Varga lemondása? Azért, mert így már lényegében hatástalanként, akkor kapott a szerző zöld lámpát azoktól, akiknek még az önvédelemhez való jog feladása árán sem tanácsos ellent mondani? Esetleg az említett FB-poszt szerzője nem is az érintett, és az egész nem több egy hangulatmanipulációs kezdeményezésnél?

Azt nem tudom, hogy a kérdésekre érdemes-e választ keresni? De azt gyanítom, hogy a kérdések zömére nem lesz válasz. Vagy kint leszünk a válaszokkal az összes vízből.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 10.- A pedonerizmushoz

Orbán Viktor, talán a közeljövőben esedékes évértékelője miatt is, elengedte a titkárnőjét. Novák Katalin lemondott a köztársasági elnökségről. Nem sokkal később Varga Judit is követte, és távozott. Mi tagadás, nem hittem volna. De jobban belegondolva, szinte mindegy. Az rendszer, amiben egy miniszterelnök az alkotmánnyal, bocs, alaptörvénnyel szabadon játszadozhat, és ezzel ötletszerűen csóválhat egy egész országot, maradt a helyén.

Azért nem sajnálom Novák Katalint sem. Annyiban nem, hogy a plágiumbotrányba belebukott nemzeti indigó sem zsömire tarhál az aluljárókban, és Novák is majd megkapja a maga ellátmányát. No meg a kegyelmet kapott K. Endre is marad, gondolom, szabadlábon. A köztársasági Orbán-titkárságra meg majd csak találnak valakit. Aki legalább a saját nevét le képes írni. Bármire, amit elé tesznek. Miközben erős a gyanúm, hogy Novák sem tett, a jelen ügyben sem, többet. Elétették a papírt, és aláírta.

Ugyanakkor a kegyelmi ügyekben, amennyire a mozaik összeállt, nem egyszemélyes döntés van. Egyik poszton sem. A kérelmező, vagy talán a jogi képviselője, és a köztársasági elnök között elég hosszú a lánc. Novák Katalinért nem kár, mint Fidesz-titkárnőért. Varga Juditért sem, mint hatalmi csirkefogináért. Azonban az, amibe belebuktak, az egy olyan ügy, amibe szerintem belerántották, majd szarban hagyták őket. Üzlet, ahogy a felelősségpánikos Orbán szerint szokás.

Természetesen lehet találgatni, hogy ki lesz a következő titkárságvezetője Orbánnak. Vagy le lehet porolni az Áder jöttét megelőző találgatásokat arról, hogy Orbán kancellárt faragtat-e magából, vagy megelégszik a miniszterelnökséggel. Elvégre akkortájt csak amolyan ideiglenes cáfolatot adott erről. De erről talán nem is Orbán fog dönteni, hanem az a kör, akinek hajt a placcon jelenleg.

Andrew_s

Megjegyzés - 2024. 02. 09.- A pedonerizmushoz

Egy ideje, teljes joggal, az a jogi csűrcsavar is terítéken van, amellyel egy elítélt pedofil-segéd elnöknői kegyelmet kapott Novák Katalintól. Az időközben másba belebukott igazságügyi szolga hathatós előkészítésében. Mostanra pedig megszületett a nagyvezér alaptörvényt módosító ötlete is ezzel kapcsolatban. Ami okán majd legközelebb nem lehet kegyelmet adni a gyermekbántalmazóknak. Nely módosítás egyrészt indokolt, másrészt nem menti a múltat, harmadrészt Orbán ismét kiénekelte a show nagy részét az ellenzék tárházából.

Mert követelték első körön Novák Katalin felmentését a jól fizető, de alapvetően titkárnői pozícióból. Majd Varga Juditot is sikerült támadni. Aki már nem miniszter, és legfeljebb morálisan lehetne felelőssé tenni. Ha a NER-társadalmat érdekelné az, amit morálnak hívnak. Mert a szót nyilván látták már leírva. Vagy legalább ismernek olyat, aki látta már leírva. Csak a kutyát sem érdekli. Orbánnak meg teljesen elég az a valamivel több, mint két milla szavazat, ami hatalomban tartja. S amit aligha veszélyeztet, hogy a titkárságát támadják.

Mert nem igazán voltak olyan ellenzéki megnyilatkozások a kezdetekben, amelyek azt a döntési mechanizmust támadták, amelyben egy ilyen kegyelem megszülethetett. A vezér felelőssége is inkább az utánlövő publicisztikákban jelent csak meg. Amellett az is világos, hiszen túl vagyunk az eltelt időszakon, hogy még az első felháborodási hullám csúcsán is jobbára megelégedtek a langymeleg nyilatkozgatásnál. Mert százezres tüntetések nem voltak. A Novák-székháznál szervezett aktuális tüntetésnek meg sikerült Orbánnak, az említett javaslattal, elé mennie. Ez van. A társadalom így járt. Ha Novák el is hagyja a Sándor-palotát, amit egyelőre inkább kétlek, akkor is marad az atomizált társadalom pedofilbarát vezérsége, és annak impotens ellenzéke.

Andrew_s

Karácsony tovább erősíti a Fideszt a fővárosban

Kitört Budapesten a járatritkítás. Mármint a közösségi közlekedés járatainak ritkítása. Az, hogy nem csináltak ennek nagy előzetes reklámkampányt talán magyarázható a főváros kasszahelyzetével. A járatritkítás meg talán a kaszahelyzetével fog összefüggeni. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy nosztalgikus állapotba jutottam általa. Amikor a ritkuló járatok listájára bátorkodtam pillantani.

Annak idején a Gellért tér környékén úgy cseperedtem, hogy két buszjárat márpedig volt. Az egyikük az 1-es busz volt. Kellemesen összekötötte a város két igen távoli pontját, és ez gyerekként, már csak az állatkert kapcsán is jó volt. Aztán, akkor már a kelenföldi lakótelepen élve megéltem a megszüntetését. Akkor is sokat emlegettem az állatkertet. Csak akkor már nem az állatokét, hanem az Istenét. Miközben kifejezett érdeklődéssel szemléltem volna, ha a döntést meghozókkal megváratják a következő 1-es buszt. A Bartók-Tétényi sarkon. Térdig betonban, hogy stabilan álljanak.

Most, hogy a másik ifjúkori emlék, az időközben számos át-, össze-, és visszaszámozást megélt 7-es busz lett a járatritkítás áldozata feltört a nosztalgia. Az is, hogy ezzel a busszal annak idején átszállás nélkül tudtam a zuglói iskolám közelébe jutni. Meg az állatkerti nosztalgia is. Az isteni állatkertté. Melyben, bizonyára a kialakult létszámhiány miatt, megint kevesebb ápoló van, mint kellene. Mert persze nem csak szívemnek, és „gerincjáratokra” fogékonyaknak, kedves 7-es busz, hanem a nagy kört leíró 1-es villamos, és számos más olyan járat is ritkul, ami aligha a város peremén körbe-csalinkázó útvonalon ballagó pangó ürességről volt közismert.

Közben persze az indoklást is olvastam. Mely például arra a hómoffiszolásra hivatkozik, mellyel kapcsolatban egyre több ismerőstől hallom: kezd megszűnni, és terelik a népeket vissza a munkahelyekre. S amellyel, illetve a COVID-dal kapcsolatban megint elöntött a nosztalgia. Annak idején ugyanis, amikor erre hivatkozva vezettek be korlátozást, és szintén elég ad hoc módon, volt egy kis vitám egy várospolitikus hölggyel. A DK üdvöskéjének felvetettem azt, hogy a pár nappal korábban vásárolt negyedéves bérlet lejárati határidejét is kitolhatnák a hatósági igazolványokhoz hasonlóan. Erre a cinikus válasz az volt, hogy „Honnét tudja, h. nem ad ki [ilyen] rendeletet a főpolgármester?”, de azóta tudjuk, hogy nem adott ki. Viszont most kiadott. Járatritkítósdit. Elvégre miért is ne? Az esetlegesen kialakuló cseppfertőzéses járványhullámnak a biztos megoldási módja a zsúfoltság növelése. Karácsony, Gy. Németh, és a többi nagyonokos szerint. Legfeljebb.

De ezért annyiban köszönettel is tartozhatnék a naccságos főpolgármester csapatának, hogy alkalmat adtak a múlt felidézésére. Meg a rágondolásra az olyan slepp-lózungokra, hogy azért jó biciklire, és tömegközlekedésre szorítani az embereket, mert Budapesten sok az autó. Világos: ha pofán verik a tömegközlekedést, attól kevesebb lesz. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Aki meg eddig sem szeretett volna, vagy fizikai állapota miatt nem is tudott volna biciklizni, az ettől fog rákapni a drótszamárra. Legfeljebb Karácsony, és a slepp szerint. Mert a gyakorlatban aligha. A gyakorlatban valószínűbb, hogy az fog a jövőben is, aki eddig is biciklizett. Egészségesen szlalomozva, vagy az egyéb közlekedők elől lekanyarított kerékpársávokon flangálva, a továbbra is autók által „tisztított” budapesti levegőben. Miközben a ritkított járatokat önfeledt anyázással fogják ünnepelni az arra kényszerülők.

Na, jó. Elismerem, hogy nem igazán kedvelem az ellenzéki előválasztást is meghekkelő, és ezzel is a Fideszt erősítő Karácsony Gergelyt. A margón jegyzett kerekítési hiba pártkatonáját. Van ilyen. Szinte biztos vagyok abban, hogy annak idején báró podmanini és aszódi Podmaniczky Frigyest, vagy Baross Gábort sem mindenki ölelte az ő virtuális kebelére. Van ilyen. Nem gond. Maximum nem megyek el Karácsonyra szavazni. Ez sem lenne önmagában gond. A gond az, ha a teljes ellenzékben egy gerinctelen segghülye gyalog a legjobb várospolitikus. Elvégre nyilván a legjobbat jelölik a készletből, amijük van. Vagy Budapestet is tervszerűen akarja elbukni az ellenzék, mint az országos választást a másik hekk-mester, MZP mellett kitartva?

Andrew_s

Szépségflastrom: Walter Katalinnal, a BKK vezérigazgatójával elvitették a balhét. Igazán karakán kiállás a járatritkítást, első lendületből, élő adásban letagadó Karácsony Gergelytől.

Megjegyzés - 2024. 01. 16.- A nemzeti sportsértődéshez

Csisztu Zsuzsa, immár sport-újságíróként, üzent a MSÚSZ-döntést kritizálóknak. Címe "A sértődés joga", és az egyetlen pozitívuma talán, hogy megadja ezt a jogot. Csak leszarja. De nem is ez a gond, hiszen ez meg az ő véleményalkotási jogában áll. A gond inkább az, hogy úgy próbált ráülni a fordított bilire, hogy az a feje felett volt. Schmitt Pál kitüntetésén ugyanis nincs mit megsértődni. Társadalmi gyalogként semmiképpen.

Mert miért kellene megsértődni? Nem kell. Tény, hogy a nemzeti indigó belebukott a plágium-botrányba. Ahogy tény az is, hogy visszavonták a doktoriját, igazolták a plágiumot, és ezzel papírt adtak arról, hogy az egykori vivócsapat tartalékos keretembere morálisan a tartalékpadról is a takonnyal, szotyiköpedékkel borított padlóra került. Ezen nem nekem kellene megsértődni, hanem a kitüntetés ellen kellene az egész szak-újságírói, illetve sportolói körnek tiltakozni.

De mintha ez Csisztunak sem sikerült volna.

Andrew_s

Fakivágó teremtésvédők és palánkok

Miközben a kormányközeli széljobberektől a kormányig bezárólag megy a pofázás a globalizmus elutasításáról a Szegedtől igencsak távol levő ukrajnai harcokra hivatkozva engedélyezték egy erdő kivágását. Tehát a globalizmus csak addig elítélendő, amíg valami zsebpárti decibelkeresztény köreit zavarja valami, amire rásüthető. Onnantól irányelv. Azóta az is kiderült, hogy nem csak a globalizmus okán, hanem szinte isteni parancsra, pontosabban teremtésvédelmi okokból van szükség a fapusztításra. Ezzel az indoklással azonban a Szeged-Csanádi Egyházmegye illetékesének már nem csak a kezelőorvosát, hanem a pápát is illene megkeresnie.

A teremtés ugyanis, ha elfogadjuk a Biblia tanításait, Isten privilégiuma. Ahogy annak védelmére is elég hatásos eszköztárat tartogat magának. Szintén a Biblia szerint. Mert azért lássuk be, hogy egy özönvízhez képest egy erdő, ha az nem az amazonaszi őserdő, kivágása a fasorban sincs. Főleg azt is kivágják. Ugyanakkor a Biblia szót emel a fétisek, és hamis szentségek imádása ellen is. Aki nem hiszi, az olvassa el a Bibliát. Ezzel a tevékenységgel valószínűleg már önmagában beljebb lesz a teológiai ismeretek terén, mint a kormánypártban, illetve annak klerikális platformjában és környékükön sertepertélő megélhetési decibelkeresztények zöme.

Namármost! Miközben a Szeged-Csanádi Egyházmegye hangadói szerint Isten teremtés-szándékához közelebb áll egy emberi építmény, ezzel egyben magukat, mint az építményben érdekelteket Isten elé is helyezik. Így a maguk alkotását minden isteni teremtmény elé is sorolják. Mármint amennyiben Isten alatt a világ teremtése kapcsán ügyködő entitást értjük. Mert a pénz-, a mohóság-, illetve a hatalomvágy istenei esetében készséggel elhiszem, hogy az utóbbiakat szolgálják.

Ugyanakkor, ha a fák pusztítása a teremtésvédelem, akkor nem értem, hogy miért állnak meg egy helyi erdőnél? Igazán céljukká tehetnék, hogy speciális robbantásokkal akkora szökőárat gerjesszenek, ami akár a biblikus idők özönvízét is felülmúlja. Esetleg az általuk dekadensnek tartott területek atombombázását is javasolhatnák. Hátha Səḏôm és Ġəmôrāh, alias Szodoma és Gomorra, eltakarítását is sikerülne felülmúlni. Pedig mekkora stadion épülhetne a tisztára mosott, vagy laposra olvasztott területeken? Nagy.

De lehet, hogy igényük lenne is ilyesfajta teremtésvédelemre. Csak nem merik megtenni. Mert félnek attól, hogy az így megnyílt nagy területen megnyilatkozna Isten, és létrehozná a maga, más viszonylatban sokat emlegetett, állatkertjét. Baromi magas palánkokkal. Ami a kinti világot megvédi az erdőpusztító teremtésvédőktől.

Andrew_s

A sportvilág morális null-példája

Schmitt Pál volt az a nemzeti golyóstoll, aki még a morális csúcsokat nem igazán megmászó fideszes világ számára is vállalhatatlanná vált. Csak röpke emlékeztetőként ő volt az, aki belebukott a méltatlanul, másolt dolgozattal szerzett doktorija körül kialakult botrányba. Ezzel együtt, vagy inkább ennek dacára, de talán éppen ezért, morális példaként állították ki az Operaházban.

A nemzeti indigó ugyanis megkapta a Magyar Sportújságírók Szövetségének Életműdíját. Értem, és világos, hogy volt valamikor sikeres sportoló, és a számos címzetes címét sem vették el a köztársasági hátra-szaltója alkalmából. Azonban mindezt egy olyan keretben, ami morális origó helyett nullává avatta. Márpedig a sport kapcsán azt is szokták emlegetni, hogy egyfajta tartást adva nemesíti a személyiséget. Ez különösen igaz lehetne Schmitt Pál esetében, aki mindkét olimpiai aranyát csapatban szerezte. De, mint tudjuk, ő ellenállt ennek a kísértésnek.

Így aztán világos, hogy a jövő sportolói számára a Magyar Sportújságírók Szövetségének az az üzenete, hogy a hatalom kiszolgálása mindenek feletti. Bármelyiké, bármikor, bárhogy. Elvégre a 1983 és 2010 között betöltött MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) -tisztségét cserélte le a köztársasági elnökségre, ahol hűen aláírt mindent, amit az akkor regnáló hatalom az orra alá tolt. 2012 áprilisáig, amikor is belebukott a plágium-botrányba.

Most ő lett, élete művével, a példa. A Magyar Sportújságírók Szövetségének ajánlásával, és Orbán Viktor aktuális titkárnőjének, Novák Katalinnak az átadásával. Elvégre összenő, ami összetartozik. A példaértékű magyar sportéletet fémjelzendő. Azért azt remélem, hogy a sportolók zöme magasabbra fejlődik. Esetleg a sportvilág el is határolódik ettől a bőnyál-díjas újságírói akciótól.

Andrew_s

Nesze nekünk 2024

Új év köszöntése pár nappal később? Igen. Gondolom, remélem, hogy mostanra mindenki kiheverte a szilveszteri történéseket. Valamint az elmúlt pár napot is. Így mindenkinek nagyon kellemes és élhető 2024-es évet kívánok.

Remélve, hogy a Fidesz-elnök, Sándor-palotában élő, titkárnőjének lózungjainál, vagy a szolgáltatói szervereket ért áramszünet állításainál jobb tréfákat, illetve humorosnak is szánt, és nem csak nevetséges helyzeteket is hoz majd az év. Mert Novák Katalin valószínűleg nem ugyanazt a mozit nézi, mint sok millióan az országban. Egy szolgáltatói szerverpark, normális esetben, meg nem bontóból összeberhelt, sarokba belökött számítógépek halmaza.

Andrew_s