2013. június 2., vasárnap

Bajnai Gordon félrehordó szemüvege

Az októberi ígéret ígéret is maradhat csupán
Miközben a Fidesz a korábbi Gyurcsány-fóbiát gyakorlatilag átváltotta egyfajta Bajnai-komplexusra, Bajnai Gordon érdekes szerepzavarba keveredett. Azzal a beszéddel, melyben megvédte számos, különben tényekkel is jobbára alátámasztható támadástól az Orbán-kormányt, gyakorlatilag behódolt a miniszterelnök egy igen álságos kommunikációs húzásának. Annak, hogy Orbán Viktor azonosítja magát a kormánnyal, és a kormányt magával az országgal. Holott ez nyilvánvalóan csak az abszolút diktatúrákban lehetne tűrhető közelítéssel elmondható.

Bajnai Gordon ugyanis olyasmit emlegetett, hogy „bár rengeteg probléma van a magyar kormánnyal, azt nem lehet mondani, hogy bármi köze lenne a rasszizmushoz vagy az antiszemitizmushoz”. Márpedig ez csak akkor értelmezhető, ha magyar népesség jó hírnevének védelmét, egyfajta honfiúi kötelességet teljesítve gondolta megvédeni Orbán Viktor kormányát. Pedig nyilvánvaló, hogy a kettő korántsem azonos egy demokráciában. Miközben az állítás még csak nem is teljesen igaz, mint azt egy, a beszédet követően közölt összeállítás is jelzi. Ami nem is hivatkozza az olyan, inkább csak közvetett jelzéseket, mint az antifasiszta nagygyűlés másnapján mondott parlamenti beszéd, melyben azért jól tetten érhetők voltak az antiszemita retorika egyes fordulatai. Az Orbán Viktor által vezetett párt ötös tagkönyvének tulajdonosa által jegyzett kifejezetten rasszista publicisztikákat pedig szinte már említeni sem kell. Bayer Zsolt munkásságát szinte gumicsont-porhanyósságúra elemezték még januárban. Ahogy a kormányzati szervek egyik, szinte jelképszerű akciója volt az asszisztencia a gárda-eskütételhez a belügy részéről. Márpedig nehéz lenne akár a Fideszt, akár a többször, miniszterelnöki kézivezérléssel is befolyásolt belügyet elválasztani a kormányzattól.

Mindamellett persze az ország valóban nem neonáci ország amennyiben az emberek többsége remélhetőleg elutasítja a nemzetiszocialista elveket. A maga szélsőséges nacionalizmusával ebbe az irányba forduló Jobbik vezetője azonban nem igazán érezheti Orbán Viktort az ellenségének. Már csak azért sem, mert pártja ideológiájából elég sok szivárgott át a kormánypárti kommunikációba. Az olyan, mára szinte marginálissá vált, de különben markáns jelzésekről már nem is beszélve, mint a Horthy-kultusz újjáélesztése, a fasizmussal szimpatizáló szerzők kötelező olvasmánnyá tétele, vagy Navracsics Tibor korábbi sajátos viszonya Szálasi rehabilitációjának ötletével. Bajnai Gordon tehát nagyon benézte az említett beszédben a kormány és az egyszer már a történelem szemétdombjára hajított ideológiák viszonyát. Még akkor is, ha ezzel gesztussal elé akart menni egy „idegenszívűséget” felhánytorgató lejárató kampánynak.

Egyszerűen azért, mivel potens kihívóként megjelenve a színen, a Fidesz nem fog leszállni róla. Mert nem szállhat le róla akkor, ha fenn kívánja tartani a kommunikációs nyomást. Másrészt sokkal inkább idegenszívű, a demokráciától mindenképpen idegen annak az „állam én vagyok” szemléletnek a hallgatólagos elfogadása, amit Orbán Viktor és csapata sulykol egy jó ideje. Amikor tehát az említett beszéddel megvédte a kormányzatot, Bajnai Gordon voltaképpen hatalmas szívességet tett a kormányzatnak. Majdnem olyan hatásos módon, ahogy októberben született számos, a kormányzatot erősítő ellenzéki gesztus. A beszédet ugyanis Orbán Viktor csapata joggal fogja minden olyan esetben az ellenzék orra alá dörgölni, amikor az rámutat a rasszizmus nyílt vagy burkolt megjelenésére a kormányzati szereplők tudtával, és adott esetben beleegyezésével. Az is nyilvánvaló, hogy mivel, az utcán megjelenő szélsőségekkel kapcsolatban, Orbán Viktor többször élt a diktatúrákban inkább szokásos, közvetlen kormányfői beavatkozás eszközével, az antidemokráciát felhánytorgató kritikákat is jelentős mértékben sikerült hiteltelenítenie Bajnai Gordonnak.

Az tehát, hogy az Amerikai Népszava véleménye szerint Bajnai Gordon nem ebben az országban nézi a napi politikai realitásokat az csak az egyik oldala az éremnek. Még akkor is, ha olyan adatokat közöl az éledő fasiszta ideológiákkal kapcsolatban, amelyek nehezen vitathatóak. A nagyobbik probléma az, hogy a kormányzat teljes ezzel kapcsolatos belpolitikai kritikáját gyakorlatilag ellehetetlenítette. Ezzel nagy ívben eldobva egy olyan kommunikációs erőt, amiben jelentős, az embereket közvetlenül megszólító tartalék volt. Olyan áldozatot hozva ezzel, melynek alighanem semmi hozadéka nincs. A szélsőséges jobboldalról ugyanis aligha fog bárkit megszólítani. A hithű Fidesz-szavazók zöme pedig alighanem olyan mélyen ül az árokban, hogy legfeljebb rájuk és nem feléjük lehetne betemetni a kommunikációs árkokat. A realitásokkal még köszönő viszonyban maradt hallgatók ugyanakkor a kormányzat belpolitikai viselkedésével is alighanem tisztában vannak. Beleértve a jobboldallal szimpatizáló hallgatókat is.

A jobboldaliság ugyanis nem feltétlenül jelent Fidesz-tagságot, vagy kormány-szimpátiát. A megszólításuk azonban valószínűleg a realitások tiszteletben tartásával egyszerűbb lenne. A Berlinben tartott beszéd inkább ennek ellenében hathat. Újra rámutatva arra, hogy Bajnai Gordon legfeljebb a legszimpatikusabb gazdasági szakember, és válságkezelő menedzser az országban. Azonban sokak szemében megerősíthette, hogy a politikai kommunikáció, és a napi közpolitika nagyon nem az ő szakterülete. Márpedig Orbán Viktor kihívójának nem ártana némi jártasság ebben sem. Lehet, hogy hamarosan ismét Gyurcsány Ferenc lesz tehát a Fidesz lejáratási célkeresztjében. Esetleg, a miniszterelnök-jelöltséget, üsse-kavics, elvállaló Mesterházy Attila. S aligha véletlenül. Bajnai Gordon Berlinben megdolgozott érte.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook